A vérátömlesztés fontossága és folyamata

A vérátömlesztés (transzfúzió) olyan orvosi eljárás, amely során vért vagy vérkészítményeket juttatnak egy személy szervezetébe intravénásan. Erre akkor van szükség, ha a beteg nagy mennyiségű vért vesztett, például műtét, sérülés vagy súlyos vérszegénység miatt. A transzfúzió segít pótolni a vörösvértesteket, vérlemezkéket vagy más létfontosságú vérösszetevőket.

A vérátömlesztés (transzfúzió) egy orvosi kezelés, amely során egy személy vérének bizonyos komponenseit - például vörösvérsejteket, vérlemezkéket, plazmát vagy teljes vért - juttatnak át egy másik ember keringésébe. A transzfúziót általában akkor alkalmazzák, amikor egy betegnek sürgősen szüksége van bizonyos vérkomponensekre, például vérveszteség, vérszegénység vagy vérzési rendellenességek miatt.

A vérátömlesztés nem csak a vér adásában merül ki, minden, a véráram alkotóelemeinek pótlását is értjük rajta. A vörösvérsejt-transzfúzió, trombocitatranszfúzió, plazmatranszfúzió a leggyakoribb. Mindezen készítmények mellett a vér plazmafehérjéi, alvadási faktorai is gyógyszer formájában elérhetőek, adott betegség kezelésére. Maga a transzfúzió egy - bár mindennapos, de - komoly és akár életveszélyes mellékhatásokkal és szövődményekkel járó folyamat, mely során egy vagy több donor szervezetéből nyert alkotóelem kerül a recipiens szervezetébe. Rendkívüli körültekintést igényel hát.

Mi az a vérátömlesztés?

A vérátömlesztés (transzfúzió) olyan orvosi eljárás, amely során vért vagy vérkészítményeket juttatnak egy személy szervezetébe intravénásan. Erre akkor van szükség, ha a beteg nagy mennyiségű vért vesztett, például műtét, sérülés vagy súlyos vérszegénység miatt. A transzfúzió segít pótolni a vörösvértesteket, vérlemezkéket vagy más létfontosságú vérösszetevőket.

Hogyan működik a vérátömlesztés?

A transzfúzió során a beteget intravénásan kötik össze egy olyan zacskóval, amely tartalmazza a szükséges vérkomponenst. A vérkomponens átjut a vénán keresztül a beteg véráramába, ahol kifejti hatását.

A vérátömlesztés szigorúan kórházi körülmények közt történik, monitorozva a beteg állapotát végig a transzfúzió során és utána is. Maga a vérkészítmény intravénásan infúzió formájában kerül beadásra. Készítménytől függően, de lassan. kb. egy óra alatt. A beteget ezt követően is megfigyelés alatt kell tartani az esetleges korai és késői szövődmények észlelése végett.

A transzfúzió kórházi körülmények között, intravénásan, felügyelet mellett történik. A transzfúzió során bizonyos időközönként megmérik a beteg pulzusát, vérnyomását és testhőmérsékletét, monitorozva ezzel az esetlegesen felmerülő nemkívánatos reakciókat.

Milyen vérkészítményeket használnak a transzfúzió során?

A vérátömlesztés során nem mindig teljes vért alkalmaznak, hanem az adott beteg szükségleteihez igazítva különböző vérkomponenseket:

• Vörösvérsejt-koncentrátum: vérszegénység vagy nagy vérveszteség esetén alkalmazzák.
• Plazma: égési sérülések, májbetegségek és véralvadási zavarok kezelésére szolgál.
• Vérlemezkekoncentrátum: alacsony vérlemezkeszám vagy vérzékenység esetén szükséges.
• Krioprecipitátum: bizonyos véralvadási faktorok pótlására használják.

