A méhlepény anatómiája és funkciói: Az élet fenntartója a várandósság alatt

A méhlepény (placenta) a méhlepényes emlősöket (Eutheria) a magzati életben tápláló, részben anyai, részben magzati eredetű szerv. Ez a különleges, ideiglenesen kialakuló szerv csak a terhesség alatt látja el feladatát. Létfontosságú szerepe van a magzat fejlődésében, az életet adó támasz megteremtésében, hiszen nélküle a magzat nem maradna életben.

A méhlepény már a terhesség első heteiben elkezd kialakulni, és körülbelül a 12. hétre már teljesen működőképes, egészen a szülésig ellátja a feladatát. Összeköti a baba véráramát az anyáéval, így kapja meg a kisbaba az elegendő tápanyagot és oxigént, míg az anya vérébe a salakanyagok kerülnek. A méhlepény folyamatosan növekszik, pont abban az ütemben, ahogy a kisbabádnak szüksége van rá.

A méhlepény anatómiája

A méhlepény anatómiája lenyűgöző komplexitást mutat, amely lehetővé teszi a rendkívül specializált funkciók ellátását. Két fő részből áll: egy anyai és egy magzati oldalból, melyek bár szorosan összekapcsolódnak, mégis különálló eredetűek. Ez a kettősség teszi lehetővé a két keringési rendszer elkülönítését, miközben biztosítja a hatékony anyagcserét.

A kifejlett (megszületett) méhlepény lapos, korong alakú képződmény. Átmérője 16-20 cm, vastagsága 2,0-2,5 cm, tömege mintegy 500 g. A terhesség végére általában egy korong alakú, lapos szervvé válik, melynek átmérője körülbelül 15-25 centiméter, vastagsága pedig 2-4 centiméter. Súlya jellemzően 500-600 gramm, ami a magzat súlyának körülbelül egyhatoda.

Anyai felszín (Placenta materna)

Az anyai részt (placenta materna) a terhes méh nyálkahártyája alkotja (decidua; hullóhártya). Ez a méh falához tapadó, durvább, lebenyes felület. Jellemzően 15-20 lebenyből (kotiledonból) áll, melyeket sövények választanak el egymástól. Ezek a lebenyek a méhlepény funkcionális egységei, ahol az anyai vér kering.

A boholy közötti térbe a méhnyálkahártyából visszamaradt sövények nyúlnak be, amelyek úgy osztják kisebb egységekre a méhlepényt, hogy a részek boholy közötti tere lényegében egységes marad. Ezek a kisebb egységek a kotiledók (cotyledo), a placenta 15-20 ilyen részből áll. Az egész boholy közötti teret trofoblaszt béleli. A szülés utáni vizsgálat során ellenőrzik, hogy minden lebeny hiánytalanul távozott-e, hiszen a visszamaradt rész súlyos vérzést vagy fertőzést okozhat az anyánál.

Magzati felszín (Placenta fetalis)

A méhlepény magzati része (placenta fetalis) a korionlemez, amely a megtermékenyített és beágyazódott petesejtek fejlődése során, a magzatburok egy alkalmas helyzetű részéből alakul ki. Magzati felszíne sima amnionhámmal borított, anyai felszíne egyenetlen, tagolt. Ez a simább, fényesebb felület, amelyet az amnionhártya borít.

A korionlemez közepén tapad a köldökzsinór, amelynek verőerei ebben a lemezben oszlanak el és vénája itt szedődik össze. Erről a felületről ered a köldökzsinór, amely a magzathoz vezet. Jól láthatók rajta a magzati erek, amelyek sugárirányban futnak a köldökzsinór tapadási pontjától a méhlepény széléig. Ez a terület a magzat keringési rendszerének része, és itt történik a főbb anyagcsere folyamatok koordinálása.

