Az oxitocin egy hormon, vagyis egy olyan kémiai anyag, amit egy belső elválasztású mirigy termel és ami valamilyen életfunkciót szabályoz. Az oxitocin hormont sokszor becézik szeretethormonnak is, mivel akkor is megemelkedik a szintje a vérünkben, amikor szerelmesek vagyunk, amikor ölelkezünk, amikor közvetlen bőrkontaktusban vagyunk azzal, akit nagyon szeretünk.
Az oxitocin elsődlegesen a hipotalamusz magjaiban szintetizálódó polipeptid szerkezetű hormon, amely idegrostokon keresztül jut el a hipofízis hátsó lebenyébe (a neurohipofízisbe), ahonnan aktív hormonként szabadul fel és kerül a szervezet keringésébe. Kisebb mennyiségben a központi idegrendszeren kívül is termelődik. Az oxitocin szintézisének elsődleges helye a hipotalamuszban van, ahonnan a hormont termelő idegsejtek nyúlványai szállítják az oxitocint az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe, ahol rövidebb ideig raktározódik, majd szükség szerint a véráramba kerül.
A hormonnak két fő fiziológiás hatása ismert: elősegíti a terhes méh izomrostjainak összehúzódását, továbbá kiváltja a tejelő emlőmirigyben a tejürítést. Az oxitocin talán legismertebb hatása a méh simaizom rostjaira gyakorolt hatás, amely a terhes és nem terhes méhizomzat összehúzódását egyaránt kiváltja. A szervezetben az oxitocin életideje (eliminációs félideje; a t1/2) a többi hormonhoz képest szokatlanul rövid, mindössze néhány perc. Ezt az oxitocináz enzim bontja le, amely a májban, a tüdőben és a vérplazmában található.
Az oxitocin szerepe a természetes szülésben és a szoptatásban
Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, hogy az oxitocin a felelős a szülés megindulásáért. Ezzel szemben a szülés közben vett vérminták oxitocin szintjének folyamatos mérése egyértelműen bebizonyította, hogy a szülés első szakasza már rég megindul, miközben a vérplazma oxitocin szintje nem változik. Tehát a normális szülés folyamata oxitocin nélkül indul meg. A vérben az oxitocin szintjének emelkedése csak sokkal később, a szülés második fázisának a végére lesz jelentős mértékű. A szülésnek ebben az utolsó fázisában a hormon szerepe a méhizomzat végső összehúzódásának létrehozása, ami végül az újszülött és a méhlepény megszületéséhez vezetnek. További szerepe az oxitocinnak, hogy a szülés befejeződésével véglegesen összehúzza a méhizomzatot, ezzel elszorítva, megállítva a méhből származó vérzést.
Az oxitocin fontos szerepet játszik a szoptatás során a tejürítés folyamatában is. Embernél, szopás alatt az újszülött elfogadva az anya emlőbimbóját, szájával szopási mozgásokat végez, közben nyelvével ingerli az emlőt. A szopás és ingerlés folyamata erős inger a tejtermeléshez - ami így megvalósul - de nem elegendő a tej kiürítéséhez. A kiürítéshez már oxitocinra is szükség van. A hormon termelődését és vérszint emelkedését az emlőbimbó mechanoreceptorainak az újszülött szopása általi ingerlése váltja ki reflexesen. Az így felszabadult oxitocin a tej kilövellésében kap szerepet.
