Felkészülés a normál szülésre: Részletes útmutató a gördülékeny szülés élményéhez

A szülés és az azt megelőző vajúdás természetes folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. A normál szülés, más néven hüvelyi szülés, az a folyamat, amelynek során a baba a szülőcsatornán keresztül jön a világra. Ez a szülésmód a leggyakoribb és legtermészetesebb módja annak, hogy a baba a világra lépjen. Bár a test önmagától, természetes folyamatként készül fel a szülésre, a lelki felkészülés érdekében érdemes minél több információt szerezni a témában. Azok a kismamák, akik előre megismerik a szülés menetét, általában jobban képesek ellazulni a szülés alatt. Márpedig az ellazulás sokat segíthet abban, hogy minden könnyebben, rendben menjen.

A szülés megindulásának jelei és feltételezett okai

A szülés megindulását több tényező befolyásolja, nem lehet egyetlen egy okra visszavezetni. A méh izomzatának működését hormonok és az idegrendszer szabályozza. A magzat mellékveséje által termelt hormon (kortizol) hatására megváltozik az anya hormonjainak (ösztrogén és progeszteron) szintje, ami a méhnyak felpuhulását eredményezi. Megindulnak a rendszeres méhösszehúzódások - más néven fájások -, amelyek erőssége és gyakorisága fokozatosan nő.

A baba érkezésének jelei már napokkal a szülés előtt megjelenhetnek. Ezeket a tüneteket a korai vajúdás, vagy "látens szakasz" jelzi:

Jósló fájások: Néhány naponta jelentkeznek, de még nem rendszeresek, gyengébbek és rövidebb ideig tartanak, mint a valódi szülési fájások.
Rendszeres méhösszehúzódások (keményedések): A 20. terhességi héttől már előfordulhatnak fájdalommentes, óránként 2-3 alkalommal jelentkező keményedések. A szülés előtt ezek fokozatosan erősödhetnek.
Nyákdugó távozása: A méhnyakon át távozó kis mennyiségű, sűrű (viszkózus), véres nyákdugó a szülés kezdetének első jele. A nyákdugó színe rendkívül változatos, lehet teljesen áttetsző, de a sárgás, fehéres, rózsaszínes, barnás esetleg véres váladékozás is megfigyelhető. Fontos megjegyezni, hogy kismamák sokszor tévesen a magzatvíz elfolyásával azonosítják.
Magzatvíz elfolyása: A nyákdugó távozása után megrepedhet a magzatburok, és a magzatvíz távozik a méhnyakon és a hüvelyen át. Fontos tudni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy egyszerre távozik, erős folyással. Előfordulhat, hogy csak kisebb szivárgást érzékel az anya. A magzatburok megrepedését követően általában 24 órán belül megtörténik a szülés.
Egyéb tünetek: Hát-, deréktáji fájdalom, menstruációszerű görcsök, hasmenés, melegségérzet, illetve a tipikus „fészekrakás” is jelezheti a szülés közeledtét.

A látens szakasz akár négy napig is tarthat. A legjobb, ha a valódi vajúdás kezdetéig az anya inkább az otthon békéjét, és a család támogatását élvezi. Ennek ellenére fontos, hogy ilyenkor fölhívja a bábáját, vagy orvosát, aki segít eldönteni, mikor kell elindulni a szülészetre.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, vagyis körülbelül 5-10 percenként érkeznek, és 30-60 másodpercig tartanak, javasolt értesíteni a szülész-nőgyógyász szakorvost, illetve jelentkezni a kórházi szülészeti osztályon. Amennyiben a nyákdugó távozását és a magzatvíz elfolyását észleli, vagy ha nagyobb mennyiségű vért veszít, azonnal induljon a kórházba, vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

A szülés szakaszai

A szülés: tágulási; kitolási; méhlepényi; negyedik, ún. posztplacentáris szakaszból áll. Az eljárás több szakaszból áll, beleértve a vajúdást, a baba megszületését és a méhlepény letapadását. A normális szülés gyakran számos előnnyel jár, beleértve a rövidebb felépülési időt, a szövődmények kockázatának csökkenését és az anya és a baba közötti azonnali kötődés lehetőségét.

