A szülés és az azt megelőző vajúdás természetes folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. A szülés folyamán a magzat - a méhlepénnyel, a köldökzsinórral és a magzatvízzel együtt - a méhből a külvilágba jut.
A szülés: tágulási, kitolási, méhlepényi, negyedik, ún. posztplacentáris szakaszból áll.
A vajúdás: a szülés első szakasza
A szülés beindulására (a szülés első szakaszára) a méh izomtevékenysége hívja majd fel a figyelmedet, azaz amikor a méhnyak tágulni kezd és beindul a vajúdás. A vajúdás a szülés legelső szakasza, ami a méhszáj kitágulásával kezdődik. A női test így készíti fel magát arra, hogy a baba megszülethessen.
Jósló fájások és a vajúdás megkülönböztetése
A jósló fájások már a terhesség 20. hetétől megjelenhetnek, azonban egyáltalán nem rendszeresek. A jósló fájások (amik valójában nem járnak különösebb fájdalommal és rendszertelenek) a szülés előtt több héttel jelentkeznek és véletlenszerűen abba is maradnak. Ez nem jelent mást, minthogy nem tartoznak a szülés szakaszaihoz. A jósló fájások a nevükkel ellentétben nem tényleges fájások, a 20. hét után pedig akár napjában többször is megjelenhetnek, és 30-60 másodpercig is elhúzódhatnak. A legnagyobb különbség a jósló fájások és a vajúdás között, hogy előbbi még egyáltalán nincs hatással a méhszájra. A jósló fájások jellemzője, hogy a kismama nem érezheti őket 60-70 másodpercnél tovább. Szintén egyfajta aranyszabály, hogy a jósló fájás naponta nem fordulhat elő tíznél több alkalommal, illetve egy órán belül négynél többször.
Tartsd észben tehát, hogy a szülés előjelei között a legárulkodóbbak a vajúdás aktív szakaszában jelentkező rendszeres fájások, illetve a magzatvíz elfolyása. Bár nem törvényszerű, de a vajúdás indulásának az egyik első jele gyakran a magzatvíz elfolyása. A jósló fájásokkal ellentétben a méhösszehúzódások minden esetben rendszeressé válnak, ha a vajúdás elindult. Ez a méhszáj tágulásának egyfajta kísérőjelensége, de mivel ennek a mértékét a kismama otthoni körülmények között nem tudja ellenőrizni, ezért ajánlott odafigyelni az egyértelmű jelekre. Ezt nevezzük tágulási vérzésnek, ami szintén azt jelzi, hogy elindult a vajúdás, a méhszáj pedig tágulásnak indult.
A vajúdás szakaszai és teendők
A fájások eleinte gyengék lesznek, szabálytalan időközönként jelentkeznek - ezt nevezik a vajúdás latens szakaszának. A latens vajúdás valójában nem más, mint a szülés elindulásának első lépése, amikor a méhszáj legalább másfél centiméterre kitágul. Ennek a periódusnak a hossza attól függ, hogy leendő anyaként hányadik gyermeked hozod a világra. A leghasznosabb dolog, amit a korai összehúzódások idején tehetsz, hogy elengeded a feszültséget és megpróbálsz lazítani.
Amikor a fájások sűrűbbé, gyakoribbá és fájdalmasabbá válnak, akkor elérkeztél a vajúdás aktív fázisába. Az aktív vajúdási szakaszról akkor beszélhetünk, ha a méhszáj tágulása felgyorsul, ami azt jelzi, hogy közeleg a születés pillanata. A méhszáj tágulása fokozatosan felgyorsul, mígnem teljesen kitágul, „eltűnik”. Ez a folyamat egy embert próbáló időszak, hiszen ahogyan telik az idő, úgy fokozódik a fájdalom is.
Amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy már nem jósló fájásokról van szó, hanem vajúdásról, akkor pontosan oda kell figyelni a fájások közti időtartamra. Mindenképp induljatok el a kórházba, hogyha a méhösszehúzódások 10 percnél gyakrabban jelentkeznek, erősebb fájdalommal járnak, és a teljes has területére kiterjednek! Az odavezető úton (hogyha addig nem tettétek) pároddal feltétlenül beszéljétek meg, hogy hogyan szeretnétek átélni életetek legmeghatározóbb pillanatait!
