Sikeres óvodai beszoktatás: útmutató szülőknek

Az óvodakezdés minden család életében mérföldkő. Ez az első alkalom, amikor a gyermek hosszabb időre elszakad a szüleitől, és új közösségbe kerül. Az óvodai beszoktatás nagy próbatétel a gyermeknek és a szülőnek egyaránt, főleg, ha a gyermek eddig nem járt bölcsődébe. Rengeteg kérdés kavarog ilyenkor a szülőkben, ami teljesen természetes: Melyik óvodát válasszam? Fogja-e szeretni az óvónénit? Milyen a jó óvónéni? Mennyi ideig tart a beszoktatás? Mikor hozzam el az óvodából? Lesznek-e barátai? Mi történik, ha túl gyakran megbetegszik? Miért ilyen fontos esemény az óvodakezdés? Minden kérdésben a jövőtől való aggódás, félelem, szorongás, bizonytalanság húzódik meg.

Miért fontos esemény az óvodakezdés?

Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Sok szülő azt gondolja, hogy ha a gyermekük hamar megszokja az óvodát, akkor a gyermek is és ők szülőként is jól vizsgáztak. Ha a beszoktatás nehézkes, akkor esetleg valamit elrontottak a nevelésben, kicsit szégyenkeznek a többi szülő, óvónők előtt, és saját kudarcukként élik meg. Tehát nemcsak a gyermek miatt aggódnak, szoronganak, hogyan illeszkedik be, hanem a saját maguk szülői alkalmassága miatt is.

Az óvodába járás új helyzetet teremt: idegen környezet, új gyerekek, új felnőttek, szabályok és szokások. A kicsinek ehhez alkalmazkodnia kell, ami időbe telik. A gyermek érezheti úgy, hogy az édesanyját, és vele a 3 otthon töltött év biztonságát veszítette el. Ha őszinte, kiegyensúlyozott az anya-gyermek kapcsolat, akkor is előfordulhatnak a búcsúzkodásban fájó pillanatok. Problémát jelenthet az is, hogy a kicsinek még nincs kialakult időérzéke, nem tudja, mikor jönnek érte. Szorongási faktor lehet a kis ovis számára az idegen környezet, az idegen emberek, óvodapedagógusok, dadus nénik, és a pajtások.

Mit tehet a szülő a zökkenőmentes beszoktatásért?

Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához. Hogyan gondolunk mi az óvodára? Vannak saját emlékeink? Milyen érzések töltenek el, amikor első nap visszük óvodába a gyereket? Vagy amikor először hagyjuk ott egy-két órára az óvodában?

Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből. A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre. Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi és csupán beteljesíti tudatalatti vágyunkat. Ezért a szülőnek magával kell elkezdenie a felkészülést az óvodára, hogy szorongásmentesen, lazán, természetesen, pozitívan tudja közvetíteni gyermekének ezt az eseményt.

Óvónő választása és a pedagógusokkal való kommunikáció

Megkönnyíti a majdani beszoktatást, ha nem elsősorban óvodát, hanem óvónőt választanak. Erre remek lehetőséget kínálnak pl. az óvodákban a játszóházak, egyéb ismerkedési lehetőségek, ahol még a beiratkozás előtt a leendő óvodások és szüleik találkozhatnak a leendő óvónőkkel, megismerhetik az óvoda, az egyes csoportok arculatát. A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke.

Az őszinteség a szülő-pedagógus között nagyon fontos ebben a kapcsolatban, mivel az óvodai nevelés a családi nevelésre épül. A kettő összhangja a gyermek harmonikus fejlődésének az egyik alapja. Nagyon fontos, hogy ne halljon a gyermek elmarasztaló véleményt és ítéletet se az óvodáról, se az óvónőkről. A bizalmat erősíteni kell pozitív tartalmú beszélgetésekkel, melyben arról kap képet a gyermek, hogy milyen nagy szeretettel várják őt, és a legjobb helyen lesz, míg szülei dolgoznak.

A gyermek számára a szülő modell értékű, követésre alkalmas minta, ugyanúgy, mint az óvónő. Különösen fontos a gyermek számára a hitelesség, valamint az a magatartási minta, amit a szülő közvetít az óvodás évek alatt. Ha tisztelettel fordulunk az óvónő felé és elismerjük szakmai tudásukat, gyermekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni. Ezzel a példanyújtással is segíthetjük a gyermek és az óvónéni közötti harmonikus kapcsolat kialakulását.

A beszoktatás időtartama és folyamata

Minden gyermek más. Van, aki néhány nap alatt megszokja az új környezetet, másnak hetekre, sőt hónapokra is szüksége lehet. Egy bölcsődei gondozónő mondta, hogy ő még nem látott olyan gyereket, aki ne tudott volna a bölcsibe beszokni. Lehet, hogy valakinek kevesebb, valakinek több időbe telik, de előbb-utóbb minden gyermek képes lesz rá. Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól.

A fokozatos szoktatással könnyebben érhetik el a leválást, a könnyek nélküli ott maradást, elősegítve a lelki érési folyamatokat. A beszoktatás akkor fejeződik be, amikor a reggeli elválás már természetesen zajlik, amikor a gyermek elfogadta az óvónőt, érzelmileg kötődni tud hozzá, aki a jó anya biztonságát tudja nyújtani. Erre nincs általános recept, nincs meghatározott időkeret. Ne keseredjen el a szülő, ha a másik gyermek már nevetve megy óvodába. Higgye el, az Ön gyermeke is úgy fog ébredni egy nap: „Anya! Mikor megyünk már oviba?”

