Az ionizáló sugárzás hatása a terhességre: Tudnivalók és óvintézkedések

A terhesség különleges időszak, amikor az édesanya és a magzat egészségének védelme kiemelt fontosságú. Ilyenkor minden orvosi beavatkozást és diagnosztikai vizsgálatot alapos mérlegelés előz meg, hiszen a cél, hogy a lehető legbiztonságosabb módon jussunk a szükséges információkhoz.

Az ionizáló sugárzásnak nemcsak teratogén, hanem mutagén és karcinogén hatása is van. Általában elmondható, hogy a legjelentősebbek azok a sugárzások, melyek hullámhossza az örökítő anyag - a DNS - abszorpciós (sugárelnyelő képesség) maximumánál van (260 nm). Az embert ionizáló sugárzások elsősorban a háttérsugárzás és az orvosi célból alkalmazott röntgensugárzás formájában éri.

Becslések szerint a háttérsugárzás körülbelül 4 rad/30 év, míg ugyanezen időszak alatt az orvosi célból alkalmazott röntgensugárzás 3 rad körül van. Kísérletek bizonyítják, hogy a teratológiailag veszélyes sugárdózis körülbelül 10 rad. A sugárzásokkal szemben a különböző típusú sejtek nem egyformán érzékenyek.

Mi az ionizáló sugárzás?

A sugárzás az energiaátadás egyik módja, ami hullámok vagy részecskék formájában jelentkezik. A sugárzások kétféle csoportba sorolhatók: nem ionizáló és ionizáló sugárzást különböztetünk meg. A sugárzás nem látható, és képes áthaladni a tárgyakon, szöveteken.

Az ionizáló sugárzás olyan sugárzás, amely elegendő energiával rendelkezik, hogy egy atomról leválassza annak elektronját, vagyis amikor a sugárzás behatol az élő sejtbe, ionizált atomot hoz létre, ami instabil, hajlamos a kémiai változásokra. Ezért a túlzott sugárterhelés a genetikai állomány megváltozásához, genetikai mutációkhoz vezethet. Ide tartoznak a röntgensugarak és a radioaktivitás sugárzás is. Ionizáló sugárzás egész életében éri az embert, részben természetes, részben mesterséges forrásokból.

Az ionizáló sugárzás forrásai

Ionizáló sugárzás többféle forrásból érheti az emberi szervezetet:

• Természetes források: a talajban, vízben, levegőben található radioaktív anyagok; a világűr - az innen származó sugárzás energiája a tengerszint feletti magasság növekedésével egyenes arányban növekszik.
• Mesterséges források: atomerőművek, atomfegyverek; orvosi alkalmazás (pl.: röntgen, CT-készülék, sugárterápia).

Az ionizáló sugárzás hatásai

Az ionizáló sugárzás nagy energiájú hatás, ami a sejteket alkotó atomokat, molekulákat instabillá teheti, így azok gyors kémiai változásokon eshetnek át. A kémiai változásokat követhetik biológiai, egészségkárosító változások is. A sejteknek megvan a képessége a keletkezett hibák kijavítására, így sok esetben ezt el is végzik, így helyreáll a normál működésük. Ha azonban a sugárzás nagy mértékű, akkor a sejt elpusztul. A nagy energiájú sugárzás égési sérüléseket is okozhat.

Vannak olyan esetek, amikor a sejt túléli a sugárzást, de károsodik. Hosszútávú hatás akkor következik be, amikor olyan hiba keletkezik a sejtben, amit az osztódó sejt átörökít a következő sejtgenerációknak is. A károsodott szöveti sejtek viselkedésétől függően így jóindulatú vagy rosszindulatú daganatok alakulhatnak ki.

