A szülési fájdalom megértése és kezelése: Decibelek, típusok és megküzdési stratégiák

A szülésről még a gyerekek is tudják, hogy fáj, de ma már szerencsére számos módszerrel lehet enyhíteni ezeket a fájdalmakat. A szülést megelőzően azt tanuljuk az életünk során, hogy a fájdalom elől menekülni kell, mert azt jelzi általa a szervezet, hogy valamilyen káros behatás éri a szöveteket.

A szülési fájdalom - ha lehet így fogalmazni - produktív fájdalom, minden egyes „fájás” közelebb viszi a kismamát ahhoz, hogy világra hozza magzatát. Sokkal könnyebb elfogadni, ha a folyamatot segítő méhösszehúzódásként gondolunk rá. A fájdalomküszöböt nagymértékben befolyásolja a fáradtság és a szorongás. Kipihent állapotban ugyanazt az intenzitású fájdalmat kevésbé érezzük kínzónak. Minden olyan tényező, ami fokozza a szülő nő komfortérzetét és segíti az ellazulást, kedvezően hat a fájdalomra.

Az emberi test 45 del fájdalmat képes tolerálni. A nők ezzel szemben a szülés alatt 57 del fájdalmat éreznek. De mekkora is ez a fájdalom? Ha még nem élte át, akkor hogy el tudja képzelni, olyan, mintha 20 csontját egyszerre törnék el. Valójában csak az tudja, aki átélte már a szülést.

A szülési fájdalmak nagysága nagyban függ az anya fájdalomküszöbétől: van, aki könnyebben, mások nehezebben tűrik a fájdalmakat, de általánosságban elmondható, hogy mindenki számára nagy próbatételt jelent a szülés.

Miért fáj egyeseknek kevésbé, másnak jobban a szülés?

Amikor egy nő életet ad gyermekének, a fájdalom szinte mindig a folyamat része - elválaszthatatlanul kíséri a születés pillanatait. Mégis, ha körbekérdezünk, minden történet másképp hangzik. Vannak, akik „csodálatosnak” nevezik, mások életük legnehezebb óráiként emlékeznek rá. Miért ennyire eltérő ez az élmény? A válasz nem egyetlen okban rejlik: a szülés fájdalma a test, a lélek és a környezet finoman összefonódó, bonyolult kölcsönhatásából születik meg.

A test története - a fájdalom élettani háttere

A szülés fájdalma több forrásból ered. Az első vajúdási szakaszban a méh összehúzódásai és a méhszáj tágulása okozza a belső, úgynevezett viscerális fájdalmat, amelyet a gerincvelő T10-L1 szakaszai közvetítenek. Ahogy a baba megindul a szülőcsatornán, a fájdalom jellege megváltozik: a gát, a hüvely és a medencefenék feszülése miatt inkább felszínes, szomatikus fájdalomként jelentkezik. A folyamat tehát biológiai értelemben is összetett, és a fájdalom minősége a szülés előrehaladtával változik. Ezekhez társulnak az anatómiai különbségek: a méhösszehúzódások erőssége, a magzat mérete, fekvése, a medence formája és a szövetek rugalmassága mind befolyásolják, mennyire intenzív az élmény. A kutatók már genetikai kapcsolatokat is találtak: például a KCNG4 gén egy ritka variánsa összefüggésbe hozható azzal, hogy egyes nők kevesebb fájdalomcsillapítást igényelnek vajúdás közben. Nem sorsszerű tehát, de jól mutatja, hogy a biológiai adottságok sem egyformák. Érdemes tudni, hogy a test önmagában csak az „alapot” adja.

A fej is szül - a psziché szerepe

A szülési fájdalom pszichológiai oldalról legalább annyira izgalmas, mint fiziológiailag. Egyre több vizsgálat bizonyítja, hogy a fájdalom megélését nemcsak az intenzitás, hanem a jelentés is befolyásolja. Akik a vajúdást „célirányos folyamatként”, a baba megszületését szolgáló erőként fogják fel, kevésbé érzik bénítónak a fájdalmat, mint azok, akik félelemmel vagy kiszolgáltatottságérzéssel közelítenek hozzá. Az önhatékonyság - vagyis az a belső meggyőződés, hogy képesek vagyunk megbirkózni a helyzettel - szintén kulcsszerepet játszik. A pszichológusok a félelem-feszültség-fájdalom kört tartják a szülés egyik legfontosabb lelki mechanizmusának: minél nagyobb a félelem, annál merevebb az izomzat, annál sekélyebb a légzés - és annál erősebbnek tűnik a fájdalom. Ezért különösen hasznos, ha a várandós nő már előre megismeri a vajúdás folyamatát, beszél szülésznővel vagy dúlával, részt vesz felkészítő tanfolyamon, ahol megtanulhatja, hogyan oldható ez a feszültséglánc. A tudás és a kontrollérzet ugyanis önmagában is fájdalomcsillapító hatású.

