A mozgásfejlődés mérföldkövei és a kimaradt fázisok jelentősége

A baba fejlődésének rendkívül fontos része a mozgásfejlődés. Jelentősége nem csupán abból áll, hogy a gyermek ügyesedjen általa. Az egyes mozgásformák megjelenése (fejemelés, fordulás, kúszás, mászás, felállás, járás) egymásra épülésük kapcsán fontos idegrendszeri kapcsolatokat építenek ki. Ezek a szakaszok nemcsak orvosi szempontból fontosak, hanem a szülők számára is kapaszkodót nyújtanak. Ha tudjuk, mire figyeljünk, észre fogjuk venni, ha minden rendben van - vagy ha éppen valami figyelmet igényel.

A mozgásfejlődés fontossága

A mozgásfejlődés mérföldkövei nem csupán fizikai lépcsőfokok - ezek a gyermeki idegrendszer, izomzat és önállóság fejlődésének tükrei. A legfontosabb az, hogy figyeld a folyamatot, ne csak a végeredményt. A mozgásfejlődés nem csak fizikai - az idegrendszer érettségének tükre is. A mozgást az idegrendszer és az izomzat tökéletes összhangja hozza létre. Optimális esetben, az idegrendszer és az izomrendszer összhangban működik. A csecsemő kezdetben mozgással fejleszti az idegrendszerét, az egyszerű mozdulatokból alakulnak ki az egyre komplexebb mozgásformák, melyek mindig beépülnek az előzőbe.

A fejlődésben lévő agyban az idegsejtek közötti kapcsolatok stabilizálódása révén pályák, majd hálózatok jönnek létre. A pályák és a hálózatok kialakulása hosszú hónapokat, éveket vesz igénybe. Jól példázza ezt az agy tömegének változása is. Az újszülött idegrendszere még éretlen, ekkor az agy súlya kb. 350 g, amely egy éves korra eléri a 700 grammot. Eközben több milliárd idegsejt keletkezik, és több milliárd idegi kapcsolat jön létre, mely egyértelműen bizonyítja a csecsemőkor fontosságát! A csecsemő izmainak fejlődéséhez egészséges idegrendszer, feszülésektől és zsugorodásoktól mentes izmok, inak, valamint megfelelő mozgás szükséges. A rendszeres tornáztatás hatására az izmok megerősödnek, a mozgások koordinálttá válnak.

A mozgásfejlődés főbb szakaszai

A fejlődés ideálisan fejemelés → megfordulás → kúszás → mászás → felülés → felállás → járás sorrendben történik. Fontos, hogy minden baba a saját ütemében fejlődik, és az „átlagos” időpontok csak tájékozódási pontok.

1. Fejemelés és megtartás

A mozgásfejlődés első igazi jele, amikor a baba elkezdi emelni és megtartani a fejét, akár néhány másodpercre. A fejemelés általában a születést követő 1-3. hónapban jelenik meg. Az egyik legegyszerűbb és leghasznosabb gyakorlat: „tummy time”, vagyis a hason töltött idő. Ha a baba 3 hónapos koráig sem próbálkozik fejemeléssel, érdemes gyermekorvossal konzultálni.

2. Megfordulás

Az első fordulat mindig izgalmas pillanat: hirtelen a baba hasról hátra, majd hátról hasra fordul - és ezzel egy új világ nyílik meg előtte. A babák gyakran csak egyik oldalra fordulnak először - ez normális. Egyes babák kihagyhatják a megfordulás szakaszát, és rögtön kúszni kezdenek. A hasról hátra forgások fázisában tanul meg a baba stabilan vigyázni a fejére a mozgások közben. Ez fogja szolgálni őt mostantól mindig, amikor esik.

3. Kúszás

Amikor a baba elkezd kúszni, az hatalmas ugrás az önállóság felé. Ez az első olyan mozgásforma, ahol már tudatosan halad valamerre - méghozzá a saját akaratából. A kúszás a mozgásfejlődés jellemző és nagyon lényeges fázisa. Kúszás közben a gyermek mind a négy végtagját intenzíven használja az előrejutás érdekében. Ez a legelső valódi helyváltoztató mozgása. Általa képes a tőle távolabb lévő tárgyakat elérni, megszerezni, környezetét aktívan felfedezni. A kúszó mozdulat akkor szabályos, ha mind a négy végtag egyenlő mértékben vesz részt a mozgás kivitelezésében. Az azonos oldali végtagok ellentétes (hajlított-nyújtott) helyzetüket váltogatják. Nem minden baba kúszik sokáig - vannak, akik csak rövid ideig használják ezt a mozgásformát, aztán gyorsan áttérnek a mászásra. Ha kúszás előtt ül a baba, akkor biztosak lehetünk benne, hogy csorbult a szabad mozgása.

