Szoptatás közbeni problémák: félrenyelés, túltelítődés és mellgyulladás

A szoptatás az édesanya és gyermeke között bensőséges és különleges kapcsolatot teremt, ez a gyermek táplálásának legbiztonságosabb és legegyszerűbb formája. Bár többnyire problémamentesen zajlik, előfordulhatnak olyan gondok, amelyek megnehezíthetik a kismama napjait, különösen az első időszakban. Ezek közé tartozik a tej félrenyelése, a túltelített mell, a tejcsatorna elzáródása és a mellgyulladás.

A tej félrenyelése: okai és teendők

Amikor egy édesanya először tapasztalja, hogy kisbabája hirtelen köhögni kezd, kapkodja a levegőt, vagy akár elvörösödik és fuldokolni látszik szoptatás közben, a pánik azonnal úrrá lesz rajta. Ez az ijesztő jelenség, a tej félrenyelése vagy aspirációja, az egyik leggyakoribb ok, amiért az anyák elbizonytalanodnak a szoptatás sikerességében.

A félrenyelés tünetei és okai

A csecsemők számára a szoptatás egy komplex motorikus feladat, amely a szopás, nyelés és légzés ritmikus összehangolását igényli. Ez a koordináció már magzati korban kialakul, de az újszülöttek mégis rendkívül sebezhetők. A szájüreg és a garat anatómiai elrendezése segíti a tej biztonságos lejutását a nyelőcsőbe, de ha a tej túl gyorsan érkezik, vagy ha a baba fáradt, ez a finom egyensúly könnyen felborulhat. A félrenyelés anyatejjel akkor következik be, amikor a tej egy része a nyelőcső helyett a légcsőbe, vagyis a tüdő felé vezető útra kerül. A csecsemő fulladás tünetei ijesztőek lehetnek. Ilyenkor a baba általában hirtelen elengedi a mellet, kétségbeesetten kapkodja a levegőt, a bőre elvörösödhet, majd elkékülhet (cianózis), és hallható, gurgulázó hangot ad. Fontos különbséget tenni az egyszerű, kontrollált köhögés és a tényleges fulladás között. Az egyszerű köhögés, ami csak egy-két másodpercig tart, általában azt jelzi, hogy a baba még éppen időben korrigálta a nyelését.

A leggyakrabban tapasztalt ok a túl erős tejleadó reflex, más néven hiperlaktáció, vagy egyszerűen csak a tejtúltengés. Amikor beindul a tejleadó reflex (let-down), a tejáramlás sebessége hirtelen felgyorsul. Egy érzékenyebb vagy kisebb súlyú újszülött, akinek a szopás-nyelés-légzés koordinációja még kiforratlan, egyszerűen nem tudja tartani a tempót. A túl erős tejleadó reflex kezelése kulcsfontosságú a fulladás megelőzésében.

Érdemes szót ejteni a D-MER-ről (Dysphoric Milk Ejection Reflex), bár ez nem közvetlen oka a fulladásnak, de szorosan kapcsolódik a tejleadó reflexhez és az anya stressz szintjéhez. A D-MER egy ritka állapot, amikor a tejleadó reflex beindulásakor az anya hirtelen, rövid ideig tartó negatív érzelmeket (szorongás, szomorúság, undor) él át.

Mi a teendő, ha a baba félrenyeli a tejet?

A legfontosabb lépés a nyugalom megőrzése. Tudjuk, hogy ez könnyebb mondani, mint megtenni, de a baba a szülő reakcióját tükrözi. Ha a baba félrenyeli az anyatejet, azonnal szüntesse meg a szoptatást. Ne próbálja meg erővel visszatolni a mellre, vagy tovább szoptatni.

1. Emelje fel a babát: Vegye le a mellről, és azonnal emelje függőleges helyzetbe. A gravitáció segíthet a tej visszafolyásában. Ideális, ha a baba a vállán pihen, enyhén előre dőlve.
2. Helyezze a hasára: Ha a köhögés nem szűnik, helyezze a babát az alkarjára, hasra. A baba feje legyen lejjebb, mint a teste.
3. Ellenőrizze a szájüreget: Ha látja a tejet vagy habot a baba szájában, óvatosan törölje ki. Ne nyúljon mélyre, nehogy hátranyomja az esetlegesen elzáródást okozó anyagot.
4. Folytassa a megfigyelést: Ha a légzés normalizálódott, tartsa még függőlegesen a babát, és figyelje a légzését és a bőrszínét. Ha a baba rövid időn belül teljesen megnyugszik, és a bőrszíne rózsaszín, a veszély elmúlt.