A vajúdáshoz kapcsolódó fájdalom elviselése minden esetben a kismama fájdalomtűrő képességétől függ. A természetes fájdalomcsillapító lehetőségek azok, amelyek gyógyszerek nélkül képesek mérsékelni a vajúdás nehézségeit. Tudni kell, hogy normál esetben vajúdáskor nincs gyógyszeres fájdalomcsillapítás. Mindenképpen beszélni kell azonban az inhalációs érzéstelenítésről, ami a vajúdáskor sokat segíthet.
A kitolási szakasz: a baba születése
A szülés második, kitolási szakasza a méhszáj teljes megnyílásától a magzat megszületéséig tart. Amikor a tágulási szakasz a végéhez közeledik, a méhnyak már körülbelül 10 cm széles. Ezután nem sokkal az „eltűnt méhszáj” jelzi, hogy kezdetét vette a következő fázis, a kitolási szakasz. Olyan ez, mintha egy kapu tárulna ki az érkező csecsemő számára, ami fényes ragyogással hívogatja őt, hogy áthaladjon rajta.
A méhösszehúzódások eközben tovább erősödnek, de a meglévő fájdalom mellett egy újabb nyomó érzést is megtapasztalsz, amit a baba feje okoz.
A kitolási szakasz főbb jellemzői
A szülés második szakaszának kezdetét a méhszáj teljes eltűnése jelzi. Ebben a szakaszban ún. tolófájások jelentkeznek, melyek hatékonyságát a szülő anya reflexes nyomással (hasprés) tudja növelni. A tolófájások megindulásától a magzat megszületéséig első szülésnél átlagosan 60 perc, másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 15-30 perc telik el.
A legtöbb szülő nő számára a módosult tudatállapot ellenére is jól érzékelhető, hogy a kitolás során a testi érzet megváltozik a vajúdáshoz képest:
- Helyi érzés: Míg eddig a vajúdási fájás jellemzően az egész testet elöntő érzéssel borított el, mostantól leginkább a medencéd tájékán fogod érezni a fájdalmakat. Ahogy egyre nagyobb nyomás nehezedik a medencére, majd a gát környékére, ezt egyre inkább helyi fájdalomként fogod érzékelni.
- Látod az értelmét: Azáltal, hogy a kitolási fázisban az összehúzódások fájdalmainak már funkciója is van - hiszen egyértelműen segítenek téged a babád kitolásában -, egyúttal értelmet is nyernek. „Csinálni valamit” - nyomni - a kontrakciók során általában jobb és hatékonyabb érzés, mint „csupán” megélni és elszenvedni azokat.
- Pihenőidő: A méhösszehúzódások sok esetben ritkábbá is válnak ebben a szakaszban. Ilyenkor több lehetőséged adódik a pihenésre, relaxálásra, vagy akár az alvásra is a kontrakciók között.
Az anya szerepe és a "nyomási inger"
„Honnan fogom tudni, hogy mikor kell nyomni?” - teszed fel magadban a kérdést, teljesen jogosan. A válasz pedig egyszerű: nincs más dolgod, mint akkor nyomj, amikor a tested nyomásra kényszerít. A nyomási inger egy ugyanolyan önkéntelen reflex, mint a tüsszentés, vagy a hányás: magától megtörténik, amikor jönnek a tolófájások.
Tolófájáskor az orron keresztül vett mély levegővétel után teljes erőből kell préselnie. Nagyon fontos, hogy a nyomás ne a fejből, nyakból vagy mellkasból, hanem a hasból induljon (hasprés). Ha az orvos vagy a szülésznő azt kéri, hogy a gát védelme érdekében ne nyomjon, akkor felszíni, pihegő légzéseket kell végeznie. Hasznos lehet továbbá a relaxációs technika alkalmazása, ami a test ellazítását jelenti a megfeszítéseket követően.
Szülés// Hogyan nyomd ki a babát és hogyan lélegezz?
