A szüléssel kapcsolatos fogalmak magyarázata

A terhesség, vagy várandósság (graviditás), a nő méhében egy vagy több utód kihordása. Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik. Az emberi terhesség általában 38 hétig tart a fogantatástól (hossza 255-266 nap), vagyis kb. 40 hétig tart az utolsó menstruációs időszak végétől.

A terhesség megállapítása és szakaszai

A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A tényleges teherbeesés után a nő szervezetében megváltozik a hormonegyensúly. A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zygota) első osztódására a méhkürtben kerül sor, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot. A terhesség megállapítására a legbiztosabb módszer a nőgyógyászati vizsgálat. Ennek pozitív eredménye után szokás „terhességről”, illetve „terhes nőről” beszélni.

A terhességi hetek és trimeszterek

A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. A terhességet akkor tekintik normálisan befejezettnek, amikor a szülés a 37. hét és a 42. hét közé esik (259 és 294 nap). A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttként kezelik, míg a 42. hét után már túlhordásról van szó. Míg a koraszülöttek esetében az jelent kockázatot, hogy a magzat még nem elég fejlett az önálló életre, a 42. hét után a terhesség már mind az anya, mind a magzat szempontjából veszélyes lehet. Emiatt a szülészek általában a 40. hét körül javasolják a szülés megindítását, ha a terhesség nem történt meg természetes úton.

Az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig tartó időszakot nevezik első trimeszternek. Ez az embrionális fejlődés szakasza: a megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió v. hólyagcsíra lesz. Ekkor tapasztalhatják a terhes nők a reggeli rosszullétet, amely kb. 70%-uknak okoz kisebb-nagyobb problémákat az első trimeszter során.

A 12. és 24. hét közötti időszakot nevezik második trimeszternek. A legtöbb terhes nő ekkor energikusnak érzi magát, megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. Ebben az időszakban a magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz.

A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A magzat súlya is rohamosan gyarapodik - akár 28 grammot naponta. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog, a magzat mozgása esetenként olyan erőteljes, hogy a külvilág is megfigyelheti, illetve az anyának kellemetlen is lehet. A terhesség előrehaladtával egyre nő a koraszülött magzatok túlélési esélye is.

Hormonális változások a terhesség alatt

A fogantatást követően a zigóta a méh felé vándorol a petevezetékben, miközben a HCG (human chorionic gonadotropin) hormon kiválasztásával jelzi az anya szervezetének a megtermékenyülést. Az eleinte a corona radiata, majd később a sárgatest által termelt progeszteron akadályozza meg, hogy az anya immunrendszere a zigóta ellen forduljon. A sárgatest termeli emellett a relaxint, amely a méh összehúzódásait gátolja. A méhlepény, illetve a trophoblast elsőként a HCG hormont termeli, amelynek szintje kb. a terhesség 10. hetén éri el a maximumot és ezt követően stagnál. Fő funkciója a sárgatest működésének fenntartása, a progeszteron és a relaxin termelésének serkentése, az anya pajzsmirigyműködésének serkentése és a magzatban a belső és külső nemi szervek differenciálódásának elősegítése. A humán placentáris lactogen (HPL) hormon a trophoblast sejtek legfontosabb hormonja, a fogantatás utáni második héttől kezdve szintje folyamatosan emelkedik a vérben a terhesség 34. hetéig. A hormon biológiai szerepe nem ismert, de szabályozza a magzat glükóz és aminosav ellátását. A lepényi corticotrop releasing hormon (CRH) szintje a második trimeszter közepéig alacsony, a terhesség utolsó hónapjában ugrik meg a koncentrációja. Feltehetően a magzati szervezet stressztűrését, illetve a szülésre való felkészülést szabályozza. A lepényi activin és inhibin hormonok nevüket a follikuluszstimuláló hormon (FSH) előállítását serkentő, illetve gátló hatásuk alapján kapták. Az inhibin a terhesség során a gonadotropin sejtek működésének és ezzel az ovuláció gátlásáért felelős. Az activinnel együtt a trophoblast sejtek működését irányítják. A terhesség során a lepény termeli a progeszteron és ösztrogén hormonokat is, bár a lepény csak az ösztrogén-szintézis kezdeti és végső lépéseit tudja elvégezni. A terhesség alatti ösztrogéntermelés a méhlepény és magzati mellékvese kéreg együttműködésének eredménye. A decidua (vagy hullóhártya) a méhnyálkahártya része, amely a méh falát borítja a terhesség alatt és a szüléskor lehámlik a placentával együtt. A progeszteron és ösztrogén hormonok felelősek a szoptatás előkészítéséért: az ösztrogén a mirigyjáratok („ductus”), a progeszteron az alveolusok számának növekedését okozza. A terhesség során az emlőmirigyek fejlődését az ösztradiol, a progeszteron, a prolaktin, illetve a pajzsmirigyhormonok és az inzulin együttesen szabályozzák.

