Szülés embertelen körülmények között: Mítoszok és valóságok

2021-ben várandósnak lenni bonyolultabb műveletnek tűnik, mint valaha. Mindenhonnan árad az információ, minden és mindennek az ellenkezője igaz - legalábbis, mindenre esküszik valaki. Influenszerek, coachok, szakemberek, álomszerű és horrorisztikus szüléstörténetek, szájról-szájra járó tippek, tanácsok, önjelölt szülésszakértők és orvosok között kapkodja a fejét az egyszeri leendő vagy épp friss szülő. Az ideális az lenne, ha a kismamák és -papák megfelelő tájékoztatást kapnának, ami szinkronban kellene legyen azzal, amit a szülészeti protokoll is képvisel. A szülés minőségének kérdése nemcsak egyéni, de társadalmi szinten is jelentős, hiszen a szülés élménye nagy mértékben befolyásolja a nők gyermekvállalási kedvét. Sajnos ma még sok helyen harcolnunk kell azért, hogy elkerüljük a szülészeti erőszakot, a rossz élményeket. Fel kell készülnünk, tisztában kell lennünk a lehetőségeinkkel. Ezek a szülés-traumák a komplex tájékozódás esélyével minimalizálódhatnak, és ehhez a könyv minden lehetőséget megad.

Szülés a köztudatban és a valóságban

Alapvetően egy nő fejében az a kép él, hogy a szülés legelején elmegy a magzatvíz, jönnek a fájások, rohanni kell a kórházba, az orvosok megmondják, mikor kell nyomni, az anya pulzálva, huhogva fújja ki a levegőt, ahogy a szülési tanfolyamon tanították, aztán ordít, nyom párat és a baba kint is van. Persze, persze, vannak kivételek és egyre gyakrabban látunk realisztikusabb ábrázolást. De még mindig rengeteg a homályos folt és a romantizálás.

A szülés egy természetes, több fázisból álló folyamat, amelyet a terhesség végén a megrepedt magzatburokból elfolyó magzatvíz, valamint a rendszeres méhösszehúzódások jeleznek. Magyarországon a szülések legnagyobb része kórházi körülmények között zajlik. A felvételt követően az orvos megvizsgálja a kismamát, majd kikérdezi a kórelőzményről, tájékozódik a terhesség során elvégzett vizsgálatok eredményeiről. Ezt követően többnyire rutinszerűen elvégzik az előkészítést: ez a gáttájéki szőrzet leborotválásából, majd beöntésből áll. A kismama ezután többnyire lezuhanyozhat (ez attól is függ, megtörtént-e már a burokrepedés vagy sem).

A szülés szakaszai

A szülés négy fő szakaszra osztható:

1. Vajúdás: Ez a szülés első szakasza, amelyben a méhösszehúzódások hatására a méhszáj kitágul. Bizonyos kórházakban a vajúdás idejét kötelező fekve tölteni, másutt lehet sétálgatni is, ha jólesik. Ha a kismama fekszik, akkor folyamatos CTG (magzati szívhang és méhtevékenység) monitorozásra is lehetőség van.
2. Kitolási fázis: A vajúdás végére az izomösszehúzódások rendszeressége gyakoribbá válik, ekkor a magzatburok megreped, a méhszáj teljesen eltűnik (kitágul) és a baba koponyája már megkezdi áthaladását az anyai medencén keresztül. Ebben a szakaszban az édesanya tolófájásokat észlel, majd a fájások hatására kifejtett nyomásoknak köszönhetően megszületik a baba. A kitolás kezdetekor egyes kórházakban a kismamának a lábtartóba kell helyezni a lábait és felszólításra nyomni. A gátmetszés alkalmazása első szülésnél gyakorlatilag törvényszerű, a többediknél is valószínű.
3. Lepényi szakasz: Az újszülött világra jövetele utáni időszak, amely magában foglalja a köldökzsinór ellátását, a méhlepény "megszülését".
4. Megfigyelési fázis: A szülés negyedik, utolsó fázisa, amely szövődménymentes szülés esetén 2 órán keresztül tart. Célja az esetleges szülés utáni szövődmények gyors kezelése, amelyek leginkább ebben az időszakban jelentkeznek. Ekkor az újszülött és az édesanya együtt töltik ezt az időt (aranyóra), és ekkor történik a szülés közben történt sérülések, illetve a gátmetszés ellátása is. Ezt követően két órás megfigyelési időszak következik a szülőszobán, majd az anyuka a gyermekágyas osztályra kerülhet.

