Traumatikus szülésélmény és a poszttraumás stressz zavar (PTSD)

A várandósság, a szülés és az azt követő időszak élettani és érzelmi szempontból is rendkívül jelentős állomásai egy nő életének. Ezen időszakokban a test és a lélek egyaránt hatalmas változásokon megy keresztül. Míg a fizikai változások többnyire könnyen felismerhetők, a pszichés állapotok alakulása olykor rejtettebb marad. Az anyák gyakran nem ismerik fel, hogy amit tapasztalnak, az komolyabb mentális zavar is lehet. Fontos, hogy az anyák tudják, hogy nincsenek egyedül negatív érzéseikkel, és hogy a szakszerű segítség elérhető. A megfelelő támogatással és kezeléssel ezek a mentális állapotok sikeresen kezelhetők, így az édesanyák élvezhetik az anyaság örömeit.

Mi az a poszttraumás stressz zavar (PTSD)?

A poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy pszichológiai állapot, amely súlyos trauma után alakulhat ki. Jellemző tünetei közé tartoznak a betörő emlékek, az elkerülés és a fokozott készenléti állapot. A PTSD általában akkor alakul ki, amikor valaki olyan eseményt él át, amelyben a fizikai vagy érzelmi biztonsága súlyosan veszélybe került. A beteg igyekszik kerülni minden olyan helyzetet, tevékenységet vagy személyt, amely a traumára emlékezteti.

A PTSD diagnosztizálása és tünetei

A mentális problémák diagnosztizálásához használt egyik nemzetközi alapmű (a DSM-IV-TR, vagyis Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 4th Edition, Text-Revised) meghatározása szerint a poszttraumás stressz szindróma egy jellegzetes tünetegyüttes, amely életveszélyes vagy súlyos fizikai sérüléssel fenyegető, súlyos fizikai sérüléssel járó tapasztalat hatására alakulhat ki, azoknál is, akik elszenvedték a történést, és azoknál is, akik annak tanúi voltak. Ilyen tapasztalat lehet például katonai támadás vagy egyéb háborús cselekmény, fegyveres rablás, robbantás, utcai lövöldözés, szexuális vagy fizikai bántalmazás, természeti katasztrófák, közlekedési és egyéb balesetek, orvosi beavatkozás. Bármi, amit a saját vagy egy szerettünk (pl. a kisbabánk) életveszélyes vagy súlyos sérüléssel fenyegető állapotának éltünk meg, okozhat traumát, de az esemény jellege önmagában még nem feltétlenül lesz traumatizáló: poszttraumás állapot akkor alakul ki, ha az eseményre adott meghatározó érzelmi válaszunk intenzív félelem, sokkos rémület, irtózás, kontrollvesztés volt.

A PTSD jellemző tünetei a hirtelen és elemi erővel feltörő félelmetes emlékképek, rémálmok; az egyén részéről egyrészt szélsőséges stresszreakció mindenre, ami a traumát az emlékeibe idézi, másrészt ebből következően szisztematikus elkerülése mindazon embereknek, helyszíneknek, beszédtémáknak, gondolatoknak, tevékenységeknek, amelyek a traumához kapcsolódnak. További tünet az elkerülő magatartás miatti elszigetelődés a segíteni próbáló családtagoktól, barátoktól, orvosoktól; a traumához kapcsolódó néhány fontos tény tudatos felidézésére való képtelenség, az esemény egészével kapcsolatos különös érzelemmentesség, emlékezetkiesés; az illető személy mindennapi viselkedésében pedig érzékeny, túlfeszített, "vészhelyzetkész" idegállapot (hyperarousal) tapasztalható, ingerlékenység, képtelenség nyugodt pihenésre, koncentrálásra, alvásra; ez utóbbi tünetekre adott válaszul kialakulhat megnövekedett gyógyszer- vagy alkoholfogyasztás. A PTSD testi tünetei közé tartozhat a fejfájás, a szívdobogásérzés, a fáradtság és a gyomorpanaszok.