Sugárterhelés okozta károsodások

A sugárzás okozta károsodás nagyban függ a sugárzás mértékétől (a természetes forrásokból származó sugárzás általában alacsony mértékű, nem veszélyes) és típusától. Bizonyos sugárterhelés felett akut sugármérgezés lép fel, ami életveszélyes állapot. A sugármérgezés tünetei: kivörösödött, gyulladt bőr; hajhullás; égési sérülések; fejfájás; hányinger; egyéb tünetek: émelygés, hányás, hasmenés, láz. Kisebb sugárterhelés esetén, vagy ha hosszabb idő alatt, kisebb dózisban történik a behatás, nagyobb a szervezet esélye, hogy a károkat javítsa. Ilyen esetekben is felléphetnek viszont egészségügyi problémák. Az egyénben fokozódik a daganatképződési hajlandóság (ami évek, évtizedek múlva is jelentkezhet), és olyan genetikai változások is megjelenhetnek, amelyek az utódot érintik. A gyerekek és kamaszok esetén a károsodás hosszú távú hatásainak kockázata nagyobb.

Sugárterhelés hatása az egyes szervekre

Az emberi test különböző szerveinek érzékenysége a sugárzásra eltérő, az érzékenység mértéke attól függ, hogy milyen hosszú ciklusokban osztódó sejtekből áll az adott szerv. Mivel a sugárzás a genetikai állományt is károsíthatja, a gyakran regenerálódó sejtek és az azokból álló szervek a leginkább érzékenyek a sugárterhelésre. A legérzékenyebbtől a legkevésbé érzékenyig haladva:

• nyirok- és vérképzőszervek;
• reprodukciós- és emésztőszervek;
• bőr;
• izom- és idegszövetek (agy).

Ionizáló sugárzás és terhesség

Ha egy terhes nőt sugárzásnak tesznek ki, akkor fejlődési rendellenességek léphetnek fel a magzatnál. Ezenkívül a gyermeknek fokozott a rák vagy leukémia kialakulásának kockázata. Ezért a sugárvédelmi irányelvben megfelelő rendelkezések vannak a születendő gyermekek védelmére. Ha a terhesség megerősítést nyert, vagy azt nem lehet egyértelműen kizárni, akkor a sugárzás alkalmazásának szükségességét ki kell mérni, figyelembe véve a kockázatok és az előnyök különösen gondos egyensúlyát.

A nagy dózisú röntgensugárzás elsősorban a terhesség első trimeszterében okozhat fejlődési rendellenességeket, ezért leginkább ebben az időszakban indokolt más megoldást választani. A várandósság további szakaszában biztonságosabb a baba egészsége szempontjából.

A magzat fejlődési szakaszai és a sugárzás hatása

A magas dózisú sugárzás változásokat idézhet elő a baba gyorsan gyarapodó sejtjeiben. Lehetséges, hogy ezek a változások megnövelik a születési rendellenesség előfordulásának kockázatát, illetve a gyermek életének későbbi szakaszában a rákos elváltozások, mint a leukémia kialakulásának veszélyét. Fontos tudni, hogy ezen rendellenességek kialakulhatnak véletlenszerű mutáció, vagy más károsító környezeti tényező (dohányfüst, alkohol, vegyi anyagok, légszennyezés) hatására is, nem a sugárzás ezen betegségek legfőbb rizikótényezője.

• A terhesség korai fázisa (megtermékenyítés utáni első hetek): A sugárterhelés a megtermékenyített pete implantációjának kudarcához vagy halálához vezethet. Ebben a szakaszban a "minden vagy semmi" törvénye érvényesül: vagy elpusztul a megtermékenyített petesejt, illetve az embrió, vagy képes anatómiai értelemben regenerálódni és egészséges lesz.
• A terhesség 4. és 10. hete között (organogenezis): Ebben az úgynevezett organogenezis során a sejtek megosztódnak és differenciálódnak. Embrionális szervi primordia alakul ki, például a szív és az idegrendszer számára. Ebben a szakaszban fennáll a rendellenességek veszélye. Általában elmondhatjuk, hogy a sugárzásra mindig az embrió a legérzékenyebb, azaz a terhesség 4-8. hete között a sugárzás súlyos fejlődési rendellenességet okozhat.
• A terhesség 10. hetétől: Ettől az időtartamtól kezdve a sugárterhelés az agy rossz fejlődéséhez vezethet. A Hirosima és Nagasaki atombomba túlélői esetében a mentális retardációt gyakrabban figyelték meg azoknál a gyermekeknél, akiket a terhesség ezen fázisa alatt az atombombázások méhében kitettek. Amennyiben az embrió túlélte a sugárhatást, a terhesség későbbi időszakában a magzatot ért ionizáló sugárzás már fejlődési rendellenességet nem, csak növekedési retardációt (a fizikai fejlődés elmaradását) okozhat.

