A tél közeledtével az ember gyakran keres olyan tartalmakat, amelyek megidézik az évszak hangulatát, különösen a gyerekek számára. A téli versek kiválóan alkalmasak erre, hiszen nemcsak szórakoztatnak, hanem ismereteket is átadnak a gyerekeknek a tél jelenségeiről, az állatok életéről és a természet változásairól.
A téli versek sokféleképpen kapcsolódhatnak be az óvodai nevelésbe. A mondókák, versek, mesék megszerettetése az egyik mindennapi feladat. A versekhez illő bábok használata, mint például egy jegesmedve, hóember vagy pingvin figura, rendkívül népszerű a gyerekek körében. A téli verseket gyakran hallják rajzolás, festés, alkotás közben, vagy éppen miközben az ablakból figyelik a hóesést. Ezek a tevékenységek teszik még hatásosabbá a költeményeket, hiszen a gyerekek nemcsak hallják a tél jellemzőit, hanem saját tapasztalataikban is megjelenítik azokat.
A versek segítségével a gyerekek észrevétlenül jutnak fontos ismeretek birtokába. Megtudhatják, mi történik télen a földben megbúvó magocskákkal, a kopasz fákkal, és hogyan segíthetnek az éhes kismadarakon. A versek olyan fogalmakkal is megismertetik őket, mint a zúzmara vagy a dér, és rákérdezhetnek, miből lesz a jégvirág, ami további hasznos beszélgetéseket indíthat el.
A tél szépségei a versekben
A tél varázslatos hangulatát számos vers örökíti meg. A "Fodros felhők úsznak el felettünk az égen… hópelyheket szórva szét erdőkön és réten" kezdetű vers a tél érkezését festi le.
A "Téli erdőn, réten fehér csend honol" sorok a csendes, békés tájat idézik fel. A "Didergős december, vajon mit hozol?" kérdés pedig a kíváncsiságot ébreszti a hónap újdonságai iránt. Decembert a "karácsonyi kedvvel kincset osztogat" és "piros ünnepet hoz, fenyők illatát" hozó időszaknak írja le.
Az "égi pék" szitálja a hópihéket, "milliárdnyi hópehely" száll alá. Ezen a "habos havon cinkenyom" látható, és "cinke szökdel a havon". A képet a varjú károgása töri meg, aki azt mondja: "fázom, fázom!".
"Nyuszi ül a hóban, füle, farka fázik." A "kopasz galagonyán a szél cikázik", és "az egész világnak hó a takarója". A róka "meleg ólak mellett sompolyog". A nyuszi hallgatózik, "hópihés a bajsza", és "csengő ezüst neszét hallja". A "karácsonyi erdőn végestelen végig széles etetőkön aranyszéna fénylik". Ide jönnek a "viharvert vaddisznók, ázó-fázó őzek, szép, büszke szarvasok". Mindenki "ropogtatja vígan a magáét", de "szegény fülesnek nem jutott ajándék". Az édes sárgarépa csak "éhes nyuszi álma".
A "Jégcsap csendül, jégcsap cseng- csillagcsengő égen leng." A jégcsapokról "csüngő nesz" és "csilló neszből csengés lesz". A "jégcsap csücskén fény csendül", és "égen csüngő szél lendül". A "jégcsap csörren, csilló csend", ahogy a "csokros csillagcsengő csen".
A szél, ez a "kelekótya", "tótágast áll, bohóckodik". Felpattan a kutyaólra, majd a háztetőre, és "ni! hogy hányja-veti magát!". A "vaskakast csikorgatja, s a kéménybe nagyot kiált". Aztán "most esni kezd a hó is!". A szélnek ez nagyon tetszik, "kurjant egyet, s megforgatja a táncos kis hópihéket". Bent a házban "mélyen alszik Jancsi, Böske", és "lábujjhegyen jár az egér, hogy a kandúrt fel ne költse".
"Rigók fáznak a lombban, fényes a friss hó, roppan." Azt mondja a vers: "Mosd meg benne az arcod." A "ropog a friss hó, hallod?". A fák között "az őzek elbújnak, kergetőznek". Az embernek eszébe jut: "Utánuk minek futnál? Friss hóban lemaradnál." A vers arra buzdít: "Markolj a puha hóba, s reggelig álmodj róla."