Poszttraumás stressz tünetegyüttesről (post-traumatic stress disorder, PTSD) akkor lehet beszélni, ha a megrázó eseményre válaszul jelentkező tünetek négy-hat hétnél tovább fennállnak; ugyanakkor fontos azt is tudni, hogy a tünetek nem feltétlenül alakulnak ki azonnal, hanem akár fél-egy (olykor két) év is eltelhet az esemény után. Ilyen esetekben az történik, hogy az illető eleinte minden erejével a felépülésre, a felmerülő konkrét problémák megoldására és az élet kereteinek újbóli összerakására fókuszál, és a saját fájdalmának majd csak a mindennapok felépítése után fog teret adni.

Szülés utáni trauma (PN-PTSD)

A szülés a legtöbb nő számára érzelmileg nagyon intenzív, meghatározó élmény. Sokan vannak, akik utóbb "csak a szépre emlékeznek", mások számára ez nem ilyen egyértelmű dolog, és olykor szinte lehetetlen is. A pszichiátria 1994 óta tekinti orvosi ténynek, hogy a gyerekszülés, illetve az ahhoz kapcsolódó fizikai és érzelmi trauma is kiválthat PTSD-t (a szülés utáni traumás tünetegyüttest néha külön jelöléssel is illetik, a PN-PTSD-ben a PN a postnatal rövidítése, a PTSD-FC utolsó két betűje pedig azt jelenti, hogy "following childbirth", vagyis "szülés után"). Ez egy nagyon fontos szakmai felismerés volt, mert addig minden nőt, aki szülés után sokáig küzdött lelki problémákkal, egységesen szülés utáni depressziósként diagnosztizáltak, ennek minden következményével. A PTSD tünetei közt természetesen ott lehet egy súlyos depresszióra emlékeztető állapot is, és ez megtévesztheti a kezelőorvost.

A szülési traumával kapcsolatos kutatások egyik lényegi pontja, hogy ne csak arról gyűjtsünk adatokat, ami a szülés során "valójában" történt, hanem arról is, ahogyan ezeket a történéseket maguk a nők megélték. Az eredményekből az látszik, hogy a poszttraumás állapot kialakulása, illetve súlyossága kevésbé függ a konkrét eseményektől, mint attól, hogy a szülő nő mennyire érezte kontrollhelyzetben levő embernek vagy kiszolgáltatott tárgynak önmagát, hogyan bántak vele a szülésekor jelenlevők, meghallották-e a közléseit és reagáltak-e azokra, mennyi információval látták el arról, hogy mi történik vele és milyen volt a viszonya a terhesgondozását végző orvossal vagy bábával. Vagyis: nem mindig a rendkívüli orvosi vészhelyzetek nyomán alakul ki szülés utáni poszttraumás tünetegyüttes.

A szülés utáni PTSD okai

• A szülés módja: Nem döntő tényező - minden csoportból kikerülhetnek traumatizált és nem traumatizált nők is -, de a vizsgálatok alapján az indítást, a sürgősségi császármetszést és az eszközzel (vákummal, fogóval) segített kitolási szakaszt sokan élik meg traumatikus élményként.
• Orvosi beavatkozások és kontrollvesztés: Sok nő számol be arról, hogy a hirtelen és befolyásolhatatlan orvosi beavatkozások nyomán elvesztette a testi integritás- és biztonságérzetét. A megfelelő mennyiségű és korrekt információ, valamint az orvosi műveletekbe való beleegyezés megléte kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne jöjjön létre a kontrollvesztésnek nevezett élmény, amely aztán a későbbi poszttraumás állapot fő kiváltó oka lehet.
• A személyzet hozzáállása és a támogatás hiánya: A kontrollvesztést kiválthatja agresszív szülésvezetés, az egészségügyi személyzet negatív, emberszámba nem vevő attitűdje, a fizikai és érzelmi támogatás hiánya is.
• Fizikai fájdalom és nem megfelelő fájdalomcsillapítás: A szüléssel járó fizikai fájdalom, illetve a nem megfelelő fájdalomcsillapítás újra és újra előkerül a nők beszámolóiban mint traumatizáló tényező.
• Korábbi traumatikus élmények: Egyre több arra utaló adat van, hogy a nehéz szülés mellett egy korábbi mély traumatikus élmény megléte számít a másik döntő kockázati faktornak a szülés utáni PTSD szempontjából.
• Elszigetelődés és meg nem értettség: Az adatokból az látszik, hogy az anyáknak sok minden jelenthet traumatikus élményt, ami orvosi vagy akár laikus szemszögből rutin és mindennapi történés. Emiatt a kettősség miatt sok nő úgy érzi, hogy teljesen magára maradt a félelmével, haragjával vagy szomorúságával, ebben az elszigetelődésben viszont valóban lehetetlen lesz a traumatikus élményével megküzdenie.

