Egy újszülöttnek rengeteg mindent be kell szerezni, így a mindenki által ismert rácsos kiságyat is, amely megvédi az esetleges esésektől. Azonban kérdés, hogy aktuális lesz-e a gyerekágy 1 éves kortól, vagy várjunk még vele? Amíg nem sokat mozog a baba, addig a rácsos ágy legfelső szintjét használjuk, utána pedig egyre lejjebb helyezzük a matracot, főleg, ha már megtanul állni is. Az, hogy mikor kezd el felállni és virgonckodni egy kisbaba, sok mindentől függ, és nincs egyértelmű, pontos korszak, amikor ez megtörténik.
Nincs pontosan meghatározható időpontja annak, mikor cserélhetjük le a rácsos babaágyat a hagyományos ágyra, de általában 1,5 és 3,5 éves kor között történik meg a nagy váltás. Sokan akkor hozzák meg ezt a döntést, amikor a kicsi először mászik ki a rácsos ágyból, mert attól tartanak, hogy a mászást bizony esés is követheti. Azonban könnyen előfordulhat, hogy bár a mozgásfejlődésben már ott tart a gyerek, hogy ki tud mászni a kiságyból, mégsem elég érett még a nagy ágyra, és veszélyesebb lehet neki, ha éjszaka (mikor a család többi tagja alszik) kikerül az ágyából.
Az is gyakori, hogy a kistestvér születése előtt kapja meg a nagy ágyat a gyerek. Nem célszerű azonban csak azért átköltöztetni a gyereket a nagyobb ágyba, hogy a rácsos ágy felszabaduljon. Ha így döntünk, legyen az új jövevény érkezése és az ágyváltás között legalább 6-8 hét. Ezalatt az idő alatt a tipegőnk is megszokhatja az új ágyat, és kevésbé fogja úgy érezni, hogy a kisbaba „kitúrta” őt a helyéről.
A gyermekek nagyon eltérően reagálhatnak az ágyváltásra, van, aki könnyedén veszi, másoknak viszont hosszabb időre van szükségük. Megkönnyíthetjük a kicsi dolgát, ha az új ágyat ugyanoda tesszük, mint ahol a rácsos ágy volt, illetve, ha egy ideig még a régi ágyneműjét, kis takaróját használjuk. Lehetőleg vonjuk be a gyereket az ágy kiválasztásába! Hangsúlyozzuk, hogy az új ágy már a „nagy” gyerekeknek való!
Minél izgatottabb a kicsi a váltás miatt, minél büszkébb magára (arra, hogy ő már nem kisbaba), annál nagyobb az esély arra, hogy könnyű lesz a váltás. Ne essünk kétségbe, ha a kicsi nem akarja elfogadni az új ágyat, nem szívesen fekszik bele: ehhez is megfelelő kognitív érettség szükséges. Ha a korábban jól alvó gyerekünk többször felébred éjszakánként, nehezebben alszik el, esetleg gyakran kimászik az ágyból, valószínűleg még nincs felkészülve a gyerekágyra. Nyugodtan hozzuk vissza a rácsos ágyat, és egy-két hónap múlva próbálkozzunk újra.
A kisgyermek mozgásfejlődése
A mozgásfejlődés egy és oszthatatlan folyamat, melyben a harmonikus fejlődéshez minden fázisnak megvan a szerepe. Kisebb mozgásegységek egymásra épülésével alakul ki az egyén mozgáskultúrája. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10-12 éves korig kialakul. Az agy mozgása nem tudja bekapcsolni agyunk egyes részeit. A gyermek aktív résztvevője nevelésének ahhoz, hogy az adottságának megfelelő képessége kialakulhasson.
A mozgásfejlődés legintenzívebb szakasza a születéstől 10-12 éves korig tart. Ekkor az idegrendszer, az ízületi, a csont- és izomrendszer nagymértékű fejlődésen megy keresztül, ami lehetővé teszi a bonyolultabb mozgások elsajátítását. Ebben az időszakban kulcsfontosságú a gyermekek pszichikai és intellektuális fejlettségét is figyelembe venni. Az élettani és a pszichológiai szempontok együttes alkalmazása hozzájárul a mozgások tökéletesedéséhez, ami fordítva is igaz: a mozgásfejlődés az ügyesség fejlődését, és a gyermek fejlődésével párhuzamosan tökéletesedését eredményezi. Minél korrektebb az elvégzendő mozgás megértése, annál korrektebb a végrehajtás.
