A petesejt kilökődésének folyamata és az ovulációs rendellenességek

A peteérés a nők petefészkében található tüszők - és a bennük lévő petesejtek - érési folyamatát jelenti. A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. A gyermekvállalás idején válik központi kérdéssé a peteérés időpontja.

A menstruációs ciklus és a peteérés

A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. Ha azonban a 28 napos ciklust vesszük példaszámolásunk alapjául, akkor elmondható, hogy annak közepén, a 14. napján esedékes az ovuláció.

Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot. A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem szépen elhalnak. A menstruáció jelentkezésével ciklusról ciklusra több tüsző is érésnek indul, azonban általában csak egy jut el a végső érési fázisig. A tüszőrepedés, az ovuláció a ciklus 14. napja körül bekövetkezik.

Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A peteérés során a petefészek domináns tüszőjéből felszabadul egy petesejt. A hasüregbe való kilökődés után magához vonzza a petevezető, és felszívódik. Ezt követően vagy találkozik hímivarsejttel, vagy sem.

A peteérés folyamata tehát a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart. Az ovulációt követően a petesejt nagyjából még 24-48 órán át életképes, tehát ekkor megtermékenyíthető. Egy nagyjából három napos időablak áll rendelkezésünkre a teherbeesésre.

Az ovuláció jelei

Az ovuláció a nők egy részénél kifejezett tünettel nem jár, kísérhetik azonban bizonyos észlelhető jelek, amelyekből következtethetünk esedékességére. Olyan is előfordulhat, hogy valaki ezeket a tüneteket az egyik hónapban tapasztalja, míg a következőben nem.

• Hüvelyváladék változása: A peteérés napjaiban a hüvelyi folyás mennyisége és állaga is megváltozik, bővebb, sűrűbb és nyálkásabb, ugyanakkor színtelen lesz, egészen olyan, mint a tojásfehérje. Ennek oka, hogy a szervezet így próbál meg felkészülni a teherbeesésre. A sűrűbb váladék elősegíti azt, hogy a spermiumok tovább életképesek maradjanak és könnyebben elérjék a petevezetéket, így bekövetkezhessen a megtermékenyülés.
• Testhőmérséklet emelkedése: Az ovulációt megelőzően a testhőmérséklet pár tized fokkal növekszik. Ha például normál esetben 36,8 fokos a testhőnk, az ovuláció kezdetén előfordulhat, hogy 37,2 fokot mérhetünk.
• Középidős fájdalom: A menstruációs ciklus közepén, nagyjából 14 nappal a soron következő vérzés előtt egyes nők enyhe alhasi fájdalmat, szúró érzést érezhetnek, ami hasonlít a menstruációs görcsökhöz. Ezt középidős fájdalomnak is nevezik, és teljesen természetes jelenség, ami a petesejt kilökődését kíséri. A pontos kiváltó oka nem ismert, de a szakértők azt feltételezik, hogy a megrepedt tüszőből felszabaduló folyadék vagy vér irritálhatja a hashártyát, ez okozza az érezhető kellemetlenséget.
• Pecsételő vérzés: Az esetleges fájdalom mellett egyes nőknél pecsételő vérzés is előfordulhat az ovuláció időszakában, de aggodalomra ez esetben sincs ok.
• Hangváltozás és libidó növekedés: A Kaliforniai Egyetem egy 2008-as kutatása azt találta, hogy az ovuláló nők hangja magasabbá válik az egyébként megszokottnál. Ugyancsak evolúciós okai lehetnek annak, hogy a nők a peteérés napjaiban jobban kívánják a szexet.

Az ovuláció meghatározása

Az ovuláció napjainak pontos meghatározásában két dolog lehet a segítségünkre: az egyik a menstruációs naptár, amelyben nyomon követhetjük azt, hol járunk éppen a ciklusunkban. Ennél is precízebb eredményt kapunk az otthon használható ovulációs tesztekkel, melyek a vizeletből mutatják ki a luteális hormon (LH) megemelkedését, ami annak a jele, hogy az érett petesejt kilökődése küszöbön áll.