A sztochasztikus hatások a sejtek genetikai információinak (DNS) változásaiból származnak. A sejtszabályozó mechanizmusok így megzavarhatók. Ezek a hatások később rosszindulatú betegségekhez, például rákhoz vagy leukémiához vezethetnek. A sugárterhelés és a rák vagy leukémia kialakulása között van egy úgynevezett latencia-időszak, amely több évig vagy akár évtizedekig is eltarthat. A sztochasztikus hatások valószínűsége növekszik az adag növelésével. A születendő gyermek fejlődési rendellenességei a sugárterhelés determinisztikus hatásai közé tartoznak.

Orvosi képalkotó vizsgálatok terhesség alatt

Terhesség alatt az orvosok általában kerülik a sugárzással járó vizsgálatokat, mivel a röntgensugárzás hatással lehet a fejlődő magzatra. Azonban bizonyos sürgős esetekben a vizsgálat elvégzése elengedhetetlen lehet, különösen akkor, ha más képalkotó eljárások (például ultrahang vagy MRI) nem nyújtanak elegendő információt. Mindig jelezze a terhesség tényét vagy annak lehetőségét az orvosnak, aki ennek az információnak a birtokában tudja mérlegelni a vizsgálattal járó előnyöket és kockázatokat.

Az orvosok mindent megtesznek azért, hogy még a kis kockázatnak se tegyék ki a magzatot, ha az elkerülhető. A körülményektől függően olyan képalkotó vizsgálatot is végezhetnek, amely nem jár sugárzással, ilyen az ultrahang vagy az MRI.

Röntgenvizsgálatok terhesség alatt

A terhesség általában nem kizáró ok a röntgenvizsgálat elvégzése szempontjából, és nem jelent veszélyt a magzatra. Bizonyos esetekben azonban mérlegelni, lehetőség szerint kerülni kell az alkalmazását. A legtöbb röntgenvizsgálat a végtagokról, a fejről, a fogazatról, esetleg a mellkasról készül. A röntgensugárzás célzott, ezért a méhet és más nemi szerveket nem szokta sugárzásnak kitenni, a szórt sugárzás megakadályozása érdekében pedig ólmozott kötény és gallér viselhető.

Kivételt képez a hasi röntgen, amely közvetlenül teszi ki sugárzásnak a magzatot, és értelemszerűen a védőkötény sem alkalmazható. A diagnosztikus röntgenvizsgálat tipikus sugárdózisa alacsony, a hasüreg vagy a medence vizsgálata esetén sem jár számottevő kockázattal. A röntgenvizsgálatok többsége tehát néhány óra, vagy néhány hét természetes háttérsugárzásnak megfelelő sugárterheléssel jár.

Egy röntgenfelvétel elkészítése során a szervezetet érő dózis a töredéke a CT-vizsgálatokra (1,5-20 mSv) vagy a PET-CT-re (25 mSv) jellemző sugárterhelésnek. Bár a hasi, kismedencei vizsgálatok értékei is alacsonyak, itt már mérlegelést igényel a vizsgálat elvégzése és lehetőség szerint érdemes kerülni az alkalmazását. Előfordulhat, hogy a terhességre egy vizsgálat elvégzését követően derül fény, azonban ebben az esetben is nagyon valószínűtlen, hogy a diagnosztikai röntgen árthat a fejlődésben lévő magzatnak. A legkisebb rizikót is minimalizálva azonban orvosok azt javasolják a fogamzó képes korú nőknek, hogy lehetőleg a menstruáció 1. és 10. napja között végeztessék el a vizsgálatot.

