Amikor a várandós ősasszony úgy érezte, eljött az idő, elbújt egy biztonságos helyre és megszülte gyermekét. Nem indították a szülését zselével vagy burokrepesztéssel, nem kapott oxitocint vagy epidurált, de még csak hanyatt sem kellett feküdnie. Felvette a számára legkényelmesebb testhelyzetet és az ősi ösztöntől vezérelve hozta világra utódját. A mai, civilizált világban a várandósság és a szülés elvesztette természetes mivoltát. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy manapság sokkal alacsonyabb a csecsemőhalandóság, mint hajdanán, a szűrővizsgálatoknak köszönhetően fel lehet készülni az esetleges komplikációkra, betegségekre és az sem utolsó szempont, hogy a szülőnőnek nem csak joga, de lehetősége is van a fájdalommentes szülésre. Éppen ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy a különböző beavatkozások, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók hogyan hatnak a szoptatásra, és milyen vegyületek játsszák a főszerepet a szülés során.
Az oxitocin: A "szeretet" és a "gyors szülés" hormonja
Amikor a legtöbb édesanya először hall az oxitocinról, az emlékei rendszerint a szülőszobához, a vajúdás intenzív óráihoz vagy a szoptatás kezdeti, néha nehézkes, mégis csodálatos időszakához kötődnek. Hajlamosak vagyunk ezt a különleges vegyületet kizárólag a reprodukcióhoz kötni, mintha egyfajta biológiai „szülési segédanyag” lenne, amely dolga végeztével visszahúzódik a háttérbe. Valójában azonban az oxitocin az emberi létezés egyik leguniverzálisabb és legmeghatározóbb hormonja, amely születésünktől az utolsó pillanatig láthatatlanul szövi át mindennapjainkat.
Az oxitocin szintézise és szerkezete
Az oxitocin elsődlegesen a hipotalamusz magjaiban szintetizálódó polipeptid szerkezetű hormon, amely idegrostokon keresztül jut el a hipofízis hátsó lebenyébe (a neurohipofízisbe), ahonnan aktív hormonként szabadul fel és kerül a szervezet keringésébe. Kisebb mennyiségben a központi idegrendszeren kívül is termelődik. Az emlősökben található oxitocin kémiai szerkezetét tekintve 9 aminosavból álló polipeptid. A molekula egy 6 aminosavból felépülő ciklikus részből és a hozzá kapcsolódó tripeptid láncból épül fel. Az oxitocin molekulában az 1. és a 6. aminosavat (mindkettő cisztein) diszulfidhíd köti össze, amelynek felbontása a hormonhatást megszünteti.
A szervezetben az oxitocin életideje (eliminációs félideje; a t1/2) a többi hormonhoz képest szokatlanul rövid, mindössze néhány perc. Ezt a rövid idejű hatást a májban, a tüdőben és a vérplazmában található oxitocináz enzim bontja le.
Az oxitocin szerepe a szülésben
A szülés folyamata során az oxitocin szintje az egekbe szökik, és ez korántsem véletlen. Ez a hormon váltja ki azokat a ritmikus összehúzódásokat, amelyek segítik a kisbaba világra jöttét. Az oxitocinra reagáló idegvégződések száma fokozatosan nő a terhesség alatt és élesen a szülés során. A nyújtó receptorokat stimulálja a hüvely alsó részén a baba leereszkedésével egy időben, miközben biztosítja a ritmikus méhösszehúzódásokat a vajúdás teljes ideje alatt. Továbbá segít elvékonyítani és kitágítani a méhnyakat, lefelé mozgatni a babát és kitolni a szülőcsatornából. A baba által gyakorolt nyomás a méhnyakra és a medencefenékre tovább serkentik az oxitocin termelést és ezáltal az összehúzódásokat.
A szülést követően is magas szinten folytatódik az oxitocin termelése. Hatására kiürül a méhlepény és csökken a vérzés annak helyén, majd fokozatosan alábbhagy. A babák is termelnek növekvő mennyiségű oxitocint a születés alatt, így az ezt követő pár percben mind az édesanya, mind a baba mámorító hormon-koktélban fürdik. Az érzés fokozódik az első mellre helyezéssel, a szemkontaktus kialakulásával.
Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, hogy az oxitocin a felelős a szülés megindulásáért. Ezzel szemben a szülés közben vett vérminták oxitocin szintjének folyamatos mérése egyértelműen bebizonyította, hogy a szülés első szakasza már rég megindul, miközben a vérplazma oxitocin szintje nem változik. Tehát a normális szülés folyamata oxitocin nélkül indul meg. A vérben az oxitocin szintjének emelkedése csak sokkal később, a szülés második fázisának a végére lesz jelentős mértékű. A szülésnek ebben az utolsó fázisában a hormon szerepe a méhizomzat végső összehúzódásának létrehozása, ami végül az újszülött és a méhlepény megszületéséhez vezetnek. További szerepe az oxitocinnak, hogy a szülés befejeződésével véglegesen összehúzza a méhizomzatot, ezzel elszorítva, megállítva a méhből származó vérzést. A normális szülés megindításához tehát nem szükséges oxitocin, de az valóban fennáll, hogy az intravénásan adott oxitocin képes a szülés megindítására, amit a szülészetben esetenként - gyógyszeres beavatkozásként - alkalmaznak a renyhe szülőfájások fokozására.
Az oxitocin szerepe a szoptatásban és a kötődésben
A szoptatás során az oxitocin szerepe továbbra is központi marad, hiszen ez felelős a tejleadó reflexért. Amikor a kisbaba szopizni kezd, az ingerlés hatására az agyalapi mirigy oxitocint bocsát ki, ami összehúzódásra készteti az emlőmirigyek körüli apró izmokat. Érdekes megfigyelés, hogy idővel ez a folyamat kondicionálódik: egy tapasztalt édesanyánál már a baba sírásának hallatára vagy akár csak egy rá való gondolattól is megindulhat a tejtermelés. A hormon a későbbiekben is fontos szerepet tölt be. A szoptatás során közvetíti tejleadási reflexet és szakaszosan szabadul fel a baba szopásakor. Ez idő alatt az édesanyákat nyugodtan és jól tápláltan tartja.
A születés utáni pillanatokban azonnal egy újabb, talán még lényegesebb feladatba kezd. Amikor az újszülöttet az édesanya mellkasára helyezik, az oxitocin-löket segít abban, hogy a fájdalom és a kimerültség helyét átvegye az a leírhatatlan eufória és ragaszkodás, amit anyai kötődésnek nevezünk. A korai mellretétel pozitív hatással van a korai kötődés, a jó anya-gyermek kapcsolat kialakulására. A kisbabának megnyugtató édesanyja közelsége. Ezért mindkettejük számára az a legjobb, ha minél több időt töltenek együtt, ismerkednek, s az anya megtanulja felismerni kisbabája jelzéseit.
Az oxitocin tágabb szerepe
Az oxitocin hatása messze túlmutat a gyerekszoba falain; ez a hormon a társadalmi együttműködés alapköve is. Kutatások bizonyítják, hogy magasabb oxitocinszint mellett az egyének sokkal hajlamosabbak a bizalomra és a nagylelkűségre. Amikor valakivel kezet fogunk, vagy egy baráti beszélgetés során mélyen egymás szemébe nézünk, az agyunk oxitocint termel, ami csökkenti a gyanakvást és növeli az empátiát. A párkapcsolatokban ez a hormon a tartós elköteleződés záloga. Míg a dopamin felelős a szerelem kezdeti, lángoló szakaszáért és a pillanatnyi izgalomért, az oxitocin az, amely segít átalakítani ezt a tüzet egy mély, biztonságos és stabil kötődéssé. Az intimitás, a közös érintések és a szexuális együttlét során felszabaduló oxitocin erősíti a partnerek közötti érzelmi hidat, segítve őket abban, hogy a kezdeti rózsaszín köd után is egymás mellett maradjanak.
A kismamák jól tudják, hogy a szülés alatt felszabaduló oxitocin segít elviselni a fizikai megterhelést, de ez a fájdalomcsillapító hatás nem korlátozódik a szülőszobára. Az oxitocin megemeli a fájdalomküszöböt, és képes közvetlenül befolyásolni az agy fájdalomérzékelő központjait. Az oxitocin szerepe a testi egészségben meglepően sokrétű, kiterjedve még a szövetek gyógyulási folyamataira is. Tanulmányok igazolják, hogy a magasabb oxitocinszinttel rendelkező egyéneknél a fizikai sérülések, vágások és horzsolások gyorsabban gyógyulnak.