A chorionbolyhok (villi chorii)

A méhlepény igazi titka a mikroszkopikus szinten rejlik, a chorionbolyhok (villi chorii) rendkívül összetett hálózatában. Ezek az apró, ujjnyúlványszerű képződmények jelentősen megnövelik az anya és a magzat közötti érintkezési felületet, ami elengedhetetlen a hatékony anyagcseréhez. A magzatburok, a korion (chorion) felületéről bolyhok nőnek be a méhnyálkahártyába, és annak vérrel telt üregeiből tápanyag és oxigén kerül a magzatba, a salakanyagok pedig az anya vérébe távoznak.

A korionlemezből a méhlepény anyai része felé bolyhok nyúlnak, amelyek nagyobb törzsei tapadnak az anyai részen (tapadó bolyhok), ugyanakkor egyre vékonyabb ágakat bocsátanak az anyai vért tartalmazó boholy közötti (intervillosus) térbe. A kisebb bolyhok falán keresztül történik meg az anyagok kicserélődése az anyai és a magzati vér között. A két vért a bolyhok falának rétegei választják el egymástól.

Ezek a boholy felszínétől kiindulva a következők:

• szinciciotrofoblaszt (syncytiotrophoblast)
• citotrofoblaszt (cytotrophoblast; Langhans-féle sejtek)
• alaphártya (membrana basalis)
• a boholy magzati kötőszövete
• a magzati kapilláris alaphártyája
• a magzati kapilláris endothélium rétege

Szinciciotrofoblaszt

Ez a külső, folytonos, többmagvú sejtréteg, amely közvetlenül érintkezik az anyai vérrel. Ez a réteg felelős a hormontermelésért, és a magzatburok és az anyai vér közötti gát legkülső, legfontosabb részét képezi. Aktívan részt vesz az anyagok transzportjában. A szinciciotrofoblaszt sejtek képesek lebontani az anyai szöveteket, ezzel biztosítják egyrészt a beágyazódást, másrészt a méhnyálkahártya lebontásával az anyai vérrel kitöltött, bolyhok közötti tér kialakulását, az anyai erek falának lebontásával az anyai ereknek ezekbe terekbe való beömlését és ezáltal az anyai vérrel történő átáramlását. A trofoblaszt sejtek így közvetlenül érintkeznek az anyai vérrel, de az anyai szervezet nem kezeli őket antigénként.

Citotrofoblaszt

A szinciciotrofoblaszt alatt elhelyezkedő sejtréteg, amely a terhesség korai szakaszában még jól látható, de a terhesség előrehaladtával elvékonyodik és helyenként el is tűnik. E két réteg, valamint a bolyhok kötőszövetes állománya (mely Hofbauer-sejteket és magzati fibroblastokat tartalmaz) és a magzati kapillárisok fala alkotja a vér-méhlepény gátat (más néven Reichard-féle gátat). Ez a gát szelektíven engedi át az anyagokat, biztosítva a magzat védelmét, miközben lehetővé teszi a szükséges tápanyagok és oxigén áramlását.

A méhlepény funkciói

A méhlepény rendkívül sokoldalú szerv, melynek funkciói messze túlmutatnak az egyszerű táplálékátadáson. Ez a komplex biológiai rendszer a magzat minden alapvető szükségletét kielégíti, miközben védi és támogatja fejlődését. A placenta egyfajta „életfenntartó központ” a magzat számára.

Gázcsere

A méhlepény legfontosabb feladatai közé tartozik a gázcsere biztosítása. A fejlődő magzatnak folyamatosan szüksége van oxigénre az anyagcsere-folyamatokhoz és a növekedéshez, miközben el kell távolítania a szén-dioxidot, ami a sejtlégzés mellékterméke. Az oxigén az anyai vérből a magzati vérbe, a szén-dioxid pedig fordított irányba, a magzatból az anyai vérbe áramlik. Ez a folyamat diffúzió útján zajlik, melynek hajtóereje a parciális nyomáskülönbség. Az anyai vér oxigénparciális nyomása magasabb, mint a magzati véré, így az oxigén természetes módon átjut a méhlepény gáton. A szén-dioxid esetében pont fordítva történik: a magzati vérben magasabb a szén-dioxid parciális nyomása, ami elősegíti az anyai vérbe való átjutását. A hatékony oxigénszállítást tovább segíti a magzati vér speciális tulajdonsága: a magzati hemoglobin (HbF) nagyobb affinitással köti az oxigént, mint a felnőtt hemoglobin (HbA). Ez azt jelenti, hogy a magzati vér még alacsonyabb oxigénparciális nyomásnál is képes hatékonyabban megkötni az oxigént, maximalizálva ezzel a gázcsere hatékonyságát.

