A szoptatás első napjaiban számíthatunk bizonyos fokú mellbimbó-érzékenységre. Ahogy a kisbaba ínye megszorítja a mellbimbót, és húzza a mellszövetet, kellemetlen, húzó érzés jelentkezhet. Azonban amikor a baba szívni kezd, beindul a tejleadó reflex, és a tej folyik, a szoptatás azonnal kellemesebbé válik. A kezdeti fájdalomnak a szülést követő 2-4. napon kell elmúlnia.
Ha a kisbaba nehezen tanulja meg, hogyan kapja be a mellet, számíthatunk rá, hogy a mellbimbó érzékennyé, fájdalmassá válik. A szoptatás teljes hossza alatt fennmaradó fájdalom, vagy az egy hétnél tovább tartó érzékenység arra utal, hogy változtatni kell a mellre tapadás vagy a szopás módján. Fontos, hogy még azelőtt lépjünk, mielőtt a helyzet tovább romlik, és a mellbimbó fájdalmasan kisebesedik.
A szülést követő napokban-hetekben fennálló mellbimbófájdalom rendszerint a nem megfelelő mellre tapadás és szopási technika eredménye. Ha gondosan odafigyelünk arra, hogyan kapja be a kisbaba a mellet, azzal megelőzzük, vagy legalábbis minimálisra csökkentjük a mellbimbófájdalmat. A megelőzés a legjobb orvosság! Nézzük át a mellre helyezés alapjait, hogy a kisbaba jól legyen mellen! Ha gondunk támad a szoptatási testhelyzettel vagy a mellre tapadással, keressünk fel szoptatási tanácsadót!
A helyes mellre tapadás és szopási technika fontossága
Az első és legfontosabb dolog annak ellenőrzése, hogy jól van-e mellen a kisbaba: milyen testhelyzetben, milyen technikával szopik. Ha a mellbimbók nagyon fájnak, akkor valószínűleg a kisbaba nem vesz be elég mellszövetet a szájába. A mellbimbó csúcsán látható hosszanti vörös csík vagy ideiglenes bemélyedés a bimbó tövénél azt jelzi, hogy a bimbó nincs bent elég mélyen a kisbaba szájában szopás közben. A kicsi nyelve a mellbimbó hegyét dörzsölheti, vagy az ínye a bimbó tövén rágcsál, ahelyett, hogy a bimbóudvar fölött helyezkedne el.
A mellre helyezés alapjai:
- A kisbaba mellmagasságban, a mellbimbóval egy szinten helyezkedik el, jól megtámasztva?
- Az oldalán fekszik, közel a mellhez végig a szoptatás alatt?
- A mellet tágra nyitott szájjal veszi be?
- Az alsó és felső ajkai úgy kifordulnak, mint egy halacskának?
- Kényelmesen megtámasztottuk a hátunkat, vállainkat és karjainkat, hogy a baba ne csúszkáljon a mellbimbón a szoptatás alatt, és lazán tartjuk (nem szorítva)?
- A mellet ujjainkkal alul megtámasztjuk, hüvelykujjunkkal felül, hogy a súlya ne nehezedjen a kisbaba arcára?
A megfelelő mellre tapadást az ún. nyugágy testhelyzet segíti a leghatékonyabban, mivel ez a pozíció stimulálja a baba veleszületett reflexeit, amik arra ösztönzik őt, hogy nagyra tátott szájjal, mélyen bekapja a mellbimbót. Ösztönözzük a babát arra, hogy minél több mellszövetet vegyen a szájába! A mellbimbón kívül legalább 2,5 centiméternyi mellszövetnek el kellene tűnnie a szájában.
Várjuk meg, amíg a kisbaba nagyra nyitja a száját, és csak akkor húzzuk a mellhez! Alkalmazzuk a szendvicsfogást, hogy a kisbaba minél nagyobb részt vegyen be a szájába a mellszövetből! Ehhez támasszuk meg a mellünket alulról ujjaink segítségével - a hüvelykujj legyen felül, a bimbóudvar mögött. Ujjaink nyomásával lapítsuk el a mellet, közben toljuk hátra, a mellkasunk felé.