Tudtad, hogy...?
- Csak nők szervezetében termelődik oxitocin? Dehogyis! Bár a szülés és szoptatás kapcsán hallunk róla legtöbbet, a férfiak szervezete is termeli az oxitocint.
- Lehet-e tabletta formájában pótolni az oxitocint? Jelenleg az oxitocint elsősorban injekcióban (szülésnél) vagy orrspray formájában alkalmazzák orvosi körülmények között, mivel a gyomorban lebomlik, így tablettaként nem hatékony.
- A háziállatokkal való kapcsolat is növeli az oxitocinszintet? Abszolút! Kutatások igazolják, hogy amikor megsimogatjuk a kutyánkat vagy macskánkat, mind a mi, mind az állat szervezetében megemelkedik az oxitocin szintje.
- Létezik „túl sok” oxitocin? Mint mindennek, az oxitocinnak is van árnyoldala. A túl magas szint vagy bizonyos helyzetekben az oxitocin fokozhatja a saját csoportunk iránti lojalitást, miközben növelheti az „idegenekkel” szembeni elutasítást vagy féltékenységet.
- Milyen ételek serkentik a termelődését? Közvetlenül étellel nem vihető be, de bizonyos tápanyagok segítik a termelését.
Más fontos hormonok a szülés és szoptatás során
A hormonok kémiai vegyületek, melyek befolyásolni tudják más sejtek működését. A hormon nevéből adódó szerepe az ösztönzés, a mozgatás. Külső vagy belső ingerekre történő válasz, cselekvés, reagálás, szabályozás. Ahogyan sok más esetben, a szülés közben is fontos szerepet töltenek be, mintegy levezénylik a folyamatokat, ösztönzik a szervezetet a feladatra. Azaz a szülésre magára. A megfelelő hormontermelés egyik kulcsa maga a hozzáállás. A szülés során a nők teste készenléti állapotba kerül, kész nagyobb energia igényt kielégíteni, mely során endorfin és adrenalin szabadul fel szervezetében.
Endorfin: A boldogság hormonja
A szervezetünk egyik válaszreakciója stressz (izgalom, félelem) esetén az endorfin felszabadítása. Az endorfin az opioid pepidnek gyűjtőneve, illetve becenevén a boldogság hormonja. Különböző ingerek hatására termelődnek az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban. Ilyen külső inger lehet a fizikai aktivitás, de egy izgalmi állapot is. Az endorfin a morfiumhoz hasonlóan hat a szervezetünkre, nem hiába nevezik még, a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítójának. Tehát ha izgulunk, az endorfin segít. A szülés során pozitívan hat a kismama közérzetére, fájdalomérzetét csillapítja. Az izgalom, a pozitív stressz elindítja az Endorfin kiválasztását. De túlzott félelem a rettegés, már megoldhatatlan feladat lehet a számára is.
Adrenalin: A "harcolj vagy fuss" hormon
Az adrenalin a hormon, ami felkészít erre a két szélsőséges reakcióra. Méghozzá azzal, hogy a megnövekedett energiaigényt biztosítja, lehetővé teszi a fokozott izommunkát. Fizikai megterhelés, stressz hatására termelődik a mellékvesében. Az adrenalin szintje gátolhatja az oxitocin termelését, így lelassíthatja vagy leállíthatja a vajúdást. Lelassítja a véráramlást a méh és a méhlepény felé, így a babához is. Összefüggésben van továbbá a káros magzati szívfrekvenciai-mintákkal (magzati stressz) is.
Zavartalan szülés esetén azonban a hormon más módon működik. A szülés utolsó pillanataiban aktiválja a magzati ejekciós reflexeket. Az édesanya ekkor egy hirtelen energia növekedést érez, szája kiszárad, légzése nehézkessé válik, késztetést érez, hogy megszorítson valamit, hangot adjon érzelmeinek. Eközben sokkal éberebb lesz és néhány nagyon erős összehúzódás hatására gyorsan és könnyedén megszületik a baba. Szülés után is fontos a kellemes légkör kialakítása, ugyanis a magasan tartott adrenalin szint gátolja a természetes oxitocin termelést, ezáltal növekedhet a szülés utáni vérzés kockázata. Születés során az adrenalinnak a babákra is jelentős hatással van. Segít megvédeni őket az oxigénhiányos (hypoxia) állapottól és az azt követő savtúltengéstől.