A legfontosabb stratégia a szoptatási pozíciók megváltoztatása és a tej mennyiségének finom szabályozása:

• A hagyományos bölcsőtartásban a tejáramlás a gravitáció hatására gyorsul. Az anya kényelmesen fekszik a hátán, félig ülő helyzetben. A tejnek felfelé kell áramolnia, így lassul a sebessége. A baba jobban tudja kontrollálni a szopás erejét. Különösen hasznos, ha csak az egyik mellben tapasztalható túl erős reflex. A biológiai szoptatási pozíció (laid-back nursing) nem csupán a tejáramlást lassítja, hanem segíti a baba veleszületett szopási reflexeit is.
• Rövid kézi fejés: Mielőtt mellre teszi a babát, fejjen le manuálisan vagy egy mellszívóval egy kevés tejet (kb. 30-60 másodperc). Ez segít kiüríteni a leginkább nyomás alatt lévő tejet.
• Szüneteltetés (Pop-off): Amikor érzi, hogy a tejleadó reflex beindult (a mell feszül, bizsergő érzés, vagy hallja a baba kapkodó nyelését), vegye le a babát a mellről. Hagyja, hogy a mellből kifolyjon a gyorsan áramló tej egy kendőre vagy pohárba. Amikor az áramlás lelassul, tegye vissza a babát.
• A legfontosabb technika a túl erős tejáramlás kezelésében az, ha a gravitáció ellen dolgozunk. Ha jelentős túltermeléssel küzd, a blokkolt szoptatás segíthet. Ez azt jelenti, hogy meghatározott időn keresztül (pl. 3-4 órán át) csak az egyik mellből szoptatja a babát, még akkor is, ha a baba közben ismét enni kér. A másik mellre ez idő alatt nem kerül stimuláció, ami jelzést küld a szervezetnek, hogy csökkentse a termelést abban a mellben. Fontos figyelmeztetés: A blokkolt szoptatást óvatosan kell alkalmazni, mivel túlzott alkalmazása csökkentheti a teljes tejmennyiséget. Mindig figyelje a baba pelenkáit és súlygyarapodását.

Egyéb okok, amelyek félrenyelést okozhatnak

Bizonyos esetekben a fulladás oka nem csak a tejáramlás sebessége, hanem a baba szopási technikája. Ha a baba cumisüveget vagy cumit használ, előfordulhat, hogy a szájüregében lévő izmok nem megfelelően fejlődnek a mellbimbó hatékony kezelésére. A cumisüvegből való ivás sokkal passzívabb folyamat, ami megzavarhatja a baba természetes szopás-nyelés-légzés ritmusát a mellen. Ellenőrizze, hogy a baba szája szélesre nyílik-e, és az ajkai kifelé fordulnak-e (kacsacsőr).

Bár a legtöbb fulladás a tejáramlás sebességére vezethető vissza, vannak olyan egészségügyi vagy anatómiai okok, amelyek hajlamosíthatják a babát a félrenyelésre szoptatás közben.

• A rövid nyelvfék korlátozza a nyelv mozgását. A nyelv kulcsszerepet játszik a tej hatékony kiszívásában és a nyelés koordinálásában. A rövid nyelvfék korrekciója (frenotomia) sok esetben jelentősen javítja a szoptatási hatékonyságot és csökkenti a félrenyelést.
• A reflux önmagában is okozhat nyelési nehézségeket és köhögést, mivel a gyomortartalom visszajut a nyelőcsőbe, irritálva a légutakat. A refluxos babák gyakran feszültek etetés közben, vagy hirtelen felkiáltanak. Bár a reflux nem közvetlenül a tej félrenyelése, a két állapot tünetei hasonlóak lehetnek. Reflux gyanúja esetén érdemes konzultálni a gyermekorvossal, és olyan pozíciókat választani, amelyek segítik az emésztést (pl. függőleges tartás etetés után).
• Nagyon ritkán a félrenyelés hátterében komolyabb légúti rendellenességek állhatnak. A laryngomalacia (a gége lágyulása) például zajos légzést, stridort okozhat, és megnehezíti a koordinációt. Ha a baba fulladása rendszeres, és más aggasztó tünetekkel (pl. kékes bőrszín, súlygyarapodás hiánya) jár, feltétlenül forduljon orvoshoz.

A fulladás szoptatás alatt nemcsak fizikailag ijesztő, hanem érzelmileg is megterhelő mind az anya, mind a baba számára. Amikor a baba félrenyelt, és megnyugszik, fontos, hogy a következő etetésnél újra építse a bizalmat. Ne erőltesse a szoptatást, ha a baba még ideges. Töltsön időt a babával bőr-bőr kontaktusban, simogassa, nyugtassa meg. A szoptatást megelőzően alakítson ki egy nyugodt rituálét. Egy csendes szoba, halk zene, vagy egy rövid masszázs segíthet a babának ellazulni. Ha Ön is feszült, próbáljon meg mélyet lélegezni, mielőtt mellre teszi a babát.