A toló reflex visszatartása és hiánya
Mivel ez egy önkéntelen válasz a tested részéről, kimondottan nehéz visszatartani és nem-nyomni, amikor a tested tolni akar. Mert hogy előfordulhat olyan szituáció - például ha a méhszájvizsgálat során azt tapasztalja a szülést kísérő személyzet, hogy még nem történt meg a teljes kitágulás (10 cm) -, amikor arra kérhetnek, hogy próbáld meg visszatartani a kitolást. Ilyenkor azt tudod tenni, hogy megpróbálod apró lihegésekkel vagy lassú levegő-kifújásokkal, sóhajtásokkal „átvészelni” a toló fájásokat, vagy akár pózt változtatni, és úgy csökkenteni a nyomási kényszert.
A másik érdekes szituáció pedig éppen az, amikor már megtörtént a teljes - 10 cm-es - kitágulás, de nincs nyomási ingered. Ha minden rendben van és a baba is jól van (ezt általában a szívhang vizsgálatával lehet megállapítani), akkor nincs más dolgod, mint pihenni és várakozni. Ha pedig mindenképp szeretnéd, hogy történjen már valami és megérkezzenek a tolófájások, akkor bevethetsz néhány praktikát:
- Változtass testhelyzetet (ha eddig feküdtél, akkor most ülj fel, vagy próbálj meg felállni).
- Csinálj néhány guggolást.
- Ülj be egy kád vízbe, vagy akár sétálhatsz és hullahoppozhatsz is.
- Kitűnő megoldás tud lenni ilyenkor a szülőlabda is, mert a gömb nyomásának hatására könnyedén megérkezik a nyomási inger.
A szülés második szakaszának vezetése
A szülés előrehaladásával a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy a szülésznő hüvelyi vizsgálattal ellenőrzi a magzat fejének helyzetét. A kitolási szakaszban folyamatosan nyomon követik az anya és a magzat általános állapotát, a magzati szívhangot, a méhösszehúzódások erősségét és gyakoriságát, és a magzat elöl fekvő részének helyzetét.
A fej kigördülése során, amikor már 4-5 centiméternyi rész megjelent a magzat fejéből, a szülésznő a méhösszehúzódás ideje alatt gyengéden a magzat fejére helyezi a kezét, hogy szükség esetén lassítsa az előrehaladást - a szülés levezetésének fontos eleme az anya lágyrész-sérüléseinek megelőzése. Ha a hüvely nem tágul ki eléggé, helyi érzéstelenítést követően az orvos gátmetszést (epiziotómia) végezhet a szülés megkönnyítése és a repedések elkerülése érdekében. Gátmetszésre van szükség akkor is, ha a magzat szívritmusa jelentősen lelassul vagy felgyorsul (distressz), ami azt jelzi, hogy a magzat nem jut elég oxigénhez, ezért gyorsan világra kell segíteni. A szülést követően a gátmetszést összevarrják.
Miután a magzat feje kigördült, a következő 1-2 tolófájással a magzat egész teste könnyedén világra jön. A megszületés után a magzatot az édesanya hasára helyezik, hogy létrejöjjön a bőr-bőr kontaktus a korai kötődés kialakulása érdekében.
Szülési póz megválasztása
Az anya a szülést kísérő szakemberrel - a lehetőségekhez mérten előre egyeztetve - megválaszthatja a kitolási szakasz alatti testhelyzetét. A szülés második szakaszában célszerű alkalmaznia a szülésfelkészítő tanfolyamon elsajátított légzéstechnikát, mely elősegíti mind a saját, mind a magzat megfelelő oxigénellátottságát.
A tested tudja és jelezni fogja számodra, hogy melyik testhelyzet esne leginkább jól a kisbabád kitolása során. Egyáltalán nem biztos, hogy mindvégig ugyanarra a pozícióra vágysz majd. Sőt, ahogy a kisbabád a forgó mozgás segítségével áthalad a szülőcsatornán, vélhetően neked is más és más testtartás válik majd komfortosabbá. Vagyis nagy eséllyel érdemes lesz időnként pózt váltanod. Válaszd azt a pózt, ami jól esik! A szabad szülési pozíció választás támogat téged és kisbabádat abban, hogy összehangolódva, egymás folyamatát kölcsönösen támogatva tudjátok teljesíteni ezt a közös feladatot.
