A terhesség egy csodálatos és egyben érzékeny időszak az életünkben, amely tele van örömökkel, várakozással, de néha aggodalmakkal is. Az egyik ilyen aggodalom, amely sok kismamát érinthet, a hasi ütés vagy trauma. Különösen akkor, ha a háztartásban már van egy nagyobb gyermek, aki a saját játékos módján véletlenül megütheti vagy megrúghatja a kismama pocakját. Előfordulhatnak ennél kisebb balesetek is, mint például egy asztal sarkának vagy egy kihúzott fiók ütközése a hasfalnak. Bárhonnan is eredjen, az ilyen jellegű ütések ijedtséget kelthetnek a kismamákban: vajon érzett-e valamit a baba? Fájt-e neki? A leggyakrabban felmerülő kérdéseket dr. szakértő válaszolja meg.
Hogyan védi a baba a magzatvizet?
Gyakorlatilag semmit. Noha sok terhes nő megrémül, ha megüti a hasát, a pocakban a baba a magzatvíz és a magzatburok védelmében van. Így aztán legyen szó akár a tesó ütéséről, esetleg rúgásáról, vagy egy túl közel kerülő asztalszélről, a baba nem érez fájdalmat.
Mikor jelenthet veszélyt egy hasi ütés?
Természetesen minél nagyobb és tartósabb fájdalommal jár a hasi trauma, annál nagyobb a kockázata annak, hogy magára a terhes pocakra is valamilyen hatást gyakoroljon. A legtöbb esetben azonban nem történik semmi baj.
A magzatvíz szivárgása
Ha a has felső részén reped meg a burok, akkor általában inkább csak nagyon gyenge vízszerű szivárgást érezni, ha lent, akkor egész intenzíven is elkezdhet folyni a magzatvíz. Az előbbi esetén néha több nap kórházi megfigyelésre is szükség lehet, hogy biztosan kiderüljön, hogy ez valódi magzatvízfolyás, vagy nem.
A baba mozgásának megfigyelése
Már mozgó babák esetében a legtöbb kismama aggodalommal kezdi figyelni, hogy az ütés után mozog-e, és ugyanúgy mozog-e a pocakban a baba, mint előtte. A baba a környezeti változást, mozgást érezheti, a pocak ütéséből ennyit érzékelhet. Például egy alvási fázisból felébredhet, és intenzívebb lehet a mozgása, de nem azért, mert fájdalmat érez.
A magzat pozíciója és a farfekvés
A terhesség alatt a magzat elhelyezkedése is fontos tényező. A farfekvéses baba olyan magzatra utal, amely a méhben úgy helyezkedik el, hogy a feneke vagy a lábfeje lefelé, a szülőcsatorna felé néz, nem pedig a feje felé. Ez a pozíció bonyolíthatja a szülési folyamatot, és kockázatot jelenthet mind az anyára, mind a babára nézve. A farfekvéses baba megjelenésének következményeinek megértése kulcsfontosságú a várandós szülők számára, mivel befolyásolhatja a szülési módszereket és a terhesség általános kezelését.
Mi okozhatja a farfekvést?
Bár nincsenek közvetlenül a farfekvéses megjelenéshez kapcsolódó specifikus fertőző ágensek, bizonyos környezeti tényezők hozzájárulhatnak. Például a méh rendellenességei, mint például a miómák vagy szerkezeti problémák, korlátozhatják a baba számára rendelkezésre álló helyet a fejjel lefelé forduláshoz. Genetikai tényezők is szerepet játszhatnak a farfekvéses megjelenésekben, bár a kutatások korlátozottak. Egyes tanulmányok szerint a farfekvéses születések családi előfordulása növelheti a farfekvéses baba születésének valószínűségét. Bizonyos életmódbeli és étkezési szokások befolyásolhatják a magzati pozíciót. Például az ülő életmód korlátozhatja az anya azon képességét, hogy olyan tevékenységeket végezzen, amelyek elősegítik az optimális magzati mozgást.
A farfekvés felismerése és kezelése
A legtöbb nő nem tapasztalhat specifikus tüneteket, amelyek a farfekvéses babára utalnának, mivel a magzat helyzetét gyakran a rutinszerű prenatális ellenőrzések során fedezik fel. A farfekvéses újszülött diagnózisa általában alapos klinikai vizsgálattal kezdődik. Külső kefalális változat (ECV): Ez az eljárás magában foglalja, hogy az egészségügyi szolgáltató manuálisan fordítja a babát fejjel lefelé fordított helyzetbe. Általában a terhesség 36-37. hetében alkalmazzák.
