Szója- és tejfehérje-allergia: átfogó útmutató a tünetektől a kezelésig

A szójaallergia és a tejfehérje-allergia egyre gyakrabban előforduló ételallergiák, amelyek gyermekeket és felnőtteket egyaránt érinthetnek. Mivel a szója és a tej számos feldolgozott élelmiszerben megtalálható - gyakran rejtett formában -, a panaszok kiváltó okának felismerése sokszor nehézséget okoz. A tünetek változatosak lehetnek, az enyhe bőrviszketéstől a súlyos anafilaxiás reakcióig terjedhetnek. A megfelelő diagnózis és az életmódbeli alkalmazkodás elengedhetetlen a biztonságos, panaszmentes mindennapokhoz.

Mi az a szójaallergia, és mennyire gyakori?

A szójaallergia az immunrendszer kóros válasza a szója egyes fehérjekomponenseire, amelyeket veszélyként azonosít, és IgE-antitestek termelésével reagál. Ez a túlérzékenységi reakció az allergén elfogyasztása után akár perceken belül is kialakulhat, és a tünetek súlyossága széles skálán mozoghat az enyhe bőrtünetektől az életveszélyes anafilaxiáig. A szójaallergia a nyugati társadalmakban - különösen gyermekeknél - az egyik leggyakoribb ételallergiás forma, amit részben a szója széles körű felhasználása is magyaráz.

Egy hazai kutatás szerint az allergének a következő gyakorisági sorrendben okoznak érzékenységet: leggyakoribb a tojás, majd ezt követik a tehéntej, a szója, a búza, a banán, a paradicsom, a földimogyoró, a mogyoró, a narancs, a mandula, a sertéshús, a szezám, a tőkehal, az őszibarack és a zeller. E kutatás szerint tehát a szója a harmadik leggyakoribb allergiát kiváltó táplálék. A szójaérzékenyek száma 0,7% körüli Európában. A gyermekek mintegy 85%-a 3-5 éves korra „kinövi” a legtöbb allergén által okozott táplálékallergiáját. Ilyen allergének például a tojás, a tejfehérje, a búza és a szója is. A szójaallergia az egyik leggyakoribb növényi eredetű ételallergia. A prevalencia becslések szerint 0,4-0,6% körül mozog, de az enyhe tünetek miatt sok eset rejtve marad.

Gyakran gyermekkorban kezdődik, de felnőtteknél is kialakulhat

Csecsemőknél gyakran a szójatartalmú tápszerek jelentik az első találkozást az allergénnel, ami korai tünetekhez vezethet. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az allergia csak későbbi életkorban alakul ki, vagy korábban enyhe tünetek súlyosbodnak felnőttkorban, például hormonális vagy életmódbeli változások hatására.

Miben különbözik a szójaérzékenységtől (nem IgE-mediált reakció)?

A szójaérzékenység, más néven nem IgE-mediált reakció, nem jár valódi allergiás folyamattal, így nem mutatható ki vérvizsgálattal vagy bőrpróbával. Tünetei főként az emésztőrendszert érintik - puffadás, hasi diszkomfort, laza széklet -, és általában enyhébbek, nem életveszélyesek.

A szójaallergia okai és kockázati tényezői

A szójaallergia hátterében gyakran genetikai hajlam áll, és azoknál a gyermekeknél, akiknek családjában előfordult már allergia vagy atópiás betegség (ekcéma, asztma, szénanátha), nagyobb az esély a kialakulására. Az immunrendszer fejlődésének első éveiben nagyobb a szenzitizáció kockázata, így különösen fontos a szakorvosi nyomon követés már korai gyanú esetén is. A bélflóra összetétele is befolyásolhatja az allergiára való hajlamot: a császármetszéssel született, korán antibiotikumot kapó vagy kizárólag mesterségesen táplált gyermekeknél gyakoribbak az ételallergiák. Emellett a modern, feldolgozott élelmiszerek fogyasztása, a bőrbarrier károsodása és a környezeti allergének is hozzájárulhatnak az allergiás megbetegedések számának növekedéséhez.

Hol található meg a szója a mindennapi étrendben?

