A szociális viselkedés fejlődése 18 hónapos korban: jelek és kihívások

A gyermekek fejlődése rendkívül összetett folyamat, amire sok, különféle tényező van hatással. A szülők csodálattal, óvó szeretettel figyelik, segítik felcseperedését. A gyermek szociális fejlődése már a születés pillanatában elkezdődik. Az első kapcsolatok, amelyeket megél, alapvetően határozzák meg azt, hogyan fogja érezni magát a világban, miként viszonyul majd más emberekhez, és hogyan képes majd bizalommal fordulni a társai felé.

Korai szociális jelek és kommunikáció

Már az anyaméhben fejlődő magzatról elmondható, hogy rendkívül érzékenyen reagál a környezet hirtelen változásaira, s ezt tapasztaljuk a csecsemők megfigyelése során is. A pár napos kisbabák hamar hozzászoknak az ismétlődő eseményekhez, és rögtön felfigyelnek rá, ha valami megváltozik körülöttük. Kimondhatjuk, hogy születésünktől fogva megvan bennünk a szociális érzékenység, mely a változó környezet függvényében alakul, fejlődik tovább.

A szociális kapcsolatok alapjait az élet nagyon korai fázisában sajátítja el a kisgyermek. A szülő-gyermek kommunikáció már néhány hónapos korban a szociális párbeszéd formáját ölti, a csecsemő társas partnerré válik, aki kezdeményez és válaszol mások kezdeményezésére, megjelennek a kölcsönösség elemi formái. Erre a korai időszakra jellemző az emberi hang és az emberi arc előnyben részesítése, a mimika utánzása.

A mosoly az egyik legkorábbi szociális jelzés, amely az élet első heteiben reflexszerűen jelentkezik, majd körülbelül hathetes korban válik tudatos visszajelzéssé a szülő felé. Néhány hónap múltán pedig a gyermek már maga is kezdeményezi a mosolyt, hogy felkeltse környezete figyelmét. Megfigyelhetjük, hogy a gyermek felismeri az idegen és ismerős arcok közötti különbséget, és egyre érezhetőbben megnyugszik az általa ismert arcok társaságában, míg idegenekkel szemben visszahúzódóbb, félénkebb lehet.

A csecsemő már születésétől szociális (társas) lény. Az első életévben a szeparációs szorongás körülbelül 8-10 hónapos korban jelentkezik először, amikor a csecsemő már tudatában van annak, hogy az anyja eltűnhet, de még nem biztos abban, hogy vissza is fog térni, ezért gyakran sírással reagálhat, és az anyukája karjaiban szeretne lenni. Tíz hónapos kor körül a gyermek egyre tudatosabban keresi a testi közelséget: odabújik, öleli a szülőt, ha vigasztalásra van szüksége vagy egyszerűen ki akarja fejezni a szeretetét. Elkezd megjelenni az önkifejezés: produkálja magát, szívesen nevettet, a környezet figyelmét keresi. Az akaratkifejezés még finom, de egyre határozottabb: a gyermek rámutat, ha valamit szeretne, vagy figyelmét odairányítja valamire.

A szociális referencia jelentősége

Egy másik fontos kapcsolati készség, amit a kisgyermek kifejleszt magában az a szociális referencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a csecsemő fél szemmel azt figyeli, hogyan reagálnak szülei arra, amit ő csinál. Ha valami ijesztővel találkozik, akkor az egészségesen fejlődő csecsemő információforrásként azonnal a szüleire néz, hogy értékes jelzéseket kapjon a környező világról (pl.: „Ez biztonságos?”). Ennek a szociális referenciának (vonatkoztatásnak) az elmaradása problémákat okozhat a későbbiekben, mert ez olyan alapkészség, amire számos más szociális készség épül.

