A terhesség és a szülés testünkben végbemenő változásai

A várandósság egy csodálatos, ugyanakkor kihívásokkal teli időszak az életünkben. Ebben az időszakban testünk számos változáson megy keresztül, hogy felkészüljön az új élet érkezésére. Ezek a változások nem mindig kellemesek, de fontos megérteni, mi történik velünk, hogy felkészülten és magabiztosan vághassunk neki az anyaságnak.

A terhesség korai szakaszának jelei és tünetei

A várandósság kísérő tünetei a várandósság felismerésében segítenek (a korai időszak „gyanújelei”), védik a megfogant babát és az anya másállapotra való odafigyelését segítik. Legtöbbjük teljesen ártalmatlan tünet, vannak, amelyek kellemetlenséget okozhatnak, de lehetnek olyanok is, amelyek megnehezítik a várandós nő napjait. Egy részük átmeneti ideig áll fenn (pl. reggeli émelygés, hányinger) és néhányuk a kialakulás után végigkíséri a várandósságot, esetleg továbbra is fennmaradnak (pl. visszér). Egyszerűbb esetekben bizonyos kísérő jelenségek nem igényelnek kezelést, más esetekben a kellemetlen tüneteket csökkenteni lehet gyógyszermentes módon. Vannak olyanok is azonban, melyek bevezetői vagy figyelemfelkeltői lehetnek komolyabb problémának (pl. fejfájás + fokozott vízvisszatartás).

Klasszikus tünetei a koraterhességnek. A megfogant babák így hívják fel a figyelmet magukra, s ezt a jelet a nők jól értelmezik.

Hányinger és hányás a terhesség alatt

A hányinger, hányás a leggyakoribb a reggeli órákban, de a nap folyamán bármikor előfordulhat, sőt egész nap is tarthat. Éjszaka ritka, bár ha a kismama felkel, ekkor is lehet hányingere. A „reggeli rosszullétre” inkább a hányinger, mint a hányás a jellemző, bár ez többnyire öklendezés, mivel a gyomor üres és csak kevés nyákot termel. A hányás mértéke nem csak egyénenként, hanem ugyanazon nő egymást követő terhességei során is változhat.

Pontos oka nem ismert, valószínű, hogy több tényező együttes hatására jön létre: hormonális (humán choriális gonadotropin hCG), anyagcsere (szénhidrát), kémiai változások. A vegetatív idegrendszer labilitása (mely az alapvető életfunkciókat szabályozza) is lehet az egyik kiváltó ok. Pszichés tényezők is szerepet játszhatnak megjelenésében: a félelem, aggódás, bizonytalanság, néha a várandósság tudat alatti elutasítása.

Többnyire az első három hónapban fordul elő (első trimeszter, 12-14. hét), van akinek félidőig (régi asszonyi bölcsesség: „majd, ha megmozdul a baba elmúlik a hányinger, hányás”), ritka esetekben a várandósság végéig fennáll. Érzetre lehet enyhe fokú, gyomortájon érezhető teltségérzés, de lehet súlyos, hullámokban jelentkező és gyakran hányással végződő is.

Koraterhességben gyakran fokozódik a szagokkal szembeni érzékenység (különösen jellemző a dohányfüst, kávé, alkohol, zsíros ételek illata) és ez is kiválthatja, vagy fokozhatja a hányingert. Ezek miatt sokszor étvágytalanság jellemző a korai várandósra és ezzel összefüggésben a testsúly is csökkenhet. Ez azonban elmúlik az első trimeszter végére és elindul a súlygyarapodás.

Azoknál a nőknél, akiknél gyakori az öklendezés és hányás, a hasi izomzat érzékennyé és fájdalmassá válhat. Ez azonban rövid időn belül elmúlik, ártalmatlan, a méhben fejlődő magzatra nincs hatással.

