A túlzott diéta és a méhnyálkahártya egészsége: Amit tudnia kell

A női szervezet csodálatos, természet által megalkotott rendszerében a méhnyálkahártya - orvosi nevén endometrium - minden hónapban lenyűgöző változásokon megy keresztül. A sikeres terhesség csak abban az esetben jöhet létre, ha a méhnyálkahártya elég vastag ahhoz, hogy a megtermékenyített petesejt beágyazódhasson. A meddőségek és vetélések egy része tehát nem valamilyen ovulációs vagy fogantatási probléma, hanem a vékony méhnyálkahártya terhesség gátló hatása miatt alakul ki. Épp ezért rendkívül fontos a tervezett terhesség előtt a méhnyálkahártya vastagság növelése.

Az optimálisan működő menstruációs ciklus során a méhnyálkahártya vastagság növelése elsősorban a szervezetben megnövekedő ösztrogén hormon feladata. Mellette természetesen jelen van a progeszteron, azaz sárgatest-hormon is, ám a közhiedelemmel ellentétben a feladata nem elsősorban a méhnyálkahártya erősítése, hanem a táplálása, hogy az embrió megtapadását követően kialakulhasson a placenta. Ahhoz, hogy a méhnyálkahártya elérje a beágyazódásra alkalmas állapotot, a hormonháztartás tökéletes összhangjára van szükség.

A méhnyálkahártya vastagságának ciklusai és normál értékei

A méhnyálkahártya vastagság növelése a 28 napos ciklus fázisaitól függ:

1. Proliferációs, vagyis felépítési szakasz: A ciklus 6-13 napja között az agyalapi mirigy elkezdi termelni a tüszőérlelő (FSH) és a tüszőrepesztő, luteinizáló (LH) hormonokat, ezzel egyidőben pedig megnövekszik az ösztrogén hormon is, aminek egyik jelentős feladata a méhnyálkahártya erősítése.
2. Szekréciós szakasz: A ciklus 14-28. napja között következik be. A tüszőrepedést követően megnövekszik a progeszteron szint, ennek a hormonnak köszönhetően a méhnyálkahártya tovább vastagodik és megtelik tápanyagokkal. Amennyiben eljut a méhbe egy megtermékenyített petesejt, megtörténik a beágyazódás, vagyis létrejön a teherbe esés. Ennek hiányában a méhnyálkahártya degenerálódni kezd.
3. Menstruációs szakasz: A ciklus 28. napján az elsorvadó méhnyálkahártya elkezd leválni a méh faláról, és menstruációs vérzés formájában távozik a szervezetből.

A sikeres beágyazódáshoz 8-12 mm-es méhnyálkahártyára van szükség. Az ennél vékonyabb endometrium nem lesz alkalmas az embrió befogadására. Ideális körülmények között az endometrium kb. 8-14 mm vastag az ovulációtól a ciklus végéig tartó időszakban. Ez ad otthont és tápanyagot a megtermékenyített petesejtnek, támogatja a sikeres beágyazódást és a korai terhesség egészséges megtartását.

Vékony méhnyálkahártya: tünetek és okok

A vékony méhnyálkahártya terhesség megtartására alkalmatlanná teszi a méhet, így fontos minél előbb felismerni. A legtöbb esetben nincs különösen érezhető, jól elkülöníthető testi jele a vékony méhnyálkahártyának, bizonyos tünetek mégis árulkodók lehetnek. Ezek elsősorban a nem megfelelően működő hormonháztartás következményei, netán valamilyen kóros elváltozás vagy veleszületett állapot ismertetőjelei.

Tünetek:

• A menstruációs ciklus szabálytalansága - az átlagosnál rövidebb vagy hosszabb ciklus, a havi menstruáció kimaradása.
• Fájdalmas menstruáció.
• Kevésbé fejlett nemi jellegek - például 16 éves kor feletti első menstruáció, keskeny medence, alulfejlett mellek, túl rövid hüvely.
• Az orgazmus hiánya.
• Fájdalmas együttlétek.
• A korai klimaxhoz hasonló tünetek, melyek az ösztrogénhiányt jelzik - túlzott izzadás, hőhullámok, alvászavar, izomgörcsök, cikluszavarok, túlzott szőrnövekedés, migrén.
• Sorozatos vetélések.
• Meddőség.