A szülés folyamata és körülményei

A szülés során az anya méhében fejlődő magzat világra jön. A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál orvosi vagy egyéb megfontolások miatt császármetszést hajtanak végre. Nem lehet előre pontosan megmondani, átlagban 7-8 óra. Van olyan vajúdás, amely sokkal hamarabb véget ér, és van olyan is, amely sokkal tovább tart. Sürgetésre nem kerülhet sor, amennyiben a magzat és az anya is megfelelő egészségi állapotban van.

Az apás szülés és a kísérő személye

Az apás szülés fantasztikus élmény az anyának és az apának egyaránt, ha mindketten készen állnak erre. Amennyiben valamelyik félnek ellenérzése van az apás szüléssel kapcsolatban, semmi esetre sem szabad erőltetni. Arra is van lehetőség, hogy az apa ne legyen végig bent. Ha nem szeretne a vajúdás alatt bent lenni, csak a baba érkezésénél, arra is van mód. Egy személy lehet bent, de nemcsak az édesapa választható, lehet a kismama édesanyja, anyósa, testvére vagy barátnője is. Ha a várandósság egész folyamatában a pár mindkét tagja kölcsönösen tudja jelezni az elképzeléseit és az igényeit egymásnak, ha ezeket meg tudják beszélni, és össze tudják hangolni, akkor szinte magától tud kialakulni kettejükben a közös döntés: jobb volna az apának is jelen lenni a szülésnél. A szülésnél nagyon gyakran az apa feladata az, hogy mintegy megvédje a szülő nőt mindattól, amivel aktuálisan nem kell foglalkoznia. Az apának támasznyújtó, borogató, duruzsoló funkciója mellett védő funkciója is van, és a férfiak általában nagyon szeretik eljátszani a védelmező szerepet, ha tudják, hogy ezt várják tőlük. A leendő szülőknek a terhesség ideje alatt ki kell dolgozni egy közös nyelvet. Egy olyan szintű közös nyelvet, ami nem verbális, hanem ami nagyon mélyen van, amit olyan helyzetben is használ az ember, amikor nincs beszéd. Ezt kell az apának észrevennie, ráéreznie, hogy hol lehet segíteni a szülés alatt. Maradandó élmény mindkét szülőnek, ha az édesapa jelen van a szülőszobában, tanúja a világrajövetel csodálatos pillanatainak és lelki támaszul szolgál a vajúdó édesanyának. Ez a jelenlét azonban nem az egyedüli döntő momentuma a későbbi szoros apa-gyerek kapcsolatnak. Amennyiben valamilyen objektív tényező meggátolja az apás szülést, felesleges a kispapának lelkiismeret-furdalással gyötörnie magát. A férfi a szülő nőnek úgy segíthet, hogy időnként vizet kínál a vajúdó nőnek, frissítő kendővel törölgeti a homlokát, simogatja, masszírozza. Sokszor nagy segítség vajúdás közben a séta, ebben is segíthet a leendő apa, hisz a nővéreknek gyakran nem jut idejük a kismamát kísérgetni. Az apának is meg kell tanulni a légzéstechnikát, hogy mik a szülés szakaszai, hogy segíthessen a tapasztalatok alapján, különben csak útban lesz, esetleg még idegesítő is lehet az aggódó, ideges jelenléte. A közvéleményben él ugyan a kép apukákról, akik elájulnak a vér láttán a szülőszobában, és maguk is segítségre szorulnak, de nem ez a jellemző. Sokkal inkább az, hogy szülés közben párjuk mellett állva, neki segítve, kezét fogva, homlokát törölgetve maguk is átélik a születés-szülés sorsdöntő, nagy pillanatát.