A 18 hónapos gyermek szociális viselkedése

Körülbelül tizennyolc hónapos korban a gyermek egyre önállóbbá válik, „besegít” a házimunkába, utánozza a szülői teendőket, a tükörben felismeri saját magát, ami az öntudat kezdetét jelzi. A másfél éves kor utáni időszakban egyre gyakrabban jelentkeznek szerepcsere alapú játékok: a “kukucs” vagy “elrejtőzöm-megkeresel” típusú interakciók fontos lépcsőfokai az empátia és a társas kapcsolódás fejlődésének.

A 18 hónapos gyerekek már ügyesen járnak, szaladni még általában nem tudnak, de biztonságosan kanyarodnak és a lépcsőn is tudnak felfelé lépkedni. Szeretnek ugrándozni, zenére szívesen mozognak. Mondókázás közben velünk együtt tapsolnak a ritmusra. Kisbabánk ebben a korban már nagyon sok mindent megért a beszédünkből, sőt, kérdéseinkre szívesen válaszol is. A rövid eldöntendő kérdésekre mint pl.: szomjas vagy? szeretnél labdázni? kimenjünk az udvarra? fejével bólogatva vagy az igen-nem szavak segítségével válaszol. Ujjával mutatva jelzi ha éppen szeretne valamit. 8-10 szót már tudatosan használ és rendkívül büszke magára, amikor szülei megértik a mondandóját. Érti mi a különbség a baba orra és az anya orra között és örömmel meg is mutatja.

Ebben a korban már felismerik, ha valakinek fájdalma vagy rossz kedve van és empatikusan simogatással és öleléssel megpróbálják megvigasztalni. Nap közben szívesen osztogatnak puszikat. Játék babát ringatják, megetetik és elaltatják. Az ujjal festés, gyúrmázás, homokozás nem csak jó móka, de tökéletes taktilis ingerforrás is, amire nagyon szüksége van ebben a gyerekeknek. Próbáljunk meg minden napba beépíteni valami szenzoros játékot. Szívesen segítenek a házimunkában, élvezik a portörölgetést, a tükör pucolást és a sepregetésbe is örömmel beszállnak. Reggel öltözködésnél már nyújtják a kezüket, egyedül is megpróbálkoznak a póló, zokni felhúzásával, de általában ez még nem sikerül nekik. Egyedül esznek, kanalat és villát is tudnak használni. Egyszerű utasításokat követnek pl.: Hozd ide a cipőd! Vegyél ki egy kanalat!

Fejlődési mérföldkövek és lehetséges aggodalmak

Ha a szülők - vagy később az óvónők, tanítók, tanárok - bármi változást észlelnek a gyermek viselkedésében, fejlődésében, akkor arra célszerű a gyermekorvos figyelmét felhívni. Minél előbb kezdik el a kezelést, annál könnyebben hozza be a gyermek a lemaradást. Eltekintve azoktól az esetektől, amikor a fogyatékosság ténye ismert, a felnőttek olykor a gyermek szokatlan viselkedésére, netán bizonyos készségek késedelmes elsajátítására figyelnek fel. Ilyen például, ha a baba három hónapos kora után sem képes egyenesen tartani a fejét, illetőleg nyolc hónaposan nem tud még segítség nélkül ülni, esetleg a tárgyakat a kezében tartani. A járás és a beszédtanulás túlzott késlekedése aggodalomra adhat okot.

Melyek azok a jelek, amelyek a csecsemő szociális fejlődésével kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet?