A mellet támasztó kezünk mutatóujjával nyomjuk lefele a kisbaba ajkát, amikor bekapja a mellet. Ez segít, hogy nagyra nyissa a száját. A gyengéd nyomást szoptatás közben is alkalmazhatjuk. Győződjünk meg róla, hogy a kisbaba ajkai kifele fordulnak! Ha az alsó ajkát beszívja, az fájdalmat okoz a mellbimbó alsó részén. A szoptató anyának elég nehéz ezt saját szemmel ellenőriznie, amikor a kisbabája éppen szopik, ezért kérjünk meg valakit, hogy kukkantson be a mellünk alá, és nézze meg helyettünk!
A baba nyelvének helyes pozíciója
Ellenőrizzük a kisbaba nyelvét is szoptatás közben! Ha óvatosan lehúzzuk az alsó ajkát, azt kell látnunk, hogy a nyelvcsúcs a baba alsó ínyén átnyúlik, a nyelv az alsó ajak és a bimbóudvar között helyezkedik el. A kis nyelv felveszi a mellbimbó formáját, alulról körülölelve azt, így segíti a tejcsatornák kiürítését, és a tej eljuttatását a torok felé. A nyelv továbbá védi a mellet az erőteljes szopástól is.
A nyelv pozíciójának korrigálásához először is győződjünk meg róla, hogy a kisbaba nagyra nyitott szájjal tapad a mellre, és nyelve előre és lefelé mozog. A helyes nyelvmozgást úgy segíthetjük elő, ha a mellet támasztó kezünk mutatóujjával a baba állát óvatosan, finoman lefele nyomjuk. Az állkapocs nagyobbra nyitása általában segít, mert hatására a kisbaba jobban kinyújtja a nyelvét. Már a mellre helyezés előtt is érdemes az állat lehúzni, mert segít a nyelv lent tartásában.
Ha úgy látjuk, hogy a baba nyelve nem ér túl az alsó ínyén, vagy hogy nem öleli körül a mellet alulról, hanem lefele pöndörödik, lehet, hogy lenőtt nyelvvel van dolgunk. Mindig szüntessük meg a vákuumot, mielőtt a kisbabát levesszük a mellünkről. A „lecuppantás” fájdalmas, és meglepően hosszú ideig tartó mellbimbófájdalmat okoz.
A puha mell és a stabil tejtermelés
A szoptató anyukák néha azért aggódnak, hogy a melleik (az első hetekben láthatólag tele vannak tejjel), idővel puhává válnak. Ez azt jelenti, hogy üresek? Nem! A puha mell általában jó jel, amely arról árulkodik, hogy a laktáció stabilizálódott és helyesen működik. Pár hét szoptatás után a mellek a gyermek bioritmusához és szükségleteihez igazodnak, tehát nem tárolnak feleslegesen sok tejet, hanem szükség szerint termelik.
A tejtermelés kezdete a mellben olyan, mint egy megrendelés a gyorsétteremben - a megrendelés leadása után azonnal feldolgozásra kerül. A tej utánpótlása a kereslethez igazodik. A tej nagy része a szoptatások alatt termelődik és mindössze egyharmada termelődik két szoptatás között. Három óra vagy több elteltével mégis úgy érezheted, hogy jobban tele van a melled. Ez azért lehet, mert a hosszú várakozási idő alatt a mell beödémásodik és növekszik a vértérfogat az erekben. A megnövekedett mennyiségű nyirokfolyadék és vértérfogat okozza a feszülést, nem a sok tej.
A tejben található egy bizonyos fehérje, amely ha nem ürül ki a tejjel együtt, akkor elkezd a tejtermelés ellen hatni. Ez a Feedback Inhibitor of Lactation. A tej nem jön folyamatosan. Amikor a kisbabád mellre kerül, gyors szopómozgásokat végez, elfogyasztja azt a kis tejet, ami a bimbóudvar alatt, a tejcsatornákban áll. Ekkor a baba lassú, ritmikus szopásba kezd, látható, ahogy erőteljesen mozog az állkapcsa és a füle, és látod, hallod nyelni. A tejleadás után a baba ismét gyorsabb szopómozgásokat végez és már nem minden szívás után nyel. Közben alszik egy kicsit, de alvás közben is szopizik. Ezt nevezik egyesek cumizásnak a mellen. Eközben is stimulálja a melled, tejtermelésre ösztönözve azt. Hosszú percek telnek el, mire újra beindul a tejleadó reflex, a babád újra elkezd intenzíven nyelni, és kezdődik minden elölről. A különbség annyi, hogy minden újabb tejleadás során egyre zsírosabb tejhez jut a kicsi. Minél tovább hagyod a babát a melleden, annál több és annál zsírosabb, táplálóbb tejhez jut.
