A szülési fájdalom megélése és enyhítésének lehetőségei

Amikor egy nő életet ad gyermekének, a fájdalom szinte mindig a folyamat része - elválaszthatatlanul kíséri a születés pillanatait. Mégis, ha körbekérdezünk, minden történet másképp hangzik. Vannak, akik „csodálatosnak” nevezik, mások életük legnehezebb óráiként emlékeznek rá. A szülés fájdalma a test, a lélek és a környezet finoman összefonódó, bonyolult kölcsönhatásából születik meg. A szülési fájdalmak nagysága nagyban függ az anya fájdalomküszöbétől: van, aki könnyebben, mások nehezebben tűrik a fájdalmakat, de általánosságban elmondható, hogy mindenki számára nagy próbatételt jelent a szülés. A szülést megelőzően azt tanuljuk az életünk során, hogy a fájdalom elől menekülni kell, mert azt jelzi általa a szervezet, hogy valamilyen káros behatás éri a szöveteket. A szülési fájdalom - ha lehet így fogalmazni - produktív fájdalom, minden egyes „fájás” közelebb viszi a kismamát ahhoz, hogy világra hozza magzatát. Sokkal könnyebb elfogadni, ha a folyamatot segítő méhösszehúzódásként gondolunk rá. A fájdalomküszöböt nagymértékben befolyásolja a fáradtság és a szorongás. Kipihent állapotban ugyanazt az intenzitású fájdalmat kevésbé érezzük kínzónak.

A szülés szakaszai és az azokkal járó fájdalom

A szülés három nagy részből áll: a tágulási és a kitolási szakaszból, illetve a méhlepény kiürüléséből.

1. Tágulási szakasz: A kezdeti fájdalmak

A vajúdás a szülés első fázisa, ami rendszeres fájásokkal jár együtt. Az elején a fájás egy picit olyasmi, mint egy enyhe menstruációs görcs, ami a pocakod alján indul, de nem tart sokáig, talán csak 20-30 másodpercig és a szünetek is szép hosszúak, akár 10-15 percesek is lehetnek. Ez a fájdalom még annyira enyhe, hogy ha folyamatosan éreznéd, valószínűleg akkor sem vennél be még fájdalomcsillapítót, ha ez mondjuk menstruációs fájdalom lenne. Szülésznők, bábák, dúlák gyakran hasonlítják az összehúzódásokat hullámokhoz. A hullámok is kifejlődnek majd elhalkulnak és közöttük nyugodt a vízfelszín: pontosan ilyen az összehúzódás is! A vajúdás kezdeti szakaszában a mi hullámaink még csak inkább vízfodrozódások. Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzeted már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ilyenkor még mindig csináld azt, amit máskor is szoktál és csak a hullámok érkezésekor kapaszkodj meg valamiben, támaszkodj rá valamire és lélegezd át az összehúzódást, orron be, szájon ki, szépen lassan!

A tágulási szakasz alatt érzékelt fájdalom a méhszáj izmainak feszességének és a méh izmainak erőfeszítésének függvénye. A méh spontán összehúzódásai miatt a méhszáj kinyílik. A fájdalom ilyenkor szakaszosan jelentkezik, és addig tart, ameddig az összehúzódás, tehát körülbelül harminc-hatvan másodpercig. A méhösszehúzódások előbb 20-25, később 1-3 percenként jelentkeznek. A tágulási szak végén már szinte percenként jönnek a több, mint egy percig tartó tágulási fájások, ami azt jelenti, hogy egybefolynak a fájások, és ekkor lép át a szervezet viszonylag hirtelen a kitolási szakaszba. A tágulási szakaszban előfordulhat az is, hogy az egyik fájás 10 perc után jön, majd a következő csak 20 perc után, de olyan is lehet, hogy csak minden második fájást érzékeljük igazi fájásnak, a következő szinte nem is fáj, csak úgy van.

2. Kitolási szakasz: Az izomzat feszülése

A második szakasz fájdalmát a gátban, a hüvelyben és szeméremtestben elhelyezkedő izomzat feszülése okozza. Ez a fájdalom nem függ össze a méh összehúzódásaival. A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket.

Alapvetően van egy összetett trükkje a tolófájásnak: picit biztosan érdemes összegörnyedni, és lefelé kell nyomni úgy, hogy a szádat csukva tartod. Nem a nyomástól jön ki a baba, hanem a tolófájástól, de a nyomóerővel segítesz ennek. A fejvégű babáknál először a baba feje születik meg, majd a válla, majd hupp, kislisszol a kis teste.

