A gyermekek elkerülhetetlenül találkoznak nehéz, kényes témákkal - például válás, születés, halál, szegénység, tartós betegség -, vagy azért, mert maguk is személyesen érintettek, vagy azért, mert látják-hallják valahol. Előbb-utóbb kérdeznek, és ilyenkor a szülő gyakran elbizonytalanodik, hogy pontosan mit és milyen mélységben kellene válaszolnia. Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus és Kele Fodor Ákos költő a Kibeszélő - Kényes témák gyereklélektana című könyvben tíz ilyen problémakört dolgozott fel, azzal a céllal, hogy bátorítsák a szülőket, beszélgessenek ezekről akár óvodáskorú gyerekekkel is. Ennek a könyvnek az üzeneteiről és a gyermeklélek megértésének fontosságáról szól cikkünk.
A szülői bizonytalanság és a tabutémák feloldása
Peer Krisztina praxisában gyakran találkozott olyan szülőkkel, akik elmondanivalójukkal küszködtek a gyermekeik felé. A halál és a gyász, valamint a családi titkok, mint az öngyilkosság vagy börtönbe kerülés, tipikusan ilyen témák. A szülők gyakran el vannak bizonytalanodva, és várják a választ, akár könyvből is. A pszichológusok azonban nem tanácsokat osztogatnak, hanem megismerve a családot és a gyermeket, közösen próbálják megtalálni az ő saját megoldásaikat és megküzdési formáikat. Ma már tudják a szülők, hogy bizonyos témákról (például függőség, szegénység, szexualitás) kellene beszélni a gyerekkel, de többnyire azt hiszik, hogy majd elég akkor szóba hozni, ha iskolás korba érkezik a gyerek. Pedig Peer Krisztina szerint minden életkorban lehet és kell is mindenről beszélni. Például a halálról igen, mert az életkorilag amúgy is előkerül és érdekli a kicsiket, de egy függőségről már azt gondolják, hogy mégis mi köze lehet ehhez egy négyévesnek? Azonban ma Magyarországon minden óvodáscsoportban vannak gyerekek, akiknek szülei, nagyszülei alkoholisták, és a legtöbb családban fogyasztanak alkoholt, cigarettáznak vagy kávéznak, így egy óvodás gyerek sem tudja elkerülni, hogy találkozzon a függőséggel.
A Kibeszélő könyv és társasjáték
A Kibeszélő - Kényes témák gyereklélektana című könyv a szülőknek szóló leíró részeket váltogatja a gyerekeknek szánt versekkel, amelyeket Kele Fodor Ákos írt. A könyv elején egy bevezető segíti a szülőket a versek használatában, melyek kisebbeknek és nagyobbaknak is szólnak. A kihívást az jelentette a megírásukkor, hogy legyen bennük információ, például, hogy mit jelent a bugyiszabály, de azért versként is működjenek. A könyv egyszerre szól szülőknek és gyerekeknek.
A könyv tíz nagy témát dolgoz fel: bántalmazás, médiatartalmak, függőség, szegénység, szülés-születés, válás, szexuális nevelés, halál-gyász, fogyatékosság és tartós betegség. A szerző klasszikus kártyajáték helyett valami összetettebbre vágyott, ami nemcsak kérdezz-felelek szituációkat teremt, hanem valódi játékhelyzetet hoz létre. A társasjáték feladatai között szerepelnek a Hangoló, a Verselő, a Kérdező és a Kibeszélő játékok. A játék során fontos, hogy ne erőltessük, ha a gyerek éppen nem akar játszani, vagy abbahagyná. Elő lehet venni ettől még máskor is.
Empátia és tolerancia a gyermeknevelésben
Peer Krisztina kiemeli, hogy a tolerancia és az elfogadás egyszerre egyértelmű és megfoghatatlan érték. A csúfolódás például életkori dolog, a kognitív fejlődéssel együtt jár, hogy elkezdem magam másokhoz hasonlítani, a saját identitásomat alakítom az alapján, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy én mit gondolok másokról. Az empátia azonban az életkor előrehaladtával egyre fejlődik, éppen ezért lényeges a prevenció. A családba, a csoportba akkor jó bevinni a legfőbb értékeket - vagyis valójában folyamatosan beszélni róluk -, amikor még nem kulminálódott hatalmasra egy-egy probléma. A csúfolódás, a bullying legfőbb szereplői például mindig azok lehetnek, akik nem vesznek részt benne, csak szemlélői a helyzetnek.
Empátia - Kötelező videó
A szülők terhe és a közösségi támogatás hiánya
A kényes témák jelensége nemcsak a szókimondóbb világ miatt lett egyre aktuálisabb, hanem azért is nőhetett nagy kérdéskörré a gyereknevelésben, mert a modern társadalom már magára hagyja a szülőt a hasonló párbeszédben. Míg régen szorosabb kapcsolat volt a generációk között, a gyereket nemcsak az anya, hanem ahogy a mondás tartja, „a fél falu” nevelte, így nem minden kérdésre egy-két ember adott választ, vagy mutatott vele kapcsolatban példát. Peer Krisztina azt hangsúlyozza, hogy a könyvével éppen azt a terhet szerette volna levenni a szülőkről, hogy mindent tökéletesen kell kommunikálni. Be lehet vallani a gyerek előtt, ha például meglátunk egy kerekesszékest, hogy nem tudjuk, mivel segíthetünk jól, mert nem voltunk még hasonló helyzetben. Az sosem baj, ha egy helyzet diszkomfortos, csak merjük bevallani és keressünk együtt megoldást. Az individualista szemlélet, amikor mindenki inkább csak saját magával foglalkozik, nem feltétlenül támogatja a közösségi gondolkodást.