Tévhitek a félrenyelésről

Sok anya aggódik amiatt, hogy a gyakori félrenyelés vagy a túl erős tejáramlás hosszú távon negatív hatással lehet a baba egészségére vagy a tejellátásra. Gyakran hallani, hogy a fulladás oka a túl „híg tej”. Ez egy tévhit. Az anyatej összetétele dinamikus, és bár az etetés elején a tej magasabb víztartalmú (előtej), ez nem jelenti azt, hogy „rossz minőségű” lenne. A félrenyelés oka nem a tej minősége, hanem a sebessége és a nyomás, amivel a tej a mellből kiáramlik. A túl erős tejleadó reflex miatt a baba gyakran nem jut el a zsírosabb, hátsó tejhez (utótej), ami lassabb áramlással érkezik. Ez okozhatja, hogy a baba gyakran éhes, és zöldes, habos székletet ürít. A szoptatás alatt történő kis mennyiségű félrenyelés rendkívül ritkán vezet aspirációs pneumóniához (tüdőgyulladáshoz), mivel a baba védekező reflexei általában hatékonyan működnek. Az anyatej antibakteriális és vírusellenes tulajdonságokkal is rendelkezik, ami csökkenti a fertőzés kockázatát. Az aggodalom akkor indokolt, ha a fulladás krónikus, nagy mennyiségű, és a baba gyakran köhög, zihál, vagy lázas. Ha a fent említett technikák kipróbálása után is rendszeres a fulladás szoptatás alatt, vagy ha a baba súlygyarapodása nem megfelelő, feltétlenül keressen fel egy IBCLC szoptatási tanácsadót. A tanácsadó képes felmérni a baba szopási technikáját, megvizsgálni a szájüregét (pl. rövid nyelvfék), és személyre szabott tanácsokat adni. A legfontosabb üzenet az, hogy a fulladás ijesztő, de normális része lehet a szoptatási folyamatnak, különösen az első hetekben, amíg a tejellátás és a baba koordinációja beáll. A szoptatás egy tanulási folyamat, és mind Önnek, mind a babának időre van szüksége ahhoz, hogy megtalálják a közös ritmust.

Gyakori szoptatási problémák és kezelésük

A szoptatás kezdeti szakaszában gyakran előfordulhatnak olyan problémák, mint a túltelítődött mell, a tejcsatorna elzáródása, vagy a mellgyulladás. Ezek mindegyike kellemetlen, de megfelelő kezeléssel gyorsan orvosolható.

Túltelített mell

A legenyhébb a túltelített mell panasza. Ilyenkor a mellek kemények, feszesek, kissé fájdalmasak a hirtelen nagy mennyiségben termelődő tejtől. Ezt a problémát gyorsan megoldja a szoptatás. A második vagy harmadik napon általában bekövetkezik a „tejbelövellés”, amikor az előtej termelődését felváltja a tápláló tej kiválasztódása. Ez az első napon jellegzetesen okozhat túltelítődést, sőt gyakran lázkiugrás is megjelenhet. Ilyenkor a bő folyadékfogyasztással, és a megfelelő szoptatási technika megtanulásával egy-két nap alatt csökkennek a panaszok. Nagyon fontos a szoptatás.

Elzáródott tejcsatorna

Amikor egy tejcsatorna elzáródik, csak az egyik mell érzékeny, többnyire csomó vagy ék alakban. A tünetek fokozatosan alakulnak ki, kis hőemelkedés lehet, de magas láz nincs, a mama jól érzi magát. Ilyenkor az a legjobb, ha a szoptatást megfelelő gyakorisággal az anyuka folytatja. A mell kiürítését segíti a szoptatás előtti meleg vizes zuhanyozás is. Fontos, hogy a babát úgy tegyük mellre, hogy ne csak a mellbimbót, hanem a bimbóudvar kb. 3 cm-es részét is bekapja. A szoros melltartó viselése kerülendő. A szoptatás után a mellet fejéssel ki kell üríteni, gyengéd masszázs is alkalmazható. Ezután átmenetileg a fájdalom csökkentése miatt hideg vizes borogatás is alkalmazható, de csak rövid ideig (10 percig). Az édesanya pihenjen sokat és lazítson! Többnyire ezekkel az egyszerű fogásokkal a panaszok gyorsan megszűnnek.

Mellgyulladás (Masztitisz)

A masztitisz (mellgyulladás) a szoptató anyák körében gyakran előforduló állapot. A különböző tanulmányok 2-33% közé teszik az előfordulását. A statisztikák szerint a masztitiszek 74-95%-a a szülés utáni első 12 héten belül jelentkezik, leggyakrabban a 2-3. héten. A masztitisz klinikai definíciója szerint egy fájdalmas, forró, duzzadt, ék-alakú terület az emlőben, ami 38,5°C vagy annál magasabb lázzal, hidegrázással, influenza-szerű végtagfájdalommal és általános rossz közérzettel jár. Ugyanakkor a masztitisz szó szerint az emlő gyulladását jelenti, ami nem feltétlenül jár együtt bakteriális fertőzéssel. A vörösség, a fájdalom és a forróság mind jelen lehet akkor is, amikor az emlő túltelítődött vagy egy tejcsatorna záródott el, ezek azonban nem szükségszerűen jelentik azt, hogy fertőzés is történt.

