Bár a várandósság vége felé a legtöbb kismama már alig várja, hogy kibújjon a baba, sokan tapasztalnak félelmet, feszültséget is a szülés közeledtével. Ez teljesen természetes jelenség, amin sokat segíthet, ha megfelelően tájékozódsz arról, hogy mire számíthatsz. Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.
A szülés várható időpontjának meghatározása
Amikor egy kismama megtudja, hogy babát vár, az egyik első kérdés, ami felmerül: „Mikor fogok szülni?” Bár a kisbaba pontos érkezése ritkán történik pontosan a jósolt napon, a szülés várható időpontja fontos támpont mind az orvosi vizsgálatok, mind a lelki felkészülés szempontjából.
A szülés időpontját a leggyakrabban az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. Egy átlagos terhesség 40 hétig tart ettől az időponttól számítva. Ez alapján az orvos egy egyszerű képlettel számol: 📅 Utolsó menstruáció első napja - 3 hónap + 1 hét = Szülés várható időpontja. Ez a módszer akkor a legpontosabb, ha a menstruációs ciklus rendszeres, 28 napos, és pontosan felidézhető az utolsó ciklus kezdete.
A legelső, általában a 6-8. hét között végzett ultrahang-vizsgálat is segíthet a szülés várható időpontjának pontosításában, különösen, ha a menstruációs adatok nem teljesen biztosak. Ekkor a magzat méretéből és fejlődési állapotából számítjuk ki a gesztációs kort, amely kis mértékben módosíthatja az eredeti becslést. Fontos tudni, hogy a szülések mindössze kb. 4-5%-a történik a kiszámított napon. A legtöbb baba a 38-42. hét között születik meg - ez mind a normál tartományba esik.
A terhességi hetek pontos ismerete azért lényeges, mert minden orvosi vizsgálatot - például a kötelező laborokat, ultrahangokat - ezekhez a hetekhez igazítunk. A huszadik hétig a baba mérete is informatív, utána már kevésbé, hiszen születnek időre kétkilós és négykilós gyermekek is. A terhesség megfoganásának pontos időpontja általában ismeretlen. Még teljesen rendszeres, 28 napos menstruációs ciklusok esetén is előfordulhat, hogy a petesejt érése, illetve megtermékenyülése nem középidőben (28 napos ciklusok esetén a 14-15. napon) jön létre, ebben az esetben a terhesség korát nem tudjuk az utolsó menseshez képest számolni.
Ha az utolsó menses első napjából nem tudunk számolni, akkor a terhesség korát ultrahanggal határozza meg a szülész-nőgyógyász. Az első trimeszterben végzett, illetve a 12. heti és 19-20. heti ultrahangvizsgálatok alapján majdnem teljesen pontosan meghatározható a terhesség kora. Ugyanis az embrió, majd 12. héttől a magzat a várandósság első felében egyenletesen fejlődik. A születéskor megfigyelhető méretbeli és súlyeltérések csak a terhesség második felében alakulnak ki. Rendszertelen menses esetén a terhességi kor meghatározásánál az egymást követő ultrahangvizsgálatok alapján határozzuk meg a szülés várható időpontját.
Miért fontos a terhességi idő pontos ismerete?
- Minden orvosi vizsgálatot (pl. laborok, ultrahangok) ezekhez a hetekhez igazítanak.
- A magzati növekedést, súlyfejlődést a terminushoz képest értékelik.
- Bizonyos szűrővizsgálatokat adott terhességi korban szükséges elvégezni.
- A terminus lejárta után, túlhordás esetén a magzat állapotát gyakrabban kell ellenőrizni.
- Ha valaki a terhesség megszakítása mellett dönt, akkor is fontos tényező a terminus.