Az oxitocin mint „szeretethormon”: Központi és perifériás hatások
Az oxitocin hatásmechanizmusát feltáró élettani vizsgálatok hosszú évtizedekig szinte csak a női reproduktív szervekre vagy azokkal kapcsolatos mechanizmusokra korlátozódtak. Ennek köszönhetően az oxitocint - a méhre és emlőkre kifejtett hatása miatt - tradicionálisan még ma is indokolatlanul „női hormonnak” kategorizálják. Az elmúlt évtizedek vizsgálatai azonban bebizonyították, hogy az oxitocinnak szerepe van a férfi reprodukciós szervek normális működésében is. Meghatározó a fontossága a pénisz erekciójában, az ejakulációban, a prosztata egészséges működésében, továbbá modulálja az androgén hormonok hatását és minden jel szerint növeli a spermaszámot az ondóban. A nemi aktus fiziológiáját vizsgálva úgy találták, hogy a magasabb oxitocin vérszint fokozza az orgazmus intenzitását, annak átélt mélységét férfiban és nőben egyaránt. Az oxitocinnal végzett klinikai kísérletek arra engednek következtetni, hogy az oxitocin terápiás célú alkalmazása kedvezően befolyásolhatja a férfi meddőséget és bizonyos funkcionális eredetű szexuális zavarokat is.
Fontos megkülönböztetni az oxitocin két, egymástól jól elválasztott területen kifejtett hatását. Az oxitocin a szervezet két, egymástól jól elválasztott területén fordul elő és más-más funkciót lát el. A két nagy területet (tehát a perifériát és a központi idegrendszert) határozottan két külön élettani egységként kell kezelni az oxitocin hatásának vizsgálatakor. E két területen az oxitocinnak eltérő a szintézise, koncentrációja, szabályozása, szekréciója, feladata, hatása és a molekula érvényesülése is. A két rész külön egységként működik, melyeket a vér-agy gát választ el egymástól. Ez azt jelenti, hogy az oxitocin a két terület között nem közlekedik, nem diffundál, oxitocin transzport nem létezik. A perifériás terület oxitocinszint változásai az agy területeire közvetlenül nem tudnak hatást gyakorolni. Ebből az az élettani megállapítás következik, hogy az oxitocinvérszint változásai nem képesek befolyásolni az agy (emocionális, hangulati, magatartásra vonatkozó, szerelmi állapothoz köthető stb.) változásait, mert ezt a vér-agy gát nem teszi lehetővé.
Már az 1970-es évektől leírt, hogy az oxitocin ismertebb perifériás hatása mellett az agyon belül is kifejti hatását. Ez az OT úgynevezett centrális hatóköre (cOT). Mindez azt jelenti tehát, hogy a méhösszehúzó, illetve tejkilövellő perifériás hatáson túl az OT neurotranszmitter szerepet is betölt, jellegzetes pszicho-emotív hatáskörrel. Az OT e funkciókörébe a szociális affiliációban (társas kapcsolatok) szabályozása tartozik. Ilyen például maga a szülői viselkedés, az újszülött kötődési magatartásformái (pl. megkapaszkodás, izolációs vokalizáció), valamint felnőttkorban a reproduktív viselkedés, annak számos elemével.
Szintetikus oxitocin a szülészetben: Történet és gyakoriság
Az oxitocin hormon szintetikus előállítása (Vincent du Vigneaud 1955) nagy változást hozott a szülészetben, 1955-ben sikerült előállítani a hormont és ezzel a szülészet egy új korszaka kezdődött. A szintetikus oxitocin kémiailag teljesen azonos a hipotalamusz által termelt oxitocin hormonnal. Kémiailag ugyanaz a 9 aminosav alakítja. Éppen ezért a szintetikus oxitocint általában a szülés-beindítási protokoll részeként, vagy pedig az összehúzódások erősítésére, a vajúdás felturbózására és a szülés gyorsítására alkalmazzák.
Magyarországon a szülés alatti intravénás oxitocin infúzió - köznapi nevén oxi - az egyik leggyakoribb szülészeti beavatkozás. Kórházi szüléseknél ez olyannyira szinte része a forgatókönyvnek, hogy anyai bevallásra épülő statisztikák szerint a szülő nők 60-70%-a kap szintetikus oxitocint a szülés folyamán.