4. Mászás

A mászás az a szakasz, ahol a baba már magabiztosan és gyorsan képes helyet változtatni. Ez nem csupán „közlekedés”, hanem az agy és test közötti együttműködés mesterfoka. Általában 7-10 hónapos kor között kezdődik. A kúszás során a baba hason fekszik, és karjaival-lábaival húzza magát előre. A mászás ezzel szemben négykézláb történik, váltott kéz-láb mozgással, a has felemelkedik a talajról. Fontos: „Ha nem mászik, az nem baj.” - Ez nem teljesen igaz. A mászás olyan komplex fejlődési szakasz, ami sokoldalúan fejleszti a babát. A mászás folyamatában a szem megtanulja „átlépni”, keresztezni a test középvonalát, mert a szem egyszer az egyik, majd a másik kézre fókuszál, a kezek ilyenkor mozgó ingerként szerepelnek. A későbbiekben ez a készség alapvető fontosságú ahhoz, hogy a gyermek képes legyen olvasni anélkül, hogy a sor közepén „elveszítené” a szavakat. Az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek jelentős százalékánál csecsemőkorban kimaradt a mászás fázisa. A mászás nemcsak a gyermek koordinációjának, mozgékonyságának jelentős fejlődési szintje hanem, például rendkívül fontos a gyermek térlátásának fejlődése szempontjából is.

5. Felülés

Amikor a baba képes önállóan felülni és megtartani az ülőhelyzetet, az nemcsak látványos változás, hanem egy új szint a fejlődésében: mostantól másként látja és tapasztalja meg a világot. Ne ültess le túl korán! Az ülésnek is van sokféle formája. Ha szabad a mozgás, akkor nincsen jó és rossz ülés, szabályos és szabálytalan ülés, igazi és „még csak ilyen” ülés - minden ülés egyformán jó. Semmi baj nincsen a W-üléssel sem, az is tökéletes és igazi ülés!

6. Felállás

Ez az az időszak, amikor a baba már nem csak a padlón mozog - megkezdődik a „függőleges világ” felfedezése. A bútorokba kapaszkodva felhúzza magát, áll, majd oldalazva lépeget. Egyes babák, heteken át csak álldogálnak, mielőtt megmozdulnának oldalra. Igen, van baba, aki előbb áll, és aztán ül.

7. Járás

A baba első önálló lépései mindig emlékezetesek. Ez nem csak a mozgásfejlődés csúcspontja, hanem egy új korszak kezdete - amikor már ténylegesen „úton van”. A legtöbb baba 10-18 hónapos kor között kezd el önállóan járni. Fontos: A járás megkezdése után sem dőlhetünk hátra. Ne siess a járással! A pici magától is megtanul majd járni, ha eljött az ideje.

Mi van, ha kimarad egy mozgásfejlődési fázis?

Ha a baba valamelyik mozgásformát kihagyja (pl. kúszást), vagy nem követi pontosan az átlagos fejlődési idővonalat, vagy bizonyos mozgásformákat késve kezd el, az aggodalomra adhat okot - ugyanakkor nem minden eltérés jelent problémát. A mozgásfejlődés normál esetben egy automatikus folyamat, amibe nem szabad beavatkozni. Ne erőltessünk egyik mozgásformát sem! Szülőként nem szabad erőltetni, siettetni az egyes nagymozgásokat. Ne ültessük még erőszakkal az arra képtelen gyermeket, mert a gyenge hátizom nem bírja a gerincet megtartani. Ugyanígy nem szabad siettetni a felállást és járást sem, mert nem elég erős az izomzata, vagy nem megfelelő még a koordinációja hozzá. Ráadásul a szülő is okozhat neki hibás lábtartást vagy mozgásformát.