A gyermekek jogai és az információszerzés
Gyurkó Szilvia a könyvhöz írt ajánlójában úgy fogalmaz, hogy a gyereknek joga van az információhoz. Figyelni kell, hogy reagál, és le kell követni azt a ritmust, amiben ő van. Ha egyet kérdez, de egyébként molyol, játszik tovább, akkor nem kell utána menni, hogy „még el szeretném mondani ezt is meg azt is”. Azért jó technika visszakérdezni, mert abból egyrészről látjuk, hogy ő mit tud, másrészről, hogy ő hol tart az adott kérdésben, témában. Ha túl sokat teszünk rá a gyerekre, egy kisebb gyerek például elhalkul, elcsendesül, láthatóan már nem kapcsolódik a témához. Fontos figyelembe venni, hogy verbalitásban hol tart egy óvodás: milyen szavakat ismer, milyen kifejezésekkel magyarázzunk el neki egy fogalmat, mennyire elvont az neki. Olyan dolgokat is megértenek, amelyekről mi messze azt gondoljuk, hogy nem fogják.
A pszichés megbetegedések és a szülői szerep
Peer Krisztina Mi bántja a gyerek lelkét? című könyve olyan gyermekkori pszichés betegségeket vesz sorra, amelyek magatartási, viselkedési, érzelmi vagy gondolkodásbeli zavarokat, problémákat idézhetnek elő. A könyv hiánypótló, és eredetileg szülőknek szánták, hogy segítsen felismerni az intő jeleket, és külön tudják választani a természetes szülői aggodalmaktól. A probléma felismerése sohasem egyszerű, viszont fontos minél hamarabb azonosítani, hogy az érintett gyerek és a család a lehető legkorábban megkaphassa a szükséges segítséget. A kötet tehát a pszichés gyermekbetegségek beazonosítását teszi lehetővé, de arra is tökéletesen alkalmas, hogy megnyugtassa a szülőt, hogy gyermekével minden a legnagyobb rendben.
A könyv tizenegy fejezeten keresztül veszi végig a lehetséges problémaköröket: a mindennapi problémáktól (alvással, táplálkozással, szobatisztasággal kapcsolatban) a nemi identitás zavárán keresztül a viselkedési és fejlődési zavarokig. Az utolsó két fejezet ebből a szempontból kilóg a sorból - a X. fejezet a mese és játék fontosságát, pozitív hatásait fejti ki, kitérve például olyanokra, hogy milyen életkorban milyen meséket érdemes olvasni a kicsiknek; a XI. fejezet pedig a terápiás lehetőségekről szól, felkészítve a szülőket arra, hogy mit várhatnak el egy terápiától, és milyen típusai vannak a különböző foglalkozásoknak.
A normalitás mint viszonyfogalom
Peer Krisztina hangsúlyozza, hogy a normalitás csak viszonyfogalom. Nincs biztos kritériuma, hogy mikor van például magatartási zavara a gyermeknek. Minden eset egyedi, és mindegyikük más és más megoldási mechanizmust használ annak érdekében, hogy megküzdjön a problémáival. Bizonyos helyzetekben, például a gyász eseténél a bepisilés, szorongás még nem patologikus, sőt, ha a gyermek nem mutat semmilyen tünetet, inkább az adhat okot a félelemre. Némileg más a helyzet az olyan zavarokkal, amik fejlődési gondokhoz köthetőek, mint az autizmus. Ebben az esetben nem külső tényező okozza a bajt, hiszen ez a betegség az idegrendszer betegsége. Azonban ilyenkor is jellemző, „hogy egyetlen olyan tünet sincs, amelyet önmagában diagnosztikus értékűnek tarthatnánk! A tüneteket mindig a fejlődés tükrében és a teljes viselkedéses kép ismeretében értékeljük.” A szülő ebben az esetben úgy segíthet gyermekének, hogy kielégíti a speciális igényeit és megfelelő szakemberhez viszi.
Az "elég jó" szülő
A kötet mögött sejlik egy másik kérdés: mi bántja a szülő lelkét? Mikor inog meg abban a hitben, hogy jó szülő? Övé a felelősség a különböző zavarok esetén? Peer Krisztina egyetlen dolgot sugall ezzel kapcsolatban: hogy a szülő akkor „elég jó” szülő (és nem tökéletes - hiszen az nem is lehet), ha odafigyel a gyermekére, megfigyeli igényeit, és akkor reagál, amikor valóban szükség van rá. Ehhez sok segítséget ad a könyv azzal, hogy kérdezz-felelek formában, mintegy belehelyezkedve a szülő szerepébe teszi fel azokat a kérdéseket, amelyek megfordulhatnak a fejükben.