A pislogás titkai: Miért pislog olyan keveset az újszülött, és miért olyan fontos számunkra?

A pislogás az emberi test egyik leggyakoribb, mégis gyakran észrevétlenül maradó folyamata. Egy átlagos ember percenként kb. 15-20 alkalommal pislog, ami azt jelenti, hogy naponta több mint 28 000 pislogást hajt végre. Ez az apró mozdulat nem csupán a szem nedvesen tartására és a komfortérzet biztosítására szolgál, hanem fontos szerepet játszik a szemek védelmében is. Az emberek között azonban a pislogás mintázata jelentősen eltérhet. Míg egyesek alig-alig pislognak, mások percenként akár 30-40 alkalommal is megtehetik. Az ilyen eltérések részben a lelkiállapot, részben pedig az éppen végzett tevékenység következményei.

Miért pislogunk és miért annyira fontos?

A pislogás alapvetően arra szolgál, hogy megvédje a szemet a káros külső hatásoktól, irritációtól. Mindezt úgy teszi, hogy az úgynevezett könnymirigy nedvességet (könnyet) termel folyamatosan, mely a szemhéj pislogása révén lemossa és - baktériumölő hatása miatt - megvédi a szemgolyót. A folyamatosan termelődő, másodpercenként nagyjából 1-2 mikroliternyi - napi 1-3 ml - könnyet 5-10 másodpercenkénti pislogással oszlatjuk el a szemfelszínen, hogy annak fénytörő felületén mindig kellő mennyiségű legyen belőle. Hiányában a szaru- és kötőhártya pislogásra fájdalmas, érzékeny és sérülékeny lesz. A szem viszket és ég, a látás is homályossá válhat.

Szemünk felszínét egy vékony folyadékréteg borítja: ez a könnyfilm. Ez a réteg felel szemünk komfortérzetéért, a mechanikai-, illetve fertőzésvédelemért, továbbá fénytörő felületet képez a látás szempontjából.

A könnyfilm három rétege és feladatai:

1. Külső olajos lipidréteg: Lezárja a könnyfilmet a szemen, megakadályozza a könny kicsordulását és csökkenti annak párolgását, védi a szemet a kiszáradástól.
2. Középső vizes réteg: A könnyfilm nagy részét alkotja. Nedvesen tartja a szemet, küzd a fertőzések ellen, tápanyagot szállít a szaruhártyába, és eltávolítja az idegen testeket.
3. Legbelső nyákos mucin réteg: Létfontosságú szerepet játszik a könnyfilm stabilitásában, és segíti a középső vizes réteg megtapadását az egyébként víztaszító szaruhártyához.

A könnyfilm tehát:

• nedvesen tartja szemünket, megakadályozza a hámsejtek kiszáradását és károsodását;
• fenntartja a szaruhártya fénytörő felületét, mely segíti a látást, és megkönnyíti a szemhéjak mozgását;
• oxigénnel és tápanyaggal látja el a szaruhártyát, mely nem rendelkezik saját vérerekkel;
• védi a szemet a fertőzésektől, kémiai irritáló anyagoktól;
• illetve a pislogással eltávolítja a szembe került idegentesteket.

Mi történne, ha nem pislognánk?

Ha most egy rövidebb időre megpróbáljuk visszatartani pislogásunkat, hamar elkezdhetjük érezni, hogy szemünk kezd kiszáradni, szúrni és égni. Ha nem pislognánk, a szem kiszáradhatna, mivel a könnyfilm nem pótlódik. A szaruhártya nem rendelkezik vérerekkel, az oxigént a könnyfilmből veszi fel a pislogás során. Az oxigénhiány miatt a szem nem jut tápanyaghoz, és megnő a fertőzésveszély kockázata, hiszen pislogás nélkül a szemen maradnak a szennyeződések. Reider László optometrista szerint pislogás nélkül nincs élet, egyetlen napot se lehet tartós károsodás nélkül kibírni. Bár létezik olyan betegség, amikor hiányzik a pislogási reflex, ilyenkor szemcseppekkel kell pótolni a pislogás hatását.

Pislogás nélkül eltöltött idő hatásai:

• Első másodpercek: Nem történik semmi különös.
• 20 másodperc elteltével: Szárazságérzet alakul ki, mivel a nedves réteg eltűnik.
• Egy perc után: Mindenki kibírja pislogás nélkül, majd reflexszerűen elindul a könnyelválasztás.
• Negyedórán belül: Ásítozás lép fel, mert az ásítás segíti a könnytermelést, de ekkor már elviselhetetlen a szemviszketés, hiszen a szaruhártya idegvégződésekben gazdag szövet.
• Fél óra után: Begyullad a szem.
• Egy óra után: Ólmos fáradtság jön rá a kísérleti alanyra, hiszen a pislogás ébren tartja az agyat.

