A perinatális szülés méretének áttekintése és a magzati biometria jelentősége

A magzati biometria a terhesgondozás döntő összetevője, amely magában foglalja a magzat méretének és növekedésének mérését a terhesség alatt. Az ultrahang segítségével a magzati biometria értékes betekintést nyújt a baba fejlődésébe, és segít az egészségügyi szolgáltatóknak felmérni, hogy a magzat egészséges ütemben növekszik-e.

A magzati biometria a magzat különböző részeinek ultrahang segítségével történő mérésének folyamatára vonatkozik a magzat növekedésének értékelésére. Ezek a mérések magukban foglalják a baba fejének, hasának és combcsontjának (combcsont) méretét, és a baba súlyának becslésére, valamint az általános fejlődés értékelésére szolgálnak. A magzati biometriát jellemzően rutin prenatális ultrahangvizsgálatok során végzik, különösen a terhesség második és harmadik trimeszterében.

Gyakran találkozunk olyan kérdéssel, hogy az ultrahangleleten az eredmény ilyen, vagy olyan lett és a kismamák nem tudják, hogy ez megfelel-e a magzat korának. Mivel a fogantatás pontos időpontját meghatározni nem lehetséges, ezért a magzat korát a szakemberek az utolsó menstruáció első napjától számítják. A világban többféle számítást is alkalmaznak. Ezek mind különböző nemzetiségű neves orvosok nevéhez fűződnek. Az egyes adatok eltérésében szerepet játszanak a különböző tájegységek szülötteinek genetikai eltérései. Így az átlagosan alacsonyabb koreai embereknek a magzatainál mért adatok is jóval kisebbek, míg például Magyarországon leggyakrabban az amerikai Hadlock, a német Hansmann és az angol Campbell-féle számításokat használják. Amennyiben eltérés van a leleten szereplő eredmény és a nálunk feltüntetett értékek között, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy probléma lenne a magzat fejlődésével.

Az ultrahang vizsgálathoz kapcsolódó áramlási vizsgálat során hallhatjuk meg először a szívhangját is. A szülészeti ultrahang vizsgálatok emellett fontos diagnosztikai felmérések, a hazai ellátási rendszerben 4 javasolt szűrő UH vizsgálat van. A várandósság minden trimeszterében javasol a magyar gondozási rendszer egy-egy ultrahang vizsgálatot. Az ultrahang diagnosztikát nevezzük szonográfiának is, amit végezhet orvos és szonográfus is.

A magzati biometria kulcsfontosságú mérései

A magzati biometria számos kulcsfontosságú mérést foglal magában, amelyek mindegyike fontos információkkal szolgál a baba fejlődéséről:

• Crown-Rump Length (CRL): Ezt a mérést általában az első trimeszterben végzik, és a baba hosszát mérik a fejtetőtől (korona) a fenékig (far). Az embriót az első trimeszterben, a 7-13 hét között nemcsak testrészenként mérjük, hanem a teljes ülőmagasságát, vagyis a feje és feneke közötti hosszát. Ennek a hossznak az alapján meglehetősen pontosan meg lehet határozni a várandósság pontos korát, így a szülés várható időpontját is jobban megállapíthatjuk. Ez nem mindig egyezik meg az utolsó vérzésből (LMP) számolt időponttal, így ha több, mint egy hét különbséget tapasztalunk, a szülés várható időpontja (EDD) is felülíródik. A combcsont hosszát szintén a 11. héttől mérjük, ekkor nagyjából 7-10 mm, míg a születés előtt körülbelül 7 cm.
• Biparietális átmérő (BPD): Ez a mérés a baba fejének két oldala közötti távolság, és a thalamus szintjén történik. A koponya két oldala, a két halánték közötti átmérő. Ezt a fontos adatot a 13. héttől mérjük. A koponya harántátmérője a második trimeszter elején nagyjából 2,4 cm, míg a 40. héten 9,5 cm.
• Fej kerülete (HC): Ez a baba fejének kerülete. Időnként a BDP mellett a koponya hosszanti átmérőjét (OFD) és kerületét (HC) is mérjük. A koponya méretei segítenek pontosítani a magzat korát.
• Haskörfogat (AC): A baba haskörfogatának mérése segít felmérni a magzat növekedését és a placenta működését. A has körfogatának méretéből következtetni lehet arra, hogy mekkora a magzat, mekkora a súlya, hogyan fejlődik. Ezek az adatok nagyon fontos fogódzókat jelentenek az orvosnak arra vonatkozóan, hogy a magzattal minden rendben van-e. Az AC-t bizonyos esetekben kiegészítheti a has hosszirányú, illetve keresztirányú átmérője (APAD, illetve TAD).
• Combcsont hossza (FL): A csecsemő combcsontjának (combcsontjának) hosszát mérik a csontváz fejlődésének felmérésére. A test leghosszabb csontjának méretéből következtetni lehet a magzat magasságára, hosszanti növekedésére, és valamennyire becsülni lehet azt is, hogy mekkora lesz az újszülött.