Gyomorégés a terhesség alatt

A gyomorégés nem terhes állapotban is előfordulhat (főleg gyomor és nyombélfekély esetén), várandósságban betegségek nélkül is gyakori, a nők kb. 10%-át érinti. Tipikusan első és a harmadik trimeszter tünete lehet.

Az első trimeszterben megjelenő tünet oka, hogy a várandósság alatt termelődő sárgatesthormon (progeszteron) a nyelőcső és a gyomor közötti körkörös záróizmot (cardia) ellazítja és ezáltal az amúgy is csökkent motilitású gyomor savas tartalma a nyelőcső alsó részébe bekerül. Az égető érzés a mellkas alsó-középső részén lép fel, közvetlenül a szegycsont alatt és gyakran kevés savanyú folyadék felböfögésével társul.

A várandósság utolsó heteiben a megnövekedett méh a gyomrot az eredeti helyéről elmozdítja és ezáltal a visszaáramlást fokozza. Amikor az alsó bordákra kifejezett súly nehezedik, a gyomorégés kifejezetten kellemetlen lehet.

Megnövekedett nyáltermelés

Ritkán a várandósság „bejelentő” tünete. Ilyenkor a szövetek lazábbá válnak, vérbőségük növekszik, a nyálka és más váladékok termelődése is fokozódik. A nyálmirigyek nagy mennyiségű váladékot juttatnak a szájüregbe, melyet a várandós nő képtelen lenyelni. Kellemetlen ízérzéssel is együtt járhat. Egy egészséges ember naponta kb. másfél liter nyálat termel, melyet „gondolkodás nélkül” lenyel.

Gyakori vizelési inger

A várandósság egyik legkorábbi tünete, a középső trimeszterben általában csökken, majd az utolsó harmadban ismét erőteljesebbé válik. Az utolsó hetekben a magzati koponya kezd a medence bemenetére illeszkedni. Ez izgatja a hólyagot, és sűrűbbé teszi a vizeletürítést. Néha vizelettartási képtelenség is felléphet, amikor néhány csepp vizelet akaratlanul távozik a hólyagból. Ez gyakran erőteljes magzatmozgáskor vagy tüsszentéskor, köhögéskor fordulhat elő.

Székrekedés

A várandósságra jellemző „ellazulás”, mely a sárgatesthormon hatására jön létre, sajnos nemcsak a méh izomzatát érinti a baba megtartása érdekében, hanem az egész szervezetre jellemző állapotot hoz létre. Ennek hatására a bélrendszer is elernyed és a béltartalom továbbítása lelassul. Ha a széklet hosszabb ideig tartózkodik a bélrendszer aló részében, a vízvisszaszívás következtében keményebbé válhat, kialakul a székrekedés. A helytelen ürítési szokások is szerepet játszhatnak a folyamat rosszabbodásában.

A harmadik harmadban az egyre gyorsabban növekvő magzat a beleket eltolja a hasüreg más pontjára, ezzel is nehezítve a normál bélperisztaltikát. Oka lehet még a várandósság alatti vaspótlásra adott készítmények, magnézium hiány (különösen, ha a várandós nő fáradékonyságra és lábikra görcsökre is panaszkodik egyidejűleg), stresszes életmód, szorongás, mely a belek falában lévő simaizmokat összehúzza és ezáltal a továbbítást nehezíti.

Aranyér

Kialakulásában a hormonális hatásokon kívül (sárgatesthormon), családi halmozódás, örökletes tényezők, kötőszöveti gyengeségre való hajlam (fehér bőrű, striákra is hajlamos nők), álló foglalkozás, többedik várandósság és a növekvő magzat is szerepet játszik. A baba a hasüregben az alsó testfélből visszaáramló vénákra gyakorol nyomást. A székrekedés és az ezzel járó erőlködés, a végbél vénáiban való nyomásfokozódás elősegítik az aranyér kialakulását.