Pislogás következtében ébrenlétünk nagyjából 10 százalékát csukott szemmel töltjük.

Miért pislog annyira keveset az újszülött?

Érdekes tény, hogy a csecsemők jóval ritkábban pislognak, mint a felnőttek. Míg egy egészséges felnőtt percenként átlagosan 10-15 alkalommal pislog, az újszülöttek ezzel szemben zavarbaejtően keveset pislognak, az átlag percenként kettő. Annak ellenére, hogy a babák életünk első néhány hónapjában csak minimális mennyiségű könnyet termelnek, és szemeik nem igényelnek annyi nedvességet, mint a felnőtteké. A pislogások száma csak idővel sűrűsödik.

A pislogást az idegrendszerünk a dopamin nevű neurotranszmitterrel szabályozza. A dopamin feladatai között szerepel a mozgások koordinálása, a tanulási képességek szabályozása és a motiváció felébresztése és szinten tartása. A csecsemők pislogási arányának precíz élettani háttere felfedheti dopaminrendszerük fejlődésének titkát, és talán még a csecsemők idegrendszerének egyéni különbségeit is meg tudná magyarázni. Ez az, amire a tudománynak egyelőre csak hipotézisei vannak, általánosan elfogadott válasza nincs. Van olyan teória, ami szerint a pislogás segít szemnek a fókuszálásban, ami valószínűleg csecsemőkorban még nincs meg, és ezért pislognak a kisbabák olyan keveset.

A pislogás típusai és befolyásoló tényezői

Háromféle pislogást különböztetünk meg:

1. Önkéntes pislogás: Saját elhatározásunkból teszünk.
2. Reflexív pislogás: A szem védelmét szolgálja. Ha egy külső tárgy a kötőhártyánk felszínéhez ér, automatikusan pislogunk.
3. Spontán pislogás: Ennek természete régóta vizsgált.

A pislogást az idegrendszerünk szabályozza a dopamin nevű neurotranszmitterrel, ezért komoly egyéni eltérések lehetnek. Minél magasabb a dopaminszintünk, annál gyakrabban pislogunk. Mivel a nőknek viszonylag magasabb a dopaminszintje, ezért fordulhat elő, hogy többet pislognak, mint a férfiak. Megfigyelték, hogy akiknek különösen magas a dopaminszintjük, azok az átlagnál sokkal gyakrabban, akiknek pedig nagyon alacsony, azok jóval ritkábban pislognak. Előbbire jó példák a skizofrének, utóbbira a Parkinson-kórosak.

A lelkiállapot erősen befolyásolja a pislogást. Az izgatott vagy dühös emberek gyakrabban pislognak, ahogy a komoly stressz alatt állók is, ezt például a bíróságon éppen kérdésekre válaszoló tanúknál mutatták ki. A stressz, a fáradtság és a szorongás is gyakoribb pislogást idézhet elő - ilyenkor a test így reagál a fokozott mentális terhelésre. A túl gyakori vagy feltűnően szaporább pislogás viszont figyelmeztető jel is lehet. Ha akaratlan, tikk-szerű mozgásról van szó, az akár idegrendszeri problémára, például Tourette-szindrómára is utalhat.

Fókuszált figyelem és a szemszárazság

Megfigyelhető az is, hogy ha a szemünkkel egy bizonyos tárgyra huzamosabb ideig fókuszálunk (pl. egy könyvet olvasunk, vagy a telefonunk kijelzőjét bámuljuk egy játék közben), akkor jelentősen lecsökken a pislogások száma, amely ekkor percenként 3-4 pislogás is lehet. Egyes tanulmányok szerint a monitor bámulása közben akár 66 %-kal is kevesebbet pislogunk. A számítógépes munka jelentősen csökkenti a pislogások számát, mivel a fókuszált figyelem miatt a szem szinte „elfelejt” pihenni.

Ez a jelenség gyakran okoz szemszárazságot. Fontos tehát, hogy kíméljük szemünket, körülbelül 20 percenként pihentessük, és nézzünk a távolba. Állítsunk be megfelelő fényviszonyokat, és egy optimális kontrasztértéket a monitoron. Ha szükséges használjunk szemcseppet (műkönnyet). A szemszárazság, azaz az úgynevezett száraz szem szindróma civilizációs betegségnek tekinthető, mely minden harmadik embert érinthet élete valamelyik szakaszában - főleg 40 év felett -, és a szemészhez fordulók ötödénél lelhető föl ez a probléma.

