Rakovszky Zsuzsa élete és irodalmi munkássága

Rakovszky Zsuzsa (Sopron, 1950. december 4.) magyar költő, író, műfordító, akinek egyszerre érzéki, tárgyszerű és elvont, metafizikus költészetének alighanem az idő az egyik legfontosabb témája. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, többek között József Attila-díjjal (1988), Márai-díjjal (2003) és Kossuth-díjjal (2010).

Gyermekkora és családja

Rakovszky Zsuzsa 1950. december 4-én született Sopronban. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben, Rakovszky Zsuzsa csupán kétéves korában halt meg. Édesapja, Dr. Rakovszky Tibor, még 1944-ben a nyilas puccs után többedmagával részt vett egy kisebb ellenállási mozgalomban. Pár hétig tartott az egész, hamar lebuktak. Szálasiék pedig a sopronkőhidai börtönbe zárták őket. „52 éves volt, amikor bebörtönözték. Ott betegedett meg, vagy a halálmenetben. A háború utolsó napjaiban a nyilasok elkezdték Németországba hajtani a foglyaikat, és akik nem tudtak lépést tartani a menettel, azokat megölték. Mire az elgyötört emberek megérkeztek volna a számukra kijelölt koncentrációs táborba, az amerikaiak már felszabadították azokat. Az őrök pedig fokozatosan szökdöstek el mellőlük. Apám 1945 májusában került haza. Nagyon beteg volt.” - emlékszik vissza Rakovszky Zsuzsa. A szüleim hűvösvölgyi otthonát lebombázták, ezért úgy döntöttek, hogy visszatérnek Sopronba. Én már ide születtem.

Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. A fiatalon megözvegyült édesanyának gyerekkori dajkája, Mellus Anna volt a segítségére. Tíz évig, az édesanya második házasságáig hármasban éltek. Rakovszky Zsuzsa nevelőapja, Majoros József szintén jogi egyetemet végzett. Tíz évet töltött a Gulagon, hazakerülése után raktárosként dolgozott. Amikor megsimogattam a fejét, éreztem a verésekből visszamaradt dudorokat.

Rakovszky elmesélte: egyik korai élménye, amint édesanyja éjszakára öltözteti, egy régi, lyukas felnőttpulóvert ad rá, hogy ne fázzon, ami rajta hálóinggé alakult. Gyerekként azonban nem igazán érezte az ötvenes évek szűk levegőjét. Nem tapasztalta meg a világba vetettséget, a kor társadalmi helyzetét adottnak vette, hiszen nem volt összehasonlítási alapja. „Nem tudjuk, hogy mibe születtünk bele, azt készen kaptuk.”

A gyermekkori emlékek hatása

A gyerekkori emlékek és élmények vájják ki a lelkünkben azokat a medreket, amikbe aztán felnőttként beleömlik minden. A rossz beidegződéseket, szokásokat kicsiként öltjük magunkra, felnőttként pedig azon dolgozunk, hogy a kivájt medreket feltöltsük. Rakovszky számára a gyermekkor az emberi élet legmeghatározóbb korszaka. „Önéletrajzi regénynek kezdtem el írni, aztán rájöttem, hogy nagyon kevés történetet tudok csak előhívni a múltból, ezért fikcióra váltottam.”

Egyik gyermekkori élménye, ami regényében is visszaköszön, az óvodáskora: „Utáltam az óvodát, úgy, ahogy volt, ám a regényben egy későbbi tanítónőt tettem meg óvónőnek, aki kézimunkát meg politechnikát tanított. Nagyon ügyetlen voltam a tárgyaiban, ő meg szívesen gúnyolódott rajtam. Most már nagyon szeretem a túrós tésztát, de kiskoromban semmilyen tejterméket nem bírtam megenni. Csakugyan belém tömték a túrós tésztát, én meg lehánytam az óvó nénit - emiatt kivettek az óvodából, és átkerültem egy másikba, a Pamutipari Vállalat óvodájába, ahová egy idő után már egyedül jártam, sokszor elcsavarogtam, az óvoda melletti üres telken gyűjtögettem a katicabogarakat.”

Tanulmányai és pályafutása

Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar-angol szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Angol-Amerikai Intézetben (ELTE-BTK) 1975-ben.

