Mielőtt az újszülött először felsír, egy hosszú és izgalmas utazáson vesz részt. A film azt a csodálatra méltó átalakulást mutatja be, mely során egy apró sejtből egy élő, lélegző kisbaba válik. A hagyományos fekete-fehér ultrahangos felvételek - gyenge felbontásuk és technikai akadályok miatt - csak korlátozott bepillantást tesznek lehetővé a fejlődőfélben lévő magzat életébe. A számítógépes technológia rohamos fejlődésével azonban mára gyökeresen megváltozott a helyzet, és az elmosódott, homályos kétdimenziós képek életszerű, háromdimenziós felvételeknek adták át a helyüket, melyek segítségével az orvosok a kibontakozó új élet valamennyi rezdülését tökéletesen nyomon követhetik.
De az Élet az anyaméhben készítői még ennél is tovább mentek: egy, a negyedik dimenzióként a múló időt is figyelembe vevő technológia segítségével most hétről-hétre, valamennyi fontos mozzanatra kitérve mutatják be a magzat fejlődését a megtermékenyüléstől egészen az első szívdobbanásig, az érzékszervek munkába állásáig és a gyermek világra jöveteléig.
A történet elején a blasztocita (magyarul hólyagcsíra) - az igen kezdeti stádiumban levő embrió - végigvándorol a petevezetéken és beágyazódik a méhnyálkahártyába, majd néhány héttel később elkezd kifejlődni az agy és a gerincvelő. Ezt követően pedig kialakul a szív is, melynek sejtjei egy nyugalmi periódus után egy hirtelen összehúzódással kezdik meg egy élethosszon át tartó szakadatlan munkájukat.
A magzat fejlődése hétről hétre
A lenyűgöző, eddig kevesek által látott felvételeken figyelemmel kísérhetjük, amint az embrió 11-12 hetes korában kinyújtja a lábát és "rugdosni" kezd, ami a reflexes járás megfelelője. A 24. hét környékén nyitogatni kezdi a szemét, grimaszokat vág, és - egyelőre az orvosok számára is ismeretlen okból - újra és újra kiölti a nyelvét.
A terhesség utolsó harmadában készült képsorokon keresztül megbizonyosodhatunk róla, hogy a külvilág zajai - így a zene és a hangosan skandált gyerekmondókák - az anya testén keresztül is eljutnak a magzatig, és hogy az álmodást kísérő gyors szemmozgás is felfedezhető nála.
A Live Action és az életvédelem
A Live Action egy amerikai emberi jogi, nonprofit szervezet, amely az életvédelem mellett kötelezte el magát. Alapvető célja, hogy megváltoztassa a terhességmegszakításról való gondolkodást, hogy leleplezze az abortuszipar hazugságait és korrupcióját, valamint meggyőzze az embereket arról, hogy a magzatot a fogantatás pillanatától kezdve megilleti az élethez való jog. Ilyen céllal született meg ez az egyedülálló és hiánypótló animáció is, amely a 3D-s technológia segítségével kíséri végig a kis Olívia útját a megtermékenyüléstől kezdve, egészen a születés pillanatáig. Megmutatja azt a csodálatos folyamatot, amit eddig az anyák csak részleteiben, maximum az ultrahangvizsgálatokon láthattak.
A történet részletesen bemutatja Olívia növekedését, ahogyan az egyik fejlődési szakaszból a másikba lép, az egysejtű embriótól a dobogó szívvel, agyhullámokkal, ujjakal és lábujjakkal rendelkező, mosolygó, csukló emberig. A videón láthatjuk, amint a kislány szívverése már a 3. hétben (!) érzékelhető, vagy hogy alig 4 hetesen kezd formát ölteni a karja, a lába és az agya. Megfigyelhetjük, ahogy az 5-6. héten növekednek a csontjai, mozogni kezd, és már agyi tevékenységet mutat. Felfedezhetjük, hogy a 7-8. hét környékén már csuklani is képes, a 9-10. héten, pedig tudja szopizni a hüvelykujját, megérinteni az arcát, sóhajtani, vagy éppen kinyújtózkodni az anyja méhében. Végig kísérhetjük, amint a 14. hétre az ajkai és orra teljesen kialakulnak, és képes összetett arckifejezéseket produkálni. Megdöbbenve tudjuk meg, hogy a 21. héten orvosi segítséggel Olívia már életben maradhatna az anyaméhen kívül is (!). Az animáció bemutatja, ahogy 27. héten a csöppség felismeri a szülei hangját, szemei reagálnak a fényre, és szaglása is kifejlődött. Végül kiderül az is, hogy ez az érzékeny lélek a 38. héten már könnyeket is tud hullatni.
