Békéscsaba, régebbi nevén Csaba, vagy Nagy-Csaba, majd Békés-Csaba, a Dél-Alföld harmadik legnépesebb települése, Békés vármegye gazdasági-földrajzi központja és székhelye. A Tiszántúl déli részén, a Körös-Maros közén, a Békési-síkon, a Kettős-Körös folyótól 8 kilométerre délnyugatra fekszik. A város mérete alapján Magyarországon középvárosnak, európai szinten kisvárosnak tekinthető. Az egykoron „Európa legnagyobb falujának” nevezett település mára már rendezett külsejű várossá vált, és híres gasztronómiai különlegességeiről és rendezvényeiről, mint például a hungarikumnak számító csabai kolbászról.
Békéscsaba földrajzi jellemzői
Átlagos tengerszint feletti magassága 85-90 méter. Alacsonyabb pontjai közé tartozik Jamina, az északnyugati városrész és a déli végek. Magasabban fekszik a belváros, illetve a keleti részeken található „hát” elnevezésű részei (például Vandhát). A talaj elsősorban lösz, agyag és folyami hordalék keveréke.
Városrészek
Békéscsabának hivatalosan hat különálló városrésze van az önkormányzat beosztása alapján, ez a tagolás nagyrészt összhangban van a természeti-társadalmi és történelmi adottságokkal. A hat városrész közül három teljesen különálló, a törzsterülettől távolabb fekvő terület, míg a másik három zárt beépítésű, egységes terület. A legnagyobb és legfontosabb Békéscsaba belvárosa, ahol a népesség és a közintézmények zöme tömörül. Szintén nagy jelentőségű - népességszáma szerint - a Lencsési lakótelep, amely Békéscsaba délkeleti részén helyezkedik el. Erzsébethely, vagy ahogy a csabaiak hívják, „Jamina” a város nyugati részén helyezkedik el, a vasúttól nyugati irányban, döntően kertvárosias, földszintes házaival. Mezőmegyer északi irányban, míg Gerla keletre, Fényes pedig délkeletre helyezkedik el a város törzsterületétől.
Éghajlat
Békéscsaba az északi mérsékelt övben, azon belül is a kontinentális éghajlati zónában fekszik, viszonylag hideg téllel és meleg nyárral, átlagosnak mondható csapadékviszonyokkal. Az évi középhőmérséklet +11 fok körül alakul, ezzel egyike az ország legmelegebb tájainak. A januári középhőmérséklet −1,6 °C, míg a legmelegebb július hónapban +22,6 fokot mutatnak a hőmérők. Az abszolút hidegrekord a városban −29 °C, míg az abszolút magyarországi melegrekordot Békéscsaba tartotta 2001. augusztus 22-től, +41,7 °C-kal, egészen 2007. július 20-ig. Így az évi átlagos abszolút hőingás 70 fok körül alakul, ez országos összehasonlításban is igen sok. Az évi átlagos hőingás 24 °C, a legmagasabb értékek Magyarországon 25 °C körül alakulnak, főleg a Hortobágy és a Nagykunság területén. Az első fagyos nap október 23-a környékén, míg az utolsó tavaszi fagy általában április 13-án jelentkezik. A fagyos napok száma átlagosan 96, a téli napoké (a napi átlaghőmérséklet 0 °C alatt marad) 28, a zord napoké (minimum-hőmérséklet −10 °C alatt) 14. A városban a napfénytartam évi összege általában 1940 óra körül alakul, ez azonban kisebb az országos átlagnál - ez betudható az Erdélyi-szigethegység láncainak, amik kissé módosítják a borultság mértékét. A lehetséges napsütéses órák 44%-ában süt a Nap. A legnaposabb hónap általában a július, míg a legborultabb a december. Az ország nagy részében északnyugati, északi a leggyakoribb szélirány, de a Tiszántúlon, így Békéscsabán is az északkeleti irány a leggyakoribb. Ez nagy részben betudható a Duklai-hágó, illetve az Erdélyi-szigethegység hatásának. Békéscsabán az évi átlagos csapadékmennyiség valamivel 550 mm felett van (563 mm), ami nagyjából megfelel az országos átlagnak. A várostól nyugatra csökken a csapadék évi átlaga, Szarvas környékén már az 500 mm-t sem éri el. A csapadékos napok évi átlagos száma körülbelül 120 nap.