Diplomájának megszerzése után az Állami Gorkij Könyvtárban (ma Országos Idegennyelvű Könyvtár) dolgozott 1975 és 1978 között. 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, majd 1982 és 1986 között a Helikon Kiadó szerkesztője volt. 1987-től szabadfoglalkozású író, műfordító, 1997-98-ban részt vett a Beszélő című folyóirat szerkesztésében is. 1988-tól négy hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban.

Irodalmi bemutatkozása

A csendes, visszahúzódó lány első verseit Vas István telefonkönyvből kilesett címére küldte el, és nem kevés izgalommal várta a kritikáját, amely igen kedvező volt. Első folyóiratközlése 1976-ban az Új írásban jelent meg. Még első önálló kötete megjelenése előtt, 1980-ban „Strand” című verséért megkapta a Graves-díjat. A versírással párhuzamosan műfordítói pályája is elindult, elsősorban angolszász szerzők alkotásait ülteti át magyarra.

Rakovszky Zsuzsa művei és elismerései

Rakovszkyt az úgynevezett „új érzelmesség” képviselőjeként is szokták emlegetni, és minden verseskötetét általános kritikai elismerés övezi.

Verseskötetek

• „Vita élő időben” című verseskötet 2023.
• „Állapotváltozások” című kötet a 70. születésnap alkalmából, 2020-ban.
• „Visszaút az időben” című gyűjteményes kötet (2006).
• „Fortepan” című kötete (2015), amelyért elnyerte a Libri irodalmi díjat. „Az a könyv pedig, amely a Libri irodalmi díjat most először megkapja, a múlt végtelenségéről és az emlékezés bizonytalanságáról beszél, azt kérdezi, megragadható-e, megőrizhető-e mindaz, ami valaha történt, egyfajta személyes hangú világ- és létösszegzésre vállalkozik.”
• „Történések” című kötet (2018), melynek költeményei inkább a jelen történéseire koncentrálnak.
• „Boldog vég” című kötet.
• „Délutáni éjszaka” címmel megjelent verseskötete, amelynek szabadversei és szonettjei az álom és ébrenlét, a délután és éjszaka határain mozognak.

Regények és prózai művek

• Első regénye, „A kígyó árnyéka”, mely Az Év Könyve lett 2002-ben.
• Második regénye, „A hullócsillag éve” (2005), az 1950-es években játszódik, egy osztrák határ közeli magyar kisvárosban, Sopronban. A traumák kapcsán szóba kerül A hullócsillag éve című regénye. Az író ezt a könyvét szereti a legjobban. Sok van benne a saját gyermekkorából.
• „A Hold a hetedik házban” című lélektani novelláskötet (2009), melyben női sorsok, jellegzetes élettörténetek jelennek meg.
• „VS” című regénye (2011), amely a 19. és 20. század fordulóján élt, nőnek született, de férfiként élő és viselkedő gróf Vay Sarolta/Sándor író alakját elevenítette meg.
• „Szilánkok” című regénye (2014), amely a történelmi Magyarország végnapjait dolgozza fel az 1890-es évek közepétől az 1920-as évek közepéig. „Elég elvont kiindulópontja volt: a progresszív-konzervatív ellentét az, ami a korszaknak az újságírásában, memoárjaiban, regényeiben, mindenütt felbukkant.”
• „Célia” című regénye (2017). „A regényben a líraiság keveredik a valóságshow-hősök odavetett mondatkezdeményeivel, Zsani visszafojtottan hisztérikus megnyilvánulásaival, Ádám rezignált kijelentéseivel, a Célia így több szólamban szembesít bennünket mindazokkal a hibákkal, melyeket szülőként és gyerekként elkövethetünk.”

Drámák és gyermekkönyvek

• Egyetlen drámáját, Ibsen Nórájának egyfajta változatát „A nyolcadik” címmel írta a Nemzeti Színház Tízparancsolat nevű drámapályázatára, és 2010-ben felolvasószínházi formában be is mutatták.
• Gyermekeknek írt verseskötetét az „Ismered-e?” címmel jegyzi.

Fordítások

Fordítóként elsősorban angol és amerikai költők, írók - többek közt Wordsworth, Coleridge, Lewis Carroll, C. F. Meyer, Robert Frost, Marianne Moore, Elizabeth Bishop, Adrienne Rich, G. K. Chesterton - műveit ülteti át magyarra.

Díjak és elismerések

Rakovszky Zsuzsa munkásságát számos rangos díjjal ismerték el:

tags: #rakovszky #zsuzsa #ujszulott