Kórházi körülmények és alternatívák

Úgy tűnhet, hogy a kórházi szülés során a várandós kényelmét, igényeit kevésbé veszik figyelembe. Ez talán így is van, viszont az elsődleges cél az, hogy mind a kismama, mind a magzat teljes biztonságban legyen a szülés során és az orvos a lehető leggyorsabban be tudjon avatkozni, ha arra szükség van.

Császármetszés

Ha már a terhesség alatt ismert valamilyen kockázati tényező, ami hagyományos szülés esetén veszélyeztetné a magzat vagy az anya egészségét (pl. ikerterhesség, a magzat tartási rendellenességei, medencevégű fekvés stb.), rendszerint előre császármetszéssel történő szülést terveznek az orvosok. A császármetszések másik része nem tervezett, a hüvelyi szülés közben fellépő komplikációk indokolják. Manapság már csak igen ritkán altatják el a kismamát a műtét közben, gyakoribb az epidurális érzéstelenítés. Bár a műtéti technika fejlődése következtében már kevesebb komplikáció lép fel, mint korábban, a császármetszés azonban mégiscsak hasi műtét, a felépülés jóval több időt vesz igénybe, mint hüvelyi szülés esetén. Vannak olyan terhesek, akik egy olyan kísérőt szeretnék maguk mellett tudni, aki már maga is szült, ezáltal jobban átérzi a vajúdó helyzetét, hatékonyabban tudja segíteni. Ilyen segítő lehet a dúla. Feladatuk a kismama felkészítése a szülésre, a szülés alatt a fizikai fájdalmak csökkentése természetes módszerekkel (homeopátiás szerek, borogatás, masszázs), az anya lelki támogatása, szülés után pedig hasznos tanácsokkal látják el az anyát. A gyermekorvosként, látva már több szülés körüli komplikációból született gyermeket, nagy félelemmel tölt el, hogy az én szülésem körül minden rendben lesz-e. Bár tudtam, hogy amiből én már többet láttam, valójában ritkaságok, és a szülések döntő többsége komplikáció nélkül lezajlik, mégsem tudtam ennyivel megnyugtatni magam. Fel szerettem volna készülni a lehető legjobban a közelgő szülésemre, hogy mind lélekben, mind testben megfelelő jelenléttel álljak majd ott a a nagy napon.

Alternatív szülőszoba és vízi szülés

Vannak bizonyos intézmények, ahol alternatív szülőszoba is a vajúdók rendelkezésére áll. Ez olyan, otthonosan berendezett szülőszoba, amelyben nem kötelező a fekvés és számos, a vajúdás folyamatát könnyítő berendezés is a kismama rendelkezésére áll (pl. bordásfal, fiziológiás labda). Ide csak azok a kismamák kerülhetnek, akik problémamentes terhesség után várhatóan komplikációmentesen fognak szülni. Természetesen nem kötelező a fekvés, ha a kismama úgy kívánja, akkor a kitolási szakban sem. Gátmetszésre kevesebb esetben kerül sor, gyakoribb a gátvédelem. Az otthonos, kellemes környezetben a vajúdók jobban érzik magukat, emiatt a szülés is gyorsabban haladhat. Néhány kórház fel van szerelve szülőszékkel is. Hátránya, hogy az orvos vagy a szülésznő nehezebben fér a szülő nőhöz, azonban a függőleges testhelyzet és a gravitáció segítheti a tágulást, aztán pedig a kitolást is.

