A születés életünk egyik legmeghatározóbb pillanata. A magzati lét már nem folytatható, nagyobb térre, más feltételekre van szükségünk, hogy továbbfejlődhessünk. Így a születés egyúttal az első nagy változás, mely minden későbbi probléma megoldásának alapmintázatává is válik. Azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell megváltozni, illetve hogyan lehet egy problémát megoldani, mely képesség minden terápiás folyamat alapját képezi. Életünk során számtalan esemény adódik, amikor ez a korai minta kapcsol be, és a folyamat más és más tartalommal ismétlődik meg.
A szülési trauma vagy szülészeti erőszak előfordulása akár 55 százalék is lehet, leggyakoribb formája pedig a beleegyezés nélküli beavatkozás. Évente Magyarországon 90-95 ezer szülés történik, és a statisztikák alapján jó eséllyel több tízezer nőt, akár 50-80%-ukat éri olyan trauma, amiből hónapokig, akár évekig tart a gyógyulás. A szülési vagy szülészeti trauma olyan testi-lelki sérülés, amely akár már a várandósság alatt, vagy a szülés során, illetve a gyerekágyas időszak végéig következik be. Ami sokszor nem is, vagy nem csak abból adódik, hogy milyen komplikációk léptek fel a szülés vagy a várandósság során. Sok esetben inkább ellátásból fakadó, rendszerszintű problémákat takar. Olyan beavatkozások történnek, amikről őt nem tájékoztatják, vagy nincs ezeket illetően döntési helyzetben - gondoljunk itt a császármetszések magas arányára, vagy a gátmetszésre. Sokszor történik érzelmi manipuláció. Nem ritka sajnos a durva hangnem, a kommunikáció vagy épp az empátia hiánya az egészségügyi csapat részéről.
Traumatikus szülési élményből egyből egy poszttraumás, szülés utáni depresszióba süllyedni nem leányálom. Senki nem így képzeli a kisbabaillatú első boldog heteket, vagyis aminek boldognak kellene/kellett volna lennie. Emlékszem az első alkalomra, amikor megkérdezték tőlem, hogy „na, és mikor jön a második”? 24 órája sem volt, hogy túl voltam a traumatikusra sikerült szülésen. Akkor még azt se tudtam, hogy a tomboló hormonok mellé poszttraumás stressz tünetei is társultak, csak annyit érzékeltem, hogy kontrollálhatatlanul sírok, és hogy mozognak a végtagjaim, de nem én irányítom őket. Látok a szemeimmel, de nem nézek semerre. Egy nagy massza volt a külvilág. De ez a kérdés valahogy kitűnt a katyvaszból. Micsoda? Hogy második? Hogy én megint? Ezt? Így? Nem, én aztán nem. Nem és nem. Tankönyvi esete voltam annak, hogyan lehet szépen fokozatosan egyre mélyebbre süllyedni a posztpartum depresszió bugyraiba úgy, hogy fogalmam sem volt arról, mi történik. Ott volt egy édes kisbaba, akivel nem tudtam kapcsolódni, akihez láthatóan mindenki jobban kötődött, mint a saját édesanyja. Gondoztam, énekeltem neki, ringattam, néztem hosszasan, de a szívem a szokott ütemben dobogott, nem történt semmi földöntúli. Megható volt az az újszülött a karomban, hisz melyik pici baba nem babonázza meg az embert azzal az illattal, azokkal a pici kezekkel? De ezen kívül semmi.
A terhesgondozás során nagyon keveset foglalkoznak magára a szülésre való felkészítéssel - leginkább csak a várandósságra koncentrálnak. Fontos lenne, hogy a kismamáknak minél több információjuk legyen a szülésről, mint élettani folyamatról, valamint annak a lelki vonatkozásairól is. A szülés utáni első időkről nem is beszélve, ugyanis az is nagyon megterhelő mind testileg, mind lelkileg, de erről már végképp nem esik szó a 9 hónap alatt.
Azt, hogy egy szülés traumatikus volt-e, vagy nem, egyedül az a nő döntheti el, aki átélte. Ő tudja ugyanis, hogy milyen érzései vannak a történtekkel kapcsolatosan. Kívülről lehet, hogy tökéletesen idillinek tűnt egy szülés, de a szülő nőnek halálfélelme volt közben, ezért rosszul élte meg. Nem úgy érezte magát, ahogy várta, rosszabbul bírta, esetleg az őt segítő személyzettel volt problémája - bármilyen apróságnak tűnő részlet miatt érezheti magát traumatizálva.
