A méhen belüli fejlődés és az anya-magzat kapcsolat jelentősége

Az a mondás, hogy „sok nemes méh hordott méltatlan magzatot”, valójában a méhen kívüli terhességre utalhat, ami egy olyan állapot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méhbe ágyazódik be. Ez egy komoly probléma, amely veszélyeztetheti az anya egészségét és életét. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a méhen kívüli terhességet, annak okait, tüneteit és kezelési lehetőségeit, valamint kitérünk a magzati fejlődés további kritikus szakaszaira és az anya-magzat közötti mély kapcsolatra.

Mi az a méhen kívüli terhesség?

Ideális esetben a megtermékenyített petesejt a petefészekből elvándorol a méh üregébe, ahol beágyazódik a méh nyálkahártyájába, és itt fejlődik tovább. Néha azonban valamilyen hiba csúszik ebbe a folyamatba, aminek következtében a petesejt nem a méhbe ágyazódik be, hanem valahova máshova, például a petevezetőbe. Ezt az állapotot hívjuk méhen kívüli terhességnek, amit a lehető leghamarabb meg kell szüntetni az anya egészsége érdekében.

Miért jön létre méhen kívüli terhesség?

Normális esetben a megtermékenyített petesejtet körbeveszi egy réteg, ami megakadályozza az idő előtti beágyazódását. Ez a réteg biztosítja, hogy abban a néhány napban, amíg a petevezetőből eljut a méhbe, ne tudjon sehol megtapadni. Bármi, ami lassítja vagy akadályozza a petesejt vándorlását, okozhat méhen kívüli terhességet. A méhen belüli fogamzásgátló eszközök is befolyásolhatják a petesejt mozgását.

Miért veszélyes a méhen kívüli terhesség?

A méhen kívüli terhességet eleinte nem veszi észre a kismama. A terhességi teszt ugyanúgy pozitív lesz, mint a méhen belüli terhességek esetén, hiszen a szervezete ugyanúgy termeli a HCG nevű hormont, amit a vizeletes gyorstesztek ki tudnak mutatni. Terhességi tüneteket is érzékelhet, szintén a HCG termelődése miatt. A probléma akkor kezdődik, amikor az embrió növekedésnek indul, ahogy ugyanis egyre nagyobb lesz, egyre inkább lehet komoly galiba abból, hogy nem jó helyen van. Komoly hasüregi vérzés léphet fel, ami életveszélyes állapotot is okozhat az anyánál.

Hol tapad meg a baba méhen kívül?

Leggyakrabban a petevezetékben ágyazódik be, ami azzal a következménnyel járhat, hogy az embrió növekedésével a petevezeték átszakad, vagy a hasüreg felé történő vetélés jön létre. Ez hirtelen erős fájdalommal jár, nem ritka az ájulás, valamint a nagyon erős vérzés. Megtapadhat még a magzat a hasüregben, valamint a nyakcsatornán is. Nem jellemző, de előfordult már, hogy egy későn észrevett hasüregi terhességet az anya végül sikeresen kihordott, de egy percig se gondoljuk, hogy ez sétagalopp. Hatványozott a kockázata a kényszertartásból kialakuló fejlődési rendellenességeknek, valamint az anyának is lehetnek problémái a várandósság során, például a bélműködési zavarai, komoly fájdalmak. Nagyon ritka, hogy egy ilyen terhesség sikeres legyen, ezért itt az az embrió eltávolítása az elsődleges javaslat.

A méhen kívüli terhesség tünetei

A méhen kívüli terhességet nem könnyű észrevenni, ugyanis nem igazán specifikusak a tünetei. Eleinte ugyanolyan terhességi tüneteket tapasztalhat az érintett kismama, mint normál terhesség esetén, a barnás, enyhe pecsételő vérzés azonban már lehet egy figyelmeztető jel, ezért ebben az esetben azonnal orvoshoz kell fordulni, akkor is, ha nem erős a vérzés. Jellemző még a hasi fájdalom, valamint a derék tájékán és a végbél környékén is érezhet az érintett fájdalmat.

