A szülés egy csodálatos, ám egyben megterhelő folyamat is, melynek során a női test rendkívüli módon alkalmazkodik a kisbaba megszületéséhez. A szülés második szakasza, a kitolási szak, különösen nagy terhelést jelent mind az anya, mind a magzat számára. Ebben az időszakban kiemelt szerepet kap a gátvédelem, melynek célja a gát sérülésének minimalizálása, vagy elkerülése.
A gátvédelem a szülési folyamattal kapcsolatos, egyéni elvárások között szinte kivétel nélkül megjelenik. Valamilyen szintű gátsérülés azonban a szülések 80%-ánál előfordul, ám ez tipikusan az a terület, ahol nem kell, és nem is lehet bűnbakot keresni. Jó hír viszont, hogy a gát jó gyógyhajlamú terület - nem túlzás, hogy az emberi test egyik csodája.
Mi az a gátmetszés (episziotómia)?
A gátmetszés (episziotómia) a szülés második szakaszának, a kitolási szaknak a végén végzett beavatkozás: egy vágás segítségével kiszélesítik a hüvelynyílást, hogy könnyebb legyen a magzati fej megszületése, kigördülése. A beavatkozást az orvos bizonyos esetekben javasolhatja a gátsérülés elkerülése vagy a szülés felgyorsítása érdekében is.
A gátmetszés a világon leggyakrabban alkalmazott kis műtét. Mi azonban arra törekszünk - az európai irányelveknek, ajánlásoknak megfelelően -, hogy minél kevesebb gátmetszést végezzünk, és a szülések gátvédelemben történjenek.
A gátmetszés egy szülés közben ejtett vágás. A szülést vezető orvos vagy szülésznő közvetlenül a kisbaba fejének megszületése előtt ejti a metszést a végbél és a hüvelybemenet között. A gátmetszés célja, hogy ezen a területen lévő szövetek ne repedjenek meg. A repesztett sérülés ugyanis nehezebben gyógyul, mint a vágott seb. Gondoljunk csak bele, ha éles késsel vágjuk meg az ujjunkat is hamarabb, szinte fájdalommentesen összeforr, míg egy egyenetlen szélű sebbel több gondunk lehet.
A gátmetszés típusai lehetnek egyenesen lefelé a végbélnyílás felé (ez sokkal ritkább), vagy oldalra irányuló, a végbélnyílás elkerülése érdekében. Egyenes gátmetszés akkor történhet, ha a gát megfelelő méretű, a kisbaba nem nagy, és biztosan van elég hely majd a gátmetszés után a megszületéshez. Ilyenkor nem reped tovább a seb, így nem kerül veszélybe a végbélnyílás, maga a gátmetszés viszont jobban, könnyebben gyógyul, mint az oldalirányú. Amikor az előző feltételek nem teljesülnek, oldalirányú vágást kell végezni. Ilyenkor a gátmetszés nagyobb is lehet, mint az egyenesen lefelé vezetett metszés esetén, így szükség szerint bővíthetjük azzal a szülőcsatornát.
A gátmetszés hátrányai közé tartozik, hogy pár napig kellemetlen, mégiscsak egy seb a gát területén, de még mindig kevesebb kellemetlenséggel jár, mint a gátrepedés. A szülőcsatornán áthaladó magzat is összetöri kissé a szöveteket, ez járhat kellemetlen érzéssel, fájdalommal.
A gátmetszés okai és javallatai
A gátmetszés elvégzése előtt mérlegelni kell a magzat várható születési súlyát, fejének méretét, az anya alkatát, szöveteinek rugalmasságát. Korábbi szülésnél történt gátsérülés még nem teszi szükségszerűvé a gátmetszést a következő alkalomnál, éppen ellenkezőleg: a gátmetszés szükségességének aránya a szülések számával csökken.
Koraszülés esetén a magzati koponyára nehezedő nyomás csökkentése érdekében kötelező a gátmetszés elvégzése. Szülésbefejező műtétek (vákuumos kivétel vagy fogóműtét) alkalmazásakor is elvégzik a gátmetszést az esetek jelentős részében.
Fogóműtét és vákuumos kivétel
Fájásgyengeség, anyai kimerültség vagy magzati indok (szívhangeltérés) alapján hüvelyi szülésbefejező műtét válhat szükségessé. Fogóműtét vagy vákuumos kivétel során a magzati koponyára helyezett fogóval vagy vákuum kialakítására képes koronggal segítik a fej kigördülését. Ezekben az esetekben a leggyakrabban gátmetszés is történik, mivel így nagyobb hely áll rendelkezésre a magzati koponya kigördüléséhez.