Mikor kell mérlegelni a vizsgálat elvégzését?

A végtag-, fogászati- vagy mellkasröntgen esetén általában nincs szükség különleges óvintézkedésre, az ólomkötény megfelelő. A hasi, kismedencei röntgen, gerincröntgen és a mammográfia esetén azonban az orvos más lehetőségeket is megfontol, és ha van rá lehetőség, terhesség alatt nem végzik el ezeket a vizsgálatokat.

Számos esetben a röntgenvizsgálat kiváltható más képalkotó eljárással is. A hasi és kismedencei szervek vizsgálatánál a kivizsgálandó panasz és a lehetséges betegség súlyossága alapján dönthet úgy az orvosa, hogy halasszák el a röntgenvizsgálatot a szülés utánra. Sürgős kezelést igénylő és más képalkotó vizsgálattal nem kiváltható, ám ritka helyzetekben a javaslat lehet a vizsgálat elvégzése is. Mivel a hasi röntgen is alacsony sugárdózissal jár, ilyen helyzetekben a vizsgálat elvégzése jóval kisebb kockázatot jelent a mamára és a babára is, mint annak elhalasztása.

Terhesség alatt általában nem végzik el a mammográfiát, vagy emlő ultrahangot alkalmaznak helyette, de rosszindulatú elváltozás gyanúja esetén, amennyiben a diagnózissal nem várható meg a szülés, a vizsgálat elvégezhető, a védőköpeny alkalmazása mellett. Amennyiben várandósan viszi már megszületett gyermekét röntgenvizsgálatra, a felvétel készítése közben ne az anya tartsa gyermekét. A legjobb, ha az apuka vagy más hozzátartozó viszi el ilyenkor a gyermeket.

CT-vizsgálat terhesség alatt

A szintén a röntgensugárzás elvén működő CT-vizsgálatok már magasabb sugárterhelést jelentenek, így azok alkalmazása terhesség alatt - szemben a röntgenvizsgálatokkal - már erősen ellenjavallt, csak a legnélkülözhetetlenebb esetekben merül fel. A CT (komputertomográfia) egy olyan képalkotó eljárás, amely röntgensugarak segítségével készít részletes keresztmetszeti képeket a test különböző részeiről. A hagyományos röntgenvizsgálatokhoz képest sokkal részletesebb információt nyújt.

A teljes vizsgálat általában 5-15 percet vesz igénybe, attól függően, hogy melyik testrészt vizsgálják. Az előkészítési idővel együtt ez akár 30 perc is lehet. A vizsgálat során a páciens egy mozdulatlan pozícióban fekszik a CT-gép asztalán, miközben a készülék lassan körbeforog körülötte.

Mikor lehet szükség CT-vizsgálatra terhesség alatt?

Terhesség alatt az orvosok általában kerülik a CT-vizsgálatot, mivel a röntgensugárzás hatással lehet a fejlődő magzatra. Azonban bizonyos sürgős esetekben a vizsgálat elvégzése elengedhetetlen lehet, különösen akkor, ha más képalkotó eljárások (például ultrahang vagy MRI) nem nyújtanak elegendő információt. A leggyakoribb helyzetek, amikor CT-vizsgálat szükséges lehet terhesség alatt:

• Fejsérülések és koponyaűri vérzés gyanúja, például ha egy kismama balesetet szenved, és felmerül az agyi trauma lehetősége.
• Súlyos baleset vagy trauma, például autóbaleset esetén, amikor szükség van a belső sérülések gyors azonosítására.
• Tüdőembólia gyanúja, amely életveszélyes állapot, és azonnali beavatkozást igényelhet.
• Vakbélgyulladás vagy egyéb akut hasi problémák, amelyek megfelelő diagnózis nélkül életveszélyessé válhatnak.
• Súlyos fertőzések vagy daganatok diagnosztizálása, amelyek gyors felismerése kulcsfontosságú a hatékony kezelés érdekében.
• Légzési elégtelenség vagy mellkasi trauma, amelyek esetében a mellkasi CT-vizsgálat segíthet az azonnali diagnózisban és kezelésben.
• Gerincsérülések vagy csonttörések, amelyek a hagyományos röntgennél részletesebb képet igényelnek.