A haskörfogatból, a combcsont hosszából és a koponya harántátmérőjéből nagyon jól meg lehet becsülni a magzat súlyát. Ez segíthet például a szülés előkészületeiben, illetve a szülés körülményeinek meghatározásában is.

Az ultrahang vizsgálat menete és felkészülés

A magzati biometriát általában ultrahangvizsgálattal végzik. Az ultrahanghullámok segítségével képeket készítenek a magzatról az anyaméhben, amelyeket azután az egészségügyi szolgáltató elemzi a szükséges mérések elvégzése érdekében.

Felkészülés az ultrahangra:

• Az eljárás előtt megkérhetik az anyát, hogy igyon vizet, vagy ne ürítse ki a hólyagját a jobb képalkotás érdekében.
• Viseljen laza, kényelmes ruházatot, amely könnyű hozzáférést biztosít a hasához.

Az eljárás:

Az ultrahang során a technikus egy átalakítót (egy kis eszközt) használ a hanghullámok küldésére és fogadására. Ezek a hullámok visszaverődnek a babáról, és képet alkotnak a képernyőn.

A magzati biometria eredményeinek értelmezése

A magzati biometria eredményeit a baba növekedésének és fejlődésének a terhességi korhoz viszonyított értékelésére használják. A méréseket általában szabványos növekedési diagramokkal hasonlítják össze, hogy megállapítsák, a magzat a várt módon növekszik-e.

• Normál növekedés: Ha a magzati értékek a terhességi korra vonatkozó normál tartományon belül vannak, ez azt jelzi, hogy a baba jól növekszik és egészséges ütemben fejlődik.
• Méhen belüli növekedési korlátozás (IUGR): Ha a baba méretei a terhességi kor várható tartománya alá esnek, az azt jelezheti, hogy a magzat nem növekszik megfelelően. Ezt a placentával vagy az anyai egészségi állapottal kapcsolatos problémák okozhatják.
• Terhességi korhoz képest nagy (LGA): Másrészt, ha a magzati méretek nagyobbak a terhességi korban vártnál, az azt jelezheti, hogy a baba túl nagyra nő (makroszómia), amely összefüggésbe hozható olyan állapotokkal, mint a terhességi cukorbetegség.
• Terhességi kor becslése: A magzati biometrikus mérések, különösen a korona-far hossza és a biparietális átmérő, segíthetnek megbecsülni a baba terhességi korát.

A magzati biometria normál tartománya

A magzati biometria normál tartománya számos tényezőtől függ, beleértve a magzat terhességi korát:

• Első trimeszter: A terhesség korai szakaszában a korona-far hossza (CRL) a leggyakrabban használt mérték a terhességi kor becslésére.
• Második trimeszter: A második trimeszterben a biparietális átmérő (BPD) körülbelül 2,5 cm a 14. héten és 7,5 cm a 20. héten.
• Harmadik trimeszter: A harmadik trimeszterben a magzati biometrikus mérések száma tovább növekszik, a fej kerülete (HC) körülbelül 30 cm-t ér el a 32. héten, a haskörfogat (AC) pedig körülbelül 27 cm-t a 32. héten.

