A szülésznői kompetenciák és a várandósgondozás jogszabályi szabályozása Magyarországon az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, melynek célja a terhesgondozás hatékonyabbá tétele és a szülésznők szerepének megerősítése az egészségügyi rendszerben. Egy európai uniós irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülésznők önállóan végezhessenek terhesgondozást és szüléslevezetést. Ez a szándék a magyar jogszabályokban is megjelenik, bár a teljes körű önállóság felé vezető út még tart. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a szülésznők képzésére, munkaterületére, szakmai követelményeire és a várandósgondozásban betöltött szerepére vonatkozó jogszabályokat és gyakorlati tudnivalókat.
A szülésznőképzés szakmai követelményei
A szülésznőképzés szakmai követelményeit a 20/1994. (XI. 15.) NM rendelet, valamint annak módosításai határozzák meg. A 14/2000. (V. 12.) EüM rendelet melléklete részletesen rögzíti az állam által elismert, egészségügyi ágazathoz tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeit. A "Szülésznő" szakképesítés OKJ azonosító száma 55 5015 01, és akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés keretében szerezhető meg. A képzés indítási engedéllyel rendelkező felsőoktatási intézményekben, valamint intézményi akkreditációban részt vevő egészségügyi szakképző iskolákban folyik.
A szülésznő munkaterülete és foglalkozása
A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör a Szülésznő (FEOR szám: 3242). A szülésznő az egészségügyi ellátást biztosító rendszerben, elsősorban azon egységekben, részlegekben tölt be szülésznői munkakört, ahol a szülészeti események történnek. Emellett a szülészeti ellátás egyéb szabályozott területén is tevékenykedhet. A munkakör rokon foglalkozásai közé tartozik az ápoló (FEOR szám: 3210) és a szakasszisztens (FEOR szám: 3232).
A szülésznő feladatai a szakmai protokollok szerint:
- Önállóan végez szükségleteken alapuló ellátást, szülésznői tevékenységébe tartozó feladatokat élettani terhesség, élettani szülés, újszülött ellátás, szövődménymentes gyermekágy és nőbeteg ápolása, gondozása során.
- Alapápolási feladatokat önállóan végez, ápolási/gondozási tervet készít.
- Ápolási diagnózis alapján, szükségleteken alapuló ápolást, gondozást, ellátást végez szövődményes terhesség, szülés és gyermekágy során, ápolja, gondozza a nőbetegeket.
- Felismeri és jelzi az orvosi segítséget igénylő állapotokat, és a segítség megérkezéséig a szükséges intézkedést megteszi.
- Orvosi beavatkozásokban segít/asszisztál.
- Korszerű technikai eszközöket és eljárásokat alkalmaz a diagnosztikában, a terápiában és a dokumentációban.
- Ellátási körébe tartozó tevékenysége kapcsán a nők és családjuk számára egészségnevelő és tanító tevékenységet végez.
- Munkájában hatékonyan alkalmazza a kommunikációs és metakommunikációs technikákat.
- Hivatásként gyakorolja munkáját, betartja a szakmai, etikai normákat, a gondjaira bízott nőket minden életkorban autonóm személyiségnek, partnernek tekinti.
- Pszichológiai-ápoláslélektani ismereteit adott szituációban alkalmazza.
- Regisztrációval rendelkezik, rendszeresen részt vesz az előírt továbbképző programokon.
- Részt vesz az ápoláskutatásban.
- Szakmai tudásuk fejlesztéséhez segítséget nyújt a pályakezdő szülésznők és szülésznő tanulók számára.
A szülésznői kompetenciák szintjei
A szülésznői tevékenységek három kompetenciaszintbe sorolhatók a 14/2000. (V. 12.) EüM rendelet alapján:
- Teljes kompetencia (X): Azok a feladatok, amelyeket a felsőfokú szakképzést elvégzett szakemberek önállóan képesek elvégezni.
- Részleges kompetencia (XX): Azok a feladatok és helyzetek, amelyekről a szakképzésben részesült szakember az orvost tájékoztatni köteles. A továbbiakban csak a konzultáció során kapott felhatalmazás szerint az orvos irányításával járhat el a probléma megoldásában.
- Minimális kompetencia (XXX): Ritka, csak részben, vagy egyáltalán nem ismert, a szakterülethez nem kapcsolódó feladatok, helyzetek. Ezek megoldására a felsőfokú szakképzésben részesült szakember nem rendelkezik megfelelő kompetenciával, de mint egészségügyi dolgozó, eljárni köteles. Ilyen esetekben orvosi vagy más szakirányú segítséget kell kérnie. Kivételt képez az elsősegélynyújtás, amelynek során minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kell a beteg életének megmentését, ezt követően pedig a beteg szakellátásáról kell gondoskodni.