A környezet, ahol szülünk - több mint háttér

Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a szülés „csak rólam és a fájdalomról” szól, pedig a környezet legalább akkora súllyal befolyásolja az élményt. A WHO és a Cochrane-szintű ajánlások is hangsúlyozzák: a szülés kimenetele és megélése kedvezőbb, ha a környezet támogató, biztonságos és emberközpontú. Ha egy nő olyan helyen szül, ahol megengedett a mozgás, a testhelyzet-választás, ahol nyugodt a légkör, és ahol érzi, hogy meghallgatják, ott a fájdalom is másként élhető meg. A folyamatos személyes jelenlét - legyen az partner, dúla vagy szülésznő - szintén bizonyítottan csökkenti a szenvedést és javítja a szülésélményt. A kulturális háttér sem elhanyagolható: azokban a közösségekben, ahol a szülés természetes, ugyanakkor méltósággal körülvett folyamatnak számít, a nők kevesebb félelemmel érkeznek a szülőszobára. A fájdalom tehát nem csak fiziológiai, hanem társadalmi-érzelmi tapasztalat is - és éppen ezért van értelme a „pozitív szülésélmény” fogalmának.

A szülési fájások típusai és szakaszai

Nehéz elképzelni, hogy mit várhatunk a szülési fájdalomtól és a méhösszehúzódásoktól, különösen, ha az első terhességről van szó. A kismamák gyakran aggódnak amiatt, hogy vajon fel fogják-e ismerni a szülési fájdalmat, illetve hogy amit éreznek, az vajon nem a koraszülést jelző összehúzódás-e. Noha a méhösszehúzódások sokfélék, a szülés minden egyes szakaszának megvannak a maga tünetei.

A szülés három nagy részből áll: a tágulási és a kitolási szakaszból, illetve a méhlepény kiürüléséből. A szülés hosszúsága és a szülési fájdalom mértéke egyénenként és terhességenként is jelentősen változó. Azonban, ha tudja, hogy mit várhat a különböző típusú összehúzódásoktól, felkészültebben várhatja a szülést.

Braxton-Hicks-összehúzódások (jóslófájások)

A gyakran csak jóslófájásokként emlegetett szabálytalan méhösszehúzódások nem a szülés megindulását jelzik. A jósló fájások már a terhesség 20. hetétől megjelenhetnek, azonban egyáltalán nem rendszeresek. A jósló fájások tehát a nevükkel ellentétben nem tényleges fájások, a 20. hét után pedig akár napjában többször is megjelenhetnek, és 30-60 másodpercig is elhúzódhatnak. A legnagyobb különbség a jósló fájások és a vajúdás között, hogy előbbi még egyáltalán nincs hatással a méhszájra. A jósló fájások jellemzője, hogy a kismama nem érezheti őket 60-70 másodpercnél tovább. Szintén egyfajta aranyszabály, hogy a jósló fájás naponta nem fordulhat elő tíznél több alkalommal, illetve egy órán belül négynél többször.

A Braxton-Hicks-összehúzódások legfontosabb jellemzői:

• olyan méhösszehúzódások, melyek intenzitása és gyakorisága nem nő
• rendszertelen méhösszehúzódás
• inkább kellemetlen, mint fájdalmas
• az összehúzódások a lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul
• sétálás vagy lefekvés hatására az összehúzódások csillapodnak, alábbhagynak
• már akár a 6. héten is jelentkezhetnek, de leginkább a második vagy harmadik trimeszterben jellemzőek

Sok nő a harmadik trimeszterig nem is tapasztalja ezeket az összehúzódásokat.

