A csecsemők fejletlen emésztőrendszere miatt a savas gyomortartalom könnyen visszajut a nyelőcsőbe, pici babáknál ezért gyakori az étkezések utáni bukás. Ez nem feltétlenül jelez minden esetben problémát, okozhatja az is, ha a baba nagyobb mennyiséget fogyasztott egyszerre, vagy kapkodva, túl gyorsan lakott jól.
Evés közben a csecsemők sok levegőt is nyelnek, ezért fontos étkezések után függőleges helyzetben büfiztetni a babát, hogy ez a levegő távozni tudjon. A bukások színe normál esetben fehér. Reflux esetén azonban a bukás zöld vagy sárga, esetleg véres is lehet. Az elszíneződést az epét tartalmazó váladék okozza.
A nyelőcsőbe visszaáramló gyomorsav rövid idő alatt gyulladásokat idézhet elő az érintett területen, ezért a csecsemő számára a nyelés fájdalmassá válhat. A fájdalom miatt a baba nyugtalan, rosszul alszik, elutasíthatja az evést.
A visszaáramló gyomortartalom nemcsak a nyelőcsövet, de a légcsövet, légutakat is irritálhatja, az érzékeny nyálkahártyán gyulladásokat okozhat. Ez is közrejátszhat abban, hogy a refluxos babáknál gyakoribbak a felső légúti betegségek. Orrdugulás, nátha, visszatérő orrmelléküreg gyulladások (szinuszitiszek), valamint fülfertőzések jelentkezhetnek.
Ha idejében felismerjük a tüneteket és orvoshoz fordulunk, kivizsgálással a reflux megállapítható és még a súlyosabb szövődmények előtt kezelni lehet a betegséget. Ebben sokat segíthet, ha a kicsit egy nap több alkalommal, kisebb adagokban tápláljuk, többször, hosszabban büfiztetjük és a refluxos baba ágy fejvégét kicsit megemeljük. A tápszer cseréjével, vagy az ahhoz, vagy az anyatejhez kevert sűrítővel is csökkenteni lehet a bukások számát. Jó hír, hogy a panaszok nagyjából a kicsi fél-egy éves kora körül - az emésztőrendszer fejlődésével, a szilárd táplálékok bevezetésével és a kicsi mozgásának változásával (kevesebb időt tölt fekve) - rendszerint megszűnnek.
A nyelőcső-szűkületek jelentős egészségügyi állapotok, amelyek befolyásolhatják az egyén nyelési és emésztési képességét. A nyelőcső szűkülete különféle szövődményekhez vezethet, amelyek hatással vannak az életminőségre és az általános egészségi állapotra. A nyelőcső-szűkületek, okainak, tüneteinek, diagnózisának, kezelési lehetőségeinek és megelőzési stratégiáinak megértése kulcsfontosságú mindenki számára, akit érinthet ez az állapot.
A nyelőcső-szűkületek a nyelőcső, a torkot a gyomorral összekötő izomcső rendellenes szűkületét jelentik. Ez a szűkület a nyelőcső bármely pontján előfordulhat, és jelentősen akadályozhatja az étel és a folyadékok átjutását.
A nyelőcső-szűkületeket különböző tényezők okozhatják, beleértve a gyulladást, a hegesedést vagy a daganatokat. Bizonyos esetekben a nyelőcső-szűkületeket fertőzések vagy környezeti tényezők okozhatják. Például a krónikus gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) a nyelőcső gyulladásához és hegesedéséhez vezethet, ami szűkületeket eredményez. A genetikai hajlam és az autoimmun betegségek szintén szerepet játszhatnak a nyelőcső-szűkületek kialakulásában. Az olyan állapotok, mint a szkleroderma, amely a bőr és a kötőszövetek megkeményedését és feszesedését okozza, befolyásolhatják a nyelőcsövet és szűkületekhez vezethetnek.
Az életmódbeli döntések és az étkezési szokások jelentősen befolyásolhatják a nyelőcső-szűkületek kialakulásának kockázatát. Például a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás és a fűszeres vagy savas ételekben gazdag étrend irritálhatja a nyelőcsövet, és gyulladáshoz vezethet.