Ha úgy látjuk, hogy a baba jóval később csinál bizonyos mozgásokat, illetve ha a mozgásfejlődéséből kimarad egy fázis, akkor mindenképpen forduljunk korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez, hiszen az agy fejlődése szempontjából minden szakasz nagy jelentőséggel bír. Ha a baba több hónapot késik egy adott mérföldkővel, nem próbálkozik új mozdulatokkal, vagy csak az egyik oldalát használja, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

A kúszás kimaradásának következményei

Az egyik leggyakoribb kérdés, amely a szülőket foglalkoztatja, hogy gondot jelenthet-e az, ha kimaradt, vagy nem szabályos a kúszás a gyermeküknél. A szakértők szerint ez valóban okozhat problémákat. E nagymozgás során a gyerkőc mind a négy végtagját használja, az ellentétes kar-láb mozdulatokkal pedig fontos idegrendszeri pályák automatizálódnak, amelyek nélkülözhetetlenek a két agyfélteke összehangolásában. A kúszás során a kisgyermek olyan izomcsoportokat használ és ezáltal erősít meg, amelyek a csípő és a gerinc stabil tartásában játszanak fontos szerepet. Mivel a központi idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés nagyon szoros egységben biztosítja az értelmi fejlődést, ezért a mozgás szakszerű fejlesztésével hatni lehet az idegrendszer fejlődésére is, ami lehetővé teszi az iskolai kudarcok megelőzését.

Ha a Babamozgató használatát elmulasztottuk a csecsemő első életévében, akkor a későbbiekben, óvodás korban az idegrendszer érését segítő, primitív reflexeket gátló torna (pl. TSMT, Alapozó Terápia, Ayres terápia) bevezetése válhat szükségessé. Az ilyen problémával küzdő csecsemők ellátása még hiányos, sokszor hamis biztatást kapnak a szülők „majd kinövi, mert csak rosszul feküdt odabent”. E problémák korai felismeréséhez nyújt segítséget a Babamozgató a bizonytalan szülőknek.

Az izomtónus szerepe a mozgásfejlődésben

Ne feledd! Ahhoz, hogy gyermeked mozgásfejlődése megfelelő legyen, jó tónusú (normotón) izomzattal kell rendelkeznie. Az izomszövet rostokból áll. Az izomrostok összehúzódása és elernyedése hozza létre a mozgást. Egyes izmok akár eredeti hosszuk egyharmadára is képesek összehúzódni, így folyamatosan változtatva a tónust az aktuális izomban. Izomtónusnak nevezzük az izmok nyugalmi összehúzódását. Az izomtónus biztosítja a gravitációval szemben és mozgás közben az egyensúlyi helyzetet, valamint a kívánt mozgásokhoz stabil alaphelyzetet teremt. Egy izmon belül csak kisszámú izomrost húzódik össze egyidejűleg, a kifáradás elkerülése érdekében időről-időre más és más rostok tartják fenn az izmok tónusát. Az izomtónus a gyakorlatban az izom ellenállását jelenti passzív nyújtásra, mozgatásra.

Az izomtónus lehet normál, csökkent vagy fokozott.

• A laza izomzatú (hipotón) babák számára sokszor a fej megtartása is nehézséget okoz. Ők azok, akik nem szeretnek mozogni, vagy mozgás során hamar elfáradnak, aluszékonyabbak, nehezebben szopiznak és mozgásfejlődésük késésben lehet.
• A feszes izomzatú (hipertón) babákra ezzel szemben az jellemző, hogy a végtagjai nehezen mozdíthatóak, a nyak merev és feszes. Ezek a babák erősen öklöznek, és nehézséget okozhat a szopizás számukra is. Jellemző rájuk, hogy sokkal nyugtalanabbak és sírósabbak. A szülő azt tapasztalhatja, hogy aktívabbak és mozgékonyabbak is.

Az enyhe izomtónus eltérés lehet alkati, mely gyakran családi öröklést mutat. A jelentős izomtónus eltérés hátterében betegség állhat, ilyenkor a szakemberhez fordulás nélkülözhetetlen! Az oxigénhiány az agy izomtónus szabályozásáért felelős területét érinti leggyakrabban. Az agyi oxigénhiány az idegrendszer komplex érését, de leggyakrabban a problémamentes mozgásfejlődést veszélyezteti. A mozgás lemaradás ebben az esetben, az élet minőségét jelentősen befolyásolja, mert bár a hibákkal terhelt idegrendszer is fejlődik, de kóros irányba. Tartási rendellenesség esetén ferdetartás alakulhat ki a csecsemő valamely testrészén. Ilyenkor a csecsemő idegrendszere jól működik, de az aszimmetrikusan feszülő izomzatot az idegrendszer nem képes helyesen működtetni. Ebben az esetben árnyaltabbak, szolidabbak lesznek a tünetek, mint az agyi oxigénhiány esetén, de szintén mozgásfejlesztésre lesz szüksége a csecsemőnek, mert ekkor is veszélyeztetett az idegrendszer tökéletes érése, fejlődése.