Amikor a bimbó kisebb-nagyobb sérülésein keresztül baktériumok jutnak a mellbe, kialakul a mellgyulladás. Az édesanya lázas lesz, rázza a hideg, nagyon gyenge, és fájdalmai vannak. A mell a gyulladt területen meleg tapintatú. Ilyen esetben fontos, hogy mihamarabb orvoshoz forduljon az anyuka. A mellgyulladás ugyanis kezdetben nagyon eredményesen kezelhető gyógyszerrel, de ha túl későn megy az édesanya, akkor előfordulhat tályogképződés, ami már komolyabb kezelést, műtétet tesz szükségessé. A mellgyulladásra antibiotikumot rendelnek, emellett a gyermek szophat, mert a felírt antibiotikumok nincsenek az újszülöttre káros hatással. Természetesen a lázcsillapítás is fontos, pl. ibuprofen tartalmú gyógyszerrel. Ameddig a mellből tiszta tej folyik, a mama szoptathat (sőt szoptasson is), de ha gennyes a tej, akkor csak a másik mellből kapjon enni a kisbaba, amíg tisztává nem válik újra, a beteg oldalon viszont fejéssel kell gondoskodni a tej pangásának megakadályozásáról.

Ha nagyobb a baj, kialakult az emlőtályog és azt fel kellett nyitni, akkor sem kell végleg lemondani a szoptatásról. Az antibiotikumkezelés első 24 órája után, amennyiben a tályogból nem kerül genny a tejbe, és a baba nem érintkezik a drénnel és a sebbel, esetenként folytatható a szoptatás (az első 24 órában termelődött tejet ki kell önteni). Ennek elbírálása a kezelőorvos feladata. Amennyiben a műtéti hely olyan (pl. túl közel van a mellbimbóhoz), a másik mellből szoptasson a kismama, de a beteg oldalt folyamatosan ki kell üríteni fejéssel.

A tejpangás és minden olyan esemény, ami tejpangáshoz vezet határozottan fokozza a kockázatát annak, hogy mellgyulladás alakul ki. A fertőzéses masztitiszre ezeken felül hajlamosító tényező az emlőbimbó sérülése, bár a bimbósérülés nem feltétele a fertőzésnek, és önmagában nem is elegendő hozzá. A bimbósérülésből valószínűbb, hogy fertőzéses masztitisz lesz, ha a Staphylococcus aureus kolonizálja. Az ekcéma emiatt fokozott kockázatot jelent, mert az ekcémás anyák bőrén gyakrabban telepedik meg a S. aureus. Számos egyéb tényezőt is összefüggésbe hoztak a masztitisz fokozott kockázatával, mindamellett ezek jelentősége jóval kisebb, mint a tejpangásé, és az ezekkel kapcsolatos kutatási eredmények nem meggyőzőek.

Fertőzéses masztitisz esetén az anyatejből leggyakrabban kitenyésző kórokozó a Staphylococcus aureus és a koaguláz-negatív staphylococcusok (KNS). Streptococcus fertőzésre kell gondolnunk akkor, ha a masztitisz kétoldali. További dokumentált kórokozók a Bacteroides fajok, E. coli és más gram-negatív baktériumok, A és B csoportú hemolizáló streptococcusok, Peptostreptococcus fajok, Mycobacterium tbc (ritka) és Candida fajok (ritka). Kevert fertőzések is előfordulhatnak. Sajnos egyre gyakrabban kell gondolnunk a közösségben szerzett methicillin rezisztens S. aureus fertőzésekre.