A terhesség megszakítása a megoldás

Ha méhen kívüli a terhesség, akkor az anya egészsége, illetve élete érdekében a várandósságot minél hamarabb meg kell szakítani. Amennyiben a problémára csak úgy derül fény, hogy a növekvő embrió már megsértette a petevezetéket, vagy a hasüreg felé vetél, akkor az azonnali műtét lehet a megoldás. Mindemellett előfordulhat az is, hogy a természet rendezi a problémát, azaz a rossz helyen megtapadt embrió egész egyszerűen elhal és spontán vetélés következik be. Műtét esetén mindig fontos cél az anyai károsodás megelőzése, tehát igyekszünk a petevezetéket megmenteni, amennyiben még nem túl nagy a károsodás mértéke.

A méhen kívüli terhesség lehet egyszeri véletlen, de lehet meghatározott szervi oka is.

Fejlődési rendellenességek és halvaszületés

A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.

Teratogének és kockázati tényezők

A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére.

• Rózsahimlő (Rubeola): A vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat. A vírus az anya szervezetéből vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagszik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben.
• Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
• Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: Az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegália vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során, ha meszesedés látszik a méhlepényen, az agyban és megnagyobbodott a máj és a lép, akkor erre a megbetegedésre gyanakodhat az orvos.
• Bárányhimlő (Varicella): Többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: A HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami a kockázatot jelentősen csökkenti. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, ugyanis súlyos komplikációk adódhatnak. A magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
• Élősködők: Kutyák, macskák és egyéb más állatok terjeszthetik, de akár fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.
• Röntgensugárzás: Mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit. Közvetlen besugárzás esetén.
• Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: Nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak. A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra.
• Thalidomid: Ezt a nyugtatót az 1950-60-as években alkalmazták, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra.
• Keringési zavarok: Például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.

Prenatális diagnosztika

Azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak, praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen. A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével.

Ha a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal az orvos, ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozhatta. Ennek ismeretében kell meghatározni a további teendőket, ami lehet gyógyszeres kezelés, de legvégső esetben a terhesség megszakítása is. A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi.

Halvaszületés

Amikor a nők a terhesség 20. hete és a születés között elveszítik gyermeküket, azt halvaszületésnek nevezik. Ha a 20. hét előtt elveszítik a babát, azt általában vetélésnek nevezik. A halvaszületések aggasztóak lehetnek a szülők számára, mivel sokuk normális terhesség alatt következik be. Az esetek mintegy harmadában az okok ismeretlenek. Placenta vagy köldökzsinór problémák, fertőzések, magas vérnyomás, veleszületett fogyatékosság, vagy a rossz életmód halvaszületést okozhat.

Az orvosok a halvaszületést három típusba sorolják:

• Korai halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 20. és 27. hete között hal meg.
• Késői halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 28. és 36. hete között hal meg.
• Term halvaszületés: Akkor fordul elő, ha a magzat a terhesség 37. hete után hal meg.

A halvaszületésnek általában nincsenek figyelmeztető jelei. A hüvelyi vérzés, különösen a terhesség második felében, a baba problémájára utalhat. Ha a nők vérzést szenvednek, azonnal forduljanak orvoshoz. A halvaszületések körülbelül egyharmadának okai nem mindig ismertek. Terhesség és szülés szövődményei a halvaszületések közel egyharmadát okozzák. Fertőzés - a magzat, a méhlepény vagy a terhes nő fertőzése halvaszületést okozhat. Köldökzsinór problémák körülbelül 1 halvaszületésből 10-et okozhat. Magas vérnyomás - bizonyos típusú magas vérnyomás hozzájárulhat a halvaszületéshez.