A beavatkozások elvégzési javallatai közé tartozik a vitális (életmentő) javallat: leggyakrabban a magzat méhen belüli fenyegető oxigénhiányos állapota miatt; valamint profilaktikus okok: ismert anyai betegségek, korábban a méhen végzett műtétek, fájásgyengeség miatt elhúzódó kitolási szak.
Gátmetszést végezni magzati okból két esetben lehet szükséges: Amennyiben a születendő gyermek koraszülött, úgy a környező szöveteknek a babára nehezedő nyomása is ártalmas lehet, ilyenkor kötelező szakmai szempontok miatt (a baba védelmében) a gátmetszés, ugyanis a magzat teste sokkal sérülékenyebb, hiszen még nem érte el a megfelelő fejlettségi szintet, ezért a születése során minden akadályt el kell hárítanunk az útjából. A másik magzati ok, ami miatt kötelező gátmetszést végezni, az a magzat károsodásának a lehetősége. Az érett újszülött is károsodhat több ok miatt is, ha a szülőcsatornában túl sok időt tölt el, vagy bármi olyan fenyegető állapot lép fel, ami miatt a mihamarabbi szülés a kívánatos. Tehát hasonlóan, mint a koraszülöttek esetében, a metszéssel a cél ilyenkor is az, hogy könnyebben születhessen meg a kisbaba, és így egy egyébként kialakuló veszélyt megpróbáljunk elkerülni. Vákuumos szülésbefejezés esetén a repedés elkerülésére rutinszerűen gátmetszést alkalmaznak.
Gátvédelem: megelőzés és technikák
A 35. terhességi héttől kezdődően ajánlott a rendszeres gátmasszázs, valamint különböző relaxációs, illetve intimtorna-gyakorlatok. Ezek a módszerek segítenek felkészíteni a gátizmokat a szülés során várható terhelésre.
A szülés alatti gátvédelem nélkülözhetetlen része az aktív szülésvezetésnek a szülésznő és az orvos részéről is, ugyanakkor összetett szakmai feladat is, ahol figyelembe kell venni a legkisebb anyai sérülés, illetve az egészséges születendő gyermek szempontjait. A szülési pozíció helyes megválasztása, az aromaolajokkal végzett gátmasszázs, valamint a fej megszületésekor alkalmazott műfogások és technikák mind a gát épségének megőrzése érdekében történnek.
A gátvédelem, vagyis a gát kézzel történő támasztása, védelme szülés alatt egyes nőknél elegendő a gátrepedés elkerülésére. Nem törvényszerű, hogy aki hüvelyi úton szül, annak gátmetszést kell végezni. A gátvédelemben vezetett kitolási szakban a szülést vezető irányítja a nyomásokat, a légvételeket. Ilyenkor általában a kitolási szak néhány perccel hosszabb.
A leggyakrabban alkalmazott gátvédelmi módszerek közé tartozik a meleg borogatás. Ezt jellemzően akkor kezdik el alkalmazni, amikor a baba ereszkedő fejecskéje már kezdi kidomborítani a gáttájékot: ilyenkor folyamatosan a hüvelybemenethez tartják a meleg vízzel átitatott textilt az összehúzódások között és az összehúzódások alatt is. A meleg borogatás legnagyobb előnye, hogy olcsó és bárhol elérhető. Kutatások egyértelműen visszaigazolták a meleg borogatás gátvédelmi hatását, és azt találták, hogy ez a módszer valóban csökkenti a súlyos (3. és 4. fokú) és a varrással járó (2. fokú) gátsérülések előfordulásának gyakoriságát. Ráadásul a kutatók azt is feljegyezték, hogy a meleg borogatás nemcsak a gátrepedést esélyét csökkenti, de csökkenti a kitolással járó fájdalmat és a szülés utáni fájdalmat is, sőt még a vizelettartási problémák előfordulását is!
Egy másik módszer a kézi ellentámasztás, amikor az orvos/szülésznő az egyik kezével a baba fejét, a másikkal pedig a végbélnyílás és a hüvely közötti részt támasztja meg. Ezzel szemben áll az úgynevezett „hands-off” módszer, amikor egyáltalán nem nyúl a kezével az anya nemi szervéhez, csak legfeljebb a baba fejecskéjét támasztja meg, hogy szükség esetén lassítsa a fej megszületését.