• A korszakra jellemző kommunikációs elemek elmaradnak (pl.: gügyögés). A gyermek nem próbálkozik kapcsolatba lépni környezetével, mimikája sivár. Nem észlelhető az érdeklődés a környezete iránt, amely kapcsolatteremtésre ösztönözné.
• A csecsemő nem kezdeményez mosollyal vagy hangadással „társalgást” és nem mosolyog vissza a felnőttre. Legkésőbb fél éves korig meg kellene jelennie az úgynevezett „szociális válaszmosolynak”.
• Nem, vagy csak nehezen alakítható ki vele kölcsönös játék, nem vonható be közös helyzetekbe, és gyakran közönyös, kedvetlen. Figyelemfelkeltő, ha a kisgyermek a szülő közeledésére nem válaszol, vagy elkerülően viselkedik (pl.: elfordul, másfelé néz, nem néz a szülő szemébe) vagy, ha válaszol, akkor nagyon siváran (hangadásban, mimikában szegény).
• Nem kedveli, ha ölben van, nem szereti az érintéseket és a testi kontaktust (ölelgetés, csiklandozás).
• Jellemzően hiányzik a külvilág felé való érdeklődés. Fél éves kor után már minden érdekli az egészségesen fejlődő csecsemőt és nagyon kíváncsi.

Az anya szerepe a korai szociális fejlődésben

Az anya viselkedése, kommunikációja, mentális és lelki állapota meghatározó a gyermek korai szociális fejlődésében. Csecsemőkorban a fejlődést az segíti a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a csecsemő jelzéseire, szükségleteire. Ha az anya lelki (pl.: depressziós) vagy mentális zavarral küzd, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését is, mert ebben az esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Az egyéves korban bizonytalanul kötődő gyermek óvodáskorban kevésbé érdeklődő, és nem annyira kíváncsi a társakra, a világra. Kudarcokat élhet meg a társas helyzetekben (pl.: közös játékok, kortársakkal való barátkozás).

Fejlődési zavarok és azok tünetei

A rendellenes fejlődés számtalan oka lehet öröklött, kialakulhat az agy veleszületett kóros elváltozása, szülési komplikáció miatt, vagy születés utáni betegség szövődményeként. A veleszületett rendellenességek nagy részét - pl. a Down-kórt - az orvosok már a születéskor észlelik. A betegségek szövődményeire általában később derül fény (pl. agyhártyagyulladást, kanyarót követő agykárosodás). Az okok gyakran ismeretlenek.

Autizmus spektrum zavar

Az autizmus a gyermek lelki fejlődésének súlyos zavara. Ritka betegség, tízezer gyermekből egyet érint. Fiúknál háromszor gyakoribb, mint lányoknál. Az autista baba nem mosolyog, nagyon csöndes és igénytelen. Közömbösen fogadja a felnőttek jelenlétét. Nem reagál a felnőttek szeretetteljes közeledésére, néma marad. Gyakran visszautasítja a cumisüveget vagy a cumit. Visszahúzódása idővel egyre nyilvánvalóbbá válik, hiszen nem érdekli a játék, nincs kapcsolata a körülötte lévő világgal. Az autista gyermek üres tekintettel mered maga elé. Makacsul hallgat. Jellemző lehet a hosszú hallgatás, majd a heves dühkitörés váltakozása. Az autista gyerek magában is kárt tehet, például úgy, hogy fejét a falba verdesi. Az okai mind a mai napig tisztázatlanok. Genetikai tényezőket nem sikerült ez idáig kimutatni. Különleges pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.

Az autizmus spektrum zavar ma már, a legtöbb esetben kétéves kor körül felismerhető, amely lehetővé teszi a fejlődési zavarra kidolgozott, célzott komplex korai beavatkozást. A CDC (Centers for Desease Control and Prevention, 2018) adatai alapján a 8 éves korosztályban 2014-ben 1/59 az autizmus előfordulási gyakorisága. A hazai előfordulási adatok jóval a nemzetközi számok alatt vannak, ugyanakkor tudjuk, hogy az autizmus lényegében azonos, és egyre növekvő gyakorisággal fordul elő különböző országokban, kultúrákban. Magyarországon is jelentős emelkedési ütem tapasztalható. A jelentős növekedés hátterében meghatározóan az autizmussal kapcsolatos tudás bővülése és terjedése, az érzékenyebb diagnosztikus módszerek és eszközök ismertté válása, és egy szélesebb autizmusspektrumban való gondolkodás áll. A fejlődés eredményeképpen egyre magasabb a diagnosztizált gyermekek száma, és egyre korábbi életkorokban fogalmazódik meg a diagnózis.