A mindennapos gyakorlatban a leggyakrabban a vörösvérsejt-transzfúzió, vagyis a „vér adása” a leggyakoribb. Számos indikációja van, alapvetően súlyos vérszegénység, vagy adott idő alatt veszített vérmennyiség esetén adandó, mely lehet hirtelen kialakuló, pl. baleset, sérülés, műtét kapcsán, vérzés (szülés, tápcsatornai) esetén. De gyakran daganatos betegség kezelésekor is szükséges, vagy krónikus esetben lassabban kialakult vérszegénység is igényelhet azonnali véradást (ezek kritériumai kellően szigorúak, de mindig egyénileg a beteget nézve kell dönteni).

Vérlemezke-koncentrátum is adható vérzés, vérzésveszély esetén, elsősorban akkor, ha bármilyen háttérok miatt a vérlemezke száma kritikus érték alá csökken (vérzés, daganat, kemoterápia, csontvelő-elégtelenség). Célja a véralvadás segítése, a spontán vérzések (belszervi, agyvérzés) elkerülése.

FFP (Friss Fagyasztott Plazma) vagy faktorkoncentrátum adására is elsősorban vérzés vagy vérzésveszély esetén kerül sor.

A transzfúzió különböző vérkészítményekkel történhet. A következő alapkészítményeket különböztetjük meg: vörösvérsejt-koncentrátum; trombocita- (vérlemezke-) koncentrátum; fehérvérsejt; plazma. A készítmény előállításának módja lehet teljes vérből vagy aferézissel előállított. A vérkészítmény típusa lehet: határrétegmentes, reszuszpendált (additív oldatban); helyreállított/közegcserélt (mosott); fehérvérsejt-mentesített; poolozott; osztott; besugarazott; patogénredukált.

Vörösvérsejt-koncentrátumra akkor van szükség, ha a beteg hemoglobinszintje egy meghatározott szint alá csökken (krónikus esetben: ha a hemoglobin 70 G/l alatti), valamint ha a beteg a teljes vértérfogatának 30%-át elveszti. Ilyenkor a sejtek oxigénellátottsága az egészséget és az életet veszélyeztetően csökken, ezért válik szükségessé a vörösvérsejt-transzfúzió.

Trombocita- (vérlemezke-) koncentrátum adása súlyos vérzés, illetve vérzésveszély esetén indokolt, figyelembe véve a beteg általános állapotát és trombocitaszámát. Adódhat olyan állapot (pl. kemoterápia, sugárkezelés, műtét esetén), amelyben felmerül a megelőzés céljából adott trombocitapótlás is.

Friss fagyasztott plazmára olyan speciális esetben lehet szükség, amikor a beteg vérzik, és nincs elég véralvadási faktor a keringési rendszerében.

Fehérvérsejt- (granulocyta-) koncentrátumot csak ritka esetben alkalmaznak, például csontvelő-elégtelenségnél, vagy olyan súlyos fertőzések esetében, amelyek során az antibiotikumos kezelés elégtelen.

A vérkészítmények fajtái

A mindennapos gyakorlatban a leggyakrabban a vörösvérsejt-transzfúzió, vagyis a „vér adása” a leggyakoribb. Számos indikációja van, alapvetően súlyos vérszegénység, vagy adott idő alatt veszített vérmennyiség esetén adandó, mely lehet hirtelen kialakuló, pl. baleset, sérülés, műtét kapcsán, vérzés (szülés, tápcsatornai) esetén. De gyakran daganatos betegség kezelésekor is szükséges, vagy krónikus esetben lassabban kialakult vérszegénység is igényelhet azonnali véradást (ezek kritériumai kellően szigorúak, de mindig egyénileg a beteget nézve kell dönteni). Vérlemezke-koncentrátum is adható vérzés, vérzésveszély esetén, elsősorban akkor, ha bármilyen háttérok miatt a vérlemezke száma kritikus érték alá csökken (vérzés, daganat, kemoterápia, csontvelő-elégtelenség). Célja a véralvadás segítése, a spontán vérzések (belszervi, agyvérzés) elkerülése. FFP (Friss Fagyasztott Plazma) vagy faktorkoncentrátum adására is elsősorban vérzés vagy vérzésveszély esetén kerül sor.