Hátrahajló méh: Tévhitek és valóság

A hátrahajló méh nagyjából minden negyedik nőnél előfordul. Teljesen normálisnak számít, legtöbb esetben semmilyen problémát vagy kellemetlen tünetet nem okoz. Sokan mégis úgy hiszik, hogy ez valamilyen rendellenesség vagy betegség, pedig ez egyáltalán nincs így - legtöbben nem is tudják, hogy hátrahajló méhük van és így is boldogan, panaszmentesen élik a napjaikat. A közhiedelemmel ellentétben a hátrahajló méh a teherbeesést sem befolyásolja és a terhesség, illetve a szülés során is csak rendkívül ritkán jelent problémát.

A hátrahajló méh fogalma

A legtöbb nőnél a méh előrefelé dől, ráfekszik a húgyhólyagra, így a méhtest felső vége (a fundus vagyis méhfenék) a hasfal felé néz. Egyes nőknél a méh egyenes pozícióban helyezkedik el, így a méhfenék pontosan felfelé néz. Hátrahajló méhről pedig akkor beszélünk, amikor a méh hátrafelé dől, a méhfenék a gerincoszlop és a végbél irányába néz.

A hátrahajló méh különböző okai

Számos tényező szerepet játszhat a méh hátrahajlásában, például:

• Genetikai adottságok: Egyes nők hátrahajló, mások pedig előrehajló méhhel születnek, ez a kismedence normális anatómiai variációjának számít.
• Menopauza: Az életkor előrehaladtával az ösztrogénszint csökken, aminek eredményeképp a méhet tartó szalagok meggyengülhetnek, a méh pedig hátrafelé dőlhet.
• Terhesség: A terhesség hatására megnyúlhatnak a méhet tartó szalagok, ettől pedig a méh hátrafelé dőlhet. Az esetek többségében a méh szülés után visszatér előredőlő helyzetbe, de néha ez nem történik meg.
• Összenövések: A kismedencét érintő műtétek után előfordul, hogy szervek, szövetek között összenövések (adhéziók) jönnek létre. Ezek hátrafelé hajló pozícióba húzhatják a méhet.
• Endometriózis: Endometriózis esetén a méhnyálkahártya sejtjeihez hasonló sejtek a méhen kívül kezdenek növekedni. Ezek a sejtek „hozzáragaszthatják” más szervekhez a méhet, ami ettől hátrafelé dőlhet.
• Mióma: A miómák a méhizomzat jóindulatú daganatai, amelyek a méh alakját és méretét is megváltoztathatják, illetve hátrafelé dönthetik a méhet.
• Kismedencei gyulladás: A kismedencei gyulladást bakteriális fertőzés okozza, rendszerint nemi úton terjedő betegség szövődménye. Hegszövetet és összenövéseket eredményezhet, ezek pedig hátrafelé dönthetik a méhet.

Hátrahajló, de mobilis méh esetén nem szükséges beavatkozás

Fontos megjegyezni, hogy a hátrahajló, de kellően mobilis méhet nem kell kezelni, hiszen a rendellenesség nem jár tünetekkel. Kizárólag akkor lehet szükség beavatkozásra, ha a méh nem kellően mobilis, illetve a hátrahajlást a belső nemi szervek vagy a hashártya gyulladása okozza. Továbbá akkor kerülhet sor operációra, ha a hátrahajló méh lenövése fájdalmakat okoz a mindennapokban - ilyenkor az orvos legfőbb feladata az összenövések megfelelő mértékű oldása.

A hátrahajló méh jelei, tünetei

A hátrahajló méh általában nem okoz semmilyen problémát. Ha mégis jelentkeznek észrevehető tünetek, annak jellemzően valamilyen kapcsolódó betegség, például endometriózis az oka.