A szülés jelei és a vajúdás kezdete
A harmadik trimeszterben a test már teljes erőbedobással készül a szülésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy összehúzódásokat produkál (jóslófájások), már szinte nincs olyan porcikánk, ami ne fájna olykor. Feszülget a hasunk, időnként keményedik, néha a derekunkban is érezhetünk fájdalmat. Előfordul, hogy ég a gyomrunk, hogy erőtlennek, fáradtnak érezzük magunkat. Ilyen körülmények között kellene észrevenni, ha elindul a szülés - ami a legritkább esetben olyan drámai, mint a filmekben. Legtöbbször enyhe, alig észrevehető kis görcsökkel indul, amit az ember lánya gyakran vél jóslófájásnak.
A szülés megindulásával kapcsolatosan több elmélet létezik, s a legvalószínűbb, hogy ezek finom összehangolódása az, ami végül is beindítja a folyamatot. A szülési folyamat beindításának „főszereplő” hormonjai az oxytocin és a prosztaglandin. Az oxytocin (mely a ritmusos méhösszehúzódásokat és a tejleadó reflexet is szabályozza) egyre hatékonyabban hat a várandósság alatt a sárgatesthormon (progeszteron) által „védett”, s lazán tartott méhizomzatra. A sárgatesthormont a méhlepény termeli, ennek mennyisége a várandósság végén lecsökken. Ezzel szemben az ösztrogén nevezetű hormon mennyisége növekszik. Ennek hatására a méhizomzatban lévő „oxytocin-érzékelők” száma megnő, ezáltal a méh izomzatának összehúzódó képessége fokozódik. A prosztaglandinok (melyek a menstruáció megjöttekor is működnek) a méhizomzat összehúzódását eredményezik és felpuhítják a méhnyakat. A várandósság utolsó napjaiban a méhfal feszülése növekszik, mely a prosztaglandinok kiáramlását növelve a méh ingerlékenységét fokozzák. A magzatban termelődő hormonok (ACTH és kortizol) szintén fontos beindítói a folyamatnak. A méhtevékenység beindulásakor az egyre mélyebbre kerülő magzati koponya nyomja a belső méhszájnál elhelyezkedő idegvégződéseket, s ez is a szülési folyamatot szabályozó hormonok termelődését váltja ki.
A valódi és jóslófájások megkülönböztetése
A szülési fájdalmakat sokszor összekeverik a jóslófájásokkal. A jósló fájások már hetekkel a szülés előtt jelentkezhetnek, de nem annyira erősek és nem rendszeresek. Ezekre az összehúzódásokra jellemző, hogy a méhben a nyomás fokozatosan erősödik, de mindig kisebb, mint a valódi, szülési folyamatot előrevivő, hatékony izom-összehúzódások. A tetőpontot elérve, kb. 20 másodpercig után ugyanolyan gyorsan eltűnnek, mint ahogyan jöttek, Nincs bennük rendszer, nem fájdalmasak, pihenésre megszűnnek. A várandósok általában keményedésként élik meg vagy sokszor azt gondolják, hogy a baba feszült neki a méh oldalának. Úgy is felfoghatjuk, hogy ezek a méh gyakorlatai az előtte álló feladatra. Az utolsó hónapban a hormonális változásokkal együtt a méhnyak felpuhulásában, elsimulásában, megnyílásában van szerepük.
A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívebbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás. A valódi szülés beindulása alatt azonban azt értjük, amikor vagy elfolyik a víz, vagy elkezdődik a rendszeres méhtevékenység. Érdekes, hogy egyes esetekben ezt a kismama a folyamat elején nem is érzi, de a CTG-n már látszik. Az „igazi fájásokra” az jellemző, hogy rendszeresek, erősödő, sűrűsödő tendenciát mutatnak, testhelyzet változtatásra sem csökkennek, egy jó kis melegvizes kádazás sem ritkítja őket. A méhösszehúzódásokkal járó érzés nemcsak az alhas területén tapasztalható, hanem átterjed a hátra, derékba, combba sugárzik.