Milyen betegségek esetén lehet szükség vérátömlesztésre?

A vérátömlesztést különböző betegségek és állapotok kezelésére alkalmazzák, különösen akkor, ha a beteg vérveszteséggel, vérzési rendellenességgel vagy oxigénszállítási zavarral küzd.

Súlyos vérszegénység (anaemia)

A vérszegénység olyan állapot, amikor a szervezet nem termel elegendő egészséges vörösvérsejtet, ami oxigénhiányhoz vezet a test szöveteiben. Ez fáradtságot, gyengeséget és légszomjat okozhat. Súlyos vérszegénység esetén, különösen akut vagy krónikus betegségekkel összefüggésben, vörösvérsejt-transzfúzióra lehet szükség.

Tünetek: gyengeség, fáradtság, szédülés, sápadt bőr.

Ha a beteg akut betegségben szenved vérszegénység, a vörösvértestek száma szervezetükben jóval a normál szint alá csökken.

Súlyos vérzés vagy traumás sérülések

Súlyos vérzés esetén, például műtétek vagy balesetek következtében, azonnali vérátömlesztésre van szükség a vér mennyiségének helyreállítására. A nagy mennyiségű vérveszteség életveszélyes lehet, mivel csökken az oxigénszállító vörösvérsejtek mennyisége, és a szervek nem kapnak elegendő oxigént.

Tünetek: gyors vérvesztés, ájulás, sápadtság, gyengeség.

Ha egy személy súlyosan megsérül egy baleset során, rengeteg vér áramlik ki a kilyukadt ereken keresztül.

Daganatos betegségek és kemoterápia

A daganatos betegségek és a kemoterápia gyakran károsítják a csontvelőt, ami miatt csökkenhet a vérsejtek termelése. Emiatt a vérsejtek száma (vörösvérsejtek, fehérvérsejtek és vérlemezkék) súlyosan csökkenhet, ami vérátömlesztést tehet szükségessé.

Tünetek: fáradtság, légszomj, vérzésre való hajlam.

Általában azok a betegek, akiknek leukémia vagy a vérrák nagy valószínűséggel súlyos vérszegénységben szenvednek. Ráadásul, kemoterápiás kezelés és a sugárzás gyakran hátrányosan befolyásolja a csontvelőt, és csökkenti annak vörösvérsejt-termelő képességét.

Vérzési rendellenességek

Olyan állapotok, mint a hemofília vagy a trombocitopénia, ahol a véralvadási folyamat zavart szenved, gyakran vezethetnek súlyos vérzésekhez. A plazma vagy vérlemezke-transzfúzió segíthet a vérzés megállításában, helyreállítva a normál véralvadási funkciókat.

Tünetek: könnyű véraláfutások, gyakori vérzések, hosszan tartó vérzés sérülések után.

Bizonyos vérbetegségek, mint például a sarlósejtes betegség és a hemofília, gyakran vérszegénységet okoznak az állandó vérveszteség miatt.

Vérátömlesztést igénylő műtéti beavatkozások

Nagyobb műtéti beavatkozások során, különösen azoknál a műtéteknél, amelyek jelentős vérveszteséggel járnak (pl. szívműtét, ortopédiai műtétek), vérátömlesztésre lehet szükség a vérmennyiség és a vérsejtek helyreállításához.

Tünetek (műtét után): gyengeség, alacsony vérnyomás, sápadt bőr.

Újszülöttkori vérszegénység

Korai születésű vagy súlyosan beteg újszülötteknél vérátömlesztésre lehet szükség a vérszegénység vagy véralvadási problémák kezelésére. Az újszülöttkori vérátömlesztés célja, hogy a vér oxigénszállító képességét helyreállítsák, és megakadályozzák a szövődményeket.