A mozgásfejlesztés elengedhetetlen a gyermekek személyiségfejlődésében, és a szakemberek szerepe ebben felelősségteljes. A mozgásfejlesztésnek átgondoltnak és rendszeresnek kell lennie, figyelembe véve az életkori sajátosságokat és az egyéni eltéréseket. Fontos, hogy a gyermek aktívan részt vegyen a folyamatban, és a motivációja is fenntartható legyen. Az adekvát ingersorozatok biztosítása kulcsfontosságú, mert bármilyen eltérés határt szabhat a fejlesztésnek.
A kisgyermek agyi fejlődése
A baba agyának leggyorsabb fejlődési időszaka a terhesség félidejében kezdődik, és valamikor a második és harmadik születésnap között ér véget. Az agy fejlődése ekkor a leggyorsabb, nemcsak fizikai szempontból, hanem az értelmi képességek terén is. Az újszülött agyában majdnem az összes idegsejt megtalálható, amit valaha használni fog - agyának súlya mégis negyedakkora, mint a felnőtté. Ez azért van így, mert az agysejtek közötti kapcsolatok (azaz a szinapszisok) nagy többsége a születés után alakul ki - ezek a kapcsolatok adják azt a plusz tömeget, amivel nehezebb a felnőttek agya.
A leggyorsabb fejlődési szakaszban másodpercenként akár kétmillió új szinapszis keletkezik - ez egy döbbenetesen nagy szám. Ám ezek a kapcsolódások nem maradnak meg mind: azok lesznek tartósak, amelyek a legtöbb üzenetet váltják, tehát amelyek aktív használatban vannak. Tehát bár az agy az első években több kapcsolatot (szinapszist) fejleszt ki a szükségesnél, a feleslegesek elhalnak - így míg kezdetben a mennyiség a meghatározó, később a minőség javára billen a mérleg.
A szinapszisok kialakulásának módja jól tükrözi a babád általános agyi aktivitását a fejlődés során. Minden tapasztalat, amelyet a baba a világ felfedezése során megtanul (mozgás, látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás segítségével), lenyomatokat hagy az agyában. Minden egyes apró tapasztalással újabb és újabb kapcsolatok keletkeznek az idegsejtek között, az agy különböző területei folyamatosan átrendeződnek. A gyakran használt kapcsolódások tovább fejlődnek és finomodnak. Még az olyan egyszerű, mindennapi folyamatok során, amikor a babád többször próbálkozik egy játékmaci megfogásával, vagy amikor két építőkockát egymásra helyez, egyre bonyolultabb kapcsolódási körök és rendszerek jönnek létre az agyában.
Ez a fejlődési ütem annyira egyedülállóan gyors, ami később nem ismétlődik meg. Az első években olyan rohamtempóban keletkeznek az idegsejt-kapcsolatok és növekszik a szinapszisok hálózata, hogy a második életévre a kisgyerek agyának tömege eléri a felnőtt agy tömegének háromnegyed részét (ez több mint száz trillió szinapszist jelent), öt-hét éves korára pedig a 90 százalékát.
Ezért rendkívül fontos, hogy minél több inger (hangok, színek, szagok stb.) érje a babát az első 12 hónap folyamán, mert annál barázdáltabb lesz az agya, és annál magasabb lesz az intelligenciahányadosa. Ugyanilyen fontos a mozgás: ez az egyik legfontosabb ingerforrás és gazdag tapasztalatszerzési lehetőség. Minél többet mozog egy kisgyermek az első néhány évében, annál jobb tanulmányi eredményt ér el az iskolában, és annál inkább csökken a diszlexia és a diszgráfia kockázata.