Szülésindítás: Javallatok és módszerek
Szülésindításról akkor beszélünk, ha a szülést egészségügyi okokból, orvosi beavatkozással indítják meg. Ilyen formában a szülésindítás a terhesség tervezett, szándékos befejezése. Alkalmazása akkor javasolt, ha az anya vagy a magzat állapota indokolttá teszi a szülés mihamarabbi megtörténtét, vagyis nincs mód a vajúdás természetes úton történő megindulásának kivárására, vagy az nagy kockázattal járna az anya vagy a magzat egészségére nézve.
A leggyakoribb ok, amiért a beavatkozás mellett döntenek, a túlhordás, ami általában a 41. vagy 42. hét elérésekor merül fel. Gyakori indikáció a terhességi magas vérnyomás vagy a preeclampsia, amikor az anyai állapot gyors romlása veszélyezteti mindkettőjük egészségét. Szintén gyakori ok lehet a terhességi cukorbetegség, különösen, ha a baba mérete túlságosan nagynak ígérkezik (macrosomia), vagy ha a placenta működése romlik, amit a rendszeres ellenőrzések során észlelnek. Egy nagyon specifikus, de gyakori ok a magzatvíz elfolyása (burokrepedés) anélkül, hogy a méhösszehúzódások elindulnának. Ebben az esetben a fertőzés kockázata miatt általában 24 órán belül megkezdik az indítást.
A szülésindítás ellenjavallatai:
- Elöl fekvő méhlepény
- Harántfekvés vagy ferdefekvés
- Medencevégű fekvés (farfekvés)
- Abszolút téraránytalanság a magzat és az anyai medence méretei között
- Korai lepényleválás
- Anyai herpes genitalis fertőzés aktív stádiuma
A méhnyak érettségének felmérése: Bishop-score
Mielőtt bármilyen indítási módszert alkalmaznának, az orvosoknak fel kell mérniük, mennyire érett a méhnyak a szülésre. Erre szolgál a Bishop-score, egy egyszerű, de rendkívül fontos értékelési rendszer. A Bishop-score öt fő tényezőt vesz figyelembe: a méhnyak tágasságát (dilatáció), a méhnyak elsimultságát (effacement), a magzati fej elhelyezkedését a medencében (állomás), a méhnyak konzisztenciáját (keménységét) és a méhnyak helyzetét. Ha a pontszám alacsony (5 vagy alacsonyabb), az azt jelzi, hogy a méhnyak még éretlen. Ilyenkor gyakran először méhnyakérlelő módszereket alkalmaznak, mint például a prosztaglandin készítmények vagy a mechanikai tágítók (például a Foley-katéter), mielőtt áttérnének az agresszívabb indítási technikákra, mint a burokrepesztés és az oxitocin.
A szülésindítás módszerei
- Amennyiben a méhszáj még nem puhult fel, és nem nyílt meg kellőképpen, vagyis nem alkalmas a szülésre (éretlen), hormonális készítmény adásával érlelik a méhszájat.
- Teljesen zárt méhszáj esetén mechanikus (ballon-katéteres) méhszájtágítás alkalmazható.
- Nyitott méhszáj esetén belső vizsgálattal, körkörös mozdulatokkal manuálisan is leválasztható a magzatburok.
- Kedvező anyai és magzati állapot esetén burokrepesztés történhet, amely azáltal, hogy a magzati koponya lejjebb kerülését segíti, méhösszehúzódásokhoz vezethet. A továbbiakban a méhösszehúzódások hatékonyabbá tehetők a fent említett oxitocin infúzióban való adásával.
