A szoptatás a csecsemő táplálásának legegészségesebb módja, a nők mintegy 70 százaléka szoptatja az újszülöttet. Az első tej, a kolosztrum, más néven előtej, már születés után a baba rendelkezésére áll, rendkívül értékes immun- és tápanyagforrás. A szoptatásban éppen az a csodálatos, hogy annyi tej termelődik, amennyire a babának szüksége van. Ez az úgynevezett kereslet-kínálat elve.
A tévhitekkel az a baj jelen esetben, hogy nagy mértékben befolyásolják a szoptatás sikerességét vagy éppen sikertelenségét. Ráadásul a biológiai tények folyamatosan keverednek a gyereknevelési elvekkel, a szülőszerepekkel, az elvárásokkal, pedig utóbbiaknak semennyire sem kéne számítaniuk a szoptatásban.
A hosszan tartó szoptatás fogalma nagymértékben függ a kulturális és társadalmi normáktól. Ami az egyik helyen a megszokott norma, az a másik helyen már extremitásnak számít. A vezető nemzetközi egészségügyi szervezetek, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az UNICEF, egyértelmű állásfoglalást tettek közzé. Ők azt javasolják, hogy a csecsemő életének első hat hónapjában kizárólagos szoptatás történjen, majd a hozzátáplálás megkezdése mellett a szoptatás folytatódjon legalább két éves korig, sőt, azon túl is, amíg az anya és a gyermek kölcsönösen igénylik.
Gyakori tévhitek és a valóság
1. Tévhit: Szülés után még nincs tej.
Nem igaz! Az emlőmirigy már a terhesség 16. hetétől készen áll a tejtermelésre, és el is kezdi termelni az előtejet (az ún. kolosztrumot). A kolosztrum serkenti az újszülött bélmozgását, ezáltal elősegíti a hemoglobin lebontási termékeinek kiürülését, és ily módon csökkenti a sárgaság kialakulásának esélyét ill. annak mértékét.
2. Tévhit: A szoptatást csak a szülés után 2-3 órával érdemes elkezdeni.
Nem igaz! Komplikációmentes, természetes szülés után az édesanya is felfokozott állapotban van, amely lehetővé teszi az újszülöttel való ismerkedést. Az újszülött szopóreflexe a születése utáni második óra során 45 percig a legintenzívebb. Ezután ébersége fokozódik, és ismét érdeklődik a szopás iránt. Előfordul, hogy 2-3 óra alatt akár 5-10 alkalommal is mellre kéredzkedik, és hol rövidebben, hol hosszabban szopizik.
3. Tévhit: Az újszülöttnek az első etetésre sok kolosztrum kell.
Nem igaz! Az újszülött gyomortérfogata az első napon mindössze 6 ml, a második napon 12 ml. Egy újszülött egyszerre kb. fél ml folyadékot tud lenyelni, így 8-10 korty (4-5ml) a kolosztrumból éppen elegendő egy etetésre. Ilyen módon az első napon átlagosan termelt 100ml kolosztrum éppen fedezi az újszülött szükségleteit. A kolosztrum sűrű, szinte gélszerű folyadék, amely igen magas koncentrációban tartalmaz ellenanyagokat, fehérvérsejteket, enzimeket, növekedési faktorokat, antioxidánsokat és egy sor más fontos összetevőt. A fentiek miatt, nemcsak az rendkívül fontos, hogy az újszülött hozzájusson a kolosztrumhoz, hanem az is, hogy ez legyen az első tápláléka.