A videóban a fejlődéssel kapcsolatos tények a The Endowment for Human Development - egy bioetikai szempontból semleges nonprofit szervezet - információin alapulnak és több orvosi szakértő is felülvizsgálta és hitelesítette azokat. A Baby Olívia a méhben növekvő gyermekek tagadhatatlan emberi mivoltát mutatja be. Az eddig csak ultrahangon látott csodát kiviszi a vizsgálószobából a való életbe, ahol számtalan szívet megérinthet és elgondolkodtathat.
A magzat fejlődésének tudományos megközelítése
Ma már egyre többet tudunk arról a kilenc hónapról, mely életünket alapvetően meghatározza. A kutatások során végzett vizsgálatok eszköztárába tartozik a génkutatás, génterápia, és a méhen belüli diagnosztika is. A tudósok figyelemreméltó eredményekkel rendelkeznek azoknak a kémiai anyagoknak hatásmechanizmusairól, amelyek a magzati fejlődést irányítják. A kutatások már a gének és molekulák szintjén is folynak. Lassan teljesen feltérképezik az ember genetikai állományát.
Az is ismeretes, hogy az emberi magzat fejlődésében a természet ugyanazokat az eszközöket használja, mint bármelyik más élőlény esetében. Egy vizsgálat folyamán azt figyelték meg, hogyan működik a méhlepény, hogyan védi meg hathatósan a magzatot. Kiderült, hogy a kezdetleges placenta sejtjei nagyon agresszíven viselkednek a beágyazódás folyamán, hasonlóan a daganatos sejtekhez. Ugyanis ezek a sejtek behatolnak a méhfalba, és felváltják a méh artériáit körülölelő anyai sejteket. Így csapják be az anyai szervezet immunrendszerét, hogy az tolerálja az embriót, és ne lökje ki magából, mint idegen szövetet. Egy vitatott hipotézis szerint pedig a placenta azért választja ki a reggeli rosszulléteket is okozó hormont, mert így ugyan drasztikus módon, de épp ezért nagyon hatékonyan tud gondoskodni arról, hogy semmilyen káros vagy mérgező anyag ne juthasson el az embrióhoz a fejlődés szempontjából legkritikusabb első három hónapban.
Szerencsére már szinte mindenki tisztában van azzal, hogy milyen fontos szerepet játszik az anya környezete, életmódja születendő gyermek fejlődésében. Az olyan betegségek, káros anyagok, környezeti tényezők és hatások, mint a rubeola, a cytomegalo-vírus, a dohányzás, a kábítószer, az alkohol, a stressz, egyes vegyi anyagok, de még a légszennyezés és a nehézfémek is károsíthatják a magzatot. Rendkívül fontos szerepe van az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozásnak, valamint bizonyos vitaminok, ásványi anyagok megfelelő bevitelének.
Kísérleteket végeztek például az egyes vitaminok túladagolásának hatásairól. Így bebizonyosodott, hogy az A vitamin, mely az embrió látószerveinek és idegrendszerének fejlődéséhez elengedhetetlen, bizonyos mennyiség felett mérgező lehet. Amy Ogle, táplálkozástudós és Dr. Liza Mazzullo, szülészorvos arra figyelmezteti a leendő anyákat, hogy tartózkodjanak az olyan A vitaminban gazdag ételektől, mint a libamáj vagy a csukamájolaj. Az A vitamin túladagolása ugyanis, amint arra rámutatnak, károsítja a koponyát, a szemeket, az agyat és a gerincet is, valószínűleg azért, mert ez a vitamin közvetlenül lép kapcsolatba a DNS-sel, így befolyásolja az érintett gének működését.