Még ma is gyakran találkozhatunk azzal a téves nézettel, hogy az autizmus diagnózisa 3-4 éves kor előtt nem állítható fel. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így. Az autizmusra jellemző tünetek kétéves kor előtt szinte mindig nyilvánvalóvá válnak, két- és hároméves kor között a jellegzetes szociális, kommunikációs tünetek - elsősorban a kornak megfelelő társas-kommunikációs viselkedés hiánya már egyre szembeötlőbb, és az addig kevésbé jellemző rugalmatlanság, a viselkedés sztereotip mintázatai is markánsabban megjelennek. Jó képességű, nyelvi fejlődési késést nem mutató gyermekeknél azonban gyakran csak később, például az iskolába kerülés időszakában, az egyre fokozódó terhelés mellett válhat a környezet számára nyilvánvalóvá a fejlődési zavar.

Két-három éves korban, különösen a közösségbe kerülés időszakában, jellemzően a nyelvi fejlődés késése, a kortársakkal való kapcsolatteremtési nehézségek, a nehezen irányítható, „öntörvényű” viselkedés, a környezet irányába mutatott figyelmetlenség tartozik a leggyakoribb szülői panaszok közé. Nem ritka ugyanakkor, hogy az autizmust meghatározó szociális-kommunikációs nehézségektől részben és látszólag független, a mindennapi adaptációt nehezítő egyéb tünetek (pl. étkezési zavar, alvási nehézségek vagy a sztereotip mozgások) keltik fel a család aggodalmát.

Az autisztikus észlelésről, gondolkodásról, ingerfeldolgozásról rendelkezésünkre álló ismeretek lehetővé tették, hogy már a fejlődés lényegesen korábbi időszakában azonosítsuk azokat a jeleket, amelyek ezekre az eltérésekre utalnak. Ezek alapján ma már olyan szűrőeszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyek a gyermek 18 hónapos korában felhívhatják a figyelmet az autizmus gyanújára, valamint a további kivizsgálás szükségességére.

Korai figyelemfelhívó jelek autizmus esetén

• 9-12 hónapos kisgyermekek már képesek arra, hogy egy másik személlyel megosszák azt, ami érdekli őket, közös figyelmi helyzetet alakítsanak ki például úgy, hogy rámutatnak érdeklődésük tárgyára, miközben a másik személlyel a szemkontaktust felvéve, annak figyelmét a tárgyra irányítják. A cél ebben az esetben nem feltétlenül a tárgy megszerzése, hanem figyelemfelhívás, élménymegosztás. Ennek a viselkedési mintázatnak a késése, hiánya, eltérő alakulása korai jele lehet az autizmus fennállásának. 18 hónapos, autizmussal élő kisgyermekeknél ugyan gyakran megfigyelhető a mutatás megjelenése, de ennek célja többnyire a tárgy elérése (inkább nyúlás), megszerzése, hiányzik a közös figyelem kialakításához szükséges, „élménymegosztó” mutatás.
• Tipikusan fejlődő, 14-18 hónapos kisgyermekek játékában már megjelennek olyan szimbolikus elemek, melyeket „mintha-játéknak” nevezünk. 18 hónapos, autizmussal élő kisgyermekek egy része még egyáltalán nem, mások gyakran képesek egy játékkal funkciójának megfelelően játszani, pl. az autót tologatni, de a képzeletet igénylő „mintha-játékot” ebben az időszakban nem, vagy másképpen mutatják.
• Az autizmussal összefüggésben jobban ismert, „látható”, figyelemfelhívó viselkedések (mint pl. a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a szenzoros ingerfeldolgozás eltérései), a következményes viselkedési zavarok gyakran csak később jelennek meg. Tipikusan fejlődő gyerekekkel összehasonlítva, ezek a - később autizmussal diagnosztizált - gyerekek kevésbé reagálnak a megszólításra, ritkábban fordulnak a másik személy felé, kevésbé használják a szemkontaktust, korlátozottan jelenik meg az érzelemmegosztás.

