A meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét. Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje van orvosi segítséget kérni.
Késik a baba? A spontán teherbeesés esélye
A spontán teherbeesés esélye a 35 év alatti pároknál viszonylag magas, 85% körül van. A meddőség azonban a statisztika szerint gyakori probléma, minden ötödik pár érintett benne. Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát - így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, valamint a sikertelen próbálkozásokat kísérő csalódottság érzésétől is megkímélhetik magukat.
A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség. Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.
Az inszemináció mint megoldás
Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével.
Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció. Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.
Az inszemináció folyamata és sikere
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés.
A női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban. Ilyenkor egyrészt követhetetlen, mikor van a tüszőrepedés, másrészt az évi 4-5 menstruáció alatt - amely összevissza jelentkezik - nem lehet megmondani, mikor van esély a normál teherbeesésre. A női okok közül ki lehet emelni az endometriózist is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek, kezelése pedig indokolt az inszeminációt megelőzően.
Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma. A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek, ezért nem mindegy, hogy mikor végzik az inszeminációt. Ehhez meg kell érnie a tüszőnek, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk megtermékenyíthetőségről. Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap. Az inszeminációhoz megfelelő spermára is szükség van, amely lehet ugyan gyengébb, mint normál szexuális érintkezés mellett történő megtermékenyítésnél, de túlzottan gyenge azért nem.
A férjnek azon a napon kell spermát leadnia, amelyiken a megtermékenyíthetőség adott. A szelekció után - amely tulajdonképpen egyfajta dúsítás - a spermiumok tápoldatba kerülnek, amelyet katéter segítségével, a hüvelyen és a méhszájon át feljuttatják és befecskendezik a méhüregbe. Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.
Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el. Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Indokolt lehet gyógyszeres kezelés akkor is, amikor bármilyen egyéb probléma - például véralvadási zavar - áll fenn.
Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye. Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat. A tüszőérést stimuláló kezelést és az inszeminációt szülész-nőgyógyász szakorvos végezheti, akinek jártassága a meddőség kivizsgálásában és kezelésében elengedhetetlen. Más szakorvosra csak akkor van szükség, ha a mesterséges megtermékenyítés valamilyen spermaprobléma miatt történik. Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség.
Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira. Sok múlik a jól megválasztott időponton. Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető.
Mikor jöhet szóba az inszemináció?
Inszemináció akkor végezhető, ha egy év védekezés nélküli szexuális életnél nem történik teherbeesés, ennek oka pedig nem a petevezetékek elzáródása. Ilyenkor ugyanis önmagában az inszemináció sem jelent megoldást, hanem lombikos beavatkozásra van szükség.
Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra. Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés.
A pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban. A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is.
AID (Artificial Insemination by Donor): az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés.
Az inszemináció utáni teendők
A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást.
Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák. Mivel az inszemináció és annak előkészítése alatt is fokozott az orvosi felügyelet, nagyon kevés az esélye például a méhüreg megfertőződésének.
Alternatívák és kiegészítő módszerek
Lombikeljárás (IVF) - ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül. A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés. A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer).
Asszisztált hatching (AHA) - akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz. Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás.
Petesejt, spermium, vagy embrió donáció - ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége. Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás.
A kezelést követő gyógyszeres terápiával együtt nagy az esély a terhességre.
Az inszemináció sikerességi rátája ciklusonként körülbelül 15-20% között mozog. Ez elsőre talán alacsonynak tűnhet, de érdemes tudni, hogy egy egészséges, fiatal párnak természetes úton is hasonlóak az esélyei egyetlen hónap alatt. A sikert számos tényező befolyásolja: a nő életkora, a meddőség oka, a spermiumok minősége és a petefészkek válaszkészsége. A reális elvárások fenntartása segít abban, hogy a pár ne élje meg kudarcként, ha az első próbálkozás nem vezet eredményre. Amennyiben 3-6 sikertelen inszemináción van túl a pár, érdemes felülvizsgálni a stratégiát. Ilyenkor kerülhet szóba a lombikbébi program (IVF), amely bár invazívabb, de magasabb sikerességi mutatókkal rendelkezik.
A hormonális stimuláció egyik velejárója, hogy megnő a többes terhesség valószínűsége. Míg a természetes ciklusban ez elenyésző, a gyógyszeres támogatás mellett az ikerterhesség esélye 5-10% is lehet. Az orvosok ezért törekszenek arra, hogy a stimuláció során csak 1-3 domináns tüsző érjen be. Ha túl sok tüsző indul fejlődésnek, előfordulhat, hogy az adott ciklust biztonsági okokból leállítják, vagy felajánlják a tüszők leszívását (punkcióját).
Az inszeminációra való felkészülés nemcsak fizikai, hanem mentális folyamat is. Fontos, hogy ne tekintsünk rá úgy, mint egy utolsó szalmaszálra, hanem mint egy értékes segítségre, amely közelebb visz az álmunkhoz. Minden nő szervezete más, és minden út egyedi. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, és ne keseredjünk el, ha a mi történetünk nem az első próbálkozással válik teljessé. A legfontosabb, hogy bízzunk az orvosi csapatban és a saját testünk erejében. A folyamat során végig szem előtt kell tartani a célt, miközben türelemmel és önszeretettel fordulunk magunk felé.
Az inszemináció utáni 14. nap a bűvös dátum. Bármennyire is nagy a kísértés, a túl korán elvégzett vizeletvizsgálat hamis eredményt adhat. A tüszőrepesztő injekció ugyanis HCG-t tartalmaz, ami a szervezetben maradva akár 10 napig is álpozitív tesztet okozhat. A legmegbízhatóbb módszer a vérből történő HCG-szint mérés. Ez a vizsgálat már egészen korán ki tudja mutatni a terhességet, és a szint növekedéséből következtetni lehet a terhesség életképességére is.
Ha természetes úton hosszú ideig tartó próbálkozás után sem köszönt be a vágyott állapot, akkor sem érdemes elkeserednie: minél hamarabb kezdik meg a mesterséges megtermékenyítés lépéseit, annál nagyobb az esély a gyermekáldásra.
tags: #inszeminacio #utan #erdemes #hogorbe