Tápanyagellátás

A magzat növekedéséhez és fejlődéséhez elengedhetetlen a folyamatos tápanyagellátás. A méhlepény ebben is kulcsszerepet játszik, hiszen az anyai vérből számos létfontosságú anyagot juttat át a magzatba.

• Glükóz: A magzat elsődleges energiaforrása.
• Aminosavak: A fehérjék építőkövei, melyek aktív transzporttal jutnak át, gyakran az anyai vérben lévő koncentrációjuknál magasabb szinten.
• Zsírsavak: Energiaforrásként és a sejtmembránok építőköveiként szolgálnak.
• Vitaminok és ásványi anyagok: Számos vitamin (pl. C-vitamin, B-vitaminok, folsav) és ásványi anyag (pl. vas, kalcium, cink, jód) aktív transzporttal jut át, biztosítva a magzat megfelelő fejlődését. A vas különösen fontos a hemoglobin szintéziséhez és az oxigénszállításhoz, míg a kalcium a csontok fejlődéséhez elengedhetetlen.

A méhlepény nem csupán szállítja ezeket az anyagokat, hanem bizonyos mértékig raktározni és metabolizálni is képes őket, szabályozva ezzel a magzatba jutó mennyiséget és formát.

Salakanyagok eltávolítása

Ahogy a magzat növekszik és anyagcseréje aktívvá válik, salakanyagok is keletkeznek, amelyeket el kell távolítani a szervezetéből. Ebben a feladatban is a méhlepény játsza a fő szerepet.

• Karbamid (urea): A fehérjeanyagcsere végterméke.
• Kreatinin: Az izomanyagcsere mellékterméke.
• Húgysav: A nukleinsav-anyagcsere végterméke.

Ezek az anyagok a magzati vérből az anyai vérbe diffundálnak a vér-méhlepény gáton keresztül, majd az anya veséje választja ki őket. Ez a hatékony rendszer biztosítja, hogy a magzat környezete tiszta maradjon, és ne halmozódjanak fel benne káros anyagok, amelyek gátolnák a növekedést vagy toxikus hatást fejtenének ki.

Hormontermelés (endokrin funkció)

A méhlepény nem csupán egy szűrő és szállító szerv, hanem egy rendkívül aktív endokrin mirigy is, amely számos hormont termel. Ezek a hormonok létfontosságúak a terhesség fenntartásához, az anyai szervezet alkalmazkodásához és a magzat fejlődéséhez.

Az alábbi táblázat összefoglalja a méhlepény által termelt főbb hormonokat és azok legfontosabb funkcióit:

Immunológiai védelem

A méhlepény az immunológiai védelemben is kulcsszerepet játszik. A magzat genetikailag félig idegen az anya számára, ezért az anyai immunrendszer potenciálisan megtámadhatná. A méhlepény azonban egyfajta immunológiai pajzsként működik, amely megakadályozza ezt a reakciót, miközben passzív immunitást biztosít a magzatnak.