Az ultrahang vizsgálatok időpontjai és céljaik

Jellemzően az alábbi ultrahang vizsgálatokat végezzük:

1. Koraterhességi ultrahang vizsgálat, vagy 0. UH vizsgálat (akár az 5. héttől):
• Mikor érdemes először ultrahang vizsgálatra menni? A terhesség tényét az 5. héten is ki lehet mutatni, de az embrió szívműködése a 6. héttől észlelhető. Ezért bármennyire is izgatottak vagyunk, a 6. hét után érdemes először ultrahang vizsgálatra menni, ideálisan 7-9 hét között az utolsó menseshez képest.
• Mit állapítható meg ilyenkor? A terhesség elhelyezkedése, a 6. hét után az embrió szívműködése, megállapítható, hogy egyszeres vagy többes terhesség (ikerterhesség) fogant. Az embrió mérete alapján a terhesség kora +/- pár nap pontossággal mondható meg, és a 8. héttől már sokszor az embrió mozgása is megfigyelhető a vizsgálat során.
• A szonográfus szakszavaival: A vizsgálat célja a méhen belüli terhesség kimutatása. A terhességi kor függvényében a vizsgálat történhet hüvelyen vagy hason keresztül. Optimális ideje az utolsó menstruáció első napját követő 6-8. terhességi hét. Hüvelyi ultrahang vizsgálat esetén ajánlott a vizsgálat előtt a hólyag kiürítése, míg hasi ultrahang vizsgálatnál kedvezőbb a telt hólyag. A koraterhességi ultrahangvizsgálat során megítélhetjük a petezsák elhelyezkedését, alakját, mérhetjük átmérőjét, a szikhólyag méretét és az embrió fejtető-farok távolságát (CRL), valamint áttekinthetjük a környező kismedencei területeket.
2. 1. trimeszteri genetikai ultrahang szűrővizsgálat (12-13 heti ultrahang):
• Az első trimeszteri ultrahang vizsgálatot a terhesség 12. hetétől a terhesség 13+6 napjáig lehet elvégezni.
• Célja: A terhességi kor pontos meghatározása, a durva fejlődési rendellenességek, kromoszóma rendellenességek gyanújának felismerése. A méhlepény elhelyezkedésének megállapítása később a szüléshez is fontos információval szolgálhat.
• Vizsgálják a magzat koponya formáját, a két agyféltekét, valamint az ezt elválasztó falxot. Itt történik a HC (fejkörfogat) és BPD (fejátmérő) lemérése. Ezek után nézik az orrcsont meglétét vagy hiányát (NBL), valamint az orr mögötti háromszöget, amely a farkastorok kizárását hivatott jelezni. A vizsgálat egyik legfontosabb része a tarkóredő lemérése. A tarkó- vagy nyaki redő (NT) megvastagodása, emelkedett értéke utalhat szívhibákra, valamint a Down-, Patau-, Edwards-szindróma, vagy más kromoszóma-rendellenességek megnövekedett kockázatára is.
• A szív vizsgálatakor nézik a kamrák és pitvarok meglétét az ezeket elválasztó sövényeket, a szív elhelyezkedését és működését. Tudni kell, hogy a szív ilyenkor még nagyon pici, körülbelül 2 mm-es, így vizsgálata eltarthat egy picit hosszabb ideig is.
