Oriana Fallaci és az abortusz: Egy ellentmondásos életút

Oriana Fallaci, a 20. század egyik legmarkánsabb és legellentmondásosabb újságírója és publicistája, számos vitát kiváltó témában fogalmazott meg véleményt élete során. Ezek közül az abortusz kérdése különösen érzékeny terület volt, amely Fallaci személyes életútjával és filozófiájával is szorosan összefonódott.

Oriana Fallaci életének korai szakasza és a feminizmus

Oriana Fallaci 1929. június 19-én született Firenzében, egy szerény származású politikai aktivista családban. Szülei forradalmi szellemben nevelték, és már 14 évesen bekerült az ellenállásba Mussolini és a náci Németország ellen. Ez a korai tapasztalat mély nyomot hagyott benne, és alapjaiban határozta meg harcos hozzáállását az élethez és a társadalmi kérdésekhez.

Kezdetben orvosnak tanult Firenzében, de hamar az újságírás felé fordult. Pénzkereset miatt kezdett írni, de nem a „nőcis témák”, hanem a bűnügyi riportok érdekelték. Ez a hozzáállás, amely a gyökerekig hatol, és feltárja a dolgokat, végigkísérte egész pályafutását.

Újságírói karrierjét a római nagyvilági társasággal kezdte, olyan hírességeket interjúvolt meg, mint Marcello Mastroianni és Federico Fellini. Később Hollywood világába is eljutott, ahol Kim Novákkal, Jayne Mansfielddel és Orson Welles-szel is beszélgetett.

1960-ban fordulat következett be karrierjében: riportsorozatot készített a nők helyzetéről a keleti országokban. Ekkor született „A haszontalan nem” című könyve (1961), amelyben ázsiai nők sorsát boncolgatva lázít a szörnyű nemi elnyomottság ellen. Ez a mű, melynek alcíme „Utazás a nő körül”, Fallaci kíváncsiságát és a világ iránti mély érdeklődését tükrözi. A könyv hihetetlenül részletes, tele történelmi és kultúrtörténeti utalásokkal, és rávilágít a nők helyzetére Pakisztánban, Indiában, Kínában, Japánban, Indonéziában és az Egyesült Államokban.

Az abortuszról alkotott véleménye: „Levél egy meg nem született gyermekhez”

Oriana Fallaci egyik legfelkavaróbb és legismertebb műve az 1975-ben megjelent „Levél egy meg nem született gyermekhez” című regénye. Ez a mindössze 100 oldalas könyv nem hagyta érintetlenül az olvasókat, és Fallaci abortuszról, női önrendelkezésről, anyai ösztönökről és karrierről alkotott komplex gondolatait tükrözi.

A történet egy sikeres, fiatal, karrierista nőről szól, aki döbben rá, hogy gyereket vár. A magányos főhősnő, akinek tervei vannak a munkájában és lehetősége lenne feljebb jutni a ranglétrán, akaratlanul is beszél a benne növekvő élettel. Az érzelmi kötelék egyre erősebbé válik, és a lány úgy dönt, nem veteti el a magzatot. Azonban az orvosa közli vele, hogy veszélyeztetett terhes, és szigorú ágynyugalomra van szüksége. Ez a döntés hatalmas áldozatot követel a lánytól, aki élete legfontosabb kiküldetése előtt áll. Végül a lány a kockázatot választja, és a főnöke jobbkezeként repülőre száll, elhanyagolva az orvosi utasításokat.

Fallacinak nem volt se családja, se gyereke, ami sokak szerint pártatlanná, mások szerint inkompetenssé tette a témában. Azonban senki sem tudta érzelmek nélkül végigolvasni ezt a művet, amely rávilágít az anyaság és a karrier közötti konfliktusra, a női választás szabadságára és a meg nem született élet morális dilemmáira.

Élete vége felé, meglepő módon, Fallaci nézetei megváltoztak. A harcos antifasiszta ellenállóból és ateistából szélsőséges idegengyűlölő és vallásos lett. Váratlanul „keresztény ateistának” vallotta magát, és ellenezte az abortuszt és az egyneműek házasságát. Ez a fordulat sokak számára felfoghatatlan volt, hiszen korábbi munkássága a feminizmus és a női önrendelkezés jegyében zajlott.