Függetlenül attól, hogy a feltételezett etiológia fertőzéses vagy nem fertőzéses, a mellgyulladás kezelésének legfontosabb lépése a tejpangás megszüntetése és az emlő hatékony kiürítésének folyamatos biztosítása akár szoptatás, akár kézi fejés, akár mellszívó pumpa segítségével. Az anyát arra kell biztatni, hogy gyakrabban szoptasson - ha kizárólagosan szoptat, 24 óra alatt legalább 8-12 alkalommal - mindig az érintett mellel kezdve. Ha a fájdalom nagy, kezdheti a szoptatást a másik oldalon, majd a tejleadó reflex kiváltódásakor tegye át a csecsemőt az érintett emlőre. Érdemes a csecsemőt úgy mellre helyezni, hogy az álla az elzáródott terület felé forduljon, mert a csecsemő azt a területet üríti ki leginkább, amelyik az álla felé esik. Ellenőrizzük a csecsemő mellre helyezését és hogy a szopás megfelelően hatékony-e! Ha a szoptatás nem lehetséges, a tejet fejéssel kell kiüríteni az emlőből, lehetőség szerint egy dupla-fejes gépi mellszívóval, naponta 8-12 alkalommal 15-20 percet szánva a fejésre. Ha a masztitisz során az emlőt nem ürítik ki rendszeres időközönként, fokozódik a tályog kialakulásának kockázata, és a felépülés elhúzódik. A tej kiürítését segítheti, ha a szoptatás vagy fejés előtt, illetve alatt meleg borogatást teszünk az elzáródott területre. Ez lehet mikrohullámú sütőben megmelegített cseresznyemag párna, meleg vízzel töltött palack vagy akár egy meleg vízbe mártott textilzsebkendő is. A borogatásnak olyan melegnek kell lennie, amit a bőr még éppen elvisel. A meleg csökkenti a fájdalmat, és elősegíti a tejürülést. A szoptatások/fejések között hideg borogatást is tehetünk az emlőre pár percre. A legegyszerűbb megoldás egy zacskó textilpelenkába csavart, fagyasztott zöldség (pl. zöldborsó vagy kukorica). A hideg csökkenti a gyulladást, az ödémát és a fájdalmat. A tej ürülését segítheti a gyengéd masszázs is. A terápia kiegészítéseként az ágynyugalom, a megfelelő folyadékbevitel és az egészséges étrend nélkülözhetetlen. Kórházi felvétel válhat szükségessé, ha az anya nagyon beteg és otthon nincs, aki gondját viselje. A mellgyulladástól szenvedő anyának rengeteg támogatásra és bátorításra lehet szüksége ahhoz, hogy folytassa a szoptatást mind a saját, mind gyermeke egészségének érdekében. Ebbe az anya lelki egészsége is beletartozik, ugyanis az anyát pszichésen rendkívüli módon megviseli, ha arra kényszerül, hogy elválassza gyermekét, mielőtt arra érzelmileg készen állna.

A fájdalomcsillapító gyógyszerek segítik a tejleadó reflexet, ezért hasznosak lehetnek. Egy kifejezetten gyulladásgátló hatóanyag, mint amilyen az ibuprofen hatékonyabban enyhítheti a tüneteket, mint egy egyszerű fájdalomcsillapító, mint például a paracetamol. Az ibuprofen és a diklofenák is minimális mennyiségben választódik ki az anyatejbe, szoptatás alatt biztonságosan szedhető, de nem indokolja a szoptatás felfüggesztését a paracetamol vagy a metamizol szedése sem, különösen, ha a gyermek 3 hónaposnál idősebb.