Tünetek: gyenge étvágy, sápadtság, alacsony oxigénszint.

Vérveszteséggel járó szülés

Nagyobb vérveszteség esetén, például szülés utáni vérzéskor, vérátömlesztésre lehet szükség a vérmennyiség helyreállítására és a szövődmények megelőzésére.

Tünetek: gyors vérvesztés, ájulás, alacsony vérnyomás.

Belső vérzés

A fekély vagy más súlyos emésztési rendellenesség által okozott emésztőrendszeri sérülés súlyos vérzést okozhat.

A vérátömlesztés előnyei

• Életmentő kezelés: a vérátömlesztés súlyos vérveszteség vagy vérszegénység esetén helyreállítja a megfelelő vérmennyiséget és oxigénszállítást, ami elengedhetetlen a túléléshez.
• Vérkomponens-pótlás: a transzfúzió segít helyreállítani a véralvadást, megelőzni a vérzést, vagy oxigént juttatni a szövetekbe, javítva a beteg állapotát.
• Széles körben alkalmazható: különféle betegségek és állapotok esetén alkalmazható, a vérzési rendellenességektől a daganatos betegségeken át a súlyos vérveszteségig.

A vérátömlesztés kockázatai

Bár a transzfúziók többsége biztonságos, ritkán előfordulhatnak mellékhatások, például:

• Allergiás reakciók: ritkán előfordulhatnak enyhe vagy súlyos allergiás reakciók a transzfúzióra, beleértve a lázat, csalánkiütést vagy légzési nehézségeket.
• Transzfúzióval kapcsolatos fertőzések: bár a donorvér szigorúan ellenőrzött, nagyon ritka esetekben fennáll a fertőzések, például hepatitis vagy HIV átvitelének kockázata.
• Hemolitikus reakció: ritkán, ha a vércsoport nem egyezik, az immunrendszer megtámadhatja az idegen vérsejteket, ami súlyos reakciókat okozhat.
• Túlterhelési kockázat: nagy mennyiségű vér gyors transzfúziója szívproblémákat okozhat, különösen időseknél vagy szívbetegeknél.

Néhány beteg tapasztalhat lázat, amely a vérátömlesztés befejezése után akár 5 óráig is eltarthat. Néhány ember allergiás lehet a transzfúziós vérre, még akkor is, ha a vércsoport egyezik. Akut immunhemolitikus reakciók léphetnek fel, ha a szervezet nem hajlandó elfogadni az újonnan átömlesztett vért. A késleltetett hemolitikus reakciók sokkal később jelentkezhetnek, miután a transzfúziós folyamat befejeződött. Ha a vérátömlesztés előtt nem vizsgálják meg alaposan, a beteg AIDS-szel, hepatitis B-vel, Hepatitis C-vel vagy néhány bakteriális szennyeződéssel fertőződhet. Az anafilaxiás reakció közvetlenül a transzfúziós folyamat után fordulhat elő, és akár végzetes is lehet a beteg számára. Az arc megduzzadhat, torokfájást, légzési nehézségeket okozhat, és a vérnyomás hirtelen leeshet.

Hogyan biztosítják, hogy a vér biztonságos?

A véradományozás után minden egyes vérmintát szigorú laboratóriumi vizsgálatoknak vetnek alá, hogy kizárják a fertőző betegségeket (például HIV/AIDS, hepatitisz B és C). Emellett a vércsoport-meghatározás és keresztpróba biztosítja, hogy a beteg megfelelő és kompatibilis vért kapjon. A véradás és tárolás folyamata szigorúan szabályozott, hogy a lehető legnagyobb biztonságot garantálják.

Milyen vércsoportokat lehet egymással keverni transzfúzió során?