Okok:

A beágyazódásra alkalmatlan, vékony méhnyálkahártyának számos oka lehet, de jó hír, hogy az esetek nagy részében a felismerést követően kezelhető, így a vékony méhnyálkahártyára terhesség gátló hatása megszüntethető. A méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környéként elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll. Ekkor elkezdődhet az okok feltárása.

• Ösztrogénhiány: A csökkent ösztrogénszint adódhat pajzsmirigy túlműködésből, a tüszőérlelő hormon (FSH) hiányállapotából, progeszteron tartalmú gyógyszer túladagolásából, de okozhatja a dohányzás, a depresszió, a hosszú ideje tartó alultápláltság, vagy épp a hirtelen fogyás is.
• Felborult hormonháztartás.
• A méh, petefészkek alulteljesítése.
• A kismedence elégtelen vérellátása, gyulladása.
• Nemi úton terjedő betegségek.
• Korábbi műtétet vagy méhfertőzést követően kialakult hegszövet az endometrium felületén.
• A méhtest fejletlensége.
• Rendellenesen fejlődött reproduktív szervek.
• Genetikai hajlam.
• Műtéti méhtisztítás, abortusz (sérült méhnyálkahártya).
• Hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletta.

A modern világban egyre jelentősebb tényező a folyamatos stressz, a rendszertelen alvás, a hiányos vagy egyoldalú táplálkozás, túlzott fogyókúra, intenzív sport vagy akár az ösztrogénhöz hasonló hatású (xenoösztrogén) vegyi anyagoknak való hosszabb kitettség.

A hormonális egyensúly felborulása és a túlzott diéta

A hormonrendszer egyensúlyának hiánya leggyakrabban az ösztrogén és progeszteron hormonok nem megfelelő arányát jelenti. Az arányok eltolódása elsősorban az életkor előrehaladta miatt következik be, 35 és 50 éves kor között ugyanis a progeszterontermelés drasztikusan lecsökken, ám az ösztrogéntermelődés csak részben mérséklődik. Egyéb okok is állhatnak a háttérben, ezek főként az életmódban keresendők; ilyen lehet a táplálkozás, a vegyszerekkel való érintkezés vagy a tartós fogamzásgátló szedés is. Ráadásul számtalan természetes módja van a feje tetejére billent hormonegyensúly helyreállításának, úgy, mint a tudatos tápanyagbevitel és különböző gyógynövények alkalmazása.

Extrém fogyókúra és a méhnyálkahártya

Az extrém fogyókúrák, melyek drasztikus kalóriamegvonással járnak, jelentősen befolyásolhatják a hormonális egyensúlyt. A legtöbb diéta alapját a zsírbevitel csökkentése jelenti, ám ha ezt meggondolatlanul és eltúlzott mértékben alkalmazzuk, akkor nemcsak a zsírban oldódó vitaminok hiányával, hanem az abból fakadó hiánybetegségekkel is számolnunk kell. Sokan olyan drasztikus mértékben képesek csökkenteni a kalóriabevitelt, hogy az a szervezet anyagcseréjének jelentős lelassulásához vezet.

Ijesztő, ám nem ritka tünet, hogy a túlzásba vitt fogyókúra idején a menstruáció rendszertelenné válik, esetleg egy-egy hónapban ki is marad. Ennek oka a tápanyagok megvonásában, illetve a túlzásba vitt koplalásban keresendő. Az alultápláltság és a hirtelen fogyás csökkentheti az ösztrogénszintet, ami közvetlenül befolyásolja a méhnyálkahártya vastagságát. Emellett a testösszetétel, majd hosszú távon a hormonális működések romlásához vezethet, ami végső soron meddőséghez is vezethet.

A túlzott szénhidrátbevitel, amivel sokan reagálnak a diéta során fellépő sóvárgásokra, vércukor-hullámvasúthoz vezethet, ami tovább súlyosbítja a hormonális egyensúlyhiányt. Az inzulinrezisztencia gyakran összefüggésben áll az ösztrogén hormon dominanciájával, ami negatívan befolyásolja a méhnyálkahártya egészségét és a teherbeesés esélyét.

