Csecsemő alvás közben kimaradó légzés: okok, tünetek és teendők

Az újszülöttkori apnoé, különösen koraszülötteknél vagy beteg újszülötteknél fordul elő, a légzőközpont fejletlensége következtében légzéskimaradásokat okozva. Ez leggyakrabban alvás közben alakulhat ki. Természetesen ezeknél a gyermekeknél a szoros orvosi kontroll elengedhetetlen, a légzésfigyelő használata mindenképp javasolt.

A csecsemő alvás közbeni légzéskimaradása, vagyis az apnoé, különösen ijesztő lehet a szülők számára. Az epizódot az jellemzi, hogy a gyermek elkezd hevesen sírni, ami általában nagyon rövid ideig tart, néhány másodpercig, majd hirtelen elhallgat, hosszú másodpercekig fújja ki a levegőt, és a belégzés hiányzik. Ez átmeneti oxigénhiányos állapothoz vezet, melynek következménye az ájulás (infantilis syncope). Az ájulást követően a légzés önmagától rendeződik.

Olyan is előfordul, hogy a sírás teljesen hiányzik, különösen olyan esetekben, amikor hirtelen fájdalominger (pl. enyhe ütés a fejre eleséskor) váltja ki a rohamot. A rosszullét általában kevesebb, mint 1 percig tart. Hátterében a légzőközpont éretlenségét és kóros reflexválaszokat feltételeznek.

Két típus különböztetünk meg: az egyiknél a gyermek elsápad (ún. pallid forma), a másiknál elkékülés (cyanosis) jelentkezik, különösen az ajkak környékén. Ez utóbbi típus a gyakoribb. Előfordulási gyakorisága nagyon változó, van, hogy hónapokig nem jelentkezik, de heti több alkalommal is lehetnek rohamok. Általában 6-18 hónapos életkorban kezdődik, spontán szűnik legkésőbb a 7 éves kor betöltéséig, de 4 év felett az epizódok sokkal ritkábbak és kevésbé súlyosak. Jóval ritkábban nagyobb gyermeknél is észleljük, ekkor már nem sírás, hanem fájdalom, ijedtség válthatja ki.

A jelenség a szülők számára kifejezetten ijesztő, de ezek a rosszullétek NEM okoznak hipoxiás (oxigénhiányhoz köthető) károsodást az agyban, ezek a gyermekek általában egészségesek. Előfordul, hogy az epizód során epilepsziás görcsrohamot (konvulzió) utánzó izomrángás látható (általában tónusos megfeszülés néhány végtagrándulással). Ilyen esetben nem valódi epilepsziáról van szó, hanem az oxigénhiány (és az agy átmenetileg csökkent vérellátása) okozza. Az ilyen rosszullétet (ún. konvulzív infantilis syncope/reflex anoxiás roham) elszenvedő gyermekek esetében NEM fokozott az epilepszia betegségre való hajlam. Természetesen ránézésre nem eldönthető, hogy valóban milyen rosszullétről volt szó, így a kivizsgálás ilyen esetben mindenképpen indokolt!

A kivizsgálás fontossága

A kivizsgálásnak általában az a célja, hogy kiderüljön, a rosszullét valóban affektív apnoe/infantilis syncope-e, vagy valamilyen súlyos szervi eltérés van a háttérben (pl. szívritmuszavar, epilepszia betegség).

A diagnózis általában az epizódok pontos leírásán és alapos fizikális vizsgálaton alapul. Részletes kivizsgálás ismétlődő rohamok és/vagy konvulzív syncope esetén szükséges. Az esetek többségében találni valamilyen kiváltó okot, ami elindította a rosszullétet (pl. a gyermek megijed, megüti magát stb).