Tünetek, amelyek jelentkezhetnek:

• hüvely- vagy derékfájdalom szexuális együttlétkor
• fájdalom menstruáció alatt
• fájdalom vagy diszkomfort tampon használatakor
• gyakoribb vizelési inger vagy nyomásérzés a hólyagban
• húgyúti fertőzések
• enyhe inkontinencia
• alhas kitüremkedése

Teherbeesés hátrahajló méhhel

A hátrahajló méh nincs hatással a női fogamzóképességre, sem arra, hogy milyen hamar sikerül egy nőnek teherbe esnie. A meddőségnek természetesen lehetnek anatómiai okai, például a méhben vagy a petevezetékek körül kialakuló hegszövet, de a hátrahajló méh önmagában nem tartozik ezek közé.

Érdemes azonban figyelembe venni, hogy ha a hátrahajló méh egy betegség, például a kismedencei gyulladás, a mióma vagy az endometriózis eredménye, akkor az adott betegség okozhat meddőségi gondokat. Hátrahajló méh esetén tehát nem kell rögtön a legrosszabbra, azaz a teherbeesés esélyének csökkenésére gondolni. Azonban ha babát tervezel, vagy eddig valami miatt nem sikerült a fogantatás, akkor érdemes minél hamarabb orvoshoz fordulni. Akkor is tanácsos felkeresni az orvost, ha kismedencei fájdalmat tapasztalsz, hogy minél hamarabb elkezdődjön a kezelés.
TIPP: A teherbeesés esélye növelhető, ha együttlét után a hasadra fekszel, hogy lerövidítsd a hímivarsejt útját. Ha eddig nem jött össze a baba, mindenképpen fogadd meg ezt a tanácsot.

Terhesség és szülés hátrahajló méhhel

Ha hátrahajló méhed van, nem kell aggódnod, mert rendkívül ritka, hogy bármiféle szövődményt okozna a terhesség során. Az első trimeszterben néhány probléma azért előfordulhat a hátrahajló méh miatt:

• A babát nehezebb megtalálni ultrahanggal. A hátrahajló méh ultrahang-vizsgálata nem egyszerű feladat, mivel a baba a kelleténél kicsit távolabb van. Hüvelyi (transzvaginális) ultrahang segítségével viszont megfelelő kép alkotható.
• Felléphet hátfájás és vizelési nehézség. Ezek a tünetek ugyanakkor bármilyen terhességnél jelentkezhetnek, nem csak a hátrahajló méhhel rendelkező nőknél. A hólyagürítést segítheti az, ha vizelés közben hátrafelé dőlsz, hogy a méhed ne nyomja a hólyagodat. Ha nehezen megy a hólyagürítés, akkor növekszik a húgyúti fertőzések kockázata, mivel a pangó vizelet táptalaja a baktériumoknak. Figyelj a fertőzéses tünetekre (pl. vizelés alatti égő érzés, alhasi fájdalom) és jelezd őket az orvosodnak, hogy terhesség alatt is biztonságos antibiotikumokkal kezelni tudjon.

Ezek a lehetséges problémák az első trimeszter után eltűnnek, a növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből és a terhesség hátralevő részében már a tipikus előredőlő pozícióban marad. Nagyon ritkán előfordul, hogy a méh beszorul a kismedencébe, ahelyett hogy kiemelkedne belőle. Ez 3000-10.000 terhességből egyszer történik meg, és a vetélés fokozott kockázatával jár. Tünetei általában a 12-14. hét között jelennek meg, fájdalmat és vizelési nehézségeket okozhat. A diagnózis idejétől függően az orvos megpróbálja manuálisan helyreállítani a méh pozícióját.

Szülés után a méh pozícióját több tényező is befolyásolja, például az is, hogy a szalagok terhesség alatt mennyire nyúltak meg, vagy hogy mennyivel nőtt a testsúlyod. De még ha a méhed vissza is tér a hátrahajló pozícióba, ez szinte garantáltan nem lesz hatással a későbbi terhességekre sem.