Ezekben az esetekben az orvosok alaposan mérlegelik a lehetséges kockázatokat és előnyöket, és csak akkor javasolják a vizsgálatot, ha az elkerülhetetlen. Ha CT-vizsgálatra van szükség, akkor a sugárterhelést minimalizálják, és védőintézkedéseket alkalmaznak a magzat védelme érdekében. A legnagyobb kockázatot azok a vizsgálatok jelenthetik, amelyek a hasi területet vagy a medencét érintik, mivel ezek közelebb vannak a fejlődő magzathoz. A magzat fejlődése során a sugárzásnak való kitettség befolyásolhatja a sejtosztódást, ezért fontos, hogy a lehető legkisebb sugárterheléssel történjen a vizsgálat.

Óvintézkedések CT-vizsgálat során

• Alternatív vizsgálatok keresése: Ha lehetséges, az orvos ultrahangot vagy MRI-t javasol a CT helyett, hogy teljesen elkerülje a sugárterhelést.
• Ólomkötény használata: A sugárzás elleni védelem érdekében ólomkötényt helyeznek a has és a medence területére, hogy minimalizálják a sugárzás áthatolását a magzatra.
• Csökkentett sugárdózis alkalmazása: A modern CT-berendezések képesek alacsony dózisú vizsgálatokra, amelyek a lehető legkevesebb sugárzással biztosítják a szükséges diagnosztikai információkat.
• A vizsgálat szükségességének szigorú mérlegelése: A CT-vizsgálat csak akkor történik meg, ha életmentő vagy elkerülhetetlen a pontos diagnózis érdekében.

Kontrasztanyag használata CT-vizsgálat során

Bizonyos esetekben kontrasztanyagot használnak a pontosabb képalkotáshoz. Ez lehet intravénás kontrasztanyag, amelyet vénán keresztül fecskendeznek be, vagy orális kontrasztanyag, amelyet a vizsgálat előtt meg kell inni. A kontrasztanyag segít kiemelni az ereket, a daganatokat és más elváltozásokat, így még pontosabb diagnózis állítható fel. A kontrasztanyag alkalmazását terhesség esetén különösen körültekintően mérlegelik, mivel egyes anyagok a placentán keresztül eljuthatnak a magzathoz. Ha szükséges, az orvos alternatív vizsgálati lehetőségeket ajánlhat.

MRI vizsgálat terhesség alatt

Az MR vizsgálat különösen hasznos diagnosztikai eszköz terhesség alatt, mivel részletes képet ad a belső szervekről, sugárzás nélkül. A technológia lehetővé teszi, hogy az orvosok pontosabb képet kapjanak olyan esetekben is, amikor más képalkotó eljárások, például az ultrahang, nem adnak kellően részletes információt. Mindez úgy történik, hogy közben a kismama és a magzat sincs kitéve káros sugárzásnak, így biztonságosabb alternatívát nyújt az érzékeny várandóssági időszakban.

Az MR vizsgálat során erős mágneses tér és rádióhullámok segítségével készülnek képek a test belsejéről. Különösen jól vizsgálható vele az agy, a gerinc, a hasi szervek vagy akár a magzati agy fejlődése. Más képalkotó eljárásokkal szemben az MR részletesebb képet nyújt a lágy szövetekről, így olyan esetekben használják, amikor az ultrahang nem ad elegendő információt. Az MR nem használ ionizáló sugárzást, így nem jelent genetikai károsodásveszélyt a fejlődő magzatra. Ez különösen fontos, hiszen a terhesség alatt minden külső ártalmat minimalizálni kell. Ezért, ha pontos diagnózis szükséges, de kerülni kell a sugárterhelést (például CT esetén), az MR biztonságosabb alternatívát nyújt.