A szülés alatti gátmasszázs során az orvos vagy a szülésznő a lábak között ül, a mutató és középső ujját a hüvelybe dugja és U alakban mozgatva feszíti a hüvely bemenetét. Ehhez valamilyen síkosítót vagy olajat is használnak, általában elég bőkezűen. A kutatások azt találták, hogy a szülés alatti gátmasszázzsal felére csökkenthető a komoly (3. és 4. fokú) sérülések száma, és ez a csökkenés még jelentősebb az első babájukat szülő anyák között.
Fontos hangsúlyozni, hogy számos esetben - a legkisebb anyai sérülés elvét figyelembe véve - egy apró gátmetszéssel komolyabb sérüléseket előzhetünk meg, így minden esetben egyedi mérlegelést igényel a gátvédelem módjának megválasztása.
A gátmetszés kivitelezése és gyógyulása
A metszés történhet a végbél felé függőleges irányban vagy oldalirányban az anyai comb felé. A szülő nő a vágás előtt helyi érzéstelenítő injekciót kaphat a terület elzsibbasztásához. Miután a magzat megszületett, a gátmetszés sebét és az egyéb sérüléseket összevarrják és ellátják.
A seb ellátása során általában felszívódó öltéseket használnak, így varratszedésre a későbbiekben nincs szükség. Az öltések a születéstől számított hat héten belül gyógyulnak. A gátmetszés területén normális gyógyulási folyamat esetén is előfordulhat enyhe fájdalom, különösen járás vagy ülés közben.
A gyógyulási időszak alatt szexuális élet, kádfürdő vagy fokozott fizikai aktivitás nem javasolt.
A gátmetszés után fontos a gátseb tisztán és szárazon tartása. Szülés után hat hétig nem javasolt az ülőfürdő. Tiszta vízzel szükséges lemosni a gátsebet és a nedvességet törölközővel leitatni róla. Gátizomtorna szülés után 1 héttel már elkezdhető.
A gátseb egyébként megdöbbentően gyorsan gyógyul. A legtöbb esetben még a komoly nagy vágásoknak (vagy repedéseknek ritkán) a 6 hetes ellenőrzésen már nyomuk sincs.
A szülés időtartama és a gátvédelem szerepe
A terhesség 40 hete lehetővé teszi a terhes nő, és párja felkészülését az anyaságra, apaságra. Egy jól kommunikáló, érzelmileg összehangolódott pár képes igazán méltóságteljes vajúdást, szülést megélni. A kitolási szak (a magzat szülőcsatornában való áthaladásának időszaka) igazán megterhelő időszak a magzat számára.
A méltó kimenetele egy élettani természetes folyamatnak, a szülésnek. A gátvédelem a szülési folyamattal kapcsolatos, egyéni elvárások között szinte kivétel nélkül megjelenik.
Az elsődleges és leghatékonyabb gátvédelmet a kisbaba tudja biztosítani: azzal, ahogyan a saját ritmusában megszületik. Ennek egyik magyarázata, hogy miközben a kisbaba keresztülhalad a szülőcsatornán, mindig a legkisebb ellenállást keresi. A kisbaba összesen négy forgást végez a megszületéséhez szükséges folyamat során. Teljesen más számára ugyanis a kedvező átmérő a medencebemenetben, a medenceüregben és aztán a kimenetben, ehhez pedig azzal alkalmazkodik, hogy egyrészt konfigurálódik a feje - hiszen a koponyát alkotó csontok ilyenkor még el tudnak mozdulni egymáson -, így csökken a fejkörfogat, másrészt úgynevezett forgásokat végez.
„A lehető legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy az újszülött ezeket tényleg a számára a legkevesebb ellenállással járó irányba tudja végezni az, hogyha arra biztatjuk az anyát, hogy találjon rá, melyik pózban a leghatékonyabb. És amelyikben egyáltalán nem, abba nem kényszerítjük csak azért, mert az őt körülvevő személyzet esetleg csak azt ismeri, azt szokta meg” - mondja egy szülésznő.
A kedvezőnek és hatékonynak érzett testhelyzet a szülés teljes időtartama alatt akár változhat is. A legkisebb ellenállás megtalálása abban is segít, hogy az anyai gátizomzat, a komplett medencefenék, és annak szövetállománya a lehető legjobban alkalmazkodhasson.