1. Tágulási szakasz (vajúdás)

Az első, tágulási szakasz a vajúdás kezdetétől a méhszáj teljes megnyílásáig tart. A vajúdás alatt a méh ritmikus, fokozódó összehúzódásainak hatására a méhnyak kitágul, és a magzat beilleszkedik a szülőcsatornába. A szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig első szülésnél átlagosan 9-11 óra, a másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 4,5-5,5 óra telik el. A méhszáj kitágulása, vagyis a tágulási szak először szülőknél 10-12 óra, többedszer szülőknél 5-6 órát vesz igénybe, de ettől jelentős eltérések is lehetnek.

A tágulási szakasz főbb jellemzői:

Látens fázis: Ebben a bevezető, ún. látens fázisban megindul a rendszeres fájástevékenység: a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak. Mindeközben a méhnyak elvékonyodik, és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. A kontrakciók eleinte rendszertelenek (30-20 percenként, változó erősségűek) és a méhszájat sem tágítják.
Aktív fázis: Az első szakasz aktív fázisában a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik. A fájások 3-4 percenként követik egymást, és legalább 40-60 másodpercig tartanak. A szülési fájdalmakat sokszor összekeverik a jóslófájásokkal. A szülési fájások rendszeresen jelentkeznek, az egész hasra kiterjednek és nem enyhülnek pozíció változásakor. Eleinte 20-25 másodpercig tartanak, majd hosszabbá és intenzívbbé válnak - a tágulási szakasz vége felé már 30-35 másodpercig is eltart egy fájás.

A tágulási szak végén véres folyás távozhat a hüvelyből, amely a tágulás során a méhnyak megrepedt hajszálereiből származik. A tágulási szak végén, az utolsó fél-, egy órában gyakran előfordul, hogy a vajúdó követeli a szülés azonnali befejezését, illetve a fájdalomcsillapítást, azt hangoztatja, hogy nem bírja tovább elviselni a fájdalmakat. Megjelenhet székelési inger, mely az egymást követő fájások során erősödik. Erős nyomás jelentkezik a szeméremcsontnál, illetve a hát alsó szakaszán. Hányinger, hányás is megjelenhet az erős fájások hatására.

2. Kitolási szakasz

Amikor a méhszáj teljesen kitágult, szinte eltűnt, elkezdődik a kitolási szakasz. A fájdalom ebben a szakaszban a legerősebb, és már a tolófájások jelentkeznek, erős nyomási késztetéssel. Ilyenkorra a magzatburok már megrepedt, és távozott a magzatvíz. A magzat tehát ebben a szakaszban halad végig a szülőcsatornán. Szabályos fekvés esetén először a feje bújik ki, arccal az anyuka feneke felé fordulva. Majd kissé elfordul, és először az egyik, majd a másik váll követi.

A tolófájások rendszeresen jelentkeznek, és körülbelül 60-90 másodpercig tartanak. A fájás jelentkezésekor hasonlóan nagy levegőt célszerű venni, mint a víz alá merülés alkalmával. A tüdő teleszívása után szemet, szájat becsukva érdemes a lábakat felhúzva, úgymond lefelé a fenék irányában nyomni. Általában kitolási szakban jelentkező székelési inger hatására ösztönösen ráérez a kismama a megfelelő irányú nyomásra. Ideális esetben egy fájás alatt 2-3 hosszú nyomásra van lehetőség.

A kitolási szakasz elején kell felvenni a szülési pozíciót. Fontos a szabad mozgás megteremtése, hiszen a tested tudja/érzi milyen testhelyzetet vegyen fel kitolási szakaszban. A kitolási szakasz lehet néhány perc, de lehet egy-két óra is. A babának át kell haladni a szülőcsatornán, ez hatalmas nagy munka. Sokat segíthetsz neki, ha megtalálod azt a testhelyzetet, amelyet a legkényelmesebbnek tartasz.