A hormonális zavarok gyakori tünetei és kivizsgálása

Bár a hormonális zavarok sokféleképpen nehezítik az életünket, jó hír, hogy a kellemetlen tünetekkel megannyi természetes módon felvehetjük a harcot. Ráadásul kezdetben elég egészen kis lépésekkel haladni a változás útján, a következetesség azonban kulcsfontosságú, hogy fenntartsd szervezeted megfelelő állapotát.

Fizikai tünetek:

• Rendszertelen menzesz, rövid, kevés vagy rendszertelen menstruáció.
• Alvászavarok, fáradtságérzet, alacsony energiaszint.
• Testsúlyváltozások (akár hízás, akár súlyvesztés).
• Pattanások, köröm-, haj-, bőrproblémák (töredezett, száraz haj, gyenge körmök, zsíros, pattanásos bőr).
• Emésztési zavarok, krónikus fáradtság, éhségérzet.
• Libidó csökkenése.
• Teherbeesési nehézségek, meddőség.
• Hőhullámok, túlzott izzadás.
• Hüvelyszárazság.

Pszichés tünetek:

• Hangulatingadozás, depresszió, szorongás.
• Ingerlékenység.
• Memóriazavarok, koncentrációs zavarok.
• Pánikrohamok.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha az alábbi panaszok közül többet is huzamosabb ideig tapasztalunk, érdemes felkeresni endokrinológust vagy nőgyógyászt:

• Menstruációs zavarok (különösen a tartós vérzéskimaradás, ha három, serdülőkorban hat egymást követő menstruáció kimarad).
• Meddőség.
• Hajhullás, száraz bőr, töredező körmök, pattanásos bőr.
• Hőhullámok.
• Hüvelyszárazság.
• Testsúlyproblémák, amelyek kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is fennállnak.

Kivizsgálás:

A méhnyálkahártya vastagsága hüvelyi ultrahang során ellenőrizhető. Amennyiben meddőség gyanúja áll fenn, és egy ilyen jellegű - ovuláció környéként elvégzett - vizsgálat során az endometrium nem éri el a 8 mm-t, úgy arra lehet következtetni, hogy a sikertelen terhességek mögött a vékony méhnyálkahártya áll.

A laboratóriumi vizsgálatot mindig konzultáció előzi meg, ahol a beteget az orvos kikérdezi korábbi betegségeiről, műtétekről, panaszokról, tünetekről, szedett gyógyszerekről, majd ezek alapján következik a speciális laborvizsgálat. Vénás vérvétel a leggyakoribb módja a hormonszint meghatározásának. A ciklikus vérvétel alapján vizsgálják az ösztrogén, progeszteron, FSH, LH, prolaktin, pajzsmirigy hormonok szintjét, esetleg inzulinrezisztenciát is. Bizonyos esetekben (pl. többször sikertelen beágyazódás, korábbi műtétek, fertőzés gyanúja) szükség lehet méhüregi biopsziára vagy további képalkotó vizsgálatokra (pl. hiszteroszkópia).

A méhnyálkahártya vastagságának természetes növelése és a hormonális egyensúly helyreállítása

Miután kiderült, mi okozza a meddőség hátterében álló vékony méhnyálkahártya terhesség blokkoló hatását, érdemes komoly hangsúlyt fektetni a kezelésére. Ez bizonyos esetekben akár műtétet is jelenthet - például hegszövet esetén -, de gyakran elegendő, a méhnyálkahártya erősítése érdekében, a természetes módszerek közül választani. Nem kell azonban egyből különböző hormontartalmú készítményekhez nyúlni, a méhnyálkahártya vastagítás természetesen is megoldható.

Életmódbeli változtatások:

A kismedencei vérkeringés fokozásával, bizonyos vitaminok, nyomelemek bevitelével és a hormonháztartást helyreállító tápanyagok szedésével sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében.