• IgG antitestek transzportja: A méhlepény aktívan transzportálja az anyai immunglobulin G (IgG) antitesteket a magzatba. Ezek az antitestek védelmet nyújtanak a magzatnak számos bakteriális és vírusos fertőzés ellen, amelyeket az anya már átesett vagy amelyek ellen beoltották. A lepény nem engedi át az IgA, IgD, IgE, IgM immunglobulinokat, de az IgG-t igen.
• Az anyai immunrendszer elnyomása: A méhlepény olyan molekulákat és sejteket (például Hofbauer-sejtek) termel, amelyek helyileg elnyomják az anyai immunválaszt, megakadályozva, hogy az anya szervezete kilökje a magzatot. Ez magában foglalja a T-sejtek aktivitásának csökkentését és a citokinek termelésének modulálását. Azt, hogy az anyai szervezet immunológiailag nem reagál a magzat jelenlétére a placenta többféle mechanizmussal biztosítja. Ezek közül megemlíthető, hogy Neurokinin B-t termel, amely megakadályozza, hogy a szervezet felismerje az idegen antigént, ezenkívül a magzati oldalon szupresszor nyiroksejtek vannak, amelyek akadályozzák az anyai citotoxikus nyiroksejtek aktivitását az interleukin 2 gátlása útján.
• Korlátozott védelem a fertőzések ellen: Bár a méhlepény bizonyos mértékig gátat képez a kórokozókkal szemben, sajnos nem minden vírus és baktérium ellen nyújt teljes védelmet. Bizonyos fertőzések (pl. rubeola, toxoplazmózis, HIV) átjuthatnak a méhlepényen és károsíthatják a magzatot.

Szűrő funkció

A méhlepény nem csupán tápanyagokat szállít és hormonokat termel, hanem egyfajta szűrőként is működik, amely megvédi a magzatot a káros anyagoktól, amennyire csak lehetséges.

• Káros anyagok átjutása: Sajnos sok gyógyszer, alkohol, nikotin, kábítószer és környezeti méreg képes átjutni a vér-méhlepény gáton, és közvetlen káros hatást gyakorolhat a fejlődő magzatra. Ezért kiemelten fontos, hogy a várandós anyák tudatosan kerüljék ezeket az anyagokat, és minden gyógyszer szedése előtt konzultáljanak orvosukkal vagy gyógyszerészükkel. Az életmód is károsíthatja a méhlepényt. Fontos, hogy komolyan vedd a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és más anyagcsere-betegséget.
• Teratogén hatások: Bizonyos anyagok, az úgynevezett teratogének, fejlődési rendellenességeket okozhatnak a magzatban. A méhlepény nem képes teljesen megakadályozni ezek átjutását, különösen a terhesség kritikus időszakaiban, amikor a szervek fejlődnek (az első trimeszterben).
• Anyai vérsejtek és nagy molekulák szűrése: A méhlepény hatékonyan megakadályozza az anyai vérsejtek (pl. vörösvértestek, limfociták) és a nagy molekulák (pl. anyai fehérjék) átjutását a magzatba, elkerülve ezzel az immunreakciókat és a vércsoport-összeférhetetlenségi problémákat.

A köldökzsinór

A köldökzsinór általában a méhlepény közepén tapad, de előfordulhat excentrikus (nem középső) vagy marginalis (széli) tapadás is. Ritkábban, de létezik velamentózus tapadás is, amikor a köldökzsinór erei a magzatburkok között futnak, mielőtt elérnék a méhlepényt, ami fokozott vérzési kockázatot jelenthet a szülés során, mivel az erek védtelenül futnak a magzatvízben.

A méhlepény érrendszere egyedülálló módon biztosítja az anyai és magzati vérkeringés elkülönülését, miközben lehetővé teszi a hatékony anyagcserét. A magzati oldalon a köldökzsinór tartalmazza az ereket, amelyek összekötik a magzatot a méhlepénnyel. Általában két köldökartéria és egy köldökért találunk benne, melyeket Wharton-féle kocsonya vesz körül, védelmezve az ereket a nyomás és a csavarodás ellen.