A gátmetszés ideális időpontja az utolsó előtti fájás. Előzetesen helyi érzéstelenítőt adunk a területre. A gátmetszés történhet középen, vagy kb. 30-45 fokra jobbra, illetve balra. Ma már viszonylag ritkán alkalmaznak gátmetszést szülés közben. A szülésznő gondoskodik a gátvédelemről, sokszor olajos masszázs formájában. Amennyiben szeretné gátadat masszázzsal felkészíteni gyűjts információt a gátmasszázs helyes technikájáról és az erre a célra megfelelő olajokról.

3. Méhlepényi szakasz

A baba megszületése után hamarosan leválik és megszületik a méhlepény, és vele együtt a magzatburok. Ekkor már a fájások viszonylag enyhék, egy tolás általában elegendő. A magzat világra jövetelét 5-10 perccel követi a méhlepény leválása, mely ideális esetben nem tart tovább, mint fél óra. A lepényt soha nem kell a köldökzsinórnál húzni, hiszen a méhösszehúzódások hamarosan kitolják a méhből. A méhlepény megszületését követően a nőgyógyásznak meg kell vizsgálni a méhlepényt, illetve a magzatburkot, hogy minden része megvan-e.

4. Negyedik, ún. posztplacentáris szakasz

A lepény megszületését követő, fokozottabb megfigyelést igénylő időszakot a lepény utáni szaknak nevezzük. Ez a szakasz a szülést követő 2 óráig tart, és ezt az időszakot kismamák az esetek túlnyomó többségében a szülőszobán töltik. A lepény megszületését követően a szülészorvos feltárja a hüvelyt, megnézi a hüvelyfalat, illetve a méhszájat, hogy nincs-e rajta sérülés, amelyet el kell látni. A szülések egy részénél gátmetszés is történik, melyet a szülés után megfelelően össze kell varrni ebben az időszakban.

Szülészeti szakmai irányelv szerint a komplikációmentes szülés után a baba azonnal az anya mellkasára helyezhető és kezdődik az oly fontos aranyóra. A kötődés kialakulása miatt nagyon fontos a bőrkontaktus. A köldökzsinórt legtöbbször még nem vágják el ilyenkor - általában addig várnak, amíg megszűnik benne a vérkeringés. A késleltetett (természetes) köldökellátás, tehát a köldökzsinórban megszűnő keringés utáni átvágás már bevett protokoll.

A szülést követő 2 órán keresztül az újdonsült család együtt tölti az aranyórát, fontos szakasza ez a szülővé válás folyamatának. Ilyenkor a szülésznő rendszeresen ránéz a babára, hogy minden rendben van-e, de az anyuka és az újszülött vizsgálatai, mérése, fürdetése csak ezután történik meg. Ha mindent rendben találnak, akkor az újszülöttet mellre helyezik, és megtörténik az első szoptatás. Ilyenkor még csak az úgynevezett előtejet termeli az anya szervezete - ám ebben rengeteg fontos tápanyag, immunanyag található. Ezen kívül különböző vizsgálatokat is végeznek az újszülöttön.

Mi történik az anyával és az újszülöttel a szülés után?

Orvosi ellátás és beavatkozások a szülés alatt

Magyarországon a szülések döntő hányada szülészeti ellátásra szakosodott egészségügyi intézményekben (kórházi szülészeti osztályon, szülészeti centrumban) zajlik. A szülés természetes élettani folyamat, melynek során azonban elengedhetetlen az anya és a magzat egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése, az egészségüket veszélyeztető jelek észlelése esetén a megfelelő orvosi beavatkozás. Fontos megjegyzés: A szülés módjával kapcsolatos döntés nagymértékben egyénfüggő, és a várandós anya hozza meg szoros konzultációt az egészségügyi csapatával (szülészorvos, szülésznő). A döntés az anya és a magzat egészségének átfogó felmérésén, a szülés lefolyásán, valamint az esetleges kockázatokon vagy szövődményeken alapul.