A vércsoport-kompatibilitás kulcsfontosságú a sikeres transzfúzióhoz:

• 0-ás vércsoport: univerzális donor (vörösvértestek szempontjából), mindenki megkaphatja.
• A vércsoport: A és AB csoportú egyének kaphatják.
• B vércsoport: B és AB csoportú egyének számára megfelelő.
• AB vércsoport: univerzális plazmadonor, de csak AB vércsoportú személyek kaphatnak vörösvértesteket.
• Rh-összeférhetőség is számít: Rh-negatív személyek csak Rh-negatív vért kaphatnak, míg Rh-pozitív betegek mindkettőt fogadhatják.

A transzfúzió az esetek döntő többségében csak AB0- és Rh-kompatibilitás esetén lehetséges. Kivételes esetben (pl. kompatibilis készítmény hiányakor) lehet csak ettől eltérni. A kompatibilitás vizsgálata az alábbi vizsgálatokat hordozza magában: AB0- és Rh-meghatározás; ellenanyag-vizsgálat, amennyiben pozitív, ellenanyag-azonosítást is végeznek; direkt antiglobulinteszt; vörösvértest-koncentrátum esetén keresztpróba.

Vannak-e mellékhatásai a vérátömlesztésnek?

Bár a transzfúziók többsége biztonságos, ritkán előfordulhatnak mellékhatások, például:

• Láz és hidegrázás: enyhe immunreakció, amely gyakran magától elmúlik.
• Allergiás reakció: bőrkiütés, viszketés vagy légszomj léphet fel.
• Hemolitikus reakció: ritka, de súlyos eset, amikor a szervezet elpusztítja az inkompatibilis vörösvérsejteket.
• Fertőzések: extrém ritkán, mivel a vérkészítményeket alaposan szűrik.

Korai és immunológiai okra visszavezethető lehet anafilaxia, allergiás reakció, ARDS, tüdőkárosodás, hemolízis. A korai immunológiai reakciók légzési, keringési, vese- vagy májelégtelenség kialakulásával fenyegetnek azonnal vagy hosszabb távon. Késői immunológiai okból kialakulhat elsősorban alloimmunizáció, ellenanyag-képződés, ami az esetleges következő transzfúziót nehezíti. Nem immunológiai szövődmény lehet fertőzés átvitele, vasterhelés, a keringési vagy légzési rendszer terhelése.

Mennyi ideig tart egy vérátömlesztés?

A transzfúzió időtartama attól függ, milyen típusú vérkészítményt kap a beteg. Egy vörösvérsejt-koncentrátum beadása általában 1,5-4 órát vesz igénybe, míg a plazma vagy vérlemezkék átadása rövidebb idő alatt is lezajlik.

A transzfúzió menete

A vérátömlesztés szigorúan kórházi körülmények közt történik, monitorozva a beteg állapotát végig a transzfúzió során és utána is. Maga a vérkészítmény intravénásan infúzió formájában kerül beadásra. Készítménytől függően, de lassan. kb. egy óra alatt. A beteget ezt követően is megfigyelés alatt kell tartani az esetleges korai és késői szövődmények észlelése végett.

Ki kaphat vérátömlesztést?

Vérátömlesztésre bárki rászorulhat, aki jelentős vérveszteséget szenvedett el, például súlyos baleset, nagy műtét vagy szülés során. Emellett olyan betegek is rendszeresen kapnak vért, akiknek a szervezete nem képes elegendő egészséges vérsejtet termelni, például leukémiás vagy sarlósejtes vérszegénységben szenvedő páciensek.

Ha a betegnek további vérre van szüksége testrendszerének támogatásához, az eljárást orvosilag vértranszfúziónak nevezik. Sokan rendszeresen adnak vért olyan betegeknek, akiknek sürgős vérre van szükségük. Amikor az orvos vérátömlesztést ír fel a betegnek, akkor vért adnak neki úgy, hogy tűt szúrnak a vénájába. Ennek a csőnek a másik vége a vért vagy vérkészítményt tartalmazó tasakhoz csatlakozik.