Mikor figyeljünk?

• a gyermek 9 hónapos korára még kevéssé lehet oda-vissza gagyogást, szociális mosolyt vagy reaktív arckifejezést, szemkontaktus használatot vagy más élménymegosztást észlelni;
• 12 hónaposan nincsenek még oda-vissza megosztott gesztusok, mutatás, integetés, utánzott gesztusok;
• nem figyel a megszólításra, a nevére, nem követi a tekintetet, mutatást, amellyel az ő figyelmét szeretnék felhívni, felmerül a hallássérülés;
• 12 hónaposan nem gagyog, 16 hónaposan nem használ még szót, kétévesen nincsenek még spontán (nem ismételt) kétszavas szerkezetek;
• beszéd-, szociális vagy más készségvesztés bármikor (pl. már használ 10-15 szót, de fokozatosan elhagyta);
• játéka kevéssé kreatív, ismétlődő jellegű, nem jelennek meg „mintha” elemek.

Mentális retardáció

A mentális retardáció definíciója: szignifikánsan átlag alatti általános intellektuális működés, teljesítmény, az adaptív magatartás hiányosságaival társulva, mely már a fejlődés időszakában észlelhető. Elsősorban értelmi fogyatékosság és szociális inkompetencia jellemzi, különböző súlyossági fokai vannak. A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből kialakult állapot. Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik. Jelentkezhet más elme- vagy testi betegségekkel vagy anélkül; mentálisan retardált egyéneken az elmebetegségek prevalenciája három-négyszer nagyobb, mint a normál populációban.

A mentális retardáció okai

1. Genetikai okok:
   • Familiáris kóreredetű mentális szubnormálisok csoportja: az egyén átlagos intelligenciaszintje az enyhén elmaradott vagy debil kategóriába sorolható, és a szülők, testvérek között legalább egy mentálisan retardált egyén fellelhető. Poligenetikus multifaktoriális öröklődéssel magyarázható.
   • Monogén ártalom vagy kromoszóma rendellenesség: anyagcsere veleszületett rendellenességei, recesszív öröklésmenetet mutató különböző enzimopátiák. Kromoszóma rendellenességek esetén a gyengeelméjűség általában nem egyetlen tünete ezeknek a jól körülhatárolt szindrómáknak, hanem testi kórjelenségekkel társul (pl. Down szindróma, Edwards szindróma, Klinefelter szindróma, Turner szindróma).
2. Környezeti fizikai kórokok: Gyakori, hogy a főbb etiológiai tényezők együtt, hatásukban összegződve vezetnek mentális retardációt előidéző agykárosodáshoz.
   • Prenatális környezeti ártalmak: anyai betegség (toxaemia, hypothyreoidismus); drog- alkoholfogyasztás; fertőzések (rubeola, szexuális transzmisszióval közvetített betegségek); elégtelen prenatális gondozás.
   • Perinatális környezeti ártalmak: koraszülöttség; fulladás; szülési sérülés; herpesz és más infekciók.
   • Posztnatális környezeti ártalmak: virális vagy bakteriális fertőzések; posztimmunizációs encephalopathia; agysérülés; környezeti toxinok, ólom, higany; anoxia, vízbesüllyedés; status epilepticus; extrém alultápláltság; endokrin abnormalitások.
3. Szociokulturális kórokok: Elhanyagolt gyermekek általában szegényes intellektuális fejlettségűek. Komoly mentális szubnormalitást idézhet elő a hiányos emocionális és intellektuális stimuláció, a pszichoszociális depriváció, a táplálás elégtelensége.