Milyen hatása lehet a mágneses térnek a magzatra?

A kutatások szerint az MR során használt mágneses tér nem károsítja a magzatot. Az első trimeszterben azonban óvatosság szükséges, mivel ekkor zajlik a szervképződés legérzékenyebb szakasza. Ebben az időszakban csak akkor végzik el, ha a vizsgálat elhagyása nagyobb kockázattal járna.

MR vizsgálat az első trimeszterben: Kockázatok és ajánlások

A terhesség első trimesztere a magzati fejlődés egyik legkritikusabb szakasza, amikor a szervek kialakulása zajlik. Ebben az időszakban minden külső hatásra különösen érzékeny a fejlődő magzat, ezért az orvosok is fokozott óvatossággal mérlegelik a diagnosztikai vizsgálatokat, így az MR-t is. A 12. hét előtt a sejtosztódás rendkívül aktív, így bármilyen külső beavatkozás elméletileg befolyásolhatja a fejlődést. Bár az MR sugárzásmentes, a mágneses tér hatásait ebben a korai szakaszban még nem ismerjük teljes bizonyossággal, ezért csak indokolt esetekben végzik el.

Ebben a szakaszban az MR-t kizárólag akkor alkalmazzák, ha a vizsgálat hiánya komoly kockázatot jelentene az anya vagy a magzat számára. Az ultrahang általában elegendő információt ad, így rutinvizsgálatként nem javasolt az MR.

MR vizsgálat a második és harmadik trimeszterben

A második és harmadik trimeszterben az MR vizsgálat általában biztonságosabbnak tekinthető, mivel a magzat fejlődése stabilabb szakaszba lép. Ilyenkor már kevesebb a kockázat a külső hatásokkal szemben, így indokolt esetben az MR rutinszerűbb vizsgálati eszközzé válhat. A 13. héttől kezdve, a szervfejlődés lezárulta után az MR nagyobb biztonsággal végezhető el. A jelenlegi kutatások szerint a második és harmadik trimeszterben végzett MR nem ártalmas a magzat fejlődésére, ezért indokolt esetben biztonságos megoldásnak számít.

A szülész-nőgyógyász és radiológus együttműködésének fontossága. A vizsgálatot mindig szoros orvosi együttműködés mellett végzik, ahol a szülész-nőgyógyász és radiológus közösen döntenek a szükségességéről. Ez biztosítja, hogy a kismama és a magzat maximális biztonságban legyen a vizsgálat során.

Kontrasztanyag és terhesség az MR vizsgálat során

Bár az MR vizsgálat önmagában sugárzásmentes és biztonságosnak számít, bizonyos esetekben a képminőség javításához kontrasztanyagot alkalmaznak. Terhesség alatt azonban a kontrasztanyag használata különös odafigyelést igényel, mivel a magzatra gyakorolt hatásai miatt csak kivételes helyzetekben javasolt. A gadolínium alapú kontrasztanyag egy fémalapú vegyület, amelyet az MR képalkotás során használnak a vizsgált szövetek és elváltozások jobb megjelenítésére. A szervezetbe juttatva kiemeli a gyulladt, kóros vagy sérült területeket, így pontosabb diagnózist tesz lehetővé. Terhesség alatt viszont a gadolínium átjuthat a méhlepényen keresztül a magzathoz, ezért alkalmazása külön mérlegelést igényel.