A szülés nagy kérdése: Gátmetszés vs Gátvédelem
Az anyánál jobban senki sem tudja, hogy éppen hol feszül a gát leginkább. A sorban pedig, a baba és az anya után, a harmadik legfontosabb, „díjnyertes” szereplője a gátvédelemnek a víz és a vizes közeg - ugyanis egy kád vízben, medencében teljesen másképpen érvényesül a születéssel együtt járó nyomásváltozás.
A nő gátját egy parafa dugó hosszúságú és vastagságú tömör izomkötegként képzelhetjük el, ami képes arra, hogy a szülés során papírlap vékonyságú, nyúlni képes szövetté alakuljon át. Ennek elérése érdekében hatalmas hormonális munka zajlik a szervezetben, és ha ezt hagyjuk magától megtörténni, akkor az szülésre alkalmassá alakítja a gátat és a teljes szeméremrést.
Béres Edina hangsúlyozza: bizonyított tény, hogy amikor az anya a maga által választott testhelyzetben szülhet és a saját kisbabája ritmusához kell csak alkalmazkodnia, szemben bármilyen külső körülménnyel vagy elvárással, akkor a gátsérülések aránya minimálisra csökken.
A szakemberek általában akkor javasolják a vágást, ha a gát annyira elvékonyodik, feszül, kifehéredik, hogy abból már gyanítható, hogy a szövet engedni fog. Ugyanakkor fontos információ, hogy a gát feszülése alapvetően normális, emellett pedig számolni kell vele, hogy a gátmetszés másodfokú sérülést jelent, és akár tovább is repedhet.
„A kitolási szakban szoros kontroll alatt, kontrakcióról kontrakcióra nyomon követjük a baba szívfrekvenciáját. Ő ugyanis annak változásai útján jelzi, hogy hogyan alkalmazkodik ahhoz a terheléshez, amit számára a szülőcsatornán történő áthaladás jelent. Ha ezekből az információkból azt a következtetést vonjuk le, hogy a tartalékait felhasználta, és szüksége van segítségre, akkor a gátmetszés nem kérdéses. Egy jó állapotú magzatnál azonban nincsen olyan cél, hogy megszabadítsuk őt abból a helyzetből, ami születése szükségszerű, élettani folyamatának normális velejárója.
Ha az anyát egy adott, nem maga által választott pozícióba terelik, akkor a baba feje által kifejtett nyomás többnyire egy helyre terhelődik. Ebben az esetben viszont valóban nagy dolog és szakmai bravúr megóvni a gátat a sérüléstől. Ugyanakkor jóval kisebb az esélye, és még ha megreped is, akkor is elenyésző számban keletkezik harmad- vagy negyedfokú sérülés. Mindez úgy, hogy a nő, aki szabadon dönthet a kitolási pozícióról, és végig úgy vajúdhat és szülhet, ahogy neki jó, a legritkább esetben választja a fekve szülést.
Ahhoz, hogy elérjük, hogy a női test és a gátizomzat a lehető legjobban tudjon alkalmazkodni a kitoláshoz, nem mindegy, hogy beleszólunk-e abba, hogy milyen ritmusban történnek az összehúzódások. A természetes folyamatok akkor aktiválódnak megfelelően, ha azok saját maguktól zajlanak le.
Amikor a kisbaba ténylegesen áthalad a szülőcsatornán, az anya gyakran szúró, feszülő, égő érzésről számol be. A bába azonban azt is elmondja, hogy ez az érzés valójában nincs összefüggésben a gát tényleges szétszakadásával, sokkal inkább a testre vetülő lelki érzet áll a hátterében. Bár a szimbiotikus egység még sokáig megmarad anya és gyerek között, mégis ezek azok a lélektani pillanatok, amikor az addigi egység két külön részre szakad.
Minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. A kormányrendelet szabályai szerint otthon szülés esetén két szülésznőnek kell jelen lennie, ami nem csak jelentős mérében fokozza a szülő nő és a kisbaba biztonságát, de kiemelten hozzájárul az egyénre szabott ellátás megvalósulásához.
A gátizmok fontossága és regenerációja
A gátizmokról azt mondhatjuk, hogy testünk elfeledett területéhez tartoznak. Szerepük mégis kulcsfontosságú. Általában akkor ismerkedünk meg ezzel a területtel, amikor valamilyen probléma lép fel, aminek már tünetei is vannak. A megelőzés és a gát erejének, rugalmasságának megtartása, fejlesztése sokat jelentene a nők - és egyébként a férfiak - egészsége szempontjából, mégsem szokott fontos lenni.