4. Tévhit: A szoptatott babáknál gyakrabban fordul elő sárgaság.
Egyik állítás sem igaz! A születés után a magzati vörösvértestek szétesnek. Benne lévő hemoglobin egyik lebontási terméke a bilirubin, amely a csecsemő véráramában albuminhoz kötődik, és a májba szállítódik. Az újszülöttek több mint felénél ún. élettani sárgaság alakul ki az első élethéten. Néhány tanulmány azt mutatta ki, hogy a szoptatott babáknál gyakrabban fordul elő a sárgaság, és ezt az anyatejben lévő valamely összetevőnek tulajdonították. A kutatók azt találták, hogy a harmadik és negyedik napon mért bilirubin szint közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy a baba hányszor szopott az első napokban. Az első hét után is fennálló vagy fokozódó sárgaságot ma már a fiziológiás sárgaság normális elhúzódásaként kezelik. Az emelkedett bilirubinszint akár a baba 2-3 hónapos koráig is fennállhat, és a legtöbb esetben beavatkozás nélkül, magától rendeződik. A legtöbb esetben szükségtelen a szoptatás felfüggesztése, hacsak a bilirubinszint nem extrém magas vagy nem mutat emelkedő tendenciát.
5. Tévhit: Ha a baba túl sokáig szopik, az a mellbimbó "felázásához" és kisebesedéséhez vezet.
Nem igaz! A mellbimbó sebesedését azonban a legtöbb esetben a nem megfelelő mellrehelyezés okozza. Amennyiben a csecsemő jól kapta be a mellet, a mellbimbó a szájüreg hátsó részében, védetten helyezkedik el, és nem sebesedik ki, akármilyen hosszú ideig van is a baba szájában. A szülés utáni első napokban a legtökéletesebb mellrehelyezés mellett is előfordulhat valamennyi érzékenység a mellbimbón, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell a szokatlan igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik. Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez. Amellett, hogy nem az okot szünteti meg, a szoptatási idő korlátozása azért sem megfelelő megoldás, mert egy lassabban vagy gyengébben szopó csecsemő számára lehetetlenné teszi, hogy kiürítse a mellet. Ez elégtelen súlyfejlődéshez és a tejtermelés csökkenéséhez vezethet.
6. Tévhit: Ha friss tej keveredik a félig emésztetthez a baba gyomrában, az hasfájást okoz.
Nem igaz! Az anyatej nagyon könnyen emészthető táplálék, igen gyorsan - átlagosan másfél óra alatt - kiürül a baba gyomrából. Ezért teljesen természetes, ha egy szopós baba akár 1-2 óránként megéhezik, és enni kér. A csecsemők általában nem egyenlő időközönként kérdzkednek mellre. Néha hosszabb szünetet hagynak két szopás között, máskor egy órán belül akár többször is szopizni szeretnének. Ha a csecsemő gyakran, rövideket szopik, és az édesanya minden alkalommal a másik mellét kínálja fel, a baba valóban hasfájóssá válhat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a félig emésztett tejre frisset szopott, hanem az, hogy rövid szopásai alkalmával mindkét mellből csak az ún. első tejet fogyasztotta el. Ez a tej laktózban gazdag, ami gyakran puffadást, így hasfájást okoz, a baba széklete pedig hígabb, zöld színű lesz.
7. Tévhit: Rutinszerűen mérni kell a szopott mennyiséget.
Az első napokban szükség lehet a szopott mennyiség mérésére, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a baba elég hatékonyan szopik. A szopott mennyiség rutinszerű mérése hónapokon át azonban teljesen felesleges. Az anyatej összetétele folyamatosan változik még egy napon, sőt egy szopáson belül is. Hiába tudjuk tehát, hogy egy csecsemő hány gramm tejet szopott egy alkalommal, nem tudjuk megmondani, hogy az adott mennyiséget milyen összetételű tejből fogyasztotta.
8. Tévhit: A hosszan tartó szoptatás során az anyatej elveszíti értékét.
Nem igaz! Az egyik leggyakoribb tévhit a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban az, hogy az anyatej bizonyos idő után „elveszíti értékét”, és gyakorlatilag csak édesített vízzé válik. Ez a kijelentés tudományos szempontból teljesen megalapozatlan. Az anyatej legértékesebb része a csecsemőkor után is az immunológiai védelmet biztosító tényezők sora. Az anyatej tele van antitestekkel (különösen szekretoros IgA-val), laktoferrinnel, lizozimmel és élő fehérvérsejtekkel. Ezek az anyagok nemcsak passzív védelmet nyújtanak a kórokozókkal szemben, hanem segítik a baba saját immunrendszerének érését is. Kutatások igazolják, hogy a hosszan szoptatott gyermekek körében szignifikánsan alacsonyabb a felső légúti fertőzések, a középfülgyulladás, a hasmenés és a húgyúti fertőzések előfordulása, még azután is, hogy elkezdték a szilárd ételek fogyasztását. Minél tovább tart a szoptatás, annál tartósabb ez a védelem.