A szója a modern táplálkozás egyik leggyakrabban használt növényi alapanyaga, amelyet nemcsak önálló formában, hanem sokszor rejtett összetevőként is felhasználnak. A feldolgozott élelmiszerek széles körében megtalálható, így az allergiások számára az étrend biztonságossá tétele komoly odafigyelést igényel. A szója tápanyagban gazdag, ami a változatos étrend egyik fontos növényi eleme.

Szójabab, szójaszósz, tofu, növényi tejek, húshelyettesítők

A szója legismertebb formái közé tartozik a szójabab (natúr, pörkölt), a szójaliszt, szójakoncentrátum, szójafehérje izolátum, szójaital, szójatúró (tofu), szójalapú ételízesítő (szójaszósz), szójafehérje termékek (texturált szójafehérje), hidegen préselt szójaolaj és szójadesszertek. Ezek gyakori összetevői a vegetáriánus, vegán vagy laktózmentes étrendeknek, mivel a szója kiváló növényi fehérjeforrás, és gyakran helyettesíti az állati eredetű termékeket. A húshelyettesítők és húspótló termékek - például szója granulátum, szójakocka vagy szójaalapú fasírt - gyakran használják az izolált szójafehérjét állagjavítóként és fehérjedúsítás céljából.

A szója tápanyagtartalmát tekintve is könnyen helyettesíthető az étrendben. A tápanyagok közül magasabb a növényi táplálékokhoz viszonyítva a fehérjetartalma. Emellett a vitaminok közül a tiamin, riboflavin, piridoxin és folsav tartalma, míg az ásványi anyagok, nyomelemek közül a kalcium, foszfor, magnézium, vas és cink tartalma emelhető ki.

Rejtett összetevőként sok feldolgozott élelmiszerben

A szója gyakran jelenik meg „növényi fehérje”, „hidrolizált növényi fehérje”, „szójafehérje-izolátum” vagy „szójalecitin (E322)” megnevezéssel az összetevőlistákban. Ezeket gyakran használják emulgeálószerként, állományjavítóként, vagy fehérjepótlóként feldolgozott húskészítményekben, pékárukban, kekszekben, mártásokban és öntetekben. A szójalecitin különösen gyakori adalékanyag a csokoládékban, margarinokban, rágógumikban és instant élelmiszerekben is, ahol az emulgeáló tulajdonságát használják ki.

Alap- vagy adalékanyagként szóját számos élelmiszeripari termékben találhatunk, például instant készételporok, sütőipari és édesipari termékek, kenyér, hústermékek, szószok, capuccino és különféle italok. Mivel kis mennyiségben is képes tüneteket kiváltani az allergiásoknál, jelenléte jelentős kockázatot jelenthet.

Szójalecitin és allergia

Sokszor merül fel kérdésként, hogy a szójaallergiás ehet-e szójalecitint tartalmazó terméket. A szójalecitin (E száma 322) egy vizsgálat szerint a szójaallergiás egyének kis hányadánál vált ki reakciót, a többségénél viszont nem. A szójalecitin foszfolipid származék és kis mennyiségben tartalmazhat allergén fehérjét. A lecitint is kis mennyiségben tartalmazza az adott élelmiszeripari termék, így az allergiás reakció rizikója nagyon kicsi, de a reakció rizikójának mértéke még további vizsgálatot igényel.

Az Európai Unió Élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szervezete (EFSA) által kiadott állásfoglalás szerint, de számos egyéb tanulmány szerint is a szójalecitint a szójaallergiások többsége biztonsággal, reakció nélkül fogyaszthatja. A szójaallergia kiváltója a szójában található fehérje, így a szójalecitinnek a fehérjetartalmától függ, hogy kivált-e allergiás reakciót. Azonban az előállítási technológiától függően tartalmazhatja az eredeti élelmiszer fehérjéit is kisebb vagy akár nagyobb mennyiségben. Ez az, ami az ételallergiásoknak problémás lehet! Látatlanban nem lehet tudni, hogy egy konkrét élelmiszer-ipari termékben mennyi lecitin van, és ez mennyi allergén fehérjét tartalmazhat: semennyit vagy éppen sokat.