A szülés utáni PTSD tünetei

A szülés utáni PTSD a szülések 3-4 százalékánál alakul ki, elsősorban az anyánál, de érintheti azokat az apákat is, akik végigkísérik a szülést. A szülés utáni PTSD tünetei lehetnek:

• a szülés emlékeinek rendszeres újraélése tolakodóan feltörő, képzeletbeli képek formájában, gyakran akaratlanul;
• rémálmok;
• elkerülő magatartás (minden olyan személy, hely, dolog kerülése, amely a traumára emlékezteti);
• a következő szülés kerülése (az anya nem vállal több gyermeket);
• alvászavar;
• állandó szorongás, veszély érzése;
• ingerlékenység;
• apátia;
• pánikroham, sírásroham;
• szívritmuszavarok, heves szívdobogás, fulladás, mellkasi szorítás.

A tünetek egy része megegyezik a depresszió tüneteivel: a kutatások szerint a PTSD-s nők több mint fele depresszióval is küzd.

A PN-PTSD megkülönböztetése a szülés utáni depressziótól

A szülés utáni depresszió minden hetedik anyát érint. Kevésbé ismert azonban a szülés utáni poszttraumás stressz zavar (PTSD), más néven születési trauma - a szülés élménye által okozott súlyos mentális állapot. Az anyák gyakran nem ismerik fel, hogy amit tapasztalnak, az komolyabb mentális zavar is lehet. Sőt, a szülési trauma jeleit néha összetévesztik a szülés utáni depresszióval. A PTSD tünetei közt természetesen ott lehet egy súlyos depresszióra emlékeztető állapot is, és ez megtévesztheti a kezelőorvost. Fontos, hogy a megfelelő szakember különbséget tegyen a két állapot között, hiszen kezelésükben különböző módszerekre van szükség.

A szülési trauma hatása az anya-gyermek kapcsolatra

A halál tényleges közelségének élményét általában nem lehet egy-két nap vagy hét alatt feldolgozni, és ennek az élménynek nagyon erős hatása lehet az anya és a kisbaba közti korai kötődésre is. A hatás lehet pozitív; ilyenkor a gyermekágy ideje egyben az összekapaszkodásnak és egymás gyógyulni segítésének is ideje anya és gyermeke közt. Más esetekben viszont a megrázó élmény valószerűtlenné teszi a valóságot, hihetetlenné a tényt, hogy mindketten életben maradtunk és ez tényleg az "én" gyerekem, ez a korai elidegenedés pedig sokat árt a kapcsolat kezdetének. Traumás szülések után gyakoribbak a szoptatással, altatással és általában az egymásra hangolódással kapcsolatos problémák.

A PTSD kezdeti időszakában a traumán átesett anya az újszülöttet is elutasíthatja, ezért sérülhet az anya-gyermek kötődés, illetve megromolhat a partnerrel vagy az idősebb gyermekkel (gyermekekkel) való kapcsolat is. A trauma feldolgozása után sok anya arról számol be, hogy jobban tudják kezelni az anyai szerepből fakadó kihívásokat, és újra felfedezik az anyaság örömeit. A trauma feldolgozása után az anyák könnyebben tudnak érzelmileg kötődni gyermekeikhez, ami javítja a kölcsönös kapcsolat minőségét.

