A terhesség, vagy latinul graviditas, a női szervezetben egy vagy több utód kihordásának állapota. Ez az emberi lét egyik legcsodálatosabb és legintenzívebben tanulmányozott folyamata. Bár a legtöbb esetben egy gyermek fejlődik az anyaméhben, előfordul iker- vagy többszörös terhesség is. A várandós nők gondozását általában szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvos végzi.
A terhesség megállapításának leggyakoribb és legkorábbi jele a menstruáció elmaradása, bár egyes esetekben a terhesség alatt is előfordulhat vérzés. A fogantatás pillanatában, amikor a női ivarsejt (oocyta, pete) és a hímivarsejt (ondósejt) egyesül, a női szervezet hormonális egyensúlya megváltozik. A megtermékenyített petesejt, zigóta, általában a petevezetékben találkozik a hímivarsejttel. Az első osztódás a méhkürtben történik, és ekkor már kimutathatóak azok a hormonális változások, amelyek a korai terhességre utalnak. A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által előkészített nyálkahártyára tapad. Ritka esetekben azonban a méhen kívül ágyazódik be, ami méhen kívüli terhességet eredményez, és veszélyeztetheti mind az anya, mind a magzat életét.
Az emberi terhesség átlagosan 38 hétig tart a fogantatástól (kb. 255-266 nap), vagyis az utolsó menstruációs időszak végétől számítva körülbelül 40 hétig. A terhesség normális lezajlásának tekinthető, ha a szülés a 37. és 42. hét között következik be. A 37. hét előtt világra jött magzatot koraszülöttnek tekintik, míg a 42. hét utáni szülést túlhordásnak. A koraszülötteknél a fejlettség hiánya jelent kockázatot az önálló életre, míg a túlhordás veszélyeket rejt magában mind az anya, mind a magzat számára. Ezért a szülészorvosok gyakran figyelnek a 40. hét körüli időpontra.
A fogantatás pontos időpontjának meghatározása kulcsfontosságú a terhesgondozás szempontjából is, hiszen a vizsgálatokat ehhez igazítják. Az első ultrahangos vizsgálat általában megerősíti a menstruációs ciklus alapján kiszámított időpontot. Az ultrahangos vizsgálat már a megtermékenyülés utáni 23-25. napon kimutathatja a terhességet a petezsák jelenlétével. Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében végzik.
A szülés az az esemény, amikor az anyaméhben fejlődő magzat világra jön. A szülés egyik előjele a méh rendszeres összehúzódása, a méhnyaknál található nyákdugó távozása, és a méhnyak tágulásának megkezdődése. A legtöbb szülés természetes úton, vaginálisan történik, de orvosi vagy egyéb megfontolások miatt szükség lehet császármetszésre.
A terhesség megállapítására többféle módszer létezik. A házilagos terhességi tesztek a vizeletben kimutatható human chorionic gonadotropin (hCG) hormon jelenlétét vizsgálják, amelyet a fejlődő placenta termel. A klinikai vérvizsgálat még érzékenyebb, és már a beágyazódás utáni 6-8. napon képes kimutatni a terhességet. A legpontosabb diagnózist a nőgyógyászati vizsgálat adja, amely ultrahang segítségével az embrió korát és a fogantatás idejét is meghatározhatja.
A terhesség kilenc hónapja alatt a magzati fejlődést általában két fő szakaszra osztjuk: az embrionális és a magzati szakaszra. Az első trimeszter (az utolsó menstruáció első napjától a 12. hétig) az embrionális fejlődés időszaka, amikor a megtermékenyített petesejtből fokozatosan kialakulnak a főbb szervrendszerek. Ebben az időszakban tapasztalhatják a nők a reggeli rosszullétet. A második trimeszter (12-24. hét) alatt a magzat növekedése felgyorsul, a terhesség külső jelei egyre láthatóbbá válnak, és a magzat mozgása már az anya számára is érezhetővé válik. A harmadik trimeszterben (24. héttől a szülésig) zajlik a legnagyobb mértékű súlygyarapodás mind az anyánál, mind a magzatnál. Ebben az időszakban a magzat mozgása erőteljesebbé válik, és az anya gyakran tapasztalhat különböző panaszokat, mint például hátfájás vagy gyomorégés.