A megfelelő légzési technikák természetesen továbbra is hatalmas segítségedre lehetnek. A legjobb ugyanakkor, ha a tested jelzéseit figyeled, és spontán, az igényeidnek megfelelően - semmiképp sem kapkodva - veszed a levegőt. Ez biztosítja a megfelelő mennyiségű oxigént a baba és mama számára is.
A kitolás hossza
Nem lehet megjósolni, hogy a fájásoktól számítva pontosan mikor fog megszületni a kisbaba, ezt többek között az is befolyásolhatja, hogy első szülésről, tehát primiparáról beszélünk-e. Ugyanúgy, ahogy a vajúdás órái is hatalmas eltéréseket mutatnak egyik-másik anya és baba esetén, a kitolási fázis hossza is változó lehet.
Az először szülő nők esetében átlagosan (!) 1,5 órát szokott igénybe venni ez a folyamat, de néhány kismama esetében ez lényegesen lassabb, vagy akár gyorsabb is lehet.
| Szülő nő típusa | Átlagos kitolási idő |
|---|---|
| Elsőszülő | kb. 90 perc |
| Többször szült | 15-30 perc |
A kitolási szakasz hosszát az anya állapota - azaz a Te állapotod - befolyásolja, aszerint, hogy mennyire vagy fáradt vagy kipihent. Mindenesetre azzal számolj és arra hangolódj, hogy egy kisbaba kitolása természetszerűleg eltart egy jó darabig. Érdemes türelemmel viseltetned, mert a lassú kitolás akár a te érdekedet is szolgálhatja, hiszen a testednek (szöveteidnek, csontozatodnak) több ideje van alkalmazkodni és átengedni a babát a szülőcsatornán. A folyamatot ugyanakkor elő tudod segíteni azzal, ha - a háton fekvés helyett - megpróbálsz függőleges pozícióba helyezkedni.
Lehetséges szövődmények és orvosi beavatkozások
Élettani szüléskor a magzat fejjel lefelé, arccal hátrafelé (az anya háta felé), behúzott nyakkal, koponyatartásban fekszik. Előfordulhat azonban, hogy rendellenesen fekvésben - medencevégű vagy harántfekvésben - helyezkedik el, ami megnehezítheti, akár ellehetetlenítheti a hüvelyi szülést, mivel a far keskenyebb, mint a fej, ezért a szülőcsatorna nem tud kellően kitágulni a fej áthaladásához. Ezekben az esetekben műtétes szülésbefejezésre - császármetszésre - van szükség a magzat védelme érdekében.
Ritkán előforduló komplikáció a magzat vállának elakadása, ami főként nagyobb méretű csecsemők esetében fordul elő. A váll kiszabadítására különböző műfogások állnak az orvos rendelkezésére, de ha ezek segítségével sem sikerül kifejteni a vállakat, akkor a magzatot császármetszéssel segítik világra.
Szintén ritkán fordul elő - a farfekvésű magzatok esetében gyakrabban - a köldökzsinór előreesése, amikor a köldökzsinór megelőzi a szülőcsatornában a magzatot. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór összenyomódásának veszélye, melynek következtében megszűnhet a magzat vérellátása.
A csoportos szülésfelkészítő tanfolyamon - vagy akár az egyéni konzultációk során - sokat beszélgetünk a kitolási szakaszban előforduló potenciális orvosi beavatkozásokról is. Csak hogy a legismertebbet említsem közülük: a gátmetszésről. Érdemes tisztában lenned ezeknek a beavatkozásoknak a körülményeivel (mikor és miért merül fel, milyen praktikákkal tudod megelőzni, stb.). Ezekkel a félelmekkel előbb-utóbb érdemes lesz szembenézned, hogy kezelni tudd őket. Sokat segít ebben, ha tájékozódsz, mert az információ és a tudás magabiztossá tesz és segít téged a helyes döntések meghozatalában.
Szülésindítás: mikor és miért van rá szükség?
Szülésindítás - a beavatkozás, amit sokan szeretnének elkerülni, de ami bizonyos helyzetekben nagyon is szükséges lehet. Két fő indikációja lehet a szülésindításnak.