Az anya és magzat állapotának ellenőrzése

A kórházba érkezéskor felveszik Önt a vizsgálatra, majd a szülőszobába viszik. A vajúdás kezdetekor megmérik az anya testsúlyát, vérnyomását, légzés- és szívfrekvenciáját, testhőmérsékletét, valamint vizelet- és vérmintát vesznek tőle. A szülész-nőgyógyász szakorvos fizikális vizsgálattal megállapítja a magzat fekvését és tartását, sztetoszkóppal meghallgatja a magzat szívhangjait. Megfigyelik a méhösszehúzódások erejét, időtartamát és gyakoriságát. Hüvelyi vizsgálatra is sor kerül, mellyel megállapítható, hogy megrepedt-e a magzatburok, mennyire tágult ki a méhszáj.

A szülés első szakasza alatt a szülész-nőgyógyász szakorvos, illetve a szülésznő ún. komplex észlelést végez, amely magában foglalja az anya általános állapotának ellenőrzését, a szülés haladásának nyomon követését, valamint a magzat méhen belüli állapotának folyamatos figyelemmel követését.

A magzat állapotának ellenőrzésekor az alábbi műszeres vizsgálatokra kerülhet sor:

Amnioszkópia: magzatvíz megtekintése a hüvelyen keresztül.
Elektronikus magzati szívmonitorozás (kardiotokográfia, CTG): a magzati szívműködés frekvenciájának és a méh összehúzódásainak figyelemmel kísérése. (A tágulási szak alatt intermittálóan (szakaszosan, óránként 10 percig) vagy folyamatosan hallgatjuk a magzati szívhangokat CTG készülékkel.)
A magzat sav-bázis háztartásának vizsgálata a fejbőréből vett vérminta elemzésével: korszakalkotó eljárás, főleg túlsúlyos szülőnőknél hasznos, mivel esetükben a hasfalon keresztül CTG-vel észlelt magzati szívhang nem teljesen megbízható.

Fájdalomcsillapítási lehetőségek

Számos nem farmakológiai módszer áll rendelkezésre, valamint gyógyszeres lehetőségek is vannak a fájdalom csillapítására. Ha fájdalomcsillapítást választ, itt az ideje, hogy megbeszélje a lehetőségeit egészségügyi szolgáltatójával. Segítenek eldönteni, hogy melyik módszer a legmegfelelőbb az Ön számára.

Epidurális érzéstelenítés: a gerincvelőbe fecskendeznek injekciót, ez nem okoz altesti érzéstelenséget, csak a kontrakciók érzését veszi el.
Légzéstechnikák: a korábban elsajátított relaxációs és légzési technikák alkalmazása a méhösszehúzódások erősödésekor.
Masszázs: segíthet a feszültség oldásában és a fájdalom enyhítésében.
Dinitrogén-oxid: "kéjgáz" néven is ismert, belélegzés útján alkalmazható fájdalomcsillapító.
Vízszülés: a vajúdás és a szülés egy kád meleg vízben, ami segíthet a fájdalom csökkentésében és a relaxációban.
Hipnotikus szülés: a relaxációra és a vizualizációra összpontosít a vajúdás alatti fájdalom és szorongás kezelése érdekében.

Homeopathiás szerek is segíthetnek a fájások rendszerezésében és a méhszáj lazításában.

A kismama szerepe a szülés első szakaszában és felkészülése

A kismama a szülés első szakaszában nyugodtan mozoghat és sétálhat, kevés folyadékot és ételt is fogyaszthat. A tágulási szakban igénybe veheti a szülőszobában rendelkezésre álló, a vajúdást megkönnyítő eszközöket (bordásfal, labda, kád, zuhanyozó stb.), és meghatározhatja a vajúdás alatti legkényelmesebb testhelyzetet. A társas támasz az egyik legfontosabb tényezője a szülésnek. Az anya által megjelölt nagykorú személy folyamatosan jelen lehet a vajúdás és a szülés alatt. A szülőszobában a vajúdást elősegítő eszközöket is találsz. Gyakori kellék a fitlabda és a bordásfal, és sokszor veled tarthat a leendő apuka vagy a közeli családtag is.