A megvastagodott méhnyálkahártya: okai, tünetei és kezelése

A méhnyálkahártya, orvosi nevén endometrium, a méhtest belső borítása, amelynek vastagságát és rendszeres leválását hormonok szabályozzák. Az ösztrogén felelős az endometrium felépítéséért és vastagodásáért, hogy terhesség esetén be tudja fogadni az embriót, míg a progeszteron megerősíti a nyálkahártyát és segíti a beágyazódást. A méhnyálkahártya vastagsága tehát erősen függ attól, hogy az illető hol tart a ciklusában. Ha azonban a méhnyálkahártya túlzottan megvastagszik, az különböző problémákat jelezhet, melyek a jóindulatú elváltozásoktól egészen a rosszindulatú daganatokig terjedhetnek.

Miért vastagszik meg a méhnyálkahártya?

A méhnyálkahártya megvastagodásának több oka is lehet, melyek közül a hormonális egyensúlyhiány a leggyakoribb. A menopauzával járó hormonális változások miatt például gyakran ösztrogén-többlet lép fel a csökkenő progeszteron mennyiség miatt, így megnő a méhnyálkahártya hiperplázia esélye. Az endometriális hiperplázia az az állapot, amikor a méhet bélelő endometrium túlzottan megvastagszik. Oka az ösztrogén-többlet, ugyanis a petefészkek által termelt ösztrogén felelős a méhnyálkahártya megvastagításáért, hogy a méh felkészüljön az esetleges terhességre. Ovulációt követően azonban a progeszteron szintje emelkedik, ami a beágyazódást segíti. Ha nem jön létre terhesség, a hormonszintek csökkennek és a méhnyálkahártya menstruációs vérzés kíséretében leválik. Azonban, ha túl sok az ösztrogén, és hormonális egyensúlyhiány lép fel, a méhnyálkahártya túlzottan megvastagodhat, ráadásul anovulációs ciklusok léphetnek fel.

A méhnyálkahártya-hiperplázia típusai

A méhnyálkahártya hiperpláziának 4 típusa létezik a kóros sejtek mennyiségétől és a sejtelváltozásoktól függően:

• Egyszerű hiperplázia: Akkor beszélhetünk róla, ha a méhnyálkahártya sejtjei túlzott növekedésnek indulnak, de nincs szerkezeti változás.
• Komplex hiperplázia: Az egyszerű hiperpláziához mérten ebben az esetben sokkal zsúfoltabb és szabálytalanabb mirigyszerkezet alakul ki az endometriumban.
• Egyszerű atipikus méhnyálkahártya hiperplázia: Atípusos sejteket tartalmazó elváltozás, melynek rosszindulatúvá alakulásának kockázata magasabb.
• Komplex atipikus hiperplázia: A legsúlyosabb típus, amely akkor alakul ki, ha a szabálytalan mirigyszerkezet mellé atípusos sejtek társulnak. Ez növelheti a rosszindulatú daganatos elváltozások kialakulását.

Egyéb lehetséges okok:

• Méhfibrómák: A méhizomzatból kifejlődő abnormális kinövések. Nagyon gyakoriak, a nők közel 80%-ánál kialakulhatnak. A méhfibrómák nagyobb valószínűséggel okoznak tüneteket, ha nagy méretűek, ha több van belőlük vagy nyomnak más belső szerveket.
• Méhpolipok: Kisméretű, a méhnyálkahártyából (endometrium) eredő általában jóindulatú kinövések, amelyek a méhnyaknál is előfordulhatnak.
• Adenomiózis: Akkor alakul ki, ha méhnyálkahártya-mirigyek jelennek meg a méh izomzatában. Ennek eredményeképpen a méh nagyobbra nő és vizsgálat közben érzékenyebb.
• Véralvadási rendellenesség.
• Anyagcserezavarok: elhízás, cukorbetegség, metabolikus szindróma. A lerakódott zsírsejtek képesek fokozni az ösztrogén termelését, ami negatív hatással van a hormonháztartásra.
• Genetikai hajlam.

Tünetek és diagnózis

A megvastagodott méhnyálkahártya gyakran vérzészavarokkal jár, melyekre a nőknek fokozottan figyelniük kell.

A megvastagodott méhnyálkahártya tünetei:

• Erős és elhúzódó menstruációs vérzés: Ez a leggyakoribb tünet.
• Rövidülő ciklusok.
• Közti vagy pecsételő vérzés: Két menstruáció között vagy szexuális együttlét után.
• Menopauza utáni vérzés: A menopauzával a menstruációs ciklusok leállnak, a vérzések megszűnnek, ezért az ekkor jelentkező vérzés mindig azonnali kivizsgálást igényel.
• Alhasi fájdalom.
• Vizeletürítési zavarok.