Gyógyszeres beavatkozások és hatásuk a szoptatásra
A legújabb kutatások megerősítették azt az korábbi elképzelést, hogy a vajúdás és a szülés alatt használt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők kedvezőtlenül hatnak a szoptatás megkezdésére, késleltetik az első szoptatást. Az újszülött a szervezetébe bejutott gyógyszerektől álmos, kába, szopási ritmusa koordinálatlan és gyenge.
Intravénásan, intramuszkulárisan adagolható gyógyszerek
- Morfium: magzati légzésdepressziót okozhat, szülési fájdalomcsillapításra ma már alig alkalmazzák.
- Pethidin, más néven meperidin (Dolargán, külföldön Demerol): gyorsan átjut a placentán és csak 3-6 nap alatt tűnik el teljesen az újszülött szervezetéből. Az újszülöttnél légzésdepressziót okozhat, a reakciókészsége csökken. Ennek ellensúlyozására naloxont (Narcanti) szoktak alkalmazni.
- Fentanyl: ópiát, kábító fájdalomcsillapító, gyors hatás, rövid hatástartam. Légzésdepressziót okozhat.
- Nalbuphin (Nubain): szedatív, légzésdepressziót okozhat.
- Butorphanol: szedatív, légzésdepressziót okozhat.
- Diazepam (Seduxen): gyorsan átjut a placentán. Szedatív, az újszülöttnél tónuscsökkenést, hypothermiát okozhat. Hatását a központ idegrendszerben fejti ki, nem csak a fájdalomérzetet, de valamennyi központot blokkolja. A placentán átjutva a magzat idegrendszerében is hasonló hatást fejt ki. Az újszülöttnél nyugtalanságot, légzésdepressziót okozhat.
Epidurális anesztézia
Széles körben elterjedt, rendkívül népszerű fájdalomcsillapítási mód az epidurális vagy gerincközeli érzéstelenítés. A tágulási és kitolási szak érzéstelenítése mellett a gátmetszés, a gátrekonstrukció, a lepényleválasztás és a császármetszés anesztéziájára is alkalmas. Az aneszteziológus egy speciális tű segítségével katétert vezet az epidurális térbe, melyen keresztül localanesztetikumot, bupivacaint vagy ropivacaint adagol. Az utóbbi években kezdett elterjedni az a módszer, melynek során kis dózisú helyi érzéstelenítőhöz ópiátot kevernek (pethidint, morfiumot vagy fentanylt). Ez az úgynevezett „sétáló-EDA”, mely elvileg nem köti ágyhoz a szülő nőt, némi mozgásszabadságot biztosít számára. A folyamatos monitorizálás és a bekötött infúzió azonban ezt gyakran lehetetlenné teszi.
Az anyák egy része nagyon jó tapasztalatokról számol be az EDA alkalmazásával kapcsolatban. Az érzéstelenítés lehetővé teszi, hogy ellazuljanak és a szülés fájdalommentes, kellemes élmény legyen számukra. Az epidurális érzéstelenítés azonban további beavatkozásokat von maga után. Az alkalmazott gyógyszerek nagy része átjut a placentán és szisztémásan hat. Leggyakoribb szövődmény az anyai vérnyomásesés, melynek során a magzat oxigénellátása romlik. Ilyen esetben az anya folyadékpótlásra szorul, infúziót kap. Ekkor gyakran előfordul, hogy az újszülött élettani súlyesése a több folyadékveszteség miatt nagyobb lesz, közelíti vagy meghaladja a normális 10 százalékot és a baba pótlást kap.
Érdemes tudni, hogy a pótlás, akár anyatejjel, akár tápszerrel történik, negatív hatással van a tejtermelődésre, az első 7 életnap során adott tápszeres kiegészítés pedig késlelteti az újszülött beleiben az erősen savas környezet kialakulását, melynek teljes mértéke soha többé nem érhető el. A kiegészítő tápláláshoz használt cumisüveg rontja az újszülött szopáskészségét, az erőtlen szopást tovább gyengíti, megváltoztatja a csecsemő szopási technikáját és úgynevezett cumizavarhoz vezethet, melynek során tejcsatorna-elzáródásra, a tej apadására, a mellbimbó kisebesedésére, illetve az anyamell elutasítására lehet számítani.
