A terhességi tesztek története és modern változatai

Mióta emberi civilizáció létezik, azóta szeretnék tudni, hogy teherbe estek-e a nők, lehetőleg azonnal, anélkül, hogy az egyértelmű jeleket meg kelljen várni. A találgatások nyilván évtízezredekig nyúlnak vissza, de az első írásos emlék arról, hogy tudományos alapokon is vizsgálták a terhesség legkorábbi jeleit, időszámításunk előtt 1350-ből való.

Az ókori kezdetek: Egyiptom és Görögország

Az egyik legrégebbi - sőt valószínűleg a legelső - terhességi teszt az ősi Egyiptomból ered. Krisztus előtt 1350-ben a nők búza- és árpamagokra pisiltek pár napig. Ha a búza kihajtott, akkor lánnyal, ha az árpa hajtott ki, akkor fiúval voltak terhesek. Ha pedig egyik sem csírázott ki a pisilésektől, akkor nem volt terhesség. Az 1930-as években, amikor már rég tudtak a hormonok létezéséről, kipróbálták és bejött: a várandós nők vizelete az esetek 70 százalékában tényleg életet lehelt a magvakba, azaz egész vállalható volt a sikerességi ráta.

Úgy tűnhet, hogy az egyiptomiaknál volt a bölcsek köve a búzával és árpával, de azért a görögökkel együtt tudtak ők is hajmeresztő praktikákat alkalmazni a terhesség megállapítására. Az ókori görögök „tesztjeiről” is ordított, hogy okoskodó férfiak találták ki, akik, miközben a kérdésen merengtek, valahogy elfelejtették megkérdezni a nőket. A 4. századi hivatalos, hippokratészi aforizmák például állították, hogy a fogantatás pillanatában a nők méhe „bezárul”. Ez azért volt kényelmes elmélet, mert rögtön el lehetett kezdeni a tesztelgetést a legkülönfélébb módokon.

A korai feljegyzések szerint mindkét népnél gyakorta javasolták az orvosok, hogy a nők helyezzenek fel egy hagymát, vagy egyéb erős szagú gumós növényt a vaginájukba egy éjszakára. Ha a nő lehelete másnap reggel hagymaszagú volt, akkor nem volt terhes. Ez az ötlet abból a hiedelemből származott, hogy a méh alapjáraton egy nyitott szerv, és felszivárog belőle a hagymaszag a nő szájába.

Egy másik ősi egyiptomi tekercs szerint szokás volt az is, hogy a nőt egy szőnyegre ültették, körbelocsolták sör és datolya keverékével, majd felírták, hányszor hányja el magát a keveréktől. Ha sokszor, akkor maximálisan terhes volt. Bár elég furcsa módszer, mégsem teljesen irracionális, hiszen az erőteljes illatok, szagok miatti hányinger valóban a terhesség egyik korai jele lehet.

A középkor és az újkori hiedelmek

A középkorban még szomorúbb, sötétebb és már-már Monty Python-osan hülye lett a terhességiteszt-biznisz. Egy 13. századi orvosi könyv szerint például biztos jele a várandósságnak, ha a nő melle lekonyul. A magyarázat egyébként az volt, hogy a menstruációs folyamatok az altestből átkerülnek a mellekbe, ezért változik meg az alakja.

Természetesen ezekben az évszázadokban is szenvedélyesen érdekelte az orvosokat a nők pisije, vizsgálták is, mintha nem lenne holnap. Egy 13. századi orvosi könyv szerint például biztos jele a várandósságnak, ha a nő melle lekonyul. Az egyik biztosnak tartott módszer szerint egy tűt kellett beletenni a vizeletbe, ha egy idő után piros vagy fekete lesz, biztos a terhesség.

A 15. századi női orvoslás könyvben, a The Distaff Gospelben olvasható leírás szerint: „Ha szeretnénk tudni, hogy egy nő terhes-e, akkor kérjük meg, hogy pisiljen bele egy mosdótálba, amibe rakunk egy kilincset vagy egy kulcsot, de jobb, ha kilincset használunk. Hagyjuk benne a vizeletben 3-4 órára. Utána öntsük ki a vizeletet és vegyük ki a kilincset, majd nézzük meg, hogy a kilincs hagyott-e lenyomatot a mosdótál alján.” Bár a kilincsteszt bizarrnak hangzik, mégis van annyi alapja, hogy már akkor próbálták kimutatni valamilyen módon, hogy a terhes nő vizeletének más az összetétele.