Leggyakrabban azonban akkor kerülnek túlsúlyba a negatív érzések, ha váratlan dolgok történnek szülés közben: idilli otthonszülésből rohanni kell a kórházba, beavatkozásmentesnek indult szülésből császármetszés lesz, egy gördülékenynek látszó szülésnél váratlan probléma lép fel, és külső segítségre van szükség stb. Nagyon fontos tényező a megélés: van, aki egy ilyen helyzetet is könnyedén fog fel, mások egy külső szemmel apróságtól is traumatizálódnak.
A szülés egyébként is hatalmas mérföldkő az életünkben: a nő anyává, a férfi apává, a pár családdá válik. Mindenkinek nagy változást jelent, amit fel kell dolgozni, és ez még nehezebb, ha a szülés nem úgy sikerült, ahogy várták. Nem szégyen, ha valaki ezzel nehezebben birkózik meg!
Bármi is a trauma oka, foglalkozni kell vele. Ha valakinek rossz érzései vannak a szülése kapcsán, fontos, hogy ne zárja magába. De ha mindez nem elég, és az anyuka még hetek, hónapok múlva is úgy érzi, a szülésélménye nagyon leköti a gondolatait, hatással van a babájával való kapcsolatára, esetleg kényszeres gondolatok gyötrik, szakember segítségére van szükség! Nagyon fontos a környezet reakciója: ne bagatellizálják el a problémát, ne mondják azt a kismamának, hogy „ugyanmár, ne foglalkozz vele, örülj, hogy jól vagytok!”, ne állítsák be semmiségnek a problémáját. Ettől ugyanis nem fogja magát jobban érezni, sőt, ronthatunk a helyzeten.
A trauma alapvetően nem az esemény objektív tényein múlik, hanem azon, hogy a személy hogyan éli meg a helyzetet és az milyen hatásokat vált ki belőle. A traumatudatosság éppen ebben rejlik: a szakember vagy támogató személy nem kérdőjelezi meg a traumatizált ember szavait vagy érzéseit. Nem bagatellizálja el a történteket, hanem teret ad a szomorúságnak, dühnek, gyásznak és minden más érzésnek. Egy konzultáción soha nem vonom kétségbe a hozzám forduló szavait, érzéseit. Nem kérdőjelezem meg, hanem elfogadom, hogy az ő szempontjából ez a valóság. Nem bagatellizálom el az érzéseit. És ha szükségesnek látom, akkor szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez irányítom.
A szülési trauma feldolgozására számos módszer létezik. Az egyik ilyen a TRE®, azaz Trauma Releasing Exercise, ami egy testfókuszú módszer. Minden emberben ott van a képesség, hogy a stresszt, a feszültséget ki tudja remegni magából - szó szerint. A trauma során nem történik más, mint hogy az izmok megfeszülnek, összehúzódnak, védekező pózba húzódik össze a test. És az izmok ezt a feszülést „eltárolják”, a test erre emlékszik. A neurogén remegés ezt a feszültséget nagyon finoman és fokozatosan ki tudja oldani a testből. A neurogén remegés tudatosan elindítható néhány egyszerű nyújtó, jógaszerű gyakorlattal. Ez a módszer önsegélyező technika, vagyis néhány egyéni vagy csoportos kísért alkalom után már önállóan végezhető. Az első és leggyakoribb pozitív mellékhatás, amit vissza szoktak jelezni, hogy az alvásminőség javul. Megszűnnek a rémálmok, kevesebb lesz az éjszakai ébredés, mélyebb lesz az alvás. Csökken a szorongás, ritkulnak majd el is tűnnek a kellemetlen emlékbetörések. Egyfajta önbizalommal, nagyobb derűvel és reménnyel teli állapot jön létre.
Egy másik módszer egy új kártyacsomag, amely megerősítő üzeneteket tartalmaz. Minden kártya egyik oldalán egy pozitív megerősítés található, amely a szülési traumából való felépüléshez kapcsolódik. Lehet a reggeli vagy esti rutin részeként elolvasni egy-egy üzenetet. Vagy össze lehet kötni meditációval, légzőgyakorlattal, relaxációval. Lehet szakemberrel is használni, csoportos foglalkozásokon is elő lehet venni, és az adott témával dolgozni.