Ki nem kaphat vérátömlesztést?

Bizonyos vallási közösségek, például a Jehova Tanúi, nem fogadják el a vérátömlesztést hitbeli okokból. Orvosilag pedig ritkán, de előfordulhat, hogy egy beteg immunrendszere úgy reagál a kapott vérre, hogy az káros lenne számára. Ebben az esetben alternatív kezelési lehetőségeket kell keresni.

Mi történik, ha valaki rossz vért kap?

Ha egy beteg inkompatibilis vért kap, az immunrendszere megtámadhatja a kapott vörösvérsejteket, ami hemolitikus reakciót okozhat. Ez súlyos tünetekkel járhat, például magas lázzal, hidegrázással, alacsony vérnyomással és veseproblémákkal. Ezért végzik el a vércsoport-ellenőrzést és a keresztpróbát minden transzfúzió előtt.

Használható-e saját vér a transzfúzióhoz?

Igen, bizonyos esetekben a betegek saját vérüket is használhatják, ezt autotranszfúziónak nevezik. Ez különösen tervezett műtétek előtt hasznos, amikor a páciens előzetesen vért ad le, amit később felhasználhatnak. Ez a módszer kiküszöböli az idegen vérrel kapcsolatos kockázatokat.

Kaphatok-e vérátömlesztést otthon?

A vérátömlesztés orvosi felügyeletet igényel, ezért kórházban vagy speciális egészségügyi központokban végzik. Egyes krónikus betegek esetében azonban - például akik rendszeres vérátömlesztésre szorulnak - speciális körülmények között otthoni transzfúzió is lehetséges szakszemélyzet jelenlétében.

Hogyan készülhetek fel egy vérátömlesztésre?

A legtöbb esetben nincs szükség speciális előkészületekre. Fontos, hogy a beteg tájékoztassa orvosát bármilyen gyógyszerérzékenységről vagy korábbi transzfúziós reakcióról. Ha tervezett transzfúzióra van szükség, az orvos elvégezteti a szükséges vérvizsgálatokat és keresztpróbát a megfelelő vérkészítmény kiválasztása érdekében.

Ha vérátömlesztést terveznek, a nővér ellenőrizni fogja vérnyomását, pulzusszámát és testhőmérsékletét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy Ön egészséges. A vérátömlesztés folyamata a betegnek átadott vér mennyiségétől függ. Egyes gyógyszerek elősegíthetik a gyorsabb vértermelést a szervezetben.

A transzfúzió előkészítése

A vérkészítményeket önkéntes, direkt vagy támogató irányított véradásból lehet fedezni, azonban fontos, hogy a kórházi ellátásnak nem feltétele a beteg nevére szóló véradás! Önkéntes véradás esetén a donor nem nevezi meg a beteget, akit a véradásával segíteni szeretne. A direkt és a támogató irányított véradás esetén azonban igen, a kettő közti különbség az, hogy direkt irányított véradás esetén a beteg megnevezi a donort, akitől a beteggel csoportazonos vért részesíti előnyben transzfúzió során, míg a támogató irányított véradás esetén az adományozott vérével becserélés útján tudja segíteni a kiválasztott beteget. Így orvosszakmai szempontok alapján kevesebb a transzfúziós kockázat, mivel a direkt irányított véradásból, közvetlen rokonoktól származó vérkészítményeket besugarazással kell kezelni, ami 14 napra csökkenti a felhasználhatósági időt. Becserélés estén viszont a beteg már korábban felhasználható, megfelelő módon előkészített vérkészítményhez juthat. A véradás során levett 450 ml vérből egy egység vörösvérsejt-koncentrátum, egy egység trombocita- (vérlemezke-) koncentrátum és egy egység friss fagyasztott plazma nyerhető ki. A fehérvérsejt-koncentrátum aferézissel gyűjthető, ezt a műveletet azonban csak betegigény esetén, kiválasztott véradótól végzik.