Gyakori problémák és megoldások
Kerüljük a cumik és cumisüvegek használatát, legalább addig, amíg a kisbabánk beletanul a szoptatásba. A tej kiszívása üvegből egészen más technikát kíván, mint a mellből szopás. Ha a kisbaba a mellből is úgy próbál tejhez jutni, mint a cumisüvegből, az rossz hatással van a mell bekapásának és a szívásnak a technikájára is. Azok a kisbabák, akik az első napokban mellből és cumisüvegből is kapnak tejet, feltehetően cumizavarosak lesznek.
A szoptatás első napjaiban folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy a kisbabánk jól legyen mellen. Ez gyakran azt jelenti, hogy újra és újra megszakítjuk a szoptatást, és elölről kezdjük az egész folyamatot, amíg a kisbaba szájában megfelelően van a mellbimbó és a bimbóudvar. Ha így teszünk, jutalmunk hamarosan a fájdalommentes szoptatás élménye lesz.
Ha küszködünk a mellre helyezéssel, vagy ha mellbimbónk fájdalma erős, ráadásul sebes vagy vérzik, kérjünk segítséget! Minél előbb meglépjük ezt, annál könnyebben és gyorsabban orvosolhatjuk a problémát. A kisbaba mellre tapadási és szopási technikájának javítása sokkal kellemesebb élménnyé teszi a jövőbeni szoptatást. Tudatosítsuk magunkban, hogy a fájdalom és érzékenység nem tart örökké - pár napon belül mindenképpen csökkennie kell.
Próbálkozzunk különféle szoptatási testhelyzetekkel, úgy mint a bölcsőtartás, hónaljtartás és a fekve szoptatás. Kezdjük a szoptatást a kevésbé fájdalmas oldalon. Ha ki kell ürítenünk a fájós mellet is, várjuk meg, amíg a kisbaba a másik mellet szopva kiváltja a tejleadó reflexet, és gyorsan tegyük át az érzékenyebbre. Akkor szoptassuk meg a kisbabát, amikor még nem nagyon éhes, így nem szopik olyan mohón és erőteljesen, valamint együttműködőbb a többszöri mellre helyezős próbálkozásainkkal is.
Ápolás és nyugtatás
Minden szoptatás után fejjünk ki kézzel pár csepp anyatejet, és masszírozzuk be ezt a természetes bőrnyugtatót a mellbimbő bőrébe. Ez fokozza a vérkeringést, és elősegíti a gyógyulást. Győződjünk meg róla, hogy a mellbimbók felszíne “használaton kívül” nem nedves. A szoptatás végén puha pamut anyaggal itassuk le a fölösleges nedvességet. Ha ez a finom, lapogató mozdulat is fájdalmat okoz, hagyjuk, hogy melleink a levegőn száradjanak meg. Ne húzzuk vissza a melltartót és a pólót, amíg a mellünk meg nem száradt. Vagy egyáltalán ne is hordjunk melltartót, főleg éjjel ne. A szivárgó tej miatt fekhetünk törülközőre. Ne gyorsítsuk a mellbimbók száradását például hajszárítóval, még alacsony fokozaton sem! Napoztassuk a mellbimbókat nap közben pár percig!
A fájdalom enyhítésére és gyógyítására válasszunk finomított lanolintartalmú kenőcsöt. Szoptatás után masszírozzunk egy keveset a krémből a mellbimbókba. Ne használjunk olyan olajat vagy krémet, amelyet szoptatás előtt le kell mosni, és nem biztonságos a kisbaba számára. Az orvosi minőségű, finomított lanolin a nedves sebgyógyulást segíti elő, mert megőrzi a mellbimbó és a bimbóudvar természetes nedvességtartalmát.
Ne használjunk szappant a mellbimbón! A mellbimbó körül található bimbóudvar pici kidudorodásai mirigyek, amelyek természetes tisztító és síkosító olajat választanak ki. Vizsgáljuk meg a melltartónkat! Fontos, hogy ne legyen túl szoros, hogy ne nyomja a mellbimbókat, és ne legyen durva anyagú, ami irritálhatja a bőrt. Ha a mellbimbók az érintésre is érzékenyen reagálnak, jó ötlet lehet a melltartóba tenni egy mellkagylót, ami távol tartja a ruhánk anyagát a mellbimbóktól, így az csak a levegővel érintkezik.