Az alábbi táblázat részletezi a szülésznői tevékenységeket és azok kompetenciaszintjét a szakmai protokollok figyelembevételével:
| Tevékenységcsoport | Feladat | Kompetenciaszint |
|---|---|---|
| Kommunikációs-információs-dokumentációs tevékenység | Az általa végzett tevékenységek írásbeli dokumentálása | X |
| Kommunikációs-információs-dokumentációs tevékenység | A szülészeti tevékenységről dokumentáció vezetése | X |
| Kommunikációs-információs-dokumentációs tevékenység | A vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazása | X |
| Biztonságos, higiénés környezet megteremtése | Munkavédelmi/balesetvédelmi előírások alkalmazása | X |
| Biztonságos, higiénés környezet megteremtése | Szülészeti-nőgyógyászati eszközök, műszerek ismerete és szakszerű használata | X |
| Általános ápolási feladatok végzése | Betegmegfigyelés: életjelek, testváladékok, magatartás, alvás, fájdalom. A megfigyelt paraméterek értékelése | X |
| Általános ápolási feladatok végzése | Vérvétel vénából különféle vizsgálatokhoz hagyományos és zárt vérvételi rendszerrel | XX |
| Általános ápolási feladatok végzése | Gyógyszerelés: enterális és parenterális módon, beleértve az intravénás módot is | XX |
| Elsősegélynyújtási feladatok ellátása | Mentőhívás, újraélesztés, heveny rosszullétek, balesetek, sérülések, vérzések, mérgezések elsődleges ellátása | X |
| Terhesség alatti feladatok végzése | Terhes nő és családja/környezete pszichés segítése | X |
| Terhesség alatti feladatok végzése | Élettani szülésre felkészítő program szervezése és vezetése | X |
| Terhesség alatti feladatok végzése | Veszélyeztetett és/vagy szövődményes terhesség felismerése, intézkedés | X |
| A szülés vezetése | Élettani szülés önálló levezetése | X |
| A szülés vezetése | CTG előkészítése, értékelése | X |
| A szülés vezetése | Előkészítés császármetszésre | XX |
| Újszülött gondozása, gyermekágyas ápolása | Újszülött gondozása: fürdetés, pelenkázás, öltöztetés | X |
| Újszülött gondozása, gyermekágyas ápolása | Mellápolás, felkészítés a szoptatásra, a szoptatás segítése | X |
| Nőbeteg gondozása/ápolása | Nőgyógyászati betegségek megelőzése (tanácsadás) | X |
| Nőbeteg gondozása/ápolása | Szülészeti és nőgyógyászati műtéteknél segédkezés | XXX |
A szülésznő szerepe a várandósgondozásban - 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet
A 2014. július 1-jén hatályba lépő 26/2014. (IV. 8.) EMMI rendelet jelentősen bővítette a szülésznői kompetenciákat a várandósgondozás területén. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy a szülésznők is végezzenek terhesgondozást, amennyiben az első vizsgálatok alacsony rizikójú várandósságot állapítanak meg.
A várandósgondozás megkezdése és a felelős személy
A várandósság biztos megállapításához nem elegendő egy pozitív terhességi teszt. Először egy nőgyógyász szakorvoshoz kell fordulni, aki ultrahangvizsgálattal megerősíti a várandósságot, és elvégzi a rizikóbesorolást. Ezután veszi kezdetét a várandósgondozás, amely a szülés megindulásáig tart.
A rendelet bevezeti a „felelős személy” fogalmát, aki - legyen az orvos vagy szülésznő - felel azért, hogy a kötelező szűrővizsgálatokat a megfelelő időpontban és módon elvégezzék, kiértékeljék. A várandósgondozás során a felelős személy figyelemmel kíséri, hogy a várandós részesül-e védőnői gondozásban, elvégezték-e a kötelező vizsgálatokat, és azokat dokumentálták-e a várandósgondozási könyvben. Szükség szerint konzultál a várandósgondozásban közreműködő szakemberekkel, és további szakellátásra irányítja a várandóst, intézkedéseiről pedig írásban tájékoztatja az érintetteket.
Mi a terhesgondozás és miért fontos?
A szülésznő és az alacsony rizikójú várandósság gondozása
Ha a terhesség alacsony rizikóbesorolású, a törvény szerint szülésznő is végezheti a várandósgondozást, feltéve, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Fontos megjegyezni, hogy azok a szülésznők, akik nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, nem végezhetnek önállóan várandósgondozást. A kórházban dolgozó szülésznők azonban általában nem vállalnak várandósgondozást, mivel fő feladatuk a szülőszobai munka és a szülések kísérése.