Lehet alkalmazni a hőmérőzős módszert is arra, hogy az ovulációra következtessünk, de ez kevésbé megbízható, mint a házi teszt. Hőmérőzésnél mérni kell az alaphőmérsékletet, amely az alvás idején jellemző, legalacsonyabb testhőmérsékletet jelenti. A megfelelő peteérés, majd ovuláció után progeszteronszint-emelkedés történik, amitől körülbelül fél fokkal feljebb mehet a testhőmérsékletünk.

Ovulációs rendellenességek és meddőség

Amennyiben nem sikerül teherbe esnünk, előfordulhat, hogy szabályozni, stimulálni kell ovulációnkat az orvosunknak, amivel kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé válik a peteérés. A fel nem fedezett inzulinrezisztencia, a kontrollálatlan, túl magas vércukorszint, cukorbetegség és pajzsmirigy alulműködés is okozhat problémát a peteérésnél.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS)

Kimondhatjuk, hogy a leggyakoribb esetről beszélünk: az ovulációs rendellenességek legtöbb, azaz 75%-ában erről van szó. Ilyenkor a megérni nem képes tüszők (legalább tíz) folyadékkal telt cisztává alakulnak, a luteinizáló hormon (LH) állandóan magas szintje miatt. Emiatt nem jön létre a tüszőrepedés, a menstruáció vagy elmarad, vagy rendszertelen, így a teherbeesés is nehezített. A PCOS-t önmagában nem egy tünet jelzi, hanem tünetek együttese - így pusztán a súlygyarapodásból, vagy egyedül a fokozott szőrnövekedésből még nem érdemes azonnal erre következtetnünk.

Sárgatest-elégtelenség

Amennyiben a sárgatest progeszteronképzése nem elégséges idejű vagy mennyiségű, akkor beszélünk erről a problémáról. Ilyenkor a nem megfelelő tüszőérés miatt a menstruáció előtti napokban több mint két napig pecsételő vérzést tapasztalunk. Ez azért gond, mert kellő mennyiségű progeszteron nélkül az embrió nem fog tudni beágyazódni, így a terhesség sem jöhet létre.

Idő előtti petefészek-kimerülés

A petefészkek kimerülése, a menstruáció elmaradása normál esetben 45-50 éves kor körül következik be. Ám előfordulnak olyan esetek is, amikor már 35-40 éves korban, azaz idő előtt bekövetkezik a jelenség. Az elmaradó vagy rendszertelenné váló menstruáció mellett fellépnek a változókor változatos, kellemetlen tünetei (pl. libidócsökkenés, hőhullámok, hüvelyszárazság, fáradékonyság).

Petefészek-stimuláció és annak kockázatai

A meddőség kezelése során a hormonális terápia segíthet növelni az érett petesejtek számát, ami a mesterséges megtermékenyítés (IVF) során végzett petesejt-aspiráció (petesejt-leszívás) szempontjából előnyös. A stimuláció a peteérés gyógyszeres vagy injekciós beállítására, szabályozására hivatott eljárás. A célja, hogy egyszerre több tüsző induljon érésnek, így nagyobb eséllyel következik be a terhesség. Emiatt ez az eljárás általában a lombikbébi-kezelési programok, az asszisztált reprodukciós kezelések első lépése is.

Stimulációs protokollok

A stimuláció tabletta, injekció vagy kombinált formátumban egyaránt kivitelezhető. Attól is függ, melyiket alkalmazzák, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a hormonvizsgálati eredményeink, és mekkora testsúllyal rendelkezünk.

• Rövid (antagonista) protokoll: Előkezelés nélkül, a menstruáció 2-3. napján megkezdődik a stimuláció, egy ultrahang ellenőrzés után. Az injekciós kezelés pedig csak az első, ideális méretű tüszők után folytatódik, nehogy idő előtt megrepedjenek.
• Hosszú protokoll: A menstruációs ciklus 20. napján kezdik meg az előkezelést injekciókkal. Közben megkezdődik egy új ciklus és 14 nappal az első injekció után indul a petefészkek stimulációja.