A nyelőcső-szűkületek diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Ez magában foglalja a beteg részletes kórtörténetének felvételét a tünetek, az étkezési szokások és az esetleges mögöttes egészségügyi állapotok megértése érdekében. A nyelőcső-szűkületek kezelése gyakran az állapot kiváltó okától és súlyosságától függ.
Az elsődleges tünetek közé tartozik a nyelési nehézség (diszfágia), mellkasi fájdalom, regurgitáció és akaratlan fogyás. Igen, a nyelőcső-szűkületek kiújulhatnak, különösen, ha a kiváltó okot nem kezelik.
A nyelőcső fekély egy fájdalmas sebet jelent a nyelőcső alsó részén, a gyomorral való találkozás helyén. A nyelőcső fekély a peptikus fekélyek egyik típusa, így kialakulása szorosan kapcsolódik a reflux betegséghez.
A gyomorban ugyanis savas közeg uralkodik, ami kedvez a fehérjék lebontásának, de közben könnyen károsíthatja a hámsejteket. Éppen ezért gasztroenterológiai szempontból kiemelt fontosságú, hogy a nyelőcső és a gyomor közötti gyűrűs záróizom jól működjön és megakadályozza a savas gyomortartalom nyelőcsőbe jutását. Ha a záróizom gyengül vagy nem működik megfelelően, az számos problémához vezethet, miatta alakulhat ki a gastrooesophagealis refluxbetegség, annak a talaján pedig a nyelőcsőfekély.
A savas közeg irritációt, gyulladást és kellemetlen tüneteket okozhat a nyelőcsőben. Ilyenek lehetnek például a gyomorégés, savas felböfögés és mellkasi fájdalom érzete. A nyelőcsövet védő nyálkahártyás bélés ugyanis idővel erodálódik a savas közegben. Amikor ez a réteg teljesen lekopik, a nyelőcső izmos rétegei érzékenyebbé válnak a gyomorsav okozta károsodásra, és kialakulhat a nyelőcső fekély.
A nyelőcső fekély egy mély, nehezen gyógyuló és fájdalmas sebet jelent a nyelőcső alsó szakaszán. A nyelőcső fekély másik kockázati tényezője a Helicobacter pylori nevű baktérium fertőzés, de egyes esetekben egyéb élesztőgomba- és vírusfertőzések miatt is kialakulhat a nyelőcső fekély.
A nyelőcső fekély rendkívül fájdalmas lehet és megnehezítheti az étkezéseket, ronthatja az életminőséget. Szerencsére azonban van gyógymód: a gyógyszerek segíthetnek enyhíteni a tüneteket, míg az étrend és az életmódváltás ritkíthatja a tünetek megjelenését.
A jellegzetes égő érzés a mellkasban gyomorégésre figyelmeztet, ám ha a reflux köhögést okoz, akár egyéb tünet nélkül is, már nehezebb felismerni. Előfordulhat, hogy a nyelőcső fekély egyáltalán nem okoz tüneteket, de ha mégis, akkor a leggyakoribb tünete a mellkas közepén jelentkező égő, fájdalmas érzés (gyomorégés). A fájdalom lehet enyhe vagy súlyos.
A nyelőcső fekély a nyelőcső hámbélésének erodálódása következtében jön létre. Testünket kívülről is, illetve a testüregeinket is hámsejtek borítják, melyeknek feladata a mélyebb szövetek védelme. Nyelőcső fekély esetén a hámbélés elpusztul és a nyelőcső ürege (és a benne található táplálék) közvetlenül érintkezik a nyelőcső falának a mélyebb rétegeivel, például az izomszövetekkel.
A leggyakrabban a nyelőcső fekélyt egy Helicobacter pylori, röviden H. pylori nevű baktérium okozza. A baktérium károsítja a nyelőcső nyálkahártyáját. Ezáltal a nyelőcső érzékenyebbé válik a gyomorsav által okozott károsodásra.
