Mindenkinek más a gondja: az egyik kismamának túl kevés, a másiknak túl sok a teje. Mit lehet tenni, ha több tej termelődik, mint amennyire a kicsinek szüksége van? Milyen problémákat, nehézségeket okozhat a túl sok anyatej?
Az első hetekben a tejbelövellés utáni időszakban a legtöbb anyuka tejbőségtől szenved, hiszen a kicsi még csak kis adagokat eszik, viszont ennél sokkal több tej termelődik, és erre még a hormonműködés is ráerősít: a mellek állandóan duzzadtnak tűnnek. Néhány anyukának azonban még ezt követően is sok teje van.
Ha néhány tünet ismerősnek hangzik, valószínűleg túl erős a tejleadó reflex. Ez gyakran túl sok tejjel is társul (túltermelés). Néhány édesanya azt tapasztalja, hogy az erős tejleadó reflex vagy a túltermelés csak a baba 3-6 hetes korától kezd problémát okozni. Alapvetően kétféle módon orvosolhatja a túl erős tejleadó reflexet: (1) segít a babának abban, hogy megbirkózzon a gyorsan jövő tejjel, és (2) a tejtermelést a baba igényeihez próbálja igazítani. Mivel az erős tejleadó reflex általában a túl sok tej “mellékterméke”, a legtöbb anyukának mindkét problémát meg kell oldania.
Az erős tejleadó reflex és a túltermelés kezelése
Az egyik leggyakoribb probléma, hogy erős a tejleadó reflex, ami miatt gyakran folyik a tej a szoptatások közti időben is. Gyakori tévhit, hogy a csöpögést meg lehet állítani fejéssel, tehát ha szoptatás után fejsz, akkor nem lesz csöpögés, de ez nem igaz. A tejleadó reflex hátterében pszichés folyamatok állnak, ezért fordulhat elő, hogy ha a babára gondolsz, folyni kezd a tej. Ezen kívül a tejfolyás ellen „csak” mechanikusan lehet védekezni, azaz melltartóbetét használatával. Ha éjjel jelentkezik a probléma, akkor az ágyra érdemes törülközőt teríteni. Ha nappal még a melltartóbetét is átázik, érdemes sötét színű felsőt viselni, amin kevésbé látszik meg a folt. Jó megoldás a mosható betétek használata, ebből akár kettőt is betehetsz a melltartódba egyszerre, így növelhető a nedvszívó-képesség.
Az éjjeli túltelítődés ellen jó megoldás, ha este lefekvés előtt valamennyit kézzel kifejsz és éjjel felkelve is csak annyit fejsz le, hogy ne legyen olyan erős a túltelítődés. Ha emellé még mellgyulladásra való hajlam is társul, akkor is ugyanez a teendő, de ügyelni kell a mell tisztítására, hogy csökkenjen a baktériumokkal való találkozás esélye, valamint a rendszeres fejésről (mindig csak egy kicsit) sem szabad megfeledkezni.
A babát úgy helyezze el, hogy a melléhez képest “hegynek felfelé” szopjon, ilyenkor a gravitáció lassítja az anyatej áramlását a baba szájában. A leghatékonyabb tartások azok, amikor a baba feje és torka a mellbimbó szintje fölött helyezkedik el.
Szoptasson gyakrabban! Etesse a babát akkor, amikor álmos és nyugodt! Várja ki, amíg a tejleadó reflex beindul, ekkor vegye le a babát a melléről és fogja fel a tejet egy törölközővel vagy textilpelenkával! Fejje ki kézzel vagy géppel a melléből a tejet egészen addig,amíg a tej áramlása lelassul, ekkor tegye a babát mellre! Ezt a módszert csak akkor használja, ha semmi más nem vált be, mert további tejtermelésre ösztönöz.
Az etetések között használjon hideg borogatást a mellére (30 perc borogatás után legalább egy órányi szünetet kell tartani). Ha az etetésenkénti egy mell nem válik be kb. egy hét után sem, próbálja meg a babát egy mellből etetni egy bizonyos időtartamon keresztül, mielőtt mellet váltana. Ezt blokkokban szoptatásnak hívják. Kezdje 2-3 órás blokkal, majd ha szükségesnek érzi, növelje az időt fél órás időszakokkal! Ne korlátozza a szopások gyakoriságát vagy hosszát egyáltalán, egyszerűen tegye a babát vissza mindig ugyanarra az oldalra a megadott időtartamon belül. Ha a másik melle időközben nagyon feszülne, fejjen le egy kis tejet a feszülés csökkentésére, majd használjon hideg borogatást - próbáljon minden alkalommal kevesebb tejet lefejni, egészen addig, amíg már nem feszül a melle fejés nélkül sem.