A korai aranyér tünete a végbél körüli érzékenység, mely a szorulásos széklet ürítésekor kifejezettebbé válik. A folyamat előrehaladtával viszketés, égő érzés, fájdalom, állandó végbéltáji teltségérzet, majd vérzés is megjelenhet különösen székletürítéskor. A kitágult vénák először csak székletürítéskor jelennek meg a végbélnyílásban majd visszahúzódnak, később már véglegesen kitüremkednek. Súlyosabb esetekben kizáródhat, ez erős fájdalommal jár, az aranyér megduzzad, kemény csomó formájában tapintható. Ritkán előfordul, hogy vérrög (trombus) alakul ki az aranyérben. Az aranyeres tünetek kialakulása a medencealap gyengeségére hívja fel a figyelmet.

Visszér

A vénák feladata, hogy a szívbe visszaszállítsák a vért. Mivel faluk az artériákhoz képest sokkal gyengébb izomzattal rendelkezik, ezért bizonyos szakaszonként páros billentyűk biztosítják a vér visszafolyásának megakadályozását. Ha a vénák kitágulnak, a visszaáramló vér tartós nyomást gyakorol a véna falára, az egy idő után hosszabb, kanyargósabb, vastagabb lesz, a billentyűk működése elégtelenné válik, kialakul a visszeresség.

A vastagabb, felülethez közel futó vénák, kacskaringós tágulatai kellemetlen tüneteket okozhatnak: a láb elnehezedése, teltségérzés, fájdalom. A lábszáron megjelenő „seprűvénák”, a bőr alatt lévő kiserek esztétikai problémái, a látványon kívül problémát általában nem okoznak. A szeméremtesten lévő vénák duzzanata égő érzéssel, fájdalommal járhatnak, szülés után többnyire nyomtalanul visszafejlődnek.

Hüvelyi folyás

A várandósság egész ideje alatt előfordul, ami a hüvely és a méhnyak fokozott vérellátásának a következménye. A hüvelynyálkahártya megvastagszik, a méhnyakban lévő mirigyek is több váladékot termelnek. Nem várandós állapotban normál körülmények között a hüvely savas vegyhatású a Lactobacillusok által termelt tejsav következtében. A várandósság miatti hormonális változás következtében a hüvelyi környezet lúgosabb lesz. Emiatt könnyebben kialakulhat hüvelyi folyás, ami nyákos, színtelen vagy fehéres színű lehet és nem társul hozzá semmiféle érzékenység és fájdalom.

A várandósság előrehaladtával egyre több lehet a váladék, de sohasem válik kellemetlen szagúvá és a hüvely nem lesz fájdalmas.

Megváltozott méhnyak

A várandósság bizonyos időszakában előfordulhat, hogy a méhnyak belső felszíne kitüremkedik a külső méhszáj felszínére, ami vöröses folt formájában látható. Ennek oka a terhességi hormonok hirtelen megszaporodnak.

Fáradtság és gyengeség

A fáradtság, gyengeség és bágyadtság a korai időszak élettani tünete. Így érzékelik a nők, hogy a szervezetben történő változásokhoz sok energiára van szükségük. A várandósság első három hónapjában ezek a tünetek kifejezettebbek, és az émelygéssel, hányingerrel együtt a várandós nő egyébként energikus személyiségét megváltoztathatják. A középső trimeszterben a fáradtság általában megszűnik, majd a szülés közeledtével ismét visszatérhet.

Nehézlégzés

A várandósság vége felé a megnövekedett méh a hasűri szerveket és a rekeszizmot felfelé - a bordák alá - tolja és a légző-munkában szerepet játszó rekeszt gátolja a mozgásban. Ez nehezített légzéshez és időnként légszomjhoz vezet. A várandós nő mélyebb légzéssel igyekszik növelni a légzéstérfogatát. Az első babájukat várók körülbelül 36. hét után megkönnyebbülést érezhetnek, mivel a magzat feje lejjebb kerül a medencében és ezzel a méh felső része is alább száll. A rekeszre nehezedő nyomás megszűnik, több hely van és ezzel a légzés is javul.