Csecsemőkori reflexek és a mozgásfejlődés

A csecsemőkori reflexek elengedhetetlenek születéskor, valamint az újszülött életben maradásának is feltételei. Az újszülött reflexmozgásokkal születik, melyek az idegrendszer érésével és az izmok fejlődésével fokozatosan a fejlettebb agyterületek gátlása alá kerülnek. Az időn túl fennmaradó csecsemőkori reflexek számos problémát okoznak a mozgáskoordináció, a viselkedés terén és a tanulási képességet is negatívan befolyásolják. Kisbabánk mozgásfejlődésének elősegítése és megértése érdekében ismerjük meg, melyek a legfontosabb reflex csoportok. Három nagy csoportra oszthatók a reflexek, melyek nem izolált csoportok, hanem amikor egy alacsonyabb rendű épp kifejti hatását, már elkezd ráépülni az a fejlettebb reflex, ami váltani fogja.

Fontos reflexek és azok hatása a fejlődésre:

• Visszahúzódó reflex: Ha a magzat méhen belül veszélyt érez, összehúzódik, megmerevedik, próbál mozdulatlan lenni. Már méhen belül gátlás alá kerül.
• Moro-reflex: Váratlan eseményre (pl. hirtelen zajra vagy hangra, vagy ha a baba elveszíti fejének alátámasztását) megriad, karjait széttárja majd egy gyors átkaroló mozdulat aktiválódik. Ez a reflex 2-4 hónapos korban gátlás alá kerül, utána lassan felváltja egy tudatos megijedési reakció. Az időn túl is fennmaradó Moro-reflex nem hagy időt, hogy az agy tudatosan elemezze a váratlan helyzetet. Ezért lesz egy jó felfogóképességű gyermek túlérzékeny vagy hiperaktív, de idegrendszerét tekintve mindenképpen éretlen lesz.
• Markoló vagy kézfogó reflex: A tenyérre enyhe nyomást vagy simítást kifejtve, az ujjak a hüvelykujj kivételével összezárnak. Ez a reflex a születés utáni 4-6 hónapos korra folyamatosan alakul át tudatos fogás-elengedéssé, majd 8-9 hónapos kor körül csippentő fogássá fejlődik. A fennmaradó markoló reflex a kéz ügyetlenségével, rossz ceruzafogással jár, gátolja a manipuláció fejlődését. A gyermek szája is mozog, amikor írni vagy rajzolni próbál.
• Talpi fogó reflex: A talp ujjak alatti területére gyakorolt enyhe nyomás hatására valamennyi lábujj bekarmol. Néhány hetes kortól 12 hónapos korig kiváltható. Ha a felállás és a járás után is fennmarad, akkor gátolja a megfelelő egyensúlyi reakciók kialakulását, valamint a szökdelés elmaradásáért is felelős.
• Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex: Hat hónapos korig váltható ki. Segíti a babát a kezeinek megismerésében, a szem-kéz koordináció fejlődésének első lépése. Ha részlegesen megmarad ez a reflex, akkor nehezen keresztezi a test középvonalát, emiatt kimarad a mászás a mozgásfejlődési sorból, ezért bizonytalannak érzi az egyensúlyát, mozgásában instabil lesz. Tünete még a rossz kézírás és a gondolatok írásbeli kifejezésének gyengesége.
• Galant-reflex: Hason fekve deréktájon megsimítjuk a csecsemő gerincét, akkor felhúzza a lábát oldalra. Ez a reflex segíti a kúszó mozgást. Ha ez a reflex aktív marad, a gyermeket zavarja a nadrág dereka, az öv, ülve izeg-mozog, mert a szék támlája is idegesíti a derekát. Ez a reflex kapcsolatban van a hólyag működésével, tehát ha aktív marad, felelős a késői szobatisztaságért és az éjszakai ágyba vizelésért.
• Tónusos labirintus reflex: Befolyásolja az izomtónus eloszlását az egész testen. Segíti a csecsemőt, hogy a magzati pózból kiegyenesedjen. A biztos fejtartás és a jó egyensúly alapvető fontosságú, ezek hiányában nehézségek adódnak a távolság, a magasság és a mélység megítélésében. Ha a tónusos labirintus reflex nem kerül gátlás alá megfelelő időben, akkor akadályozza az egyensúlyrendszer működését és a fejtartó reflexek kifejlődését is.
• Landau-reflex: Ha a babát vízszintesen a mellkasánál tartva a levegőbe emeljük, akkor a hátát homorítja, a fejét megemeli. A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartását és a látást. A reflex fennmaradása felelős a rossz testtartásért, az ügyetlen egyensúlyozásért.
• Szimmetrikus tónusos nyaki reflex: Élettartama viszonylag rövid, segíti a gyermeket, hogy a hason fekvő testhelyzetből négykézlábra emelkedjék. Ha fennmarad a reflex, akkor a babák nyújtott lábbal másznak vagy csúsznak a popsijukon, vagy felhúzzák magukat álló helyzetbe. Későbbiekben a gyermeknél görnyedtség figyelhető meg, amikor a padban ül, mivel a fej előre hajtásának hatására a teste is behajlik, ezért az iskolában a padon fekve ír. Általában nem szeretik a labdás játékokat és az úszást.