Prodromális összehúzódások

A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez. A prodromális összehúzódások tünetei a következők:

• 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál
• a lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek
• erős összehúzódások, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, s tágulást sem okoznak

Tágulás - A szülés korai szakasza (Latens vajúdás)

A vajúdás a szülés legelső szakasza, ami a méhszáj kitágulásával kezdődik. A női test így készíti fel magát arra, hogy a baba megszülethessen. A latens vajúdás valójában nem más, mint a szülés elindulásának első lépése, amikor a méhszáj legalább másfél centiméterre kitágul. A szülés korai szakaszában a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához. Ebben a szakaszban a méh spontán összehúzódásai miatt a méhszáj kinyílik. A fájdalom ilyenkor szakaszosan jelentkezik, és addig tart, ameddig az összehúzódás, tehát körülbelül harminc-hatvan másodpercig. A méhösszehúzódások előbb 20-25, később 1-3 percenként jelentkeznek.

A szülés korai szakaszára jellemző összehúzódások az alábbiakkal jellemezhetők:

• tompa hátfájás
• enyhe légzési nehézség az összehúzódások alatt
• medencenyomás és a medence teltségének érzése
• a fájdalom hátból sugárzik előre
• nagyon erős összehúzódások, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként jelentkeznek

A tágulási szakasz alatt érzékelt fájdalom a méhszáj izmainak feszességének és a méh izmainak erőfeszítésének függvénye. Ilyenkor fontos a helyes légzés, hiszen ha a sejteknek oxigénnel való ellátottsága megfelelő, a fájdalom erőssége csökken.

Amíg ilyen a vajúdása, a legjobb stratégia az, ha egyáltalán nem vesz róla tudomást! Ne fecsérelje erre még sem az energiáját, sem a figyelmét, hanem egyszerűen söpörje a szőnyeg alá az egészet! Ahogy telnek az órák, a hullámok szépen lassan erősödnek és az érzete már olyasmi, mint egy komoly menstruációs görcs. Ilyenkor még mindig csinálja azt, amit máskor is szokott és csak a hullámok érkezésekor kapaszkodjon meg valamiben, támaszkodjon rá valamire és lélegezze át az összehúzódást, orron be, szájon ki, szépen lassan! A hullámokat már nem tudja elrejteni a külső szemlélő előtt, már a családja is látja és tudja, hogy Ön bizony már vajúdik, de a szünetekben még mindig zavartalanul tudja csinálni a szokásos dolgokat!

De a legfontosabb, hogy figyeljen arra, hogy amikor jön az összehúzódás, ne tartsa vissza a lélegzetét! Amikor hirtelen fájdalmat érzünk, elég automatikus reakció, hogy visszatartjuk a lélegzetünket! Az összehúzódással járó fájdalomra készüljön fel gondolatban. Készüljön fel azzal, hogy szépen lassan, folyamatosan vegyen levegőt! Bár ideig-óráig a lélegzetvisszatartós stratégia akár működhet is még ebben a fázisban, de ez izomfeszüléssel jár, ami fokozza a fájdalmat! Ráadásul a lélegzetvisszatartással járó időszakos oxigénhiány a méhben idejekorán izomláz szerű állapotot idéz elő és természetesen a kisbabájának sem a legjobb, ha időnként megvonja tőle az oxigént!

Aktív szülési fázis

Az aktív vajúdási szakaszról akkor beszélhetünk, ha a méhszáj tágulása felgyorsul, ami azt jelzi, hogy közeleg a születés pillanata. Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a cervix már legalább 6 cm-re tágult. Erre a szülési szakaszra az alábbiak jellemzőek:

• az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek
• az összehúzódások legalább egy percig tartanak
• a kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna
• jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában
• a kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is

Ahogy telik az idő, telnek az órák, egy idő után már nem fogja tudni az összehúzódások között sem folytatni a szokásos tevékenységét, mert a vajúdás már egyre jobban igényli a figyelmét. Az összehúzódások hosszabbodnak, az fájdalomérzet erősödik és a szünetek rövidülnek! Ez már valóban a vihar! A fájdalmat ilyenkor már az egész hasában érzi és nagyon erős a deréktáji fájdalom is, égnek a combjai és esetleg a hüvelybemenet környéke is. Egyre nagyobb hullámok jönnek és egyre sűrűbben! Gondoljon arra, hogy egy kis falevél vagy, ernyedten lebeg a hullámokon és akármilyen nagy a hullám, akkor sem kell félnie, mert majd kiviszi a partra és nem fog elsüllyedni. Lélegezzen nyugodtan!