Az ultrahangos ellenőrzés - mivel erős hormonokkal történik a kezelés - elengedhetetlen. Minden stimulációs protokollnál az első ellenőrzés a stimulációs injekciók kezdetét követő 7.-8. napon esedékes, majd az eredménytől függ, hogy mikor kell a következőt elvégezni.

Petefészek túlstimulációs szindróma (OHSS)

A petefészek hiperstimulációs szindróma (ovarium hyperstimulation syndrome, OHSS) a mesterséges megtermékenyítés (in vitro fertilizáció, IVF) egyik lehetséges szövődménye, melynek során a petefészkek megduzzadnak, és folyadék kerül a hasüregbe. Ez az állapot a nagy hatáserősségű hormonkezeléskor következhet be, viszonylag ritkán. Ha azonban mégis megtörténik, az akár kórházi kezelést is maga után vonhat.

Az OHSS gyakrabban fordul elő a mesterséges megtermékenyítésen áteső, valamint a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) élő nők esetén. Időnként a petefészkek túlzott válaszreakciót mutatnak a stimulációs kezelésre, és OHSS alakul ki. Az ovárium-stimulációs injekciók alkalmazásánál gyakrabban alakul ki az állapot. Az OHSS az IVF-beavatkozások kezdetén relatíve gyakori velejárója volt a kezeléseknek, azonban az új kezelési protokolloknak és módszereknek köszönhetően ma már ritkábban fordul elő. Szintén gyakrabban fordul elő policisztás ovárium szindrómával (PCOS) élő betegeknél, és azoknál, akik magas petesejtszámmal bírnak.

Tünetek és súlyosság

A hiperstimulációs szindróma lehet enyhe, közepes és súlyos formájú. Az esetek többsége enyhe, és átmeneti diszkomfortot okoz. Súlyos formája ritka, de életveszélyes lehet. Az OHSS korábban a petefészek-stimuláción áteső nők 10%-ánál fordult elő, ma már azonban ez a szám kevesebb, mint 5%. Súlyos megbetegedés az esetek kevesebb mint 1%-ánál jelentkezik. A tünetek jellemzően a kezelést megkezdését követő egy héten belül jelentkeznek, de néha két hét is eltelik a tünetek kialakulásáig.

Enyhe-közepesen súlyos OHSS tünetei:

• hasi fájdalom
• puffadás
• enyhe testtömeg-gyarapodás
• hányinger
• az alhasi kellemetlenségek (az émelygés, a feszülés vagy épp a puffadás) néhány héten belül elmúlnak

Súlyosabb esetekben az alábbi tünetek jelentkezhetnek:

• fokozott súlygyarapodás (több mint 1 kilogramm 1 nap alatt)
• súlyos hányinger és hányás
• nagyfokú hasduzzadás
• nehézlégzés
• vérrögök képződése
• csökkent vizeletelválasztás
• súlyos hasi fájdalom
• máj- és vesefunkciók romlása
• mellkasi folyadék, kóros anyagcsere folyamatok

A gyógyulási idő középsúlyos állapotból kb. 2-4 hét, ám ha közben sikeres a teherbe esés, ez akár 10 hétig is elhúzódhat. Súlyos esetben a középsúlyos tünetek fokozódása, a nehézlégzés, valamint légzési elégtelenségek megléte már egyértelműen kórházi ápolást, folyamatos felügyeletet igényel. Ha elhanyagoljuk, sajnos néhány napon belül kórházi kezelést igénylő, súlyos esetté válhat a hiperstimulációs szindróma. A hCG-kezelést követően kb. a 3-5., néha 7. napon jelentkezhetnek ezek a tünetek, melyeket minden egyes további hCG-injekció fokozhat.