• Rendszeres testmozgás: Amennyiben ülő munkát végzünk, keveset mozgunk, a reproduktív szervek vérellátása romolhat. A kismedencei vérkeringés, valamint a méhnyálkahártya erősítése érdekében épp ezért ajánlott a napi rendszeres mozgás beiktatása. A sportolással a felesleges kilóktól való megszabadulás és a fittség növelése mellett számos módon tehetünk hormonszintünk helyrebillentéséért is.
• Stressz csökkentése: A stressz szintén gyakorolhat negatív hatást a hormonokra, éppen ezért javallott minél több időt fordítani a relaxációra és amennyire lehetséges, kiszűrni a mindennapos stresszfaktorokat.
• Minőségi, napi 7-8 órás alvás: A megfelelő mennyiségű és kellőképp pihentető alvás elengedhetetlen a szervezet és a hormonrendszer számára az egészséges működéshez.
• Testsúly csökkentése: A súlyfelesleg a hormonzavarok „melegágya”. Kutatások igazolják, hogy a plusz kilók növelik az IR, PCOS, pajzsmirigyzavarok, ovulációs zavarok, meddőség kockázatát.
• Cukorbevitel csökkentése: Amennyiben túl magas a vércukorszint, hirtelen inzulintermelésre van szükség. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, az IR-hez, cukorbetegséghez vezethet, vagy elhízáshoz, férfihormon-többlethez, PCOS-hez, meddőséghez.

Táplálkozás:

Az étkezési szokások megváltoztatásával is sokat tehetünk a méhnyálkahártya erősítése érdekében. Nem kell riasztó diétákra gondolni, csupán bizonyos ételek előnyben részesítéséről van szó.

• Kiegyensúlyozott, változatos étrend: Fontos, hogy kerüljük a felesleges kalóriák és a finomított szénhidrátok (cukor, fehér rizs, fehér liszt, stb.) bevitelét, ezek ugyanis nem bővelkednek hasznos tápanyagokban és csak a zsírraktárat növelik. Elsősorban a feldolgozatlan, teljes értékű ételek (pl. halak, zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák) fogyasztása ajánlott.
• Gránátalma: Napi fogyasztása hozzásegít a felborult hormonháztartás helyreállításához, továbbá kiváló gyulladáscsökkentő hatásáról is ismert.
• Ananász: A friss ananászból is érdemes naponta pár szeletet megenni, mivel a benne lévő bromelain enzim jótékonyan hat a méhnyálkahártya optimális működésére.
• Béta-karotinban gazdag ételek: A sárgarépában, édesburgonyában, paradicsomban és kajszibarackban lévő nagy mennyiségű béta-karotin a szervezetben lévő össze nyálkahártya, így az endometrium egészségét is védi.
• Diófélék és lenmagolaj: Az Omega-3 zsírsavak és a lignanok (ösztrogén termelést serkentő hatásuknál fogva) nagy szerephez jutnak a méhnyálkahártya erősítése szempontjából.
• Zöldségek: Cékla, zeller, édesgyökér, lestyán és komló is segítheti a méhnyálkahártya erősítését.
• Brokkoli: A benne megtalálható glükozinolátok stabilizálják a horminszintet.
• Csicseriborsó: Kulcsfontosságú tápanyagokat tartalmaz a hormonok működéséhez amellett, hogy az idegrendszer és az izmok működését is támogatja.
• Fahéj: Segít helyreállítani a hasnyálmirigy által termelt inzulin szintjét, valamint kiegyensúlyozni a progeszteron és ösztrogén hormonok szintjét.
• Lazac: Magas omega-3 zsírsav tartalmának köszönhetően szintén segít az inzulinszint helyreállításában.
• Zöld tea: Az adrenalinszint fenntartásában segít.

Vannak olyan ételek, melyek kifejezetten negatívan hathatnak a méhnyálkahártyára. Ilyenek a túl sós, túl csípős és a zsíros, bő olajban készült ételek. Ezeket a tervezett terhesség időszakában javallott elkerülni vagy fogyasztásukat minimálisra csökkenteni.

Étrend-kiegészítők és gyógynövények:

Mielőtt hormontartalmú készítményekhez nyúlnánk, érdemes a következő, természetes módszereket is kipróbálni, természetesen a kezelő orvosunk hozzájárulásával.

