Magyarországon és a legtöbb fejlett országban a várandósgondozás és a szüléskísérés része, hogy műszerrel ellenőrzik a baba pulzusát és a méhtevékenységet. A kardiotokográf (CTG) egy olyan speciális berendezés, amellyel a baba szívműködése és a méhtevékenység egyszerre megfigyelhető.
A CTG egy, a magzati szívműködést és a méhösszehúzódásokat monitorozó kötelező szűrővizsgálat, amelyet többnyire a terhesség harmadik trimeszterében végeznek el a magzat állapotának ellenőrzése céljából. Ez a vizsgálat a 20. terhességi héttől bármikor elvégezhető, de többnyire csak a 36. héttől. A vizsgálat teljesen fájdalommentes és biztonságos módszer, amely semmilyen negatív hatással sincs az újszülöttre.
Mi az az NST?
Az NST a non-stress teszt rövidítéséből kapta a nevét. Az NST vizsgálat során a baba hogylétéről igyekeznek képet kapni. A közkeletű tévedés abból adódik, hogy az NST vizsgálat szintén a kardiotokográf segítségével történik, de több egy puszta CTG-nél: az NST (non stressz teszt) egy nyugalmi állapotban végzett CTG vizsgálat, ahol a magzati mozgásokat is figyelembe veszik. Ilyenkor is a baba szívhangját mérik, de itt azt figyelik, hogy hogyan változik szívfrekvenciája a mozgás hatására.
Az NST a non-stress test szavak rövidítése, ami a terhesség harmadik trimeszterében végzett nem invazív, fájdalommentes vizsgálat. Az NST során tipikusan 20 percig mérik az esetleges méhtevékenységet és leginkább a baba pulzusát és annak változásait. Az NST vizsgálat nagyjából 20-40 percig tart. Az NST reaktív (vagyis jó) akkor, ha a baba pulzusa változik a vizsgálat során, a mozgásával összhangban.
Az NST vizsgálat menete
Az NST alapvetően nem igényel felkészülést a kismama részéről. A vizsgálat az esetek döntő többségében minden kismamánál ugyanúgy zajlik. A CTG előtt megmérik a várandós vérnyomását, majd a kismama kényelmesen elhelyezkedik egy dönthető széken vagy egy vizsgálóasztalon, ülve vagy oldalt fekve. Két érzékelőt helyeznek a méhre, amelyeket puha övvel rögzítenek. Az egyik a magzat szívverését, a másik a méhösszehúzódásokat méri, és az információkat egy papírszalagra rögzíti egy-egy görbe formájában. Az NST-hez ezért nemcsak a két tappancsot rögzítik a pocakhoz, de általában adnak egy kézi eszközt is a kézbe, amin jelezni kell a baba mozgását. Az NST görbén meg tudják figyelni, hogyan változott a baba szívverése a mozgás során, amikor a nyugalmi állapotból mozgásra vált át. Egészséges esetben a pulzusszám a magzat mozgásakor emelkedik - ez körülbelül egy percig tart.
Az NST eredményeinek értelmezése
- Reaktív görbe: A görbe jó, a magzat aktív. Reaktív NST-ről akkor beszélhetünk, ha a magzat aktív volt a vizsgálat során és a mozgás hatására a görbékről leolvasható a szívverés gyorsulása.
- Suspect („gyanús”) görbe: Nincs egyértelmű jele kóros élettani folyamatoknak, de finom eltérések mutatkoznak a görbén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a magzat alszik, nem aktív.
- Nem reaktív görbe: A magzat szívfrekvenciája nem emelkedik a magzatmozgások hatására, a görbe kóros értékeket mutat (beszűkült görbe, mozgásokra csökkenő szívfrekvencia).
Ha a húsz perces vizsgálat alatt a baba szívhangja nem változott kielégítő mértékben, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy bármi gond lenne! Könnyen előfordulhat például az is, hogy a baba aludt a vizsgálat alatt. Ezért ha az NST eredménye nem kielégítő, az első lépés általában a hosszabbítás (még 20 percig rögzítik a baba szívhangját, abban bízva, hogy felébred és mozgolódik). Ha az NST non-reaktív vagy nem kielégítő a baba szívhangjának a változása, akkor általában további vizsgálatokkal (ultrahang, flowmetria stb.) igyekeznek meggyőződni a baba hogylétéről.