Szívbetegség kizárására első körben EKG-vizsgálat végzése történik, ennek eltérése esetén kell számítani további kardiológiai vizsgálatra. Ha izomrángással járó epizód zajlott, EEG vizsgálat elvégzése is szóba jön. Képalkotó vizsgálatra (MRI, CT) általában nincs szükség. Kiegészítésképpen laborvizsgálat végezhető az anaemia felderítése céljából (vérkép, vas, ferritin, transzferrin).

Kezelés és megelőzés

A rohamok kifejezetten ijesztő volta ellenére speciális terápiára általában nincs szükség. Az olyan helyzetek előtt, amik felzaklathatják a gyermeket, érdemes elbeszélgetni vele (ha már olyan korban van, hogy lehet), hogy mi várható, mire lehet számítani, mi az, ami valójában kellemetlen és ijesztő lesz (pl. egy vérvétel), és mi az, amitől valójában nem kell tartani. Ha ennek ellenére mégis láthatóak az érzelmi megingás jelei, meg kell próbálni nyugodtan elterelni a gyermek figyelmét.

Érdemes figyelni a sírási hangra is, mely megváltozik a mélyebb levegővétel előtt. Ha a gyermek fáradt, álmos, gyakrabban jelentkeznek a rohamok, ezért arra mindig ügyelni kell, hogy eleget aludjon a gyermek éjszaka, és a nappal is aludjon, amikor igényli.

Légzésszünet esetén legjobb, ha a gyermeket békén hagyjuk. Semmi esetre sem szabad hirtelen, agresszíven közbelépni (kiabálás, büntetés, megragadás, ráfújás), mert az csak rontani fog a helyzeten. Ezzel nem csak azt érjük el, hogy jobban megijed a gyermek, hanem az ilyen jellegű viselkedés a gyermek rossz példájaként is szolgál, így meg kell próbálni nyugodtan maradni akkor is, ha bekövetkezik az ájulás.

Ebben segíthet az a tudat, hogy bár ijesztőek lehetnek a rohamok, ha valóban affektív apnoe/infantilis syncope-ről van szó, akkor semmilyen tartós károsodást nem fog elszenvedni a gyermek. Hogy ez valóban így történjen, arra mindenképpen figyelni kell, hogy a környezet biztonságos legyen, mert az ájulás kapcsán gyakoriak az akár súlyos sérülések is, így soha ne hagyjuk magára ilyenkor a gyermeket!

Az ájulás után a gyermek általában spontán elkezd lélegezni és hamar magához tér. Ha ez nem történik meg, azonnal mentőszolgálatot kell értesíteni!

Ha már ismert a gyermekről, hogy hajlamos az affektív apnoera, de a rohamok súlyosabban és gyakrabban jelentkeznek, akkor érdemes újra orvoshoz fordulni. Ha a gyermek az esés közben megüti magát, esetleg agyrázkódást szenved, akkor is mindenképpen orvos felkeresése indokolt!

Ha a gyermek megnyugodott, beszélni kell vele arról, hogy teljesen érthető volt az ijedtsége, frusztrációja, de a túlzásba vitt dacosság, hiszti nem elfogadható és szükségtelen viselkedés. Ezen kívül, akármennyire sajnálja a szülő ilyenkor a gyermeket, semmi esetre sem szabad jutalmazni ezt a viselkedést, mert különben még több légzés-visszatartásos epizódra lehet számítani. Valahol ilyenkor a gyermek a figyelmet szeretné felhívni magára, és mivel így ezt eléri, megerősödik benne ennek a viselkedésnek a hatékonysága (önhergelő magatartás indul el).

Fontos azonban tudni, hogy ezt a gyermekek NEM direkt csinálják, hiszen ez egy kóros reflexválasz, ami a levegő önkéntelen kifújásában, a belégzés hiányában, a vérnyomás csökkenésében és végül következményes ájulásban nyilvánul meg. A gyermek nem eldönti, hogy „Akkor most nem veszek levegőt és elájulok”, erről a reflexről nem tehet, ezért semmi esetre sem szabad ezért büntetni sem!