A két köldökartéria a magzatból a méhlepény felé szállítja az oxigénszegény és salakanyagokban gazdag vért. Az egy köldökért pedig az oxigéndús és tápanyagokban gazdag vért szállítja vissza a méhlepényből a magzat szívébe. Az anyai oldalon a méh falában futó spirális artériák szállítják az oxigéndús vért az intervillózus térbe. Ezek az artériák a méhlepénybe áramolva elveszítik izomrétegüket, és tágra nyílt, alacsony ellenállású csövekké válnak, biztosítva a zavartalan véráramlást. Ez a folyamat, a spirális artériák átalakulása (remodeling), kritikus a megfelelő placentáris perfúzióhoz. Az elhasznált, oxigénszegény vér az anyai vénákon keresztül távozik a méhlepényből.

Köldökzsinór rendellenességek

• A 30 cm-nél kisebb zsinórt rövid köldökzsinórnak nevezzük, ami fizikai akadályt képezhet és elhúzódó kitolási szakhoz (szülés) vezethet. Ha extrém rövid a köldökzsinór, fizikailag nem tudják mellkasra vagy hasra helyezni az újszülöttet.
• A 80 cm-nél hosszabb zsinóron köldökzsinór csomó képződhet, illetve rátekeredhet a magzat nyakára, végtagjaira válla köré, de nem feltétlenül jelent veszélyt.

Késleltetett köldökzsinórelkötés

Késleltetett köldökzsinórelkötésről akkor beszélünk, amikor a köldökzsinórt csak a köldökzsinór pulzálásának megszűnése után, vagy a születés után 1-3 perccel szorítják vagy vágják el. Késleltetett köldökzsinórelkötéskor a köldökzsinór sápadt, petyhüdt és fehér lesz, mivel az összes vér elhagyta. A legtöbb szülőszobában ez a szülés folyamatának standard részévé vált, kivéve, ha orvosi okból a köldökzsinórt azonnal el kell vágni (pl. a kisbabának újraélesztésre van szüksége). A késleltetett köldökzsinórelkötés állítólag növeli a kisbaba vasraktárait, valamint a hemoglobinszintet (oxigénszállító vérsejt) és a vértérfogatot. Ez még több előnnyel jár a koraszülöttek számára. Kisebb tanulmányok azonban kimutatták, hogy a köldökzsinór elszorításának késleltetése növeli a sárgaság kockázatát.

Fontos tudni, hogy ha a köldökzsinórból valaki őssejteket tervez gyűjteni a köldökzsinórvér banki tárolása céljából, akkor nem lehet késleltetni a köldökzsinór elszorítását, mivel a köldökzsinórt korán kell elszorítani és elvágni, hogy a lehető legtöbb őssejtet lehessen gyűjteni.

A méhlepény fejlődése

A méhlepény fejlődése egy rendkívül dinamikus folyamat, amely a fogantatástól egészen a szülésig tart, és szorosan kapcsolódik a magzat fejlődéséhez. Ez a gyors és precíz növekedés biztosítja, hogy a szerv mindig megfeleljen a magzat aktuális, egyre növekvő igényeinek.

Beágyazódás

A női szervezet csodákra képes. Az egyik ilyen csoda, hogy a méh az egyetlen olyan szerv, amely egy teljesen új szervet (placenta) képes növeszteni. A megtermékenyített petesejt, amely ekkor már blasztociszta állapotban van, a méh falához tapad és beágyazódik. A placenta a petesejt beágyazódási helyén jön létre, trophoblast sejtek szaporodásával. Ezek a sejtek oszlopokat alakítani ki, amikbe erek fognak benyomulni. Kialakul a petekamra és létrejönnek chorionbolyhok. Ezekből a bolyhokból szoktak mintát venni genetikai vizsgálat alkalmával (chrionboholy-mintavétel).

A placenta érése

A lepény szerkezeti fejlődése a 16. terhességi hétig tart. A méhlepény rövid élete alatt, ahogy érik, meszesedik is. Az ultrahang vizsgálatokon mindig ellenőrzik a lepény érettségi fokát. Az érettség értéke 0, 1, 2 vagy 3-as lehet. A 0. fokban érett lepény sima magzati felszínt és egynemű szerkezetet takar, az 1. fok enyhén hullámos felszínre utal, mészszemcsék vannak, közel a magzati felszínhez, a 2. fokban érett lepény szabdalt felszínt jelez, a mészszemcsékből egyre több van, és azok az anyai felszín felé tolódnak, a 3. fok pedig a legmagasabb érettségi fokot jelenti, amikor a méhlepény már jelentős meszesedést mutat, és a funkciója is csökkenhet.