Szédülés és ájulás

Az alsó testfélből és a hasüregből érkező vénák egy véna cava nevű gyűjtőérbe ömlenek, mely a szívbe vezeti az elhasznált vért. Ez az ér az anya gerincoszlopának jobb oldalán fut felfelé. Mivel a vénák fala kevésbé izmos, mint az artériáké, ezért könnyebben összenyomhatók. Amikor a várandós nő (többnyire a harmadik trimeszterben) a hátán fekszik és a méh súlya ránehezedik a véna cavara, abban a keringés lassul. Az anya először légszomjat, szédülést, rosszullétet érezhet, és amennyiben nem történik testhelyzet változtatás (legjobb ilyenkor az anyának a bal oldalára fordulni, így a megnövekedett méh súlya lekerül a vénáról), akár el is ájulhat.

Koraterhességben elsősorban hormonális hatásra, valamint a vegetatív idegrendszer átállása miatt fordulhat elő. A várandósság későbbi időszakában a növekvő méh több vért igényel. Amikor a vérnyomás csökken és elér egy bizonyos értéket, akkor az agy vérellátása csökken. Ennek következtében gyengeség, ájulásszerű érzés léphet fel, és néhányan valójában el is ájulnak. Ez szerencsére önmagában sem a magzatra, sem az anyára nem káros. Előfordulhat, hogy a nő az ájuláskor leesik a földre, és ez sérülést okozhat. Ezért, ha a várandós azt érzi, hogy el fog ájulni, feküdjön le és lélegezzen mélyen.

Derékfájás

A sárgatest hormon a szervezet más részeihez hasonlóan az izületekben, ínakban és szalagokban is fellazulást okoz. Ez a medence-övet összetartó izületekben és a gerincoszlopot összetartó szalagokban is megjelenik. A várandósság alatt kialakuló helytelen testtartás (a lumbosacrális görbület fokozódik), súlynövekedés, erős fizikai igénybevétel, a nem megfelelő lábbeli, komoly megterhelés a gerincoszlop és a gerincoszlop közötti izületi összeköttetésekre. A szalagok fellazulása az izületeket mozgékonyabbá teszik, és a megterhelés kellemetlen fájdalomérzetet okozhat.

A valódi klasszikus várandósság alatti derékfájás a csípőcsont és keresztcsont izületi összeköttetésben (sacroiliacalis izület) jön létre. A fájdalom a középvonaltól kb. 3 cm-re jelentkezik, és a farpofába sugárzik ki, forgómozgásra erősödik. Emiatt sokszor az ágyban való megfordulás is nehezére eshet a nőnek. A hasfali izomzat megfeszülése miatt (a magzat „nekifekszik” a hasfalnak a medence előredőlése következtében) a súly a hát izomzatára nehezedik.

A várandósság vége felé a szervezetben termelődő relaxin hormon hatására az egyébként szorosan tartó izületek (keresztcsont-csípőcsont közötti izületek, valamint a két szeméremcsont találkozásánál lévő izület) elkezdenek fellazulni. A magzati koponya az utolsó hetekben beilleszkedik a medence bemenetébe, ezáltal idegeket nyomhat. Az ágyékban érezhető fájdalom kisugárzik a comb elülső-belső részébe és kisugározhat egészen a térdig.

Hasfali fájdalom

A méh növekedésével a hasfal kezd előre domborodni. Ez általában a 16-20. hét körül kezd megjelenni, ilyenkor kezd a hasfali izomzat megnyúlni. A haskörfogat növekszik, és a várandósság végén elérheti a 100 cm-t. Az izomzat feszülése okozta kellemetlen érzés a szeméremcsont felett a 20. hét körül jelentkezhet, és átlagosan 3-4 hétig tarthat. Jellemző az esti órákban, fizikai munkavégzést követően, jelezve azt, hogy több pihenésre van szükség. A helytelen testtartás fokozhatja a túlfeszülését.