Diagnosztikai eljárások:

Az orvos fizikális vizsgálatot végez, majd transzvaginális ultrahanggal megnézi a méh belsejét, megméri az endometrium vastagságát. Fontos tudni, hogy a méhnyálkahártya vastagsága a ciklus során változik. Menstruáció előtt lehet akár 14-18 mm is, de a felső határ általában 8-10 mm. Ha felmerül a rák gyanúja, úgy endometriumbiopsziát, célzott méhtükrözést (hiszteroszkópiát), esetleg curettage-t (méhkaparást), pipelle segítségével vizsgálatot javasol az orvos, majd a szövetmintát elemzésre küldi. Az ultrahang csak az eltérést tudja feltárni, hogy a nyálkahártya megvastagodott, de a sejtszintű eltérések kimutatására nem alkalmas, ezért szükséges a szövettani vizsgálat. A hiszteroszkópia előnye a fent említett módszerekhez képest, hogy nem „vakon” végzik: a méhszájon keresztül bevezetett vékony optika segítségével megtekinthető a méh ürege, a nyálkahártya, szemellenőrzés mellett vehető minta a gyanús területekből szövettani vizsgálat céljából.

Kezelési lehetőségek

A megvastagodott méhnyálkahártya kezelése az okoktól és a hiperplázia típusától függ. A legtöbb esetben a hiperplázia jól kezelhető, különösen, ha időben diagnosztizálják.

Hormonális terápia:

Az esetek nagy többségében progeszteron (progesztin) pótlás indokolt, akár tabletta, akár injekció, akár hüvelykúp formájában. Ez segít visszaállítani a hormonális egyensúlyt és csökkenteni az endometrium vastagságát. Fontos megjegyezni, hogy a hormonális gyógyszerektől nem kell félni, átmeneti ideig kell alkalmazni a spontán hormonháttér kialakulásáig. Ha valakinél az életmódváltás mellett a gyógyszeres kezeléssel visszaállt a hormonális egyensúly, akár 6-12 hónap után befejezhető a kezelés.

Életmódbeli változtatások:

• Súlyfelesleg leadása: Az elhízás hozzájárulhat az ösztrogén-többlethez.
• Barátcserje kapszula szedése: Egyes orvosok javasolják.

Műtéti beavatkozások:

• Méhkaparás (curettage) vagy abrázió: Akut erős vérzés esetén a leghatékonyabb módja a vérzés elállításának, és a kaparék szövettani vizsgálata a kóreredetet is tisztázhatja.
• Méhtükrözés (hiszteroszkópia): Nem csak diagnosztikai, hanem kezelési lehetőséget is nyújt, eltávolíthatóak a kóros képletek (pl. polipok, miómák egy része).
• Méheltávolítás (hiszterektómia): Csak indokolt esetben alkalmazzák, amikor például nagyon magas a rák kialakulásának a kockázata (pl. atipikus endometriális hiperplázia miatt), illetve, ha a progeszteron kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, főleg akkor, ha az illető már nem akar gyereket. A terápia fontos mozzanata a méh eltávolítása, ami mellett gyakran a petefészkek, petevezetők, környező nyirokcsomók is kivételre kerülnek.

Kiegészítő kezelések:

Ha a műtét valamilyen okból nem végezhető el, sugár-, illetve kemoterápia is segítheti a gyógyulást, különösen méhnyálkahártya-daganat esetén.

Méhnyálkahártya-daganat

A méhnyálkahártya-daganat az egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganattípus, éppen ezért nevezik gyakran méhráknak is. A kóros sejtburjánzás ekkor az endometriumban kezdődik. Az endometriális rák mintegy 80 százaléka adenokarcinóma, vagyis a rák az itt lévő mirigysejtekben képződik. Oka lehet genetikai, környezeti és hormonális - utóbbi esetben az ösztrogén-progeszteron egyensúly felborulásának következménye, éppen ezért gyakoribb menopauza után, illetve PCOS-ben szenvedők esetében. Az állapotot 4 stádiumra osztják, melyeket római számokkal jelölnek.

A méhnyálkahártya-daganat egy igen eredményesen gyógyítható ráktípus, amennyiben idejében diagnosztizálják, hiszen késői stádiumban a kóros sejtburjánzás már máshol is jelen van a testben.

tags: #tulsagosan #megvastagodo #mehnyalkahartya