- Terminustúllépés: Az egyik, amikor a kismama terminustúllépésbe kerül, tehát amikor nem indul meg a szülés a betöltött 40. héttől a 41. hétig. Ha nincs más indok, akkor a 40. hetet követően egy hetet szoktunk várni, majd szülészeti státusznak megfelelően lehet indítani a szülést.
- Anyai vagy magzati okok: A másik fő indikációnak azt tekintjük, amikor anyai vagy magzati okból van szükség a szülésindításra. Erre azt szoktam mondani, hogy csupán jobb kint, mint bent a magzatnak.
A szülésindítás menete
A megbeszélt szülési időpont előtti este készítünk egy CTG-t, ami a magzat szívműködését és a méh aktivitását vizsgálja. Kedvező méhszájstátusz esetén a méhszájérlelés nem szükséges, hanem reggeli burokrepesztéssel indítjuk meg a szülést.
Kedvezőtlen méhszáj esetén azonban ballonkatéteres méhszájérlelésre kerül sor, ami azt jelenti, hogy a szülés előtti este az orvos vagy szülésznő feltesz a méhszájba egy kis katétert. A katétert steril vízzel töltjük fel - mint egy kis lufit -, így helyileg tágítja a méhszájat, ami hajnalra körülbelül négy centiméterre nyílik. Mivel az éjszaka folyamán ott van ez a katéter, okozhat kis diszkomfort érzetet. Reggel, amikor kedvező a méhszáj, megkezdődik a szülésindítás.
A szülés mint lelki folyamat
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szülés és születés eseményei életünk legmeghatározóbb élményei közé tartoznak. Emlékük és az általuk megélt élettapasztalat egy egész életen át elkísér. Életet adni, és világra jönni… Két olyan esemény, ahol te és a gyermeked kéz a kézben jártok, és aminek során életetek legnagyobb változásai és átalakulásai mennek végbe.
Világra jönni…
Kisbabaként megszületni egyúttal azt is jelenti, hogy a magzatból újszülött csecsemő lesz. Óriási változás ez! Gondolj csak bele: a kis embrió először magzattá fejlődik, szépen cseperedik a méhedben, megszokott közegben telnek a mindennapjai: hangok, színek, illatok, formák. Majd egyszer csak elindul egy különleges utazás, a megszokott környezet megváltozik, és bizonyosan érzi: útra kell kelnie. Egy új és ismeretlen világ vár rá, teli csodával. Hívogatják a fények és a hangok, nő a nyomás, és gyermeked szépen halad az ismeretlen fényesség felé. Világra jönni nem más, minthogy áthalad az Élet kapuján az új világba, és megkezdi önálló földi létének első perceit.
Világra hozni…
Szülni - életet adni - pedig azt jelenti, hogy Nőből Anyává válsz. Felkészülést, elkötelezettséget, odaadást, elfogadást és türelmet kíván tőled ez az emberpróbáló folyamat. Az anyaságod kezdete és a saját anyai szereped megélése szempontjából ugyanakkor rendkívül fontos, hogy mindezt jó érzéssel és sikerélménnyel tudd megélni. A jutalom pedig: hamarosan a karjaidban tarthatod az édes, finom illatú kisbabádat, aki apró szuszogással és gőgicséléssel adja tudtodra, hogy a világon a legjobb helyre érkezett. Hatalmas boldogságot kívánok nektek az első percek és az anyaóra felejthetetlen élményeihez!
A lepényi szakasz és a posztplacentáris megfigyelés
Nem sokkal a pici megszületése után a méhlepény leválik a méh faláról, és olyan érzést kelt, mintha újabb fájás közeledne. Ha ezt tapasztalod, akkor elérkeztél a lepényi szakaszba, amikor egy „préselő nyomással” meg kell szülnöd a méhlepényt és a magzatburkot. Ezt követően a szülésznő leellenőrzi a megszült méhlepényt és meggyőződik róla, hogy ép-e.
Amit még érdemes tudnod, hogy a szülés után és a lepényi szakasszal párhuzamosan, kezdetét veszi a megfigyelési periódus. A szakemberek ez idő alatt Téged és a kisbabád is monitorozzák. Mivel bármikor felléphetnek nem várt szövődmények, amik azonnali és sürgős beavatkozást igényelnek, ez a fázis kiemelt jelentőséggel bír.