Apai trauma - Amikor a férfi is érintett

Egy komplikált szülés vagy egy koraszülés nemcsak a babát és az anyát érinti, hanem az apát is, aki gyakran kívülállónak érzi magát ebben a viharos időszakban. A traumaélmény az apák esetében sokszor más úton alakul ki, mint az anyáknál. Az anyák közvetlenül átélik a szülést, a testükön belül és kívül is megtapasztalják a folyamatot, az apa viszont inkább megfigyelőként, tehetetlen szemlélőként van jelen. Ezek az érzések pedig akkor is mélyen rögzülhetnek, ha végül minden „rendben alakul”.

Egy komplikált szülés vagy koraszülés érzelmileg felkavaró élmény, amely az apákban is széles skálán mozgó reakciókat vált ki:

• Tehetetlenség: Az egyik legnehezebben viselhető állapot. Az apa ott van, látja, hogy a szerettei szenvednek, de nem tud segíteni.
• Düh: A düh sokszor egy védekező mechanizmus, amely a tehetetlenség érzéséből fakad.
• Félelem: Egy koraszülött baba esetében a bizonytalanság állandóan jelen van: vajon túléli? Vajon lesznek-e hosszú távú egészségügyi következményei?

Az apák gyakran elnyomják az érzéseiket, mert úgy érzik, „erősnek kell maradniuk” az anya és a család számára. Az apai trauma felismerése és feldolgozása elengedhetetlen a család érzelmi egyensúlyának helyreállításához.

A szülési trauma feldolgozása és kezelése

A traumatikus szülés feldolgozása elengedhetetlen az érzelmi és mentális gyógyulás szempontjából, és számos módszer áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek az anyáknak és családjuknak feldolgozni az átélt élményeket. Az első lépés a traumatikus szülés feldolgozásában a felismerés és annak megértése, hogy a trauma valós, és mély hatást gyakorolhat az élet minden területére. Ha úgy érzed, hogy a PTSD tüneteit tapasztalod, érdemes pszichológiai tanácsadásra jelentkezned.

Kezelési lehetőségek:

• Pszichoterápia: A szülési traumák feldolgozásának egyik leghatékonyabb módja a pszichoterápia, különösen a traumafókuszú kognitív viselkedésterápia (TF-CBT) és az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) módszere. Az EMDR egy viszonylag új és rendkívül hatékony traumafeldolgozási technika, hatására a pszichés panaszok erőteljesen csökkennek vagy teljesen megszűnnek.
• Csoportterápia: Sok nő számára hasznos lehet, ha olyan közösségben dolgozhatja fel az élményeit, ahol mások is hasonló helyzetben vannak.
• Testorientált terápiák: A testorientált terápiák a trauma fizikai szinten történő feldolgozására koncentrálnak, mivel a test gyakran „megőrzi” a traumás élményeket.
• Transzlégzés: A Transzlégzés egy légzés alapú terápiás technika, amely lehetőséget nyújt a mélyen eltemetett érzelmek és traumák felszabadítására.
• Gyógyszeres kezelés: A pszichoterápia mellett a PTSD gyógyszeresen is kezelhető: a tünetek enyhítésében hatékony az SSRI típusú antidepresszánsok egy része (a szerek többsége viszont szoptatás alatt nem ajánlott).

Segítségnyújtás és támogatás

A PTSD-szűrés egy kérdőíves módszer, amely segít azonosítani a zavar jelenlétét. A szülés utáni PTSD kezelésénél elsődleges, hogy az érintett anyák megfelelő szakorvosi és lelki támogatást kapjanak. Fontos, hogy az anyák tudják, hogy nincsenek egyedül negatív érzéseikkel, és hogy a szakszerű segítség elérhető. A családtagok szerepe kulcsfontosságú a gyógyulási folyamat során. A támogatás, empátia és megértés segít az anyának feldolgozni a traumát. Amennyiben úgy érzed, hogy a PTSD tüneteit tapasztalod, érdemes pszichológiai tanácsadásra jelentkezned. Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén hívhatja a 0-24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon. A szolgálat munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak.

tags: #remalmok #szules #utan #trauma