• Picit lejjebb haladva a magzati hasüreg kerül vizsgálatra. Ennek körfogata is lemérésre kerül, melyet AC-ként lehet a dokumentáción megtalálni. Ebben a síkban vizsgálják a magzati gyomor telődését és elhelyezkedését. Lentebb vizsgálják a hólyag telődését is. Még tovább haladva a végtagokhoz érnek, ahol mind a négy végtag mindhárom szegmense, tehát felkar, alkar és kézfej ujjakat, valamint a combot, a lábszárat, és a lábfejet is alaposan ellenőrzik.
• Lemérik a CRL méretét is, mely az úgynevezett ülőmagasságot jelenti (ez az adat adja meg a terhességi kort), ezek mellett vizsgálják a magzat áramlásokat, a magzatvíz mennyiségét, a méhlepény elhelyezkedését.
• A szonográfus szakszavaival: A vizsgálat célja a magzat méretei alapján a pontos terhességi kor meghatározása, illetve egyes magzati fejlődési- és kromoszóma rendellenességek korai felismerése, a magzatvíz mennyiségének, a lepény elhelyezkedésének a megítélése. A vizsgálat hason keresztül történik. Ajánlott ideje a terhesség 11. hét +0 nap - 13. hét +6 nap közötti időpontja. A vizsgálat során a félig telt hólyag a legoptimálisabb.
3. 2. trimeszteri genetikai ultrahang szűrővizsgálat (18-22 heti ultrahang):
• Jellemzően a második trimeszterben válik lehetővé a magzat nemének az ultrahangos megállapítása.
• A szonográfus szakszavaival: A vizsgálat célja a magzat aktuális méretének, növekedésének ellenőrzése, a magzat anatómiájának áttekintése, egyes magzati fejlődési rendellenességek felismerése, a magzatvíz mennyiségének, a lepény elhelyezkedésének a megítélése. A vizsgálat hason keresztül történik. Ajánlott ideje a terhesség 19. hét +0 nap - 21. hét +0 nap közötti időpontja. A második trimeszteri ultrahang-szűrővizsgálat során mérhető a koponya vízszintes síkjának rövidebb átmérője (BPD), a fejkerület vagy fejkörfogat (HC), több síkban vizsgálhatóak egyes agyi képletek, az arcon a szemüregek, az orr, a száj, a felső ajakív, mérhető a haskörfogat (AC) és a combcsont hossza (FL). Több síkban vizsgálható a gerinc íve, megtekinthetőek a tüdők, a szív elhelyezkedése, mérete, üregei, kiáramlási pályái, a gyomor és a húgyhólyag telődése, a vesék, a rekesz és a hasfal épsége, a négy végtag három szegmentuma.
4. 3. trimeszteri ultrahang szűrővizsgálat (30-32 heti ultrahang)
5. 4. ultrahang vizsgálat - intézeten belül tervezett szülés esetén gyakran 36-38 hét között, intézeten kívül tervezett szülés esetén 36-37 hét között végzendő.
6. Áramlásvizsgálat (flowmetria) - áramlási mérések különböző artériákban.
7. Babamozi (25. héttől javasoljuk).