"Fogjunk össze hébe-hóba, poroszkáljunk porzó hóban." Ha eleget poroszkáltunk, "szedjük szaporábban lábunk". Amíg az ég "pelyhet hint ránk, feszüljön meg a lábikránk". "Fussunk havat ropogtatva völgyet, dombot szuszogtatva". A szánkóként a hideg tájra "dőljön orrunkból a pára", és "hajunk gőzöljön az égre". A "trappoló lovak sörénye lobogjon mögöttünk-vágta!". Bakancsunknak "nőjön szárnya, s huncut legyen, aki hőköl!". Végül: "Fussunk ki az esztendőből!".
"Félelmes a fenyőerdő, ha messziről nézed őt, de nyájasabb nincs közelről, hívogatnak a fenyők." A fenyők "nem láthatod soha sárgán, zölden hajlik lombja rád". "A beteg is felül ágyán, ha beszívja illatát." A vers arra biztat: "Fuss a fénylő fenyvesekbe, hallod águk hogy suhog? Úgy ugrálhatsz ott kedvedre, mint a kedves mókusok."
"Télbe fordult a világ, lámpása a hóvilág". A világ "polgára a hóember: Hó Márton, Hó Demeter…". Jellemzői: "Hópalota, hóálom, repülünk a hószánon, a kezünkben hólabda, mellettünk áll Hó Kata." A hangulatot "hósusogás, hóharang, hógiling és hógalang, hótündérnyom, hóözön, hónyugalom, hóöröm" teszi teljessé.
"December, te öregember nem hagyom, ha szidnak! Bölcsődben szép karácsony új esztendőt ringat!" A domb derekán, mint az álom, "gyors a szánom, fut a szánom". Jeges trónján "Télkirály ül, uralkodik, s dehogy bánom!". A "szürke nappal, hosszú éjjel szél játszik a hópihékkel". "Farkas ordít, csikorog a fagyos hó, vastagsál és gyapjúsapka most jó!". "Madár reszket, vad didereg, fény vacog, ugyanúgy, mint messzi fönn a csillagok."
"Bolyhos bunda bakszekér, dunyhát húz ma ránk a Tél." "Földre hajlik, leng a füst szánkó talpán kék-ezüst." Az éjszakai tájat "bagoly oson, fagy kereng, gyémánt erdő kincse cseng" jellemzi.
"Tél van, tél van, hófúváson, ablakomon jégvirág van, ajtómon a szél bekopog, öklében csüngnek a jégcsapok." A madarak, mint a "varjak, gerlék előjönnek, kukoricát csipegetnek". A talp alatt "ropog a hó", és "cipőm sarkához is tapad". Az ember "bandukol, körbenéz, szemléli a fehérséget". A kérdés felmerül: "melyik a föld? melyik az ég? honnan jön ez a szürkeség?". A "hóbundában a fenyőfák nyulak meséit hallgatják".
Téli mondókák és versek gyerekeknek
A kisebbek számára a téli versek és mondókák is kiválóan alkalmasak a hangulat megteremtésére és a szókincs bővítésére.
- Hó, hó, hóember
Hó, hó, hull a hó,
hóból lesz a hógolyó.
Hógolyóból hóember,
a fejére kalap kell.
Répa orr és gomb szemek,
a hóember így kerek. - Varjú károg, fú a szél…
Varjú károg, fú a szél,
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülünk igazán! - Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle takaró.
Erdő-mező megáldja,
Lesz egy derék bundája. - Hóembernek se keze, se lába
Hóembernek se keze, se lába,
hóembernek pici szeme szén.
Lustán pislog, fadugó az orra,
vásott kannát visel a fején. - Hóember
December, december,
készül már a hóember!
Hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a kabátja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.
Csak az orra répa,
csak a szeme szén.
s egy lyukas lábas
csücsül a fején! - Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó,
erdőt, mezőt, rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó bajsz
hófehér lett.
Csak a feketerigó
maradt feketének.
Ezek a versek játékos formában ismertetik meg a gyerekeket a tél jellemzőivel, a hóval, a hóemberrel, az állatokkal és a hideggel.
Őszi versek és dalok - összefűzve | MESE TV rajzfilmek gyerekeknek
A versek segítségével a gyerekek megtanulhatják értékelni a természet szépségeit, és megismerhetik a téli időszak sajátosságait.
tags: #teli #versek #bolcsiseknek