Hogyan lehet megkülönböztetni a valódi és az álfájást? - Dr. Shefali Tyagi
Egyéb jelek és tünetek
- A magzati koponya "leszállása": Tipikus, s a környezet számára is látható jel a méh helyzetének a megváltozása. „Lejjebb szállt a hasad”: szokták mondani a rokonok, ismerősök. Valóban a méh felső része (fundus) leszáll: a magzat elölfekvő része (többnyire a feje) leszáll a kismedencébe, először szülőknél 2-4 héttel a szülés előtt, többedszer szülőknél rövidebb idővel előtte vagy már a vajúdás idején.
- Nyákdugó távozása: A méhszáj felpuhulásával és megnyílásával az addig védőszerepet betöltő nyákdugó kicsúszik. Ez egy tojásfehérje állagához hasonló vagy néha annál sűrűbb átlátszó, esetenként sárgás, rózsaszínes, vagy kicsit barnás-véres zselés váladék. Mennyisége változó: lehet, hogy egyszerre egy nagyobb adag távozik és olyan is van, amikor napokig ürül és persze az is előfordul, hogy valaki „nem találkozik” a nyákdugójával. A nyákdugó eltávozását követően a szülés beindulhat néhány órán belül, de az is lehet, hogy napok, sőt egy-két hét is eltelik.
- Medencenyomás és diszkomfort: Ez a helyzetbeli változás együtt járhat egy fokozódó medencenyomással, a szeméremcsont, a gáttájék és a hát diszkomfort érzetével. Gyakoriak a méhszájnál vagy a hüvelyben érezhető nyilalló „szúrások”, melyek a baba feje által nyomott medencefenéki izomzatból indulnak ki.
- Gyakori vizelési inger: A baba fejének hólyagra gyakorolt nyomása miatt gyakran kell WC-re menni, legtöbbször azonban csak pár cseppet tud pisilni a kismama.
- Gyomor-bélrendszeri tünetek: A szülés megindulása előtti napokban gyakoriak a gyomor-bélrendszeri tünetek. Előfordulhat émelygés, étvágytalanság (ezzel összefüggésben akár súlycsökkenés is) vagy éppen falánkság. Gyakran indul a szülés azzal, hogy a várandós anya többszöri, gyakori székletet ürít. Ez a prosztaglandin nevű hormon „mellékhatása”, mely nemcsak a méhnyak felpuhulását és méhizom összehúzódásokat, hanem fokozott bélműködést is okoz, hasonlóan, mint a menstruáció kezdő napjain. Sokszor a hasmenés után rövid időn belül beindulnak a rendszeres összehúzódások, mivel a vastagbél izomműködése áttevődik a méhizomzatra.
- Változások a viselkedésben: Gyakori a viselkedésbeli változás, ami az édesanyát jól ismerő emberek számára lesz feltűnő.
Mikor kell kórházba indulni?
A magzatvíz általában az aktív fázis végén folyik el, ilyenkor már legtöbbször a kórházban van a kismama. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékelsz. Néhány esetben előfordul, hogy a magzatburok idő előtt, még a fájások megjelenése előtt elreped, és a magzatvíz elkezd szivárogni. A latens fázis vége felé, az aktív fázis elején érdemes elindulni a kórházba. Általánosságban elmondható, hogy az ideális időpont akkor van, amikor a fájások már kb. 10 percenként jelentkeznek. A magzatburok megrepedése azt jelenti, hogy az addig védett, steril üreg, amiben a baba van, megnyílt a külvilág felé. Ilyenkor nem szabad kádba ülni és szeretkezni, fokozottan ügyelni kell a higiéniára, gyakran kell tisztálkodni és betétet cserélni. Kórházi szülés esetén be kell menni az intézetbe.
A szülések legtöbbje a méhtevékenység rendszereződésével indul be. Kezdetben a menstruációs görcsökhöz hasonlatosak, majd egyre erősebbek és gyakoribbak lesznek. Vannak, akiknél klasszikusan az egyre rövidebb szünetekkel érkeznek a kontrakciók: 30-20-15, majd 10-8-5-3 percesek lesznek. És vannak, akiknél rögtön 10 perc alatti időközzel indulnak. Az első hullámok még csak 20-30 másodpercig tartanak, majd ahogyan a közöttük lévő időtartam csökken, ezzel egyidőben a kontrakciók hossza 50-60 másodpercesre, erőteljesebbre változik. Általánosságban elmondható, hogy amikor a rendszeres méhtevékenység az ötperces időközt eléri, s már legalább egy-két órája tart, érdemes elindulni a választott intézménybe.