Így huzalozd át az agyadat! – A Neuroplaszticitás tudománya
A táplálkozás hatása az agyfejlődésre
A baba számára az első hónapokban szükséges, nélkülözhetetlen tápanyagok közül az agyfejlődés szempontjából a fehérje kiemelkedik: különösen nagy hatása van a beszédet, a figyelmet és a munkamemóriát befolyásoló agyi területek fejlődésére. Azokban az időszakokban, amikor a legnagyobb a fehérjeszükséglet, kulcsfontosságú a megfelelő táplálkozás - az elégtelen fehérjebevitel különösen káros lehet. Az egyik ilyen időszak 6 hónapos kor után következik be, amikor az anyatej önmagában már nem biztosítja a baba teljes tápanyagszükségletét. A babádnak ekkor már más fehérjeforrásokra is szüksége van, az elválasztás után pedig ez még inkább fontos lesz. A változatos, fehérjében (tej, tejtermék, hús, hüvelyesek) és szénhidrátban (gyümölcsök, gabona) gazdag étrend nagyon fontos az agy optimális fejlődése szempontjából.
A gyerekszoba kialakítása és az ágy kiválasztása
A Montessori szemléletmódja szerint a helyiségeket, így a gyerekszobát is érdemes színterekre osztanunk, melyben mindennek megvan a maga vizuálisan behatárolható helye. Egy Montessori környezetben a gyermek bútorai és eszközei minden esetben alkalmazkodnak méreteihez.
Az alvás színtere kiemelkedően fontos, hisz gyermekünk itt piheni ki magát, s a nyugalom, a pihenés, az alvás szeretetének kialakításához elengedhetetlen eszköz a megfelelő ágy, matrac és elhelyezés. Montessori szemléletében az ágy egy matracból, vagy nagyon pici lábakon álló ágykeretből és rácsból áll, ez az úgynevezett „floorbed”. Szemléletmódja szerint a gyermek születésétől kezdve itt pihen babafészekben.
Ennek a megközelítésnek az előnye abban rejlik, hogy gyermeked vizuálisan fogja látni a színtereket. Az ágy körüli szabályok kialakítása kezdetektől fontos, legfőképp, hogy megmaradjon az alvó, pihenő szerepe. Ebben tudatosan tudod segíteni a kicsit olyan apróságokkal, minthogy alvást követően összehajtod az ágyneműjét, az ágyát pedig letakarod. Elmondod, neki, hogy most nem alszunk az ágyban, így, letakarva lehet rajta játszani, de csak bizonyos játékokkal, például szerepjáték során babával, könyvekkel, stb. Ha leveszed róla a takarót, akkor már ott nincs játék, hanem az alvás következik.
A padlóágy kifejezett előnye éppen a nyitottságában rejlik. A cél az, hogy bízz gyermekedben, hogy támogasd önállóvá válását, ehhez pedig meg kell adnod neki az önálló közlekedés, a szobáján belüli szabad mozgás lehetőségét. Ez ugyanis elengedhetetlen a fejlődéshez. Gyermekednek ugyanis arra van szüksége, hogy hemperegjen, guruljon, jól érezze magát, hogy már egészen pici korában megtanulja a szabályokat és felfedezzen. Ha rácsos ágyba teszed és csak másfél-két éves korában veszed ki onnan, akkor a kicsi már a felfedezés mellett dacolni kezd éppen azért, mert addig nem volt lehetősége megtanulni a szabályokat.
Ráadásul a floorbed biztonságos is, hiszen, ha le is gurul a gyermek, nagyon alacsonyról „esik”, így a baleset kockázata minimális, sokszor fel sem ébrednek rá. Környezetét azonban fokozottan biztonságosan kell kialakítsd, ezért is írtunk ilyen részletesen a gyerekszoba kialakításáról a fentiekben. Helyezd az ágyat egy sarokba, hogy be tudjon kuckózni, de ne párnázd körbe, ne zsúfold tele plüssökkel, hiszen az balesetveszélyes. Döntsetek bármelyik mellett, gyermeked valószínűleg imádni fogja, hiszen megkapja azt a fajta szabadságot, amire a mozgás és idegrendszeri fejlődése szempontjából szüksége van.