Az Oxytocin injekciót szülésindításra és fájáserősítésre csak intravénásan, cseppinfúzióban lehet alkalmazni megfelelő orvosi felügyelet mellett, kórházban. Az oxitocin bevitele egy rendkívül ellenőrzött folyamat, amely folyamatos orvosi és szülésznői felügyeletet igényel. A titrálás során a cél az, hogy a kontrakciók gyakorisága elérje a percenkénti 2-3 fájást, amelyek 45-60 másodpercig tartanak. Ez az ideális mintázat a méhnyak hatékony tágulásához. Az Oxytocin injekció alkalmazása nem ajánlott, ha Önnek szívproblémái vannak (pl. koszorúér-betegség). Súlyos magas vérnyomás alakulhat ki, amennyiben az Oxytocin injekciót a kaudális érzéstelenítéssel (a gerincvelő alsó részén a kemény agyburkok és a gerinccsatorna fala közötti, ún. A készítmény megfelelően alkalmazva nem hordozza magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.
Az oxitocin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Ciklopropánnal, enfluránnal, halotánnal, illetve izofluránnal végzett műtéti érzéstelenítés módosíthatja az oxitocin szív- és érrendszeri hatásait, így nem várt mellékhatásként vérnyomáscsökkenés léphet fel. Az Oxytocin injekció hatóanyaga súlyos allergiás reakciót (úgynevezett anafilaxiás sokkot) válthat ki a latexallergiában szenvedőknél. Ha allergiás a hatóanyagra vagy a gyógyszer egyéb összetevőjére, ne alkalmazza a készítményt. Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.
A szintetikus oxitocin alkalmazásának vitatott aspektusai
„Amikor ennek a bejegyzésemnek a címét kerestem, egy picit gondokodtam azon, hogy szabad-e ilyen erős kifejezést használnom, hogy „hazugság”. De végül úgy döntöttem, hogy igen, felvállalom ezt az erős kifejezést, mivel itt valóban arról van szó, hogy évente édesanyák tízezreit megvezetik és szükségtelenül hormon kezelésnek vetik alá a szülésük folyamán.” A normális szülés megindításához tehát nem szükséges oxitocin, de az valóban fennáll, hogy az intravénásan adott oxitocin képes a szülés megindítására, amit a szülészetben esetenként - gyógyszeres beavatkozásként - alkalmaznak a renyhe szülőfájások fokozására.
A természetes vajúdás során az agyalapi mirigy egyre emelkedő mennyiségben, löketekben választja ki az oxitocin hormont, amit a hipotalamusz termel. A tankönyv szerinti vajúdásnál az emelkedő oxitocin szint egyre erősebb, egyre sűrűbb és egyre hosszabb méhösszehúzódásokat (fájásokat) vált ki. Viszont a legfontosabb, hogy az összehúzódások között MINDIG van szünet, amikor a méh pihen. Miért van szükség az összehúzódások közötti pihenőre? Pontosan azért, hogy a méh ne fáradjon el! Az összehúzódások között a vérkeringés elszállítja az izomrostok összehúzódásból származó melléktermékeket, például a tejsavat. Ha ugyanis ezt nem tudja elszállítani, akkor a tejsav felszaporodik az izomban - a méh elfárad - és fájdalmasabb lesz az összehúzódás!
Az összehúzódások alatt a baba is és a méhlepény is összenyomódik, ezért a baba oxigénellátása csökken és esik a pulzusa. Az összehúzódások közötti szünetben viszont helyreáll a keringés és a baba ismét feltöltődik oxigénnel. A kitolási szakaszra általában megváltozik az összehúzódások ritmusa és általában hosszabbá válnak a szünetek az összehúzódások között. A kitolási szakaszban az összehúzódások lelassulása tehát nemhogy nem probléma, hanem épphogy ez a normális! Ráadásul minél lassabban ereszkedik a baba, annál több ideje van a hüvelynek, a hüvelybemenetnek a tágulásra és ezzel is csökken a gátsérülés kockázata.