Szülési pozíciók és gátvédelem

Vannak olyan szülészetek, ahol kizárólag felhúzott lábakkal történhet a szülőágyban a kitolási szakasz. Szerencsére már sok olyan intézmény is van, ahol több pozícióra is van lehetőség, kádban is lehet ülni, nagy labdán is lehet ringatózni. Az anya mindig ösztönösen tudja, hogy melyik az a pozíció, amely ideális számára. Ma már nem kötelező minden hüvelyi szülésnél a gátmetszés. Amennyiben a baba képes e nélkül is kibújni, gátvédelem mellett is születhet. Vannak olyan szülészetek, ahol erre van lehetőség, és a kismama választhatja ezt a szülési módot. Azt nem lehet biztosan állítani, hogy kevésbé fájdalmas ez a változat. A hazai kórházi gyakorlatban továbbra is az ún. kőmetsző pozícióban (háton fekve, kicsit ülve) történik a szülés. Így a baba is nehezebben tud beilleszkedni, a nő sem tudja használni a gravitáció adta erőt, mert nem áll, s nem tud mozogni. A kitolási szakaszban szokták alkalmazni a Kristeller-féle műfogást a méh felső részén. A kőmetsző pozíció nehézzé teszi a gátizmok épségének megóvását, ezért is olyan magas nálunk a rutinszerűen elvégzett gátmetszések száma. Ugyanakkor a gátizmok számára is káros a hasnyomás.