Ha egy gyermek vérszegény, az súlyosbíthat a rohamokon (az alacsony hemoglobin szint hatására csökken a vér oxigénszállító képessége), éppen ezért a vaspótlás ilyen esetben hatékony lehet, de NEM a vérszegénység váltja ki a rohamokat. Ha minden igyekezet ellenére nem sikerül kordában tartani a rohamokat, gyermek pszichológus/pszichiáter bevonása szükséges.

A légzésfigyelő szerepe

A légzésfigyelő hasznos eszköz - időben leadott jelzésével azonnal cselekedhetnek a szülők, hogy megmentsék babájuk életét. Viszont, ha a baba alkalmanként horkol vagy szuszog alvás közben, nem kell aggódni. Sok baba tesz így, ha be van dugulva az orra, az első hetekben a legtöbb babának még nem úgy szelel az orra. Ha a babád horkol, feltétlenül említsd meg a gyermekorvosnak.

A készülék a baba mozgását - ezzel együtt a légzését is - monitorozza folyamatosan, és akkor jelez, ha 20 másodpercen át mozdulatlanságot érzékel. Csakhogy a riasztás - ahogy a fenti történet is mutatta - akár téves is lehet. Okozhatja technikai probléma, például az, hogy rosszul állítottuk be az eszköz érzékenységét, esetleg az elemes műszer már merülőben van. Azt, hogy a riasztás téves-e, könnyen kideríthetjük gyermekünk megfigyelésével.

Ha a babaszobába berohanva ébren találjuk a kicsit, akkor nincs is kétség: a készülék tévedett. Ám ha a baba fekvő helyzetben van, bizonyosodjunk meg róla, hogy lélegzik-e - ellenőrizzük például, hogy álmában tesz-e apró mozdulatokat, ütemesen emelkedik és süllyed-e a mellkasa, illetve érezzük-e a kiáramló levegőt, ha orra/szája elé tartjuk a kézfejünket.

Mit tegyünk légzéskimaradás esetén?

A légutakat idegen test - például egy falat étel - zárja el, akkor természetes reflexként köhögni kezdünk. Ez azonban nem mindig elég ahhoz, hogy a légutak ismét szabaddá váljanak.

Ingerlés (dörzsölés, csipkedés) - Próbálkozzunk erősebb bőringerek alkalmazásával. A test vagy a talpak simítása, dörzsölése már önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a légzőközpont „észhez térjen”, tehát a légzés újból beinduljon.

Segítségkérés - Amennyiben az ingerlés nem volt elegendő, mielőbb hívjunk segítséget. Ha rajtunk kívül más is van a helyszínen - például egy másik családtag -, akkor őt kérjük meg, hogy azonnal hívja a mentőket, hogy a szakszerű segítség minél előbb megérkezzen.

Azonnali cselekvés - A csecsemőt vegyük ki a kiságyból, és fektessük egy vízszintes, kemény felületre, például a padlóra vagy a pelenkázóasztalra.

Légutak szabaddá tétele - Nézzünk bele a baba szájába. Elképzelhető ugyanis, hogy hányadék vagy idegen test akadályozza a légzést.

Légzésvizsgálat - Ha már szabad a légút, hajoljunk a baba arca fölé, és figyeljük, látjuk-e, érezzük-e a légzés jeleit.

Lélegeztetés - Saját légzés híján mesterséges lélegeztetéssel kell oxigént juttatni a csecsemő tüdejébe. Ezt otthon úgy tudjuk megtenni, hogy veszünk egy nagy levegőt, majd a szánkkal körbefogjuk a baba orrát és száját (egyszerre!), és befújjuk a levegőt - 1 másodperc hosszan, nem túl erősen. Fontos, hogy lássuk, hogy a kicsi mellkasa a befújás alatt megemelkedik. Mindeközben tartsuk stabilan a fejet, továbbra is enyhén megemelve az állat.