A gátizom állapota a nők életében több ok miatt is romolhat. Ez pedig egy sor tünetet hozhat magával, melyek magát az életminőséget rontják. Minden olyan hatás, ami vízszintes terhelést jelent ezeknek a kifeszített izmoknak, fokozatosan gyengítik őket.
Vannak olyan módszerek, amelyekkel felkészíthetjük gátizmainkat a terhességre és a szülésre, így a lehető legtöbbet megtehetünk azért, hogy babánk megszületése után mihamarabb visszanyerjük ezeknek az izmoknak az erejét. A legfontosabb a gátizmok rugalmassá tétele a sérülésük csökkentése érdekében, és a szülés során megnyúlt izmok edzése.
Nők esetében a hüvely és a végbél közötti területen található izmos-kötőszövetes lemezes felépítésű terület, mely a női nemi szerveket támasztja alá. Magában foglalja a külső nemi szerveket és a gátizmokat. A gátizmok alátámasztják a kismedencei szerveket, nem engedik őket bizonyos hatásokra lesüllyedni - amíg egészségesek és erősek. Szerepük van az akaratlagos vizelet-és széklet visszatartásban. Megóvásuk és erősítésük segíthet abban, hogy szülés után és idősebb korban is megfelelően funkcionáljanak.
Egy olyan technikáról van szó, amelyet a nők már a régi időkben is alkalmaztak azért, hogy a szülés során fellépő gátsérüléseket megelőzzék. Ahhoz, hogy szüléskor minél jobban meg tudjuk kímélni a gátizomzatot, két dolgot szükséges fejleszteni: a rugalmasságot és az ellazulási képességet. Egy feszes gátizomzat sérülékenyebb a megnyúlásakor, mint egy rugalmas, és visszahúzódni, regenerálódni is nehezebben tud. Az olajjal történő finom masszázs segíti a gátizom szöveteinek a felpuhulását, hogy a tágulásuk alatt ellenállás nélkül tudják a babát átengedni. A rugalmassá vált szövetek könnyen tágulnak, és masszázs során azt is megtanulják, hogy szüléskor a magzat nyomásának hatására szinte automatikusan, ellenállás nélkül kinyíljanak. Amikor a gát pereme puha és laza, akkor a baba sokkal könnyebben csusszan a külvilágra, s közben a gátrepedés esélye is jelentősen csökken.
Maga a technika nagyon egyszerű, a kismama saját maga is végezheti, vagy párja segíthet neki. Eleinte feszesnek fognak érződni az izmok, de idővel a gyakorlásnak köszönhetően elernyednek.
Ma Magyarországon már elérhetőek olyan kiváló komplex gátizom regeneráló terápiák is, amelyek szinte azonnali segítséget, enyhülést tudnak nyújtani a kismamáknak a komolyabb gátizom sérülések - méhsüllyedés, hólyagsérv, végbélsérv, inkontinencia - esetén is.
A gát izomzatára alapvetően a terhesség is negatív hatással lehet, de felületes, vagy komolyabb sérülések főként a hüvelyi szülés során fordulnak elő. A legtöbb esetben az apró sérülések észrevétlenek maradnak és helyreállnak. A várandósság idején medencefenékre nehezedő teher, a hüvelyi szülés okozta izomnyúlás, idegi sérülés, vagy gátsérülés, vágás a leggyakoribbak és talán a legerősebbek. A hormonális változások a szövetek rugalmasságának és az izmok tónusának csökkenését okozzák, de ez alapvetően a korral járó izomerő gyengeség miatt is fokozódik. Ezért láthatjuk, hogy a gátizmok szülésre való felkészítése, rugalmassá tétele és a szülés utáni regenerálódása fontos lépések abban, hogy a kismama visszanyerje medencefenék izomzatának tökéletes erejét, funkcióját.
Nem minden esetben derül fény azonban közvetlenül szülés után - még a kórházban eltöltött napok alatt - az izmok és szövetek károsodására, gyakran a kismama a kórházból való hazamenetel után, néhány hét múlva tapasztalja az első furcsa tüneteket. A szülésre felkészülhetünk a gátizmok rugalmassá tételével, ellazítási képességgel, rejtett izmaink edzésével.
tags: #szules #idotartama #gatvedelemmel #o