3. Méhlepény kiürülése

Miután a baba megszületett, még meg kell születnie a méhlepénynek is. A lepény a baba kibújása után egy-két fájással szintén megérkezik, mert eddigre teljesen leválik a méh faláról. Az orvos és a szülésznő ellenőrzik, hogy teljes egészében megvan-e a lepény, vannak-e rajta elöregedési jelek - ez esetben a babára külön odafigyelnek az első órákban, és ha minden rendben, akkor a lepényt soha többé nem is látjuk.

Mi indítja be a szülést?

Az embernél a 28. hét előtt megszakadt terhességet vetélésnek vagy éretlen szülésnek nevezik. A 28. és 36. hét között született babákat koraszülötteknek és az ilyen szülést koraszülésnek nevezik. A betöltött 36. hét után beindult szülések teljesen normálisnak számítanak. Vannak olyan elméletek, miszerint a méhszájat nyomó babafej az ott lévő idegrostokat nyomja, ez impulzusokat ad a méhnek, az pedig aztán bonyolult, agyba visszaható hormonális folyamatok révén beindítja a szülést.

A szülés első jelei

• Jóslófájások: Tévhit, hogy a szülés azonnal őrjítő fájdalommal kezdődik, ahogy a filmekben mutatják. Az ilyesmire érzékenyek a szülés előtt már hetekkel korábban érzékelik az úgynevezett jóslófájásokat. Ezek a méhösszehúzódások, de még messze nem azzal a préselőerővel, mint majd a valódi fájások közben tapasztaljuk. Ezek az alhasi keményedések általában meleg, langyos vízre enyhülő, időszakosan megjelenő egy óra alatt 2-4 szer jelentkező fájások.
• Nyákdugó elfolyása: A nyákdugó egy kocsonyás-zselés „anyag”, ami a méhszájba van beágyazódva. A nyákdugó a szülés előtti napokban részlegesen vagy egészben távozhat, mindenféle más tünet nélkül. Ha egészben távozik, akkor sötétrózsaszínes, esetleg enyhén véres, egy használatlan tampon méretű valamit találhatunk esetleg az alsóneműn, vagy WC-zés után az intim részek megtörlésekor.
• Magzatvíz elfolyása: A magzatvíz elfolyása általában egyértelműbb jel: van, aki még a pukkanást is érzi, amikor megreped a burok és kiárad több-kevesebb magzatvíz. Van, akinél csak szivárog a magzatvíz és azt hiszi először, hogy biztosan bepisilt, de aztán beindulnak a fájások is néhány órán belül. Ha ez a magzatvíz elfolyás a 37. hét előtt történik, akkor idő előtti burokrepedésről beszélünk.

A szülési fájdalmat befolyásoló tényezők

A szülési fájdalmat többféle tényező befolyásolhatja, ezek között vannak fizikai, pszichológiai és kulturális tényezők is.

Fizikai tényezők

A fizikai tényezők közé tartozik a görcsök erőssége, a baba súlya és fejmérete, az anya fáradtsága és a méhnyak rugalmassága, illetve merevsége. Ezekhez társulnak az anatómiai különbségek: a méhösszehúzódások erőssége, a magzat mérete, fekvése, a medence formája és a szövetek rugalmassága mind befolyásolják, mennyire intenzív az élmény. A kutatók már genetikai kapcsolatokat is találtak: például a KCNG4 gén egy ritka variánsa összefüggésbe hozható azzal, hogy egyes nők kevesebb fájdalomcsillapítást igényelnek vajúdás közben.

Pszichológiai tényezők

A pszichológiai tényezőket az ismeretlennel szembeni szorongás vezeti, de befolyásoló tényező az ápolószemélyzet vagy az orvos iránti bizalmatlanság, a meg nem értésből adódó félelem, illetve az elhagyatottság érzése. A fájdalom megélését nemcsak az intenzitás, hanem a jelentés is befolyásolja. Akik a vajúdást „célirányos folyamatként”, a baba megszületését szolgáló erőként fogják fel, kevésbé érzik bénítónak a fájdalmat, mint azok, akik félelemmel vagy kiszolgáltatottságérzéssel közelítenek hozzá. Az önhatékonyság - vagyis az a belső meggyőződés, hogy képesek vagyunk megbirkózni a helyzettel - szintén kulcsszerepet játszik.

A pszichológusok a félelem-feszültség-fájdalom kört tartják a szülés egyik legfontosabb lelki mechanizmusának: minél nagyobb a félelem, annál merevebb az izomzat, annál sekélyebb a légzés - és annál erősebbnek tűnik a fájdalom. Tapasztalatok szerint a várandós nők minél többet tudnak a szülés menetéről, annál felkészültebbek lehetnek, és ez növeli az egészséges és könnyű szülések számát. Ezért különösen hasznos, ha a várandós nő már előre megismeri a vajúdás folyamatát, beszél szülésznővel vagy dúlával, részt vesz felkészítő tanfolyamon, ahol megtanulhatja, hogyan oldható ez a feszültséglánc. A tudás és a kontrollérzet ugyanis önmagában is fájdalomcsillapító hatású. Minden olyan tényező, ami fokozza a szülő nő komfortérzetét és segíti az ellazulást, kedvezően hat a fájdalomra. Itt említhetjük, hogy lehetőség van szülőszoba-látogatásra, hogy a párok megismerjék a személyzetet és környezetet, illetve számos olyan könyvet találunk, amelyek leírják a szülés folyamatát.