Savas reflux: A gyomorsav krónikus gyulladást és irritációt okoz a nyelőcsőben, ami lehetővé teszi a fekélyek kialakulását. Gyógyszer vagy fertőzés okozta nyelőcsőgyulladás: A vírusos, bakteriális és gombás fertőzések (például a candida fajok, a herpes simplex, a HIV és a citomegalovírus) a nyelőcső gyulladását okozhatják. A nyelőcső gyulladás különösen gyakori az opportunista fertőzésekre hajlamos, legyengült immunrendszerű egyéneknél. Maró hatású anyagok: A nyelőcső fekély hátterében maró anyag lenyelése is állhat. Ez a fajta sérülés leginkább a gyermekeket érinti, akik megisznak például valamilyen tisztítószert. Sugárzás: Ha a felsőtestet rákkezelés céljából radioaktív sugárzásnak tették ki, a sugárzás a nyelőcsövet károsítva gyulladást okozhat.
A nyelőcső fekély nem csupán kellemetlen tüneteket okoz és megnehezíti az étkezéseket, hanem hosszútávon súlyos, akár életveszélyes szövődményekkel is járhat. Érdemes megjegyezni, hogy a fekélyek olyan sebek, amik nem képesek maguktól meggyógyulni, így nyelőcső fekély esetén is mihamarabbi orvosi segítségre van szükség.
Szűkület (sztenózis): A nyelőcső fekély hegesedést és nyelőcső-szűkületet okozhat, ami megnehezíti a nyelést és akár teljes elzáródást is eredményezhet. Vérzés: A nyelőcső fekély kialakulása során a nyelőcsőben lévő vérerek is károsodhatnak, ami súlyos vérzést okozhat. Perforáció: Súlyos esetekben a nyelőcső fekély átfúrhatja a nyelőcső falát, ami perforációhoz, a nyelőcső kilyukadásához vezethet.
A nyelőcső betegségei a báriumos röntgenfelvétel és az endoszkópia útján válnak a legkönnyebben láthatóvá. A báriumnyeléses vizsgálat során a báriumoldat megfesti, láthatóvá teszi a nyelőcsövet a röntgenfelvételeken. A felső endoszkópia során egy kamerával és lámpával ellátott csövet vezetnek át a szájon keresztül a nyelőcsőbe és a gyomorba, hogy részletesen áttekintsék a nyálkahártyát és keressék a nyelőcső fekély jeleit. A pH-monitorozás során a nyelőcső pH-értékét egy speciális műszerrel mérik, amelyet a nyelőcsőbe vezetnek. Ez segít kimutatni a gyomorsav jelenlétét.
A nyelőcső fekély kezelése sokféleképpen történhet attól függően, hogy milyen okok állnak a háttérben. Reflux esetén a tünetek súlyosságától függően protonpumpa-gátlót (PPI) írhatnak fel. Enyhébb tünetek esetén hisztaminreceptor-blokkolók (H2b) is alkalmazhatók. Amennyiben gyógyszer okozta a nyelőcső fekély kialakulását, érdemes lehet a kezelőorvossal konzultálva egy másik típusú készítményre váltani. Néha ez elegendő lehet a tünetek megszüntetéséhez, és a kisebb fekélyek idővel maguktól is rendbe jöhetnek. Ezenkívül hisztamin-2-receptor-blokkolókat, PPI-ket és fájdalomcsillapítót írhatnak fel a tünetek kezelésére.
Ritka esetekben vírusok vagy gombák is okozhatnak nyelőcső fekélyt. Ebben az esetben előfordulhat, hogy gomba- vagy vírusellenes gyógyszereket adnak a betegnek.
A kezelés részeként az orvos étrendi változtatásokat javasolhat, az étrend ugyanis nagymértékben befolyásolja a tünetek megjelenését és súlyosságát. A közhiedelemmel ellentétben nem szükséges, hogy teljesen kerülje a fűszereket és ízetlen ételeket fogyasszon. Ehelyett ajánlott a rostokban, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend fogyasztása. Érdemes kerülni minden olyan élelmiszert, ami rontja a tüneteit. Ezek közé olyan ételek tartoznak, amelyek ellazítják a nyelőcső záróizmát. A magas rosttartalmú étrend különösen előnyös nyelőcső fekély esetén, így vezessen be minél több zabot, hüvelyest, magvakat, teljes kiőrlésű gabonaféléket, gyümölcsöket és zöldségeket az étrendjébe.
A reflux betegek 1/3-ában észlelhető nyelőcsövön kívüli tünetcsoport, melybe az idült köhögés, rekedtség, idült laryngitis (idült gégegyulladást), asztma (asthma bronchiale) és a fogak erosiója tartozik.