Interjúi és politikai álláspontja

Fallaci arról is híres volt, hogy bátran részt vett a korszak minden véres konfliktusában. Ott volt Vietnamban, a Közel-Keleten, Mexikóvárosban pedig három golyót is kapott a hátába egy diáktüntetésen. Haditudósítói tapasztalatai mélyen befolyásolták világnézetét. Vietnámról ezt írta: „Embert lehet ölni a demokrácia, a szabadság….nevében is…”, ami rámutatott a háborúk értelmetlenségére és kegyetlenségére.

A világ vezető politikusait és hírességeit évtizedekig „rettegésben” tartotta, nem ismerte a zavart. Tartottak visszafogottnak cseppet sem mondható kérdéseitől, pengeéles logikájától. Akivel Oriana interjút készített, az biztos lehetett benne, hogy fontos tényező a világban. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter úgy emlékezett vissza az interjújukra, mint a „legkatasztrofálisabb interjúra, amelyet valaha is megélt”.

Fallaci interjúalanyai közül néhány kiemelkedő személyiség:

• Henry Kissinger
• Neil Armstrong
• Iráni sah
• Khomeini ajatollah
• Lech Wałęsa
• Willy Brandt
• Indira Gandhi
• Jasszer Arafat
• Moammer Kadhafi

Híres lett a Khomeini ajatollahhal készített viharos interjúja, amelyre tíz napot várakozott, és csak csadorban járulhatott az iráni vallási vezető elé. Arról faggatta Khomeinit, hogy milyen indokok vezették arra, hogy országa minden asszonyát fátyol viselésére kényszerítse. Amikor Khomeini azt mondta, hogy az ő szokásaik nem tartoznak Fallacira, és ha nem szereti az iszlám öltözetet, nem kényszerül hordani azt, az újságírónő azonnal levetette a fátylát, mondván: „Nagyon jó, miután ön ezt mondta, azonnal le is veszem ezt a középkori hülye öltözéket”.

Visszavonulás és a szeptember 11-i események hatása

Az 1970-es évek végén Fallaci hátat fordított az újságírásnak, és regények írásának szentelte magát. 1981-ben írta meg az „Egy férfi” című könyvét, amely tiszteletadás kedvesének, a görög költő és politikus Alexandrosz Panagulisznak, aki 1976-ban autóbalesetben halt meg.

Teljesen visszavonult New Yorkba, és tíz éven át néma maradt, egészen 2001. szeptember 11-ig. Ekkor régi munkaadója, a Corriere della Sera felkérte, hogy mondja el véleményét a történtekről. Szeptember 29-én megjelent Fallaci cikke, amely óriási visszhangot keltett. Az esszé, amelynek címe „Düh és büszkeség”, egy iszlámellenes szöveg volt, amely bővelkedett kegyetlen szavakban. Azt írta, hogy tíz imából kilenc „a terrorizmus szellemi vezetője”, és hogy „Allah fiai ahelyett, hogy hozzájárulnának az emberiség haladásához, azzal töltik az idejüket, hogy napjában ötször imádkoznak”, továbbá, hogy „a muzulmánok úgy szaporodnak, mint a patkányok, és fenyegetik a nyugati demokráciák értékeit”.

Ez a kiáltvány óriási felzúdulást váltott ki Európában, és Fallaci gondolatai szélsőjobboldali politikusokat is inspiráltak. Ezzel kivívta az európai baloldali értelmiség ellenszenvét, és sokan fasisztának bélyegezték. Fallaci azonban rájött, és kilencszer is bocsánatot kért ezért a Panorama hasábjain, hogy a múltban alapjaiban tévesen ítélte meg Izrael szerepét. Későbbi írásaiban az iszlámot támadta, mivel fanatikus módszereit félve, károsnak ítélte meg.

Oriana Fallaci élete vége felé harcos antifasiszta ellenállóból és ateistából, szélsőséges idegengyűlölő, és vallásos lett. Váratlanul „keresztény ateistának” vallotta magát, és XVI. Benedek pápa is meghívta nyári rezidenciájára, ahol csodálatát fejezte ki iránta a keresztény értékek védelmezéséért. Fallaci személyes vagyonát a Lateráni Pápai Egyetemre hagyományozta.

tags: #oriana #fallaci #az #abortuszrol