Sportolás hátrahajló méhvel

Természetesen a sportolást nem kell teljes mértékben abbahagynod, viszont néhány mozgásformát mindenképpen tanácsos kerülnöd. Hátrahajló méh esetén az emelő és toló mozdulatokat célszerű kiiktatni az edzéstervből, illetve a súlyzós edzést sem szabad erőltetni. Ugyanis ha a hüvelyfal gyenge, akkor nem képes megfelelő módon megtámasztani a méhtestet, ami erőfeszítés hatására még jobban a hüvelybe süllyedhet.

Az intimtorna sokat segíthet

Rendszeres intimtornával remekül erősítheted a hüvelyfalat és a méhet tartó szalagokat is, hogy minimálisra csökkentsd a méhsüllyedés kockázatát. Vedd fel bátran a kapcsolatot egy intim tornásszal, aki lépésről lépésre segít az akár otthon is végezhető gyakorlatok elsajátításában.

Túlhordott terhesség

Eljött a szülés várható időpontja, majd el is múlt - és Ön még mindig terhes. Bár a szülés várható időpontjának napja úgy tűnhet, mágikus tulajdonsággal bír, a valóság az, hogy egyszerűen csak egy tudományos találgatás arról, hogy mikor a legnagyobb a valószínűsége a baba érkezésének. Teljesen normális, ha ehhez az időponthoz képest két héttel hamarabb vagy később szül. Túlhordott terhességről hivatalosan akkor beszélünk, ha a kiírt időponttól számított két hét múlva is fennáll a terhesség. A túlhordott terhesség a kismamát könnyen fáradttá és idegessé teszi.

Nagyobb a valószínűsége a túlhordott terhességnek, ha:

• az utolsó menstruáció pontos dátuma nem ismert
• ez az első terhessége
• már korábban is volt túlhordott terhessége
• a családban már előfordult túlhordott terhesség
• a baba fiú.

Ritkán a túlhordott terhesség összefüggésbe hozható a placentát vagy a babát érintő problémával. Bármi is legyen a szülés késedelmének oka, valószínű, hogy eddigre már belefáradt a terhességbe. A háta minden bizonnyal fáj, a bokája pedig dagadt, emellett gyomorégéssel és aranyérrel küszködik. Mivel nem tud a pocakjától kényelmesen elhelyezkedni, alvászavarai lehetnek, amit tovább súlyosbíthatja a szülés miatti szorongás. Vigasztalásképpen annyit mondhatunk, hogy a túlhordott terhesség sem tart örökké, s a szülés bármikor megkezdődhet.

A túlhordás veszélyei és kezelése

Néha jobb hamarabb szülni, mint később - különösen, ha orvosa aggódik az Ön vagy a baba egészségi állapotát illetően, vagy ha a terhesség két héttel tovább tart, mint a szülés várható időpontja. Miért ez az aggodalom a két hét miatt? A terhesség ezen pontján a baba mérete megnehezítheti a hüvelyi szülést. Egyes esetekben a méhlepény elöregedése veszélyezteti a baba további fejlődését az anyaméhben. Emellett a túlhordott baba nagyobb valószínűséggel nyel le széklet maradványt a magzatvízből, ami a születés után légzési problémákat és fertőzést okozhat.

Ha Ön és orvosa úgy döntenek, hogy megindítják a szülést, valószínűleg gyógyszeres segítséget kap, mely segíti a méhszáj tágulását. Előfordulhat, hogy az orvos egy vékony műanyag horog segítségével megrepeszti a magzatburkot. Az eljárás nem fáj, de érezheti a meleg magzatvizet elfolyni, amint a burok megreped. Amennyiben szükséges, méhösszehúzódást beindító gyógyszert, a méhösszehúzódásokért felelős oxitocin hormon szintetikus változatát kapja. Az adagolással az összehúzódások erőssége és gyakorisága is szabályozható.