Életjelek keresése - Mivel az 5 befújásos lélegeztetéssel átmenetileg enyhítettük a csecsemő oxigénhiányát, ismét jut időnk egy gyors - maximum 10 másodperces - ellenőrzésre, életjel keresésére.

Mellkaskompresszió - Ha nem tapasztalunk életjelet, és a baba továbbra is mozdulatlanul fekszik, akkor a szívműködés valószínűleg leállt, annak pótlását tehát meg kell kezdenünk mellkaskompresszió - vagy ismertebb nevén szívmasszázs - formájában. A ritmusos - 100-120/perc gyorsaságú - nyomásokat a szegycsontnál, egyik kezünk két ujjával (mutató- és középső ujjunkkal) kell végezni, a csecsemő mellkasát nagyjából 3-4 centiméter mélységben kell benyomni.

Két befújás, majd a mellkasnyomás folytatása - A 30 mellkaskompresszió után ismét befújásra van szükség, ezúttal viszont csak kétszer kell az elvégezni.

1 perc után segélyhívás - A fenti lépéseket egy percig kell végeznünk, majd - ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt - tárcsázzuk a 112-őt.

Alvási apnoé és a csecsemő légzése

Az alvási apnoé, más néven alvási légzéskimaradás, egy gyakori, de sokszor aluldiagnosztizált alvászavar, amely komoly egészségügyi kockázatokat rejthet magában. Az alvási apnoé során a légzés alvás közben többször is kimarad vagy felületessé válik. Ennek leggyakoribb tünetei közé tartozik a hangos horkolás, a légzés hirtelen megszakadása, majd levegő után kapkodás vagy horkantás.

Az éjszakai légzéskimaradás akkor következik be, amikor alvás közben a légzőizmok ellazulnak, és a felső légutak beszűkülnek, megnehezítve a levegő áramlását. Ha a légzéskimaradás tíz másodpercnél hosszabb ideig tart és rendszeresen ismétlődik, az már komoly egészségügyi kockázatot jelent, mivel oxigénhiányt idéz elő a szervezetben.

A gyermekkori obstruktív alvási apnoe a gyermekek alvászavara, amely súlyos szövődményekhez vezethet. Az állapot befolyásolhatja a gyermek általános növekedését, és hatással lehet a viselkedésre, valamint a fizikai és tanulmányi teljesítményre is. Az alvási apnoe kezelhető rendellenesség, és a korai kezelés megelőzheti a szövődményeket.

A horkolás a légutak beszűkülésének és a gátolt légáramlásnak a következménye. Ha a levegő teljesen elakad, alvási apnoé alakul ki, és a vér oxigénszintje csökkenni kezd. Ezt az oxigénhiányt az agy érzékeli, és erőteljes légvételre készteti a szervezetet, amely néhány mély lélegzetvétellel helyreállítja a normál légzést.

Az elhízás vagy túlsúly a leggyakoribb kockázati tényező, amely gyermekkori alvási apnoéhoz vezethet. A felső légutak körüli zsírszövet nyomást gyakorolhat a légutakra, ami akadályozza a levegő áramlását és előidézheti az éjszakai légzéskimaradást.

Táblázat: Alvási apnoé főbb tünetei és kockázati tényezői

Az alvási apnoé kivizsgálására alvásvizsgálat, kezelésére pedig fül-orr-gégészeti kisműtétek jelentenek megoldást. A CPAP terápia a légsínterápiák egy konkrét típusa. Az alvási apnoé legmodernebb kezelési eljárását használjuk, az úgynevezett CPAP készülékkel történő kezelést. A berendezés folyamatos pozitív légúti nyomással akkor nyitja ki a légutakat, hogy a garatizomzat alvás közben ne tudjon elzáródni. Így megszűnik a horkolás, az éjszakai légzéskimaradások, normalizálódik a véroxigénszint, létrejön a pihentető, mélyalvás.

tags: #csecsemo #alvas #kozben #kimarad #a #legzes