Sokakban riadalmat kelt az, ha pozitív a HPV-tesztjük eredménye. A humán papilloma vírus (HPV) az egyik leggyakoribb kórokozó, ami a szervezetünkben megtelepedhet, és általában jó néhány évig meg is található bennünk. Az emberek 80 százalékát érinti valamikor élete során. A HPV-fertőzés rendkívül gyakori, és a legtöbb nő és férfi életében valamikor találkozik a vírussal. Szerencsére a legtöbb esetben a fertőzés magától elmúlik, mivel az immunrendszer legyőzi a vírust.
A HPV, vagyis humán papilloma vírus egy legalább 150 tagot számláló víruscsalád, az egyes altípusokat számokkal jelölik. A HPV sok különböző betegséget okozhat a szervezetünkben, ezek egy része teljesen hétköznapi és csak kellemetlenséget okoz, mások viszont jelentősen megemelik bizonyos súlyos betegségek rizikóját. Ez utóbbiakat magas kockázatú vírusok közé sorolják. A vírusnak több mint 100 típusa létezik, köztük magas és alacsony kockázatúak. A szemölcsökért felelős törzsek pl. alacsony kockázatúak. A magasabb kockázati csoportba tartozó esetek szűrésénél nem elegendő azt megvizsgálni, hogy jelen van-e HPV-fertőzöttség vagy sem. A legtöbb HPV-típus nem okoz daganatos betegséget, és a magas kockázatú típusok is csak a rizikót növelik.
A HPV vírusok egy csoportja jóindulatú szemölcsöket okoz a bőrön és a nyálkahártyákon, ezek jelenthetik a fertőzés legfőbb tünetét. Az úgynevezett condyloma acuminatum a nemi régiók egyik leggyakoribb hámbetegsége, mely a tünetek fennállásának idejétől, a betegség előrehaladottságától függően megjelenhet 1-1 apró, alig látható, enyhén fájdalmas, szúró érzést kiváltó bőrfüggelkként, de gyakran gyors növedése és terjedése következtében karfiolszerű, tömeges csoportokban kialakuló, kifejezetten érzékeny szemölcsökként is észlelhető. Férfiakon leggyakrabban a makk környékén, nők esetében általában a kisajkak belső felszínén jönnek létre hpv szemölcsök, de máshol is kialakulhatnak. Különböző szexuális magatartásformákból eredően a száj-garat régióban is jelentkezhet. A közönséges, tenyereken és talpakon megjelenő szemölcsöket is és a futószemölcsöket szintén egyes HPV vírusok okozzák, ezek ugyanakkor nem okoznak panaszokat az intim területeken. A HPV nem feltétlenül okoz tüneteket, elsősorban férfiak esetében gyakori a tünetmentesség. Magyarországon a vizsgált fiatal felnőttek 70 százalékánál kimutatható a HPV, ám a hordozók nagyobb része tünetmentes. A HPV nem jár a vírusfertőzések többségénél jellemző lázzal, sem fájdalommal.
A HPV-teszt és a citológiai vizsgálat
Ideális esetben a citológiai vizsgálatot és a HPV-szűrést együtt végzik, vagyis a méhnyakból vett mintában nemcsak a vírusra utaló jeleket, de rendellenes sejteket is keresnek. A HPV-teszt (humán papillomavírus-teszt) egy laboratóriumi vizsgálat, amelynek célja a HPV-fertőzés kimutatása. A HPV egyes típusai - különösen a 16-os és 18-as típusok - fokozottan összefüggésbe hozhatók a méhnyakrák és egyéb daganatos megbetegedések kialakulásával. Más HPV-típusok jóindulatú elváltozásokat, például nemi szemölcsöket okozhatnak. A HPV-tesztet általában méhnyakszűrés részeként végzik el, hogy időben felismerjék a méhnyakrák kialakulásának kockázatát. Csak a vírus jelenlétét mutatja ki a teszt, nem a daganatot.
Előfordulhat, hogy a HPV-vizsgálat pozitív eredményt ad, ám a citológia nem mutat rendellenességet. Ez mindössze annyit jelent, hogy bár a vizsgálat alany esetében nagyobb a méhnyakrák kialakulásának a rizikója, elváltozás még nem mutatható ki. Az eredmények ismeretében további, ismételt szűrővizsgálatokra lehet szükség, általában 12 hónapon belül, hogy az esetleges változásokat követni tudják. Ez lehetővé teszi, hogy minél korábban felismerjék a rendellenességeket, és az érintett megkapja a megfelelő terápiát. Az ismételt vizsgálatoknál nemcsak a szövetelváltozásokat ellenőrizhetik, hanem azt is, jelen van-e még a szervezetben a HPV.