Története
Az első írásos említése 1332-ből származik, neve török eredetű, a Csaba személynévből származik, ami az Árpádkor vége felé is kedvelt és széltében használt volt a magyarok közt. A régészek szerint Csaba legkésőbben a 13. század első felében jött létre, de ez nem jelenti azt, hogy előtte ne lett volna lakott vidék. A környék az ókor óta lakott, a késő bronzkortól kezdve találtak tömegesen leleteket a város területén, ami az Alföld első kultúráját, a Körös-kultúra népét jelzi. Birtokosa a 14-16. századokban a gerlai Ábránfy család volt. 1383-ban e család négy tagja osztozott meg Csabán. A török időkben elpusztult, így teljesen újra kellett telepíteni. A 17. században az Oszmán Birodalom ellen folytatott felszabadító harcok során néptelenedett el.
Egy férfi segít a szomszédjának szerelmes levelet írni | "Boles" - Špela Čadež rövidfilmje
Újratelepítés és fejlődés
1715-ben Csabát lakatlan helyként említik, egy évvel később azonban nevét már az adófizető községek közt találjuk. Az újratelepítés Harruckern János Györgynek köszönhető, aki kitüntette magát a török elleni harcokban, és jutalmul megkapta Békés vármegye jelentékeny részeit. Nagy szerepe volt a város újbóli benépesítésében: döntően evangélikus szlovák parasztokat telepített le, akik Nógrád, Gömör és Hont vármegyéből érkeztek. A római katolikus vallásúak 1747-ben telepedtek meg Csabán. A sok szabad földnek, valamint a nagy természetes népszaporulatnak köszönhetően 1773-1847 között megháromszorozódott a falu lakossága, meghaladta a 22 ezret. 1840-ben Csaba mezővárosi rangot kapott, és 1847-re a város az ország húsz legnagyobb városa között volt, népessége elérte a 22 000 főt. Az 1858-ra megépült Arad-Szolnok vasútvonal felgyorsította a fejlődést, megindult az iparosodás, új, kőből épített polgárias épületek váltották fel a falusi vályogházakat.
Modern kor
A 20. század elején a város a híres-hírhedt Viharsarok egyik központja volt, ahol az anyagi egyenlőtlenségek és a szűk körű választójog miatt nagy elégedetlenség alakult ki a parasztság és a munkásság körében. Az első világháború sok szenvedést hozott, több mint 963 békéscsabai áldozattal járt. A trianoni békeszerződés után Békéscsaba rendes tanácsú várossá vált, és új regionális központként gyors fejlődésnek indult. A második világháború idején a várost két tragikus esemény is megrázta: több mint 3000 zsidót indítottak útnak Auschwitz felé, és a brit és amerikai légierő bombázta a vasútállomást és környékét. Az 1950-es megyerendezés során Békéscsabát Békés megye megyeszékhelyévé nyilvánították. Az 1956-os forradalom során a városban állomásozó honvédségi alakulatok a forradalom mellé álltak. A kibontakozó szocializmus idején a várost Magyarország egyik legfontosabb élelmiszeripari központjává fejlesztették a tervgazdálkodás keretében, és jelentősen nőtt a lakosság száma.
A disznótor hagyománya Békéscsabán és környékén
A disznótor, disznóvágás vagy disznóölés a háznál nevelt sertés hagyományos levágása, a hús feldolgozása, és az ezt követő disznótoros hurka, kolbász, töltött káposzta fogásokból rendezett vacsora. A magyar falusi népszokások közül a legtöbb embert megmozgató egyik közösségi esemény volt.