A 16. századi Európában ugyanígy elfogadottak voltak a „pisipróféták”. Ezek az úgynevezett szakértők azt állították magukról, hogy meg tudják állapítani a várandósságot a vizelet színéből, szagából és ízéből. Néhányan közülük összekeverték a vizeletet borral, és abból olvasták ki az eredményt, olykor sikeresen, mivel az alkohol reakcióba léphet a terhes nő vizeletében lévő proteinekkel. A közmegegyezés szerint a „fehérbe hajló citromsárga szín” biztató jel volt, főleg, ha „felhős volt a felszín körül”. Apropó, borral is előszeretettel keverték a pisit, arra pedig külön kördiagramjuk volt, hogy milyen árnyalat mit jelent.

Jacques Guillemeau 16. századi doktor szerint meg tudjuk állapítani a terhességet a második hónapban a nő szeméből. Ahogy írja: „Ha teherbe esik a nő, akkor mélyen ülővé válnak a szemei, és kicsi pupillái lesznek.” A terhesség hatodik hetében a méhnyak, a szeméremajkak és a vagina sötét kékesszürkés vagy lilás-vöröses árnyalatot vehet fel a fokozott véráramlás miatt. Ezt a jelentőségteljes terhességjelet egy francia orvos fedezte fel 1836-ban. Később elnevezték Chadwick-jelnek James Read Chadwick amerikai szülésznőgyógyász után, aki 1886-ban tárta a jelenséget a szakma elé.

A 17. században még bevett módszer volt, hogy pár napig „pihentették” a vizeletet egy lezárt edényben, és ha abban „különféle élő dolgok” bukkantak fel a Compleat Midwives Practice nevű szakkönyv megfogalmazása szerint, akkor készülhetett a család a gyermekáldásra. Ha már tudományos alapja nem volt a tevékenységüknek, legalább látványosan művelték: úgy méregették és kavargatták a nők vizeletét, és keresték benne a terhesség jeleit a színtől az átlátszóságon át a habzásig, mint a mai borászok a taninokat és a gyümölcsös jegyeket.

Az állatkísérletektől a modern tesztekig

Abszurd, de a legparább és legembertelenebb tesztre egészen a 20. századig kellett várni. A terhességi teszt egészen a 20. századig nemcsak a terhes nőnek, hanem gyakran a nyulaknak, egereknek és patkányoknak is kellemetlenséget okozott. Az 1920-as években két német tudós, Selmar Aschheim és Bernhard Zondek terhes nők vizeletét fecskendezte kísérletei során ivaréretlen nőstény nyulakba, patkányokba és egerekbe, akiknek emiatt felgyorsult a peteérésük. A kísérletben 5 napig kapták az állatok a vizeletet, majd felboncolták őket és megvizsgálták az ivarszerveiket, amelyek terhesség esetén elváltozást mutattak. Végül népszerű terhességi vizsgálatként használták a nyúltesztet (a nyúlról nevezték el, mert ő a legbarátságosabb állat a nők számára a három közül). Akik még túl is élhették volna a tesztet, ha az orvosok veszik a fáradtságot és altatásban kukkantanak beléjük, majd összevarrják a sebet, ám ez túl macerás volt és egy csöppet sem kifizetődő. A módszer ennek ellenére annyira népszerű volt, hogy ekkoriban Európa-szerte használták a „meghalt a nyúl” kifejezést, amely a teherbe esést jelentette, nagyjából mint ma a „bekapta a legyet”.

A nyúlteszthez hasonlóan működött, csak itt az állatok legalább életben maradtak a végén. Az 1940-es évek végén találták azt az összefüggést, hogy ha egy békába fecskendezik a terhes nő vizeletét, akkor az állat 24 órán belül lepetézik. Bár kegyetlennek tűnnek az állattesztek, mégis fontos mérföldköveket jelentettek a vértesztek és az otthoni instant terhességi tesztek felé vezető úton, amelyek aztán alapjaiban változtatták meg a nők gondolkodását a terhességről és a saját testükről.