Egyedül azoknak az embereknek ajánlható a szójalecitin teljes kerülését, akik súlyos szójaallergiával vagy kémiai túlérzékenységgel rendelkeznek, és természetesen azok számára is, akik azt tapasztalják, hogy rosszul reagálnak rá.

A vegytiszta lecitin önmagában nem allergén. A lecitin egy emulgeátor, összetartja a vizes és a zsíros fázist, ezért tipikusan a nagy zsírtartalmú élelmiszerekhez adják. Gyakran szójaolajból állítják elő, esetenként napraforgóolajból, illetve más, nagy olajtartalmú élelmiszerből. Az élelmiszercímkéken fel kell tüntetni a lecitin jelenlétét, és a törvényi szabályozásnak megfelelően a gyártónak fel kellene tüntetnie azt is, ha a lecitin allergén alapanyagból, így szójából ered.

Nyomokban jelen lehet más termékekben is - keresztkontamináció veszélye

Gyártási folyamatok során a szója átkerülhet olyan termékekbe is, amelyek recept szerint nem tartalmazzák. Ez különösen a közös gyártósorokon készült ételeknél fordul elő, pl. pékségekben, édességgyártás során. A szója másik 13 táplálékallergénnel együtt jelölésköteles allergén (6. szójabab), így minden olyan élelmiszeren szerepel, amely alapanyaga vagy adalékanyaga tartalmaz szójafehérjét. Az EU-ban a szója allergénként való kötelező jelölése előírás, de a „nyomokban tartalmazhat” figyelmeztetés nem kötelező. Ezért különösen fontos, hogy az allergiások ne csak a címkét olvassák, hanem megbízható gyártókat válasszanak, és kérdés esetén konzultáljanak dietetikussal vagy allergológussal.

Azok a termékek vásárolhatók meg, amelyeken vagy szerepel, hogy szójamentes, vagy az összetevői közt nem tartalmaz szóját, és ha van külön allergén információ, azon nem található a szója jelölése.

Szójaallergia tünetei

A szójaallergia tünetei lehetnek enyhék, de akár életveszélyesek is. A panaszok jelentkezhetnek önállóan vagy kombinált formában, különböző testrendszereket érintve.

• Emésztőrendszeri panaszok: hasi görcsök, hányás, hasmenés. Ezek a tünetek általában a szója fogyasztása után rövid időn belül jelentkeznek. A panaszok fokozódhatnak, ha a beteg nem kerül orvosi kivizsgálásra és tovább fogyasztja az allergént.
• Bőrtünetek: bőrkiütés, csalánkiütés, viszketés, duzzanat és a bőr pirosodása. A bőrtünetek gyakran az első jelzések közé tartoznak, különösen gyermekeknél. Egy másik bőrtünet lehet az atópiás dermatitis, ami egy krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely viszketést, bőrpírt, hámlást és duzzanatot okoz. Az ekcéma felerősödhet, a csalánkiütések pedig testszerte is megjelenhetnek, akár fájdalmas formában is.
• Légúti reakciók: orrdugulás, köhögés, asztmatikus tünetek. A szója belélegzett részecskéi is kiválthatnak allergiás reakciót, például ha szójalisztet tartalmazó termékkel dolgoznak. A köhögés és nehézlégzés súlyosbodhat ismételt expozíció esetén. Szójára allergiás pékeknél és cukrászoknál gyakran hörgi asztma (asthma bronchiale) is kialakulhat.
• Súlyos esetben: anafilaxia, gégevizenyő, keringési zavar. Anafilaxiás reakció során hirtelen vérnyomásesés, torokduzzanat, eszméletvesztés is előfordulhat. Ez sürgősségi állapot, amely azonnali adrenalin-injekciót és orvosi ellátást igényel.

A tünetek súlyossága nem mindig arányos a bevitt allergén mennyiségével - minimális expozíció is súlyos reakciót válthat ki. Ezért fontos az elővigyázatosság minden szinten, beleértve a háztartási főzést, vendéglátást és közétkeztetést is.