Ha a HPV-teszt pozitív, az első lépés a nőgyógyászati konzultáció. Az orvos valószínűleg javasolni fogja a HPV-fertőzés nyomon követését, rendszeres méhnyakszűréssel és további vizsgálatokkal. A következő lépések közé tartozhat ismételt HPV-teszt: 6-12 hónappal az első pozitív eredmény után újabb HPV-tesztet javasolhatnak annak megállapítására, hogy a fertőzés fennáll-e még. Pap-teszt: a Pap-kenetvizsgálat (citológiai vizsgálat) célja, hogy ellenőrizze, vannak-e rendellenes sejtváltozások a méhnyakon, amelyek a rák előjeleire utalhatnak. Ha a Pap-teszt eredménye normális, a HPV-fertőzés általában nem jelent akut veszélyt, de rendszeres ellenőrzést igényel.
A HPV magas kockázatú típusai és a méhnyakrák
Néhány HPV-típus azonban magas kockázatú, vagyis olyan elváltozásokat okozhat a szövetekben, például a méhnyak nyálkahártyájában, melyek gyakrabban lesznek rosszindulatúak, daganatos sejtek burjánzásai. A magas kockázatú HPV-típusok szinte minden esetben megtalálhatóak a méhnyakrákos esetekből vett szövetmintákban, de a fertőzöttség önmagában nem jelzi előre a méhnyakrákot. A magas kockázatú HPV víruscsoportok a nyálkahártyát, a bőr hámfelületét érintő daganatokat is kiválthatnak, míg az alacsony kockázatú típusok jóindulatú, ám hasonlóan fertőző és kellemetlen elváltozásokat, szemölcsöket ("hpv szemölcs") eredményeznek. A legveszélyesebb szövődmény: a méhnyakrák. A humán papilloma vírus családon belül elkülöníthetünk egy "magas kockázatú" kategóriát, amely tagjainak hordozása jelentősen megnöveli a méhnyakrák, illetve a méhnyakrák előjelének tekinthető cervikális diszplázia kialakulásának valószínűségét a hordozó egyénben. A rosszindulatú méhnyakhám elváltozások több mint 90%-a a magas rizikót jelentő 16-os és 18-as típusok valamelyikével áll kapcsolatban.
A tartósan fennálló HPV fertőzés következtében hámelváltozások jelenhetnek meg, melyek fokozatosan daganattá alakulhatnak. A daganatos átalakulás a fertőzéseknek csupán néhány százalékában következik be, az enyhe hámelváltozások többnyire spontán gyógyulnak. Rosszindulatú daganat kialakulására a fertőzés kezdetétől átlagosan 5-10 évvel számíthatunk. A méhnyak rosszindulatú daganatainak 99%-át a magas rizikójú HPV fertőzés okozza. A fennmaradó esetekben örökletes, vagy szerzett génhiba (pl.: p53 gén mutáció), illetve ritka szövettani típusok fordulhatnak elő. A méhnyakat borító hám egy többrétegű laphám. Rákmegelőző állapotban kóros elváltozás csak a hám alsó sejtsoraiban jelenik meg (CIN I / L-SIL). Ezek az elváltozások 90%-ban spontán gyógyulnak, azonban az esetek egy részében a kóros folyamat tovább halad a középső sejtsorokra, majd a hám teljes vastagságban érintetté válik (CIN II-III /H-SIL). Ebben az állapotban a spontán gyógyulás már csak az esetek kevesebb, mint felében figyelhető meg. Ha nem történik időben kezelés, a kóros hám áttöri az alapjául szolgáló bazális membránt és beterjed a hám alatti kötőszövetbe. Innentől kezdve már méhnyakrákról beszélünk.
A HPV-fertőzés kezelése és megelőzése
A vírusfertőzés célzott módon (mint például a bakteriális fertőzések antibiotikummal) nem kezelhető, nincs rá specifikus gyógyszer. A terápia elsősorban az elváltozások kezelését jelenti, amely azonban nem jelenti a vírushordozás megszűnését. Az elváltozások kezelésével a megjelenési területtől függően több szakterület foglalkozik. A nemi HPV diagnosztizálását és kezelését rendszerint nőgyógyász illetve urológus szakorvos végzi el, a bőrön lévő szemölcsöket bőrgyógyász távolítja el. Tartós vírushordozás esetén érdemes infektológushoz fordulni.
A vírusfertőzés elsősorban szexuális érintkezéssel terjed, de más fertőződési utak is ismertek: terjeszthetik fertőzött használati tárgyak, és szülés közben a fertőzött anya is átadhatja a vírust újszülöttjének, ami laryngealis papillomatosist, illetve a nemi szervek és a végbélnyílás környékén megjelenő elváltozásokat okozhat. A HPV átvitelének feltétele a közvetlen bőr-bőr, bőr-nyálkahártya kontaktus, melyre nagyrészt nemi együttlétek során kerül sor, de nem kizárólag szexuális úton terjedhet, hétköznapi kontaktussal sem kizárt az átadása (bőrfelületek közvetlen érintkezése). Nem egyértelműen bizonyított, de a közös tárgyhasználat is szerepet játszhat a vírus továbbadásában. A partner megfertőzése tünetmentes hordozó állapotban is megtörténik. Esetenként az átadó fél nem is tud betegségéről, mivel nála még nem okozott elváltozásokat a vírus.