Az első otthoni tesztek és a modern HCG-alapú tesztek

Az első otthoni terhességi tesztek 1978-ban még nem olyanok voltak, mint a mostaniak, nem 5 perc, hanem 2 óra alatt nyögték ki az eredményt, 80 százalékban tévesen. Ezek után - mindenki megkönnyebbülésére - megérkeztek az orvosok által, majd otthon is használható tesztek, amelyekhez tényleg elég volt némi pisi, nem kellett hozzá sem nyúl, sem béka, sem bor, sem hagyma. Persze ma is a pisi körül forog az egész biznisz, legfeljebb a módszerek váltak kissé finomabbá az évszázadok során.

A modern terhességi tesztek használata és pontossága

A terhességi teszt nem mindig egyértelmű, főleg ha olyan élethelyzetben vagyunk, mikor, finoman szólva, nem igazán tudunk higgadtan és tisztán gondolkodni. Ilyenkor jó, ha van valaki, akivel megoszthatjuk a felmerülő kérdéseinket.

• Minél érzékenyebb terhességi tesztet választunk, annál korábban kimutatható a terhesség.
• Ha eddig mindig pontos volt a menstruáció, akkor a tesztet pár nap múlva mindenképpen meg kell ismételni, hiszen lehet, hogy csak túl korán lett elvégezve a terhességi teszt. Érdemes a reggeli első vizelettel elvégezni a terhességi tesztet, hiszen ilyenkor a legmagasabb a HCG-hormon koncentrációja a vizeletben. Így biztosabb az eredmény.
• A csík az csík. Akár halvány, akár erőteljes.
• Az első terhességi teszt halványan pozitív, a második negatív. Ha a menstruáció elmaradt, és ekkor készült az első terhességi teszt, akkor az alacsony HCG-szint miatt lehetett halvány. A második teszt negatív, mert lehet, hogy nem tudott tökéletesen megtapadni, beágyazódni a megtermékenyített petesejt, s a magzat korai szakaszban elhalt. Sokszor ezután jön csak meg a menstruáció.

Előfordulhat, hogy előbb megsejted a terhességedet, mint ahogy a menstruációd kimarad. Mégsem javasolt azonnal a patikába rohanni és terhességi tesztet vásárolni, ugyanis ilyen korai szakaszban annak eredménye legföljebb 50-60 százalékos lehet. Az első napokban a HCG-hormon szintje a reggeli órákban a legmagasabb, ezért egészen biztosan pontosabb eredményt kaphatsz reggel. Fontos tudnod, hogy ha nagyon sokat ittál a terhességi teszt elvégzését megelőzően, vizeleted annyira felhígulhat, hogy a teszt mutathat téves információt, leginkább azt, hogy nem vagy terhes. Éppen ezért is a legbiztosabb időpont reggel, ébredést követően az első vizelettel végzett próba. Mindig olvasd el a terhességi teszt használati útmutatóját.

A legtöbb terhességi teszten két csík látható, amelyek vagy egymás mellett, vagy „egymáson” mutatják a lehetséges terhességet. A csíkot bele kell mártani a vizeletbe, majd várni néhány percet. Az első csík azt jelzi, hogy a teszt használható, működőképes. A másodikként, néhány perccel később megjelenő csík pozitív eredményt mutat. Terhesség esetén tehát a teszten vagy két párhuzamos, függőleges csíkot láthatsz, vagy egy „+” jelet, esetleg színváltozás jelzi a terhességet. Pozitív teszt esetén keresd fel nőgyógyászodat, aki tapintással és ultrahangos vizsgálattal fogja először ellenőrizni a lehetséges terhességet.

A nyálminta alapú terhességi tesztek

Az Abingdon Health cég találmánya a Covid teszteknél is használt, nyálminta alapján történő tesztelést használja, és a cég állítása szerint találmányuk, a Salistick 97%-os pontossággal mutatja ki a várandósságot. A tesztet első körben Írországban és az Egyesült Királyságban vezetik be, de már ez is jókora piac. Csak az Egyesült Királyságban tavaly 22,5 millió terhességi tesztet adtak el. A cég terméktesztjei azt mutatják, hogy a Salistick megbízhatósága nagyon hasonló a hagyományos terhességi tesztekéhez: a termék a nyálminta adása után 15 perccel mutat eredményt, és akár egy nappal egy elmaradt havi vérzés után képes a terhesség kimutatására.

tags: #terhessegi #teszt #nlc