A magas rizikójú várandósság kezelése
Ha a várandósság magas rizikójú, akkor szülész-nőgyógyásznak kell végeznie a gondozást. Magas rizikójú lehet például az a nő, aki a várandósság idején a 35. évét már betöltötte, korábban már elvetélt, korábban császármetszéssel szült, vagy krónikus betegségben szenved. Ha a szülésznő által végzett várandósgondozás során, annak bármely szakaszában a várandósság magas rizikójának gyanúja merül fel, a szülésznő a várandóst haladéktalanul szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja, aki átveszi a gondozását. Ha a magas rizikó megállapítását követően a várandós gondozását szülész-nőgyógyász szakorvos veszi át, a szülésznő közreműködőként továbbra is végezheti a rendeletben meghatározott feladatait.
A várandósgondozási könyv
A várandósgondozási könyvet a területileg illetékes védőnő állítja ki és adja ki a méhen belüli várandósság megállapításáról szóló igazolás benyújtásával egyidejűleg. Ebbe a kiskönyvbe az orvosok és más közreműködők bejegyzik az elvégzett vizsgálatok eredményeit. Fontos, hogy a várandósság alatt minden vizsgálatra magával vigye a várandós a kiskönyvet.
A szülésznő, a védőnő és a háziorvos feladatai a várandósgondozásban
- Szülésznő: Gondozási, ápolási teendőket lát el, a szülés alatt feladata a nő támogatása és biztatása, a szülés folyamatának kísérése. A komplikációmentes hüvelyi szüléseket önállóan kísérheti. A várandósgondozás alatt feladatai ugyanazok, mint a szülész-nőgyógyász szakorvosé, elvégezheti ugyanazokat a vizsgálatokat is (pl. CTG).
- Védőnő: A védőnő a várandósság alatt elsősorban tanácsadást végez. Az ő feladata a várandósgondozási könyv kiállítása és a várandós nő nyilvántartásba vétele, továbbá a támogatás, a tájékoztatás és a szülésre való felkészítés. A védőnő gondozásba vételt követően legalább négy konzultációs alkalmat kell felajánlania.
- Háziorvos: A háziorvos a gondozásba vételt követően kiemelt figyelmet fordít a várandós anamnézisére, ami alapján a feladatkörébe tartozó, indokolt vizsgálatokat elvégzi. Kitölti a várandósgondozási könyvben a rizikó megítéléséhez szükséges, rá vonatkozó részt. Szükség esetén a várandóst a rizikó-besorolás felülvizsgálatának javaslatával a szülész-nőgyógyász szakorvoshoz irányítja.
Az anya és a magzat egészségének védelme: kötelező és ajánlott vizsgálatok
A várandósgondozás során számos vizsgálatra kerül sor, amelyek célja az anya és a magzat egészségének megőrzése, valamint az esetleges problémák korai felismerése. A "kötelező" vizsgálatok az egészségügyi ellátónak ingyen biztosítania kell minden olyan várandós nő számára, akinek van társadalombiztosítása. Ha a várandós nem megy el ezekre, érhetik negatív következmények, de jogi szankciókkal nem sújtható.
Vizsgálatok az első trimeszterben (1-13. hét)
- Nőgyógyászati és ultrahangvizsgálat (11-13. hét): Célja annak tisztázása, hogy a várandósság élő-e, van-e ikerterhesség, nincs-e méhen kívüli terhesség, illetve egyes fejlődési rendellenességek is felismerhetők.
- Laborvizsgálat: Teljes vérképet készítenek, éhgyomori vércukorértéket ellenőriznek, szifilisz- (lues-szerológia) és hepatitis B szűrést (HBs-Ag) végeznek, valamint meghatározzák az anyai vércsoportot és az esetlegesen jelen lévő antitesteket (vércsoport-összeférhetetlenség).
- Genetikai tanácsadás: A 37 évesnél idősebb várandós nőknek az első trimeszterben kötelező felajánlani a genetikai tanácsadást, amely során áttekintik azokat a lehetséges tényezőket, amelyek a baba szempontjából genetikai kockázatot jelentenek.
Vizsgálatok a második trimeszterben (14-26. hét)
- Nőgyógyászati ultrahangvizsgálat (18-20. hét): Ezen időszakban is érdemes elmenni egy nőgyógyászati ultrahangvizsgálatra.
- Laborvizsgálat: Vérkép- és vércukorvizsgálatot, valamint vizeletvizsgálatot végeznek.
tags: #szuleszno #kompetenciaja #jogszabaly