A Kecskeméti Református Általános Iskola a Kecskeméti Református Gyülekezet iskolája.
Múltjának, hagyományainak megfelelően, a református hitelvek, erkölcsi normák szerint, a legmodernebb és legmagasabb szintű tudományos ismereteket átadva végzi nevelő és oktató munkáját.
A 2013/2014-es a 19. tanév a Kecskeméti Református Általános Iskola életében.
Az 1994-es kezdetet éppúgy, mint a mai napokat a hit bátorsága, az elszántság, a remény jellemezte.
174-es évekből származik az iskola ma is érvényes jelmondata ókori bölcsesség: „Crescit sub pondere palma” - Teher alatt nő a pálma.
Régi hagyomány szerint a pálma ágait lekötötték, hogy a szél ne kapjon bele, azaz ne tépje ki a gyenge gyökereket.
Így a törzs és a gyökér erőteljesebben tud növekedni.
A mai diákok számára ez azt jelenti: ha a diák megfelelően terhelt, fegyelemben él, akkor nő a tudása.
A címerben a pálma emlékeztet erre, ami az ókori mondavilágban az élet fája.
A könyv a szépen megerősödött fa mellett a biblia, a keresztyén ember legfontosabb könyve.
Az ókor óta tudjuk, hogy teher alatt nő a pálma.
Ez alapvetően egy biológiai megfigyelés summázata, ti. hogy pálmafajok a törzsük csúcsán növesztik leveleiket, és minél nehezebbek a levelek, annál nagyobb teherbírású törzsre van szükség.
Így a levélzet gyarapodásával a pálmafa törzse vastagodik, növekszik.
A szár tengelyében felfelé növekvő leveleket később saját súlyuk húzza lefelé, és ahogy a középponttól eltávolodnak, tér nyílik a többi levél számára is a növekedéshez.
Tehát minél nehezebb a pálma levele, minél nagyobb a teher a fán, annál dúsabb korona várható.
A botanikusok szerint igaz!
A pálma egyszikű növény, levélzete a törzs csúcsán nő, és tekintélyes tömegével folyamatos vastagodásra készteti a karcsú törzset.
A növekedés jellegzetessége még, hogy a levelek a törzs csúcsán egy kis területről indulnak ki.
Az eredetileg a szár tengelyében felfelé növekvő leveleket később saját súlyuk húzza lefelé, és ahogy a középponttól eltávolodnak, tér nyílik a többi levél számára is a növekedéshez.
A fenti mondás ezért arra utal, hogy az ember teste, lelke, személyisége akkor fejlődhet egészséges módon, ha azt megfelelő időben és kellő mértékben nehézségek és próbák érik.
A szállóige jelentése: az ifjakat bátran terheljük nehéz feladatokkal, mert formálódó személyiségük a próbatételektől válik igazán erőssé.
Ebben kétségtelenül van igazság, bár a pszichológusok óvatosságra intenek: ha túlzott követelményeket támasztunk a gyerekkel szemben, keménykedésünkkel néha többet ártunk, mint használunk.
Mi, reformátusok gyakran használjuk ezt a latin eredetű szólást: teher alatt nő a pálma.
Láttam már a latin feliratot - Sub pondere crescit palma - oktatási intézményeink jelmondataként címerekbe vésve, hallottam utalni rá prédikációszövegben nemegyszer, és magam is használom, írásban, szóban egyaránt.
A szentírás a datolyapálmát 37 helyen említi, és ezeken felül számtalan helyen az édes szirupjáról, mézéről is említést tesz.
Ez a fafajta akár harminc méterre is megnőhet, törzse másodlagos vastagodásra is képes, levelei 4-7 méteresek is lehetnek, és ezekből átlagosan egy fán 100-120 levél is található.
Gyümölcsei B-vitaminban, ásványi sókban, cukorban, illetve keményítőben gazdagok.
Egy kifejlett datolyapálmáról 300-400 kg gyümölcsöt is leszüretelnek.
Kb 5-8 éves korában hoz először termést, és akár 100 évig is megtartja termőerejét.
A sárgás vagy vörösesbarna datolyát frissen, vagy szárítva, préselve fogyasztják.
A legsokoldalúbban hasznosítható fafajta, gyakorlatilag nincs ennek a növénynek haszontalan része.