A farfekvéses szülés kockázatai és a megelőzés
A farfekvéses baba prognózisa nagymértékben függ a diagnózis időzítésétől és az alkalmazott beavatkozásoktól. Vannak-e kockázatok a farfekvéses szüléssel kapcsolatban? Igen, a farfekvéses szülés kockázatokkal járhat, például magzati distresszel, szülés közbeni sérülésekkel és az anya szövődményeivel. Egyes tanulmányok szerint az akupunktúra vagy a moxibustion segíthet a farfekvéses baba megfordításában. Ha gyanítja, hogy a baba farfekvéses helyzetben van, vegye fel a kapcsolatot egészségügyi szolgáltatójával.
A terhességmegszakítás jogi és történelmi háttere
A terhességmegszakítás (abortusz) jogi szabályozása napjainkban országonként eltérő. Egyes országokban legális, más országokban minden körülmények között illegális, számos országban pedig csak speciális esetekben (a magzat vagy embrió fogyatékossága, veszélyeztetett terhesség, nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén) engedélyezett a terhességmegszakítás. Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, ami bűncselekmény. Magyarországon a terhességmegszakítás alapvető szabályait a magzati élet védelméről szóló 1992. évi 79. törvény rögzíti.
Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: „Ha egy awélum [szabad nemes] awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért.”
A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz. „Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért.”
Hippokratész, az i. e. 460-ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Napjainkban az orvosok egy, a hippokratészi eskü alapján írt, rövidített esküt tesznek le, amely sok más kitétel mellett az idézett részt sem tartalmazza.
Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is.
A római jogban az abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: 1. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. 2. Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is.
A kereszténység és az abortusz
A kereszténység kialakulásakor az ókori Római Birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. A 80. körül keletkezett Lukács-evangélium tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat” (Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk, a Didakhé arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani: „Ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg” (II., 2.). A 2. századi Barnabás levele ilyen tanácsot ad: „A magzatot ne hajtsd el, az újszülöttet ne öld meg!” (V., 6.)
Elítélték az abortuszt Athénagorasz (†190 k.), Minucius Felix (műk. 3. század) és Tertullianus (†225 k.) ókeresztény egyházatya. Hasonlóképpen nyilatkoztak a későbbi zsinatok. „Ha egy asszony férje távollétében házasságtörő kapcsolatból fogant, és tette után megölte gyermekét, úgy határozunk, hogy még élete végén sem szabad megadni neki a közösségben való részesedést, mert bűnt bűnre halmozott.” Azaz a zsinat kiközösítéssel, ill. a halál előtti utolsó pillanatban való befogadással sújtotta az abortuszt elkövető asszonyt (63, 68. kánon). Elítélték az abortuszt a keleti területek zsinatai is, de például a 314-es ankürai (Kis-Ázsia) zsinat enyhített a korábbi, szigorú határozaton: „Úgy határoztunk, hogy 10 évet töltsenek vezeklésben a megfelelő fokozatok szerint.” (21. kánon). Az 524-es hispániai léridai zsinat kimondta: „Akik házasságtörés után gonoszul megölni próbálják a magzatot vagy a megszületett gyermeket, mind a férfit, mind az asszonyt csak 7 év után fogadják vissza az egyház közösségbe.”
Az animáció kérdése és a teológiai viták
A teológusok között voltak, akik szerint a fontosabb szervek kialakulásakor, vagy az embrióállapot végén történik meg az animáció. Ez a nézet egyébként nem keresztény szerzőtől, hanem magától Arisztotelésztől (†Kr. e. 322) származik. Mások ugyanakkor úgy gondolták, hogy az animáció a fogantatás pillanatában megtörténik. Míg az egyházi törvényhozás az abortuszt gyilkosságként ítélte el, a moralisták és jogászok között fölvetődött a kérdés: vajon minden abortusz gyilkosság-e? A kérdést a teológiai értelemben vett úgynevezett animáció (azaz a lélek megjelenése a testben) mindmáig megoldhatatlannak tűnő problémája indokolta, és a 11-12. században vált igazán hangsúlyossá.
A pro-life és pro-choice mozgalmak
Pro-life (életért) mozgalom - Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg.
Pro-choice (választásért) mozgalom - Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van az abortuszhoz, és nem szabad őket a gyermek megszülésére késztetni a törvények szigorításával.
Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk.
A magzat fejlődése és érzékelése a méhen belül
Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb.
A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között már teljes mozgáskészlettel rendelkezik a magzat.
Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad. A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is.
A 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
A baba az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók. Emellett félelemre utaló jelzések is megjelenhetnek. Erre példa, amikor is magzatvízvizsgálat alkalmával a magzatburokba hatoló tűre a baba mozdulatlanná válik, ledermed, szívritmusa megváltozik. Ijedtség, félelem megélésekor a baba az anya szíve irányába törekszik húzódni, a szívverés hangja nyugtatólag hat rá, biztonságot jelent számára.
A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet.