9. Tévhit: A hosszan tartó szoptatás túlzott függőséget okoz.
Nem igaz! A tévhit, miszerint a hosszan tartó szoptatás túlzott függőséget okoz, éppen az ellenkezője a valóságnak. A kutatások azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akiknek megengedik, hogy saját ritmusukban, természetes módon váljanak el, gyakran függetlenebbek és érzelmileg stabilabbak. A szoptatás során felszabaduló hormonok - különösen az oxitocin - mind az anyában, mind a gyermekben csökkentik a stresszszintet. Egy nagyobb gyermek, aki már képes szavakkal kifejezni a frusztrációját, még mindig ösztönösen keresi a szoptatást, amikor túlterhelt, fáradt vagy szomorú.
10. Tévhit: A szoptatás "kiszívja" a kalciumot az anya csontjaiból.
Nem igaz! Tévhit, hogy a szoptatás „kiszívja” a kalciumot az anya csontjaiból, és növeli az osteoporosis (csontritkulás) kockázatát. Bár a szoptatás alatt a szervezet valóban mobilizálja a kalciumot a csontokból, ez a folyamat a szoptatás abbahagyása után teljesen reverzibilis. Sőt, a szoptatást követő hónapokban a csontsűrűség gyakran még erősebbé válik, mint a terhesség előtti állapotban volt.
11. Tévhit: Az anyatej 1 éves kor után már csak "víz".
Nem igaz! A legmakacsabb tévhit, amivel a hosszan szoptató anyáknak szembesülniük kell, az, hogy az anyatej bizonyos kor után már „nem elegendő” vagy „értéktelen”. Az anyatej a csecsemő első évében nagy mennyiségű kalóriát és zsírt biztosít a gyors növekedéshez. Ahogy a gyermek egyre több szilárd táplálékot fogyaszt (kb. 12 hónapos kor után), a szopások száma és mennyisége csökkenhet, de az anyatej minősége nem romlik. Például, ahogy a szopások száma csökken, a tej gyakran zsírosabbá válik, mivel az egyes szoptatások között hosszabb idő telik el, és a zsír koncentrációja nő. Ami még fontosabb, az immunológiai faktorok, mint az IgA és a laktoferrin koncentrációja nem csökken, sőt, egyes vizsgálatok szerint a második évben szignifikánsan magasabb, mint az első évben. Tehát a tévhit, miszerint az anyatej 1 éves kor után már csak „víz”, egyértelműen cáfolható.
12. Tévhit: A szoptatás önmagában fogszuvasodást okoz.
Nem igaz! Talán a legijesztőbb és leggyakrabban felhozott ellenérv a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban a fogszuvasodás (caries) veszélye. A modern fogászati kutatások egyértelműen cáfolják azt az állítást, miszerint a szoptatás önmagában fogszuvasodást okozna. A szuvasodás összetett folyamat, amelyhez négy tényező szükséges: fogak, baktériumok (főleg Streptococcus mutans), cukor és idő. Az anyatejben lévő laktóz valóban cukor, de az anyatej - más táplálékokkal ellentétben - tartalmaz olyan immunológiai és antibakteriális anyagokat (pl. lizozim), amelyek gátolják a szuvasodást okozó baktériumok szaporodását. A valódi problémát a kombinált táplálás jelenti. A szuvasodás kockázata drámaian megnő, ha a gyermek az anyatej mellett éjszaka cumisüvegből kap más folyadékot, például gyümölcslevet, édesített teát, vagy akár tápszert. A cumisüveg használata megengedi, hogy a folyadék hosszan pangjon a szájban, ráadásul a tápszerben lévő egyéb cukrok (pl. laktóz) is hozzájárulhatnak a fogszuvasodáshoz.