Gyümölcséből felfőzve édes, cukorpótló szirupot készítettek, de frissen és aszalva is elsőrendű élelmiszer volt a sivatagban élő népek számára.
Gyümölcséből pálmabort, a megszárított datolyából lisztet készítettek.
Magját megőrölve pótkávét csináltak, olaját tüzelésre használták.
A datolyaszirup ugyanakkor gyógyszer is: hurutos betegségek kezelésére és hashajtóként is használták.
A növény zsenge hajtásaiból főzelék készíthető, leveleiből szélfogó sövény, törzséből oszlopokat faragtak a házépítéshez.
A mai diákok számára ez azt jelenti: ha a diák megfelelően terhelt, fegyelemben él, akkor nő a tudása.
A 2007/2008-as tanévben a kollégium uszodájának lehetőségeit kihasználva indítottuk el első úszó tagozatos osztályunkat.
Folyamatosan megújuló kínálatunk legkeresettebb tagozata a négy éve bevezetett angol/német két tanítási nyelvű osztály.
Azokban az osztályokban, ahol nem emelt óraszámban oktatjuk az idegen nyelveket (angol, német) az 1. évfolyam második félévétől szakkör keretében majd csoportbontásban folytatjuk a munkát.
Az indulás óta és a mai napig is célunk és feladatunk tanulóink minél jobb felkészítése a középiskolai tanulmányokra.
A 6. osztály elvégzése után legjobb diákjaink automatikusan léphetnek át gimnáziumunk hatosztályos képzésébe.
A nálunk végzett 8. Tanulóinkat a tudás fegyverével felvértezve több tanulmányi versenyre készítjük fel és indítjuk el, hogy a nemes versengések acélozzák őket, és egyéni sikerük által elismerést, megbecsülést szerezzenek iskolánknak.
A szakkörök és a sportolási lehetőségek sokszínűségével biztosítunk lehetőséget a gyermekek személyiségének minél teljesebb kibontakozásához.
A természetet kedvelő kollégáink évente szerveznek sítábort, és rendszeresen vezetnek természetjáró túrákat.
A cserkészcsapatba való bekapcsolódással sajátos hitbeni és gyakorlati ismereteket, helytállást és nagyszerű élményeket szerezhetnek a hozzánk érkezők.
Zeneszerető diákjaink számára az M. Bodon Pál Zeneiskola kihelyezett tagozata működik iskolánkban.
Az alsó tagozat legfontosabb feladatának tartjuk az alapkészségek olyan szintű elsajátítását, amelyek lehetővé teszik a felső tagozaton az életkornak megfelelő tanulást.
Abban az életkorban vannak közöttünk és ránk bízva a gyermekek, amikor a legnyitottabbak és a legfogékonyabbak.
Éppen ezért nagy a felelősségünk, hogy megismerjék azokat az etikai, erkölcsi normákat, amelyek egy életen át segítenek számukra eligazodni a különböző élethelyzetekben.
A hittan órákon játékosan sok csodálatos történeten keresztül ismerkedhetnek meg a gyermekek a Biblia történeteivel, tanításaival.
Olyan énekeket tanulnak a gyerekek, amelyek, egész életüket végigkísérik.
Bibliai, anyanyelvi és zenei kincsestárra tesznek szert.
A zsoltárok és a dicséretek kapaszkodót jelentenek a bajban lévőnek, erőt adnak a gyöngének, lendületet a lankadónak, vigaszt a szomorkodónak.
Imádkozni tanítanak és segítik kifejezni az örömöt.
A tanév során az osztályok két napot töltenek az erdei iskola jellegű Emmaus-házban, ahol diákjaink hittanoktatók, lelkészek és osztályfőnökük vezetésével kötött és szabad programokon vesznek részt.
A gyülekezettel karöltve azon vagyunk, hogy ifjaink az egyház és a gyülekezet életét is megismerhessék.
A nevelés területén végzett munkánkat tartjuk az iskolai célkitűzések egyik fő feladatának.
Szentesiné Dr. Hosszú távon ott mérődik le egy társadalom, egy életforma, egy világnézet hogy hogyan bánik az öregjeivel.
Ebben a világban e világ szerint is lehet értelmes gyümölcsöző életet élni, a különböző kutatások és a tudományágak sietnek segítségünkre, hogy „életet adjunk az éveknek”.