Tejfehérje-allergia

Hazánkban a tehéntej az egyik leggyakoribb allergiát kiváltó élelmiszer. A tejfehérje-allergia az immunrendszer téves reakciója a tejben található fehérjékre. Ez a gyerekeknél előforduló leggyakoribb ételallergia, de a legtöbben kinövik, a felnőtteknél már ritka. A tejben nagy mennyiségű, jól hasznosuló fehérje található, de ezek a gyerekek egy részénél - és néhány felnőttnél - allergiás reakciót okoznak. A tünetek az enyhétől az életveszélyesig terjedhetnek.

Tejfehérje-allergia és laktózérzékenység különbsége

Sokan nincsenek tisztában a tejfehérje-allergia és a laktózérzékenység különbségével, pedig a két betegség nagyon is különbözik egymástól:

• A tejfehérje-allergia az immunrendszer túlzott, téves reakciója a tejben található fehérjékre.
• A laktózérzékenység emésztési zavar, amelynek a hátterében az áll, hogy a vékonybélben nem termelődik elég laktáz enzim, amely a tejben lévő cukrot, a laktózt bontja le.

A két betegség tünetei nagyrészt különböznek. A laktózérzékenység emésztőszervi tünetekkel jár (fokozott bélgázképződés, puffadás, hányinger, hasi fájdalom, hascsikarás, hasmenés), amelyek lehetnek nagyon kellemetlenek, de alapvetően nem veszélyesek. A tejfehérje-allergia nemcsak emésztőszervi tüneteket okoz, hanem kiütéseket, bőr- és légúti tüneteket is. Ezek közül a legsúlyosabb, az anafilaxia az életet is veszélyezteti. Laktózérzékenység esetén a tejtermékek fogyasztása nem tilos, de azok laktózmentes változatát kell választani. Tejfehérje-allergia esetén semmilyen tejtermék nem fogyasztható!

Tejfehérje-allergia tünetei

A tejfehérje-allergia sokféle tünettel járhat, azok súlyossága egyéntől függő. Az érintettek a felsorolt tünetek nem mindegyikét tapasztalják! A tünetek a tejet vagy tejfehérjét is tartalmazó élelmiszer fogyasztása után néhány perccel vagy órával is jelentkezhetnek. A tejfehérje-allergia általában már gyermekkorban elkezdődik, de a legtöbben felnőttkorukra kinövik. Az is előfordul azonban, hogy felnőttkorban jelentkezik a betegség.

Azonnal jelentkező tünetek:

• Csalánkiütések, vörös foltok, viszketés;
• sípoló légzés, nehézlégzés;
• zsibbadás vagy viszketés a száj körül;
• az ajkak, nyelv, torok duzzanata;
• rekedtség;
• köhögés, légszomj;
• hányás.

Később jelentkező tünetek:

• Híg széklet vagy hasmenés, amely vért is tartalmazhat;
• hasi görcsök;
• orrfolyás;
• könnyezés;
• csecsemőknél hasfájásos tünetek.

A tejfehérje-allergia esetenként anafilaxiát is okozhat. Tünetei a perceken (maximum egy órán) belül kialakuló ajak-, gége- és nyelvduzzanat, vizenyő (ödéma), esetenként hasfájás. Ebben az életveszélyes állapotban leállhat a légzés és a keringés. Az anafilaxia súlyos, életveszélyes reakció, amely azonnali adrenalin autoinjektor használatát és orvosi ellátást igényel.

Tejfehérje-allergia kiváltó okai és kockázati tényezői

Mint minden allergia, a tejfehérje-allergia is az immunrendszer hibás, túlérzékenységi reakciójának eredménye. A reakciót a tejben lévő fehérjék bármelyike, a kazein vagy a savófehérjék, sőt mindkettő is kiválthatja. A tejfehérjék hatására az immunrendszer IgE ellenanyagokat termel. Ha a szervezet újra találkozik a tejfehérjékkel, akkor az IgE ellenanyagok hatására az immunsejtekből hisztamin szabadul fel, ez okozza a tüneteket. A tejfehérje-allergiában szenvedő számára már a legkisebb mennyiségű tejfehérje is tüneteket okozhat.