13. Tévhit: A kisebb mellű nőknek kevesebb a tejük.
Nem igaz! Elterjedt az a nézet, miszerint a kisebb mellű nőknek kevesebb a tejük. A mell mérete inkább a zsírszövet mennyiségétől függ, mint a tejmirigyekétől. Nincs közvetlen kapcsolat a terhesség előtti mellméret és a tej mennyisége között. A mell a terhesség alatt figyelemreméltó változáson megy át, súlyát a hormonok közel a kétszeresére növelik. Még nagyobb lesz a méretváltozás a tej belövellésekor, ami általában a szülés utáni harmadik napon következik be. A nők csak kis hányadát, kb. 3-4%-át érinti az a probléma, hogy nincs elég tejmirigy a melleiben. Ez a nagyon ritka probléma az emlő alulfejlettségét jelenti. Akinél tejmirigyelégtelenség áll fenn, annak a mellében nincs elegendő tejmirigy, ezért abban nem tud elegendő tej termelődni.
14. Tévhit: Betegen nem szabad szoptatni.
Nem igaz! Szabad, sőt, előnyös. Még lázasan is! Mert az anya teste által kiválasztott ellenanyagok a tejjel átjutnak a babába, így rögtön védik is az esetleges kórokozóktól! Mellgyulladáskor ne szoptass a beteg melledből! Ez bizony egyenesen szükséges! A beteg mell kiürítésével tudjuk a leghatékonyabban elősegíteni a mielőbbi gyógyulást. Ha továbbra is pang benne a tej, a gyulladás akár tályoggá is alakulhat, a fejés pedig - történjen kézzel vagy géppel - sajnos közel sem olyan hatékony, mint a baba szája.
15. Tévhit: A szoptatás alatt nincs peteérés, így teherbe sem lehet esni!
Nem igaz! Valóban van a szoptatásnak bizonyos mértékű fogamzásgátló hatása, főleg, ha az anya még éjjel is nyakra-főre szoptat, de ez egyénenként erős eltéréseket mutat. Ráadásul az első menstruációt már megelőzi egy peteérés - de nem egy ismerősömnél már meg sem jött a vérzés, rögtön teherbe estek. A szoptatás ideiglenesen gátolja az ovulációt, mivel a szopás stimulálása magas prolaktinszintet tart fenn, ami elnyomja a peteérést szabályozó hormonokat. A hosszan tartó szoptatás esetén, amikor a gyermek már kap szilárd ételt, a szopások ritkulnak, különösen éjszaka. Ez gyakran elegendő ahhoz, hogy a prolaktinszint csökkenjen, és a menstruációs ciklus visszatérjen, általában a gyermek 1-2 éves kora között.
Az anyatej fontossága és összetétele
Az anyatej mintegy 87% vizet tartalmaz, ami fedezi a baba folyadékszükségletét nagy melegben is. Az anyatej rendkívül könnyen emészthető táplálék, így gyakran előfordul, hogy a baba már egy óra múlva is megéhezik. Nyugodtan meg lehet ilyenkor szoptatni, nem lesz baja.
Az anyatej összetétele folyamatosan változik még egy napon, sőt egy szopáson belül is. Reggel minden édesanyának több tej van a mellében, ebben a több tejben viszont nagyobb a hígabb, első tej aránya. Ahogy telik a nap, a tej mennyisége csökken, a zsíros, hátsó tej aránya viszont nő. Ezért fontos, hogy minden etetésnél váltogatni, melyik mellel kezdjen a kismama. A szopás elején a tej még kevesebb zsírt tartalmaz, a végére viszont egyre töményebb lesz. Épp ezért fontos, hogy az első mellet teljesen kiürítsük (ez legalább tíz perc), hogy a baba hozzájusson a zsírban gazdag tejhez is.