A keresztyén ember és a keresztyén gyülekezet azonban nem hallgathatja el, hogy olyan Istent ismerhetett meg a Jézus Krisztusban, aki úgy szabta meg az emberi élet dimenzióit, hogy az eleve elrendeléstől az örök életben elnyert örökségig terjed.
Ez az örökség pedig már a mienk, mert az örökhagyó Jézus Krisztus meghalt értünk.
V. Péld. Zsolt.71. Zsolt. 92. Zsolt. 37.
A számtalan igék közül az előbb kiragadottak is arra tanítanak, hogy Isten jutalomként adja a hosszú életet.
Ennek szinte természetes következménye, hogy ékes koronaként említődik az ősz fej, amely előtt fel kell kelni és így adni meg a tiszteletet.
Miért?
Mert ők azok, akik idős korban is zöldellők és gyümölcsözők.
Életünk ideje az Isten kezében van (Zsolt. 31.) tehát ezen a földön, amíg élünk Istennek terve van velünk.
Isten nevünkön szólítva hívott el, és személyre szabottan kell az előre elkészített „jó cselekedetekben” járnunk.
Igen is van pótolhatatlan ember ilyen értelemben.
Minden keresztyén ember tapasztalja, hogy nem könnyű a hit szép harcát napról napra megharcolni, méghozzá szabályszerűen.
De öreg korban sem oldhatjuk fel magunkat a kereszt naponkénti felvétele, a szeretet nagy parancsa alól hivatkozva állapotunkra.
• Az elsőt jellemzi a szeretet igénye.
Az öregkorra ráébredt személy érzi, tapasztalja, hogy társadalmi köre beszűkül, régi barátai, ismerősei elhalnak, egyre kevesebben vannak, akik emlékeznek múltjára.
Arra, ami volt, és amit jelentett.
Az idősödő úgy érzi, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik őt szeretik.
• Az öregkor második szakaszát jellemzi a hasznosság felfokozott igénye.
Az idősödő úgy érzi, hogy terhére van másoknak.
• A harmadik szakaszt jellemzi a biztonságot szavatoló környezet utáni vágy és igény.
Mikor már nemcsak a fizikai, testi, hanem a szellemi képességek is beszűkülnek.
Az idős ember biztos támpontokat keres, amelyek valamiképpen egységbe fogják az egyre inkább szétfolyó élményeket.
Fontos a hozzátartozó (közeli rokon, unoka, lelki testvér) jelenléte.
Az Isten nagy ajándéka, ha van olyan személy, aki embere tud lenni ezen az úton az idős embernek.
Az idős embereknek nyújtott tanácsadás első feladata: rásegíteni a korosodót arra, hogy az öregséget tudatosan is elfogadja és ne a múltba meneküljön a közelgő végtől rettegve.
Rá kell mutatni az öregkor pozitív lehetőségeire, arra hogy az nem a passzív várakozás ideje, nem tétlen halálvárás.
Hiábavaló azon tépelődni, hogy másképp is alakulhatott volna az élet.
Sokan szenvednek elmúlt életük hiányosságai miatt.
Ez nem jelenti azt, hogy a megbánás, a múlt kritikus értékelése nem fontos.
De ezt a megbánást azzal az új irányvétellel kell egybe kapcsolni, amely azt mondja nincs minden végérvényesen elveszve.
Nem az a fontos hogy mit tud nyújtani az alkotás kategóriájában, hanem az, hogy mit jelent a világnak, közvetlen környezetének személyisége révén!
Végül az öregkor egyik lényeges velejárója a függőség.
Ez figyelmezteti az embert az Istentől való alapvető függésre, amit könnyen szem elől téveszt az ember az alkotó életének a csúcspontján.
Nekünk nem lehet mindegy hogy milyen az idősek közérzete környezetünkben.
Az előttünk járó nemzedéknek köszönettel, tisztelettel és megbecsüléssel tartozunk.
Tartozunk még akkor is ha nem mindent látunk úgy ahogyan ők látják.
Az idősek megbecsüléséről nyíltan mondjunk ki néhány igazságot: a XXI.
Azonban gondolom, akik az idősek mellé akarnak állni, felteszik a kérdést magukban hogy mivel becsüljük őket?
A legtöbb idóst meglepte az idő gyors múlása.
Meglepte, mert sok volt a munka, a feladat és nem tudtak felkészülni a nem szeretem napokra.