A poszttraumás stressz zavar (Post-Traumatic Stress Disorder, PTSD) a szülések 3-4 százalékánál alakul ki, elsősorban az anyánál, de érintheti azokat az apákat is, akik végigkísérik a szülést. A PTSD tünetegyüttest háborúk, természeti katasztrófák, fegyveres támadás, közlekedési balesetek túlélőinél fedezték fel, de később egyértelművé vált, hogy más traumatikusan megélt események - bántalmazás, szexuális abúzus, szülés - is okozhatnak PTSD-t. A betegség fő tünete, hogy az érintett a traumát állandóan újraéli, újrajátssza, vagy rendszeresen azzal álmodik, csak arra tud gondolni. Jelentkezhetnek szervi okok nélkül valós testi panaszok is: fájdalmak, görcsök, hasmenés, esetleg pánikroham, verejtékezés, szívritmuszavarok, heves szívdobogásérzés, illetve tipikus tünet az alvás- és a koncentrációszavar. A PTSD tünetei a szülés után néhány héttel is jelentkezhetnek, de előfordul, hogy csak hónapokkal később alakulnak ki, és akár éveken keresztül is megmaradhatnak.
A szülés utáni PTSD okai között szerepel a szülés közben átélt trauma (sürgősségi császármetszés), a szülés szubjektív megélése (az anya mennyire élte meg negatívan az eseményt), és a támogatás hiánya (pl. az anya szülés közben magára maradt). A PTSD kialakulására hajlamosító tényezők: várandósság alatti depresszió, egészségügyi szövődmények; nem várt terhesség; a szüléstől való intenzív félelem; az anya hajlama a pszichiátriai betegségekre; az anya a várandóssága előtt már átélt PTSD-t okozó eseményt; házassági problémák (pl. hirtelen szakítás, válás); az anya bántalmazása a várandósság idején; a támogató partneri, baráti, családi háttér hiánya; az újszülött betegsége (különben, ha műtéti beavatkozást igényel).
A szülés utáni PTSD kezelésénél elsődleges, hogy az érintett anyák megfelelő szakorvosi és lelki támogatást kapjanak. Ha a környezetük biztonságos, a tünetek mégis elhúzódnak, akkor kezelése elsősorban pszichoterápiával, ezen belül a kognitív viselkedésterápia és az EMDR módszerével történik. Az EMDR egy viszonylag új és rendkívül hatékony traumafeldolgozási technika, hatására a pszichés panaszok erőteljesen csökkennek vagy teljesen megszűnnek. A pszichoterápia mellett a PTSD gyógyszeresen is kezelhető: a tünetek enyhítésében hatékony az SSRI típusú antidepresszánsok egy része (a szerek többsége viszont szoptatás alatt nem ajánlott).
A szülési élmény jelentősége, feldolgozásának fontossága, lehetőségei és nehézségei.
A születés-újraszületés csoporton problémáink, betegségeink, akadályozottságunk felismerésén keresztül, életünk egy homályba veszett, viszont annál meghatározóbb vetülete kerül felfedezésre. A születéscsoportban várunk Mindenkit, akit a fenti témák valamelyike megszólít.
A magzat testi és lelki egészségét a fogantatásától kezdve formálják a közvetlen környezetéből érkező hatások, az anya testi és lelki környezete és a külvilág hatásai. Az anya és a magzat nem csak testileg képeznek egységet, hanem lelkileg is. A korai életesemények olyan nyomokat hagynak bennünk, amelyek végigkísérhetik az egész életünket. Megszületésünk módja befolyásolja azt, ahogyan a változási folyamatainkon keresztül megyünk, legyen szó költözésről, óvodába vagy iskolába indulásról, munkahelyváltásról. Arra vonatkozóan is kialakít egy mintát, hogy a későbbiekben hogyan viselkedünk feladathelyzetekben, milyen az együttműködésünk másokkal, képesek vagyunk-e segítséget kérni? Minden érzelemmel telített élményt, függetlenül annak pozitív vagy negatív tartalmától, fel kell dolgoznunk. Ilyen érzelmileg meghatározó élményünk a megszületés, amely nagyfokú stresszhelyzet a kisbaba számára. Ennek az intenzív élménynek a feldolgozása rendszerint spontán módon elkezdődik, a lélek feldolgozó és öngyógyító folyamatai életbe lépnek. Vannak azonban olyan események, amelyek olyannyira megterhelhetik a magzatot, hogy feldolgozásukhoz érdemes szakember (születés körüli időszak gyógyításában jártas pszichoterapeuta, pszichológus) segítségét kérni. Ilyen események többek között a nehezített fogantatás, az asszisztált reprodukció, a születési trauma, a koraszülés, vagy az anya nagyfokú leterheltsége, szorongása. Minél korábban indul meg a feldolgozás folyamata, annál gyorsabban és hatékonyabban lehet kezelni a nehézségeket.