Kockázati tényezők:

• Más allergiák jelenléte: Sok tejfehérje-allergiás gyermek másra is allergiás reakciót mutat. Nem ritka, hogy a tej az első ezek közül.
• Atópiás dermatitisz: A krónikus gyulladásos bőrbetegségben szenvedő gyermekeknél gyakoribbak az ételallergiák.
• Örökletes tényezők: A tejfehérje-allergia családi halmozódást mutat, vagyis ha valamelyik szülőnél vannak allergiás panaszok, a gyermeknél nagyobb valószínűsége van a tejfehérje-allergia kialakulásának.
• Életkor: A gyerekeknél sokkal gyakoribb ez az allergia. Ahogy nőnek, és az emésztőrendszerük is fejlődik, sokan kinövik a betegséget.

A tejfehérje-allergiában szenvedők nemcsak a tehéntejre, hanem gyakran a juh- és kecsketejre is allergiások, és az is előfordul, hogy a szójára is allergiás reakciót mutatnak.

Tejfehérje-allergia szövődményei

A tejfehérje-allergia legsúlyosabb szövődménye az anafilaxia. Ez az életveszélyes állapot azonnali orvosi beavatkozást igényel. A tejfehérje-allergiában szenvedőknél gyakori a más allergiák megjelenése is, amely lehet ételallergia (pl. szója, marhahús, tojás, mogyoró) vagy szénanátha pollenek, házi por vagy kisállatok szőre miatt. A tej és tejtermékek kerülése miatt egyes tápanyagok (különösen a D-vitamin és a kalcium) bevitelére nagyobb figyelmet kell fordítani.

Keresztallergia

A szójafehérje kiválthat közvetlen reakciót, ez az úgynevezett primer reakció, illetve keresztallergiás reakcióért is felelős lehet. Keresztallergiáról akkor beszélünk, ha egy adott anyagra allergiás betegnél egy kémiai szerkezetében hasonló, másik allergén is allergiás tüneteket vált ki. Így például akik a szójára allergiásak, allergiásak lehetnek egyéb hüvelyesekre, különösen a babra és a földimogyoróra, de az almára, a körtére, a cseresznyére, a sárgabarackra, a sárgarépára, a bokormogyoróra, a petrezselyemre, az eperre, a spárgára és a zellerre is. Ugyanezen okból a nyírfa-, az éger-, a gyertyán- és a fehér tölgy pollenjére allergiások is tapasztalhatnak allergiás tüneteket a szója fogyasztása során.

A tehéntej-allergiások azok, akiket a szójaallergia a leginkább veszélyeztet, ugyanis aki a tehéntejre allergiás, az nem ritkán a szójára is az. Különösen igaz ez a gyerekekre, akik körében a szója a leggyakrabban allergiát okozó növényi élelmiszer. A tejallergiás gyerekek 30 százalékánál szójaallergia is kialakul. Akkor sem tanácsos áttérni szójaalapú táplálásra, ha a csecsemő nem fogyaszthat tehéntejet, mert a szója amellett, hogy potenciális allergén, növényi hormonokat is tartalmaz, és ezek negatív hatással lehetnek a kisbabára.

Mikor érdemes allergológushoz fordulni?

Az allergia tünetei kezdetben enyhék is lehetnek, így sokan hosszú ideig nem gondolnak allergiára. Az ismétlődő panaszok és a bizonytalan eredetű reakciók azonban szakorvosi vizsgálatot indokolnak.

• Visszatérő tünetek szójatartalmú ételek fogyasztása után: Amennyiben valaki rendszeresen tapasztal emésztési vagy bőrtüneteket szójatartalmú ételek elfogyasztása után, felmerül az allergia lehetősége. A pontos diagnózis érdekében nem szabad elbagatellizálni a gyakran enyhének tűnő panaszokat sem.
• Ismeretlen eredetű gyermekkori bőrkiütések, hasfájás, hányás: Gyermekek esetén a tünetek - például ekcéma, hasfájás, étvágytalanság vagy hányás - gyakran nem kapcsolódnak egyértelműen allergiához. A szülőknek fontos szerepe van abban, hogy figyeljék az étkezés és a tünetek közötti összefüggéseket.
• Keresztallergia más hüvelyesekkel (pl. földimogyoró) vagy tejtermékekkel: Azoknál, akik más hüvelyesekre - főleg földimogyoróra - vagy tejtermékekre allergiás reakciót mutattak, nagyobb a valószínűsége annak, hogy szójaallergiájuk is van. Az allergénfehérjék közti hasonlóság miatt keresztreakció is kialakulhat, ami külön vizsgálatot igényel.