A kompetens magzat: Érzékelés és tanulás az anyaméhben

A prenatális pszichológia - a magzati élményekkel, a születés előtti fejlődéssel, az anya és a magzat kommunikációjával foglalkozó tudományág - területéről származó kutatásoknak és eredményeknek köszönhetően ma már jelentős mennyiségű tudás áll a rendelkezésünkre a méhen belüli (intrauterin) fejlődésről. Többek között ezen a területen történő kutatások vezettek el odáig, hogy ma már nemcsak egyszerűen az anya hasában növekvő magzatról, hanem kompetens magzatról beszélünk.

Mit jelent a kompetens magzat kifejezés?

A magzat lát, hall és tanul az anyaméhben. A külvilágból érkező ingerek révén az anyaméhben összegyűjtött tapasztalatokat felhasználja és alkalmazza a születése után is. Ezeknek az ingereknek egy része (pl.: az anyai stressz vagy öröm érzékelése) kémiai úton, a placentán áthatolva érkezik el hozzá, másik részét közvetlenül érzékszervei segítségével gyűjti be. Mivel a harmadik trimeszterben a baba érzékszervei már elegendően kifejlettek, képes az őt érő mindenfajta inger befogadására és az ezekre való reagálásra. Tapint, szagol, fájdalmat és jóllétet érez. Az ötödik hónaptól kezdve már álmodik is.

A magzat a víz közegében érintéseknek, nyomásoknak, mozgásoknak van kitéve. Vannak érintés hatására és önmaga által indított mozgásai. A terhesség hatodik hetében az agynak még nem fejlődött ki a mozgásért felelős központja, de a mozgás mégis megjelenik és alig néhány héttel később szándékossá válik. Ma már a tudomány meghaladta azt a nézetet, hogy az emberi szerveknek előbb ki kell fejlődniük ahhoz, hogy működőképesek legyenek, mert a szerveink már a formálódás folyamatában is működőképesek. A baba a saját tapasztalatait el tudja választani az anyai behatásoktól és érzésektől, ez pedig az énjének, mint korai lelki képződménynek az alapozását jelenti.

Hallás, érintés

A magzat jóval a hallószerv kifejlődése előtt is „hall”, bár a füle csak a harmadik trimesztertől kezdve érzékel. Az édesanya légzőmozgásának hangjai, szíve dobogása, járásának ringatása megannyi kellemes inger a baba számára, melyek a magzatvíz közvetítésén át jutnak el hozzá. A magzat érdeklődik a hangok iránt, ezek kezdetben a bőrét elérő vibrációk. Bőre olyan, mint egy nagy fül. Ha az anya énekel, lágyan, szelíden beszél hozzá vagy csupán szeretettel rágondol a magzatára, akkor ő speciális reakciókat ad. Az emberi hang - főleg az édesanya hangja, amit a magzat a leggyakrabban hall - különösen fontos a fejlődése szempontjából, hiszen a kommunikáció (az emberi beszéd és párbeszéd) és az érzelmi kötődés (az anya és a gyermek érzelmi kapcsolata) alapját teremti meg.

A magzat már a nyolcadik gesztációs héten képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a környezetével. A negyedik hónapban az egész teste érzékeny az érintésre. A magzatot az anya hasán keresztül a lehet simogatni, hatására a baba teste ellazul. Az anyai szervezet ilyenkor endorfint áraszt a kicsihez, és kellemes érzéseket vált ki benne. Az anyai kéz rendszeres érintésére, simogatására egyre jobban reagál, mozdul, piruettezik, hátat fordít, majd átveszi a kezdeményezést. Az anya és magzata közötti párbeszédek egyre aktívabbá válnak.

Kapcsolati csatornák anya és magzata között

A magzatot érző, reagáló, kapcsolódásra kész személynek tekinthetjük, aki egységben van az édesanyjával és osztozik az anya érzésvilágában. A kapcsolódásért tehát nem kell külön erőfeszítéseket tenni, hiszen az már eleve adott. Az anya és magzata három csatornán (fiziológiai, viselkedéses, intuitív) keresztül áll folyamatos kapcsolatban.