Transzfúzió előtt minden vérkészítményt megvizsgálnak. A kompatibilitás vizsgálata során elsősorban az AB0- és Rh-kompatibilitást ellenőrzik (lásd még: Vércsoportok). A transzfúzió az esetek döntő többségében csak AB0- és Rh-kompatibilitás esetén lehetséges. Kivételes esetben (pl. kompatibilis készítmény hiányakor) lehet csak ettől eltérni.

Transzfúzió előtt az orvos: meggyőződik a beteg személyazonosságáról; tájékoztatja a beteget a transzfúzió menetéről, az esetleges szövődményekről; válaszol a betegben felmerülő kérdésekre. Ezt követően a beteg (recipiens) aláírásával igazolja a transzfúzióba való beleegyezést. A transzfúzió előtt közvetlenül az orvos ismét mintát vesz a betegtől, és a beadásra váró készítménnyel együtt tesztet végez, hogy kompatibilisek-e.

Adhatok-e vért, ha már kaptam vérátömlesztést?

Ez attól függ, hogy milyen okból kapott valaki vért. Ha a transzfúziót súlyos betegség vagy vérképzőszervi rendellenesség miatt kapta, akkor általában nem lehet véradó. Ha viszont egyszeri műtét vagy baleset miatt történt a transzfúzió, akkor egy meghatározott idő elteltével - általában legalább 6-12 hónap múlva - újra alkalmassá válhat véradásra.

A transzfúzió okai

A transzfúzió lehet sürgős vagy tervezett (elektív). Ennek függvényében az ok (indikáció) is eltérő lehet.

• Sürgős ok: baleset során nagy mennyiségű vérvesztés; műtét során fellépő nagymértékű vérzés; disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC).
• Tervezett ok: hematológiai betegeknél a betegségükből adódó vérképeltérések korrigálására; krónikusan vérző betegek ellátására; csontvelő-károsodás esetén; citosztatikus kezelés mellett; véralvadási faktor hiánya esetén.

A transzfúzió életmentő beavatkozás lehet, ezért mindig orvosi felügyelet mellett, a beteg állapotának megfelelően alkalmazzák.

A transzfúzió lehetséges szövődményei

Mint minden beavatkozásnak, így a transzfúziónak is lehetnek nemkívánatos szövődményei. A kiváltó ok szerint lehet immunológiai és nem immunológiai eredetű, időbeni lefolyás szerint pedig lehet azonnali (1-2 órán belüli) és késői reakció (napok, hetek, hónapok alatt jelentkező).

A transzfúzió (vagy vérátömlesztés) egy gyűjtőfogalom, amely vörösvérsejt-, fehérvérsejt-, trombocita- (vérlemezke-) és plazmakészítmények adását jelenti.A transzfúzió egy szövettranszplantáció, ezért rendkívül részletes körültekintést igényel, hiszen minden esetben arra kell törekedni, hogy a beteg számára a legkisebb kockázat mellett történjen meg a kezelés. A transzfúzió során a vérkészítménynek sterilnek, kórokozómentesnek, biológiailag aktívnak (funkcióját ellátni képesnek) és a recipiens (aki a vérkészítményt kapja) számára megfelelőnek kell lennie.

A transzfúziót követően két óráig szükséges megfigyelés céljából kórházban maradni, a várakozási idő leteltével a transzfundált beteg akár otthonába is távozhat.A transzfúziót követő két hétben, ha a beteg bármi rendelleneset tapasztal (pl. sötét vizelet, gyengeségérzet, sápadtság, sárgaság), azonnal keresse fel kezelőorvosát, ugyanis ezek a tünetek a transzfúziót követő késői reakciót is jelezhetik.

tags: #szoptatos #mamanak #veratomlesztese