A méhlepény elhelyezkedése a méhben

Nem mindegy, hogy a méhlepény hol tapad meg a méh belső falán. Lehet a lepény a méh elülső falán, a méh tetején (ez a fundus), vagy a méh hátsó falán is. Szüléskor nem okoz problémát ez a három elhelyezkedés, ám akkor gond lehet, ha a lepény a méh alsó részén tapad.

• Hátsó falon: A lepény a méh hátsó területén (az anyai gerinc felé) helyezkedik el. A magzat a lepény előtt helyezkedik el. Elég gyakori beágyazódási típus, problémát nem okoz a várandósság alatt. Akinek hátul tapad a lepénye, előbb érezhet magzatmozgást.
• Elülső falon: A lepény a méh elülső területén (anya hasa felé) helyezkedik el. A magzat a lepény mögött helyezkedik el. Szintén gyakori beágyazódási típus és nem jelent problémát a várandósság szempontjából. NST vizsgálatok alkalmával nehezebben befogható a magzati szívhang, mivel a lepény a magzat előtt van.
• Fundusban: „Méhfenékben” az anya gyomrához közel eső, kemény, könnyen kitapintható területen van a lepény. A magzat a lepény alatt helyezkedik el. Alapvetően nem jelent problémát terhesség alatt.

Előlfekvő lepény (placenta praevia)

A lepény a méhszájhoz közel helyezkedik el. A lepény széle elérheti, részben fedheti vagy teljesen befedheti a méhszájat. Ha teljesen vagy részlegesen fedi a méhszájat a lepény, akkor hüvelyi szülés a fizikai akadály és a vérzés veszély miatt nem lehetséges. Hacsak eléri a méhszájat vagy közel van a méhszájhoz a lepény, hüvelyi szülés megengedett fokozott figyelemmel. A méhlepény tapadásának lehetnek olyan rendellenességei, amelyek szülés közben okozhatnak problémát.

A placenta praeviának nevezett jelenséget felfedezhetik már a várandósság elején, ekkor még nincs ok az aggodalomra, ugyanis a méhlepény - a baba fejlődésével - vándorolhat, feljebb kerülhet a méhben. A lepény helyzete várandósság alatt ultrahanggal jól követhető, a placenta praevia időben felismerhető. Mivel a méh folyamatos növekedésben van, így csak a 2. trimeszterben állapítható meg pontosan a diagnózis, a lepény ekkor még magasabbra kerülhet a méhszájtól. Ha a harmadik trimeszterben is még lent helyezkedik el a méhlepény, akkor arra is szükség lehet, hogy befeküdj a kórházba, megfigyelésre.

A méhlepény rendellenességei és szövődményei

A placenta leggyakoribb problémája a méhlepény-elégtelenség, vagy méhlepény rendellenesség, amikor a méhlepény nem tud elegendő oxigént és tápanyagot szállítani. Léteznek olyan elhelyezkedési zavarok is, amelyek miatt a méhlepény fizikailag okozhat nehézséget.

A méhlepény tapadási rendellenességei

Előfordulhat, hogy a placenta bolyhai olyan mélyre jutnak a méhszövetbe, hogy akár az izomzatig is terjedhetnek, vagy akár a méh falán is áttörhetnek. Ezek a placenta accreta, increta és percreta elnevezésű állapotok, amelyeknél a méhlepény a szülés után nem tud természetes módon leválni, és komoly vérzésveszéllyel járhat. Szüléskor ez azért gond, mert a méhlepény ebben az esetben nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud távozni.