A magzatpozíció megállapítása otthon
A diagnosztikai értéken túl manapság nagyon gyakran ez az elmosódott, fekete fehér kép jelenti a kapcsolódásunkat a babával és a technika révén egy kicsit háttérbe szorítjuk a saját testi érzeteink jelentőségét. Ez a módszer, amit tanítani fogok nagyon ősi. Bábák évszázadokon - sőt évezredeken át - így állapították meg a babák méhen belüli pozícióját, de azért ez nem egy teljesen “bombabiztos” módszer, főleg nem első próbálkozásra! Viszont még ha nem is sikerül teljesen a baba testrészeinek a beazonosítása, akkor is egy jó kis pihenés és egy jó alkalom arra, hogy a babára hangolódjatok.
A feladat egy picit nehezebb akkor, ha elölfekvő méhlepényen keresztül táplálod a kisbabádat vagy ha kerekebb idomokkal áldott meg a Jóisten, ilyenkor a méhlepény vagy a kis hurkácskák topítják az érzetet, amit a pocak térkép késztéséhez most figyelni fogunk. Természetesen nehezebb a pozíció megállapítása akkor is, ha a baba még kisebb, de a 32.- 34. hét után már könnyebben be tudod azonosítani a pocakodon a dombocskákat és keménységeket.
Első lépésként rajzolj egy üres térképet. Helyezkedj el képnyelmesen, legideálisabb ha a párod az ágyon vagy a kanapén ül a feltett lábakkal, Te pedig az ölében ülsz kényelmesen, a fejedet a mellkasára, vállaira támasztva, úgy, hogy a kezeivel ő is elérje a pocakodat. A tévét kapcsoljátok ki, esetleg valami halk, kellemes zenét tegyetek be és csukjátok be a szemeteket, hogy valóban a tapintásotokra hagyatkozhassatok.
Tedd a kezeidet határozottan a pocakodra, az egyiket alulra, a másikat a felső részére, enyhén rányomva a tenyeredet, majd kezdj el lassan körzni a kezeiddel. Próbálj arra figyelni, hogy hol keményebb a pocakod és hol puhább egy picit. Ha beazonosítottad, próbálja meg a párod is ugyanezt. Most a keményebb részre figyeljetek és próbáljatok arra összpontosítani, hogy mere folytatódik a keménység. Valamelyik irányba jó eséllyel fogsz érezni egy hosszabb, enyhén íves kemény felületet, ami a baba háta. Most keresd meg az íves keménység két “végét” és hasonlítsd össze, hogy melyik puhább. Ehhez nyugodtan használd az ujjaidat is, enyhén belenyomhatod a pocakodba (természetesen csak annyira, hogy ne okozz fájdalmat magadnak).
Most próbálj a mozgásokra figyelni illetve emélkezni arra, amit a baba aktív időszakában szoktál érezni. Hol érzed a legerősebb, leghatározottabb mozgásokat? Jó eséllyel ezek a rugdosások, a térképen jelöld őket pontokkal. Hol szoktál még határozott, de kicsit kisebb, kicsit gyengébb mozgást tapasztalni? Ha minden jelet felrajzoltál a térképre, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, beazonosítottuk a baba pozícióját a pocakodban! Ellenőrzés gyanánt most a párodon a sor, hogy abban a negyedben, ahol a mellkasát/hátát sejtitek, próbálja a fülével megkeresni a baba szívhangját! Nem lesz könnyű dolga, de ha lekapcsoljátok a zenét is és az egyik fülét a pocakodra tapasztja, akkor a belső szerveid “kurtyogása” mellett jó eséllyel előbb-utóbb fel fogja fedezni a ritmikus és gyors szívhangot is!
Ahogy közeledik a szülés ideje, a legtöbb baba a bal oldalra fészkeli be magát, mégpedig azért, mert a méhünk nem szimmetrikus. A bal oldal öblébe kényelmesebb helyet talál a baba, mintsem a “meredek” jobb oldalon. (Kivétel erősíti a szabályt, vannak “balos” babák is, de ezzel nincs semmi gond!) Ez az oldalsó, a hátacskával kicsit előre néző pozíció fogja segíteni azt, hogy minél egyszerűbben beilleszkedjen a fejecskéje a medence bemenetén, ami keresztben nagyobb.