És az anyaméhben fejlődő életre leselkedő veszélyek sorának még nincs vége. Nemcsak a külvilágból érkező hatások fenyegetik, de az anyai szervezet hormonjai is. Terhes patkányokon végzett kísérletekből az derült ki, hogy a magas vércukorszinttel rendelkező anyától született nőstény utódok szokatlanul magas hajlamosságot mutattak a terhességi cukorbetegség kialakulására. Ezek a nőstény patkányok megfelelő mennyiségű inzulint állítottak elő, egészen addig, amíg meg nem termékenyültek. Ebben az esetben a vércukor szintje megemelkedett, mivel anyjuk magas vércukorszintjük miatt még a méhen belüli életben károsodott hasnyálmirigyük. A második generációs nőstény utódok hajlama a terhességi cukorbetegségre még magasabb volt, és minden következő generációval egyre nőtt.
Dr. David Barker, az angliai Southamptoni Egyetem járványtani tanszékének vezetõje szerint azok az emberek, akik születésükkor kicsik voltak, kevesebb vesesejttel rendelkeznek, így egy esetleges betegség során hajlamosabbak a veseelégtelenség kialakulására. Ugyanez igaz a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeire is. A kissúlyú újszülötteknek nagyobb az esélye arra, hogy késõbbi életük folyamán cukorbetegség alakuljon ki náluk, mivel hasnyálmirigyüknek több munkára van szüksége ugyanazon mennyiségû inzulin előállítására.
A kutatók munkájának köszönhetően egyre több gyermek juthat túl biztonsággal a magzati fejlődés kritikus első hónapjain. A gének közötti hatásokról és a terhesség alatti fejlődésről szerzett egyre növekvő tudás egyszerre ad okot a reményre és a nyugtalanságra is. Nyugtalanságra, mivel az anya és a magzat egészsége sokszor sajnos politikai érdekektől függ. Reményre, hogy talán értékrendünk megváltoztatásával elkerülhető a születési rendellenességek és a felnőttkori megbetegedések nagy része.
A magzat érzékelése és tanulása az anyaméhben
Mindaz, amit a magzat fejlődéséről a XX. század végéig tudtunk, tulajdonképpen azt sugallta, hogy az anya testében a fogamzást követően egy sejthalmaz burjánzásnak indul, külseje egyre meggyőzőbben hasonlít az emberi testre, fokozatosan kialakul az agya, az idegrendszere, az érzékszervei, de ezek a méhen belüli életben alig-alig működnek még. A születés pillanata az a cezúra, ami az élő (gondolkodó, érző, cselekvő) embert minőségileg megkülönbözteti korábbi - méhen belüli - önmagától. Sokan így véltük ezt, annak ellenére, hogy tapasztaltuk: az orvostudomány fejlődésével egyre fiatalabb és egyre éretlenebb magzatok tarthatók életben a koraszülés után, vagyis az élethez nem feltétlenül szükséges a teljes gesztációs idő (266 nap) kitöltése.
A kutatási eredmények alapján ma már nem kétséges, hogy az embrió a terhesség hatodik hetében képes a mozgásra, és bizonyítékok vannak arra is, hogy a tizedik héten, tehát a terhesség harmadik hónapjának első felében, ezek a mozgások már nem puszta reflexek, hanem belső indíttatásra - ki kell mondanom: belső szándékból - jönnek létre. Mindehhez az olvasónak tudnia kell, hogy a terhesség hatodik hetében az agynak még nincs motoros központja, és a gerincagy fejlődése is kezdetleges állapotban van. A mozgás mégis megjelenik, és alig néhány héttel később szándékossá válik. Az a korábbi, természetesnek tűnő vélekedésünk tehát, hogy az emberi szerveknek előbb ki kell formálódniuk ahhoz, hogy működőképesek legyenek, minden bizonnyal téves: szerveink már a formálódás folyamatában is működőképesek!
Az érzékszervek már a nyolcadik gesztációs héten alkalmasak arra, hogy az embrió kapcsolatba lépjen környezetével; vizsgálatok igazolják, hogy speciális kísérleti helyzetben arcának simogatására egyértelműen, és mindig azonos módon - hátát ívesre görbítve, fejét hátravetve - reagál, és a negyedik hónapban a magzatnak már egész teste érzékeny az érintésre.
Az anya táplálkozása során számos ízeket és illatokat tartalmazó kémiai anyag jut át a placentán, és tudjuk, hogy a magzat már a 14. héten megkülönbözteti ezeket az ízeket és szagokat! Tudjuk azt is, hogy a magzat (például felgyorsult szívveréssel) a fényre is reagál, tehát lát az anyaméhben, a legtöbb kutatás azonban mégis a halláshoz kapcsolódik.