Idő előtti lepényleválás (abruptio placenta)

A méhlepény-leválás (abruptio placenta) egy másik, sürgős beavatkozást igénylő rendellenes állapot. Akkor beszélünk idő előtti lepényleválásról, ha a lepény akkor kezd leválni, mikor a magzat még nem született meg. Az egyik legsúlyosabb terhességi szövődmény. A későn észlelt leválás magzati és anyai halálhoz vezethet. Jellemzői:

• A vérzés inkább barnás.
• A méh tónusa fokozott (folyamatosan kemény és össze van húzódva).
• A fájdalom a méh bizonyos területére korlátozódik, rossz közérzettel és általános állapottal jár.
• A magzati szívhang hirtelen lecsökken.
• Lehetnek toxaemiára utaló tünetek.

Veszélyes, mert a vérzés befelé is történhet, így nincs mindig látható vérzés. Diagnózisa UH vizsgálattal történik. Minden esetben azonnali életmentő császármetszést végeznek. Pontos oka nem ismert, azonban néhány tényező előidézheti:

• a hasat ért nagy ütés
• rövid köldökzsinór húzódása szülés alatt
• praeeclampsia, magas vérnyomás, túlhordás, fertőzés
• idő előtti burokrepedés, sok magzatvíz (polyhidramnion) vagy ikerterhesség alatt.

Ha hirtelen fellépő, erős hasi fájdalmat és erős vérzést tapasztalsz, hívd a mentőket! De ne feledd, nem mindig van vérvesztés!

Méhlepény-visszamaradás (retentio placentae)

Ha a méhlepény vagy burok egy kis része bent marad a méhben az vérzéshez, a méh nem megfelelő összehúzódásához és méhűri fertőzéshez vezethet (sepsis). Ebből eredően alakulhat ki láz, és méhgyulladás a gyermekágyas időszak alatt. Ennek elkerülése miatt fontos a méhlepény körültekintő vizsgálata. Ha töredezett a lepény, vagy hiányos a burok akkor egy tompa műszerrel (küret kanál) méhűri betapintást végeznek szülést követően.

Ha később derül ki a retentio, szembetűnő tünet a láz, alhasi fájdalom, bűzös hüvelyi folyás/vérzés, ököl nagyságú véralvadékok távozása. Ha valaki szülés után ezeket a tüneteket tapasztalja, azonnal forduljon szülész-nőgyógyászhoz. Az orvos ultrahang vizsgálatot végez és altatás mellett küret kanalas betapintással kiüríti a méhet. Ez esetben antibiotikumos terápiát is elrendelnek. A 6 hetes kontroll vizsgálat során újra ellenőrzik, hogy megfelelően kiürült-e a méh, rendesen össze van húzódva és nincs sérülés vagy rendellenes vérzés.

A méhlepény távozása (lepényi szak)

A méhlepény megszületése a szülés utolsó fázisa, mely a magzat megszületésétől a méhlepény távozásáig tart. Tankönyvi példák alapján 30 perc a normál időtartama. Ha ennyi idő alatt nem válik le a lepény spontán, valamilyen beavatkozásra (oxitocin adása, húgyhólyag katéteres kiürítése, külső nyomás) van szükség. Bizonyos helyeken aktívan vezetik ezt a szakot, tehát 5 vagy 10 NE oxitocint adnak vénásan vagy infúzióban. Passzív lepényi szaknál várjuk, amíg magától leválik és távozik a lepény, az anyának ösztönös nyomási ingere lesz. A szülésznő a lepény leválás jeleit figyeli:

• a méh jellegzetes összehúzódása „tarajosodás”
• leválási vérzés
• a köldökzsinór kijjebb csúszik a hüvelyből
• a szeméremcsont felett benyomva a hasat a köldökzsinór már nem húzódik vissza.

Ha ezek valamelyike megtörténik, nyomásra bíztatjuk az édesanyát és a köldökzsinór enyhe húzása mellett a lepény a szülésznő kezébe születik.