Ha a masztitisz tünetei enyhék és 24 óránál rövidebb ideje állnak fenn, a konzervatív terápia (hatékony kiürítés, ágynyugalom stb.) elegendő lehet. Ha azonban a tünetek nem javulnak 12-24 órán belül vagy rosszabbodnak, ha az anyának nagy fájdalmai, súlyos tünetei, magas láza és/vagy általános tünetei vannak, antibiotikus kezelést kell kezdeni függetlenül attól, hogy fertőzéses vagy nem fertőzéses eredetet tételezünk fel. Elsőként választandó szerek a penicillináz rezisztens penicillinek, amelyek közül a szűk spektrumúak megfelelően hatékonyak a S. aureus ellen, de Magyarországon egyik hatóanyag sincs forgalomban. Így csak a széles spektrumú amoxicillin jön szóba, mivel az ampicillinre már régóta növekvő rezisztenciát észlelnek. Az első generációs cefalosporinok (cefalexin) szintén elfogadottak elsőként választott szerként masztitiszben. Penicillinérzékenység esetén erythromycin vagy clindamycin adható. Bár kontrollált vizsgálatok nem készültek, a legtöbb szakértő 10-14 napos antibiotikum kezelést tart szükségesnek. A megfelelő kezelésre általában gyors és drámai javulás következik be. Ha a masztitisz tünetei nem szűnnek meg napokon belül, újra át kell gondolni, hogy helyes volt-e a diagnózis. További vizsgálatok válhatnak szükségessé rezisztens baktériumok, tályog, a háttérben meghúzódó csomó, esetleg gyulladásos vagy duktális karcinóma kimutatására. Egy másik potenciális szövődmény a tályog kialakulása, aminek akkor a legnagyobb a veszélye, ha a kezelés későn kezdődik vagy nem elég hatékony. A masztitiszes esetek nagyjából 3%-ában alakul ki tályog. Ha a szokásos kezelés ellenére az emlő egy körülírt területe kemény, vörös és érzékeny marad, akkor gondolnunk kell a tályogra. Lehetséges, hogy addigra az általános tünetek és a láz megszűnik. A diagnózist ultrahang vizsgálattal lehet megerősíteni. Az összegyűlt gennyet sebészi úton el kell távolítani: ez lehet megnyitás, kiöblítés és drenázs vagy vékonytűs aspiráció. A vékonytűs aspirációt esetenként meg kell ismételni (akár többször is), mégis előnyben részesítendő, mert helyi érzéstelenítésben, akár járóbeteg szakrendelésen elvégezhető, jóval kisebb megterhelést jelent a beteg számára, és hamarabb gyógyul. A leszívott váladékot tenyésztésre és antibiotikum érzékenység meghatározásra laboratóriumba kell küldeni. A szoptatás folytatható, kivéve akkor, ha a bemetszés helyét nem lehet úgy fedni, hogy szopás közben a csecsemő szája ne érjen hozzá. A későn kezdett vagy elégtelen (pl. túl rövid ideig tartó) kezelés visszatérő mellgyulladáshoz vezethet. Ettől függetlenül, ha a mellgyulladás visszatér, a további epizódok megelőzése céljából meg kell próbálni kideríteni, milyen okok húzódnak meg a háttérben. Leggyakrabban tejpangás, fertőzéses folyamatok és/vagy anyai kórállapotok állnak a visszatérő masztitisz hátterében, amelyek kölcsönösen összefügghetnek egymással. Legelőször mindig a tejpangás okait kell kizárni, mint például a nem megfelelő szoptatási gyakorlat, külső nyomás a mellen vagy a tejtúltermelés. Ezután vegyük sorra a következő fertőzéses kórokozókat: 1) másodlagos gombás fertőzés; 2) későn kezdett vagy nem hatékony antibiotikus terápia; 3) krónikus bakteriális fertőzés; 4) fertőzött mellbimbó krémek használata. Végül gondoljunk a háttérben meghúzódó anyai tényezőkre, mint például a kimerültség, anémia, stressz. A masztitisz megelőzésében döntő jelentősége van a helyes szoptatási gyakorlatnak, az emlő hatékony kiürítésének, valamint a túltelítődés és tejcsatorna elzáródás azonnali hatékony kezelésének. Az anyákat meg kell tanítani, hogyan vehetik észre a tejpangás első jeleit, és hogyan szüntethetik meg azt. Nagyon fontos, hogy az anyák szoptatásban jártas szakembertől azonnali segítséget kapjanak szoptatási nehézségek - mint például fájdalmas, sebes emlőbimbó, túltelítődés vagy elégtelen tejtermelés - esetén.

Reflux és szopási sztrájk

A szoptatással kapcsolatos problémák közé tartozik a reflux és a szopási sztrájk is, melyek szintén sok aggodalmat okozhatnak a szülőknek.

Reflux a csecsemőknél

A bukás (amire élettani vagy szövődménymentes refluxként is utalnak) gyakori, és legtöbbnyire normális jelenség a csecsemőknél. Gyakori a bukás, ha a kisbaba túl sok anyatejet evett meg túl gyorsan. Ez akkor fordulhat elő, ha a baba nagyon gyorsan vagy nagyon intenzíven szopik, vagy ha az édesanya melle túltelítődött. A bukás mennyisége általában sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ha egy csecsemő figyelme könnyen elterelhető (elengedi a mellet és nézelődik), vagy nagyon nyugtalanul szopik, több levegőt nyelhet, és gyakrabban bukhat. Élelmiszer-érzékenység is okozhat jelentős mennyiségű bukást. A legvalószínűbb kiváltók a tejtermékek (a gyermek vagy az anya étrendjében). További megválaszolandó kérdések: kap-e a baba bármi mást az anyatejen kívül - tápszert, hozzátáplálást (gabonakásákat, pelyheket stb.), vitaminokat (vagy fluoridot, vasat), gyógyszert, gyógynövénykészítményt? A refluxban (GERD, gastroesophageal reflux disease) szenvedő kisbabák általában sokat buknak. Bár szoptatott csecsemőknél ritkán figyelhető meg, az újszülött rendszeres sugárban hányása a pilorus sztenózis tünete lehet, egy olyan gyomorproblémáé, melyet műteni kell. Fiúknál négyszer gyakoribb, mint lányoknál, a tünetek általában 3 és 5 hetes kor közt jelentkeznek. A refluxos csecsemők kis százaléka komoly kellemetlenségeket és komplikációkat él meg a reflux miatt. Ezeket a kisbabákat néhányan (a “vidáman bukók” ellenpontjaként) “sovány sírós”-ként emlegetik. Családi hajlam is valószínűsíthető a refluxnál. A reflux gyakori koraszülötteknél (az éretlen szervrendszerek miatt, koraszülöttségükből fakadóan), és olyan babáknál, akiknek egyéb egészségügyi problémáik is vannak.

A reflux tünetei

• Gyakori bukás vagy hányás; nyűgösség bukáskor.
• Lassú gyarapodás, súlyvesztés vagy fejlődésben való megállás.