Ha az utolsó hónapban azt tapasztalod, hogy a rugdosásokat, erős kézmozdulatokat középen, a köldököd hosszanti irányában előrefelé érzed és ha lefekszel hanyatt az ágyra akkor a pocakod közepén egy kis “völgyet” tapasztalsz, akkor jó esélyed van rá, hogy a baba a hátacskáját a Te hátad felé fordítja, ezért a vajúdás alatt sokkal többet kell forgolódnia, ami bizony több időbe telhet és Neked nagyobb fájdalommal is járhat. Aggodalomra azonban nincs okod, a babák kb. 30-35%-a ebben a posterior pozícióban kezdi meg az utazását, de a legtöbben némi forgolódás után átfordulnak a jobb vagy a bal oldalra és csak a babák kb. 5%-a születik arccal az édesanya elé nézve (persistent posterior). De a lényeg a lényeg: ha ezt tapasztalod az utolsó hónapban, akkor próbálj még nagyobb figyelmet fordítani a testtartásodra pihenés közben! Ülésnél figyelj arra, hogy ne a farokcsonton vagy a keresztcsonton ülj, hanem az ülőcsonti gumókon. Ha így ülsz, a felső tested kicsit előre fog billenni és a pocakod szinte függőágyat formal a babának, ami arra hívja meg, hogy a “pocak-függőágyban” a hátacskáján feküdjön és ne a pocakján.
A szülés közeledtével gyakran felmerül az a kérdés is, hogy vajon beilleszkedett-e már a baba… Egy kis gyakorlással és figyelemmel ezt Te is meg tudod állapítani! Első babánál a beilleszkedés általában egy-két héttel szülés előtt már megtörténik, de többedik baba legtöbbször csak a vajúdás kezdeténél illeszkedik a medence bemenetébe, de természetesen itt is vannak kivételek! A beilleszkedés általában észrevehető abból is, hogy hirtelen egy picit több levegő jut a tüdőbe, egy picit könnyebb a levegővétel….de még gyakrabban kell pisilni járni.
A fizikai érzeteken túl azonban kézzel is ki lehet tapogatni a szeméremcsont környékén, hogy hol a baba fejecskéje. Ehhez először a szeméremcsonti ízesülés alsó részét keresd meg a kezeddel. A szeméremcsont fordított V alakú ízesülését a csiklód környékén, egy kicsit afölött találod. Ha megvan, vidd a kezedet lassan feljebb a szeméremcsont ízesülésén és ha itt most egy “döccenést” érzel, akkor a baba feje még nem ékelődött be, hanem a medence peremén ül. A tanácsom itt is ugyanaz: ha nem érzel semmit vagy nem tudod eldönteni - semmi gond!
Magzati fejlődés: 21–27. hét
Gyermekek fejsérülései: mit tegyünk?
Előbb vagy utóbb a gyermekek kisebb baleseteket szenvednek. Szerencsére ezek az apró esések még a megduzzadt „púpok” ellenére is sokkal inkább okoznak a szülőknek pánikot, mint a babáknak fájdalmat, azonban nem árt ha tudjuk, mit kell tennünk egy fejsérülés esetében.
Mire számítsunk?
Ne feledjük, hogy a sírás egy teljesen normális reakció akkor, ha kisbabánk beütötte valamijét. Ilyenkor hozzánk akar bújni és pihenésre vágyik. Mivel a gyermekét mindig egy anyuka ismeri a legjobban, ezért adott esetben neked kell eldöntened azt, hogy a baba viselkedése ad-e különösebb aggodalomra okot. Ez általában akkor következik be, ha óráról-órára rosszabbodó, alapvető változás következik be a magatartásában.
Hogyan cselekedjünk?
- Egy fejsérülést követően vannak bizonyos teendők és megfigyelivalók, melyek segítségével felmérhető a baleset súlyossága.
- A megfigyelési idő alatt csakis tiszta vízzel itassuk és ne adjunk neki fájdalomcsillapítót!
- Ha vágás keletkezett a fejbőrön, tisztogassuk ki a sebet és helyezzünk rá nyomókötést 10 percre.
- Amennyiben a homlokon vagy a fej bármely részén duzzanat keletkezik, jegeljük kb. 20 percen keresztül.
- A balesetet követő éjszakán 2-3 óránként nézzünk rá a gyermekre! Az ébredését követően győződjünk meg arról, hogy nem szédül, nem zavart és hogy összefüggően beszél-e. Ellenőrizzük, hogy a pupillák tágulata egyforma.
Agyrázkódás és egyéb tünetek
Az agyrázkódás következtében többnyire egy igen rövid, mindössze pár másodpercig tartó eszméletvesztésre kerül sor. Ilyenkor a gyermek zavart és nem tudja megmondani, hogy ki ő és hol van. Általában nem emlékszik a balesetére sem.
Egyéb tünetek lehetnek:
- Rendszertelen, fura légzés.
Amennyiben a fenti tünetek bármelyikével találkozunk, azonnal vigyük gyermekünket a gyermekorvoshoz, vagy kórházba!
Amivel számolhatunk
A beütött terület az elkövetkező napokban színt vált. Amennyiben gyermekünk az arcán, vagy a homlokán sérült, számítsunk a monokilszerű, sárgás-zöldes duzzanatra. Ezek a foltok csúnyábbak, mint amilyen súlyosak valójában.