1. A fiziológiai csatorna: Az anya szervezetébe bejutó tápanyagok, valamint a testében termelődő kémiai anyagok nagy része a méhlepényen át a magzathoz is eljut. Azonban a folyamat kölcsönös, hiszen hormonok és anyagcseretermékek formájában a magzat is küld jelzéseket az anya szervezete felé, amelyek megváltoztatják az édesanya fizikai és hangulati állapotát. Az anya ilyen módon is értesül a magzatban zajló folyamatokról, még ha ennek sokszor nincs is tudatában.
2. Viselkedéses csatorna: Ide tartozik az anya mindennapi élete, életritmusa, és a babára irányuló viselkedése (pl.: simogatás, beszéd, érintés). Ez is kölcsönös csatorna, hiszen igen változatos módon reagálnak egymás megnyilvánulásaira.
3. Intuitív csatorna (lelki köldökzsinór): Itt a mély egymásra hangoltságnak van kitüntetett szerepe. Ezek a jelek tetten érhetők álmokban, érzésekben vagy sejtésekben a születendő kisbabával kapcsolatban.

A stressz és a magzat

A kismamának, a magzatának és természetesen az egész családnak a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életmód a legáldásosabb. Bár tudjuk azt is, hogy a stressz a mindennapjaink része, és lehetetlen teljes mértékben kiiktatni az életünkből. Ami viszont fontos, hogy hatékonyan kell küzdeni a stresszel, illetve csökkenteni a krónikus stresszt.

Akut és krónikus stressz

Az akut stressz nem árt a babának, sőt felkészíti őt az életre. Ilyen esetekben az édesanya nehezített élethelyzetbe kerül, szervezetében stresszhormonok szabadulnak fel. Viszont a helyzet megoldására törekszik, így a probléma megoldódik, ennek köszönhetően az anya és a magzat is megnyugszik, és visszaáll az egyensúlyi állapot. A fejlődő magzat ebből azt tanulja meg, hogy az életben adódó nehézségek megfelelő eszközökkel kezelhetők.

A hosszú ideig fennálló krónikus stressz, mint a családi vagy párkapcsolati konfliktusok, állandó anyagi gondok esetén a feszültség és az idegesség állandóvá válik, nem következik be megnyugvás és ellazulás. Az efféle stressz ártalmas a magzatra és az anyára nézve is, ezért fontos kezelni.

De előfordulhatnak olyan életesemények is: súlyos veszteségélmény, haláleset, gyász a várandósság alatt, melyek érzelmileg nagyon megviselhetik a kismamát. Érdemes ilyenkor az érzéseket kibeszélni vagy kiírni magunkból. Beszéljünk magzatunkhoz és küldjünk megnyugtató üzeneteket számára, például: „Anya most szomorú, ezt biztos te is érzed. De te nyugodtan pihenj, anya megoldja”. Ahogyan a fájdalom érzése, úgy a megnyugvást hozó üzenet is megérkezik a babához. Az anya simogatással és beszéddel meg tudja nyugtatni a magzatát.

A negatív érzések hatása a magzatra

A méhben fejlődő baba fogantatása pillanatától folyamatos összeköttetésben van az édesanyjával. Ez a kötődés csak fejlődik, ahogy a baba egyre nagyobb lesz: megtanulja felismerni anyja hangját, érintését és illatát. Sokszor az anyák érzik a kisbabájuk különböző reakciót az egyes érzelmi szituációkra. Vannak olyan módszerek is, amelyekkel te is kapcsolatba léphetsz a méhedben fejlődő gyermekeddel. A halk zene, a hasad megérintése és masszírozása, és a beszéd mind-mind ilyen módszerek.

Azonban sajnos nem csak pozitív módon léphetsz kapcsolatba a babáddal. A negatív érzések kifejeződése, a sírás, már egy olyan ponton jön el, amikor az aggodalom, a szomorúság, a borús kedv elhatalmasodik rajtad. Mivel a baba közvetlenül kapcsolódik hozzád, érzi és tapasztalja, ami veled történik. Ekkor még te vagy neki a minden. Te vagy a kapcsolata a külvilággal és a belső világgal is. Kutatások bebizonyították, hogy amit te érzel, azt érzi a kisbabád is, ugyanolyan intenzitással érzékeli a negatív és a pozitív élményeidet is, mint te.