A mesterséges oxitocin hatása a vajúdásra
A szintetikus oxitocinnal valóban el lehet érni, hogy az összehúzódások gyakoribbak, erősebbek és hosszabbak legyenek - vagyis hogy rövidebb legyen az összehúzódások közötti pihenő! Ha pedig lerövidül a pihenő, akkor a vérkeringésed nem biztos, hogy el tudja szállítani a tejsavat, így az felgyülemlik a méh szövetében és az összehúzódások fájdalmasabbak lesznek és a méh paradox módon valóban „elfáradhat”! Ráadásul ha túl hosszú ideig és/vagy túl magas dózisban adagolták a vajúdás alatt szintetikus oxitocin hormont, akkor méh receptorai eltelítődhetnek, a méh érzéketlenné válhat az oxitocin hormonnal szemben és emiatt feladhatja a munkát - ami műtéti szülést tehet szükségessé. Tehát abszurd módon nemhogy az elfáradástól nem véd meg a szintetikus oxitocin hormon, hanem éppen ennek az ellenkezőjét idézheti elő!
A szintetikus oxitocinnal a legnagyobb probléma valójában a hiperstimuláció. Ez azt jelenti, hogy egy idő után a méh túl sok ingert kap az összehúzódásra, ezért egy fájás 2 percig vagy még tovább tart. Ez a babára is káros. Viszont azt figyelték meg a kutatók, hogy ha pulzatívan adagolják az oxitocint, vagyis kis löketekben, akkor ez kisebb eséllyel fordul elő.
Bár kémiailag ugyanaz, mint amit az agyalapi mirigyünk termel, de az intravénás oxitocin nem jut el az agyba és ezért ott nem tud kiváltani endorfin reakciót, vagyis az oxitocinnal felturbózott vajúdást emiatt jóval fájdalmasabbnak érzik általában szülő édesanyák! Az a paradox helyzet áll tehát elő, hogy eredetileg csak a fájdalmat akartuk csillapítani, ám ezzel olyan lépések sora indul el, amelyek „kiütik” a szülés pozitív érzelmi megélését biztosító neurokémiai változásokat. Ezért az oxitocin fájdalomcsillapító, szorongást csökkentő hatása nélkül egy nagyobb, erősebb feladatot kell elviselni.
Az Oxytocin injekció alkalmazása nem ajánlott, ha Önnek szívproblémái vannak (pl. koszorúér-betegség).
A vajúdás során a természetes oxitocin mennyisége folyamatosan emelkedik, ezért az összehúzódások folyamatosan erősödnek, hosszabbodnak és sűrűsödnek! Ez a tipikusan lassan fejlődő folyamat segít abban, hogy hozzászokj az összehúzódásokhoz, hogy ráhangolódj testben és lélekben és hogy kialakítsd a saját kis egyéni stratégiádat az összehúzódások kezelésére. Az intravénás oxitocinnal azonban a folyamatoknak eléggé elébe vágnak: a vajúdás - természetesen az adagolástól függően - azonnal erős, gyakori és hosszú „fájásokat” vált ki, amikkel sokkal nehezebb feladat megbírkózni is!
Az intervenciók hatása az anya-gyermek kapcsolatra
Az oxitocinnal szült édesanya átpréselődik gyorsabban egy keményebb úton és megérkezik oda ahol kezébe adják babáját és hiányérzete marad. Nem érti hogy került ide, mi is történt vele. Azok az idegrendszeri oxitocin hatások amik a babához való nagyon mély elemi kötődést meghatározzák sérülnek, vagy elmaradnak. Sokszor harag és düh érzése kevereg a kismamában, és a baba sírása és az „éjszakai üzemmód” is sokkal megterhelőbb. Sajnos a kezdeti kötődési zavarok akár hosszabb távúak is lehetnek, és a kismama és baba kötődése sérülést szenvedhet, ami a baba felnőtt életére későbbi párkapcsolataira, barátságaira, sőt munkavállalására, családalapítására is messzemenőkig kihatnak.