A méhlepény vizsgálata a terhesség alatt

A terhesség alatti rendszeres ultrahangvizsgálatok célja többek között az is, hogy a méhlepény helyzetét és működését ellenőrizzék. A nőgyógyász szakorvos a terhesség második harmadában külön figyelmet fordít arra, hogy a méhlepény hol tapad, megfelelően fejlődik-e és biztosítja-e a magzat számára megfelelő véráramlást.

A II. trimeszteri genetikai ultrahangszűrés legideálisabb időpontja a terhesség 18-22. hete közé tehető. A magzat fejlődésének vizsgálhatósága szempontjából nagyon fontos időszak ez, mert ekkora a magzat minden szerve kifejlődik, és a méretük már lehetővé teszi a ultrahanggal való minél alaposabb vizsgálatukat. Ekkor detektálhatóak a tüdő állományának, és a mellkas felépítésének, alakjának eltérései. Vizsgálat alá kerül a magzat szívének helyzete, alakja, nagysága, a szív üregei valamint az azokat elválasztó sövények. Fontos kiemelni, hogy létezik külön magzati szívultrahang vizsgálat is, ami nem része a genetikai ultrahang vizsgálatoknak. Kiszűrhető az egyik vese/vesék hiánya, szerkezetbeli és alaki rendellenességei. A veséken belül a vesemedence alaki elváltozása, valamint a húgyvezetékek állapota, esetleges szűkülete, vagy elzáródása.

Alternatív gyakorlatok a méhlepénnyel

• Lotus szülés: A Lotus szülés az, amikor a köldökzsinórt NEM vágják el vagy szorítják el, és a születés után is a babához csatlakozik. A méhlepényt és a köldökzsinórt hagyják, hogy magától leváljon a baba hasáról, ami általában a születés után 5-15 nappal történik meg (egyes források szerint 3-10 nap, míg mások szerint 7-10 nap). Miután a méhlepény megszületett, meleg vízben, szitával átmossák, majd sóval és gyógynövényekkel dörzsölik be, hogy segítsék a kiszáradást, megakadályozzák a rossz szagot és lassítsák a baktériumok szaporodását. Ezután tiszta kötszerbe csomagolják, és pamutzsákba teszik, vagy a babához pólyázzák, amíg természetes módon el nem válik. Az elnevezés az 1970-es évekből, Clair Lotus Daytől származik, aki a Lotus szülés mellett döntött, miután tudomást szerzett arról, hogy a csimpánzok nem mindig távolítják el a méhlepényt a kicsi születése után. A Lotus szülés előnyeivel és kockázataival kapcsolatban nem, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre minőségi kutatások, ezért ezt a szülést a szülés megkezdése előtt érdemes megbeszélni a választott egészségügyi szakemberrel. A kutatások hiánya miatt jelenleg nem ajánlott gyakorlat. Ha a Lotus szülés mellett döntesz, nagyon fontos, hogy figyeld a babán a fertőzés jeleit, különösen a köldökcsonkjánál.
• Placenta kapszulázása: Amikor a placentát kiszárítják, lebontják és kapszulába töltik, hogy szájon át bevehesse az édesanya. Egyes anyukák azért csinálják ezt, mert állítólag javítja a tejellátást, a hangulatot és a vasraktárakat, miközben csökkenti a szülés utáni depresszió esélyét, de ezen a területen még több kutatásra van szükség, hogy alátámasszák ezeket az állításokat.
• Művészeti alkotás készítése: A méhlepényt gyakran „az élet fájaként” emlegetik. Fektess egy darab papírt vagy kartont a méhlepény fényes oldalához, és nyomd meg erősen. A méhlepény hátoldalán lévő erek a papírhoz fognak nyomódni. Óvatosan húzd vissza a papírt, és a képen egy életfa minta fog megjelenni.
• Elásás és faültetés: Ezt számos kultúrában gyakorolják, de egyre népszerűbb a szülők körében már Magyarországon is.

tags: #placenta #anatomiai #elteresei