Egy angol pszichológus már a hatvanas években felfigyelt arra, hogy az anyák mindig - függetlenül attól, hogy jobb- vagy balkezesek - a bal karjukon tartják csecsemőiket. A jelenséget (erről később lesz még szó) azzal magyarázta, hogy a magzat hallja az anya szívverését a méhen belül, és amikor csecsemőkorában anyja magához szorítja, az ismerős hangok megnyugtatják őt. Néhány évvel később - a hetvenes évek derekán - japán kutatók lemezen rögzítették azokat a hangokat, melyeket a magzatnak módja van meghallani az anya testében (a szív, az emésztőrendszer, a légzőszervek hangjait), és áruba bocsátották, mint a nyugtalan csecsemő lecsendesítésének megbízható eszközét.
A vizsgálatok szerint a 16 hetes magzat - körülbelül nyolc héttel a hallószervek teljes kifejlődése előtt - már hall. A kutatók pulzáló hangforrást juttattak az anyaméhbe, és kimutatták, hogy az ilyen korú magzat egyértelműen reagál a hangokra. Valószínűleg nincs okunk a kételkedésre: a magzat, melyet (vagy: akit?) sajátos hangfüggönyként ölelnek körbe az anyai test működésének - lélegzésének, szívverésének, emésztésének - hangjai, komoly figyelmet fordít ezekre a hangokra.
Ami pedig ennél is izgalmasabb: egyre több vizsgálat hitelesíti azokat a feltételezéseket, és elsősorban terhes édesanyáktól származó anekdotákat, melyek szerint a magzat meghallja a külvilágból érkező - az anyai testen kívül keletkező - hangokat is, sőt: figyel és emlékezik ezekre, ami azt jelenti, hogy A méhen belüli élet során a magzat tanulásra képes.
A tanulás fogalma lényegében annyit jelent, hogy a tapasztalataink hatására megváltoztatjuk viselkedésünket. Ahhoz pedig, hogy tanulás valóban létrejöjjön, egyrészt arra van szükség, hogy érzékszerveink révén megtapasztalhassuk a külvilág ingereit, másrészt arra, hogy emlékezetünk révén raktározni, rögzíteni tudjuk ezeket a tapasztalatokat. Ha a magzat érzékszerveivel felfogja környezetének ingereit, és képes arra is, hogy visszaemlékezzék ezekre az ingerekre, akkor a magzat minden kétséget kizáróan tanul - és amit megtanult, azt a születése után sem felejti el!
A terhes anyák, akik nem törődve az okos emberek szkeptikus megjegyzéseivel, rendszeresen simogatják magzataikat (természetesen a saját hasukat, ott, ahol a magzat különböző testrészeit sejtik) és beszélnek hozzájuk, gyakran állítják, hogy képesek a magzat megnyugtatására: a békés, ritmusos hangok, és a simogató kéz hatására az anya hullámzó hasa egyszerre csak elcsendesül. Mi ez, ha nem az anya és a gyermek interakciója? Mi ez, ha nem tanulás? Sőt továbbmegyek: mi ez, ha nem - a szó legszebb és legigazabb értelmében vett - nevelés?
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Az emberi hang - főként az anya hangja, melyet a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődés szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) illetve az érzelmi kötés (anya és gyermeke emocionális kapcsolata) alapját teremti meg. A kutatók számos különleges kísérlettel bizonyították: a magzat hallja a külvilágból érkező emberi hangokat, és a számára legfontosabb hangot - az anya hangját - megkülönbözteti az összes többitől.
Egyet hadd említsek meg most is: terhességük utolsó periódusában megkérték a várandós anyukákat arra, hogy naponta rendszeres időközönként olvassák fel magzataiknak a Macska a kalapban címû játékos gyermekmondókát. Amikor a babák megszülettek, olyan cumit kaptak, mely egy magnetofonnal volt összekapcsolva. A szalagon többféle szöveg volt hallható, köztük az anya hangja, a Macska a kalapban olvasása során. A babák a cumi szívásának intenzitásával mintegy válogatni tudtak a szalagról érkező műsorok közül, és talán mondanom sem kell: néhány próbálkozás után mindegyik baba tévedhetetlenül kiválasztotta azt a szívóerőt, amelynek segítségével édesanyját hallhatta, amint éppen a mondókát olvassa!