Ha az epidurál már több, mint 5 órája a helyén van, előfordul, hogy az anya testhőmérséklete megemelkedik, amely az anyai és a magzati szívverés felgyorsulását, tachycardiát eredményez. A szülés lelassulásának oka többek között az, hogy az érzéstelenítés következtében a kismedencei izmok nem tudnak kellően dolgozni, nem segítik a baba fejének beilleszkedését a szülőcsatornába. Ilyenkor gyakran császármetszésre vagy fogós befejezésre kerül sor. Az epidurális anesztézia alkalmazása megduplázza a szülőnő esélyét arra, hogy dystocia (szülés leállás) miatti császármetszésre vagy műszeres befejezésre kerüljön sor.
Fogós és vákuumos szülésbefejezés kockázatai
- Gátmetszés
- Sérülés az arcon
- Arcidegbénulás
- Caput succedaneum (pangásos fejduzzanat, vagyis fejdaganat, ödéma)
- Cephalhematoma (kefalhematóma, feji vérömleny)
- Koponyaűri vérzés
- Koponyacsontsérülés
- Ecchymosis (diffúz (bőr)vérzés; kb. lencsényi többszörös vérzéses gócok)
- Skalp (galea) alatti vérzés
Az arcidegeket ért trauma következtében átmeneti hipotóniára lehet számítani ezen a területen, amely megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a mellre való ráharapást és a szopást. A különböző sérülések, vérzések, ödémák megnehezítik a csecsemő pozícionálását. A kefalhematóma következtében a szokásosnál is nagyobb mértékű vörösvértest-szétesésre lehet számítani, amely megemelkedett billirubinszintben, erősebb sárgaságban mutatkozik meg. Koponyaűri vérzésnél a kisbaba általában aluszékonyabb, izomtónusa gyenge és a szopást akár el is utasíthatja.
Medikalizált szülés és az újszülött ellátása
Medikalizált szülést követően a legtöbb intézményben hosszabb-rövidebb időre elválasztják az újszülöttet édesanyjától. Az egymástól való távollét nem kedvez a szoptatás megkezdésének, a korai kötődés kialakulásának. A csecsemőosztályon elhelyezett újszülöttet gyakran megitatják cukros vízzel, teával, tápszerrel és csak 3 óránként viszik ki szopni. Sok baba végigalussza a kijelölt szoptatási időt, néhányuk pedig a cumisüveges táplálásnak köszönhetően nem tud mit kezdeni az anyamellel.
A születéssel a méhen belüli életet követően az újszülöttnek gyakorlatilag azonnal alkalmazkodnia kell a méhen kívüli élethez. A megszületést követő percek döntő jelentőségűek az újszülött ellátásában. A megfelelő ellátás - vagy annak elégtelensége - akár a teljes életére kihatással lehet. Az újszülöttek ellátása során a szakemberek arra törekednek, hogy az új környezethez való élettani alkalmazkodást segítsék, azonban az anya-gyermek kötődés kialakulását felesleges vizsgálatokkal ne zavarják meg.
Szükséges teendők a szülés után
A szülést követően az újszülött állapota határozza meg a további teendőket. Amennyiben egészséges az újszülött (időre született, megfelelő a légzése és jó az izomtónusa), akkor az elengedhetetlen fontosságú bőrkontaktus kialakítása érdekében mielőbb az anya mellkasára helyezendő. Az anya mellét célszerű felszabadítani, hogy az újszülött keresőmozdulataival akár már ekkor elkezdhessen szopni.
A szülést követően kötelezően elvégzendő, alapvető teendők:
- Lehűlés elleni védelem: szárazra törlés és amennyiben szükséges, melegítés (előmelegített takaróval).
- A köldökzsinór késői ellátása: a köldökzsinórt megszületés után nem egyből szorítják le és vágják át, hanem megvárják, amíg a pulzációja spontán megszűnik. Az elmúlt években a WHO mellett több nemzetközi ajánlás is a késői köldökzsinór-ellátás mellett foglalt állást, hiszen ez az újszülöttre számos pozitív hatással van.
- A szem ellátása: a gonorrhoeás conjunctivitis megelőzése érdekében fertőtlenítő vagy antibiotikumos oldattal kezelik az újszülött szemét.