Bár mostanság egyre több szó esik róla, a vízben szülésre (vagy vízben vajúdásra) Magyarországon csak kevés helyen van lehetőség. Ennek minden bizonnyal az is az oka, hogy a megvalósításhoz szükséges feltételeket nem tudja minden intézmény előteremteni. A másik ok pedig a tapasztalatok hiánya lehet. A langyos fürdő kellemesen ellazítja a szülőnő testét, gyorsabban halad a tágulás. A kitolási szakra azonban általában kiszáll a kismama a vízből.

Fájdalomcsillapítási lehetőségek

A vajúdók fájdalomküszöbe meglehetősen változó. Vannak kismamák, akik mindenképpen fájdalomcsillapítás nélkül szeretnék átélni a szülés élményét, mások előre egyeztetnek orvosukkal és ragaszkodnak a fájdalomcsillapításhoz. Gyakran alkalmaznak oxitocin-infúziót a fájások erősségének és hatékonyságának növelésére, a vajúdás meggyorsítására. A tágulási szak folyamán több alkalommal történik belső vizsgálat a tágulás menetének megítélésre. Hogy valóban szükség van-e a fájdalom csillapítására, az sok esetben csak a vajúdás közben dől el.

• Kéjgáz (nevetőgáz): Gyors hatású gáz, amit a kismama a fájás idején lélegez be. Enyhíti a fájdalmat, de nem szünteti meg. Gyorsan kiürül az anya véréből, a magzatra káros hatása nincs.
• Epidurális anesztézia: A gerinc közelébe juttatják be a fájdalomcsillapítót egy katéteren át. A fájdalomérzés az adott szakaszon teljesen kiesik, ám okozhatja a kitolási szak megnyúlását, mivel a vajúdó nem érzi megfelelően a tolófájásokat. Biztonságos módszer, a magzatra sem veszélyes.

A szülésélmény fontossága

Amikor a szülésről, mint élményről van szó, sajnos nagyon gyakran elintézzük ezt a témát egy legyintéssel. Ugyan már, ez nem számít! A szülésélmény csak a mai “elkényeztetett” generációnak fontos, a mai nőknek soha semmi sem elég, hiszen ha a baba egészséges, akkor a többi nem is számít! A szüléssel kapcsolatos élmények ezzel szemben rendkívül fontosak és nagyon fontos - lenne - mindent elkövetni azért, hogy a szülés élménye pozitív legyen és ez nem a fájdalom “lenullázását” jelenti! A szülés ugyanis sokkal több annál a folyamatnál, hogy egy egészséges kismamából egészséges újszülött és egészséges anya lesz! A szülés ugyanis egy emlék, ami bevésődik a lelkünkbe. Méghozzá nagyon mélyen! Mi nők még évtizedekkel a szülésünk után is emlékszünk a szülés hangulatára, vissza tudjuk idézni az érzelmeinket, a képeket egészen a halálunk napjáig! Ráadásul a szülés nemcsak egy mélyen bevésődő emlék, hanem egyfajta beavatási szertartás is, ami alakít minket és emiatt nagyon is fontos jelentőséggel bír, elsősorban a lelki egészségünk szempontjából!

A pozitív szülésélmény tényezői

A pozitív szülésélmény a következőkön múlhat:

• Gondolatok és elvárások: A legfontosabb tényező a szülésélmény kapcsán az volt, hogy milyen gondolatokkal tekintenek az anyák a szülésre. Amikor eleve rettenetesnek, borzalmasnak és negatív élménynek állítják be a szülést a gondolataikban, akkor ez valószínűleg visszaköszön a valóságban is. Míg ha egészséges izgalommal, egyfajta kalandként és megtapasztalásként tekintenek a szülésre, akkor az élmény általában sokkal pozitívabb.
• Kapcsolat a szülésznővel és az orvossal: Fontos a támogató és empatikus szakmai háttér. Magyarországon a Kohorsz ’18 kutatásban az anyák döntő többsége (97,6 százalék) állami fenntartású kórházban vagy klinikán szült, 1,8 százalékuk jelölt meg magánkórházat, és mindössze 35 fő (0,4 százalék) hozta világra otthonában gyermekét. Az „apás-szülések” aránya is változó az egyes társadalmi csoportokban.