A reflux vizsgálata és kezelése

A refluxról jelenleg rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a reflux vizsgálata vagy kezelése 12 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében csak akkor kívánatos, ha a bukás lassú gyarapodással, súlyvesztéssel, súlyos fulladással, tüdő-megbetegedéssel vagy más komplikációval társul. Amikor a reflux lehetősége felmerül, sok esetben az orvos először különböző refluxellenes készítményekkel próbálkozik (anélkül, hogy vizsgálatokat végezne), hogy lássa, a készítmények javítanak-e a baba állapotán. Ha vizsgálat történik, az általános gyakorlat egy 24 órás pH-megfigyelés. Ez egy invazív vizsgálat, amikor is egy csövet vezetnek le a kisbaba torkán, hogy a nyelőcső alsó végén mérni tudják a savasság mértékét.

Javasolt szoptatási technikák reflux esetén

• Tervezzünk gyakori szoptatást! A kisebb, gyakoribb adagokat könnyebb megemészteni a kisbabának.
• Igyekezzünk a kisbabát félig ülő vagy teljesen függőleges testhelyzetben szoptatni, vagy dőljünk hátra, hogy a baba rajtunk legyen, pocakja a pocakunkon!
• Hagyjuk, hogy a baba teljesen befejezze az egyik oldalon a szopást (várjunk, amíg magától elengedi, vagy elalszik), mielőtt a másik oldallal kínáljuk! A túl gyors váltás bukást okozhat.
• Szoptass! A reflux ritkább a szoptatott csecsemőknél! Ráadásul a refluxos szoptatott kisbabáknál enyhébb és rövidebb ideig tart a reflux, kevesebb éjszakai kellemetlenséggel, mint a tápszeres babáknál.
• Csökkentsd vagy szüntesd meg a koffeinfogyasztásodat!
• Minden refluxos csecsemő esetében gondolni kell allergiára! A Pediatrics áttekintő cikke (Salvatore 2002) szerint az egy évnél fiatalabb csecsemők refluxos problémáinak mintegy fele visszavezethető a tehéntej-fehérje allergiára.
• Friss tanulmányok keresték a refluxos csecsemőknek megfelelő testhelyzetet. Ezen tanulmányok szerint a baba fejének megemelése nem javított jelentősen az állapoton. Ami valóban javulást hozott, az a baloldalukon fekvés és a hasonfekvés volt! bár a friss kutatási eredmények nem támasztják alá, hogy érdemes félig fekvő (30 fokban megemelt) helyzetben tartani a kisbabát, ez mégis gyakori ajánlás maradt.
• A sűrítők csökkenthetik a bukást, de a kutatások nem mutatnak csökkenést a reflux tekintetében (csendes reflux). A sűrítők mellett gyakran tapasztalható evéshez kötődő köhögés, lassabban ürül ki a gyomor, és nő a refluxos esetek, valamint az aspirációk száma. Számos indoka van annak, hogy ne vezessük be túl hamar a gabonaféléket vagy más táplálékokat. Bizonyított, hogy a rizs vagy a gluténtartalmú gabonafélék bevezetése az étrendbe 3 hónapos kor előtt, növeli a gyermeknél az I. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát. A szoptatási kapcsolat: A korai hozzátáplálás kapcsolatba hozható a korai elválasztódással.

Szopási sztrájk

A szopási sztrájk nagyon becsapós dolog. A hónapok óta ügyesen szopizó baba egyszer csak teljesen elfordul az anyamelltől, nem kéri, viszont mást még nem fogad el. Az anyuka ilyenkor kétségbe esik: azt hiszi, a baba el akarja választani magát, hogy vége a szoptatásnak, ugyanakkor aggódik is, nem hal-e éhen csemetéje. A sztrájk bármilyen életkorban jelentkezhet egészen 1 éves korig. Újszülötteknél a sárgaság vagy esetleges hypotónia, rövid nyelvfék, illetve egyéb szervi elváltozások okozhatják, hogy a kicsi nem tud szopizni, rosszul kapja be az anyamellet, folyton elengedi, erőtlenül szopizik. 3 hónapos korig emésztési problémák nehezíthetik meg a szopizást. A kicsi levegőt nyel, fájni kezd a hasa, ezért abbahagyja a szopizást.

A szopási sztrájk okai

• Otthoni stressz.
• Megfázás, bedugult orr (száraz levegő miatt).
• Az anyuka menstruációja.
• Fájdalom a szájüregben (fogzás, afta, szájpenész).
• Fájdalom a fülben (fülgyulladás).
• Fájdalmas nyelés (torokgyulladás, mandulagyulladás).
• Kényelmetlen testhelyzet.
• Előfordulhat, hogy a baba csak hetente egyszer kakil, de minden szopizáskor próbálkozott, és láthatóan ez a próbálkozás fájdalmas volt a számára.
• Becsapós lehet, amikor a babát már hozzátápláljuk és ilyenkor lép fel szopási sztrájk, ez gyakran a szoptatás végét is jelenti egyben, hiszen az anya úgy gondolja, a pici most már mást is eszik és el akarja választani magát.