Kockázatok és biztonsági szempontok

Bár közvetlen, súlyos magzati károsodást eddig nem igazoltak, a gadolínium kis mennyiségben felhalmozódhat a magzat szöveteiben. Ez elméletileg hosszú távú hatásokat eredményezhet, például a fejlődő vesék vagy idegrendszer működésére nézve. Ezért a szakmai ajánlások alapján terhesség alatt lehetőség szerint kerülni kell a gadolínium alkalmazását, hacsak nem elkerülhetetlen a pontos diagnózis érdekében. Csak súlyos, életet veszélyeztető állapotok esetén indokolt a kontrasztanyag használata, például daganatos elváltozások, érrendszeri rendellenességek vagy súlyos gyulladások gyanúja esetén. Ilyenkor az anya egészsége és élete elsőbbséget élvez, hiszen közvetve a magzat túlélése is ettől függ.

Mikor elkerülhetetlen az MR vizsgálat terhesség alatt?

Bizonyos súlyos esetekben az MR vizsgálat a legbiztonságosabb és legpontosabb diagnosztikai módszer, amikor más vizsgálatok nem adnak elegendő információt.

• Magzati fejlődési rendellenességek vizsgálata: Ha ultrahanggal nem tisztázott fejlődési problémák merülnek fel, például az agy vagy a gerinc rendellenességei. Az MR részletesebb képet adhat a pontosabb diagnózis érdekében.
• Anyai betegségek diagnosztizálása: Neurológiai tünetek (pl. fejfájás, látászavar), daganatos elváltozások gyanúja esetén szükség lehet MR-re, mivel más vizsgálatok terhesség alatt nem alkalmazhatók biztonságosan.
• Súlyos trauma vagy baleset: Komoly sérülések után (pl. baleset, esés) MR-rel vizsgálható az anya gerince, agya vagy belső szervei, hogy kizárják az életveszélyes állapotokat.

Ultrahang vizsgálat terhesség alatt

Az ultrahang az elsődleges választás terhesség alatt, mivel teljesen biztonságos, nincs ionizáló sugárzása, és sok esetben elegendő információt nyújt. Alkalmas belső szervek vizsgálatára, hasi és kismedencei problémák feltérképezésére, magzati fejlődés ellenőrzésére, véráramlási problémák és vérrögök diagnosztizálására (doppler ultrahang). Ultrahang segítségével számos betegség és állapot azonosítható anélkül, hogy a kismama vagy a magzat sugárterhelésnek lenne kitéve.

Sokan félnek az ultrahangvizsgálattól a várandósság alatt, azt gondolják, hogy esetleg valamilyen ártalmat okozhatnak a babának. Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatait összegző, WHO által publikált közlemény eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a terhesség alatt végzett ultrahangvizsgálatok biztonságosak. Mivel az ultrahang - mint minden hang - mechanikai rezgés, kétségtelen, hogy van fizikai hatása, ez azonban a diagnosztikában használt paraméterek mellett nem okozza a magzat egészségkárosodását.

Az egyik fizikai hatás lehet a vizsgált szövet hőmérsékletének emelkedése, de ennek mértéke diagnosztikus ultrahangvizsgálat során olyan kicsi, hogy szöveti károsodólól nem kell tartani. A másik fizikai hatás, amivel gyakran ijesztgetik a várandós nőket, az úgynevezett kavitációs hatás, aminek a lényege, hogy a mechanikus rezgés kapcsán a szövetben apró gázbuborékok keletkezhetnek. Az ultrahangvizsgálat során a legnagyobb kellemetlenséget a várandós nő számára a has vizsgálófejjel történő nyomása és maga a fekvő testhelyzet okozhatja. A magzatnál sem tapasztalható olyan reakció, amely alapján arra következtethetnénk, hogy méhen belül fájdalmat vagy egyéb kellemetlen érzetet keltene a vizsgálat. Ennek kapcsán azt is fontos megjegyezni, hogy a két legnagyobb részletességű és leghosszabb ultrahangszűrés idején, a 12. és 20. A második trimeszterben tovább növelhető a hatékonyság, a 20. A 30.

tags: #ionizalo #sugarzas #hatasa #terhesseg