Ha ezek a javaslatok nem is oldják meg a nehézségeket teljesen, sok anyuka úgy tapasztalja, hogy a bőséges termelés és a gyors tejleadás legalább valamelyest csökken, nagyjából 12 hetes korra. Néha a túl sok tejjel vagy túl erős tejleadó reflexszel küzdő anyák babája nagyon hozzászokik a gyorsan jövő tejhez és tiltakozik, amikor ez lelassul valamikor 3 hét és 3 hónap között. Más szakirodalmi források arra hívják fel a figyelmet, hogy az erős tejleadó reflexű édesanyák esetében előfordulhat az is, hogy a csecsemő csak 3 és 6 hónapos kora között kezd el tiltakozni az erős sugárban áramló anyatej ellen. Vonakodnak a szoptatástól (sztrájkolhatnak is), vagy ritkábban, kevesebbet, nyugtalanul szopnak, ami akár a gyarapodásukban is meglátszódhat. A csecsemők viselkedése és a fenti technikák hozzájárulhatnak az anyatej mennyiségének kellemes szintre csökkentéséhez.
Mikor van valóban gond?
Bár sokan gondolják, hogy a kevés tej a legnagyobb probléma, ami a szoptatás során felléphet, a túl sok tej, illetve a túl erős tejleadó reflex szintén sok nehézséget és fejtörést okozhat az édesanyának.
Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill.
Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit.
Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát. Elhúzódó sárgaság esetén szükség lehet néhány vizsgálat elvégzésére a kóros állapotok kizárására.
A mellbimbó sebesedését azonban a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában. Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.). Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez.
A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Az elfogyasztott tej mennyisége sem egyforma: amikor nagyon éhesek, alaposan kiürítik a mellet, az elérhető tejmennyiség nagyrészét elfogyasztják, máskor csak kortyolnak néhányat az első tejből szomjuk oltására, megint máskor “csak” cumiznak, és élvezik a nyugalmat, biztonságérzetet és örömöt, amit az édesanyjuk testközelsége ill. maga a szopás ad.
Ha a baba néhány tünet ismerősnek hangzik, valószínűleg túl erős a tejleadó reflex. Ez gyakran túl sok tejjel is társul (túltermelés).
A szakirodalom cluster feeding-nek nevezi azt a jelenséget, amikor egy baba egyfolytában szopni szeretne. Az etetések egymásba érnek, 15-20 perces alvás után ismét mellre kívánkozik a baba. Különösen az első pár hétben, a növekedési ugrások során, nagymozgások megjelenése előtt és legfőképpen délután, este jellemző a folyamatos igény a szopizásra.
Túl sok anyatejet egy szuszra viszonylag ritkán esznek meg a babák, inkább az fordulhat elő, hogy túl sokat és túl gyorsan esznek, aminek az oka lehet, ha nagyon intenzíven szopik a baba vagy ha az anya mellé túltelítődött. Ebben az esetben a szopizást bukás követi és ez is teljesen normális jelenség a csecsemőnél.
A kisbabák már a kezdet kezdetén is tisztában vannak azzal, hogy mennyi anyatejre van szükségük. Kezdetben amíg pici a gyomruk, a mennyiség is kevés, amit egyszerre szopnak, de azt egy nap sokszor (akár 18 alkalommal) teszik meg. Túletetni egy kisbabát szoptatással nem jellemző. Igény szerinti szoptatás esetében a baba szabályozza a szoptatások hosszát és gyakoriságát, ezért éppen annyi táplálékhoz jut, amennyire szüksége van.
Cumisüvegből (mindegy, hogy anyatej van benne vagy tápszer) azonban szinte bármekkora mennyiséget képes elfogyasztani a baba, ebben az esetben könnyebb túltetetni őket, mint szoptatva.
Alakuló frakcióülés – sajtótájékoztató
A WHO ajánlása szerint féléves korig csak tejre van szüksége a csecsemőnek. A legjobb az anyatej lenne, de ha a szoptatás akadályba ütközne, akkor a saját édesanya lefejt tejét, ha ez nem áll rendelkezésre, más anya tejét, ha az sincs, akkor a kisbaba igénye szerint módosított tejet, vagyis tápszert javasol az Egészségügyi Világszervezet.
A tápszer összetétele nem változik a csecsemő igénye szerint, a cumisüveg pedig kifogyhatatlan, újratölthető forrás, amiből egyenletes sebességgel dől a tej, amíg csak szopja a baba. Tápszer esetében tehát határt szoktak szabni a fogyasztásnak, nehogy túlterheljük a kisbaba szervezetét. Az általános ajánlás 150 milliliter testsúlykilogrammonként naponta. Vagyis egy négykilós babának 600 milliliter tápszer jár egy nap. Az sem mindegy, mekkora adagokban.
Ha a baba eddig csak anyatejet kapott, és nem akarjuk elválasztani, nincs okunk arra, hogy bármilyen tejfélét bevezessünk az étrendjébe. Az anyatej mennyiségének nem kell csökkennie, a változás annyi, hogy szépen lassan másféle ételeket is adunk neki a szoptatás mellett. A tejtermelés nem csökken, ha nem korlátozzuk a szoptatások számát. A tej minősége pedig - a közhiedelemmel ellentétben - nem romlik.