Ha szomorúságból sírsz, a baba ugyanazokat az érzéseket fogja érezni, és ugyanúgy fogja érezni, ahogy te, azaz szomorúságot, szorongást. A várandósság hónapjai alatt a baba felkészül az életre, és ezt azokon az üzeneteken keresztül teszi, amelyeket te, az édesanyja küldesz felé. Ebben a szakaszban a baba vegyi jeleket kap a placentán keresztül; és ezek magukban foglalják az anya érzelmi állapotára vonatkozó jeleket is. Ha nagyon szomorú vagy súlyosan depressziós vagy, a baba is megtapasztalja ezt. És ez az érzelmi állapot életének nagy részében befolyásolja a fejlődését. Mivel az anya lelkiállapota hatással van a gyermekre a születése előtt és után is, a legjobb stratégia a prenatális depresszió kezelése - ez egy nagyon jól kezelhető betegség.

Az anyaméhben eltöltött idő, illetve a magzatot ott érő hatások a tudattalan tartomány részévé válnak, ily módon pedig a szellemi-lelki fejlődésre is befolyással lehetnek. Sokszor csak felnőttkorban sikerül visszafejteni a problémák eredetét, majd egy szakképzett kineziológus vagy pszichológus segítségével feldolgozni az anyaméhen belül elszenvedett traumákat. Már maga a fogantatás körülményei is döntő jelentőséggel bírhatnak, hiszen ez lesz a kis élet első pillanata. Vannak, akik tudatosan készülnek a gyermekvállalásra, akarva-akaratlanul megkönnyítve így a kicsi dolgát, ám a nem tervezett csecsemők sem indulnak feltétlenül hátrányból - persze korántsem mindegy, hogy miként reagál a hírre az anyuka: örömmel, várakozással, esetleg elutasítással vagy kétségbeeséssel.

A megtartsam-e és a hogy mondom el az apának jellegű gondolatok olyan szorongást válthatnak ki a magzatban, ami felnőttkorában érzelmi blokként hátráltathatja őt egy boldog, bizalomra épülő párkapcsolat kialakításában. Traumát okozhat a gyerkőcben, ha az anyuka nem hagy fel a stresszes életmódjával, és továbbra is ezerrel pörög egész nap. A kicsinek nyugalomra van szüksége, hogy rendesen fejlődhessen odabent, ennek hiánya pedig súlyos következményekkel járhat. Veszélyt jelent a kicsire az is, ha az anyuka nem él kimondottan stresszesen, ám alkatánál fogva gyakorta szorong - ami a várandósság idején ráadásul fel is erősödhet. Ha ez rád is jellemző, akkor érdemes - mintegy mantraként - ismételgetni magadban: nem lesz semmi baja a kicsinek, egész biztosan egészségesen jön a világra. A várandósság utolsó állomása, amikor lelkileg sérülhet a kicsi, maga a születés. Gyakran hallani, hogy a pánikbetegség hátterében többek között szülés körüli komplikációk állhatnak.

Ingergazdag környezet

Nagyon sokat tesz a gyermekéért az az édesanya, aki ingergazdag környezetet teremt magzata számára. Várandóssága alatt simogatja, nyugtatja, kedves, meghittséget érzékeltető hangon beszél hozzá, sok minőségi zenét hallgat, gyermekdalokat énekel neki. Egyre több vizsgálati adat tanúsítja, hogy ha a magzat ilyen ideális körülmények között él az anyaméhben, akkor a születés után kiegyensúlyozottabb, értelmi- és szociális (társas) fejlődése gyorsabb lesz az átlagosnál.

tags: #sok #nemes #meh #hordott #meltatla #magzatot