A korai orvosi vizsgálat nemcsak a diagnózist segíti, hanem a későbbi súlyosabb reakciók megelőzését is szolgálja. Az allergológus részletes anamnézis, laborvizsgálatok és szükség esetén további tesztek alapján állapítja meg a pontos kórképet.

Az allergia kivizsgálása

A szója- és tejfehérje-allergia pontos azonosítása szakorvosi irányítás mellett történik, mivel többféle vizsgálati módszer áll rendelkezésre. A cél a megbízható, egyértelmű diagnózis, amelyre építve biztonságos diétás terv állítható össze.

• Allergológiai szakorvosi konzultáció, részletes anamnézis: A kivizsgálás első lépése a szakorvosi konzultáció, amely során az orvos részletesen feltérképezi a tünetek típusát, időzítését és lehetséges kiváltó tényezőit. Fontos szerepet kap az étkezési napló, a családi allergiás háttér és az egyéb betegségek ismerete is.
• Vérvizsgálat (IgE-specifikus antitestek kimutatása): Az egyik leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai módszer az IgE antitestek szérumszintjének mérése. A vérvizsgálat segít annak megállapításában, hogy a szervezet termel-e allergén ellenes antitesteket, ami közvetlenül utal az allergiára. Tejmentes diéta mellett negatív eredményt is adhat.
• Prick-teszt (alkari bőrteszt): Az úgynevezett karcolásos próba során a bőrfelszínre cseppentenek a tesztelendő allergénből, majd a cseppen át megkarcolják a bőrfelszínt. A teszt helyén kialakuló reakció mértéke mutatja az allergiás reakció meglétét és annak erősségét.
• Komponens alapú diagnosztika a súlyosság megítélésére: Ez az új típusú vizsgálat lehetővé teszi, hogy a szója különböző allergénfehérjéire adott válaszokat külön-külön mérjék. Így megállapítható, hogy enyhébb, kinőhető típusról vagy súlyosabb, tartós allergiáról van-e szó.
• Élelmiszer-provokáció: Egy időre megkérik a beteget, hogy hagyja el az étrendjéből a gyanús élelmiszert (pl. tejet és tejtermékeket), ezután pedig táplálékprovokáció következik, vagyis a tüneteket okozó élelmiszer fokozatos visszaépítése a menübe. Ezt vagy járóbeteg-, vagy fekvőbeteg-ellátásban végzik.
• Együttműködés gyermekgyógyász, gasztroenterológus vagy dietetikus szakemberrel: Az allergia kezelése sok esetben multidiszciplináris megközelítést igényel. Az allergológus együtt dolgozik a gyermekorvossal, gasztroenterológussal és dietetikussal, hogy minden szempontból biztonságos megoldást találjanak.

A vizsgálatok időzítése, a laboreredmények értelmezése és a terápiás döntések mindig egyéni tényezőkön alapulnak.

Az allergia kezelése

Az allergia diagnózisa után a legfontosabb lépés az allergén teljes kizárása az étrendből - ez nemcsak az összetevők szintjén történő elhagyást jelenti, hanem a keresztszennyeződés minimalizálását is. A sikeres diéta kulcsa a tudatosság, a rendszeres orvosi és dietetikai kontroll, valamint az alapos tájékozódás. A szójaallergia kezelése általában tüneti kezelést és a szójától való elkerülést jelenti.