A szem szárazságát fokozhatja az erős szél, a száraz, szennyezett levegő, a túlzott számítógép használat, a női változókor vagy például a nem megfelelő összetételű könny, illetve a túl széles könnycsatorna. A kellemetlen tünetek gyakran a lézeres látásjavító beavatkozások után is megjelenhetnek, de a szemszárazságot érzékelő idegek ebben az esetben néhány hét alatt maguktól regenerálódnak. Addig is a műkönny használata javasolt.

Az állatok pislogása

A pislogást általában a szemhéjak mozgásához képzeljük, azonban egyes állatfajok bár rendelkeznek szemmel, szemhéjjal már nem. Az ő szemüket pislogóhártya védi.

Halak

A csontvázzal rendelkező halak nem pislognak, azonban néhányuk rendelkezik egy megvastagodott, ám átlátszó szemhéjjal, mely részben vagy teljesen elfedi a szemüket. Ez a szemhéj merev, amely védheti szemüket, illetve segítheti őket abban, hogy jobban értelmezzék a környezetüket.

A cápák porcvázúak, és egyes fajták képesek pislogni. Ezt egyfajta szemhéjhártyával, a pislogóhártyával teszik. Ez azonban csak védőfunkciót nyújt, a szemnedvesítésben nincs szerepe.

Hüllők

A hüllők szintén pislogóhártyával pislognak, azonban ennek a pislogásnak fajtól függően kétféle típusa is van. Az egyik típusban a pislogóhártya elhúzódásakor a szemhéjak alig mozdulnak, a szemgolyó kevésbé húzódik vissza a szemüregbe. A második pislogási típusnál a pislogóhártya keresztbe húzódása mellett, mindkét szemhéj lassan összehúzódik, a szemgolyó pedig visszahúzódik.

Madarak

A madarak a krokodilok legközelebbi ma is élő rokonaik. A szemük nagyobb lett, és elhagyták a szemgolyó visszahúzódásához szükséges izmokat, valamint a szemmozgató izmok nagy részét. A szemmozgások nagy részét a fejmozgatások váltották fel. A madarak szintén rendelkeznek pislogóhártyával, mely tisztítja és nedvesen tartja szaruhártyájukat. Képesek alsó szemhéjukkal pislogni, mely részben védi a szemet, tollászkodás és alvás közben is.

Emlősök

Az emlősök esetében négyféle pislogásról beszélhetünk, amelyek közül az egyik az emberi pislogás.

1. Az első pislogási típusban, a felső és alsó szemhéjak összezáródnak, a szemgolyó hátrahúzódik, mely a pislogóhártya elhúzódását okozza. Ez a pislogás jellemző a kutyákra, házi macskákra, vadmacskákra, elefántokra, fókákra, lajhárra stb.
2. A második típusban túlnyomórészt a felső szemhéj csukódik le, a szemgolyó pedig visszahúzódik a pislogóhártya elmozdulásával. A tehenek, és majmok is e típus szerint pislognak.
3. A harmadik változatban a szemhéjak nem záródnak össze, a pislogás a szemgolyó visszahúzódásával és a pislogóhártya elhúzódásával történik. Így pislognak például a mongúzok.
4. Az emberek pislogásánál a felső szemhéj csukódik le, a szemgolyó nem húzódik vissza, a pislogóhártya pedig elcsökevényesedetten ül a belső szemzúgban, a pislogásban nincs szerepe.

A pislogás szerepe a testbeszédben

A túlzott pislogás egészségügyi okait most nem taglalva, a pislogás szerepet játszik a kommunikációban. Stressz és szorongás hatására többet pislogunk, de akkor is, ha el akarjuk kerülni a szemkontaktust, vagy valamilyen kellemetlen helyzetből ki akarjuk magunkat zárni. Azonban a pozitív érzések, pl. izgatottság esetén is sűrűbben pislogunk. Ez történik állítólag akkor is, amikor a nők flörtölnek. Ez jól megfigyelhető a női rajzfilm karakterek drámai szempilla rebegtetésén. A gyorsabb pislogással ellentétben a lassabb, elnyújtottabb pislogás a megértést jelentheti.

Kacsintás

Míg a pislogás során egyszerre hunyjuk le mindkét szemünket, a kacsintás során csak az egyiket zárjuk. Bár a kacsintás eredete nem ismert, mára többféle rejtett jelentéssel is bír. Kacsinthatunk egymás szemébe, de ma már szöveges üzenet formájában is. A kacsintás pozitív és negatív jelentést is közvetíthet, jelentése kontextus függő. Kacsinthatunk kedvességből, viccelődésből, gúnyolódásból vagy flörtölésből, de talán a legaranyosabb, amikor a kis kedvencünk kacsint ránk.

tags: #percenkent #hanyat #pislog #az #ujszulott