• Támogatás a szülés során: A nők mennyire érezték a szülés során, hogy ők vannak a főszerepben és hogy az orvos, a szülésznő megerősíti és támogatja őket ezen az úton.
• Bevonódás a döntésekbe: A szüléssel kapcsolatos döntéseket ne csak az orvos vagy csak a szülésznő hozza meg, hanem a döntések együtt, a kismama bevonásával történjenek és magáénak érezze azokat.

A magzat tudatossága és a szülés traumája

Az újszülött tudati fejlődéséről viszonylag sokat tudunk már, kilenc hónapos méhen belüli élete azonban a titokzatosság és az ellenmondások ködébe vész. A laborkörülmények ellenőrizhető viszonyai között folytatott kísérletek egzaktnak tűnő számai miatt bizalommal fogadják a tudósok megállapításait, akik azokat az anyagi feltételeket szeretnék meghatározni, melyek az élet keletkezésében közrejátszottak. Az anyaméhen belüli fejlődésről is közölték elméleteiket, amik részletesen leírják e fejlődés biológiai történéseit, s melyben az embriót általában tudattalan szövettenyészetnek ábrázolják. A másik oldalon a teista nézet áll. A hívők szerint az élet a fogamzás pillanatában kezdődik, és számukra az élet megmagyarázhatatlan csoda, Isten lehelete.

Dr. Thomas Verny "A magzat titkos élete" című híres könyvében felsorakoztatja érveit annak igazolására, hogy a magzat szubtilis módon érzékeli a külvilág eseményeit, bár szerinte a magzat a tudatfejlődés alacsony fokán áll. Példáinak némelyike ugyanakkor egészen másról tanúskodik. Megemlíti például Boris Brott esetét, aki a kanadai Hamilton filharmonikus zenekarának karmestere, és egyes darabok csellószólamait már az anyaméhben elsajátította. Először valami misztikus képességet sejtett magában, mivel az először hallott darabok némelyikének gordonkaszólamát eleve felismerte. Ám hamarosan megoldódott a rejtély, amikor kiderült, hogy édesanyja, lelkes csellista lévén, terhessége alatt gyakran játszotta a szóban forgó zenedarabokat.

A születést megelőző pszichológia tudományos körökben is egyre nagyobb elismerésnek örvend, s ez a magzat méhen belüli tudatosságát igazoló adatok sokasodásának köszönhető. Ezek a tanulmányok kétségbe vonják azt a freudi nézetet, hogy a személyiség csupán a második életév elteltével kezd kifejlődni. Talán igaz tehát, hogy a magzat személyisége már az anyaméhben formálódni kezd.

Az ősi bölcselet tanulságai

A magzati lét tudatosságát már az ősi szanszkrit írásművek is ismerték. Leírásuk szerint az élőlény a születést megelőzően elgondolkodhat az élet értelméről. Ám ahogy közeledik a külvilágba vezető kapuhoz, hatalmába keríti a karmája, az előző életek cselekedeteinek visszahatása, s lelki értelme szertefoszlik.

A Bhágavata-purána szerint a magzat szinte elviselhetetlen kínokat él át az anyaméhben, a terhesség utolsó hónapjaiban azonban megváltozik a helyzet. A terhesség hetedik hónapját követően, ahogy a magzat fejjel lefelé az élet kapujához közeledik, filmként peregnek le előtte előző életeinek emlékképei, emlékeztetve sok-sok születésének és halálának, betegségeinek és öregségeinek minden gyötrelmére. Ilyenkor az embrió tudatában igen élesen fogalmazódik meg az emberi élet célja, a születések és halálok végtelennek tűnő körének megszakítása és az Istenhez fűződő kapcsolat felélesztése. S mit tesz ekkor az élőlény? Meglepő a válasz: fohászkodni kezd, csakhogy ne kelljen megszületnie.

A Bhágavata-purána mindezzel arra igyekszik rámutatni, hogy az élőlény előtt egy pillanatra feltárul a lehetőség, hogy más szemszögből vizsgálja világunkat és anyagi létünket, méghozzá olyan perspektívából, melynek előterében az élet örökérvényű törvényei állnak.

tags: #szules #embertelen #korulmenyek #kozott