Genetikai szűrővizsgálatok

A trimeszteri ultrahang vizsgálatok mindegyike genetikai szűrővizsgálat. A genetikai vizsgálat viszont alapesetben nem gének elemzését jelenti - hanem képi, vizuális ellenőrzéssel, mérésekkel történik a potenciális genetikai alapú fejlődési rendellenességek megállapítása. A három trimeszteres ultrahang közül talán mégis az elsőt érdemes kiemelni, mivel már az embrió fejlődés ezen nagyon korai szakaszában is aránylag magas megbízhatósággal szűrhetővé válnak a meghatározó genetikai rendellenességek (pl. Down-kór). Az ultrahangos vizsgálatokat labor alapú tesztekkel tovább lehet pontosítani, specifikálni. Ezek nem kötelezőek, ugyanakkor sokunknak megnyugvást jelent, ha ezek a komplexebb tesztek is visszaigazolják, hogy magzatunk várhatóan egészséges, teljes értékű életre számíthat.

A népszerűbb tesztek közé tartoznak:

• Kombinált teszt (az I. trimeszteres ultrahang vizsgálat és vérvétel együtt a 12-13. heti ultrahang mellett). Ez a teszt Fetal Medicine Foundation (FMF) rendszerű kiterjesztett genetikai szűrővizsgálat, melyet a terhesség 11-13. hetében végzünk, ultrahangvizsgálat és vérvizsgálat kombinációjával.
• Genesafe teszt, ajánlott a 10-18. hétig.
• NIFTY teszt, ajánlott 10-18. hétig.
• Trisomy tesztek, ajánlott a 11-19. hétig. Legújabb és legmodernebb NIPT tesztünk, a Trisomy Teszt COMPLETE a baba teljes genetikai állományát vizsgálja.

A laborvizsgálattal kiegészített genetikai ultrahang vizsgálatok azok számára is kiemelten fontosak, akik családi történetében előfordultak hasonló esetek. Ezek a tesztek nemcsak vizuális, hanem vérminta alapú labor tesztekkel vannak kiegészítve. Ez azt is jelenti, hogy az ultrahang mellett vérvételre is számítani kell, és a teszt eredményét a laborminta feldolgozását követően lehet kézbe venni; ugyanakkor pontosságuk nagyobb, mint a pusztán vizuális alapú diagnózisok.

A szülés várható időpontjának meghatározása

Egy várandós kismama valószínűleg azt a kérdést hallja a legtöbbször: mikorra vagy kiírva? A szülés várható idejét az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg, mivel a fogantatás ideje bizonytalan. Általában a nő menstruációjának kezdete után tizennégy nappal történik a peteérés, a megtermékenyítés pedig az ovuláció utáni egy-két napon belül - de ez csak egy "tankönyvi" 28 napos ciklusra igaz, illetve még arra sem mindig, hisz ezer dolog befolyásolhatja, mikor reped meg egy tüsző, és indul útnak egy érett, megtermékenyülni képes petesejt.

A terhesség ideje - és megint egy átlagolt számról beszélünk - 9 holdhónap, 40 hét, vagyis 280 nap. De mivel nem a fogantatástól számolunk, hanem az utolsó menstruáció első napjától, az embrió valójában két héttel fiatalabb annál, mint ahányadik hetes terhesnek nevezik a nőt a hagyományos számítás alapján. Ha a kismamának szabálytalan a menstruációja, a különbség több és kevesebb is lehet 2 hétnél.

A szülészek betöltött heteket számolnak. A szülés várható idejét az úgynevezett Naegele-módszerrel kalkulálják ki (az utolsó menstruáció első napja +1 év, -3 hónap, +7 nap). Mivel ez a számítás szabályos, 28 napos ciklust feltételez, a várandósság alatt bizonyos körülményeket (ciklus hossza, baba fejlettsége, első magzatmozgás ideje, stb.) figyelembe véve módosíthatják a dátumot. A huszadik hétig a baba mérete is informatív, utána már kevésbé, hiszen születnek időre kétkilós és négykilós gyermekek is.

Miért fontos meghatározni az időpontot?

Egyrészt azért, mert sok vizsgálat (AFP, ultrahang, amnioszkópia) meghatározott időponthoz van kötve, ha pedig valaki a terhesség megszakítása mellett dönt, akkor is fontos tényező a terminus. A harmadik trimeszterben a méhlepény állapotából is következtetni lehet a szülés várható időpontjára. Amikor elöregszik a placenta, közeleg a várva várt pillanat. Egészen pontosan csak a vajúdás kezdete után határozható meg a baba világra jöttének ideje: az összehúzódások gyakoriságából és a méhszáj tágulásának mértékéből már szinte órára pontosan következtetnek az orvosok.

A WHO meghatározása szerint a szülés normális esetben a terhesség 37-42. hete között következik be. Ha korábban jön a baba, akkor koraszülöttnek számít. A túlhordás sem jó, mert a méhlepény már öreg, esetenként nem táplálja megfelelően a gyermeket, és a túl nagy babák nehezebben jönnek világra. Nem véletlen, hogy - átlagosan - negyven hétig tart a várandósság: a baba ilyenkor már elég fejlett a kinti élethez, de még nem túl nagy a megszületéshez.