Reflux betegség gyanúja esetén végzett első és leggyakoribb vizsgálat a gyomortükrözés, de az esetek 2/3-ában nincs gyomortükrözéssel látható eltérés a nyelőcső nyálkahártyán (nem erosiv reflux betegség (NERD)).
Egy orron át levezetett és 24 órán benthagyott szonda vagy egy 48 órára a nyelőcsőbe behelyezett kapszula segítségével a nyelőcsőtartalom savasságának mérése. A nyelőcsőbe vezetett szonda segítségével a nyelőcsőnek és a nyelőcső alsó záróizmának nyomásviszonyai tisztázhatók, azonosítható az alsó záróizom renyhesége, megnyúlt relaxációja és a nyelőcső mozgászavara.
Kövér vagy túlsúlyos reflux betegeknek testsúlyuk csökkentése javasolt, azoknak akiknek fekvő testhelyzetben vannak panaszaik, az ágy feji részének megemelése segíthet.
Reflux betegek kezelésében a leghatékonyabb gyógyszerek a protonpumpa gátlók (omeprazole, esomeprazole, pantoprazole, lansoprazole, rabeprazole), a H2-receptor antagonisták (ranitidin, famotidin, nizatidin) kevésbé hatékonyak.
A laparoscoppal is végezhető műtét során olyan beavatkozás történik, ami gátolja a gyomortartalomnak a nyelőcsőbe való visszaáramlását.
Barrett-oesophagusban a nyelőcső alsó részén az ott normálisan előforduló laphám helyét úgynevezett intestinalis metaplasiát tartalmazó hengerhám foglalja el legalább 1 cm magasságig terjedően. A Barrett-oesophagus különböző hosszúságú lehet, 3 cm felett Barrett-nyelőcsőről beszélünk (hosszú szegmens Barrett-nyelőcső, long-segment Barrett's esophagus, LSBE), 3 cm alatt rövid Barrett-nyelőcsőről (rövid szegmens Barrett-nyelőcső, short-segment Barrett's esophagus, SSBE).
A gastro-oesophagealis reflux betegség szövődményének tekintett elváltozás, a Barrett-nyelőcső jelentősége abban áll, hogy 30-125-szörösre növeli a nyelőcső adenocarcinoma (a nyelőcsőrák egyik típusa) kialakulásának kockázatát. Egy év alatt a diszplázia nélküli Barrett-nyelőcsöves betegek 0,5 %-ában alakul ki nyelőcső adenocarcinoma (súlyos diszplázia esetén lényegesen gyakrabban). Minél hosszabb a Barrett-nyelőcső, annál nagyobb eséllyel alakul ki adenocarcinoma a nyelőcsőben.
A Barrett-nyelőcsöves beteg kezelését gasztroenterológusra kell bízni. Többnyire emelt adagú protonpumpa gátlót kell szedni., de alternatíva lehet az antireflux műtét. Elsősorban súlyos dysplasia esetén szóba jön az ún. ablációs kezelés, melynek során különböző endoszkópos módszerekkel elpusztítják a hengerhámot és ennek a helyén laphám fog újraképződni.
A Barrett-nyelőcsöves beteg gasztroenterológiai gondozást, rendszeres endoszkópos kontrollt (gyomortükrözést) igényel. A Barrett-nyelőcső hossza határozza meg az elnörző vizsgálatok gyakoriságát. Ha az elváltozás hossza 1-3 cm közötti, akkor 5 évente, 3-10 cm közötti hossz esetén 3 évente javasolt kontroll gyomortükrözést végezni. 10 cm-nél hosszabb elváltozás esetén a betegséggel foglalkozó centrumban javasolt a beteg gondozása egyénil terv szerint. 1 cm-nél rövidebb hohssz esetén nem szükséges se szövettani vizsgálat, se kontroll endoszkópia.
Ha a nyelőcső elváltozásáből vett minták szövettani vizsgálata enyhe dysplasiát mutat és az 6 hónapon belül második vizsgálattal megerősítést nyert, akkor mérlegelni kell a kóros nyálkahártya endoszkópos eradikációját.