A mentális retardáció súlyossági fokai és tünetei

Diszlexia és balkezesség

Huszonöt gyermekből átlagosan egy diszlexiás. Ha a gyermek egyébként egészséges, és időben felismerik a kórképet, megfelelő oktatási módszerekkel iskolai előmenetele nem szenved csorbát. A módszer lényege az emlékezet fejlesztése, az írás és olvasás gyakorlása. A tanárok figyelmét fel kell hívni a diszlexiás gyerekre, nehogy hibáiért megbüntessék. A diszlexiások között több a balkezes, noha a kettő nem jár mindig és okvetlenül együtt. Ennek az is lehet a magyarázata, hogy a beszédértés központja a bal agyféltekében van, és ez az agyi terület felelős a jobb kéz mozgatásáért is. Mivel a két kézség agyi képviselete átfedi egymást, tehát nem zárható ki, hogy az agy ezen területének sérülése mindkét készséget érinti.

Mikor forduljunk szakemberhez?

A figyelemfelkeltő jelek tartós (hetekig tartó) fennállása esetén a területileg illetékes pedagógia szakszolgálat munkatársaihoz (pszichológus, fejlesztő pedagógus) lehet fordulni, ahol szükség esetén továbbküldik a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Amennyiben a szülő (vagy az elsődleges gondozó) hosszantartó depresszióval, lelki, mentális problémákkal küzd, akkor neki is segítségre van szüksége. Ilyen esetekben a területileg illetékes felnőtt pszichiátriai és mentálhigiénés szakambulanciára fordulhat, ahol pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus adhat segítséget. Az anya depressziója, mentális problémája esetén fontos lehet, hogy az anyán kívül egy egészséges, támogató felnőtt (pl.: apa, nagyszülő, rokon, barát) is legyen a gyermek közelében.

A szociális készségek fejlesztése

Objektív kutatások igazolják, hogy az egyén sikeressége szempontjából az értelmi képességeknél is fontosabb a szociális készségek fejlettsége. A családok megváltozott szerkezetének, funkciójának és működésének következtében az érzelmi nevelésben és a szociális érzékenyítésben egyre nagyobb szerepe van az óvodának és az iskolának. Ennek alapját a kölcsönös elfogadáson, szereteten alapuló gyermek-pedagógus kapcsolat adja. Amikor az érzések, gondolatok és tettek egységben vannak, és a felnőttek és gyermekek egyaránt jól érzik magukat a bőrükben, akkor tudnak egymásra hangolódni, tanulni, alkotni.

A szociális érzékenység nemcsak a szocializációval, hanem a gyermek idegrendszeri sajátosságaival is összefüggésben van. Ha a szülői nevelői attitűdökre gondolunk, azt mondhatjuk, hogy soha nem késő beavatkozni, hiszen a generációkon átívelő helytelen mintákat valahol meg kell szakítanunk.

Nevelési elvek és módszerek

A problémás gyermekek szüleinek egy jó része állandó készenlétben van, folyamatosan attól tart, mikor történik valami baj. Nem tudnak megbízni a gyermekben. Őrködnek fölötte, kiszolgálják, s mindent a gyermek igényeihez igazítanak. A szülők másik része az elhanyagoló típushoz tartozik. Ők éppen ellentétei a túlféltő, túlszerető szülőknek. Nem figyelnek a gyermekre, figyelmen kívül hagyják az igényeit, így a kicsi már nagyon korán apátiába esik. Vannak közöttük, akik visszahúzódnak, nem kezdeményeznek, megtanulták, hogy jobb, ha csendben vannak. A másik csoport viszont örökösen magára vonja a figyelmet. Mindkét szülői hozzáállás esetén elmondhatjuk, hogy a baj a biztonságot adó korlátok hiányában keresendő. A korlátok ugyanis nem csupán határt szabnak, hanem kereteket, kapaszkodókat is adnak. Fontos az is, hogy elég tág és a gyermek fejlődéséhez igazodóan elég rugalmas legyen a kijelölt mozgástér.

