A mozgásfejlődés tini korban: Az alapoktól az összetett készségekig

A gyermek fejlődése egy csodálatos és komplex folyamat, melynek során a mozgásfejlődés kiemelten fontos szerepet játszik. Bár a leglátványosabb fejlődés az első években zajlik, a mozgáskoordináció és a finommotoros készségek a kamaszkorban is tovább finomodnak és specializálódnak. A mozgásfejlődés nem csupán fizikai folyamat, hanem szorosan összefügg az idegrendszer érésével, a figyelemmel és a későbbi tanulási képességekkel.

Minden gyermek saját menetrendje szerint fejlődik, nekünk szülőknek pedig az a feladatunk, hogy biztosítsuk ehhez a megfelelő tárgyi, érzelmi és törődő hátteret, hogy minél jobban képes legyen gyermekünk kibontakoztatni a benne rejlő képességeket. A fejlődés egy idegrendszeri érési, tanulási, megfigyelési, utánzási, konfliktusmegoldási, gondolkodási, rendszer- és sémaalkotási, szociális kapcsolatok által is meghatározott folyamat.

A mozgásfejlődés kezdeti lépései és alapjai

A mozgásfejlődés már magzati korban megindul. A magzat mozgásai már a 6. terhességi héttől megfigyelhetők, ezek kezdetben spontán jellegűek, a reaktív formák később jelennek meg. Szopómozgás már 9 hetes magzat esetében is megfigyelhető, 14 hetesen pedig a magzat már nyelni is képes. A méhen belüli életben azonban teljesen más mozgásformák figyelhetők meg, mint a megszületést követően, hiszen a magzatvízben lebegve a babára kisebb gravitációs erő hat.

Az újszülötteknél még a flexor tónus dominál, vagyis a hajlító izmok fokozottabb működése figyelhető meg: Háton fekve a könyök, csípők és a térd is hajlított, ujjait ökölbe szorítja. Számos veleszületett reflex is megfigyelhető (pl. a szopóreflex, fogóreflex). Az újszülött ujjait ökölbe szorítja, önállóan nem képes fogni, azonban a tenyerébe adott tárgyat erősen megmarkolja (fogóreflex). A későbbi hónapokban az idegrendszer érésével párhuzamosan a flexor tónus csökkenése és a reflexek kihunyása teszi lehetővé a különböző mozgások megjelenését.

A nagymozgások fejlődése

A nagymozgások fejlődésének üteme csak nagyon távoli összefüggést mutat a mozgásfejlődés és a későbbi intellektuális fejlődés között. Minden a fej és a nyak kontrolljával kezdődik. A hason töltött idő (tummy time) kritikus ebben a szakaszban, hiszen ez erősíti meg azokat a hát- és nyakizmokat, amelyekre a későbbi mozgásformák épülnek.

• 2 hónapos kor: A csecsemő tartása már jóval lazább. Hason fekve fejét képes emelni, egyik oldalról a másikra fordítani.
• 3 hónapos kor: Alkartámasz fejét függőleges helyzetig is emeli, ülésbe húzáskor fejét emeli, kezébe adott tárgyat megfogja, nézegeti, szájához emeli.
• 4-5 hónapos kor: Képessé válik rá, hogy átforduljon a hasára, ez valamikor 4 hónapos és féléves kor között következik be.
• 6-7 hónapos kor: Vissza tud fordulni a hátára, vagyis képes lesz gurulva helyet változtatni.
• 7 hónapos kor: A babák elkezdenek kúszni, ezt esetenként megelőzi a négykézláb előre-hátra hintázás. Fontos, hogy megfelelő nagyságú és biztonságos teret biztosítsunk ehhez.
• 8-10 hónapos kor: A kúszás megjelenése után hamarosan megtanulnak a gyerekek önállóan felülni (ezáltal mindkét kezük szabaddá válik és elkezdenek manipulálni), majd valamilyen tárgyba kapaszkodva felállni.
• 10-11 hónapos kor: Tárgyak, bútorok mentén kapaszkodva, oldalazva lépegetnek.
• 1 éves kor: Az önálló járás általában egyéves kor környékén vagy valamivel ezt követően jelenik meg. Kezdetben széles alapon, teli talppal járnak, karjukkal próbálnak egyensúlyozni, majd a következő hónapokban az érett járás során ez a kartartás megszűnik, és szépen, sarokról lábujjhegyre gördülnek. Amíg a baba csak a lakásban lépeget, a legjobb a mezítlábazás vagy a csúszásgátló zokni. Amikor azonban már önállóan tesz meg 10-15 lépést, és a szabadban is gyakorol, szükség van egy megfelelő első cipőre.
• 2 éves kor: A kétéves gyerek már ügyesen fut, képes lépcsőn mellélépve közlekedni.
• 3 éves kor: Már váltott lábbal jár lépcsőn, labdába rúgva játszik, pótkerekes biciklit pedállal hajt.

A finommotoros mozgások fejlődése

A finommotoros mozgások fejlődése a nagymozgásokkal párhuzamosan, de attól némileg eltérő ütemben zajlik.