Allergén teljes kizárása az étrendből

A szójatartalmú ételeket minden formában kerülni kell, beleértve a közvetlen alapanyagokat (szójaszósz, tofu, tempeh) és a rejtett összetevőket is (például szójalecitin, szójafehérje, növényi fehérje). A dietetikus segíthet abban, hogy az étrend minden szükséges tápanyagot tartalmazzon az allergén kizárása mellett is. A szójabab és származékai a 14 jelölésköteles allergén között szerepelnek. A táplálkozás-élettani szempontból igen értékesnek számító szójabab nem létfontosságú élelmiszer, és a magyar konyhának sem alapvető alapanyaga. Szójafogyasztás nélkül is teljes értékű, egészséges étrend alakítható ki. Étrendből való kiiktatását azonban az nehezíti meg, hogy az élelmiszeripar számos formában alkalmazza a szóját és származékait. A diéta során el kell hagyni az étrendből a szójából készült termékeket, a rejtett formában szóját tartalmazó élelmiszeripari termékeket.

A tejfehérje-allergia kezeléséhez teljes mértékben kerülni kell a tejfehérje fogyasztását. Ez azért is nehéz, mert nagyon sok feldolgozott élelmiszer (édes és sós sütemények, virslik, felvágottak, lekvárok, zacskós kenyerek, levesporok, ételízesítők stb.), sőt, sok feldolgozottnak nem tűnő élelmiszer (pl. mélyhűtött zöldség) is tartalmazhat tejet. Gyógyszerek, táplálékkiegészítők, tápszerek is tartalmaznak tejfehérjét. A tejmentes ételt/élelmiszert a konyhában és a hűtőszekrényben tároljuk elkülönítve a tejfehérje-tartalmúaktól! Amikor a közösen elfogyasztott étel készül, akkor előbb a tejmentes ételek kerüljenek sorra, és utána a hagyományos, tejet/tejterméket is tartalmazó változatok!

Ha szoptat, és gyermekének tejfehérje-allergiája van, előfordulhat, hogy az Ön által fogyasztott tej tüneteket okoz nála. Ilyenkor kerülje Ön is a tejfehérje fogyasztását.

Hasznos tippek diéta esetén:

• Vásárláskor mindig olvassa el a teljes összetevőlistát - ne csak a „szója” szóra figyeljen, hanem keresse az alábbiakat is: szójafehérje, szójaliszt, szójaolaj, E322 (szójalecitin). Ha szójaallergiás, olvassa el az élelmiszer-csomagolásokat, hogy megtudja, tartalmaz-e szóját.
• Készítsen listát a kerülendő élelmiszerekről és márkákról - ez segíti a gyorsabb bevásárlást.
• Vezessen étkezési naplót a tünetek és az étrend pontos követésére, főleg az első hónapokban.
• Gondosan ellenőrizze, hogy amit fogyaszt, az ne tartalmazzon tejfehérjét.
• Tanítsa meg gyermekét, hogy ne fogadjon el ételt, italt másoktól, ne egyen, igyon megfelelően nem ellenőrzött ételeket, italokat.

Alternatív növényi fehérjeforrások és tejtermék-helyettesítők

A szója elhagyása után alternatív növényi italokkal és fehérjeforrásokkal lehet helyettesíteni a kiesett tápanyagokat. Ilyenek például a rizs-, zab-, kókusz-, és mandulatej (rizsital, zabital, kókuszital, mandulaital). Ezek a legtöbb allergiás számára biztonságosak, de egyéni tolerancia szerint kell választani. A tehéntej helyettesítésére rizs-, zab-, szója-, kókusz-, mandula-, rizsital, ill. kókusztejpor javasolható. Viszont a tejfehérje-allergiában szenvedők sokszor a szójára is túlzott reakciót mutatnak, ezért lehetőség szerint ne azt válassza.

Szerencsére a szója a magyar konyhának nem alapja, mint a távol-kelet ázsiai konyháknak, így az ételkészítés szempontjából könnyen helyettesíthető. Két esetben lehet viszont problémás a szója helyettesítése az étrendben. A szója tápanyagtartalmát tekintve is könnyen helyettesíthető az étrendben. A legtöbb élelmiszer, nyersanyag a természeténél fogva tehéntejmentes, például a liszt, a búzadara, a rizs, a tőkehúsok, a növényi olajok, a nyers gyümölcsök és zöldségek, vagy éppen a vizes kifli és a vizes zsemle.