A HPV elleni vakcináció az egyetlen hatásos módszer a legtöbb magas rizikójú HPV típusok ellen, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a gumióvszer használata nem védi ki százszázalékos biztonsággal a fertőzést. A HPV a nyálkahártyákon elvileg bárhol megtapadhat - lévén úgynevezett hámfajlagos kórokozó -, ami azt jelenti, hogy már a bőrkontaktus elég lehet az átadásához, tehát nemi aktus nélkül is bejuthat a szervezetbe. Ha valaki megfertőződött, és esetleg ki is gyógyul a kórból, attól még nem lesz védett, azaz később ugyanúgy elkaphatja a HPV-fertőzést.
Magyarországon a HPV elleni vakcinát ingyenesen csak a 7. osztályos, 12 évnél idősebb fiúk és lányok szülei igényelhetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ennél idősebb korban nem érdemes beadatni. A szakértők szerint ezt egészen 55 éves korig meg lehet tenni, mert a védelem még olyankor is kialakul - bár valóban az a szerencsés, ha a vakcinációra még a szexuális élet megkezdése előtt sor kerül. A védőoltás hatására erős, legalább tíz, de egyes szakemberek szerint akár húsz évig tartó immunitás jön létre. Ezt életkortól függően két vagy három részoltásból álló oltássorozattal lehet kialakítani.
A HPV elleni oltás hatékonyan megelőzi a magas kockázatú HPV-típusok fertőzését. Az oltás ajánlott mind fiatal lányoknak, mind fiúknak, de bizonyos esetekben felnőtteknek is adható. Biztonságos szex: az óvszerhasználat csökkenti a HPV-fertőzés kockázatát, bár nem nyújt 100%-os védelmet, mivel a vírus a bőrkontaktussal is terjedhet. Dohányzás mellőzése: a dohányzás csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, és növeli a HPV-fertőzések súlyosbodásának kockázatát. A dohányzás elhagyása hozzájárulhat a fertőzések gyorsabb leküzdéséhez.
Mit tegyünk pozitív HPV teszt esetén?
Ha a HPV-teszt pozitív, fontos megérteni, hogy önmagában a HPV-fertőzés nem jelent azonnal rákot, de figyelmet igényel, mert a magas kockázatú HPV-típusok hosszú távon növelhetik a méhnyakrák kockázatát. Ne essen pánikba - a HPV-fertőzés gyakori és gyakran átmeneti. Orvosi konzultáció és rendszeres nyomon követés: Ha a HPV-teszt pozitív, az első lépés a nőgyógyászati konzultáció. Az orvos valószínűleg javasolni fogja a HPV-fertőzés nyomon követését, rendszeres méhnyakszűréssel és további vizsgálatokkal.
Ha az orvos gyanús elváltozást talál, szövetmintát (biopsziát) vesz, amelyet laboratóriumi vizsgálatra küldenek. Ez segít megerősíteni, hogy van-e jelen rákmegelőző állapot (diszplázia) vagy rákos elváltozás. Kockázatcsökkentő életmód és HPV-prevenció: Mivel a HPV szexuális úton terjed, bizonyos lépések segíthetnek csökkenteni a fertőzés vagy az újrafertőződés kockázatát.
Ha a kolposzkópia vagy biopszia során rákmegelőző állapotot vagy rákos sejteket találnak, az orvos különféle kezelési lehetőségeket javasolhat. A kezelés típusát a rendellenesség súlyossága határozza meg: Kriosebészet: a rendellenes sejteket fagyasztással távolítják el. Lézeres kezelés: a rendellenes sejteket lézerrel égetik el. Loop elektrosebészeti eljárás (LEEP): elektromos hurkot használnak a rendellenes szövetek eltávolítására. Kúpkimetszés (konizáció): A méhnyakból egy kúp alakú szövetdarabot távolítanak el, amely tartalmazza a rendellenes sejteket.
Az ismétlődően pozitív eredményeket adó HPV-vizsgálatok esetén mindenképpen nagy körültekintéssel kell eljárni. Kutatások szerint ez idővel (néhány éven belül) még akkor is szövettani rendellenességekhez vezethet, ha az adott vizsgálat idején a citológiai lelet negatív. Ebben az esetben is rendszeres felülvizsgálatokra, kolposzkópiára is szükség van.
HPV: Okok, tünetek, kezelés és megelőzés
A HPV-pozitív eredmény nem jelent halálos ítéletet, de növeli a méhnyakrák kockázatát. A rendszeres ellenőrzések, például a Pap-tesztek, kolposzkópiák és esetenként a biopsziák, lehetővé teszik a méhnyakrák korai felismerését és megelőzését. A HPV-fertőzések többsége átmeneti, és az immunrendszer legyőzi őket. Fontos az orvosi konzultáció, a kockázatcsökkentő életmódbeli változtatások és a rendszeres nyomon követés, különösen, ha magas kockázatú HPV-típus okozza a fertőzést.