Általánosságban azt láthatjuk, hogy a közösségbe kerülést követően a gyermek beilleszkedése, elfogadottsága, sikeressége és ennek megfelelően általános közérzete is attól függ, mennyire elégedett magával, a világgal és másokkal, mennyire kitartó, mennyire lelkes, és mennyire tud másokkal együttműködni. A fejlett szociális készségű gyermekeket a pedagógusok jobban kedvelik, hiszen már az óvodában ők az alkalmazkodó, mosolygós, érdeklődő gyerekek, az iskolában pedig az együttműködő, szorgalmas diákok. Ők azok, akik mindig hozzászólnak az órához, érdekes, gondolatébresztő kérdéseik vannak, segítőkészek, és ha hibáznak, tudni akarják, mit rontottak el. Őket a pedagógusok hamar elfogadják, folyamatosan megerősítik, ezzel továbblendítik őket a helyes viselkedés felé. Az alacsony szintű szociális készségekkel rendelkező gyerekekkel ugyanakkor kevés a pedagógus sikerélménye, hiszen nehéz velük dolgozni. Amikor egy gyermek nehezen fogadja el a szabályokat, nyafog a feladatok miatt, kifogásokat keres, viselkedésével eltereli a figyelmet a munkáról. Mind a társaiban, mind a felnőttekben indulatokat ébreszt, így sokszor kiváló képességeik ellenére sem tudják őket megdicsérni.

Pedagógiai módszerek

A korai fejlődés lélektani összefüggéseit megismerve elmondható, hogy nincs könnyű helyzetben a pedagógus. Nyilvánvaló, hogy a több év alatt kialakult családi dinamikából következő működésmód nem változik meg varázsütésre. Nagy jelentősége van a prevenciónak. Fontos alapelv, hogy egyszerre mindig csak egy dolgot tűzzünk ki célul. Pl. a várakozás képességének fejlesztésekor adjanak ötleteket a gyermeknek, mivel tudja magát lekötni addig, míg nem kerül rá a sor! Tűzzenek ki apró jutalmakat, melyeket összegyűjtve nagyobbakra válthat be! Időről időre fontos, hogy megtanítsák neki, hogy másoknak is vannak érzéseik, s jó, ha ezeket észreveszi, átérzi. Az úgynevezett én-közlések sokat segítenek ilyenkor.

A szociális készségek fejlesztésében sokat segít a pedagógusok módszertani megújulása. A kooperatív technika, a projektmódszer, a mozaikmódszer is az együttműködésen alapul. Amikor pl. a kiscsoportok megalakulnak és nevet választanak maguknak, észrevétlenül gyakorolják az érvelést, a meggyőzést, fejlődik az önismeretük, kommunikációs készségük, vitakultúrájuk. Megállapodnak a szerepekben is. Lehetőség van arra, hogy mindenki megmutassa, miben ügyes. Így javul a munkakedvük, nő az önbizalmuk. Figyelni, tanulni, alkotni csak jókedvűen lehet igazán. Az otthonról rosszkedvűen, éhesen, kialvatlanul érkező gyermek nem tud koncentrálni az órán. Mielőtt elkezdjük a munkát, segítsünk a feszültségek levezetésében, teremtsük meg a munkához szükséges optimális klímát! Tapasztalataink szerint a különböző érzelmi megterhelést jelentő élethelyzetek esetében óriási segítséget jelent a rendszeres mozgás. A gyerekeknek fontos megtanítanunk a stresszkezelő gyakorlatokat, s tudatosítani kell bennük, hogy maguk is képesek érzelmeiken és viselkedésükön változtatni.

tags: #szocialis #magatartas #fejlodese #18 #honapos #korban