A vizsgálatokban az újszülöttek olyan szűrőn keresztül hallották a hangokat, amely a magzati élet akusztikus körülményeit utánozta. (A magzat ugyanis - a magzatvízben lebegve - tompán, a magas frekvenciák nélkül hallja az anyai hasfalon és a magzatburkon áthatoló hangokat) A mikrofonra szerelt szűrő tehát letompította a hangzást, ugyanakkor a beszéd egyéb tulajdonságait - hangszín, hangmagasság, ritmus, intonáció - érintetlenül hagyta - olyannak, amilyennek a magzat hallja az anyaméhben. A baba, szájában a cumival, felváltva hallgatta anyja, majd egy másik nő hangját, és a kutatók megrendülten tapasztalták: bárhogy keverik a két hang sorrendjét, az újszülött mindig sokkal intenzívebben cumizik, amikor édesanyja hangját hallja; azt a hangot, amit hónapokon át hallgatott az anyaméhben.
Aztán kiderült: a fentihez hasonló kísérleti helyzetben bizonyítható, hogy az újszülött különbséget tesz anyanyelve és a számára idegen nyelv között is! A magzat nemcsak anyja hangját különbözteti meg más emberek hangjától, de megtanulja anyanyelvének ritmusát is, és - talán mondanom sem kell - előnyben részesíti minden más nyelvvel szemben. Születése után néhány nappal már képes arra is, hogy a nyelv legkisebb egységei, a fonémák (az egyes hangok) között különbséget tegyen.
Mintha a beszéd megértésével kapcsolatos kutatások - a tanuláselmélet és Chomsky genetikai bázisra épülő elmélete - között egyfajta kompromisszum lenne kialakulóban. Mintha valóban léteznék egy veleszületett tendencia arra, hogy a magzat és az újszülött az emberi hangot megkülönböztesse minden más zajtól, és arra, hogy ezeket a hangokat - az emberi beszédet - rengeteg szempont alapján tovább osztályozza, rendszerezze.
A magzat érzelmei
Bármily furcsa, a magzatnak érzelmei is vannak, akár az újszülöttnek. Sokan feltételezik, hogy méhen belüli életének 16. hetében már érzi a fájdalmat, sőt! Magzati vértranszfúzió esetén (az orvostudomány ilyesmire szükség esetén már képes) az orvosok az endorfin, valamint az adrenalin és a kortizon (az első az úgynevezett boldogsághormon, a másik kettő pedig a stressz: a félelem és a düh hormonális kísérője) olyan magas szintjeit mutatták ki egy-egy magzat vérében, hogy ennek alapján nem zárható ki a fájdalom, a harag, a félelem és az öröm (pontosabban: élvezet) átélésének képessége sem.
Nos, különlegesen finom műszereik segítségével, a kutatók kimutatták, hogy a magzatok, amint a tű behatol otthonukba, igen eltérő módon reagálnak: az egyik például rémülten elhúzódik a tű elől, a másik pedig dühösen feléje rúg. Éppen az a tény, hogy szinte minden magzat egyéni módon válaszol a tűre, erre a stresszkeltő hatásra, bizonyítja, hogy nem reflexes, vagy ösztönös reakciókról van szó, hanem a harag és a félelem individuális megnyilvánulásairól.
A mikroszkopikus videozás technikája lehetővé tette, hogy gyönyörű felvételek készüljenek egypetéjű ikrekről, akik egymással játszanak a közös magzatburokban. De tudjuk azt is, hogy a kétpetéjű ikrek között is van kapcsolat, és az anyaméhben kialakuló interakciós mintákat a születés után is alkalmazzák. Az egyik esetben például az ikermagzatok - az egyik kisfiú, a másik kislány - rendszeresen azt játszották, hogy az őket elválasztó burok két oldalán összedörzsölgették arcocskáikat.
Néhány évvel ezelőtt még rezignáltan, csöppnyi szeretetteljes gúnnyal reagáltunk, ha egy terhes asszony beszélt magzatához, vagy arról számolt be, hogy kommunikálni képes vele. Ma már sejtjük, hogy tévedtünk: a magzat lát, hall, érez és - ami talán a legfontosabb - tanul az anyaméhben, ami azt jelenti: a külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja, alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része - például az anyai stressz érzékelése - élettani, kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik célba, más rész...
tags: #elet #az #anyamehben #nyul