A szülés és szoptatás során (de csakis ekkor) az OT-termelő sejtek akciós potenciáljai pulzálva jelennek meg, ezáltal néhány perces szünettel tarkított hullámokban termelődik az OT. A kívülről adagolt szintetikus OT nem követi ezt a ritmust, folyamatosan „bombázza” a perifériás OT-receptorokat. Emiatt a méh izmainak - és általában az anyai szervezetnek - nincs ideje kipihenni magát két hullám között. Az EDA mellett született gyerekek kevésbé éberek, kevésbé jól orientáltak közvetlen születésükkor, és még akár hat hétig is gyakrabban sírnak, mint a természetes úton született társaik. Mindez kedvezőtlen helyzetbe hozza az így született gyerekeket az édesanyjukkal való első találkozás, illetve a korai egymásra hangolódás időszakában.
Svéd kutatók a szülés utáni 2. napon, szoptatás közben vett vérminta alapján hasonlították össze 17 sürgősségi császármetszéssel és 20 vaginális úton szült nő hormonális mintázatát, az OT-, a prolaktin- és a kortizol-szintet elemezve. A szoptatás első 10 percében a hüvelyi úton szült nőknél megjelenő pulzáló OT-termelődés elmaradt a császármetszéssel szült anyák esetében. Utóbbiak a szoptatás 20-30. perce körül jelentkező prolaktin emelkedést sem mutatták. Ez az eredmény bár látszólag még nagyon közeli hatás, de - sajnos - szépen illusztrálja a természetes szülés előnyét - ez esetben a szoptatásra nézve. A műtéti szülés nem hozza az OT-rendszer azon működési mintázatát, ami természetes esetben megjelenik, és fontos a szoptatás gördülékeny kialakulása szempontjából.
A korai találkozás fontossága
Ezen evolúciósan rögzített mechanizmusok gördülékeny beindulásához és lefutásához az anya és gyermeke korai, közvetlen szülés utáni háborítatlan találkozása, együttléte szükséges. Az újszülöttnek közvetlenül megszületése után a keringési, légzési, hőháztartás terén alkalmazkodnia kell a külvilági feltételekhez. Ekkor alapozódik meg az anyjával való érzelmi kapcsolata, beindulnak azok a viselkedésformák, amelyekkel ő járul hozzá a gondozó viselkedés kiváltásához és fenntartásához. Az anya is kész erre a találkozásra. Az anyával való bőr-kontaktus nyomán a megemelkedett OT szint segíti mindezt: könnyebben stabilizálódik a baba testhőmérséklete, légzése, szívritmusa. A gyerek az anya baktériumaival találkozik, és nem külső, idegen kolóniákkal. Az anya mellkasán fekvő gyerek egyúttal az ismerős anyai szívhangot is hallja. A korai kontaktus nem csak a babának kedvező.
Az anyai szervezet természetesen termelődő OT-szintjét emeli a bőr-kontaktus és a korai szopás, amitől a lepényi szak kedvezőbben (gyorsabban, kevesebb vérzéssel) zajlik. A magasabb OT-szint melegíti az anyai mellet, ami így „természetes inkubátora” a gyereknek. A tejbelövellés is megbízhatóbb, ha alkalma volt az újszülöttnek a korai szopásra. A gyerek számára létfontosságú „anyai” viselkedés beindul, az ilyen anyák könnyebben találják meg az összhangot a babával, olajozottabban alakul ki az anya-gyerek kötődés, mint azoknál, akik egymástól távol töltik az első életórákat.
A modern átfogó elemzések a zavartalan korai kapcsolat mellett szólnak. Ennek ideális változata az, ha közvetlenül a születés után bőr-kontaktusba kerül az anya és az újszülött, nyugodtan, biztonságos helyen (pl. széles ágyon) csendes, intim légkörben. Ezt a zavartalan együttlétet élvezzék 1-2 óráig, melynek természetes folytatása a rooming-in ellátás. Lényeges, hogy ez idő alatt az anya is és a gyerek is éber legyen - ezért is jó, ha gyógyszerek nélkül zajlott a szülés. Az együtt töltött idő alatt az újszülött bátorítható a korai szopásra, és fontos tudni, hogy ennek kialakulási tempójában egyéni eltérések vannak, tehát legyünk türelmesek.