Teendők szopási sztrájk esetén

• Próbáld más testhelyzetben szoptatni!
• Teremts nyugodt körülményeket! Vonuljatok el egy csendes, nyugodt szobába, akár még egy kis félhomályt is csinálhatsz, hogy semmi ne zavarja a kicsit.
• Teremts testkontaktust a babával! Próbáld meg félmeztelenül szoptatni, hogy a bőröd érintkezzen a kicsi bőrével, ha ehet, legyen ő is félmeztelen.
• Oldd meg a problémát! Ha szervi gondra, megfázásra, fájdalomra gyanakszol, feltétlenül konzultálj a védőnővel és/vagy a gyermekorvossal. Ha hasfájásra, emésztési nehézségekre gondolsz, pár percig tornásztasd a kicsit, a térdeit húzd fel a pocakjához és vissza, illetve a pocak köldök körüli masszázsa is elősegíti a bélműködést (körbe-körbe masszírozd az óramutató járásával megegyező irányban).
• Ha a baba cumit, cumisüveget kap, hagyjátok abba a használatát.
• Ha az orra dugult be, orrspray-vel, a hátára kenhető balzsammal, orrszívóval oldjátok meg a helyzetet.
• És a legfontosabb: ne ess kétségbe! Az szopási sztrájk 4-5-6 napig is eltarthat, de annál hamarabb véget ér, minél gyorsabban teszel ellene.

Gyakori kérdések és válaszok

Gyakran nyeli félre a baba a tejet, de a súlya jól gyarapszik. Aggódnom kell?

Nem feltétlenül. Ha a baba súlya a megfelelő ütemben gyarapszik, és a pelenkái nedvesek, az azt jelzi, hogy elegendő tejhez jut. A gyakori félrenyelés ebben az esetben valószínűleg a túl erős tejleadó reflexre vezethető vissza. Bár ijesztő, ha a baba gyorsan megnyugszik és a bőrszíne normális, a helyzet a pozícióváltással (pl. dőlt hátra tartás) kezelhető.

Mi a különbség a félrenyelés és a bukás között?

A félrenyelés (aspiráció) akkor történik, amikor a tej a nyelés helyett a légcsőbe kerül, ami azonnali köhögést és fulladást vált ki. A bukás (regurgitáció) a gyomortartalom (tej) visszaáramlása a nyelőcsőbe és a szájba, ami általában etetés után, erőlködés nélkül történik. A bukás inkább emésztési jelenség, a félrenyelés pedig légzési probléma.

Segíthet-e a cumisüveg használata a fulladás elkerülésében?

Általában nem javasolt, ha a cél a szoptatás. A cumisüveg használata ún. cumizavart okozhat, mivel a baba más technikával szívja a tejet az üvegből, mint a mellből. Ha a baba a mellen küzd a gyors áramlással, a lassú áramlású cumisüveg segíthet ideiglenesen, de hosszú távon érdemesebb a mell pozíciójának és a tejáramlásnak a szabályozásával próbálkozni.

Mikor kell orvoshoz fordulnom, ha a baba fullad?

Azonnal hívjon orvosi segítséget, ha a baba fulladása tartós, nem tudja a köhögő reflexszel orvosolni a helyzetet, a bőrszíne elkékül (cianózis), vagy ha a fulladás után a légzése ziháló, nehéz marad.

A stressz befolyásolja a tejáramlást?

Igen, a stressz és a szorongás közvetlenül befolyásolhatja a tejleadó reflexet. A stressz hormonok, mint az adrenalin, korlátozhatják az oxitocin felszabadulását, ami a tejleadásért felelős. Paradox módon ez egyeseknél lassíthatja a tejáramlást, másoknál viszont a feszültség miatt a tej hirtelen, nagy nyomással indulhat meg, különösen, ha a tejtúltengés is fennáll.

Melyik a legjobb szoptatási pozíció a túl erős tejáramlás ellen?

A biológiai szoptatás vagy dőlt hátra pozíció (laid-back nursing). Ebben a pozícióban az anya félig fekszik, a baba pedig a hasán van. A gravitáció ebben az esetben a tejáramlás ellen dolgozik, lassítja azt.

Lehetséges, hogy a baba csak fáradtság miatt nyeli félre a tejet?

Igen, a fáradtság szerepet játszhat. A szopás, nyelés és légzés koordinációja rendkívül energiaigényes feladat. Ha a baba túl fáradt, vagy túl sokáig hagyják éhezni, a koordinációja romlik. Ilyenkor hajlamosabb a kapkodásra és a rossz tapadásra, ami növeli a félrenyelés esélyét.

tags: #szoptatas #sok #levego