A hasfal izomzata a szülést követő hetekben-hónapokban képes tökéletesen visszanyerni eredeti tónusát, amennyiben a várandósság alatt nem nyúlt ki túlzott mértékben. A várandósság előrehaladtával és a hasfal feszülésével együtt előfordul, hogy a köldök kisimul, majd kifelé fordul. Néha ez érzékenységgel, fájdalommal párosul, mivel a ruha folyamatosan dörzsöli, irritálja.

Fejfájás

A várandósság alatt -csakúgy, mint anélkül- bármikor előfordulhat. Koraterhességben gyakran társul hányingerhez. Azok a nők, akiknek rendszeresen szokott migrénes fejfájásuk lenni, általában javulásról számolnak be a várandósságuk alatt.

Pigmentáció változások

A várandósság alatt a festéklerakódás, pigmentáció fokozódik. Ez a bőrben lévő festékképződésért felelős sejteknek (melanocyták) a fokozott működése miatt történik. Jellemző területek a mellbimbó és bimbóudvar területe, a hasfal középső vonalában megjelenő sötét vonal (linea fusca vagy nigra), a festékes anyajegyek, szeplők megjelenése, és/vagy színük erősödése, az arcon a májfoltok (cloasma gravidarum) és az ajkak körül sötét csík megjelenése, valamint a már meglévő hegek sötétedése. A festékképződés egyénenként változik, bár kifejezettebb a sötét szőrzetű és bőrű nőknél.

Terhességi csíkok (striák)

A bőr feszülése, a gyors és nagyfokú hízás, az egyénre jellemző kötőszöveti gyengeség esetén a bőr „megrepedezik” és kialakulnak a terhességi csíkok. Típusosan a hasfal két oldalán, a csípőn, a farpofákon, a combokon és a melleken a leggyakoribb a megjelenésük, de előfordulhatnak a karokon is. Megjelenésükkor sötét-lilás csíkok lehetnek, amelyek sokszor viszketnek is a feszülés miatt. Színük az áttűnő hajszálerek miatt ilyen.

Lábszárgörcs

A várandósság alatt a legjellemezőbb a lábikragörcs. Főleg a harmadik trimeszterben jelennek meg és sokszor az éjszakai nyugalmában zavarják meg a várandós nőt, aki kemény csomót tapint a görcs helyén, és éles fájdalmat érezhet. Legjellemzőbb a vádliban és a comb hátsó felén. Oka lehet a vér kalcium és/vagy magnézium szintjének csökkenése, az alsó végtag keringésének romlása.

Kerek méhszalag fájdalom

A méhet a medencében szalagok függesztik fel, tartják a megfelelő pozícióban. Az úgynevezett kerek méhszalagok a méh felső-külső részéből indulnak és lefelé haladva kétoldalt az ágyékban végződnek. A várandósság 16-20. hete között szokott jelentkezni a feszüléssel kapcsolatos kellemetlen érzés, előfordulhat azonban, hogy csak a 28. és a 32. hét között, majd spontán megszűnik. Húzó, szúró jellegű fájdalom, amely a méh valamelyik oldalán érezhető. Néha izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló érzést okoznak.

A szülés közeledtének jelei és a vajúdás

Nehéz elképzelni, hogy mit várhatunk a szülési fájdalomtól és a méhösszehúzódásoktól, különösen, ha az első terhességről van szó. A kismamák gyakran aggódnak amiatt, hogy vajon fel fogják-e ismerni a szülési fájdalmat, illetve hogy amit éreznek, az vajon nem a koraszülést jelző összehúzódás-e. Noha a méhösszehúzódások sokfélék, a szülés minden egyes szakaszának megvannak a maga tünetei, melyekről többet megtudhat cikkünkből.

A szülési fájások típusai

A szülés hosszúsága és a szülési fájdalom mértéke egyénenként és terhességenként is jelentősen változó. Azonban, ha tudja, hogy mit várhat a különböző típusú összehúzódásoktól, felkészültebben várhatja a szülést.