A babák a születésük során nagy változáson mennek keresztül: a védett benti világból egy számukra ismeretlen élményekkel teli, kinti világba érkeznek. A csecsemők életük első szakaszában intenzíven reagálnak erre az óriási változásra, és hangot adnak az érzéseiknek. Az új életformával való megbarátkozás, a külvilág felé irányuló nyiladozó érdeklődés, valamint a magzati léttől való elbúcsúzás és a megszületés élményének feldolgozása párhuzamosan zajlik. Az újszülött a sírás segítségével emészti meg mindazt, amit átélt, így tudja levezetni a benne felhalmozódott érzelmi feszültségeket. A szülők már egészen korai életkorban segíthetnek a babának feldolgozni a megszületés élményeit. Az újszülöttek számára kiemelten fontos a testközelség és az érintés, a bőr-bőr kontaktus. A csecsemőmasszázs elsajátítása és gyakorlása pozitív hozadékai mellett a testhatárok pontosabb érzékelésére is tanítja őt. Az ölelgetés és érintés megalapozza testi és lelki egészségét, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot.
A gyermek születésélményének feldolgozását segíti, ha az anya és az apa már megbékélt a saját szülésélményével. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a feldolgozási folyamatot szakember segítségével érdemes megtámogatni. A születési és magzati élményeink feldolgozása végigkíséri egész életünket. Kisgyermekkorban leginkább a játék és a mese az a két terület, amelyen keresztül a korai élmények megragadhatók. A kisgyermek mesét sző, melyben megjelennek az érkezésére jellemző mozzanatok, történések, érzelmi folyamatok. Ezáltal felidéződik a magzati lét és a születés élménye. Jellemzőek a bunkeres, kuckózós, ágy alá bújós játékok, amelyek megidézik a születés körülményeit. A születésénél nem volt képes közvetlenül irányítani a folyamatot, a játékot viszont már ő szabályozza, nincs kiszolgáltatva a külső körülményeknek. Amikor a szülőt is behívja a játékokba, fontos, hogy a szülő csak azt tegye, amire a kisgyermek kéri.
A magzati és születési élmények felnőttkori feldolgozására egyéni pszichoterápia vagy csoportterápia formájában kerül sor. A szakemberrel végzett belső munka során az addig feldolgozatlan élmények, az azokhoz kapcsolódó érzések felszínre kerülnek, azok átélésével, tudatosításával és ítélkezés nélküli regisztrálásával sokat tehetünk magunkért. Segítségünkre van a lélektani napló vezetése, rajz, festmény készítése és álmaink rögzítése. A korai élményeink, traumáink feldolgozása segít kialakítani a változásra való nyitottságot.
Ha úgy érzed nehéz érzések kapcsolódnak a babád/babátok megszületéséhez, keress bátran minket! Ha az előző szülés nem várt módon császármetszéssel végződött, még ha olyan érthető okból is, amit egy kismama és a családja megértett és elfogadott, a legtöbb fiatal anyában maradnak kérdések, hiányok az eseményekkel kapcsolatban. Sokszor újra előkerülnek az akkori érzések, megelevenedik a régi történet. Van amikor a császármetszés utáni megkönnyebbülés, a babával való sűrű napirend elfedi a szüléshez kapcsolódó érzéseket, melyek csak hetek, hónapok esetleg évek múlva jönnek elő. Gyakori, hogy a következő baba érkezése eleveníti fel az előző szüléshez kapcsolódó érzelmeket. A közös munka célja nem a kognitív ismeretátadás (bár időnként ez is segítő lehet), hanem a fájdalmak, hiányok kimondása, az érzelmi feszültségek csökkentése, amely záloga lehet egy következő gyermek születésének.
Ezekkel az érzésekkel, hiányokkal fontos dolgozni, hiszen az előző szülés története a következő kisbaba érkezésénél újra előkerülhet. Ha egy anya az előző szülés történetét lelkileg feldolgozta, akkor a félelmek megismétlődése nélkül tudja megélni jelen várandósságát. Ez esetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy a következő gyermek születése problémamentesen, természetes úton történik. Kutatások bizonyították, hogy ahol egy sikeres természetes szülés követte a császármetszést, ott nagyobb százalékban érkezik meg a harmadik gyermek is a családba. Egy jó szülésélmény után gyakrabban vállalkoznak egy, vagy akár több gyermekre az anyák.
Ha úgy érzed nehéz érzések kapcsolódnak a babád/babátok megszületéséhez, keress bátran minket!
tags: #szulesi #trauma #feldolgozasa