Kulturális és környezeti tényezők

A környezet legalább akkora súllyal befolyásolja az élményt. A WHO és a Cochrane-szintű ajánlások is hangsúlyozzák: a szülés kimenetele és megélése kedvezőbb, ha a környezet támogató, biztonságos és emberközpontú. Ha egy nő olyan helyen szül, ahol megengedett a mozgás, a testhelyzet-választás, ahol nyugodt a légkör, és ahol érzi, hogy meghallgatják, ott a fájdalom is másként élhető meg. A folyamatos személyes jelenlét - legyen az partner, dúla vagy szülésznő - szintén bizonyítottan csökkenti a szenvedést és javítja a szülésélményt. A kulturális háttér sem elhanyagolható: azokban a közösségekben, ahol a szülés természetes, ugyanakkor méltósággal körülvett folyamatnak számít, a nők kevesebb félelemmel érkeznek a szülőszobára. A fájdalom tehát nem csak fiziológiai, hanem társadalmi-érzelmi tapasztalat is.

Fájdalomcsillapítási lehetőségek a modern szülészetben

A szülési fájdalom csillapítására ma már számos lehetőség létezik, amelyek közül mindegyiknek megvan a maga helye és értelme. A döntés kulcsa az előzetes tájékozódás. Érdemes már a harmadik trimeszterben megkérdezni, milyen módszerek érhetők el az adott kórházban, és milyen feltételekkel. A bizalom és a kiszámíthatóság ugyanis a fájdalomélményt is csillapítja.

Gyógyszeres módszerek

• Görcsoldó szerek: A méh összehúzódott állapotát valamelyest enyhítik azok a gyógyszerek, amelyeket erős menstruációs fájdalmak esetén is alkalmaznak. Ezek a hatóanyagok kúp, injekció vagy infúzió formájában adhatóak a szülő nőnek. Ezek a babára nézve ártalmatlanok.
• Fájdalomcsillapító szerek: A nagyon jó fájdalomcsillapító hatású opiátokat csak nagyon rövid ideig szabad alkalmazni. Mivel ezek a méhlepényen (placenta) keresztül eljuthatnak a babához, közvetlenül a szülés előtt kerülendő a használatuk.
• Epidurális érzéstelenítés (PDA/EDA): Ma a legjobbnak tartott módszer a szülési fájdalmak kikapcsolására. Ennek alkalmazása mellett a kismama teljes mértékben tudatánál van, így élheti meg a szülést. Az eljárás során alkalmazott gyógyszerek nem kerülnek be a véráramba, így nincsenek közvetlen hatással a babára. A kemény gerinchártyán kívülre juttatják be egy kanülön keresztül, és a beadása többször ismételhető. Legfeljebb 30 perc elteltével ily módon a fájdalom nagyon hatékonyan kikapcsolható. Hátránya, hogy a kitolási szakot elnyújthatja, átmeneti vizelési zavar, illetve vérnyomásesés léphet fel, de infúzió adásával ezek megelőzhetők.
• Spinális (gerincközeli) érzéstelenítés: Császármetszés esetén alkalmazzuk. Ekkor a fájdalomcsillapító a gerinchártyán belülre, a gerincvelő körüli folyadékba kerül. Ennek hatására mindkét alsó végtagon, valamint csípőtájékon, körülbelül a köldök magasságáig teljes érzés- és mozgáskiesés áll be.
• Gátba adott érzéstelenítő injekció: Amennyiben gátmetszést alkalmazunk, előtte a gátba adott érzéstelenítő injekcióval tesszük fájdalommentessé a beavatkozást. A gátmetszés összevarrásához is természetesen helyi érzéstelenítést használunk, de a korábban bekötött epidurális kanülön keresztül is beadható fájdalomcsillapító.
• Kéjgáz: Nyugtató, relaxáló és szorongást csökkentő hatása van. A fájdalmat enyhíti, de nem szünteti meg. A babára káros hatása nincs.
• Kalcium: Nagy dózisban, injekció formájában adják be, támogatja a vérellátást, lazító hatású, ellazítja az altestet és a méhszáj könnyebben tágul.