Ehhez jött a felhalmozódott életprobléma az elveszett fizikai erő, szellemi frissesség, az elmúló egészség.
Mindez türelmetlenné teszi az idős embert, semmivel sincs megelégedve, mindenért nyűgös.
A hozzátartozó pedig hajtogatja: nem ilyen volt az édesanyám, a nagymamám stb.
Mi történt velük?
Szeretettel kell őket figyelmeztetni, minden idős ember megváltozik.
Az ilyen esetben nem a türelmetlenségért jár a megbecsülés, hanem azért a szép múltért, amikor minden jó és szép volt náluk.
Sok mindenről elszoktuk mondani, hogy eljárt felette az idő ( technikáról, orvosi medicinákról stb.), de ez az emberi életre is vonatkozik, és azokra a szellemi javakra, amiket feltártunk.
Mindezt nem könnyű tudomásul venni.
Az idős nemzedék sok mindent másként lát mint a fiatalok.
Ebből sok baj lehet, hiszen az idősek nem akarják feladni azt, amire az élet őket megtanította, amit ők tapasztalatból jónak látnak.
A fiatalok pedig ragaszkodnak az általuk jónak látott dolgokhoz.
Egyházi gondolkodásunkban nagyon gazdag tartalma van ennek a fogalomnak.
Ezen értjük azt az áldozatot, amit Istenért teszünk, de értjük azt az áldozatot, amit egymásért egymás javára teszünk.
Az áldozat fogalmát napjainkban az idővel kellene kiegészíteni.
A felgyorsult és gyorsan múló időben nagy dolog, ha valakiért „időt” tudunk áldozni: a beszélgetésre, a meghallgatásra.
A legtöbb idős időbeli áldozatot vár tőlünk.
Az emberi élet szépsége nem az évek számában van.
amennyi szeretet van benne.
Sok idős feleslegesnek érzi magát.
Ez ellen mi azzal küzdhetünk, hogy még több szeretetet nyújtunk számukra.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
Jó olyan, mint a visszaható ige.
Ami másnak jó, az nekünk is jó.
A gondozásra, gondviselésre vállalkozó presbiter személyével is foglalkozni kell.
Keresztyén személyiség kell legyen, aki hisz és hite mellett a feladathoz tudást is szerez.
hanem keresztyén öntudatra.
Ki vagyok én, ki a másik, és mit jelent a kettőnk közti kapcsolat?
Ha a másikról kezdek gondoskodni, akkor fontos az az alaptétel, hogy a másikról gondoskodó személy, presbiter a gondjaiba vett személy gondját gondosan átgondolja.
Az ember alapjában véve önző, elég a maga gondja - baja, e-mellet nem tud vállalkozni mások hordozására, hogy valaki erre vállalkozik, ez csoda, Isten munkája.
A tudatosság tehát azt jelenti, tudom ki vagyok, miért vagyok a világon.
E nélkül a bizonyosság nélkül nem tudok segítségére lenni a másiknak.
De nem csak az tudja ő kicsoda, hanem azt is, kicsoda a gondjaira bízott.
Nem tévedés, nem tehertétel, nem felesleges ember, hanem gyülekezeti testvér, Isten ajándéka, Isten teremtménye.
Amikor tudatosságról beszélünk, akkor feltételezzük, hogy a presbiter amikor igent mondott ilyen szolgálatra, döntött és választott az ilyen területen való szolgálata.
2.Megfigyelőképesség: a másik ember meglátása, észrevevése nem jellemzője életünknek.
Elég mindenkinek a maga baja, hogyan jutna idő az időnkből arra, hogy másokat meglássunk.
Gondoljunk csak az irgalmas samaritánus példázatára (Luk. 10:29-37.).
Jellemzőnk elmenni a másik mellet.
Itt is láthatjuk, mennyire döntő a belső elhívás.
Aki a másik gondját feltudja venni, az nem csak néz, de lát is.
Észreveszi a másikat.
Ehhez azonban emberközelben kell lenni, érdeklődni kell, nyitottnak kell lenni előtte.
A tapintat, a tapintatosság vonatkozik az ember testére-lelkére.
4.Igényesség: ennél az ismérvnél nem valami olcsó finnyásságra gondolunk.
Az igényesség, az igénytámasztás elsősorban magára a presbiterre vonatkozik.
Külső-belső életére, megjelenésére, környezetére, mit alakít ki, mit visel el, vagy mit tűr meg maga körül.