Extra tipp: A kórházi csomagot érdemes két részre bontani. Egy táska kell a szülészetre, egy másik pedig arra az időszakra, amikor már megszületett a baba. Ma már a legtöbb kórház engedélyezi, hogy az apuka vagy egy közeli hozzátartozó elkísérjen és veled lehessen a szülés alatt. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek. Kórházanként változik, hogy alkalmaznak-e beöntést szülés előtt, ott érdemes tájékozódni a témában.
A szülés szakaszai
A cikkből megismerheted a szülés menetét egészen a vajúdástól a kórházban töltött napokig. Természetes, hogy a leendő szülőket leginkább az izgatja, meddig fog tartani a szülés. Ezt kivétel nélkül mindenki megkérdezi, aki belép a szülőszobába. Az első gyermeküket szülő nők esetében rendszerint 9-15 órába telik, amíg a méhszáj teljesen kitágul (10 cm-nyire). Ebben a szakaszban kb. 2 órával kalkulálhatsz centiméterenként.
1. A vajúdás (szülés első szakasza)
Ilyenkor tágul ki a méhszáj, majd megreped a magzatburok, és elfolyik a magzatvíz. A szakasz időtartama egyénenként eltérő. Első szülésnél általában hosszabb ez a folyamat, míg második vagy többedik szülésnél gyakran rövidebb. Az első, azaz latens fázisban elkezdődik a méhszáj kitágulása, de még nem jelentkeznek erős fájások. A szakasz akár 24 órát is eltarthat. Ebben az időszakban a szülési fájások már rendszeresen és egyre gyakrabban jelentkeznek. Megnő a fájások ideje és erőssége is. Jelentkezhet az úgynevezett tágulási vérzés is, ám ez maximum a menstruáció mennyiségével megegyező lehet.
A kórházba érkezés végeznek manuális, hüvelyi vizsgálatot. Ilyenkor a szülésznő ellenőrzi, hogy mennyire tágult ki a méhszáj, és megvizsgálja a magzatburok állapotát is. Ezen kívül CTG vizsgálat is történik, amely során figyelik a baba szívverését és a méhösszehúzódásokat. Ha mindent rendben találnak, a vajúdás utolsó szakaszát a szülőszobán töltöd majd. Ilyenkor még ehetsz és ihatsz, sőt, ez szükséges is ahhoz, hogy legyen erőd a kitolási szakaszban. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal, és sokszor veled tarthat a leendő apuka vagy a közeli családtag is.
2. Kitolási szak (szülés második szakasza)
Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi. A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakban. A méhszáj kitágulása után következik a kitolási szakasz. Ekkor már a hüvelynek kell tágulnia, hogy a baba áthaladjon rajta. Az erős "nyomatás", illetve a kitolási szakasz indokolatlan gyorsítása felesleges és sérülést okozhat.
Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A gátsérülés oka nem a fel nem készített gát és nem is a túl nagy baba születése. Oka lehet a nem megfelelő szülési pozíció, illetve az ok nélküli "nyomatás". A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretnéd gátadat masszázzsal felkészíteni gyűjts információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról. Szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.
3. Lepényi szak (szülés harmadik szakasza)
A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A lepényi szakasz pár perctől akár 15 percig is eltarthat, a lepény tapadásának szívósságától és a méhtevékenységtől függően.
4. Lepény utáni szak (szülés negyedik szakasza)
A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található. A kórházban külön újszülött asztal, mérleg, fűtött inkubátor várja a babát, melyet a szülésznő kezel. Az első vizsgálatokat, méréseket, fürdetést is ott végzik el, majd visszahozzák az édesanyához. Néhány perccel a megszületés után az újszülött a külső ingerek hatására sír fel rövid időn belül.