A gombás oesophagitisek döntő többségét Candida albicans okozza, ritkábban Candida tropicalis, Candida parapsilosis, Candida krusei, Candida glabrata, Candida stellatoidea és egészen ritkák a nem sarjadzó gomba (pl. Exophiala jeanselmei, Cladophialophora bantiana vagy Histoplasma capsulatum) okozta gombás oesophagitisek. A sarjadzó gombák a tápcsatorna normálflórájához tartoznak, azaz az egészséges ember tápcsatornájában is megtalálhatók. A Candida albicans növekvő gyakorisággal mutatható ki a szájüregtől a vastagbél felé haladva. A Candida fertőzések többnyire a saját flórából alakulnak ki, de emberről emberre való terjedés lehetősége is fennáll.
Gombás nyelőcsőgyulladásra hajlamosíthatnak egyes betegségek (pl. AIDS, cukorbetegség, alkoholizmus, rosszindulatú daganatok), gyógyszerek (pl. immunszuppresszív szerek, citosztatikumok, szteroidok, savcsökkentők).
Nagyon sok beteg teljesen panaszmentes vagy nincs nyelőcsőbetegségre utaló panasza. Tekintettel a gyakori panaszmentességre vagy az enyhe panaszok fennállására, figyelmet kell tulajdonítani a hajlamosító tényezőknek.
A diagnózis gyomortükrözéssel állítható fel, melynek során a nyelőcsőben néhány miliméter átmérőjű fehéres, sárgás, zöldesfekete felrakódások láthatók a nyálkahártyán. A felső és középső fényképen enyhe gombás nyelőcsőgyulladások láthatók, a felső fényképen kis fehér felrakódásokkal, a középső fényképen krémszínű felrakódásokkal. Tapasztalt gasztroenterológus az endoszkópos kép alapján felállíthatja a diagnózist, ami a felrakódásból vett minta mikroszkópos vizsgálatával, tenyésztésével, esetleg szövettani vizsgálattal is megerősíthető.
Az utóbbi években egyre gyakrabban ismerik fel ezt az allergiás nyelőcsőgyulladást, mégis ritka gasztroenterológiai betegségnek számít. Nevét a nyelőcső nyálkahártyájában felszaporodó eosinophil granulocytákról (a fehérvérsejtek egy fajtája, mely allergiás betegségekben játszik szerepet) kapta. Elsősorban fiatal férfiakban lép fel. Kialakulásában örökletes tényezők mellett tápcsatornai és légúti allergéneknek van szerepük és sokszor más allergiás kórképekkel (szénanátha, asztma, allergiás bőrbetegségek stb.) társul.
Az eosinophil oesophagitis diagnózisa gyomortükrözéssel (felső pánendoszkópia, gasztroszkópia) és ennek során a nyelőcső nyálkahártyából vett minta szövettani vizsgálatával állítható fel. Az endoszkópia során leggyakrabban vízszintes, gyűrűszerű szűkületeket, a nyálkahártya repedezettségét, barázdáltságát, fehéres felrakódásokat lehet látni, de az esetek egy részében nem látható kóros eltérés. A panaszok és az endoszkópos kép alapján reflux oesophagitistől, gombás oesophagitistől kell elkülöníteni.
Szövettani vizsgálattal reflux oesophagitisben is lehet a nyelőcső nyálkahártyában eosinophil granulocytákat látni, de ebben az esetben ezekből kevesebb van (nem több, mint 10 eosinophil granulocyta nagy nagyítású látóterenként) és csak a nyelőcső alsó harmadának nyálkahártyájában láthatók.
Az eosinophil oesophagitis kezelésének alapja az ételallergénektől mentes elkerülő étrend. Érdemes az elkerülő étrend összeállításánál a beteg tapasztalataira is hagyatkozni, mert a patch- és prick-tesztekkel nem mindig azonosíthatók a betegséget kiváltó allergének. Ha az elkerülő étrenddel nem érhető el megfelelő javulás a panaszokban, akkor helyi vagy szisztémás szteroidok adása jön szóba. Kiegészítő kezelésként proton-pumpa gátlók is alkalmazhatók, melyek az allergiás reakció következtében károsodott nyelőcső nyálkahártyát megvédik a gyomorsav további károsító hatásától. Ha már szűkületek alakultak ki, akkor azok mechanikusan tágíthatók.