Kenguru-gondozás és transzgenerációs hatások
Ezt a korai találkozást fontos biztosítani - még ha csak néhány percre is - azoknál a gyerekeknél, akik koraszülöttek vagy valamilyen problémával jöttek a világra, ami kezelést igényel. Amennyire csak a gyermek állapota engedi - a legtöbbet kell nyújtani a korai találkozás fentebb vázolt folyamatából. A kis súlyú vagy beteg gyerek számára az anyai közelség, bőr-kontaktus, szívhang, az anya érintése, simogatása, a korai szopás különösen fontos segítséget nyújthat az állapota stabilizálásában.
A kenguru-módszer mellet a babáknál ritkább a légzészavar, kisebb az oxigénigény, a nyugodt alvás ideje megkétszereződik, csökken a stressz és az agitáció, javul a szopás. Erősödik az anyával való kapcsolat is, aki pedig nyugodtabb és új szerepében magabiztosabb lesz. Kimutatták, hogy a magas szinten gondoskodó anyaállat (ún. hLG „high licking and grooming”) kölyke maga is gondos anya lesz, szemben a hanyag anya (ún. lLG „low licking and grooming”) kölykével. Az újszülött-korban megtapasztalt anyai gondoskodás-mintázat már az utód szaporodási készségére is hat.
Felkészülés és támogatás: Az élmény feldolgozása
Mint minden szülészeti beavatkozásnak, a vajúdás alatti szintetikus oxitocinnak is van létjogosultsága bizonyos helyzetekben: az oxitocin általában része az orvosi szülésbeindítási folyamatnak és általában szükséges akkor is, amikor epidurális érzéstelenítést alkalmaznak: a fájdalom érzet kiiktatása ugyanis legtöbbször az összehúzódások határozott lelassulásához, sőt megállásához is vezethet. A szintetikus oxitocin valóban sokat segíthet egy ténylegesen elhúzódó vajúdásnál, illetve szükséges lehet akkor is, amikor a szülés epidurális érzéstelenítéssel történik.
Az indokolatlan persze felesleges és előfordulhat, hogy káros is, ezért kerülni kell. A szülésre készülni nagyon is ér: informálódni (a császárról is!), stresszkezelési technikákat gyakorolni, légzéstechnikát tanulni, illóolajt beszerezni, támogató környezetet találni stb. Ez nem könnyű! A gyógyszeres vagy műszeres beavatkozások helyett érdemes tehát azokat a módszereket használni, amelyek a szülés során növelik a nő kényelmét, autonómiáját, biztonságérzetét. A szülési fájdalom nem-farmakológiai csillapítási lehetőségei közül említést érdemelnek a folyamatos társas támogatás, a fürdő, az érintés és masszázs, az anya szabad mozgása és szabad szülési pozíció választása, valamint a deréktájon a bőr alá juttatott víz-injekció. Egy vizsgálat, amely 11 különböző országra terjedt ki és 13000 szülés adatait dolgozta fel, azt igazolta, hogy azok a nők, akik folyamatos érzelmi támogatást élveztek a szülés közben, - azokhoz képest, akik ilyet nem kaptak - inkább szültek természetes úton, ritkábban volt szükség vákuumos vagy fogós beavatkozásra, kevesebb szülés végződött császármetszéssel, a támogatással szülő nők kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszert igényeltek.
Ha valaki oxitocint kapott szülése alatt akkor a tudatos lelki munka nagyon fontos mind az ő mind a környezete számára. Tudatosítani kell, hogy azok az érzések (düh, harag, alkalmatlanság érzés, a baba megértésének nehézségei stb.) amik ilyenkor előfordulnak nem a kismama hibás „működése”, nem az ő alkalmatlansága, nem az ő „rossz anya”-sága. Ez a szülésben történt beavatkozás hatása, ami orvosolható utólag is. Az ilyen anyukák számára nagy segítség egy olyan közeg ahol a történetét meghallgatják ahol a szoptatásban messzemenőkig segítik támogatják ahol éjszaka vele együtt felkelnek és támogató szavakkal erősítik abban, hogy amit csinál az jó. A szoptatás mellett a babahordozás az együtt alvás szintén a szervezet oxitocin termelését fokozza így a hiányt valamelyest pótolni tudja. A környezet szerepe nagyon meghatározó, ugyanis ilyenkor az alkalmatlanság érzés sokkal gyakrabban fordul elő még akkor is, ha külső szemlélő számára világos, hogy az anya jól helyt áll a kezdeti időkben is.
Amennyiben sikerül a szülési élményt megfelelően, szükség esetén szakemberek segítségével feldolgozni akkor kötődési zavar nem fog kialakulni a kisbabánál. A nagyszerű a korai gyermekkorban az első hetekben hónapokban, sőt első években hogy a gyermek kötődésének alakulása csak az édesanya viszonyulásától függ azaz a gyermek ilyenkor még tiszta lappal viszonyul a világhoz. Szükségeit jelzi, kommunikál, és elfogad, de ő maga a kapcsolat mikéntjét még nem irányítja. Így ha az anya rendben van a baba személyiségfejlődési is rendben lesz.
Egy olyan összetett élettani folyamat, mint a szülés nem múlhat egy-két molekulán. Nem ezen az egy napon múlik a gyermeked boldogsága és az egész élete. Egy beavatkozásokkal teli szülés is lehet szép élmény.
Az oxitocin és más hormonok: Együttműködés és tévhitek
A hormonokkal kapcsolatban fontos azt tudni, hogy nem elszigetelten működnek, hanem több hormon együttesen rendszerben működik és egy-egy hormonnak általában több feladata is van. Gyakran találkozhatunk azzal az információval, hogy az adrenalin "kioltja" az oxitocin hatását. Ezért van, hogy nem szabad stresszelni szülés alatt, mert akkor adrenalin keletkezik és leáll a szülés. Mint ahogy az állatoknál is van ilyen, hogy megvárják, amíg elmúlik a veszély és addig nincs vajúdás. Ez önmagában igaz. De kevés.
Az adrenalint mindenki stressz hormonként ismeri. Ám azt ne felejtsük el, hogy a stressznek több fajtája van. Megfigyelték, hogy egyes nőkben az adrenalin pont hogy segítette a vajúdást. Egyrészt azért, mert növeli az éberséget, így nem vakítja el a tudatodat a fájdalom, eszedbe jutnak a légzéstechnikák stb. Másrészt pedig kortizol is termelődik, ami növeli a prosztaglandin szintet. A méh összehúzódásáért nemcsak az oxitocin felel, hanem a prosztaglandin is. A kortizol még arra is képes, hogy növelje a szervezet saját oxitocin elválasztását. Azt se felejtsük el, hogy a szervezet gyakran úgy reagál a stresszre, hogy nem megállítja, hanem rágyorsít a vajúdásra, vagyis minél előbb "le akarja tudni" a szülést, hogy aztán el lehessen futni.
Az oxitocin és az adrenalin mellett számos más vegyület is szerepet játszik a méh összehúzódások és így a tágulás folyamatában. A teljesség igénye nélkül íme néhány példa: noradrenalin, béta-endorfin, prolaktin, prosztaglandinok. Ezért van például az, hogy az oxitocin szint emelkedése nem jár azonnali összehúzódással. Vagyis nem olyan ez, mint egy hinta, hogy ha meglököd oxitocinnal a méhet, akkor az összehúzódik. A szervezetünk okos jószág, mindig van egy B-terve. Na jó, nem mindig, de gyakran. Ha nem működik az egyik rendszer, akkor bekapcsol másikat, kerülőúton, de megoldja a feladatot.
tags: #szules #mesterseges #oxitocin