Mikor kérjünk segítséget?
Ha már mindent kipróbáltunk, és még mindig nagyon fájnak a mellbimbóink, lehet, hogy drasztikusabb lépésre van szükség. Ha még nem kerestünk fel egy szoptatási tanácsadót, most eljött az idő! Szakértő segítségre van szükség, hogy a fájdalom okát megtaláljuk. Egy szoptatási szakember megtanítja nekünk, hogyan vehetjük rá kisbabánkat az ügyesebb, hatékonyabb szopásra, ami nem bántja a mellbimbót.
Próbáljuk ki a bimbóvédőt! Ez egy puha és rugalmas szilikonból készült mellbimbó formájú eszköz, amely illeszkedik a bimbóra és a bimbóudvarra. A baba ezt veszi be a szájába a szoptatás elején. Ezzel a megoldással csökken az erőteljes szopómozgás következtében érzett fájdalom, és a mellre helyezési nehézségek némelyikére is átmeneti segítséget jelenthet. Kutatások szerint a kisbabák bimbóvédővel 20-50 %-kal kevesebb tejhez jutnak, mert nem tudják kellően összepréselni a bimbóudvart.
Törekedjünk arra, hogy csak átmeneti megoldásként használjuk a bimbóvédőt, mert a túlzott használat mellre helyezési problémákhoz vezethet egyes csecsemőknél. Továbbá a hosszú távú használat a tejhozamra is kedvezőtlen hatással lehet, hiszen a melleket nem ugyanúgy stimulálja a szilikonon keresztül a baba szája. A bimbóvédő elhagyásához próbáljuk meg azt, hogy csak a szoptatás elején helyezzük fel a mellünkre az eszközt. Amikor a baba jól van mellen, és már szopik, gyorsan kapjuk le a bimbóvédőt, és tegyük vissza a babát a csupasz mellbimbónkra. Szép fokozatosan eljuthatunk így oda, hogy a kisbabának már a szoptatás elején sem lesz szüksége semmilyen segédeszközre.
Szoptatási pozíciók - Szoptatás Világhét
Pihentessük a mellünket mellszívó használatával. Egy-két napig a kevésbé fájdalmas mellünkből szoptassuk a kisbabát, és a másik mellet fejjük. Legyünk óvatosak: a fejés is irritálhatja a mellbimbókat, ha túl nagy a szívóerő, ha túl hosszan fejünk, vagy ha a mellbimbó hozzádörzsölődik a mellszívó karimájához. (Sebes mellbimbó esetén a kézi fejés kíméletesebb lehet.) A lefejt tejet pohárból, fecskendőből vagy kanállal kínáljuk a kisbabának. Kerüljük az etetőcumi használatát.
Egyéb lehetséges okok
Ha minden felsorolt módszert kipróbáltunk, és a mellbimbók továbbra is éles fájdalommal reagálnak, lehet, hogy gombás fertőzés, candida áll a háttérben. Több hétnyi vagy hónapnyi fájdalommentes szoptatást követő mellbimbófájdalom esetén szinte mindig ez az ok.
A mell méretének valójában nincs jelentősége; ha kétségeid vannak emiatt, olvasd el, mit írnak erről más anyukák a fórumokon. Ugyanúgy a tejivás és tejtermelődés között sincs semmiféle kapcsolat (a tehén iszik tehéntejet, hogy tejet termelhessen?). Császármetszés után lehetséges az eredményes szoptatás, azonban fontos, hogy a lehető leghamarabb mellre helyezd a gyermeket szülés után, amellyel serkenti a tejtermelődést.
Azok az anyák, akik császármetszéssel szültek, gyakran találkoznak olyan nézettel, hogy csak azok az anyák szoptathatnak, akik természetes módon szültek. Ezeket ne hidd el. A szoptatás teljes hossza alatt fennmaradó fájdalom, vagy az egy hétnél tovább tartó érzékenység arra utal, hogy változtatni kell a mellre tapadás vagy a szopás módján. Fontos, hogy még azelőtt lépjünk, mielőtt a helyzet tovább romlik, és a mellbimbó fájdalmasan kisebesedik.