Fontos szülészeti fogalmak

• AC (Abdominális Circumference): Hasa körfogata a magzatnál, amit az ultrahangvizsgálatok során kísérnek figyelemmel.
• Ademyosis: Az endometriózis súlyos formája, melynek során a méhnyálkahártya a méh izomzatában is megjelenik.
• Adhézió: Műtétek utáni összenövések, amikor szervek nőhetnek össze az érintett területen.
• AFP (Alfa-fötoprotein): Az embrió májában és belében termelődő fehérje, melynek jelenléte a magzatvízből és az anya véréből is kimutatható.
• Amniocentézis: Ultrahangos vezérléssel magzatvízből vett minta genetikai vizsgálatra.
• Anovuláció: Kimaradt ovuláció (peteérés) az adott menstruációs ciklusban.
• AMH (Anti-Müllerian Hormon): A tüszők fejlődését segíti a petefészekben, szintje megmutatja a még rendelkezésre álló petesejtek számát.
• Aspermia: A sperma minőségéről ad információt.
• Atrophia: Hámsorvadás, nőgyógyászati értelemben többnyire a nagyajkakat és a hüvelybemenetet érinti menopauza után.
• Bartholin-mirigy ciszta: A hüvelybemenet két oldalán található mirigyek kivezető nyílásának elzáródása miatt kialakuló ciszta.
• BCG (Bacillus Calmette-Guérin): TBC elleni védőoltás, minden újszülött kötelezően megkapja.
• Bethesda-féle osztályozás: A rákszűrés leleteken a Papanicolaou-féle osztályozást felváltó rendszer.
• Billings módszer: A méhnyaknyák állapotából meghatározható a menstruációs ciklus fázisa.
• Blastosyster üres petezsák: Fogantatás megtörtént, de a petezsák üres, embrió nem látható.
• BPD (Biparietális Diaméter): A magzat fejének átmérője halántéktól halántékig, utal a magzat korára és méretére.
• CRP (C-reaktív protein): Fehérje, melynek emelkedett értéke gyulladást jelez a szervezetben.
• Cervix: A méh alsó harmada, más néven méhnyak.
• Condaoma: Nemi szervek környékén megjelenő szemölcs.
• Conisatio: Sebészeti eljárás, melynek során a méhnyakból kúp alakú darabkát távolítanak el szövettani vizsgálatra.
• Cytológia: Sejtek vagy sejtcsoportok vizsgálata kóros elváltozások azonosítására.
• Descensus uteri: A méhet tartó szalagok megnyúlása miatt kialakuló méhsüllyedés.
• Dysmenorrhoea: Erős fájdalmakkal járó menstruáció.
• Eclampsia: Görcsroham, eszméletvesztéssel járó súlyos terhességi szövődmény.
• EFW (Estimated Fetal Weight): A születendő baba becsült súlya méhen belül.
• Emlőrák: A mellekben kialakuló rosszindulatú sejtburjánzás.
• Endometriosis: A méhnyálkahártya jelenléte olyan területeken, ahol nem lenne keresnivalója.
• Extrauterin graviditás: Méhen kívüli terhesség.
• Fibroadenoma: Jóindulatú csomó, ami többnyire a mellekben fordul elő.
• Fibróma: Jóindulatú elváltozás, ami a rostos kötőszövetekből indul ki.
• FL (Femur Länge/Length): A magzat combcsontjának hossza.
• FSH (Follikulus Stimuláló Hormon): Az agyalapi mirigyben termelődő hormon, felelős az ivarsejtek érési folyamataiért.
• Gátmetszés: Szülés közben a gáton ejtett metszés a lágyrészek sérülésének minimalizálására.
• Gesztációs zsák: Más néven petezsák, korai terhességnél körülveszi az embriót.
• Gonadotropinok: Az agyalapi mirigy által termelt hormonok, serkentik a herék és petefészkek működését.
• Harántfekvés: A baba keresztben fekszik az anya hasában.
• HCG (Human Chorionic Gonadotropin): Terhességi hormon, amit a méhlepény választ ki.
• HC (Head Circumference): Fejkörfogat, a koponya kerülete, fontos adat a szülés módjának eldöntéséhez.
• HELLP-szindróma: Súlyos terhességi szövődmény, ami főleg a vérképet és a máj működését érinti.
• Hüvelyi ultrahang vizsgálat: Speciális eszközzel végzett ultrahangos vizsgálat a kismedencei szervek áttekintésére.
• Hybriden: Más néven HPV, víruscsalád, ami a bőrön és a nyálkahártyákon okoz sejtburjánzást.
• Igen: Méhen belüli.
• In utero: Méhen belüli.
• Inkontinencia: Vizeletvisszatartási probléma.
• Inzulin-rezisztencia: Csökkent inzulinérzékenység a terhesség alatt.
• Invazív rák: Olyan rák, amely átterjed a környező szövetekre, esetleg áttétet is ad.
• IUD (Intrauterin Eszköz): Méhen belüli fogamzásgátló eszköz.
• Kardiotokográfia (CTG): A magzati szívhangokat és a méhösszehúzódásokat mérő eszköz.
• Kolposzkópia: A méhnyak vizsgálata speciális mikroszkóppal.
• Koraszülés: A terhesség 37. hete előtt bekövetkező szülés.
• Kristeller-féle műfogás: A méh felső részén alkalmazott fogás a kitolási szakaszban.
• Küret: A méh nyálkahártyájának lekaparása diagnosztikai vagy terápiás céllal.
• Magzatvíz: A magzatot körülvevő folyadék a méhben.
• Méhlepény (Placenta): A magzat számára biztosítja a szükséges tápanyagokat az anya szervezetéből.
• Méhnyakcsatorna: A méhnyak külső és belső részét összekötő csatorna.
• Ovuláció: Peteérés, tüszőrepedés folyamata.
• Preeclampsia: Terhességi toxémia, magas vérnyomással és fehérjevizeléssel járó súlyos állapot.
• Prolaktin: Hormon, amely a tejtermelésért felelős.
• Progeszteron: Hormon, amely a terhesség fenntartásában és a méh felkészítésében játszik szerepet.
• Relaxin: Hormon, amely a méh összehúzódásait gátolja.
• Szülési erőszak: Az anya beleegyezése nélkül elvégzett beavatkozások a szülés során.
• Transzvaginális ultrahang: Hüvelyi ultrahang vizsgálat.
• Trimeszter: A terhesség három nagy időszaka.
• Ultrahangos vizsgálat: Képalkotó eljárás a magzat és az anya állapotának ellenőrzésére.
• Vaginális szülés: Természetes úton történő szülés.
• Vajúdás: A szülés első szakasza, melynek során a méh összehúzódik és a méhnyak tágul.
• Virgo: Szűzhártya.

tags: #szulessel #kapcsoaltos #fogalmak