A hosszan tartó szoptatás előnyei
Bár a kisgyermek fő táplálékforrásává a szilárd étel válik, az anyatej továbbra is jelentős mennyiségű tápanyagot biztosít. Egy 2 éves gyermek, aki még mindig szopik, napi átlagosan 400-500 ml anyatejjel mintegy 30-40%-át fedezi a kalóriaszükségletének, és ennél sokkal magasabb arányban a vitaminszükségletének. A szoptatás a 2. évben is biztosítja a teljes napi A-vitamin szükséglet 43%-át, a kalcium 36%-át, a fehérje 31%-át és a kalória 30%-át.
A legfontosabb védőhatás a rák megelőzése területén mutatkozik. Minél hosszabb ideig szoptat egy nő élete során, annál alacsonyabb a kockázata bizonyos hormonfüggő rákfajták kialakulására. Különösen a petefészekrák és az emlőrák kockázata csökken. Minden egyes szoptatással töltött év hozzávetőlegesen 4,3%-kal csökkenti az emlőrák kockázatát.
Számos nagyszabású longitudinális vizsgálat vizsgálta a szoptatás időtartama és a gyermek kognitív képességei közötti összefüggést. Bár az eredmények néha befolyásolhatók a szocioökonómiai tényezőkkel, az általános konszenzus az, hogy a hosszan tartó szoptatás pozitívan korrelál a magasabb IQ-val és jobb iskolai teljesítménnyel. Ez valószínűleg a tejben lévő hosszú láncú többszörösen telítetlen zsírsavaknak (pl. DHA) köszönhető, amelyek kulcsfontosságúak az agy és a látás fejlődésében.
A hosszan tartó szoptatás talán legkevésbé vitatható, de a legnehezebben mérhető előnye a pszichoszociális hatás. A szoptatás nem csak táplálékot jelent, hanem egy mély, kötődést erősítő interakciót is. A kisgyermekkor tele van intenzív érvelmi kihívásokkal: dührohamok, frusztráció, félelem az új helyzetektől. A szoptatás gyakran szolgál gyors és hatékony érzelmi szabályozó eszközként. Amikor a gyermek elesik, megüti magát, vagy túl izgatottá válik, a szoptatás azonnal megnyugtatja.
A hosszan tartó szoptatásnak jelentős szerepe lehet a gyermek allergiás és autoimmun hajlamának csökkentésében. Az anyatejben lévő prebiotikumok és probiotikumok (HMO-k, Human Milk Oligosaccharides) segítik az egészséges bélflóra kialakítását, ami a szervezet immunrendszerének alappillére.
Az apa szerepe a szoptatásban
Tévedés azt hinni, hogy az apának semmi szerepe nincs a szoptatás folyamatában. Az apa segítsége és bátorítása döntő tényező a szoptatás sikerében. Jó, ha az apa ilyenkor „anyáskodik” az anya fölött, és segíti, hogy be tudja tölteni szerepét. Az apa érzelmi és fizikai támogatása különösen az első hetekben igen fontos.
Az apa segíthet megteremteni a nyugodt környezetet a szoptatáshoz. Nagy szerephez jut éjszaka, ha segít, az anyának csak rövid ideig kell ébren maradnia. Ha odaviszi a babát, tisztába teszi, és az etetés végén lerakja, az anyának csak maga a szoptatás marad. A háztartási munkák átvállalása is segít abban, hogy az anya energiáit a babára összpontosítsa.
A baba a babádnak Az apák fontos szerepet játszanak a szoptatás támogatásában
Bár a szoptatás fizikai aktusa az anyához kötődik, a hosszan tartó szoptatás sikeressége nagymértékben függ az apa vagy a partner támogató hozzáállásától. A partner segíthet a határok meghúzásában, amikor a gyermek túl sokat szopna, vagy segíthet az elterelésben a nehéz pillanatokban. Továbbá, az apa aktív részvétele a kötődésben (pl. fürdetés, altatás) hozzájárul a gyermek harmonikus fejlődéséhez.