5.A képzelet: is hozzá kell tartozzék a presbiter életéhez.
Kell, hogy a fantáziája működjék, lásson, tervezzen reménye, kedve, optimizmusa legyen.
Ez emeli a munkája színvonalát, távlatot kap a végzett munka.
„Nem hiábavaló a ti munkátok az Úrban”
Ez őrzi meg a munkáját a kiégéstől, magát a megfáradástól.
Mert valóban egy pohár víz, mezítelen test jön szóba a Mt. 25:31, következő verseiben, de ennek óriási dimenziója van.
Magával a Krisztussal cselekesszük ezt.
Kétségkívül a segítői munka vegetatív tevékenység is, de nem csak az!
És itt van a feladata a reménynek, a képzeletnek!
Nagyon sokan nehezen tudják elfogadni az egyháznak ezt a szolgálatát.
Lealacsonyítónak, kevésnek találják, pedig benne a legtöbbet lehet tenni: Krisztusnak szolgálni!
De azt is megállapíthatjuk, hogy itt van a presbiteri szolgálatnak a fejlődésre a legnagyobb lehetősége, szinte művésze lehet a családokhoz való eljutásnak, a kapcsolat teremtésnek és a szeretetben való növekedésnek.
6. Van fontos, még fontosabb, és legfontosabb a feladatok között.
Felelősséget kell tudni érezni egyszerre kis és nagy faladatokban több területen is.
Megosztott figyelem nem könnyű.
Valóban erős idegzet fejlődőképesség, növekedni tudás kell hozzá, de feltétlenül a keresztyén személyiség kialakulását jelenti.
Nem kell félni a felelősségtől, a döntésektől, mert szívből mondhatjuk: „teher alatt nő a pálma”!
Teher alatt nő a pálma,tartja a régi latin mondás.
Most kiderül.
A mondás valószínűleg abból a felismerésből fakad, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához.
Ahogyan az egyre nehezedő leveleket húzza saját súlyuk, úgy engednek teret a többi levél számára is a növekedéshez.
Minap egy áruház könyvespolcán kamaszlányoknak készített könyvön akadtam meg.
A kiadvány a menstruáció várható nehézségeire segít felkészíteni a tiniket.
A tájékoztatás mellett, a hónap mindegyik napjához volt valami „jó tanácsa” is: melyik napon milyen érzésekre és történésekre figyeljen fürkészően a kötet ifjú olvasója.
Végül pedig még jegyzetelésre is kaptak lehetőséget: 1-31-ig ott sorakoztak a hónap napjai, és mellettük ez a kérdés árválkodott: Mit éreztél ma?
Amikor a felkészítés bölcs szándékával megveszi ezt a könyvet serdülő csemetéjének valamelyik szülő, akkor ez a kiadvány arra is késztetni fogja olvasóját, hogy folyamatosan fürkéssze érzéseit.
Így, a még fejletlen személyiségű fiatal „tudományos forrásból” kap ösztönzést arra, hogy állandóan „hőmérőzze” érzelmeit, figyelje teste és lelke rezdüléseit.
Egy másik könyv, a Biblia, viszont ilyet sohasem tesz, mert nem bíztat arra, hogy igyekezzünk kicselezni és megúszni a próbákat.
A Szentírás arra buzdít, hogy a próbákban legyünk kitartóak, és a nehézségek elhordozásához Istentől kérjük az erőt.
Urunk, az övéinek sem ígér cukormázzal bevont életet, rózsaszín felhőcskéket és szellőtől is védett oázisokat, de azt igen, hogy sohasem hagy magunkra.
Tehát minél nehezebb a pálma levele, minél nagyobb a teher a fán, annál dúsabb korona várható.
Így járvány idején mindannyian tesztelhetjük ennek az ókori igazságnak a valóságtartalmát.
Roskadozunk ebben az új, eddig teljesen ismeretlen élethelyzetben?
Görnyedezünk a sok gond és aggodalom alatt?
Érezhetjük úgy, hogy erőnkön felül kell helyet állnunk?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Pálnak nem volt jobb ötlete, mint hogy „mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani.
Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,” (2Kor 1:9-11).
Az Úr adja, hogy növekedjünk a teher alatt, és ha megrogyunk is olykor, ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki megsegít az újabb levél növesztésében.
Így lehet a végén szép koronánk.