Lényeges, hogy a magzat aktív legyen a vizsgálat alatt, ezért célszerű a CTG-vizsgálat előtt bőséges folyadék- és magas szénhidráttartalmú étel fogyasztása (csoki, szőlőcukor).
Mikor végzik az NST-t?
A magyar terhesgondozási protokoll szerint az első NST vizsgálat elvégzésére a harmadik trimeszterben, a 36. héten van szükség. Ezt követően a 40. hétig hetente egyszer, a 40. hét után pedig kétnaponta kerül sor a vizsgálatra. Vannak azonban olyan esetek, amikor ennél gyakrabban indokolt a teszt elvégzése:
- Túlhordás: amennyiben a terhesség túllépte a 40. hetet, az NST-t gyakrabban végzik el.
- Veszélyeztetett terhesség: a veszélyeztetett vagy magas kockázatú terhesség minden esetben nagyobb odafigyelést, ezáltal gyakoribb NST-t igényelhet.
- A kisbaba nem fejlődik megfelelően: előfordulhat, hogy a kisbaba bár aktív, fejlődése nem megfelelő, túl kicsi a korához mérten.
- Vércsoport-problémák: a terhesség során vércsoport-problémák is kialakulhatnak, így amennyiben a kismama Rh-negatív, de a magzat Rh-pozitív, a szervezet antitesteket termelhet, ami szintén súlyos szövődményekkel járhat.
- Egyéb kockázati tényezők: például terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Az ST (Stress Test)
Míg az NST a nem stresszes állapotot vizsgálja, az ST pont ennek az ellenkezőjét: hogyan reagál a baba pulzusa oxitocinnal kiváltott méhösszehúzódásokra, vagyis stresszre (ST=stress test), és a pulzus változásaiból próbálnak arra következni, hogy a méhlepény mennyire képes még ellátni a feladatát. Ezt a vizsgálatot ritkábban szokták végezni - általában akkor, ha az NST eredménye nem megnyugtató vagy nem egyértelmű.
A vajúdás alatti folyamatos CTG
A vajúdás alatti folyamatos CTG elterjedése után néhány évvel értékelték az eredményeket, ami nagyon meglepő volt! Azoknak a tragikus eseteknek a gyakorisága, amikor babák a szülés során oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek nem csökkent egy hajszálnyival sem! Viszont a CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya! Tehát azáltal, hogy a szívhang változásának minden kis rezgését rögzítik, a babákat nem védik meg, viszont olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a lehető legnagyobb rendben van!
Éppen az eredmény szubjektív értékelése és a magzati stressz túldiagnosztizálása miatt az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja.
A folyamatos CTG hátrányai
A magzati stressz túldiagnosztizálásán túl a folyamatos CTG-nek egyéb hátulütői is vannak:
- Ágyhozkötöttség: A folyamatos CTG miatt a szülés azonnal medikalizálttá válik, hiszen fizikailag egy géphez van kötve a szülő édesanya.
- Korlátozott mozgás: A fekvés miatt limitált a mozgás, limitált a szabad pozícióválasztás és limitált a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazása is - vagyis fájdalmasabb a vajúdás!
- Fájdalomcsillapítás nehézsége: A két vastag gumi és a tappancsok miatt a fájó pocak forróvizes borogatása szinte lehetetlen, de nagyon nehéz a derék hatékony masszírozása is.
- Megnövekedett magzati stressz kockázata: Ráadásul fekvő testhelyzetben gyakrabban esik a baba pulzusa, tehát már ez a tény önmagában megemeli a magzati stressz kockázatát!
- Technikai problémák: Szintén probléma lehet, hogy a tappancsok elmozdulnak, esetleg a baba pulzusa helyett az édesanya pulzusát rögzítik.
Összefoglalva: a vajúdás alatti folyamatos CTG-nek egészséges, normális, alacsony kockázatú szülésnél több hátránya van, mint előnye!
Mikor szükséges a folyamatos CTG?
Fontos azonban tudnod, hogy bizonyos esetekben a folyamatos CTG szükségessé válhat! Ilyen például:
- Ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor fontos ellenőrizni az összehúzódások erősségét és a baba reakcióját ezekre az összehúzódásokra.
- Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez is túlstimulálhatja a méhet.
- Szükség van a folyamatos CTG-re epidurális érzéstelenítés alkalmazása során is, hiszen ilyenkor a viselkedésed nem ad visszajelzést az összehúzódások erősségéről és gyakoriságáról.
- Szükséges lehet akkor is, ha valamilyen kockázati tényező merül fel (pl. terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás).