A babakocsi története a kezdetektől a 20. század elejéig

A babakocsi, mint a csecsemők és kisgyermekek szállítására alkalmas eszköz, hosszú utat tett meg, mire elérte mai formáját. Története egészen a 18-19. századig nyúlik vissza, és elterjedését jelentős részben Viktória királynőnek, Nagy-Britannia és Írország uralkodójának köszönheti. Míg napjainkban már szinte természetesnek számítanak a háromfunkciós, futó- és ikerbabakocsik, a kezdetekben az édesanyák sokkal egyszerűbb típusokat használtak.

A babakocsi előfutárai és első megjelenése

A régmúlt korokban természetesen nem volt még babakocsi. Helyette az anyák szövött kendőben, testükre kötve hordták a babájukat, ha kisebb-nagyobb távolságokat kellett megtenniük. A hevederben hordott gyerekeket ábrázoló rajzok már az ókori Egyiptomból származó alkotásokon is felfedezhetők, később jelentek meg a bölcsők, talicskák és a különféle kosarak.

A középkori Európában az itt 1170 és 1250 között bevezetett talicskákat használták a gyerekek szállítására. A források szerint a 16. század közepe táján egy asztalos építette meg az első szállítókocsit, amelyet egyéves gyermekének szántak. Előtte a gyerekeket ruhákban, kosarakban, fazsákokban hordták körbe, vagy talicskában szállították őket.

1800 előtt a kis kocsikat csak alkalmanként használták gyerekek szállítására. A gyerekeknek ülniük kellett, és kutyák vagy kecskék húzták őket. Ahogy javultak az utak, használatba kerültek a kis szénakocsik, amelyeket néhány asztalos rendelésre készített.

William Kent 1733-ban kifejlesztett egy korai babakocsit. 1733-ban Devonshire hercege felkérte Kentet, hogy építsen egy olyan közlekedési eszközt, amely elviszi gyermekeit. Kent arra kötelezte magát, hogy egy kerekes kagyló alakú kosarat épített, amibe a gyerekek beleülhettek. Ezt gazdagon díszítették, és kecske vagy kis póni vontatására szánták.

Az első gyárak és a korai modellek

Az utcai babakocsi az otthonban használt, kerekes babakocsiból fejlődött ki. Nagy-Britanniában találták fel, ahol a 19. század elején általánossá vált a kisgyermekek napi sétálása. 1840-ben megalakult az első babakocsigyár Angliában. Az első modellek nagyon magasak voltak, és három kerekük volt; úgy épültek fel, hogy a babák csak ülhessenek bennük. Ezért ezek az autók nem voltak alkalmasak életük első hónapjaira.

Benjamin Potter Crandall babakocsikat árult az Egyesült Államokban az 1830-as években, amelyeket az „első USA-ban gyártott babakocsik”-nak neveztek. Egy másik korai fejlesztés az F.A. Whitney Carriage Company volt. Fia, Jesse Armor Crandall számos szabadalmat kapott a szabványos modellek fejlesztésére és kiegészítésére. Ezek közé tartozott a kocsik fékezése, az összecsukható modell, a napernyők kialakítása és az esernyőakasztó.

1840-re a babakocsi rendkívül népszerűvé vált. Viktória királynő három babakocsit vásárolt a Hitchings Baby Store-tól. Az akkori kocsik fából vagy vesszőfonatból készültek és drága sárgaréz kötésekkel tartották össze. Ezek olykor erősen díszített műalkotásokká váltak. A modelleket is királyi névről nevezték el: a hercegnő népszerű név, valamint a Balmoral és a Windsor.

Fejlődés a 19. század végén és a 20. század elején

1855-ben egy megfigyelő megjegyezte: „London utcái tele vannak számomra eddig ismeretlen babakocsikkal, amelyekben a babákat a dadák tolják, ahelyett, hogy húznák őket.” 1880-ban megépítették az első modelleket, amelyekben a csecsemő feküdhetett. A rögzítés egy fonott kosárból állt, a keret immár négy kerekű volt.

1889 júniusában egy afroamerikai férfi, William H. Richardson szabadalmaztatta az első megfordítható babakocsi ötletét. A ládát úgy tervezték, hogy kifelé vagy befelé nézzen a szülő felé. Szerkezeti változtatásokat is végzett a kocsin. Addig a tengely nem engedte, hogy az egyes kerekek külön mozogjanak. Richardson tervezése ezt lehetővé tette, ami növelte a kocsik manőverezhetőségét.

A babakocsi használata a 19. század végétől kezdett elterjedni, eleinte a jómódú családok engedhették meg maguknak, de a 20. századtól már tömegtermékké vált.

A 20. század eleji babakocsik

Az 1900 és 1925 közötti időszakban használt babakocsik még messze voltak a mai kényelmi és biztonsági szinttől. Déd- és nagyanyáink számára a gyereknevelés ebből a szempontból is jóval nehezebb volt: az ikerbabakocsik például még egyáltalán nem léteztek, és a biztonságos kialakítás sem volt jellemző.

Az 1920-as években már megjelentek kényelmesebb, biztonságosabb babakocsik, amiket fékkel, nagyobb kerekekkel és tolókarral láttak el. Fa és réz helyett könnyű és összecsukható alumínium vázat terveztek a gyerekkocsiknak. Napernyőt is szereltek rá.

Ilyen volt például egy 1924-es babakocsi:

Az Ikarus babakocsik Magyarországon

Magyarországon a világszerte jelentős hírnevet elért autóbuszgyártó vállalat, az Ikarus is gyártott babakocsit. A negyvenes-ötvenes években született babák több generációja is az Ikarus jellegzetesen öblös, oldalt két ablakkal ellátott, steppelt oldalú kocsijában töltötte az idejét a szabad levegőn. Sajnos azonban ezek még mindig túl nehezek voltak ahhoz, hogy például a lépcsőn is föl lehessen vinni.

További fejlesztések és a modern babakocsik

1965-ben Owen Maclaren repülőmérnök felesége panaszait meghallgatva egy könnyű alumíniumvázas babakocsit szerkesztett, felhajtható árnyékolóval. Tervével megkereste a Maclaren céget, mely gyártásban is megvalósította. Maclaren szabadalmának jelentősége ezután túlnőtt a babakocsikon: ötlete nyomán a kisgyerekes szülők, valamint a gyerekek életének megkönnyítésére számtalan, további összecsukható tárgyat - köztük kerékpárokat - terveztek és gyártottak.

Az 1970-es években a lecsatolható rész, ismertebb nevén a "mózeskosár" terjedt el. Az 1985-ös év is jelentős volt, amikor egy apuka, akinek legfőbb hobbija a futás volt, feltalálta a futó babakocsit.

tags: #szazad #eleji #babakocsi