OHSS kiváltó okai és kockázati tényezők

A legtöbb esetben a HCG hormon okozza a petefészkek hiperstimulációját. Az IVF alatt történő petesejt-aspiráció (petesejt-leszívások) előtt a nők gyakran HCG „trigger shot” kezelést kapnak a petesejtek érési folyamatának támogatására. Ha a petefészkekben egyszerre több petesejt érik, a petefészkek túlzott válaszreakciót adhatnak a kezelésre, és OHSS alakulhat ki. Az OHSS során alkalmazott kezelés hatására a petefészkek körüli vérerekből is nagyobb mennyiségű folyadék (ödéma, vizenyő) lép ki a petefészkek köré. A folyadék a hasüregbe kerülve a has megduzzadását, szabad hasi folyadékot (ascites) és hasi fájdalmat okozhat.

Fokozott kockázat az OHSS kialakulására az alábbi esetekben:

• PCOS betegség fennállása
• korábbi OHSS
• az IVF-stimulációs kezelések hatására nagy mennyiségű tüsző érése a petefészkekben, vagy magas ösztrogénszint
• nagydózisú HCG-kezelés
• 30 évesnél fiatalabb nők
• az átlagnál alacsonyabb testsúlyú nők esetében

OHSS lehetséges szövődményei és kezelése

Az OHSS esetén fokozott a vérrögképződési hajlam (fokozott hajlam a thrombosisra), ami mélyvénás thrombosis és tüdőembólia kialakulását okozhatja - ezek kockázata azonban gyógyszeres terápiával csökkenthető. Fokozott a hajlam a stroke kialakulására is. A kezelés hatására időnként ciszták jelenhetnek meg a petefészkekben, melyek megrepedve súlyos vérzést okozhatnak; a vérzés megállítására sebészeti ellátás lehet szükséges.

A petefészek hiperstimulációs szindróma kezelése a betegség súlyosságától függ, a terápia célja a tünetek enyhítése és a szövődmények megelőzése. Az enyhe tünetek 1-2 hét alatt spontán is megszűnhetnek, azonban ha az IVF-kezelés sikeres és megmarad a terhesség, a tünetek hosszabb ideig fennállhatnak.

Enyhe-közepes tünetek esetén alkalmazott terápia:

• fizikális kímélet
• elektrolitban gazdag folyadékok fogyasztása
• paracetamol alkalmazása a tünetek enyhítésére
• napi rendszerességgel történő testsúly-mérés

Súlyos tünetek esetén alkalmazott terápia:

• intravénás folyadékterápia
• szabad hasi folyadék lebocsátása
• gyógyszeres kezelés a tünetek és a petefészek aktivitásának mérséklésére
• véralvadásgátló gyógyszer a thrombotikus szövődmények megelőzésére

Néha kórházi kezelésre van szükség a szoros megfigyelés és a tünetek kezelése céljából.

OHSS megelőzése

Az OHSS kialakulása sok esetben nem előzhető meg, azonban laborleletei és kórelőzménye alapján kezelőorvosa tudni fogja, mikor áll fenn fokozott kockázat a szindróma kialakulására. A meddőségi kezelések alkalmával kezelőorvosa rendszeresen ellenőrzi petefészkeit és hormonszintjét az OHSS kialakulási kockázatának csökkentése érdekében. Ha az orvos arra gyanakszik, hogy felléphet túlstimuláció, a petesejt stimulációt 36 órával a leszívás előtt Decapeptyl injekcióval zárják le - a hagyományos tüszőrepesztő injekció helyett, ezzel 0%-ra csökkentve a túlstimuláció lehetőségét.

Az OHSS megelőzési lehetőségei a tünetek minimalizálására az alábbiak:

• a gyógyszeres terápia dóziscsökkentése, módosítása
• HCG „trigger shot” kerülése
• a meddőségi kezelés típusának módosítása
• az IVF-embriók lefagyasztása és halasztott beültetése, amikor a petefészkek állapota már rendeződött

tags: #petesejt #kilokodese #petevezetekbol #a #nehuregbe