A magyar kulturális élet számos alkalommal reflektál a női sorsokra, különösen azokra, amelyek a tehetség, a függetlenség és az elismerés iránti vágy és a társadalmi elvárások közötti feszültségről szólnak. Ebben a cikkben három ikonikus magyar színésznő, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Fedák Sári és Karády Katalin életútját vesszük górcső alá, ahogy azt a színpadon is feldolgozták.
Három életút, három karrier, három történelmi időszak
Bulyovszky, Fedák, Karády. Három életút, három karrier, három történelmi időszak. Három nő. Mindhárman színésznők, noha nem csupán azok. Kettejük neve még él a köztudatban, a harmadikra olvasott filoszok sem emlékeznek: Bulyovszkyné Szilágyi Lilla, Fedák Sári, Karády Katalin.
Szerencse, hogy hisznek magukban: Bulyovszky, Fedák, Karády; Bíró, Dobra, Kerekes. A színésznőket Pannóniában alig száz éve is még a prostituáltakkal vette egy kalap alá a közönség, nem védte őket a házasság intézménye sem. Fordíthattak, írhattak, játszhattak akár idegen nyelven, teljesíthettek kül-és belföldön, megadva annak magánéleti árát: az önelégült magyar középszer mindig a lábát törölte abba, aki nála különb.
🔴 ÉLŐ bejelentés: Magyar Péter megnevezi a Tisza-kormány első hét miniszterét
Bulyovszkyné Szilágyi Lilla: A kemény és racionális szőke
Dobra Mara Bulyovszkyné Szilágyi Lillát, a kemény és racionális szőkét idézi meg, aki nem engedhette meg magának, hogy egy pillanatra is elhagyja a gondolat: csak saját magáé az élete, csak ő felel érte.
Fedák Sári: Az ikon, aki rezsimeken átívelően őrizte hírét
Bíró Kriszta adja a jelenidőnek maximálisan élő Fedák Zsazsát, az egynevű ikont, aki rezsimeken átívelően őrizte akaratával hírét-nevét, hatni tudását és akinek még cselédlányából is kuplé lett.
Karády Katalin: A szenvedélyes, bátor nő
Kerekes Viktória szenvedélyes igazságérzettel megáldott, nagy érzelmi távolságokat bejárni tudó, bátor nőt mutat meg nekünk Karády Katalinként.
Színpadon a női sorsok: Teher alatt NŐ avagy itt nem lehet megmaradni
Bíró Kriszta hál’istennek megint nem fér bőrébe, megírta-szerkesztette a három színésznő életét úgy, hogy csak úgy sistereg a színpad. A pódiumon három fekete rendezői szék, rajtuk három név, emblematikus magyar színésznők nevei.
Közben csupa villanásként eljátsszák a férjeket, a stupid és ártalmas rajongókat, a rádióbemondót, inkluzíve még Szamuely Tibort és Molnár Ferencet is. Máthé Zsolt jó ritmusú rendezése egyforma súlyt ad mindhárom alaknak, úgy tartja fenn a feszültséget, hogy a sorsok között cezúrát, időmúlást is érzékelteti.
Egy nő ugyan annyit tud, mint egy férfi. Színészként is. Volt, amikor ezt kiejteni is tabu volt, a tehetség érvényesítése minimum lekurvázással járt. Egyéb finom magyar összetevők a színpadon, az emberi méltóság iránt érdeklődők meg tanulmányozzák a színháztörténetet. [Írta és szerkesztette: Bíró Kriszta. Játsszák: Bíró Kriszta, Dobra Mara, Kerekes Viktória. Rendező: Máthé Zsolt. Zene: Kákonyi Árpád. Jelmez: Kerekes Viktória és Papp Janó. Produkciós vezető: Nyáry Krisztián, Bauer Andrea, 2018.]
Emigráció és függetlenségi vágy
Valamiért mindhárman elmentek az országból, egyikük a földrészről is. Van, aki visszatért, van, aki nem. Meggyőződésből távoztak, sőt, menekültek, egy jobb élet reményében. Pénzt akartak, sikert akartak, nyugalmat akartak, biztonságot. Ideig-óráig megadatott. De legfőképpen függetlenségre vágytak, elsősorban a férfiaktól.
Mit teszel, ha művész vagy, de a hazádban nem ismernek el? Ha a honi kritika csak gúnyol és fanyalog, vagy a változó rezsim propagandagépezete elvárja, hogy úgy táncolj, ahogy éppen fütyül?