Az első és ötödik percben szükség van az újszülött állapotának, élettani funkcióinak vizsgálatára. Ezt az ún. Apgar-teszttel végzik, amely öt különböző életfunkció egyidejű figyelését jelenti: szívműködés, légzés, izomtónus, reflexingerlékenység, bőrszín. Az értékelés során minden egyes szempontra 0, 1 vagy 2 pont adható, attól függően, hogy az újszülött állapota mennyire felel meg az elvártnak (0 - nem megfelelő, 1 - részben megfelelő, 2 - megfelelő). Ebből adódóan az eredmény 0 és 10 között lehet.
Már a szülést követően fontos az édesanyát korai szoptatásra bátorítani: az anya első teje a kolosztrum (előtej), amely fontos szerepet tölt be az újszülött egészségének megőrzésében és immunrendszerének erősítésében. A korai szoptatás az édesanyára is jótékony hatással van: a szoptatással termelődő oxitocin hormon hatására könnyebben húzódik össze a méh, így csökkenhet a szülés utáni vérzés mértéke.
A dúlák szerepe a természetes szülés támogatásában
Feltétlenül szót kell ejtenünk a dúlák szerepéről. A dúla, vagyis asszonytársi segítő, képzett segítség a szülésnél, noha egészségügyi végzettséggel nem kell rendelkeznie. Végigkíséri a szülést, nem úgy mint az orvos vagy a szülésznő, akik akár válthatják is egymást a műszak végén. A Case Western Reserve University felmérése kimutatta, hogy lerövidül a vajúdási idő, kevesebb komplikáció adódik, ritkábban van szükség gyógyszeres beavatkozásra, fájdalomcsillapításra és ritkábban kerül sor császármetszésre, illetve műszeres befejezésre, amikor dúla is jelen van a szülésnél. Egy dél-afrikai felmérés szerint a dúlával szült nők körében ritkábban alakul ki szülés utáni depresszió.
Hogyan segíthetjük a szoptatást a szülőszobán?
A kisbabának élete első órájában van egy hosszabb, mintegy negyven percig tartó, csöndesen éber periódusa, amikor édesanyja és édesapja arcát, hangját figyeli és készen áll az első szopásra. Ha az egészséges újszülöttet édesanyja hasára fektetjük és hagyunk neki elég időt, a kisbaba felkúszik az anyamellhez, majd bekapja azt és szopni kezd. Ne gondoljuk, hogy a szülőszobai szoptatásnak nincs értelme! Kimutatták, hogy az időre született, egészséges csecsemő szopási ösztöne a megszületését követő 30-40 percben a legerősebb.
Ha a kisbaba nem álmos a szülés alatt használt gyógyszerektől vagy az altatástól, akkor buzgón, erőteljesen fog szopni. Érdemes kihasználni ezt az időszakot, és mellre tenni a babát. Az édesanya melle ugyanis ilyenkor még puha, nem feszül a belövellő tejtől, a kisbaba könnyen rá tud harapni a bimbóudvarra és hamar megtanulja a helyes szopási technikát. Mire néhány nap múlva belövell a tej, a csecsemő már ügyesen fog szopni. Az anyának is jót tesz a korai mellretétel, hiszen a szoptatás elősegíti a méhlepény megszületését, s a méhösszehúzódások következtében kisebb lesz a vérveszteség. A mellbimbó ingerlése által felszabaduló endogén eredetű oxitocin pedig hatékonyabban biztosítja a méh összehúzódását, mint bármilyen külső stimulálás.
Ne gondoljuk, hogy az anyának még úgysincs teje! Az első napokban néhány kanálnyi kolosztrum van a mellben, ezt az immunanyagokban gazdag előtejet a baba első oltásának is szokták nevezni. A babának éppen erre és éppen ilyen kis mennyiségre van szüksége. Az újszülött gyomrának befogadóképessége ugyanis az első napon 6 ml, a másodikon 12. Az első napon egyszerre 5 ml kolosztrum van a mellben. Felesleges ettől nagyobb mennyiségű folyadékot belediktálni. A laktózban gazdag kolosztrum elősegíti a meconium ürülését, a felesleges bilirubin távozását. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a bilirubin 98 százaléka a széklettel ürül.
tags: #szuleskor #felszabadulo #vegyulet