Amint látjuk, a csecsemőkori primitív reflexek élettartama korlátozott. Ha az adott időn túl is aktívak maradnak, a jelenséget rendellenesnek tartjuk, mert ezek a reflexek feszülést tartanak fenn az érintett izmokban. Az érintett izmok átmozgatására használja a reflexfejlődést is figyelembe vevő, szakmai szempontok alapján összeállított Babamozgató gyakorlat gyűjteményt.

Összefüggés a mozgásfejlődés és a mentális fejlődés között

Az idegrendszer számos funkció kialakításában és egész életen tartó kivitelezésében részt vesz, ilyen a mozgás és a fentebb említett készségek is. Az idegrendszer a megfelelő izom ingerületbehozásával éri el a mozgást. A mozgás tehát olyan, mint az autó műszerfalán elhelyezett kis lámpák: ha valamelyik felgyullad, jelezve bizonyos zavart, elakadást, tudnunk kell, hogy az idegrendszer esetleges fejlődési éretlenségét, zavarát mutatja. Ilyenkor szükséges egy felmérés, ami ugyan a mozgás által történik, célja mégis az idegrendszer állapot felmérése.

Gyakran előfordul, hogy komolyabb kihatásai vannak a lelki fejlődésre is. Gondoljunk arra, amikor egyik gyermek azért nem választ, azért hagy félbe egy foglalkozást, mert azt állítja magáról, hogy „ügyetlen”, „nem megy neki”, „kétbalkezes”. Ebből a rövid összefoglalóból is látható, hogy a testi-lelki fejlődés milyen szorosan összefügg. Sokszor elhangzik, hogy a gyermek milyen ügyes a sportban, biztos minden rendben van e téren. A sportban ügyes gyerekeknek lehetnek idegrendszeri éretlenségeik! A gyerekre tehát komplex szemlélettel érdemes rátekinteni. Az idegrendszer, a mozgás olyan alapot szolgáltat tehát, melyre később összetett készségek épülnek.

Ha a mozgásfejlődés nem a kívánt módon zajlik, akkor az részképesség és tanulási zavarokhoz vezethet a későbbiekben. Gyermeked a mozgásélmények hatására tapasztalja meg saját testrészeit, testének határait és kiterjedését, és sajátítja el a téri tájékozódást. Ehhez - ideális esetben - megfelelő, nagy tér és mozgási lehetőség áll rendelkezésére. A mozgáslemaradás befolyásolhatja a későbbi munkavégzéseket (beszéd, írás, olvasás, figyelem), amelyek mind-mind összetett mozgások koordinált megnyilvánulásai. Ha valami elakadás, kimaradás volt korábban, attól még képes lehet a gyermek ezeket a tevékenységeket kivitelezni, csak nagyobb erőfeszítésébe telik, ezért hamarabb elfárad, pihenésként például mással kezd el foglalkozni - és rögtön megérkeztünk a figyelemhiányos, vagy magatartászavaros gyermekhez.

tags: #mozgasfejlodes #fazis #kimarad