A terhesség alatti hormonális változások is jelentősek. A hCG hormon termelése a méhlepény kialakulásával kezdődik, és a terhesség 10. hetében éri el csúcspontját. A progeszteron hormon kulcsfontosságú a méh falának felkészítésében az embrió befogadására és a terhesség fenntartásában. A humán placentáris lactogen (HPL) hormon szabályozza a magzat tápanyagellátását, míg a lepényi CRH hormon valószínűleg a magzati stressztűrést és a szülésre való felkészülést szabályozza. Az ösztrogén és a progeszteron hormonok felelősek a szoptatás előkészítéséért is.
A szülés egy komplex folyamat, amelynek során az anya teste felkészül a gyermek világra hozatalára. A vajúdás alatti táplálkozás és folyadékfogyasztás kérdése évtizedek óta vita tárgya. Bár korábban az "nil per os" (semmi a szájon át) elv volt az uralkodó, a modern kutatások és ajánlások szerint tiszta folyadékok fogyasztása a vajúdás alatt nem növeli az anyai komplikációk kockázatát, sőt, segíthet elkerülni a kimerültséget, csökkenteni a stresszt és lerövidíteni a vajúdást. A sporttáplálkozási irányelvekhez hasonlóan, a szénhidrátbevitel fontos a megfelelő energiaszint fenntartásához.
A szülés latin megfelelői a partitudo (szülés), partio (szülni), partus (szülés, születés), Lucina (a szülés istennője), puerperium (szülés utáni időszak), fetus (magzat), embrio (embrió). A terhesség alatti állapotot graviditas-nak nevezik.
A terhesség megállapítására alkalmas tesztek a hCG hormonra reagálnak. A magzat fejlődését ultrahangos vizsgálatokkal követik. A szülés várható időpontját többféle módszerrel is kiszámolhatják, például Naegele szabályával. A koraszülés és a túlhordás kockázatait figyelembe kell venni a terhesség végén.
A szülés során alkalmazott fájdalomcsillapításnak is vannak különböző módszerei, mint például a petidin vagy a fentanil. Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (ACOG) és az Amerikai Aneszteziológus Társaság (ASA) állásfoglalása szerint kis mennyiségű, tiszta folyadék fogyasztása komplikációmentesen szülő páciensek esetében megengedhető.
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
A terhesség alatt a magzat fejlődését nagymértékben befolyásolják a hormonok. A méhlepény termeli a hCG, HPL, CRH, activin, inhibin, ösztrogén és progeszteron hormonokat, amelyek mind szerepet játszanak a terhesség fenntartásában, a magzat fejlődésében és a szülésre való felkészülésben.
A szülés előtti utolsó hetekben a magzat pozíciója megváltozik, a feje lejjebb kerül a medencébe. Ez a "leszállás" gyakran a szülés közeledtét jelzi.
A szülészeti gyakorlatban az 1940-es évektől kezdve terjedt el az NPO-irányelv ("semmi a szájon át"), amelynek oka az altatásban végzett császármetszéseknél fellépő aspiráció (gyomortartalom légutakba kerülése) veszélye volt. Azonban a modern aneszteziológiai technikák fejlődésével ez a kockázat jelentősen csökkent. A legtöbb császármetszést ma már gerincvelői érzéstelenítéssel végzik.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint a szakszemélyzetnek bátorítania kell a vajúdó anyát, hogy igénye szerint egyen és igyon a szülés alatt, kiemelve a tápláló folyadékok előnyeit.
Összességében a terhesség és a szülés egy komplex, csodálatos biológiai folyamat, amelynek megértése és tudományos kutatása folyamatosan fejlődik, egyre biztonságosabbá és támogatóbbá téve az anyák és újszülöttek számára.