Szülés módjának megválasztása medencevégű fekvés esetén

A terminusban lévő (≥37. hét), egyes, egyszerű vagy tökéletes far-lábtartásban elhelyezkedő magzatokat váró terhes nők szülésével kapcsolatban a nemzetközi szakirodalomban az elmúlt 20 évben különböző tanulmányok jelentek meg, amelyeknek a célja a tervezett császármetszés vagy a tervezett hüvelyi szülés eredményeinek bemutatása volt. Jelen áttekintés célja az elmúlt húszéves időszakból a legfontosabb cikkek összefoglalása és a függőleges testhelyzetben történő hüvelyi szülésvezetési módszerrel foglalkozó tanulmányok rövid bemutatása.

A Term Breech Trial és következményei

A 2000-ben megjelent Term Breech Trial (TBT) vizsgálat döntően befolyásolta a szülészeti ellátást. A TBT a világ 104 országára kiterjedő olyan legnagyobb, randomizált kontrollált vizsgálat volt, amelyben a terminusban lévő (≥37. hét), egyes, egyszerű vagy tökéletes far-lábtartásban elhelyezkedő magzatokat váró terhes nőket tervezett császármetszéses vagy pedig tervezett hüvelyi szüléses csoportba osztották. A vizsgálatot korán befejezték, mivel a TBT-tanulmány eredménye az lett, hogy a tervezett császármetszéses csoportban a kombinált perinatális, neonatális mortalitás és a súlyos neonatális morbiditás szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a tervezett hüvelyi szüléses csoportban (1,6%-5%).

A tanulmány alacsony perinatális mortalitású országokat magába foglaló ága nem talált különbséget a medencevégű fekvésben, terminusban lévő magzatok perinatális mortalitása tekintetében a tervezett hüvelyi szülés és tervezett császármetszés esetén, ugyanakkor szignifikánsan alacsonyabb volt a tervezett császármetszéses csoport neonatális morbiditás-eredménye (0,4% a császármetszéses csoportban versus 5,1% a hüvelyi szülésen átesett csoportban). A tervezett hüvelyi szüléses és tervezett császármetszéses csoportok között nem találtak megnövekedett rizikót az anyai mortalitás, illetve a súlyos morbiditás tekintetében. A tanulmány következtetése szerint „a tervezett császármetszés kedvezőbb terminusban a medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzatok számára, mint a tervezett hüvelyi szülés”. E kutatás hatására a császármetszés vált világszerte a standard módszerré a medencevégű fekvéses szülések befejezésénél, ami alól kivételnek számított a norvég és francia szülészeti ellátás, ahol nem változtattak a szülészeti ellátáson a TBT hatására.

A TBT vizsgálat konklúziójához hasonló eredményeket mutatott ki egy szegedi tanulmány a rövid távú neonatológiai adatok tekintetében, az egyes, terminusban lévő, egyszerű vagy tökéletes far-lábtartásos szüléseket vagy tervezett császármetszéseket összehasonlítva, a klinika 15 éves anyagát áttekintve. Egy magyar regiszteralapú tanulmányban összehasonlították a fejvégű fekvéses szüléseket és a medencevégű fekvéses, hüvelyi szüléseket követő 5 perces Apgar-értékeket, amelyek alacsonyabbak a medencevégű fekvéses szülések után, mint a fejvégű fekvéses szüléseket követően.

2004-ben a TBT kutatócsoportja megjelentetett egy utánkövetéses (follow-up) tanulmányt, amely során azt találták, hogy a kétéves utánkövetésben részt vevő ellátási központokban (többnyire magas szintű egészségügyi ellátással és alacsony perinatális mortalitással rendelkező országok) nem volt szignifikáns különbség a mortalitás vagy megkésett idegrendszeri fejlődés mint hosszú távú végpontok tekintetében a császármetszéssel vagy hüvelyi úton születettek között.