A szeparációs szorongás kezelése

Az elválástól való félelem, sírás hátterében az ún. szeparációs szorongás áll, az a fajta félelem, amikor a gyerekek rájönnek: ő és az anyukájuk két különálló lény. A gyermekek különböző érzelmi reakciókkal, heves, vagy akár szokatlan megnyilvánulásokkal is reagálhatnak az elválás perceiben. Ha megértjük a lélektani hátterét, talán jobban el tudja fogadni a szülő is, hogy ez egy természetes folyamat, és együttműködve sokat segíthet a zökkenőmentességen.

Soha ne fenyegessük az ovival: na, majd ott nem válogathatsz! Ne csapjuk be: csak egy kicsit kell itt maradnod! Mindjárt jövök érted! Nincs időérzéke: a mindjárt is örökkévalóságnak tűnhet. Bármennyire is nehéz a szülő részéről is az elválás, mégis azt tanácsolom, magatartásuk ezekben a helyzetekben is sugározzon nyugalmat, biztonságot, szeretetet! Ellenkező esetben, a gyermekben pillanatok alatt kialakul az érzés, hogy szülei nem jó helyen hagyták, hisz’ anya is sír. Ne sírjunk együtt a gyermekkel, sem a gyermek jelenlétében, mert azonnal rossz érzést fog közvetíteni az egész óvodáról a kis lelkében, tudatában. A gyermek átveszi az anya képzetáramlását.

Rendkívül fontos, hogy a reggeli elválás során ne úgy szökjön el a szülő, amikor éppen a gyermek nem veszi észre. A bizalom pillanatok alatt romba dőlhet egy ilyen elmenetellel. Bármilyen nehéz is, ne forduljon vissza, hogy megvigasztalja, hogy „együtt sírjanak”! Fontos, hogy lássa a szülőt elmenni. Észre fogja venni, hogy az anya „eltűnt”, és sokkal rosszabb, ha kialakul benne az érzés, becsapták, otthagyták. Ha nem látja a távozását, egész nap keresheti, és a gyerekben kialakul a félelem, hogy szülei akármikor eltűnhetnek, ez pedig nagyban hátráltatni tudja az óvodai beszokás folyamatát.

Betegségek és pszichoszomatikus tünetek

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor (pl. szobatiszta volt már és újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás, fejfájás, stb.). A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket.

Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek “megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik. Viszont vannak olyan gyerekek, akik nem csak az első évben, de végig a 3 év alatt sokat hiányoznak betegség miatt az óvodából. Ekkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy: Vajon miért lesz olyan gyakran beteg a gyerek? Lehet, hogy valami miatt nem szeret óvodába járni? Esetleg szorong valamitől?

Éjszakai rémálmok és a szorongás oldása

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az óvodai beszoktatás első hete simán ment, de a második héten már kisebb-nagyobb problémák jelentkeznek. A gyermek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amellyel nem minden kisgyereknek könnyű megküzdeni. Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyunk, amelyek álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyermek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában az óvodai beszoktatás alatt? Elsőként nekünk, szülőknek „nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudat alatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyermek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni. Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az „akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.

Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden („ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt. Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele.

Hasznos tippek a zökkenőmentes óvodai beszoktatáshoz

Íme néhány további tanács, amelyek segíthetnek a beszoktatás során:

• A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!
• Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjetek be az épületbe egy-két csoportba bekukucskálni, a szekrényeket, kis mosdókat és az egyéb érdekességeket szemügyre venni.
• Kezdjetek el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet (ha eddig még nem tettétek). A legfontosabb, hogy a pihenésnek legyen egy kialakult rendje.
• Beszéljétek meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek.
• Ne menj el úgy, hogy nem köszöntél el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzz el tőle. Bármi történik, ne fordulj vissza utána, hogy megvigasztald.
• Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport) az óvodakezdés időszakában.
• Olvassatok óvodáról szóló könyveket, meséket, pl. Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok; Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában; Finy Petra: Az ovi-ügy; Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!, Vackor az óvodában.
• Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa!
• Megkönnyítheti az elválást egy-egy otthoni kis plüss állat bevitele az oviba, vagy alvóka, mely az otthonból, az otthon illatából, érzelmi bázisából egy darab. Nagyon sokat segíthet az is, ha gyermekükkel közösen választják ki azokat, amiket az óvodába magával vihet.
• Amennyire lehetséges, igyekezzenek mindig ugyanabban az időpontban érkezni gyermekükért, a kialakuló idő- és biztonságérzet miatt.
• Tervezzék meg az estéket, legyen idő közös beszélgetésre, melyben a gyermek faggatás nélkül(!) beszélhet az első élményeiről! Legyen idő a reggeli stresszmentes indulásra, ugyanúgy, mint a meghitt esti mesére is, mely az óvodás korú gyermek egyik legfontosabb lelki tápláléka.
• Engedjük, hogy a gyermek bizonyos problémákat maga is megoldjon. Ne rohanjunk a segítségére abban a pillanatban, amikor gyanítjuk, hogy nem fog megbirkózni az adott feladattal. Higgyük el: a gyermek szólni fog, ha szüksége van ránk.
• Vegyük lazán! Ne essünk kétségbe, ha az első hetekben sír, hisztizik esetleg agresszív a viselkedése elváláskor reggelente. Ezek a reakciók természetesek, és idővel enyhülnek.

Az óvodai beszoktatás sikermutatói

Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába? A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

• Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.
• Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között. Ennek egy szép példája, amikor a gyermek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.
• Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.
• Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.
• Amikor mélyen alszik éjszakánként.

Elsősorban az a gyermek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik!

tags: #ovodai #beszoktatas #tanacsok #szuloknek