A hullámok tovább sűrűsödnek, már komoly tengeri viharban van, egyik nagy hullám szinte rögtön a másik után jön, már a szemét sem nagyon nyitja ki a hullámok között sem. Az egész hasa fáj, a dereka feszül a fájdalomtól, nagyon erősek a hullámok! De Ön is erős! Ki fog érni a partra, csak hagyja, hogy vigyék a hullámok! Ne küzdjön a viharral! Adja át magát a természet erőinek, merüljön bele a vajúdásba és lélegezzen folyamatosan. Már alig egy-két perc szünet van az összehúzódások között, a vihar a maximum erősségen van de már nem erősödik tovább! Valószínűleg azt is érzi, mintha kakilnia is kellene. Az egyik hatalmas hullám alatt elreped a magzatburok és elönti a magzatvíz, de már nem is érdekli, hogy tocsog a magzatvízben, csak a hullámokra figyel. Egyre erősebben érzi, hogy kakilnia kell. Jön egy újabb nagy hullám, átlélegzi és készül a következőre... de nem jön.

Eltelik két perc. Nem jön. Három perc... Négy perc és talán öt vagy még több is! Vajon miért nem jön a következő? Kinyitja a szemét, talán egy kicsit megijed, hogy most akkor megállta a vajúdás? Aztán mégiscsak jön egy nagyon erős hullám, de valahogy mégsem fáj annyira! Valahogy ez más! Pedig a CTG még nem is mutatott ennyire erőset eddig, de ez most valami egészen más! Egyre jobban kell kakilnia, talán az összehúzódás alatt jól esne egy kicsit nyomni is hozzá... a méhnyak eltűnt, a méh kijárat teljesen nyitva!

Az összehúzódások most mintha a pocakja legtetejéről indulnának, a méhe nyomja ki a kisbabát! Ne felejtsen el most sem levegőt venni! Még ha a nyomás alatt valamennyire vissza is tartja a lélegzetét, azt nagyon röviden tegye, hogy a kisbabája elég oxigénhez jusson. Próbálja ne összeszorítani a száját! Sokkal jobb és sokkal hatékonyabb, ha kilégzésre nyom, nyitott szájjal, amit megerősíthet morgásszerű, hörgésszerű hangokkal is. A tolófájások annak ellenére, hogy erősebbek a vajúdási összehúzódásoknál, sok nő mégis kevésbé fájdalmasnak vagy akár teljesen fájdalmatlannak éli meg őket. Ilyenkor a gondolataink már annyira a születendő babára összpontosítanak, hogy talán a fájdalom-gondolatnak nem is marad hely? Vagy az aktív munka izgalma feledteti velünk a fájdalomérzetet? A természet csodálatosan alkotta meg a testünket, csodálatosan alkotta meg a kisbabánkat. A vajúdás, a szülés nem könnyű, de gondoljon arra, hogy a teste csodát visz végbe!

A második szakasz fájdalmát a gátban, a hüvelyben és szeméremtestben elhelyezkedő izomzat feszülése okozza. Ez a fájdalom nem függ össze a méh összehúzódásaival.

Eszközök és lehetőségek - mit kínál a modern szülészet?

A szülési fájdalom csillapítására ma már számos lehetőség létezik, amelyek közül mindegyiknek megvan a maga helye és értelme.

Természetes fájdalomcsillapító lehetőségek

A természetes fájdalomcsillapító lehetőségek azok, amelyek gyógyszerek nélkül képesek mérsékelni a vajúdás nehézségeit. Ezek különösen akkor hatékonyak, ha a kismama már a vajúdás előtt megismeri és begyakorolja őket.

• Testmozgás: Hacsak az orvos nem írja elő a fizikai aktivitás korlátozását, a terhesség alatti testmozgás segíti az állóképesség, a rugalmasság és az izomtónus kialakulását még a szülés előtt. A nagy intenzitású testmozgások helyett válassza a jógát vagy az úszást.
• Szülésfelkészítő tanfolyam: Sok kórház kínál szülésfelkészítő programot, ahol arra is megtanítják a leendő szülőket, hogyan relaxáljanak és enyhítsék a szülési fájdalmat. A legtöbb módszer a légzési technikára, figyelemelterelésre és a masszázsra összpontosít.
• Meditáció: A meditáció, a jóga és a relaxáció más formái mind segítik a kismamát a helyes légzésben és megfelelő koncentrációban az összehúzódások alatt.
• Figyelemelterelés: A nyugtató zene hallgatása, a számolás vagy más elterelő technikák is hasznosak lehetnek abban, hogy eltereljék a figyelmet a szülési fájdalomról.
• Aromaterápia: A nyugtató illatok (pl. levendula) belégzése elősegítheti a relaxációt és ösztönzi a mély légzést.
• Partner támogatása: A partner támogató hatása felbecsülhetetlen. A vajúdó nő igényeit nem mindig egyszerű követni, előfordul, hogy a korábban „bevált” érintés, simogatás, biztatás a következő pillanatban már nem esik jól. Sok türelemre és empátiára van szükség a férjek részéről. A beszámolókból az derül ki, hogy a partner puszta fizikai jelenléte is rengeteget segít. Ráhangolódással meg lehet találni azt a módszert, ami a szülést közös, aktív „munkává” és felejthetetlen élménnyé teszi.
• Jegelés: Nagyon ritkán van szükség fájdalomcsillapító tablettára, ilyenkor inkább a gát jegelésével lehet a leggyorsabb hatást elérni. A jégzselé, a jégakku vagy a textilpelenkába csomagolt mirelit zöldség jótékonyan hat a duzzanatra és a fájdalomra egyaránt.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás

Mindemellett még a szülés előtt beszéljen orvosával arról, milyen gyógyszeres fájdalomkezelési módszereket ajánl (pl. orális gyógyszerek vagy epidurális érzéstelenítés), mi azoknak az előnye és esetleges kockázata. A bizalom és a kiszámíthatóság ugyanis a fájdalomélményt is csillapítja.

• Izomba adott „koktél”: Leggyakrabban az izomba adott „koktélt” alkalmazzuk, ennek ugyanis fájdalomcsillapító és méhszájlazító hatása egyaránt van. Az izomba beadva ugyan lassabban szívódik fel, de ezáltal hosszabban hat; általában 3-4 óra alatt szűnik meg a hatása. A fájdalmat tompítja, de nem szünteti meg teljesen. Legtöbb esetben maximum két alkalommal lehet beadni, a méhlepényen keresztül ugyanis átkerül a magzatba.
• Epidurális érzéstelenítés: Az epidurális érzéstelenítés a gerinccsatornába adott helyi érzéstelenítővel blokkolja a fájdalomvezetést. Lerövidíti a tágulási szakot, és teljes fájdalommentességet biztosít, így ezt az időt a kismama akár alvásra is használhatja. Az érzéstelenítőt a kemény gerinchártyán kívülre juttatják be egy kanülön keresztül, és a beadása többször ismételhető. Amennyiben császármetszésre kerülne sor, a legtöbb esetben hatása elmélyíthető, ezáltal elérhető a műtét elvégzéséhez szükséges fájdalommentesség. Hátránya, hogy a kitolási szakot elnyújthatja, átmeneti vizelési zavar, illetve vérnyomásesés léphet fel, de infúzió adásával ezek megelőzhetők. Továbbá a tágulási szak vége felé, a kitolási szak határán már nem alkalmazható.
• Spinális, azaz gerincközeli érzéstelenítés: Spinális, azaz gerincközeli érzéstelenítést császármetszés esetén alkalmazunk. Ekkor a fájdalomcsillapító a gerinchártyán belülre, a gerincvelő körüli folyadékba kerül. Ennek hatására mindkét alsó végtagon, valamint csípőtájékon, körülbelül a köldök magasságáig teljes érzés- és mozgáskiesés áll be. Mellékhatása az úgynevezett „postspinalis fejfájás” lehet, ami függőleges testhelyzetben jelentkezik, és fájdalomcsillapítóval, bőséges folyadékbevitellel és pihenéssel orvosolható.
• Gátba adott érzéstelenítő injekció: Amennyiben gátmetszést alkalmazunk, előtte a gátba adott érzéstelenítő injekcióval tesszük fájdalommentessé a beavatkozást. A gátmetszés összevarrásához is természetesen helyi érzéstelenítést használunk, de a korábban bekötött epidurális kanülön keresztül is beadható fájdalomcsillapító. Leggyakrabban a gátmetszés fájdalmára panaszkodnak a kismamák.
• Inhalációs érzéstelenítés: Kevesen tudják, de az inhalációs érzéstelenítés a vajúdáskor sokat segíthet.

Mikor kell orvoshoz fordulnia?

Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:

• Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát
• Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e
• Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e
• Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű
• Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz

A méhösszehúzódások természetes úton segítik a baba előrehaladását a szülőcsatornában. Nagyon fájdalmasak lehetnek, de természetes technikákkal és gyógyszerekkel a fájdalom mértéke csökkenthető. Beszéljen orvosával, ha nem biztos benne, hogy mikor kell bemennie a kórházba!

tags: #szulesi #fajdalom #decibel