Nem gyógyszeres módszerek és alternatív technikák

• Tudatos légzés és relaxáció: Ilyenkor fontos a helyes légzés, hiszen ha a sejteknek oxigénnel való ellátottsága megfelelő, a fájdalom erőssége csökken. A szülési fájdalmak enyhítését segíti a helyes légzési technika, amit a kismamák már a szülés előtti felkészülés során elsajátítanak.
• Pozícióváltás és mozgás: A szülési fájdalmak enyhítésében nagy szerepet játszik a kismama testhelyzete. A szülés különböző fázisai közben a fájások intenzitása állandóan változik. A megfelelő szülési pozícióval viszont a körülmények nagymértékben enyhíthetők, ami a kicsi szülőcsatornába való jutását is megkönnyíti. Bizonyított tény, hogy rengeteg előnye van annak, ha a vajúdás nagy részét függőleges pozícióban töltöd.
• Vízben vajúdás/zuhanyzás: Ha van rá lehetőséged, akkor a vajúdás alatt fürödj vagy zuhanyozz le! Bár a meleg víz segíti az ellazulást, ugyanis tágítja az ereket, és oldja az izomgörcsöket.
• Masszázs és borogatás: Elképesztően jó hatása van a forró vizes borogatásnak alul, a hasad alján. Ehhez kell egy segítő személyzet is, meg két textilpelenka. A jégzselé, a jégakku vagy a textilpelenkába csomagolt mirelit zöldség jótékonyan hat a duzzanatra és a fájdalomra egyaránt.
• Partner támogatása: A partner támogató hatása felbecsülhetetlen. A vajúdó nő igényeit nem mindig egyszerű követni, előfordul, hogy a korábban „bevált” érintés, simogatás, biztatás a következő pillanatban már nem esik jól. A beszámolókból az derül ki, hogy a partner puszta fizikai jelenléte is rengeteget segít.
• Bach-virágeszenciák: Elsősorban a pszichés tünetek enyhítésében nyújthatnak segítséget. Különösen a félelmek leküzdésében jelenthetnek nagy segítséget.
• Aromaterápia: Az illóolajok a légtérbe kerülnek, és így belélegezhetők. De használhatók masszázsolajok formájában a bőrbe masszírozva is. A szülési fájdalmak feldolgozásához speciális illóolaj-keverékek járulhatnak hozzá.
• Akupunktúra: Segíthet a félelem, feszültség és fájdalom negatív körét megtörni. Alkalmazása során hajszálvékony tűket szúrnak a test bizonyos pontjaiba (meridiánok).

Komplikációk és beavatkozások

A szülés, mint folyamat, számtalan ponton borulhat meg. De azért van a személyzet és a kórház körülöttünk, hogy ezeket megoldják. A szülés közbeni leggyakoribb, ott és akkor felfedezett komplikációk a baba méretéből, a köldökzsinór rövidségéből, rátekeredéséből és mondjuk az anya elfáradásából adódhatnak. Ilyenkor lehetséges, hogy fogóra vagy vákuumos rásegítésre lesz szükség, de ezek csak előre horrorisztikus momentumok, ott és akkor ezek igazából életmentő beavatkozások, bár azok közül is a legenyhébbek.

Császármetszés

Előfordulhat az az eset, hogy bármilyen okból kifolyólag is, de császármetszésre lesz szükség, mert a baba hüvelyi úton nem tud megszületni. Ez műtétnek számít, műtő kell hozzá, és igen nagy számú személyzet is. A császármetszés történhet altatásban - általános anesztézia -, de epidurális érzéstelenítésben is. Nagyon fontos előny, ha a beindult szülésfolyamat közben, végül is a kitolási szakasz helyett alkalmaznak csak császármetszést, mert ez esetben a baba hormonálisan végigmegy azon a természetesen folyamaton, amin egyébként is végigmenne. A császármetszés, bármennyire is elterjedt, mindenképp komplikációnak számít a szülés természetes lefolyását tekintve, még akkor is, ha évszázadok óta dokumentált beavatkozásnak minősül.

Gátmetszés és gátvédelem

A gátmetszés egy viszonylag modern „találmány”, és elég egyértelmű összefüggést mutat a félig háton fekve szüléssel. Létezik és már Magyarországon is rutinszerűen, rendszeresen és szakszerűen alkalmazzák is az úgynevezett gátvédelmet, ami egy célzatos masszírozása a gátnak a fájások alatt, amit a szülésznő végez, ezzel segítve, hogy a gát szövetei rugalmasan táguljanak. A lepényi szakasz után viszont a gátsebet össze kell varrni, általában 4-6 öltéssel szokás, és felszívódó varratot használnak, hogy a varratszedéssel már ne kelljen foglalkozni. Ez a seb különösebb gondozást nem igényel, az egyébként is alap, hogy a gyors, langyos zuhanyozáson túl nem áztatjuk magunkat szülés után.

tags: #szulesi #fajdalom #elmult