Braxton-Hicks-összehúzódások

A gyakran csak jóslófájásokként emlegetett szabálytalan méhösszehúzódások nem a szülés megindulását jelzik. A Braxton-Hicks-összehúzódások legfontosabb jellemzői:

• olyan méhösszehúzódások, melyek intenzitása és gyakorisága nem nő
• rendszertelen méhösszehúzódás inkább kellemetlen, mint fájdalmas
• az összehúzódások a lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul
• sétálás vagy lefekvés hatására az összehúzódások csillapodnak, alábbhagynak
• már akár a 6. héten is jelentkezhetnek, de leginkább a második vagy harmadik trimeszterben jellemzőek

Sok nő a harmadik trimeszterig nem is tapasztalja ezeket az összehúzódásokat.

Prodromális összehúzódások

A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez.

A prodromális összehúzódások tünetei a következők:

• 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál
• a lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek
• erős összehúzódások, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, s tágulást sem okoznak

Tágulás - A szülés korai szakasza

A szülés korai szakaszában a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához.

A szülés korai szakaszára jellemző összehúzódások az alábbiakkal jellemezhetők:

• tompa hátfájás
• enyhe légzési nehézség az összehúzódások alatt
• medencenyomás és a medence teltségének érzése
• a fájdalom hátból sugárzik előre
• nagyon erős összehúzódások, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként jelentkeznek

Ebben a szakaszban mielőbb a kórházba vagy szülőotthonba kell menni, vagy hívja a szülésznőt, ha otthonszülést tervez. Otthonszülésnél vajúdás közben nincs semmilyen információ a kisbaba jól- vagy rosszullétéről.

Aktív szülési fázis

Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a cervix már legalább 6 cm-re tágult.

Erre a szülési szakaszra az alábbiak jellemzőek:

• az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek
• az összehúzódások legalább egy percig tartanak
• a kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna
• jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában
• a kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is

Hogyan birkózzunk meg a szülési fájdalommal?

A szülési fájdalommal való megbirkózást segíti:

• Testmozgás - Hacsak az orvos nem írja elő a fizikai aktivitás korlátozását, a terhesség alatti testmozgás segíti az állóképesség, a rugalmasság és az izomtónus kialakulását még a szülés előtt. A nagy intenzitású testmozgások helyett válassza a jógát vagy az úszást.
• Szülésfelkészítő tanfolyam - Sok kórház kínál szülésfelkészítő programot, ahol arra is megtanítják a leendő szülőket, hogyan relaxáljanak és enyhítsék a szülési fájdalmat. A legtöbb módszer a légzési technikára, figyelemelterelésre és a masszázsra összpontosít.
• Meditáció - A meditáció, a jóga és a relaxáció más formái mind segítik a kismamát a helyes légzésben és megfelelő koncentrációban az összehúzódások alatt.
• Figyelemelterelés - A nyugtató zene hallgatása, a számolás vagy más elterelő technikák is hasznosak lehetnek abban, hogy eltereljék a figyelmet a szülési fájdalomról.
• Aromaterápia - A nyugtató illatok (pl. levendula) belégzése elősegítheti a relaxációt és ösztönzi a mély légzést.

Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata.

Mikor kell orvoshoz fordulnia?

Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:

• Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát.
• Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e.
• Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e.
• Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű.
• Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.

A méhösszehúzódások természetes úton segítik a baba előrehaladását a szülőcsatornában. Nagyon fájdalmasak lehetnek, de természetes technikákkal és gyógyszerekkel a fájdalom mértéke csökkenthető. Beszéljen orvosával, ha nem biztos benne, hogy mikor kell bemennie a kórházba!

A terhesség alatt jelentkező fájdalmak és kellemetlenségek sokfélék lehetnek, de a legtöbb esetben természetes velejárói a várandósságnak. Fontos, hogy figyeljünk testünk jelzéseire, és ha bármi aggodalomra okot adó tünetet észlelünk, forduljunk orvoshoz.

tags: #tuszurasszeru #fajdalom #hasban #szules