Műveletek és ételek
A nem ipari keretek között végzett disznóvágás nagy mennyiségű húst ad a családi közösségnek. A műveletsora két nagy csoportra bontható. A legtöbb helyen a disznóvágás előtt áldomást isznak a munkában résztvevők, ez általában pálinka. A tényleges munka a sertés leszúrásával kezdődik, melyben a böllér a főszereplő. Az állat vérét fateknőben fogják föl, és sok helyütt a disznótoros hagymás vért reggeli készítéséhez rögtön el is viszik. Van olyan ház, ahol azzal kezdődik a disznótor, hogy kora reggel az abáló üst alá begyújtanak.
A második műveletben az állatot megtisztítják. A szőrzetét forrázással vagy pörzsöléssel, majd vízzel feláztatva késsel kaparva távolítják el. A harmadik művelet a fürdetés, az állat külsejének tisztítása, mosása. Egyes vidékeken a disznó megtisztítása és perzselése sokat változott az idő folyamán. Teknőben forrázták, és szőrének nagy részét kaparókkal távolították el a perzselés előtt. Utána rémfára (egy négylábú, fából készült szerkezetre) került a sertés, majd következett a pörzsölés.
A sertés bontása után a tartósító műveletek szerint csoportosítva folytatódnak a különféle párhuzamos tevékenységek. A bontás után maradó kisebb húsrészeket lebőrözik, a bőrök egy részét abálják és a hurka vagy a disznósajt alapanyaga lesz. A lebőrözött szalonnát felkockázva kisütik, a kisebb húsdarabkákat abálják, egyéb húsokat és a nyers zsírszalonna egy részét a kolbászkészítéshez összedarálják, más részét kisütik és szép fehér sertészsírt és töpörtyűt nyernek belőle. A belsőségeket (a májat, a szívet, a lépet stb.) 95 °C-os vízben megfőzik, ezt a műveletet abálásnak is nevezik. Ezeket gyakran hurkába is töltik.
A hurkafajták igen változatos összetételűek és tájanként különböznek, azonban a legelterjedtebb a véres és vér nélküli rizses vagy májas hurka készítése. A beleket megtisztítják és előkészítik a hurka és a kolbász betöltésére. A szép húsokat pácolják vagy hűtőszekrényben lefagyasztják. A legismertebb formára vágott disznótestrész a sonka, szalonna, csülök, ezeket pácolás után füstölve tartósítják.
A párhuzamosan zajló tartósító tevékenységek közül a végtermékek alapján legismertebb a hurka-kolbászkészítés. Mind a két készítményt bélbe töltik. A hurkák (véres, májas, húsos stb.), az abálást követően fejhús, főtt belsőségek (tüdő, máj, szív, vese, nyelv), bőrke és véres húsok, valamint főtt rizs és vér hozzáadásával, egyénileg változó fűszerezéssel készülnek. A hurkákat kifőzik rövid forró vízbe mártással. A kolbász ledarált nyers hús, amit főleg paprikával, borssal, fokhagymával fűszereznek. A kolbászt, a szalonnát, a sonkát, a májas hurkát és disznósajtot is megfüstölik.
Egy férfi segít a szomszédjának szerelmes levelet írni | "Boles" - Špela Čadež rövidfilmje
Disznótort általában télen tartottak, illetve fontosabb eseményekkor, mint lakodalom, falunap, újév. Pálpatakán és Fenyőkúton disznóöléskor a disznót nem forrázták meg kopasztásra, csak szalmával perzselték. A szalmát szentelt gyertyával gyújtották meg, hogy a disznókőccség ne romoljon meg. Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című regényének második fejezetében szerepel egy disznóvágás érzékletes leírása, mely jól illusztrálja a hagyomány közösségi és gasztronómiai jelentőségét.
A disznóvágás főbb lépései:
- Áldomás ivása
- Sertés leszúrása és kivéreztetése
- Szőrzet eltávolítása (forrázás, pörzsölés, kaparás)
- Fürdetés, tisztítás
- Sertés bontása (karajra bontás, fő részekre darabolás)
- Húsfeldolgozás (hurka-, kolbászkészítés, abálás, füstölés, zsír kisütése)