Vitaminok és nyomelemek:

• E-vitamin: A méhnyálkahártya erősítésére hatékony megoldást jelent, melyből naponta 400 NE mennyiséget ajánlott szedni.
• Omega-3 zsírsavak: A jótékony élettani hatásuk mellett, a tüszőérlelő hormon (FSH) termelődésére is hatással vannak, mely elengedhetetlen a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából fontos megemelkedett ösztrogén szinthez.
• Ligetszépe olaj: Napi 1-2 kapszula nagy segítséget jelenthet.
• Szelén, cink, króm, A-vitamin: Ezeknek az antioxidánsoknak a bevitele jellemzően alacsonyabb azoknál a nőknél, akik PCOS-ben szenvednek, pedig kritikus fontosságúak a hormonális egyensúlyhoz.
• Kalcium és cink: Különösen a PMS tüneteinek csökkentésében lehetnek hatékonyak.

Méhpempő:

A szupertápláléknak is nevezett méhpempőt a méhek állítják elő, ezzel táplálkozik ugyanis a méhkirálynő, ami akár 5 évig is élhet, miközben naponta 1000 petét rak le. A tiszta méhpempő bizonyítottan a termékenység egyik igen hasznos segítője. Rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz: fehérjét, nyomelemeket, ásványi anyagokat, szénhidrátokat, aminosavakat, enzimeket, előhormonokat, gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, vitaminokat és több mint 150 féle biológiai aktív anyagot. A méhpempőben található előhormonok és B-vitaminok az emberi szervezeten belül képesek serkenteni az olyan hormonok termelődését, melyeknek szintje lecsökkent. Így képes természetes megoldást nyújtani például a tüszőérlelő (FSH) és az ösztrogén hormonok hiányára is. A méhpempő számos, a reproduktív folyamatokra pozitív hatással levő hatóanyagának köszönhetően minden lehetséges módon támogatja a sikeres teherbe esést, így kiemelten fontos a méhnyálkahártya vastagság növelése szempontjából.

Gyógynövények:

• Fehér fagyöngy tea: Napi egy csészével fogyasztva nagyban hozzájárul a méhnyálkahártya erősítéséhez.
• Palástfű tea: A ciklus második felében elegendő napi egy csészényit meginni ahhoz, hogy erősítse a méhet, javítsa a kismedencei vérkeringést és hozzájáruljon a méhnyálkahártya vastagításához.
• Zsálya: A zsályalevélből készült forrázott tea segít növelni az ösztrogén szintet. Napi két-három csészényit javallott fogyasztani belőle a ciklus első napjától az ovuláció napjáig.
• Málnalevél tea: A ciklus első felében javasolt a fogyasztása, mivel rengeteg E-vitamint tartalmaz. Forrázással kell elkészíteni, és napi 2-3 csészével is meg lehet inni a belőle készült teát.
• Barátcserje: A női szervezet progeszteronszintjét növelheti, miközben a prolaktin- és ösztrogénszintet csökkentheti.
• Macagyökér: Közvetve hat a hormonrendszerre, a hormonok termelésére. Pozitívan befolyásolja a libidót és segít a hormonális problémákkal összefüggésben álló stressz, hangulati zavarok csökkentésében is.
• Fekete kömény: Hatékonyan alkalmazható PCOS tüneteinek kezelésében, mivel az ösztrogénhez hasonló (de annál jóval gyengébb) hatást is kifejthet, valamint hozzájárulhat a tesztoszteron, az inzulin, és a pajzsmirigyhormon szintjének optimalizálásához is.
• Fürtös poloskavész: Fitoösztrogénként is működhet a szervezetben, így az ösztrogénhez hasonló hatást fejthet ki.
• Ashwagandha: Hatással lehet a kortizolszintre, így segíthet az alvásminőség javításában, csökkentheti az inzulinrezisztenciát és a nemi hormonok egyensúlyát is támogathatja.
• Cickafark: Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, emésztést javító tulajdonságokkal bír, fitoösztrogén tartalma miatt kiválóan alkalmazható a hormonális egyensúly visszaállításában, fenntartásában.

tags: #tulzott #dieta #mehnyalkahartya