A TBT-tanulmány korlátai és kritikái

A TBT-tanulmányban felmerülő hibák/korlátok az alábbiak voltak: nem megfelelő esetkiválasztás és szülés alatti észlelés; különböző felkészültségi szinttel rendelkező szülészeti osztályok egyazon csoportba sorolása; a hosszú távú neurológiai károsodás helyett a rövid távú neonatális morbiditás helyettesítő markerként történő használata. A TBT-tanulmányban nem volt kritérium a vajúdás megkezdése előtt, illetve a vajúdás korai szakaszában ultrahangvizsgálat elvégzése, ami miatt előfordulhatott, hogy nem kerültek felismerésre a placentaelégtelenség miatt intrauterin retardált magzatok. A tanulmányban említett 16 perinatális halálozás közül legalább 7 esetben a magzat fejlődési zavara állt fenn.

A TBT-tanulmány tapasztalataiból tehát az vonható le, hogy az alábbi stratégiák növelik az időre született, medencevégű fekvésű magzatok esetén a szülés biztonságát: a magzati súly ultrahangos meghatározása az esetleges abnormális magzati fejlődés detektálása érdekében, a magzati fej helyzetének ellenőrzése, a medencevégű fekvés típusának meghatározása és a vajúdás haladásának szoros követése.

Perinatális mortalitási eredmények

A PREMODA-vizsgálat és a TBT-tanulmány alacsony perinatális mortalitású országokat magába foglaló ága nem talált különbséget a medencevégű fekvésben, terminusban lévő magzatok perinatális mortalitása tekintetében a tervezett hüvelyi szülés és tervezett császármetszés esetén. Azonban egyik tanulmány sem volt elég nagy esetszámú ahhoz, hogy akár kis különbséget is kimutasson.

Skandináv és holland nemzeti regisztereken alapuló tanulmányok a perinatális mortalitás növekedését igazolták tervezett hüvelyi, medencevégű fekvéses szülések esetén a tervezett császármetszéses csoporttal szemben. Például Norvégiában a perinatális mortalitás aránya a tervezett hüvelyi szüléses csoportban 1,9/1000 volt, a tervezett császármetszéses csoportban pedig 0,8/1000. Finnországban a tervezett hüvelyi szüléses csoportban 0,8/1000, míg a tervezett császármetszéses csoportban 0/1000 volt; Dániában az arányok a két csoportban 1,7/1000 és 0,1/1000 volt; Hollandiában pedig 1,6/1000 és 0/1000.

Az adatokat összesítve a perinatális mortalitási rizikó a tervezett hüvelyi szüléses csoportban 0,8-1,7/1000 volt, a tervezett császármetszéses csoportban pedig 0-0,8/1000.

Egy 2005-ös holland népegészségügyi vizsgálat a következőt találta a perinatális mortalitással kapcsolatban: a 35 453 szülés adatait feldolgozó holland retrospektív tanulmány azt mutatta ki, hogy a TBT hatására a császármetszés aránya 50%-ról 80%-ra emelkedett medencevégű fekvés esetén, a perinatális mortalitás csökkenése pedig egyaránt megfigyelhető volt a császármetszések és a hüvelyi szülések esetén. Mindez a körültekintőbb várandósszelekciónak volt köszönhető.

Újszülöttek sérülései szüléskor

A tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szülés nagyobb rizikót jelent a perinatális sérülések tekintetében, mint a tervezett császármetszés. Azonban a rövid távú traumák gyakran megoldódnak, ráadásul a tartós sérülésekre vonatkozó megbízható adatok hiányoznak. A brachiális plexusz sérülése az egyik legjelentősebb a nem központi idegrendszert érintő traumák közül, előfordulási aránya 1/1000 szülés lehet a tervezett, medencevégű fekvéses, hüvelyi szüléses csoportban. A tartós nemi szervi sérülés ritka, és az elhúzódó vajúdással függ össze.

tags: #perinatalis #szules #meret