• 2 hónapos kor: A korábban említett flexor tónus csökkenése eredményeként lazábban tartja az ujjait, így képes lesz fogni (kezdetben csak a kezébe adott vagy véletlenül odatévedt tárgyat).
• 3 hónapos kor: Felfedezi a kezét (nézegeti, szájába veszi) és elkezd a tárgyak után nyúlni (ekkor még meglehetősen pontatlanul).
• 4-5 hónapos kor: Már pontosabb, a megfogott tárgyakat (vagy az időközben felfedezett lábfejét) többnyire automatikusan a szájához viszi.
• 7-8 hónapos kor: Magához húzza, egymáshoz ütögeti a tárgyakat. Képes egy kézzel is tárgyak után nyúlni, azokat egyik kezéből a másikba venni. Apróbb tárgyakat hüvelykujj és mutatóujj közé fog. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a félrenyelés lehetőségeire!
• 1 éves kor: Ügyesen fog (már az ujjaival is, nem csak tenyérrel), szereti a tárgyakat ide-oda pakolgatni. Apróbb tárgyakat pedig már hüvelykujj és mutatóujj hegye közé vesz, csippentő fogással.
• 2 éves kor: A kétéves gyerek firkál, kockákból tornyot épít (3 kockából). Könyvben lapoz, tisztán eszik, kezet mos.
• 3 éves kor: Már köröket, egyszerűbb figurákat rajzol, ügyesen lapozgat könyvet. 9-10 kockából épít tornyot. Triciklizik, lépcsőn váltott lábbal közlekedik.
• 4 éves kor: Emberalakot is rajzol (fej-láb alak), ollóval ügyesen vág. Gyöngyöt fűz.
• 5 éves kor: Már képes egyedül, evőeszközökkel enni, egyedül öltözködni, betűket lemásolni is.

A kezesség kialakulása a 3-4. életévre dől el véglegesen, egyik oldal dominanciáját sem szabad erőltetni.

Mikor kell figyelni a mozgásfejlődésre?

Minden gyermek egyedi tempóban fejlődik, de vannak általános mérföldkövek, amelyek iránymutatást nyújthatnak. Minden nagyobb mozgásforma esetén létezik egy elfogadott időintervallum, amely alatt természetes, ha a gyermek megtanulja az adott mozgást. Amennyiben a fejlődése ebben az idősávban zajlik, nincs ok az aggodalomra, viszont, ha nem esik bele ebbe az időszakba, az fejlesztési késedelmet jelezhet. Nem csupán a késés, az is okozhat problémát, ha valamelyik mozgásforma kimarad vagy felcserélődik, vagy ha egy adott mozgást nem megfelelően hajt végre.

Az alábbi táblázat összefoglalja az átlagos mozgásfejlődési mérföldköveket:

Gyanakvásra okot adó jelek

Amennyiben észreveszel bármiféle nyugtalanítót, érdemes felkeresni a védőnőt vagy a gyermekorvost és konzultálni. A mozgásfejlődési "menetrend" egy átlagos fejlődési pályát mutat, de az egyéni eltérések normálisak lehetnek. Azonban bizonyos jelek fokozott figyelmet igényelnek:

• "Békatartás" vagy "ollótartás": Ha a csecsemő hanyatt fekvő helyzetében lábai nem felemelve hajlítva vannak, hanem oldalt elérik a talajt („békatartásban” fekszik), akkor az izomgyengeség jele lehet, amennyiben lábait keresztezi „ollótartásban” akkor a fokozottabb izomtónus okának tisztázása válhat szükségessé.
• Egyenetlen támaszkodás: Ha 3 hónapos korban a születéstől kezdve még mindig folyamatosan oldalra dől, 4-8 hónapos korban egyenetlenül támaszkodik, tárgy után csak egyik kezével nyúl, érdemes odafigyelni a másik oldal gyengeségének hátterére.
• Korai állás: Ha 4 hónapos korban ülés helyett rögtön állásba húzható, lehet fokozottabb izomtónus jele.
• Késői érdeklődés a külvilág iránt: Ha 5 hónapos kor után még döntően kezét nézegeti, fontos lehet, mert szépen lassan el kell kezdenie kialakulni a külvilág felé irányuló figyelemnek.
• Kúszás kimaradása: Ha a kúszás kimarad vagy a csecsemő inkább a fenekén csúszva szeret közlekedni, mindig vizsgálni kell az egyik oldal (bal és jobb) esetleges gyengeségét.
• W ülés vagy nagylábujjon járás: Ha később főként W ülésben szeret lenni, illetve nyusziszökdécseléssel közlekedik, fennmaradóan nagylábujjon jár, akkor is neurológiai vizsgálat lehet indokolt.

A csecsemő- és kisgyermek tornát érdemes minél hamarabb elkezdeni, akár már újszülött kortól, hiszen annál jobb eredményeket tudunk elérni. A minimális eltérésekkel is érdemes foglalkozni, hogy későbbiekben minél jobb minőségben alakuljanak ki a különböző mozgásformák, a velük együtt a gyermek más irányú fejlődése is, például a mozgáskoordináció, térbeli orientáció, a helyes statikus és dinamikus testtartás, az egyenlő testsúlyeloszlás, a talp megfelelő terhelése és a kognitív funkciók.

tags: #mozgasfejlodes #tini #korban