Az elválasztó (vagy kettes) tápszer nem arra való, hogy anyatej mellett adjuk a kisbabának. Ezt azoknak a babáknak találták ki, akiket féléves koruk előtt is tápszerrel tápláltak. A szoptatott babának nincs szüksége tejpépre, tejes bébiételre, bébidesszetre sem, sőt jobb, ha ezeket nem kínáljuk egyéves korig, hiszen a tehéntejfehérje növelheti az allergia kialakulásának veszélyét. A tehéntej bevezetését akár kétéves korig is kitolhatjuk, sőt teljesen el is kerülhetjük, ha valamiért ez a célunk. A tehéntej egyáltalán nem kötelező része a táplálkozásnak.
Féléves korra a tápszeres babák többsége közel egy litert legurít a torkán. A kiegészítő táplálékok bevezetése során ezt a mennyiséget érdemes fokozatosan csökkenteni. A WHO ajánlása szerint nem is jó, ha az élet második fél évében a babaétrendben túl nagy hangsúlyt kap a tápszer. Ebből ugyan képes lenne fedezni tápanyagszükséglete kétharmadát, de nem lenne étvágya ahhoz, hogy szívesen fogyassza a többi egészséges, változatos ételféleséget. Ha a baba más állati eredetű ételeket is kap, napi 280-500 milliliter tápszerre, ha vegetáriánus a család, 400-550 milliliterre lesz szüksége.
Az ENSZ egészségügyi intézménye, az Egészségügyi Világszervezet (WHO - World Health Organization) fogalmazza meg az egész világ népességét érintő ajánlásokat, kizárólag egészségügyi szempontokat figyelembe véve, mindenféle gazdasági és politikai nyomásnak ellenállva.
A hozzátáplálás korai időszakában nagy változatosságot mutatnak a csecsemők annak terén, hogy mennyire fogadják nyitottan és örömmel az evés új módját, mennyire kíváncsiak az új ízekre. Vannak babák, akik szinte mindent meg szeretnének azonnal kóstolni, amit a felnőttek asztalán látnak, alig várják a legújabb típusú ételeket. Ilyenkor a büszke szülő, megkönnyebbülve, hogy neki aztán nem válogatós a gyermeke abba a hibába eshet, hogy a szívesen, örömmel evő, kóstoló babát addig kínálja, amikor már nem az éhsége, csak a kíváncsisága miatt eszik. Természetesen nem kell megvonnunk a falatot a babától, de igyekezzünk egy keretet tartani. Ha azt látjuk, szívesen ízlelget még, de már nincs igazán mennyiségi táplálékra szüksége, adhatunk a kezébe egy jó puhára párolt zöldségdarabot (a brokkolinak még „nyele” is van), amivel próbálkozhat önállóan is.
A szívesen kóstoló, vagy evő babák - csak úgy, mint az eleinte sokat szopó újszülöttek -, idővel csökkentenék a mennyiséget, de gyakran a szülő ragaszkodik a korábbi adagokhoz, mert nehéz elfogadnia, hogy az addig jól evő gyermeke már nem olyan jó étvágyú. Az ilyen hibák elkerüléséhez is fontos, hogy igyekezzünk minél többször tányérból etetni, mert az üvegből kanalazás könnyen vezet összehasonlítgatáshoz, méricskéléshez.
A váltás-hozzátáplálás időszakában külön kérdés, hogy hogyan alakul a szoptatás folytatása. Mára szerencsésen már egyre kevesebb helyen tanácsolják a szoptatás ütemezett kiváltását, de itt is fontos hangsúlyozni, hogy a kettő (anyatej - egyéb ételek) egymáshoz viszonyított aránya fokozatosan átvált akkor is, ha nem tervezzük meg előre az ütemét. Nagyon örvendetes, ha egy baba egy évesen még anyatejhez jut, de nem jó, ha a szoptatás még mindig a fél éves kori állapotok szerint történik.
Akár a szilárdabb táplálékkal, akár a szoptatással tartjuk fenn azt a szokást, hogy az indulatos gyermeket ezekkel csillapítjuk, akkor ezzel arra tanítjuk, hogy az evés az önjutalmazás formája és/vagy a rágás az indulatok levezetésének módja. Soha ne feledjünk rátekinteni a családban a felnőttek saját szokásaira: mikor, mivel jutalmazzák magukat, hogyan vezetik le a feszültségüket? Egyáltalán, mennyire viselhetők a negatív érzések (szomorúság, düh, csalódottság stb.), vagy mennyire kell gyors kivezető utat találni? Mennyire játszik szerepet az evés-ivás ezen a területen?
Természetesen az étel megvonása nagyon erőteljes gesztus a felnőtt részéről, pláne, ha a gyermek már ráállt a szinte folyamatos rágcsálásra. Ilyenkor a visszautasítás helyett kínáljuk inkább alacsony kalória tartalmú, egészséges lehetőséggel.