Ha a szója nem jöhet szóba fehérjeforrásként, akkor a vegetáriánusoknak, közülük is főleg a vegánoknak, kevés lehetőségük van fehérjéhez jutni. Szójaallergiás vegetáriánusoknak növényi alapú "tejek" fogyasztása javasolt, illetve ajánlott rendszeresen minél több magas fehérjetartalmú növényi élelmiszert az étrendjükbe iktatni, időnként pedig multivitaminkészítmények szedése válhat szükségessé.

Tápanyagpótlás és odafigyelés:

• Vásárlás előtt ellenőrizze, hogy a „szója-mentes” jelzés valóban szerepel-e a csomagoláson.
• Készíthet saját növényi italt otthon, így teljesen kizárhatja a szennyeződés lehetőségét.
• Figyeljen arra is, hogy a szója helyett választott alternatív ital tartalmaz-e kalciumot, B12-vitamint vagy más dúsítást - ezek pótlása is szükséges lehet.
• A fehérjebevitel biztosításához használhat borsó- vagy napraforgófehérje-alapú porokat, amennyiben az orvosa ezt engedélyezi.
• Figyeljen oda a kalcium (olajos magvak, ásványvíz, hal) és D-vitamin (csukamáj, halolaj, tojás) megfelelő mértékű pótlására!

Tüneti kezelés és sürgősségi ellátás

A tüneti kezelés lehet antihisztaminok szedése, amelyek csökkentik az allergiás reakciók tüneteit, mint például a bőrkiütést és a nyelési nehézséget. Ha a tünetek súlyosak, akkor a szteroidok is szedhetők. Ha az allergia olyan súlyos, hogy fennáll az anafilaxia esélye, orvosa adrenalintartalmú autoinjekciót ír fel, amelyet mindig hordjon magával. Ha bárki az anafilaxia tüneteit mutatja, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt! Ha a betegnél van autoinjektor, késlekedés nélkül adja be az adrenalininjekciót.

Életmódbeli alkalmazkodás

Az allergiás életmódhoz való alkalmazkodás egy tanulási folyamat, amelyben az első időszak különösen sok odafigyelést igényel. A tudatos vásárlás, ételkészítés és az éttermekben való tájékozódás mind a megelőzés részét képezi.

• Étkezések biztonságos tervezése - különösen gyermekeknél, iskolában, óvodában: A gyermekek esetében kiemelten fontos a közétkeztetés megfelelő tájékoztatása. Az óvoda, iskola és táborok személyzete ismerje a gyermek allergiáját, szükség esetén tartalék antihisztamin vagy adrenalin-injekció is legyen elérhető. Ha tejfehérje-allergiás gyermeke intézménybe jár, mindig tájékoztassa a gondozókat az allergia tényéről, és ha van, az adrenalin-autoinjekció létéről és használatáról.
• Gyermekek allergiájának kezelése életkor szerint: Ha gyermeke tejfehérje-allergiában szenved, egyéves koráig semmiképpen ne adjon neki tejfehérjét tartalmazó élelmiszert. Egyéves korában óvatosan megpróbálhatja bevezetni az étrendjébe a tejet, mivel addigra sok gyermek kinövi ezt a reakciót. Hároméves kor után már csak keveseknél jelentkeznek tünetek, de ne feledje, ez az ételallergia felnőtteknél is elkezdődhet.
• Hipoallergén tápszerek csecsemőknek: Ha a csecsemő tejfehérje-allergiás, akkor a legmegfelelőbb számára az anyatejes táplálás. Ha az anyatejes táplálás nem megoldható, forgalomban vannak ún. hipoallergén tápszerek is, amelyekben a tejfehérjét különböző enzimekkel hidrolizálják, lebontják. A hipoallergén tápszerek másik típusa pedig nem tejből, hanem aminosavakból készül. Ezek nyugodtan adhatók csecsemőnek.

tags: #szojalecitin #tejfeherje #allergia